Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának tevékenysége és a párt további feladatai (Floytatás a 8. oldalról.) nemzedékkel szemben. Társadalmunkat valamennyi nemzedék közös küldetése és célja jellemzi, étért helytelen társadalmunk nemzedékek szerinti mesterséges felosztása. A jelenlegi fejlődés igényessége megkívánja, hogy a párt, az állam és a társadalmi szervezetek hatékonyabban gondoskodjanak az ifjúság egészséges, szakmai és eszmei felkészítéséről és fejlődéséről. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk az ifjúságnak, mint bármikor a múltban. Az ifjúság népgazdaságnak nyújtott segítsége és a fiatalok erkölcsi tulajdonságainak kialakítása érdekében támogatjuk a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kezdeményezését az ifjúsági építkezések haladó hagyományainak továbbfejlesztésére. Jelenleg az ifjúsággal elválaszthatatlanul összefügg mezőgazdaságunk jövője, és szocialista falvaink munka-, kulturális és életfeltételeinek kialakítása. Ezért a párt mezőgazdasági politikájának fontos feladata az ifjúság megnyerése a mezőgazdasági munkára. E feladat megoldásához minden feltételt megteremtünk. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség sok pozitív eredményt ért el. Azonban a fiatalok szükségleteinek és érdekeinek hatékonyabb kielégítése és befolyásolása megkívánja, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség megvizsgálja tevékenységének eddigi tartalmát és formáit, valamint szervezeti felépítését is. Szükséges, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség munkáját az eddiginél sokkal differenciáltabban végezze az ifjúság egyes korosztályainak megfelelően. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek az egységes szervezet elvének betartásával az egész ifjúság elé olyan munkatervvel kellene lépnie, amely a társadalom jelenlegi fejlődési fokán jobban kifejezné a fiatalok érdekeit és szükségleteit. A fiatalok erkölcsi arcélének kialakításában a testnevelésnek, a sportnak és a honvédelmi nevelésnek fontos szerepet kell betöltenie. Az ifjúság maradéktalan bekapcsolódása a társadalom életébe, sokoldalú szakmai és állampolgári felkészültséget, magas színvonalú tudást, a szocialista ember erkölcsi fejlettségét igényli. Ezért kulcsfontosságú Jelenleg a műveltség rendszeres növelése, főként a közép- és főiskolák minőségének lényeges javulása. A műveltség és a szakképzettség társadalmi szerepét az emberek produktív tevékenységével, az irányító munka minőségével szoros öszszefüggésben értelmezzük. Ugyanakkor a legszorosabb kapcsolatban kell állnia a népgazdaság és a kultúra tervszerű fejlesztésével, szocialista demokráciánk szüntelen tökéletesítésével. Ezekből az alapvető szempontokból indultak ki a XII. kongresszus határozatai a párt iskolapolitikájának hosszú tartamú távlatairól. Ezeket a párt Központi Bizottságának 1964 októberi plénuma dolgozta ki. Az iskolarendszer fejlesztésének programját továbbra is helyesnek tartjuk. Előtérbe lép az iskolarendszer minősége, a tanítók nagyobb felelőssége a tanulók és a diákok tudásának magas színvonaláért, a szocialista világnézet megszilárdításáért, a fiatalok egészséges erkölcsi jellemvonásaiért. A műveltség színvonalának emelésénél arra törekszünk, hogy minden egyén tehetsége sokoldalúan kibontakozhassék és a fiatalok számára a művelődés életszükségletté váljék. A párt az iskola munkáját a családi neveléssel és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, valamint a pionírszervezet hatásával együtt egymást kölcsönösen kiegészítő tényezőknek tekinti, amelyek oszthatatlanul felelősek a fiatal nemzedék politikai, szakmai és erkölcsi arcélének kialakításáért. Ezért ma jobban, mint valaha kihangsúlyozzuk, az iskola társadalmi szerepét, ami abban rejlik, hogy az ifjúságot egyértelműen a szocializmus eszméinek szellemében kell nevelnie. Az ifjú nemzedék tanítója tehát csak az lehet, akinek szakmai tudása, eszmei fejlettsége, politikai érettsége, valamint erkölcsi tulajdonságai biztosítékot nyújtanak arra, hogy tekintélye lesz mind a diákok és a hallgatók, mind pedig a szülők és a közvélemény előtt. (Taps!) A diákság zöme szocialista elveket vall. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy szocialista gondolkodásának kialakulásában a társadalmi-közéleti tevékenység egészséges vonásai egybefonódnak a szocializmus alkotott ösztönös elképzelésekkel, s gyakran negatív, sőt ellenséges befolyásokkal. Ebben gyökereznek egyes helytelen nézetek vagy téves politikai elképzelések, amelyek abban is megnyilvánulnak, hogy egyes fiatalok egyoldalúan — nem objektívan, sőt negatívan tekintenek szocialista jelenünkre, s megmutatkoznak a párt és a párt politikája elleni megnyilvánulásokban is. Nem nyugszunk bele abba, hogy míg a munkás- és mezőgazdasági ifjúság, valamint a diákság túlnyomó része tevékenyen támogatja a szocialista építést, addig a fiatalok bizonyos, bár csekély része, főként a tanulóifjúság köréből destruktívan lép fel társadalmunk érdekeivel szemben. Ez annak a következménye, hogy egyes kulturális folyóiratokban a szocializmustól idegen írások jelennek meg, de a kulturális fronton is tapasztalhatók egyéb negatív jelenségek. Ezért az állapotért egyes pedagógusok is felelősek, beleértve a marxizmus—leninizmus néhány tanítóját is, akik passzivitásukkal teret engednek a negativista befolyásoknak, söt szolidárisak is velük. Latba vetjük minden erőnket, hogy ezeket az ifjúságot megkárosító irányzatokat határozottan leküzdjük. Alapvető fordulat elérése jelentős mértékben a pártszervezeteknek az ifjúság körében, főként a diákok körében gyakorolt politikai és eszmei befolyásának megszilárdításától és valamennyi kommunista tanító felelősségének lényeges növelésétől függ. Nem való tanítónak az, aki nem méltó a szocialista nevelő hivatására és nem való diáknak az olyan fiatal, aki fellép szocialista rendszerünk ellen. (Taps!) A párt teljes támogatását fogják élvezni azok a pedagógusok, akik a fiatal értelmiséget igényesen nevelik, a diákokat tudományos és szakmai szerénységre, a szocializmus iránti felelősségre, az életre nevelik. Egyre igényesebb követelményeket kell támasztanunk a tanonciskolákból, a közép- és főiskolákból kikerülő ifjúság ismereteivel szemben. Ezért sokkal nagyobb igényességnek kell érvényesülnie a főiskolai tanulmányok folyamán és el kell bocsátani azokat a diákokat, akiknél nincs meg a biztosíték tanulmányaik sikeres befejezésére. Rokonszenvezünk a diákság túlnyomó részével, akik rendesen tanulnak, őszintén és tevékenyen akarják segíteni a pártot az iskolákban és a társadalmi életben megnyilvánuló különféle fogyatékosságok leküzdésében. A párt Központi Bizottsága nemegyszer megmutatta, hogy teljes mértékben elfogadja indokolt javaslataikat. Iskoláink politikai, eszmei helyzetéért sokkal nagyobb és közvetlenebb felelősséget kell vállalnlok az állami iskolaigazgatási szerveknek, az iskolaügyi' minisztériumtól, a főiskolai rektorátusoktól kezdve egészen az alapfokú iskolák Igazgatóságáig. Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában, amikor a párt megszilárdítja a társadalmi folyamatok tudományos irányítását, fokozódik a társadalomtudományok szerepe. Értékeljük a társadalomtudományok dolgozóinak munkáját, akik részt vesznek a társadalmi fejlesztés legégetőbb problémáinak megoldásában és elméleti műveikkel hozzájárultak a XIII. pártkongresszus előkészítéséhez. Szeretnénk rámutatni legalább részvételükre az új irányítási rendszer kidolgozásában, a tudományos és műszaki forradalom társadalmi vonatkozásainak elemzésében és a sikeres szociológiai kutatásokban. A társadalomtudományok terén a pozitív eredmények alapvető feltétele, hogy a tudományt következetesen osztály- és pártelvek alapján a tudományosság és a pártosság dialektikus egységében fejlesszük. Ezzel szorosan összefügg a kutatómunka marxi—lenini módszereinek tökéletesítése, • a realitás iránti érzék, az egészséges bírálat, a világnézeti biztonságon alapuló alkotó szellemű bátorság, a tények szigorú tiszteletben tartása mindannak szorgalmazása, ami új és haladó, a céltudatosság és az egybehangoltság. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a társadalomtudományokban erőteljesen hat a burzsoá és a szocialista ideológia közötti kérlelhetetlen ellentét. Az eszmei megbékélésre irányuló minden tudatos vagy nem tudatos kísérlet lényegében a marxizmus—leninizmus elferdítése s tompítja forradalmi jellegét. Kötelességünk társadalomtudományos frontunk minden erejét olyan eszmei felsorakozásra összpontosítanunk, hogy teljes mértékben bebizonyosodjék kommunista igazságunk ereje és a szocializmus elméletének és gyakorlatának fölénye a kapitalista világgal szemben. A marxilenini tanok új, alkotó szellemű fellendülésének vagyunk szemtanúi, s ez megteremti annak feltételeit, hogy döntő csapást mérjünk az antikommunizmus minden régi és korszerűsített doktrínájára s kiharcoljuk a szocializmus újabb eszmei győzelmeit. és a jelen olyan értékeire kell épülnie, amelyek megfelelnek a szocializmus szükségleteinek. Csakis ily módon teljesítheti haladó küldetését. A XII. pártkongresszus a párt kulturális politikájának elveiben dolgozta ki az említett eszmékből kiinduló általános koncepciót. A kulturális politika alapelveinek megvalósítása során a párt nagy súlyt helyezett a szocialista élet értékeinek céltudatos létrehozását elősegítő pártos és eszmei határozottságra. Ez az irányvonal a kulturális örökség helyes szemléletére ihlette a művészeket, lehetővé tette, hogy a két háború közötti kultúrának a munkásosztály forradalmi harcával összeforrott haladó hagyományaira támaszkodjanak. A párt a szocialista művészet eszmei alapelveinek egységét következetes internacionalista irányzathoz fűzte, amely elmélyítette a szocialista művészet kapcsolatát a Szovjetunió kultúrájával, a szocialista országok művészetével, a világ haladó és demokratikus művészeinek alkotásával. A párt kulturális politikája lehetővé tette a szocialista kultúra és művészi alkotás értelmezésének széles körű kibontakozását. A szocialista kultúra és műalkotás ma gazdag tagoltságú egészet képez, amelynek döntő része egységes világnézeti alapra épül. Ez a felfogás a cseh és a szlovák művészet minőségileg új viszonyában is visszatükröződött. A két nemzet kultúrája nemcsak fokozatosan közeledik egymáshoz, hanem kölcsönösen befolyásolja egymást, és társadalmi ráhatásuk folyamán létrejönnek és kialakulnak az egységes internacionalista csehszlovák szocialista kultúra értékei. A kultúra és a művészet fejlődése azonban korántsem volt mentes az ellentmondásoktól. A pártszervek számos dokumentumában kénytelenek voltak gyakran élesen visszautasítani bizonyos negatív irányzatokat, amelyek főként művelődéspolitikai publicisztikai írásokban jelentkeztek. Egyes kulturális folyóiratok politikailag és eszmeileg kétes álláspontok, sőt pártellenes nézetek terjesztésével felette csúnya szerepet játszottak. Hasábjaikon nemegyszer elferdítették, vagy lebecsülték a forradalmi hagyományokat. Olyan szempontokból érintették nemcsak a tudomány és a kultúra, hanem a politika társadalmi küldetésének értelmét és lényegét is, amelyek gyakran ellentétben voltak a marxista—leninista tanokkal és a párt politikájával. E jelenségek lényegét gyakran divatos liberalista köntös leplezte. Következményük azonban a nem osztály szempontból értelmezett absztrakt humanizmus propagálása, a burzsoá ideológia különféle áramlatainak és formáinak átvételében megnyilvánuló kritikátlan és békülékeny szellem volt. A kongresszust megelőző vitában jogos és igazságos bírálat érte ezeket a negatív jelenségeket. A kultúra és a művészet területén fokozódnak a párt vezető szerepével szemben támasztott igények, hogy a kultúra egészségesen, szocialista alapokon fejlődjék. A párt vezető szerepe a kulturális és művészeti fronton érvényesülő politikai és eszmei ráhatásban, a műalkotások mély szocialista tartalmában, a művészek kulturális tevékenységében és felelősségteljes állampolgári magatartásában nyilvánul meg. A párt hosszú érvényű művelődéspolitikai programját tartalmazó külön határozatot terjesztünk a kongresszus elé. A sajtó, a rádió, a televízió és a film pártos küldetése szorosan összefügg a kultúra fejlődésével. Az összesen 19 millió példányszámban megjelenő, mintegy 1300 újság és folyóirat, valamint a több mint 6 millió vevőkészülék útján a hallgatókkal és nézőkkel állandó kapcsolatot fenntartó rádió és televízió, továbbá a sok millió mozilátogatóval büszkélkedő filmművészet ma a szocialista társadalom demokratikus szervezetének szilárd részét alkotja. Az a küldetésük, hogy a kommunista nevelés eszközeiként együtt hassanak a legszélesebb tömegekre, fejlesszék a társadalmilag hasznos bírálatot és mint a társadalmi irányítás, a szocialista demokrácia elmélyítésének fontos eszközei alapvető funkciót töltsenek be. A sajtó, a rádió, a televízió és a filmművészet fogyatékosságaival kapcsolatban elhangzott nyílt és elvszerű bíráló pártos álláspont abból a törekvésből indult ki, hogy határozottan le kell küzdenünk mindent, ami gyengíti a sajtó, a rádió, a televízió és a film kommunista szellemű politikai és társadalmi ráhatását, ami zavarja az élenjáró pártaktíva, az újságírók és közírók munkájának fő értelmét. Ez az egyöntetű követelés a kongreszszust megelőző vitában is elhangzott. Nagy haladást jelent az új sajtótörvény kidolgozása és jóváhagyása. Életbeléptetése még inkább elmélyíti a sajtó demokratikus küldetését a szocialista közvélemény formálásában, szembetűnően fokozza a sajtó politikai és erkölcsi felelősségét a szocialista eszmék hatásának következetes előmozdításáért. A párt — társadalmunk vezető ereje 1966. VI. 1. A párt kulturális politikája Elvtársak! A kultúrára és a művészetre is mélyen kihatnak a társadalmunk szocialista jellegének kibontakoztatását célzó intézkedések. A kultúra és a művészet a szó legszorosabb értelmében társadalmi szükségszerűséggé válik. A kultúrának és a művészetnek a múlt Elvtársak! A szocialista társadalom fejlődésének eredményeit értékelve még jobban áthat bennünket az a tudat, mit jelent a kommunista párt, amelyhez dolgozó népünk összes sikerei fűződnek. A párt, történelmi küldetését teljesítve, helyesen megjelölte a politikai irányvonalat, nevelő tömegpolitikai és szervező munkával biztosította annak érvényesülését. A párt elvszerű forradalmi tevékenységével megnyerte a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség legjobbjait és gyarapította velük sorait. A párt politikája teljes mértékben kifejezi a munkásosztály és az összes dolgozók érdekeit, a párt felismerő tevékenysége visszatükrözi a belső és külső folyamatok bonyolult és álllandóan fejlődő komplexumát. A párt növekvő szerepe feltételezi a sokoldalú pártmunka, a párt belső élete és társadalmi ráhatása minden területének rendszeres javítását. Céljaink elérése érdekében erősítenünk kell a párt vezető szerepét, ki kell terjesztenünk befolyását, hogy elérjük céljainkat. Ne csak a párt történelmi tapasztalataiból és pozitívumaiból induljunk ki, hanem a társadalmi fejlődés folyamatának állandó megismeréséből is. Ezen a téren igen nagy jelentősége van a CSKP KB következetes tevékenységének. A Központi Bizottság a múltban megfontoltan és rendszeresen konkretizálta és a gyakorlatban érvényesítette a XII. pártkongresszus irányelveit, kezdeményező javaslatokat tett bizonyos népgazdaságfejlődési nehézségek megoldására és leküzdésére. A párt figyelmét a társadalom fejlődése szempontjából döntő kulcskérdések megoldására, a népgazdaság minőségi átalakulásainak, az ipar és a mezőgazdaság szerkezeti átalakításának megvalósítására, az irányítás megjavítására összpontosította. A Központi Bizottság egész sor közgazdasági és ideológiai kérdés elméleti kidolgozásának szervezője és közvetlen aktív résztvevője volt. Tevékenyen részt vett ennek a kérdésnek a kidolgozásában: a szocialista állam demokratikus lényegének és új gazdasági, társadalmi és kulturális funkcióinak sokoldalú fejlesztése. Az elmélet és a gyakorlat fejlesztésére irányuló erőfeszítés pozitív értékelése még nem jelenti azt, hogy kielégítőnek tartjuk a jelenlegi helyzetet. Állandóan mélyítenünk kell a párt politikájának és tevékenységének tudományos jellegét, egyidejűleg erősítenünk és sokoldalúan fejlesztenünk kell a párt és a dolgozók kapcsolatát. Ez a párt helyes tevékenységének elengedhetetlen feltétele, hogy elismert vezető erő legyen. A párt és a dolgozók szoros kapcsolata, a dolgozók javaslatainak érvényesítése nem csak a szocialista demokrácia bevált alapelve, hanem a párt megismerő tevékenységének is rendkívül fontos része. Ezt bizonyítja a XIII. kongresszus előkészítésének keretében a Központi Bizottság téziseiről szervezett vita is. A párttagok százezrei vettek részt a kongresszus tanácskozásának előkészítésében. Csak a Központi Bizottsághoz több, mint 15 000 megjegyzés és levél érkezett, amelyek társadalmi és országos problémákat érintettek. Ugyanakkor a helyi és a járási szerveknél is számtalan bírálat és megjegyzés vár orvoslásra. A vita tehát teljesítette küldetését, igazolta a XIII. kongreszszus elé terjesztett központi bizottsági elképzelések és javaslatok he lyességét. A vitát tárgyszerűség, nyílt, egészséges bíráló szellem jellemezte. A vitában elhangzott az a követelés, hogy egység legyen a szavak és a tettek között, aktívabban oldjuk meg a problémákat és a fogyatékosságokat, határozottabban járjunk el a felelőtlenség, az alkalmatlanság és a társadalmi érdekek megsértése esetén. A vita a megoldásra kerülő feladatokra fordította a dolgozók figyelmét. Sok probléma kollektív megítéléssel tisztázódott. Az írásos beszámoló, az előadói beszéd és a határozati javaslatok, melyeket a Központi Bizottság a kongresszus'elé terjeszt, szintén magukban foglalják a párttagok és pártonkívüliek ezreinek nézetét, jelenie"gi helyzetünk néhány kérdését illetőleg eltérő nézetek is mutatkoztak, fő(i'oyly tatás a 10. oldalon.)