Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának tevékenysége és a párt további feladatai (Folytatás a 9. oldalról.) ként abban a kérdésben, milyen utat kövessen a párt a jövőben. A vitában felvetett számos probléma már megoldódott, többnek a megoldásával most foglalkozunk, néhány problémához pedig a kongresszus után visszatérünk. Mindenesetre reálisan értékeljük azokat a nézeteket, amelyeket a különféle hiányosságok okainak és orvoslásuk módjainak keresésére irányuló törekvés sugallt. Ha a párt megismerési tevékenységének jelentőségét, politikájának tudományos jellegét, tartalmának helyes irányát hangsúlyozzuk, akkor ugyanilyen nyomatékosan meg keli jegyeznünk: mindez megköveteli, hogy a párttagok megértsék, magukénak vallják politikáját s a gyakorlatban megvalósításán szorgoskodjanak. Ezen a téren nagy igényeket támasztunk valamennyi kommunistával, de különösen a vezető helyeken dolgozó elvtársakkal szemben. Éppen tőlük, az ő alaposságuktól, azon képességüktől, hogy tudnak dolgozni az emberekkel és tudják fejleszteni aktivitásukat, az ő kezdeményezésüktől és önállóságuktól függ nagymértékben a párthatározatok megvalósítása. Elvetjük azokat a nézeteket, melyek ellenzik, vagy csökkentik a párt vezető szerepének jelentőségét a társadalmi életben. Ilyen nézetek mutatkoztak — bár csak esetenként — nemcsak a pártnak a kultúrával és a művészettel kapcsolatos viszonyáról alkotott helytelen nézetekben, hanem a népgazdaság tö; kéletesitett irányítási rendszerének kidolgozásával és bevezetésével kapcsolatban is. Vagy ellenezték a párt befolyásának szükségességét a gazdaság fejlődésére, vagy pedig leszűkítették csupán az eszmei hatáskörre. Ugyanakkor a gazdaság nem autonóm, csupán önmagába zárt egység, hanem alapvetően meghatározza az egész társadalmi fejlődést és kölcsönösen hatnak egymásra. Nem lehet különválasztani a politikától és minden társadalmi tevé kenységtől. Mindez elkerülhetetlenül megköveteli a népgazdaságban a pártirányítás érvényes' 5sét. És nemcsak eszmei és politikai hatással, hanem fejlődési koncepciójának átdolgozásával, a kulcskérdések megoldásával, hogy ezek megfeleljenek a társadalmi érdekeknek. És természetesen szervező és kádermunkával, valamint a dolgozók, állami szervek, gazdasági vezetők, szakszervezetek és az ifjúság erőfeszítéseinek egységesítésével. A Központi Bizottság ezért javasolja, hogy a párt alapszabályzatának azt a cikkelyét, mely a" pártszervezeteket felruházza a gazdasági vezetés tevékenységének ellenőrzési jogával, úgy módosítsuk, hogy a pártszervezetek számára lehetővé váljék a társadalmi érdekek érvényesítésének megítélése és keresztülvitele a termelésben. A gazdaság pártirányítása azonban nem vezethet a gazdasági vagy az állami vezetés helyettesítéséhez, vagy duplicitásához. A pártszervek és -szervezetek tárgyalásaiban a politikai hozzállásnak kell túlsúlyba lennie a gazdasági problémák megtárgyalása során is. Ez teret ad mind a pártszervezetek munkájának, mind pedig az állami és gazdasági szervek és társadalmi szervezetek tevékenységének, valamint funkcionáriusaik és dolgozóik felelősségének fokozására. Az elavult kettőséget, a párthatározatok tekintélye mögé húzódást gyorsabban meg kell szüntetni. Ez egyben hatékony fegyver lesz az irányításban adódó szubjektivizmus ellen, a gazdasági összefüggéseket és törvényszerűségeket nélkülöző hatalmi döntések ellen. A párt vezető szerepének elmélyítése nem jelenti azt, hogy a pártszerveknek minderről dönteniük kell, mindenért felelniök kell. Ellenkezőleg, olyan stílust ós olyan munkamegosztást kell kialakítaniuk, hogy az állami és gazdasági szervek felelőssége — azokért a feladatokért, amelyeket kötelesek megoldani — teljesen magától értetődő legyen. A párt felelőssége a társadalom fejlődéséért nem azt jelenti, hogy a párt mindent megtesz mindenki helyett. A párt, mint a társadalmi irányítás centruma a legmagasabb fokú társadalmi ellenőrzést gyakorolja, mely elkerülhetetlen része vezető szerepének. A párt ellenőrző tevékenységét kifejezettebben kell ráirányítani a kongresszus, a konferenciák és a pártszervek határozatainak teljesítésére, aktív segítségként kell gyakorolniok a helyes munkaformák és módszerek fejlesztésénél és a tapasztalatok népszerűsítésénél. A döntő fontosságú helyeken egyre több tehetséges, szakképzett dolgozóra van szükségünk, olyanokra, akik hűek a szocializmushoz, állandóan tanulnak, tudják irányítani, szervezni a munkát és megtudják nyerni az embereket. A párt ezért fordít olyan gondot a kádermunkára, mely igen fontos eszköz vezető szerepének érvényesítésénél. Ezt világosan leszögeztük a Központi Bizottságnak a kádermunkáról szóló 1964 decemberi határozatában is. Hangsúlyoztuk az új helyzetet — országunkban győzött a szocializmus — és ebből adódó igényeket a káderekkel szemben. Azt akarjuk, hogy a vezető helyekre politikailag és szakmailag jól felkészült emberek kerüljenek. A káderekről való döntés kritériuma a szocialista öntudat, a funkció betöltésének szakmai feltételei és a tapasztalatok. Természetesen a párt a káderek elhelyezésénél — amennyiben egyforma szakmai és szervező tehetséggel rendelkezők között kell választania — előnyben részesíti a jobban felkészült párttagot. Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy a kiváló szakembereket megnyerjük a pártba. Lehetőséget adunk a fiatal és tehetséges dolgozók teljes érvényesülésére is. Műveltségük és fokozatosan szerzett tapasztalataik létrehozzák a feltételeket, hogy teljesen bekapcsolódjanak a társadalmi életbe. Megfelelő figyelmet szentelünk annak is, hogy több nő kerüljön a vezető helyekre. Pártunk egész története és a többi testvérpártok tapasztalatai szemléltetik, hogy egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a párt eszmei, politikai és szervezeti egységének szilárdításáról. A párt szilárd egysége természetesen nemcsak a belső pártélet szempontjából jelentős, hanem egész szocialista társadalmunk sikeres fejlődése szempontjából is. Ugyanakkor arról van szó, hogy egységünket következetesen a marxizmus —leninizmus elveire építsük, hogy állandóan szilárduljon a párt politikája megvalósításának harcában. Ennek minősége elsősorban attól függ, menynyire vagyunk képesek megismerni a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit és szükségleteit, és a gyakorlati tevékenységben e szerint egységesen eljárni. Látnunk kell, hogy olyan jelenségeknek ls tanúi vagyunk, melyek a párt egységét nem szilárdítják, sőt ellenkezőleg, vele szemben hatnak. Ilyen például az egyes párttagok paszszivitása, a párthatározatok önkényes magyarázása, az egyéni érdekeknek és nézeteknek az egész szükségletei fölé helyezése, a kétkedés, a következetlenség, az idegen eszmei befolyásoknak való behódolás. Egyszerűen tehát az, ami ellentétben áll a forradalom ügyével, tanításainkkal, kötelességeinkkel, a párttagok felelősségével és fegyelmezettségével. Ezen zavaró momentumok leküzdése, a párt és a nép egységének további szilárdítása — ez az út vezet pártunk akcióképességének növeléséhez és minden kommunista aktivitásához. Ebben az irányban hangsúlyozzuk a párt ideológiai munkájának fontosságát és ennek keretében a pártnevelést. Ezt a feladatot azért is hangsúlyozzuk, mert ellen kell állnunk a burzsoá ideológia befolyásának, a liberális kicsapongásoknak, a jobboldali opportunizmusnak, a szakadárságnak, de a dogmatizmusnak is. Látnunk kell azonban azt is, hogy a marxista—leninista elmélet alkotó fejlődése, valamint a szocialista építés gyakorlatának új feltételei olyan kérdéseket hoznak felszínre, amelyekkel azelőtt nem találkoztunk és amelyeket az embereknek meg kell magyaráznunk, hogy azokat helyesen értelmezzék. A pártnevelés hatékonyságának növelése mellett szól a párt fejlődése, sorainak új tagokkal való kiegészítése. A párt felzárkózottsága közvetlenül összefügg belső életének minőségével. Ezért a pártalapszervezetek legfontosabb feladata — ahol a párt politikája a legkonkrétabban fejeződik ki — hogy a kommunistákat a párthatározatok megvalósításánál nagyfokú öntudatra és aktivitásra vezessék. Ök felelőssek saját hatáskörükben a pártpolitika megvalósításáért, a marxista—leninista nevelésért, a párttagok és pártonkívüliek politikai felvilágosításáért, a tömegpolitikai munkáért, a kommunisták egységéért és a párt s a nép kapcsolatának szilárdításáért. A demokratikus centralizmus — az építés és a pártélet lenini alapelve — biztosítja, hogy a kommunisták és a pártszervezetek a legnagyobb egységben cselekedjenek. A demokratikus centralizmus rendíthetetlen érvényesítése lehetővé teszi és megköveteli a párton belüli demokrácia elmélyítését és nagyobb tár biztosítását a bírálat és önbírálat számára. Ugyanakkor kezesség arra, hogy a demokrácia és a kritika a párton belül kizárólag a párt előnyére szolgál. Állandóan találkozunk azzal, hogy még nem jutottunk túl a kritika elnyomásán. A pártszerveknek és -szervezeteknek sokkal következetesebben kell harcolniuk az Ilyen megengedhetetlen jelenségekkel. A párttagok ezenkívül nem hagyhatják figyelmen kívül a nem őszinteség, a karrierizmus, a hízelgés, a talpnyalás jeleit és a fogyatékosságokkal szemben tanúsított közömbösséget. Hogy a párt hatása a társadalmi élet minden területén érvényesüljön, annak egyik alapvető feltétele, hogy pártunk állandóan gondoskodjon sorainak új tagokkal való kiegészítéséről. 1962. január 1-én a pártnak 1 657 021 tagja és tagjelöltje, 1966. jannár 1-én a pártnak 1698 002 tagja és tagjelöltje volt. Az elmúlt négy évben a kommunisták száma 40 981 elvtárssal gyarapodott. A párt sorainak további megszilárdításánál a pártalapszervezeteknek figyelmüket elsősorban a párt munkásrétegének megerősítésére kéli összpontosítaniuk, és politikailag fejlett munkásokkal kell sorainkat gyarapítaniuk. Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a kiváló szövetkezeti parasztok felvételére. Az újonnan felvett párttagok többségét munkásoknak és szövetkezeti tagoknak kellene képeznie. A tudomány és technika szerepének növekedése, valamint a kultúra szakaszán előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy a pártba a haladó szellemű szocialista intelligencia tagjai közül sokkal többet vegyünk fel, mint eddig. Ismételten hangsúlyozzuk; a párt fejlődése szempontjából különösen fontos, hogy soraiba fiatal dolgozók jöjjenek. A Központi Bizottság javaslatokat terjeszt be a párt-alapszabályzatban eszközlendő változásokra. Az a vita, mely a járási és a kerületi pártkonferenciákon e kérdést érintette, igazolta a Elvtársak! Pártunk az elmúlt időszakban a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi kommunista mozgalom terén is következetesen érvényesítette a proletár nemzetköziségnek a XII. kongresszuson megjelölt politikai Irányvonalát. Az elmúlt években tovább erősítettük testvéri együttműködésünket a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, tovább erősítettük nemzetközi szolidaritásunkat a többi országok forradalmi erőivel. Sohasem feledjük el, hogy a forradalmi és haladó világmozgalom szerves részét alkotjuk, s ehhez közös, szocialista, demokratikus és békés érdekek fűznek bennünket. A haladás és a reakció, a szocializmus és a kapitalizmus erőinek szívós küzdelme továbbra is törvényszerűen a szocializmus javára alakul, bár a küzdelem útja nem mindig egyenes vonalú Az imperialista körök teljes erővel és minden eszközzel igyekeznek megakadályozni a haladó fejlődést és megállítani a világ forradalmi átalakulásának folyamatát. Az Amerikai Egyesült Államok az utóbbi években szám'talan esetben agressziót és intervenciót követett el a függetlenségre, szuverenitásra és Igazságosabb társadalmi rendre törekvő népek ellen. Jogot formál magának a fegyveres beavatkozásra sok ország ügyeibe, hogy saját érdekének és szükségletének megfelelően határozza meg belső fejlődésüket. E napokban ismét tanúi vagyunk annak, hogy az Egyesült Államok provokatívan lép fel a Kubai Köztársaság és népe ellen. Elítéljük ezeket a provokációkat és biztosítjuk a kubai népet, hogy éppúgy mint a múltban, most is tántoríthatatlanul vele tartunk. (Taps!) Az Egyesült Államok imperialista politikájának legdurvább megnyilvánulása napjainkban a vietnami nép ellen folyó fegyveres agresszió. Az Egyesült Államok beavatkozó fegyveres erőket vet be a dél-vietnami hazafiak ellen, gyilkoltatja a békés lakosságot, egész területeket pusztít el. A nemzetközi jog elem! szabályaival ellentétben megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, és hadüzenet nélküli háborút visel ellene. Az Egyesült Államok a kommunizmus „feltartóztatásának" ürügyével további imperialista terjeszkedésre készül az indokínai térségben. Fokozatosan további tőkés országokat is bevon az agresszív hadműveletekbe. Az amerikai agresszoroknak katonai erőfeszítéseik ellenére sem sikerül elérni céljaikat. A vietnami nép a szocialista országok testvéri segítségével, a világ haladó erőinek támogatását élvezve eredményesen ellenáll az agreszszorok nyomásának, és harcol jogaiért. Az Egyesült Államok agressziójának megszüntetése, az amerikai csapatok kivonása Dél-Vietnamból, "a vietnami nép jogainak, szuverenitásának és függetlenségének tiszteletben tartása — ez az egyetlen út, amelyen az 1954. évi genfi egyezményekkel összhangban megoldhatják a vietnami viszályt. (Taps!) Amerikai vezetőknek az az állítása, hogy az Egyesült Államok „feltételek nélkül" akar tárgyalni a konfliktus befejezéséről, merő népámítás. Elvégre az Egyesült Államok követte el a bűnös agressziót Vietnamban, tehát tőle függ, hogy véget vessen neki, hogy tiszteletben tartsa a népek természetes szuverenitás-jogát, és jóvátegye a vietnami népnek okozott megaláztatást ós károkat. Csehszlovákia népe szilárdan Központi Bizottság javaslatait. Az a javaslat, amit most a Központi Bizottság a kongresszus küldöttei elé terjeszt, összhangban van a viták eredményeivel. Az utóbbi években a párt gyakorlata megmutatta, hogy a XII. kongresszuson jóváhagyott alapszabályzatot alapjában véve nem kell átdolgozni, csupán részleges módosításokat kell véghezvinni, melyek megfelelnek társadalmi életünk egyes új feltételeinek. Ezt példázza az a javaslat, hogy szüntessük meg a jelöltségi időt. Megváltozott a társadalom szociális összetétele és megszilárdult a nép eszmei, politikai és erkölcsi egysége, és a lakosság hullámzása sem olyan nagy már az országon belül, mint az elmúlt években. A jelöltségi idő ma már csak formálisan teljesíti küldetését és túlélt. A párt alapszabályzatában javasolt további változások célja az, hogy pontosabban kifejezze vezető szerepét a társadalomban, belső életének alapelveit, kifejezze a pártszervek ós -szervezetek feladatait, meghatározza a kommunisták jogait és kötelességeit úgy, hogy aktívabban vegyenek részt a párt politikájának alakításában és megvalósításában. áll a hős vietnami nép mellett, és lehetőségeihez képest a jövőben is segítséget nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, támogatni fogja a délvietnami nép erőfeszítését, hogy érvényesítse igazságos követeléseit. (Taps!) Európában is olyan események történnek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az általános világhelyzetet. A nemzetközi feszültség kiéleződésének fc forrása a nyugatnémet imperializmus militarista revanspolitikája. A második világháború eredményeinek felülvizsgálása, a hitleri Németország veresége után kialakult határok megváltoztatásának követelése hozzátartozik a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos külpolitikai irányvonalához. A bonni kormány a német nép egyedüli képviselőjének tekinti magát, és kendőzetlenül arról beszél, hogy a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezését tartja Németország egyesítése egyedüli útjának. Az atomfegyver megszerzésére irányuló fokozott bonni kormánytörekvésekkei kapcsolatban még szembetűnőbbek a nyugatnémet militaristák és revansisták agresszív szándékai. A felsorolt okokból nem tekinthetjük őszintének és komolyan gondoltnak a nyugatnémet kormány különféle „békügesztusaít". Keserű tapasztalatainkból indulunk ki és a Német Szövetségi Köztársaság kormányának politikai irányvonalát tettej, nem pedig szavai szerint ítéljük meg. A bonni kormány nemrégen néhány, nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó javaslatot juttatott el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és más országok kormányához. A bonni kormány ún. békekezdeményezésének nem őszinte voltát bizonyítja az is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság még mindig nem hajlandó világosan elállni a müncheni egyezménytől, és békeszeretetét olyan nyilatkozatokkal akarja bizonygatni, hogy a müncheni egyezménynek már nincs „területi" jelentősége. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy a bonni kormány teljesen mondjon le a müncheni egyezményről, mint köztársaságunk ellen elkövetett nemzetközi bűntettről, amely emberéletben és anvagiskban pótolhatatlan károkat okozott Csehszlovákiának. (Taps!) Nemegyszer hangoztattuk, és gyakorlatilag is bebizonyítottuk, hogy nem táplálunk gyűlöletet a német néppel szemben. Tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban is észszerű hangok hallatszanak, melyek reális politikát követelnek a szocialista országok iránt, és utat keresnek az európai béke biztosítására. Hajlandók vagyunk bármikor szót érteni azokkal, akik jószándékot tanúsítanak és józanul nézik a problémákat. Viszont újra hangoztatjuk: az európai biztonság és a béke biztosítása érdekében egy cseppet sem enyhítjük a nyugatnémet militarizmus és revansizmus ellen folyó elszánt harcunkat és küzdeni fogunk az atomfegyver megszerzésére irányuló nyugatnémet kísérletek ellen. (Taps!) Politikánk egyik kiinduló pontja az a tény, hogy két független niémet állán létezik, s az egyikkel — a Német Demokratikus Köztársasággal — baráti kapcsolatokat tartunk fenn és támogatjuk a német kérdést illetően folytatott politikáját. (Taps!) Különleges figyelmet szentelünk az európai biztonság kérdéseinek, mert közvetlenül érinti hazánk érdekelt. Az (Folytatás a 11. oUiloa.) Világméretű harc az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért