Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-22 / 200. szám, péntek

A POČÚVADLO VIZÉN (Bachan felvétele) A somorjai kertvendéglőben jókedvű férfi-társaság ült együtt. A cserzett arcú emberek legtöbbje már túl járt élete delén, s mégis többen akadtak köztük, akik nem jártak még a csallóközi rónán. Most a szövetkezetek jóvoltából kerültek a Dunával körülölelt síkságra az ipoly nyéki kérges tenyerű emberek. LEGYEN KELLEMES, ÁM HASZNOS IS! Meginvitáltak egy korsó sörre. — Legalább tanácsot ad — mondták —, mit érdemes megnézni a Csallóközben. — Nézzünk meg néhány jó mezőgazdasági üzemet — javasoltam. Kisvártatva valamelyik közbeszólt, hogy ők nem szövetkezetre gondoltak, hanem szórakozni szeretnének. — Sorra kerül az is — válaszoltam sietve. — Arra nem gondoltunk, hogy szövetkezetet is megnézzünk — nyilatkozott őszintén a csoportvezető. •k A

gímesi szövetkezet könyvelője mesélte, hogy két évvel ezelőtt több mint százan rándultak át Magyarországra, és napokat töltöttek el a Balaton környékén. Mivel tudtam, hogy Gimesen is foglalkoznak szőlészettel és gyümölcsészettel, megkérdeztem: — No és mit szólnak a badacsonyi szőlőhöz? — Csak annyit tudok mondani, hogy jó „leve" van a hegynek •—mondta a könyvelő. Több mint 30 ezer koronába került az út, s bizony a kulturális alap nem is igen volt elég a gyengén gazdálkodó szövetkezetben. M

égis azt mondhatjuk, helyesen teszik. Közismert, hogy a falu földhözragadottjainak, de még a középgazdáknak sem állt módjukban a múltban országot, világot látni. Manapság nem ritkaság, hogy egyszerű falusi emberek járj£"; a Magas-Tátra csodálatos tájait, eljutnak Csehországba, a Duna vidékére és a szomszédos baráti országokba, ahol gyönyörködhetnek a természet szépségeiben, az óriási városokban és sok más érdekesben, szépben. Sok mindent meg is néznek, csak oda nem jutnak el a szövetkezeti tagok, ahol valamit közvetlenül tapasztalhatnának. Nem tudom elképzelni, hogy például Drezdában tartózkodó festőművész ne nézné meg a világhírű képtárat. Azt sem hiszem, hogy az Egyiptomban járó történészt ne érdekelnék a piramisok. A bizsutériával kereskedő francia, aki részt vesz diak, hogy ne érdekelné őket az új, a haladó. Hol akkor a hiba? Szerintem a legtöbb esetben a kirándulás szervezőiben és természetesen a közös irányítóiban. •rr A

szőgyéni szövetkezetben láttam, a kirándulások, tanulmányutak tervét. Pontosan meghatározták, ki miért megy Dániába vagy a Szovjetunióba. De a tagság kirándulását is megindokolták. A négynapos magyarországi úton megtekintik ezt és ezt a mezőgazdasági üzemet, és közben végigjárják Balaton környéke nevezetességeit. Gondolom, ha ilyen tervvel indulnának a kiránduló csoportok, akkor minden bizonnyal jutna a négy napból egy fél arra, hogy elbeszélgessenek egy más vidék, ország irányítóival, dolgozóival. De nemcsak az eszmecseréből vonhatnák le a tanulságot, hanem — mint már sok esetben megtörtént — barátságot köthetnének, s ezután t I Az ipolynyéki szövetkezeti tagok jól érzik magukat a somorjai kertvendéglőben. a libereci vásáron, minden bizonnyal ellátogat jablonecra. Az sem hihető, hogy a salgótarjáni bányászok kiránduló csoportját ne érdekelné az ostravai korszerű bánya berendezése. Azt hiszem, a mi szövetkezeti dolgozóink nem olyan mararendszeres kapcsolat fejlődhetne ki két szövetkezet között. Ezek szerint tehát elsősor^ ban a szervezőkön, irányítókon múlik, hogy a kellemeset összekapcsolják a hasznossal. TÖTH DEZSŐ 1966. VII. 22. AZ BIZONY úgy van már a világon, hogy mindenkinek van valami bogárkája. Az egyik halászik, a másik madarászik, kerttel, virágokkal bíbelődik, vagy ínyencfalatokkal tömi magát. S akadt egy hölgy, akinek a kalapok jelentették a menny országot. Ha megpillantott egy fejfedőt, amely véletlenül nem lett volna még fellelhető kalap-farmján, azonnyomban megkaparintotta azt. Volt már piros, sárga, zöld, ultra-viola, hupikék, fekete, bordó, barna színű kalapja. Volt már torony alakú', vaskalapszerü, hegy formájú, sivatag-tapos; tevepúp-kunkorodású kalapja. Ha modern hasonlattal élnék, kénytelen lennék azt mondani róla, amit a gépkocsikról: öt kalapot fogyasztót naponta. A férf, aki egyébként nagyszerű beosztású, jól kereső ember volt [megjegyzem, mtndöszsze egy keménykalap volt birtokában s ezt is csak temetések alkalmával Illesztette kopaszodó fejére], kezdetben morgott, ha megpillantotta a kalap-farm újabb példányait. De okos ember volt: képasztalta, hogy az egyik szobában, felesége pongyolájában, a rozoga, kanárisárga díványon csinos hölgy ül: felesége legfőbb barátA KA LAP KIRÁLYNŐ sőbb már csak sóhajtozott, majd azt is abbahagyta • és csendesen sorvadozni kezdett. EGYSZER ám elfogyott minden korona. A kalapözönvíz elöntötte a szobákat, s az asszony koponyájában zseniális ötlet született: adjunk el néhány bútort, és lesz helye a kalapoknak, lesz pénz [és lesznek újabb kalapok)t Ügy lett. és jöttek az újabb példányok: kicsik, nagyok, közepesek, szalagosak, szalagnélküliek, és még vagy hatezer fajta. A FÉRf egy ízben szolgálati útról tért haza. Meglepetten tanőfe. Nem értette a váratlan helyzetet, de pillanatnyi zavarát leküzdve beszédbe elegyedett a vonzó asszonysággal. Az asszonyság örömmel csevegett az egyébként jóvágású emberrel, a kalapkirálynő házastársával. A házastárs úgy gondolta, mégsem sorvadt el annyira, hogy ne tudná a kalapok-elrabolta energiákat pótolni, és ostromolni kezdte a csinos vendéget. A csinos vendég pedig — alig védekezett. Azt a néhánp nemet is csak az illem kedvéért sóhajtotta. AZ 1DÖ homokóráján újabb hét pergett le. A kalapkirálynő férje, miután megforgatta a zárban a kulcsot, nem akart hinni a szemének: felesége pongyolájában, a rozoga, kanárisárga díványon csinos hölgy ült: felesége másik legjobb barátnője. Minek ismételném, mi történt. Ez a csinos asszony is csak illemből sóhajtott egy két nemet. És ez így ment hétről-hétre. Csak a barátnők változtak, a pongyola és a dívány maradt. Feltűnt viszont, hogy a kalapkirálynő farmja mintapéldányokkal, külföldi különlegességekkel gyarapodott. A bölcs és furfangos asszony ugyanis, hogy pénzhez, [azaz újabb kalapokhoz) fusson, azt eszelte ki, hogy férjét „eladja" barátnőinek. A barátnők gyakran panaszolták, hogy házastársaikat csak a horgászás és a serital érdekli, igy az alkunak semmi sem állt útjában. A TÖBBI ezek után fátszi könnyedséggel megérthető. BATTÁ CYÖRGY VÁLASZOLUNK OLVASÓINKNAK VALTOZHAT A LAKBÉR? G a r a m s z e g h y L. losonci olvasónk levelében írja, hogy a házkezelőség lakáscsere után a lakást az eddigi III. kategória helyett a II. kategóriába sorolta be. Helytelennek találja a döntést, mivel a fürdőszoba felszerelést az előző lakó saját költségére készítette és ezt tőle olvasónk is megvásárolta. Erről a megállapodásról a házkezelőség is tudott. Kérdi, jogos volt-e a házkezelőség eljárása? A Tt 1964/60 sz., lakásbéreket szabályozó rendeletének 17. §-a megállapítja; ha a lakó az építészeti hivatal és a házkezelőség hozzájárulásával saját költségén a lakást megjavította, a lakbért az előző állapot szerint kell továbbra ls számítani. Ez az előny azonban az idézett. § 3. bek. értelmében a lakás további lakóira nem vonatkozik. Mivel az adott esetben olyan lakáscseréről van szó, amikor olvasónk a beruházásokat az előző lakónak megtérítette, kérje a házkezelőségtől, hogy erre való tekintettel részesítse őt a 17. § 1. bekezdésében említett kedvezményben. JÁR DtJAZÁS A KÖZVETÍTÉSÉRT? Egy nyitrai olvasónk levelében kérdi, követelheti-a az előre kikötött közvetítési dijat, ha az ingatlan eladása az o közvetítésével jött létre és ennek érdekében elég sokat fáradozott. Oj polgári törvénykönyvünk nem ismeri már és nem is szabályozza a közvetítési szerződést. Az esetleges ilyen megállapodást a polgári segélynyújtásról szóló rendelkezések (384. és köv. §) szerint kell elbírálni. A polgári segítségnyújtásnak összhangban kell lennie a szocialista együttélés szabályaival. A készkiadások megtérítésén kívül egyéb díjazásra csak akkor van Igénye a polgári segítségnyújtás keretében dolgozó polgárnak, ha erre vonatkozóan már előre kifejezetten megállapodtak és az ilyen díjazás összeegyeztethető a polgári segítségnyújtás jellegével, különösen, ha az eredményt a kisegítő közreműködésével érték el. Hasonló intézkedést tartalmaz az új polgári törvénykönyv a 410. és 411. §-okban a más személy ügyeinek ellátásáról szóló rendelkezéseiben. ÜZLETHELYISÉG CSALÁDI HÁZBAN Fejes Imre várgedei olvasónk 1964-ben a HNB tői olyan családi házat vett, amelyben a Jednota által használt üzlethelyiség is van. Kérdi, kérheti-e, hogy szüntessék meg a jednota használati jogát, s joga van e a jednotának az egész ház kisajátítására? Mivel a kérdéses ház családi ház jellegű, mint Ilyet adta el olvasónknak a HNB, tehát kérheti, hogy a Jednotának utaljanak kJ másutt megfelelő helyiséget. Mivel olvasónk adatai alapján a kérdéses ingatlan lakóterülete sokkal nagyobb az üzlethelyiség területénél, csak egészen kivételes közérdek esetében lehetne a családi házát kisajátítani. A Pénzügyminisztérium 1964. március 16-án kelt 3149/600 2 sz. utasítása értelmében a családi házak esetében nem szabad alkalmazni a Tt 1959/ 15 sz. rendeletet és annak U. v. 1959/88 Sz. végrehajtási rendeletét, amely rendelkezések esetleg módot adhatnának a Jednotának az ingatlan igénybe vételére. HOZZÁJÁRULÁS HÁROMKEREKŰ MOTORBICIKLI VÉTELÉHEZ K. L. málasi olvasónk levelében kérdi, hogy elhasználódott háromkerekű motorbiciklije helyett kérhet-e az új megvételéhez hozzájárulást? A Tt 1964/102 sz., a társadalombiztosítási törvényt végrehajtó rendelet 103. §-a értelmében többek között az olyan rokkantnak, aki elvesztette alsó végtagjait vagy azok bénák, hozzájárulást lehet engedélyezni kis gépjármű (rendszerint háromkerekű motorbicikli) vásárlásához olyan esetekben, ha a rokkantnak -erre foglalkozásához van szüksége, vagy más méltánylást érdemlő ok alapján. Ha az ilyen gépjárművet eladná, ezt köteles haladéktalanul közölni azzal a nemzeti bizottsággal, amely a hozzájárulást engedélyezte. Ez a nemzeti bizottság a körülmények alapján határozza meg, hogy a rokkant mily összeget köteles visszafizetni. Az említett rendelet második vagy további járműhöz való hozzájárulásról nera rendelkezik ugfyan, de ezt nem ls zárja ki (abban az esetben, ha az előző motoros jármű' már használatban lenne), önkéntes Juttatásról van szó, amelyre senkinek sincs jogigénye. KI DÖNTI EL A HÁZ JELLEGÉT? Paulik Géza rozsnyói olvasónk méltánytalannak tartja, hogy a családtagok közös tulajdonét képező, és általuk lakott házat nem tekintik családi háznak. Kérdi, kl dönt a vitás kérdésben a ház jellegét illetően? Polgári törvénykönyvünk 128. §-a értelmében családi, háznak azt a lakóházat kell tekinteni, amelynél az összes lakóhelyiségek "(szobák) alapfelületének legalább kétharmada a lakosokra esik. A. családi házban legfeljebb öt lakóhelyiség lehet, nem számítva bele a konyhát. Több lakóhelyiség lehet a családi házban, ha a lakóhelyiségek egész alapfelülete nem haladja meg a 120 négyzetmétert; a lakókonyhákból csak azt a felületrészt számítják be ebbe a területbe, amellyel a konyha területe meghaladja a 12 négyzetmétert. Az olvasónk által említett, vitás esetben a városi nemzeti bizottság építészeti ügyosztálya dönthetné el a ház jellegét. KINEK JÁR HÁZTÁJI FÖLD? Konkoly László, toehnyeci olvasónk levelében kérdi, fár-e háztáji föld, ha megszűnik EFSZ-tag lenni? Az alapszabályzat értelmében a háztáji föld a szövetkezeti tag családját illeti meg arra az időre, míg tagja a szövetkezetnek, éspedig a szövetkezet saját házirendjében meghatározott mértékben. A nem EFSZ-tagnak háztáji földre nincs igénye. JÁR-E CSALÁDI PÓTLÉK? Cs. L. olvasónk levelében írja, hogy a múlt évben gyermeke született. Noha keresete a gyermek születése után nem haladta meg a havi 3.000 koronát, 3 hónapra nem folyósították neki a családi pótlékot. Kérdi, jogos volt e ez az eljárás? A betegbiztosításról szóló törvény 35. §-a értelmében, ha az alkalmazási munkaviszonyban levő dolgozó havi keresete meghaladja a 3000 koronát, egy gyermek esetében nincs- igénye családi pótlékra. Olvasónk a sérelmes Intézkedés ellen az üzemi bizottság mellett működő társadalombiztosítási bizottságon keresztül a Járási szakszervezeti tanács mellett működő brtf gblztosítási igazgatósághoz forduljon jogorvoslásért (Správa nekvicenského poistenia pri Okr. odborovej rade). Dr- F. J.