Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-21 / 199. szám, csütörtök

H ova Prol tűnt etár dűlő? beA telep bejáratánál szélgetüiik a szövetkezet vezetőivel. A mindennapi dolgok között azt is megkérdezem: — Hány hektáros ez a pereszlényi szövetkezet. — Ha pontosan akarja tudni az elvtárs, — mondja Pásztor János elnök, — jobb lenne megnézni a könyvben, mert a 700 hektár mellett van ott még néhány ár is. — Ennyi a szántó? — Nem. Ennyi a mezőgazdasági földterületünk. — És a szántó? — Azt kérem szépen nem tudom pontosan megmondani. — Akkor majd megnézzük a könyvben, — fordulok Pethő Gyula főkönyvelő felé. — Ebben a könyv is gyakran téved. — Hihetetlen, hogy egy Ilyen jó szövetkezetben a nyilvántartás ... — Abban aligha van hiba, hiszen áttértünk a gazdálkodás elemzéséhez szükséges magasabb szintű nyilvántartásra. Csakhogy ... Az elnökre néz. Pásztor János át is veszi a szót. — Mert az úgy van kérem, hogy a könyvbe nálunk is be van Írva, hogy a szövetkezetnek 469 hektár a szántóföldje, de hogy a valóságban mennyi a termőföld, azt már az Ipoly szabályozza. Mikor száz, mikor két-, sőt háromszáz hektárt is lekanyarít a határunkból. Egyszer máskor a terméssel együtt. Az Ipoly szeszélyeiről már hallottam egyet-mást, gondolom, számomra most jobb, ha az előbbi témával folytatjuk a beszélgetést. — Amint látom, azért ez a gazdasági udvar is eltüntetett a határukból néhány hektár földet. ök hárman, (mert itt van Moksó László agronómus is,) hamiskásan összemosolyognak, az elnök még rá is kacsint a „cinkostársakra", s csak aztán válaszol. — Ez a néhány hektár? Semmiség. Eltűnt már a mi határunkból egy egész dűlő. Nem értem, mi ezen a mosolyogni való. Hacsak valami turpisság nincs a dologban. Gyanakvásomat az agronómus oszlatja el, mondván. — Igen, úgy van, a ml határunkban már keresve sem találja meg az 50 hektáros Proletárdűlőt. Mármint a régit. Azt az árvalányhaj termőt. 966. 21. A nyár eleji viharos időjárás földre fektette a dús termést Ígérő kalászokat. Az idős emberek már arra gondoltak, hogy elő kell szedni rozsdásodó kaszáikat, hogy kézzel arassák le a megdőlt gabonát. A tapasztalt szakemberek azonban bizakodva tekintettek » aratás elé; hiszen olyan gépekre támaszkodhattak, mint a szovjet kombájnok és olyan kombájnotokra, akik már több éves gyakorlattal rendelkeznek. • • • A Komáromi Állami Gazdaságban az aratás megkezdése előtti „haditanácson" azt mondták a kombájnosok. hogy a szovjet kombájnokkal még a „föld alól" is learatják a gabonát. Igazuk lett. A IS kombájnos, köztük a brtgádosok, minden nap egyre nagyobb teljesítményekkel örvendeztetnek meg bennünket. Nem ritka a napi 10— 12 hektáros teljesítmény. • • • Az ekeli gazdaságban a kombájnosok „családi" használatba vették a kombájnokat azzal a jelszóval, bogy maradjon a pénz a -saládban. A feleségek a segédkombájnosok. Elismerésreméltó ötlet, mert a mezőeaz darcáeban a csúcsmunkák idején nagyon sok munkáskézre van szükség. NÉMETH ANDRÁS, Komárom Nem kutattam, honnan is vette nevét a Proletár-dűlő, mert elég magyarázat az, hogy ez az 50 hektáros tábla gabonából ritkán adott (ha egyáltalán adott) 10 mázsás hektárhozamot. Most meg, szinte hihetetlen. Különösen az volt hihetetlen, hogy amikor e terület 4 hektárjáról kicsépelték a repcét, az nem kevesebb, mint 130 mázsát nyomott. Az utóbbi években termeltek már az egykori sovány homok egy-egy hektárján 40 mázsa kukoricát, több mint 30 mázsa búzát és így tovább. Ki ne lenne kíváncsi, mi alapozta és alapozza meg a pereszlényi szövetkezet termelési sikereit? Mert hogy el ne felejtsem, nem csupán ezen az emlegetett 50 hektáron érnek el kiváló eredményeket, hanem — ha az árvíz bele nem szól, — még ennél is jóval jobbak az eredmények az alacsonyabb fekvésű földeken. Tavaly például átlag 30,6 mázsa búzát termeltek hektáronként. A kukorica és a cukorrépa hektárhozama általában meghaladja a 40, illetve a 450 mázsát. Azt az 50 hektárt, a volt Proletár-dűlőt csak azért emlegetem ilyen sűrűn, mert mi tagadás, beugrattak vele. De hogy ng maradjak adós arra a kérdésre, hogy ml a termelési sikerek titka, elmondok néhány dolgot. Már említettem, hogy a pereszlényi szövetkezet határa az Ipoly mentén terül el. Könnyű nekik, gondolják azok, akik távolesnek a vízforrásoktól, ök persze nem Igy vélekednek. Talán azok is véleményt változtatnának, ha olyankor tekintenék meg a szövetkezet határát, amikor legalább 300 hektárt elönt a víz. Szóval a határ egyik részét addig rendszeresen vámolja az Ipoly árja, amíg nem épül meg a gát. Gazda legyen a talpán, aki az ilyen vízjárta területen komplex vetésforgót tud megvalósítani. Különösen olyankor, amikor még május közepén is víz áll a földeken. A szántóföldek egyharmada homokos talaj. Gondos talajműveléssel már ezt a gyengén termű részt is sikerült megszelídíteni a termelés számára. Igenám, csakhogy a két rész két különböző vetésforgó kialakítását követelte. Mert például a homokos talajba (éles homokról van szó) nem tervezhetnek cukorrépát, ugyanakkor oda sem, ahol májusban minden valószínűség szerint még a béka kuruttyol. De nemcsak a cukorrépa, hanem még néhány főbb növénykultúra is olyan vetésforgó kialakítását követeli meg, amilyenre a legtökéletesebb ilyen témájú könyvben sincs recept. Néhány agronómus bizonyára furcsának találja, hogy a pereszlényiek egyik másik dűlőjében kétévenként váltakozik a búza és a cukorrépa. Erre a megoldásra a korábban említett két tényező kényszeríti a szövetkezeteseket. A homok és a víz. Mert ugyebár a homokban nem terem a cukorrépa, a laposban ugyan megteremne, ha idejében elvethetnénk. De olyankor még rajta a víz. A pereszlényiek dicséretére legyen mondva, a nem legkedvezőbb termelési lehetőségek keretében keresték és megtalálták a megoldást, hogy minden talpalatnyi földet a lehető leggazdaságosabban kihasználjanak. Ehhez természetesen az kellett, hogy a célszerű vetésforgó mellé a talaj tápanyaggazdálkodásával is felzárkózzanak. Hogy ez is sikerült, azt a hozamok bizonyítják. A termelési irányzatról azért érdemes szólni, mert nálunk a termelés intenzitásának ez az alapja. Érthető, hogy mind a homokos, mind az árvíz járta területen jóval könnyebb tertmés, mint szemes takarmányt termelni. Eszerint náluk a korábban erőltetett sertéstenyésztésnek nincs nagy jövője. Annál inkább a szarvasmarha-tenyésztésnek. Bár az új irányítási rendszer még csak a jövő év január elsejétől lép életbe a mezőgazdaságban, ök lényegében már az új alapelvek szerint igyekeznek fejleszteni a gazdaságukat. S az eredmény már most is mutatkozik. Tavaly például mindössze 21 vagon szálas takarmányuk volt. Az idén eddig több mint 90 vagon takarmányt raktak kazlakba. A hús- és tejtermelés meg van alapozva. Ügy, ahogy még soha nem volt. S ha arra a kérdésre is választ kell adnunk, hogy hová tűnt el az árvalányhaj-termő Proletár-dűlő, nyugodt szívvel válaszolhatjuk, hogy jó helyre. Beleolvadt a jól termő területekbe. A pereszlényi gazdák szakértelmét, szorgalmát bizonyltja. HARASZTI GYULA MUNKÁBAN A KOMBÁJNOSOK A MICHAEANYI ÁLLAMI GAZDASÁG HATÁRÁBAN. (R. Berenhaut felvétele) A SZÖDOI SZÖVETKEZETBEN IS JÚL HALAD AZ ARATÁS. TÓTH ARPÁD AGRONÓMUS FIGYELMEZTETI A KOMBÁJNOSOKAT, HOGY MINDEN SZEM GABONÁRA VIGYÁZZANAK. JBalla felvétele) EGY RÓKÁRÓL KÉT BŐRT? Csaknem minden esztendőben felmerül aratás előtt: vessünk-e másodnövényt és mennyit. A szakemberek véleménye (külföldön Is) eltérő. Vannak, akik a kettős termesztés jelentőségét kizárólag a talajerőpótlásban (zöldtrágya) vagy fokozásában látják. Mások viszont úgy vélik, bogy azzal is elérik ezt a célt, ba a másodnövényt takarmányként termesztik. Nálunk az utóbbi években, mivel takarmányhiány volt, ritkán alkalmaztunk másodvetést zöldtrágyázásra. Nagy fényűzés • zöldtrágyázás — mondotta tavaly is a bényi EFSZ agronőmusa — amikor kevés a takarmány, bár a zöldtrágyázás áldásos hatása a talajerőpótlásra vitathatatlan. A korábbi évek gyakorlata tehát vitathatatlan. Sok szövetkezet éppen a másodvetésű csalamádéval, kölessel és egyéb tarlónövénnyel tudta pótolni a hiányzó takarmányt. Voltak s vannak ma is ellenzői a másodvetésnek. „Egy rókáról két bőrt" — mondogatják. Túlságosan zsarolja a földet a két termés! Kinek van igaza? Annak az agronőmusnak, aki megfontolja, mikor vessen tarlónövényt és milyen talajba. Ha csapadékos az Időjárás és a kombájn után gyorsan lehúzzák a szalmát úgy, hogy a talajnedvesség nem párolog el, nem rizikó a másodvetés. Még |obb, ha az említett tényezőkön kívül egy kis műtrágyát szórunk a földre. Tavaly Csallóközben az árvíz után lm próbálkoztak másodvetéssel, azokon a földeken, ahol a vix kiölte a növényt, de nem lfigozta ki a talajt. Javarészben sikerült Is, jó takarmányra tettek szert az amúgy is takarmányinségben szenvedő szövetkezetek. Mit tegyenek az idén? Erre nem lehet általános érvényű receptet adni. A helyi adottságoktól, a természeti viszonyoktól, az Időjárástól függően állapíthatja meg minden agronómus legjobban, érdemes-e tarlónövényt vetni. Minden esetben (az idén bőséges a takarmánytermés) nem volna helyes, ha ez a tény kissé elbizakodottá tenné a szövetkezetek felelős vezetőit. Éppen ezért, ha csak egy mód van rá, vessenek másodnövényt. Hiszen a talajnak, ha megfelelően gondozzuk, ha megadjuk neki, ami jár, jót tesz a másodvetésű növényzet, mert pnsztitja, Irtja • gyomot. Vitathatatlan, ott ahol erre kedvező a lehetőség, érdemes másodnövényt vetni. Erre a célra az állam ls minden esztendőben elegendő vetőmagot biztosit. Természetes, hogy a sikeres másodnövény-termesztésnek egyik igen fontos alapja, hogy az elővetemény lekerülése után nyomban a földbe tegyük a magot. Ennek érdekében jól kell szervezni a betakarítást és a szalmaösszehúzást. Mindent egybevetve: az a szakember cselekszik fői, aki megfelel® talajműveléssel — anélkül, hogy kizsarolná a talajt — mlnnél többet kihoz a föld hektáriából. (m. f.» BHÜUiüi:::: f \imbes-dombos az ipolynyé" ki határ és eléggé terjedelmes is. 140Ó hektárt tart magáénak a szövetkezet, s néhány száz hektár az állami gazdaság tulajdona. A szövetkezet agronómusát keressük a terpeszkedő dűlők között, hogy véleményt mondjon az aratás menetéről, meg a hozamokról. A gépkocsival járható utakon keresztül-kasul közlekedünk, az agrónumus nyomára akadni egyelőre azonban lehetetlennek tűnik. Neki előnye van, motorkerekével a gyalogútokat is igénybe veheti, s egyszer ttt, másszor ott tűnik föl. — Az agronómus?... az imént ment erre, de ilyenkor azt sem tudja, hol a feje — mondják az emberek, ha érdeklődünk felőle. Igazat mondanak, mert hisz a határ minden gabonadülőfében dolgozik egy-két gép. Az egyikben kombáfn, a másikban rendrakó. a harmadikban szalmaprések. A híd melletti dűlőben pedig trágyát terítenek a tarlóra, amit a lánctalpas traktor mindjárt le ls szánt. Ide ültetik jövőre a cukorrépát, s fól előkészítik alája a talajt. Megy a munka mindenfelé, csak az a feltűnő, hogy az tpolynyékiek (losonci járás) miért aprózzák szét annyira az nyújt, ami a munkaverseny alapfául is szolgál. E szokatlan beosztás azzal az előnnyel ts fár, hogy a munkaütem nem igazodik a leggyengébb gép üteméhez. Van logika ebben az elképlelésben is, s természetesen Cla, ag,%anámuô> atomé erőt? Más gazdaságokban az ellenkezőjéről győződik meg az ember. A kérdésre az agronómus ad választ, amikor déltájt előkerül a határból. — Két oka ts van — mondja Csinger Sándor — az egyik kényszerít, másrészt viszont szándékosan ls tesszük. Érdekes válasz, ám rövid magyarázat után érthető. Ugyanis egyik rendrakó balra, a másik meg jobbra sorolja a rendet, s ha már így áll a dolog, szétosztják őket más-más dűlőbe, hogy vita nélkül meg lehessen állapítani, ki milyen teljesítményt egy-egy gazdaság úgy szervezi meg a munkát, hogy az adott körülmények között a legalkalmasabb módszert választja. Az ipolynyékiek úgy látják, hogy Igy gyorsabban végzik el az aratást. Közel 500 hektárról kell betakarítaniuk a termést, s számukra ez nem kis feladat. A gazdaság saját felszerelésével nem is győzné a munkát. A traktorállomást bízta meg, hogy 259 hektáron csépelje ki a gabonát. 41 hektáron még igy is kévekötővel aratták le a búzát. Máskülönben a kétmenetes módszert helyezik előnybe, s a kalászosok 80 százalékát így takarítják be, mert így gyorsabban megy a munka. — Csak már a magtárban lenne a termés — sóhajt föl az agronómus. Kétségkívül, ma már nem számit megerőltető munkának az aratás, ám a mezőgazdásznak mégis gondot okoz. Aggódik, míg nem látja biztonságban a termést. Csinger elvtárs sem kivétel, csak akkor érzi magát jól, ha kedvezőre fordul az Időjárás. — Nagyobb hozamot várunk, mint tavaly volt — újságolja az agronómus, s nem is tagadja örömét, mikor a termésről beszél. rpavaly 23,8 mázsa búza és •*• 24 mázsa árpa termett hektáronként, most meg 25—26 mázsás átlaghozamot várnak, ami a tervezettnél 8—10 vagon gabonával többet jelentene a gazdaságnak. Szó ami szó, az ilyen kilátások csakis örömet szerezhetnek az agronómusnak. BENYUS JÓZSEF