Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-21 / 199. szám, csütörtök

SZU LÖK, N EVELŐK FÓRUMA E/ső osztályos lesz szeptemberben eruzafaragómban eltompult ^ a kés éle. Bosszúsan dobtam be a papírkosárba. Odaszóltam a feleségemnek, aki éppen vásárolni indult: — O i ceruzafaragóra van szükségem. Kérlek, hozz egyet. Feleségem nyomban holmi fölösleges kiadásokat kezdett emlegetni, de letorkoltam: — Minden grafitceruzám tompaI Pedáns lélek vagyok, s mint ilyen, nem tudok tompa ceruzával írni. Örökírót, vagy töltőtollat pedig a világért sem vennél. Azt mondod, luxuscikk. Mit tanácsolsz tehát? Mi tévő legyek? Hagyjam abba az írást? — Késsel is lehet ceruzát faragniI — felelte a legnagyobb lelklnyugalommal oldalbordám. — Akkor végy egy bicskát! — Mit...? — Zsebkést! — Minek az? Ideges lettem. Nyomban úgy éreztem, ha száz faragott ceruza állna rendelkezésemre, aznap már egy összefüggő mondatot sem tudnék leírni. Minden szellemességemet és erőmet beleadtam a szópárbajba, hogy mégse vesszen egészen kárba. — Csak ...! Nem kívánhatod tőlem, hogy író létemre a nagy konyhakéssel faragfam ceruzáimat íróasztalom csücskén! — Eh! Néked mindig van valami különleges kívánságod... — Persze ... ez rád vall... A faragó fölösleges befektetés ... bezzeg ha a honorárium jön . . Az asszony egész lénye megélénkült, szeme felcsillant: — Jött? ... Na tessék...! Ojból ráfizettem ügyetlenségemre. Elszóltam magam. — főtt... — vallottam be fájdalmasan. — Ide vele! Earrzsebemből kihúztam a pénztárcámat, óvatosan kivettem belőle egy tizest és átnyúftottam ... — S a többi...? — Majd ha megvetted a ceruZafaraqót! G

yőztem. Megvető tekintet után sarkonfordult és tüsarkatn elkocogott. Mikor kintről behallatszott a lift bugása, elkiáltottam magam: — Vedd tudomásul, hogy egyszer mafd csak sikerül elsikkasztanom valamelyik honoráriumot, és akkor ezüst töltőtollat, mit, arany töltőtollat veszek és nem fogok többé faragóért kunyerálni! Igen ... Igen! Es dedikálni fogok vele! Dedikálni! Könyvsátorban! A felvonó leérhetett a földszintre, én is abbahagytam, lecsendesedtem. j Az a könyvsátor, az még álomnak is merész.) — Es vedd tudomásul — dohogtam tovább magamban —, ha eljön az az idő, grafitceruzáimat szétosztom az autogramkérők közöttI Ogy bizony! Z

eültem és gondolkodtam. Agyamban egy elbeszélés cselekménye épült föl. Addigra visszajött... A bevásárló szatyrot egy székre helyezte, elém állt, mindkét kezét kinyújtotta. Az egyikkel kért j pénzt j, a másikkal adott (faragót). Leszurkoltam az összeget, és átvettem a faragót: a sötétzöld színű parányi tankot. — Ugye, milyen aranyos?! — Valóban, hogy mit ki nem találnak ...?! Es te ezért pénzt adtál? — Igen! Két vagy három koronát. Már nem is emlékszem pontosan, mennyibe került. Miért, nem jó? Hiszen még ki sem próbáltad! Mi nem tetszik rajta? — A fazonja ... — A fazonja? Nahát! Látod, milyen szekáns alak vagy?! A fazonja! Nem csodálkoznék, ha egy tavaszi kiskosztümről, vagy mondjuk egy pár cipőről vélekednél így. De egy közönséges kis faragóról...?! Nem értelek! Hát nem mindegy, milyen fazonja, milyen alakja, milyen színe van egy faragónak. Mit ábrázol? — Nem mindegy! Nekem ez a faragó határozottan ronda! — De hát . .. — Ronda! Utálatos sötétzöld, álcázó terepszínű. Bújkáló katonák, vésztjóslóan vonuló tankok futnak róla eszembe. Ágyúcsővéből lövéseket hallok dörrenni, lánctalpal dübörögnek, lövészárkokon gázol át, sebesültekre, halottakra sincs tekintettel, szétlapít mindent, ami útjába kerül, mert tudatában van erejének, mert tudja, hogy háború van, s mert tudja, hogy ő tank ... Ellenséges tank1 — De most békés célokra lesz. Te például ceruzát fogsz vele faragni. — Én ... ? Soha! Felkapta a faragót, íróasztalomról felemelte az első kezeügyébe kerülő ceruzát és faragni kezdte... A ceruza hegye kitört. Dühösen másik ceruzát ragadott föl, és óvatosabban forgatta a nyílásban ... KULTURÁLIS HÍREK A Művészeti Főiskola rektora, Á. M. Brousil egyetemi tanár tegnap adta át azokat a díjakat, melyeket a filmfesztivál alkalmából az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok szoktak kapni. Az idén „Az elítéltek hajnala" című algériai film nyerte ezt a díjat. A filmet Ahmed Rachedi rendezte. A kitüntetést Mohamed Kellou, algériai csehszlovákiai nagykövet vette át. A másik díjat R. Kápúr indiai színész nyerte, a Mennyei palota A másik ceruza hegye is kitör). — Tankkal nem lehet ceruzát faragni! — Ugyan!. .. Görbén van belehelyezve a grafit, azért törik. A harmadik ceruzával épp úgy járt, mint az előző kettővel, annak a hegye is végig eltöredezett. A ceruza majdnem elfogyott. — Tankkal nem lehet ceruzát faragni! Elfáradt . . . Nézte a kis halom szemetet, mely az asztalomon volt. — Lehet, hogy igazad van — mondta hangsúlytalanul. — Bár én inkább azt hiszem, hogy ez a mi faragónk egyszerűen selejt. Felöltözött, elment... — Hol voltál? — kérdeztem, mikor visszajött? Átnyújtott egy faragót. — Tetszik? — Igen. Ez már tetszik. — Azt a másikat becseréltem. Valóban selejt volt. A papírkereskedésben az elárusítónővel több tankfaragót próbáltunk ki. Mindegyik kifogástalanul működött. Nékem volt igazam. Különben ezen már kár vitatkozni! Távol állt tőlem a további vitatkozás szándéka. Pillantásommal simogattam a tenyeremen fekvő faragót. Vidám piros színe volt. Katicabogarat ábrázolt, melynek hátát fehér petytyek tarkították. Háborús látomásaim egyszeriben eltűntek, és akaratlanul elmosolyodtam ... — Olyan vagy, mint egy gyerek! — mondta fejcsóválva a feleségem és kiment a konyhába. Én meg leültem, és sorra hegyeztem összes ceruzáimat. A kövér katicabogárkával öröm és élvezet volt faragni. l/ésőbb az asszony valamiért bejött és megkérdezte: — Mit gondolsz, ugyanazon tervező agyában született meg mind a két faragó? A tank és a katicabogár? Ki tudja? Sok minden lehetséges. Bár nem hiszem ... valószínűtlen ... Nagyon valószínűtlen. ;Imű filmben nyújtott alakításáért. Az ünnepélyes átadáson az indiai nagykövetség munkatársai, valamint a Csehszlovák Film vezérigazgatója A. Polediiák és mások vettek részt. • Kálmán László, a Szegedi Orvostudományi Egyetem nyelvtanára a berlini Brecht Archívum anyagában megtalálta Bertold Brecht egyik magyar vonatkozású művének kéziratát. • Kedden a Kremlben Miguel Angles Asturias guatemalai írónak átadták a már korábban odaítélt Lenin-Békedíjat. A kitüntetést Dmitrij SzkobelJúniusi délelőtt. A téren gyerekek hancúroznak, a padon nagymama kötöget. Mellette fiatal asszony napozik. — Pisti! Összepiszkítod magad! És hol a labdád? No, várj csak, majd rendre tanítanak az iskolában, majd ad neked a tanító néni! — A mi Zsuzsikánk is első osztályos lesz szeptemberben — szól közbe a nagymama — nem is tudom, mi lész vele, olyan félénk, sírós. Akár az édesanyja volt kicsi korában. Emlékszem, milyen kétségbeesetten kapaszkodott a kezembe, amikor először mentünk az iskolába ... És olyan ügyetlen szegénykém. Nekem kell öltöztetni, vetkőztetni. — Pisti este nem akar lefeküdni, reggel nem lehet kihúzni az ágyból. Előre látom, hogy mindennap elkésünk az iskolából — így a fiatalasszony. A gyerekek nagy része az óvodából kerül iskolába. Nekik mindenesetre sokkal könnyebb lesz az átmenet: megszokták a közösséget, a kötött napirendet, önállóan öltözködnek-vetkőznek, kezet mosnak, kisebb-nagyobb feladataikat egyedül is elvégzik. A nem óvodások között is vannak sokan, akiket odahaza a családban okosan, előrelátóan hozzászoktattak aj. önkiszolgáláshoz, az önállósághoz, játékaik rendben tartásához, akik apró kötelességeiket már szívesen és örömmel végzik ... Melyek a jövendő iskolás legfontosabb tulajdonságai? Röviden azt mondhatnánk: önállóság ős felelősségtudat. Egyik sem alakítható ki egyik óráról a másikra. Hugyan ls kezdjünk hozzá? Nyilvánvaló, hogy az Iskolai tornaórák után a nagymama már nem fűzögetheti majd Zsuzsi cipőjét. Szépen, türelmesen meg kell tanítanunk az öltözködés fogásaira a gyerekeket, és arra is, hogy levetett holmiját rendbe rakja. Jó, ha alacsonyan helyezzük el a fogast kabátjának, sapkájának. Mutassuk meg, hogyan rakja este az odakészícln akadémikus, a nemzetközi Lenin-békedíjat odaítélő bizottság elnöke adta át és a tapsviharban Dolores Ibarruri tűzte fel Asturias kabátjára. • Az UNESCO nemzetközi nevelésügyi konferenciájának 29. tanácskozása befejeződött Genfben. Száz ország 400 képviselője az analfabetizmus elleni küzdelemről és a gyermekek műveltségének emeléséről tárgyalt. • Karel Zeman, a híres csehszlovák rendező trükkfilmsorozatba kezdett, Verne Gyula titokzatos világa címmel. tett kisszékre a ruháit, hogyan állítsa egymás mellé a cipőit. Ezen a nyáron már a mosakodást, fogmosást, fésülködést is egyedül kell végeznie. Helyes, ha maga veti be az ágyát, öthatéveseknél mindez könnyen megy, és máris van miért megdicsérni a nagyfiút, nagyleányt. Mert ez is fontos! Éreznie kell, hogy ügyes, és hogy értékeljük rendességét! Vajon van-e saját polca, külön szekrénye játékai részére? Ha maga tartja rendben a birodalmát, később éppen ilyen önállóan, gondosan fog bánni tanszereivel is. Szépen türelmesen tegyünk rendet a gyerekkel együtt — de sohasem helyette! — míg megszokja ezt a kötelességét. A gyerek ügyességét fejleszti, önbizalmát fokozza egy-egy kiseob, alkalmi megbízás: cipőfényesltés, portörlés, később apró bevásárlás is. Ha jól oldotta meg, kapjon állandó komoly feladatot, amilyen például a déli vagy esti asztalterítés, a virágok gondozása. Ez már önálló felelősséget, rendszeres kötelességet jelent. Egyik-másik szülő úgy gondolja, dehogy is van türelmem kivárni, míg a gyerek elkészül, inkább magam megcsinálom! Pedig később sokszorosan több időt kell majd arra fordítania, hogy a gyerekkel együtt készítse el a leckét. Könnyebb már jó előre, fokozatosan, türelmesen munkára rendre szoktatni a gyereket, még ha több időbe és fáradságba kerül is — mint akkor pótolni mindezt, amikor már Iskolába jár. Értelmi fejlődését segítsük játékkal, mesével, beszélgetéssel, Mennyi kérdezni- és mondanivalója van az öt-hatévesnek! Milyen hálás érte, ha játszunk vele, ha érdeklődünk apró ügyei iránt! Fontos lépés a gyerek életében az Iskolakezdés. Talán későbbi diákkorát, tanulási kedvét befolyásolja, ha vele együtt már előre örülünk a nagy napnak; vagy ellenkezőleg, afféle félelmes javítóintézetként emlegetjük az iskolát. Panni hatéves. Édesanyja már megvette az iskolatáskát, a kislánnyal együtt választották ki a tolltartót, a szép színes ceruzákat, mindig valami újabb aprósággal, radírral, hegyezővel gyarapszanak Panni kincsei. Hányat kell még aludni addig? Édesanya tarka falinaptárt rajzolt Panninak. Iskolát ábrázol, sok-sok ablakkal, mindegyikben egy-egy gyerek. Minden vasárnap kinyithat Panni egy újabb ablakot, szeptember 1-én pedig megnyílik a kapu is ... ERDŐS ÉVA ARDAMICA FERENC: || Q&twza£cvuig,óVERES JÁNOS: Firof léjjömb Virágok bókolnak a földön, fényes a zsálya levele; fölöttük száll a léggömb, mely más, mint a többi; szitakötő rajtol, csöndes a rét, vadméhek köröznek. Vércse visít, dühök feszülnek egymásnak, mint küzdő bölények; a folyó menekülni szeretne kimért medréből, s te pőre vagy, mint díszkutak csintalan szobrocskái. A kecske öreg tudósként rázza szakállát, szájába veszi a mesekönyvet, a kis fák gallyán álmosan hintázik a hamvas nyugalom, de elég egy kicsike szellő, hogy a tudatot hideg zúzmaraként belepje a hideg félelem. S ezalatt te meztelenül futkosol a parton a piros léggömbbel. Figyelmeztető szavak zengnek és elhalnak, képzeletbeli kötélpályákon fényes csillék hordják a lelkiismeret tiszta ércét; máglyák bíborszínű tüze lobog, töprengők húsa pusztul a lángban. Rádnézek, s máris csillagesőben fürdik arcom, mint a vándoré, ki végre fedél alá jutott, a folyó lehalkítja csobogását, hogy jól hallja cérna-beszéded. Ölök a szilvafa alatt felhúzott térddel, s szótlanul nézlek. Te elfelejted, hogy itt vagyok, az égbolt visszatükrözi önfeledt arcod, a homok és a talicskák fölött öröm csilingel. iá lenne, ha megállna az idő, jó lenne, ha eltéphetetlenül velem maradna ez a derűs délután, pehelygyönge lényed s a piros léggömb. Ha nagyra felfúvod átlátszóvá válik, rózsaszínűek a mögötte lévő tárgyak, mintha zsinóron tartanád a távoli házakat. A piros léggömbön át másnak tűnik a világ. A piros léggömbön át karcsúbbak a tornyok, a piros léggömbön át a mogorva köszönés is kedves; a piros léggömbön át a felhők is szelídek. Ó, a piros léggömb! Bárcsak óriásira felfújhatnánk, hogy beleférne az egész világmindenség! S örökre benne is maradna! Ha megadja a sors, hogy te is nagyra nőj, vegyél a fiadnak sok piros léggömböt; s ha erre vetődtök egyszer együtt, nézz a fa alá, megüresedett helyemre,s jusson eszedbe ez a mostani piros léggömb. Most nem igyekeznek felém a fenyegető szavak, a tiszta víz a szivemen folyik keresztül, mosolyog a fáradt vadvirág, íme Csipkerózsika is felébredt, s az irgalmatlanul nehéz pajzs lábamnál hever. Figyelem a távolban zakatoló vonatot, s hinni szeretném, hogy nem a tiszta álmokat viszi magával. Láthatatlan fonalak kötnek össze veled. A szerencse is ilyen makacsul kötődjön hozzád. Alkonyodik. A piros léggömb visszahúz mellém, egy kicsiny és egy nagy árnyék összeolvad a kihalt réten, a végtelen égsátor alatt, s a magasban is győztesen uralkodnak a mindig érvényes, legősibb törvények, léggömböd egy pillanatra hozzáér a napgolyóhoz, s megérzem, hogy énrám a te napod világít. Vércse visít, s a folyó nem szakadhat el kimért medrétől. Megfogom a kezed, meleg puhasága szétárad testemben, s a gyalogút már hazafelé kanyarog. A piros léggömb fölöttünk mozog, Büszkeségem jelvénye - messzebbre látszik, mint a jegenyék csúcsa s mivel fegyverünk nincs, tilosat jelez a rontásnak: kerüljön el bennünket. Kijátsszuk a csőszt! A lepkéket és virágokat hazavisszük a léggömbben.