Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-05 / 153. szám, vasárnap

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán FELADATAINK AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉBE VLADIMÍR KOUCKÝ elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának titkára Elvtársak! Elsősorban a kongresszu­si beszámolónak azt a részét szeret­ném szavaimmal alátámasztani, amely hangsúlyozottan kiemeli feladatunkat, hogy ifjúságunkat a párt munkája és célkitűzése iránti mind aktívabb vi­szonyra neveljük. Vitathatatlan, hogy a szocializmus a fiatal nemzedék életében ls természe­tessé vált, és hogy gyökeret vertek benne a kommunizmus eszméi. Ennek alapján azonban nem alakulhatnak ki olyan eszményi elképzeléseink, hogy minden fiatalnál zökkenőmentesen és majdnem gépiesen fejlődik a világné­zet, az emberi jó tulajdonságok, a tár­sadalom Iránti viszony. Az Ilyen nézet passzivitáshoz vezet a politikai ós nevelőmunkában, teret nyújt az idegen befolyások és ideo­lógia hatásának. Erről tanúskodik az elmúlt Időszak néhány figyelmeztető jelensége is. Természetesen a szocializmusban ls a fiatal nemzedék olyan csoport, amely még csak fejlődik, keresi he­lyét a társadalomban, kutatja és meg­alapozza életének értékeit. A szocia­lizmus ehhez mind nagyobb teret biz­tosít számára. Egyes fiatalok ebben a folyamatban neha hibát követnek el, tévelyegnek, leegyszerűsítik a dolgokat, sőt elemi módon a negatív irányzatok hatása alá kerülnek. Ez azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy egyoldalúan el­ítéljük az egész tanuló vagy dolgozó ifjúságot. Az egyedül helyes eljárás az egyes jelenségek megkülönböztetett elemzése és az erre épülő konkrét következte­tés, amint már arról Halečka elvtárs beszélt. Az átformáláshoz nem elég csak beszélnünk, meddő módon kioktatni vagy hatástalan egyszeri intézkedése­ket foganatosítani. Ez megköveteli a következetesen feltárt okok kitartó és erélyes kiküszöbölését. Nem könnyű és nem ls rövid Ideig tartó munka ez. Minden szervnek meg kell tanulni en­nek a munkának lobb szervezését és ellenőrzését Rendkívül időszerű ismételten ki­emelni azoknak a felelősségét, akik közvetlen hatást gyakorolnak a fiata­lok nézeteire, tetteire és viselkedésé­re. Hangsúlyoznunk kell annak szük­ségét, hogy a fiatal nemzedék tagjai nap nap után kivegyék a részüket a társadalmi aktivitásból. Ez lehetővé teszi a szocializmus építése összetett­ségének és igényességének felmérését, a vulgarizáló elképzelések felszámolá­sát, a sikertelenségekkel, az élet el­lentmondásosságával való megbirkó­zást és a szocialista ember előnyös tulajdonságainak fejlesztését. 'Az Iskolák munkásságáról szólva elő­térbe kerül a pedagógusok tevékenysé­ge. X párt azoknak az intézkedések­nek keretében, amelyekkel fokozato­san kialakítja az értelmiség díjazásá­nak helyes arányait, a tanítók anyag! helyzetének Javítására ls törekszik. Hisszük, hogy ez visszatükröződik majd a tanítóképzés emelkedő színvonalá­ban és abban Is, hogy a fiúk nagyobb érdeklődést tanúsítanak a tanítót hi­vatás iránt. _ Számos olyan tanítót Ismerünk, aki Becsületes munkájával, "a szocializmus és hivatása Iránti mélységes odaadásá­val példakép lehet a fiataloknak. Äzonban még mindig akadnak olya­nok ls, akik küldetésüket leszűkítve értelmezik, mintha csak kétízett szak­embereket kellene nevelniük, nem pe­ilig olvan fiatalokat, akik minden vo­natkozásban érvényesülhetnek a tár­sadalomban és akik politikai nevelés­ben, Iránvftásban részesültek. Ä tanítók és tanárok zöme kétségte­lenül nem tekint közömbösen arra, ml gyakorol befolyást a diákokra, a ta­nulókra és e tanoncokra, hogyan gon­dolkodnak. mitől viszolyognak, hol ke­resik néldakéoeiket, milyen társaság­ban mozognak. A tanítói hivatás megkívánja a fia­talok megismerését és megértését, hogy a tanító közeli barátjuk és ta­nácsadójuk lehessen, aki oktatómun­kájával fokozatosan elvezeti őket ah­hoz, hogy megtalálják helyüket a tár­sadalomban és élni tudjanak. Ez annyit Jelent, hogy Igényesnek kell lenn! az oktatási folyamatban, következetesen megkívánva minden ta­nulmányi és társadalmi kötelesség tel­jesítését. Ugyanakkor rendszeresen kell formálni a felelősségtudatukat, nem pedig behódolva különféle hangulatok­nak és elslklanl a zavaros, téves néze­tek fölött. Sajnos, ilyesmivel ls talál­kozhatunk. Az llven rövidlátó politika végered­ményben törvényszerűi eg komoly za­varokhoz vezet a nevelés folyamatában, s egyes főiskolásoknál kialakítja a fe­gyelmezetlenség megengedhetetlen lég­körét, aláássa a tanár tekintélyét éts a tanulmányi fegyelmet. A fiatalokkal folytatott munkában nem szabad válasz nélkül hagyni egyetlen kérdést sem, bárki ls teszi fel. A fiatal emberrel színvonalasan ós rendszeresen Ismertetnünk kell a tár­sadalmi élet, a gazdaság, a kultúra és a tudomány időszerű kérdéseit. E nél­kül nem fektethetjük le politika! ön­tudatosságának és széles látókörének alapjait. A „párt beszél az ifjúsággal" akció ismét bizonyította, hogy sok he­lyütt hiányzik a rendszeres munka. A párt és Központi Bizottsága nagy és nyílt bizalommal tekint dolgozó és tanuló Ifjúságunkra. A fiatalok több­sége ezt meg is becsüli. Akadnak vi­szont egyesek, akik ezzel a bizalommal durván visszaélnek tanulmányi léha­ságukkal, illetve a társadalmunk sze­mében érinthetetlen dolgok felelőtlen sértegetésével. Ezeknek számolniuk kell a párt bizalmának elvesztésével. Maguknak a tanulóknak érdeke, hogy néhány tucatnyi semmit tisztelet­ben nem tartó ember jó nevükön ne ejthessen csorbát. Nekik maguknak kel­lene leszámolniuk a nem kívánatos Je­lenségekkel. Emellett természetesen az összes közvetlenül felelős Intéz­ménynek ls rendesen teljesítenie kell kötelességét. Eszükbe szeretném juttatni, hogy a tanulók társadalmi és politikai akti­vitása az utóbbi időben nem egy hasz­nos kezdeményezéssel járt. Tulajdon­képpen ennek köszönhetők azok a ja­vaslatok, hogy nagyobb számú tanuló­nak tegyük lehetővé a közvetlen meg­ismerkedést a Szovjetunió és szovjet elvtársak életével. Ezért örömmel fo­gadtuk a szovjet fél teljes megértésót, amiről Brezsnyev elvtárs beszélt. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy a két or­szág Ifjúsága barátságának Jelentősé­géről mondott forró szavai arra köte­lezik majd az iskolai és CSISZ-szerve­ket és elsősorban a diákságot, hogy hatékonyan és célszerűen éljen az új lehetőségekkel. A Központi Bizottság szervei ez év tavaszán szorgalmazták az országos diákkonferencián elhangzott számos pozitív javaslat gyors megvalósítását is. Ugyanakkor azonban határozottan bí­rálták ennek a konferenciának egyes negatív vonásait. így kell ennek min­dig lennie. Támogatjuk az Iskolák éle­tének minden pozitív vonását, bíráljuk és harcolunk az ellen, ami arculatu­kat eltorzítja. A fiatalok ma számos bonyolult tár­sadalmi, politikai kérdésbe ütköznek hazai és világviszonylatban egyaránt. Közöttük gyakran nem könnyű eliga­zodni még az idősebb, tapasztaltabb nemzedéknek sem. Nem egyszerűsíthetjük le a dolgo­kat, mintha a hibák és a tévedések csupán abból erednének, hogy a fia talokra hatást gyakorolnak a helytelen nézetek ós gondolatok és nem maga a valóság, elsősorban a gazdasági helyzet, illetve a velejáró kérdések. Ennek alapján azonban semmikép­pen sem juthatunk az egyesek által hangoztatott következtetésre, hogy a pedagógus már szinte semmiféle befo­lyást nem gyakorolhat a tanulók tuda­tának formálására. Ellenkezőleg, határozottabban kell felszámolnunk azt a gondtalanságot, amely szem elől téveszti, hogy a fia­talokat befolyásolja nem egy Idősebb ember gyakran „merészségnek" és „új­nak" feltüntetett eszmei Ingatagsága és politikai tévelygése. Sajnos, akadnak a tanítók körében ls olyanok, akik különféle saját sé­relmeiket és kiábrándultságukat to­vábbadják azzal, hogy a hitetlen ta­máskodás szellemét terjesszék azok kö­rében, akiket nevelniük kell. A kom­munistáknak következetes harcot kell folytatniuk az Ilyen jelenségek ellen. Az egyedül célravezető kiút ez esetben a kérdéses alkotójellegű pártos felmé­rése. Az ilyesmi valóban nagyon káros ve­széllyé válhat, ha következménye a nihilizmus, a kétkedés abban, hogy kommunista szellemben megoldhatjuk a gyakorlati kérdéseket és főleg ak­kor, ha Ilyen Jelenségek beszűremle­nek a sajtóba, a televízlóba, a filmbe. Mind ez Ideig nem sikerült ezt haté­konyan megakadályozni, mivel számos elvtárs megköveteli magának azt a Jo­got, hogy mindenféle fenntartásokkal éljen a párt érvényes Irányvonalával kapcsolatban és valami máshoz Iga­zodjon. Meggyőződésem, hogy a kulturális politikával kapcsolatban Javasolt és a kongresszus nagy tekintélyével alátá­masztott határozat egyike lesz azok­nak a hatásos mércéknek, amelyeknek segítségével a búzából kiválaszthatjuk a konkolyt. Ez a határozat kötelező módon kijelöli az e szakaszon dolgozó kommunisták felelősségét. A nevelőmunka jelentősebb előreha­ladásának a negatív jelensége tartós leküzdésének főbb feltétele a nézetek és a tettek kötelező, élő és mély, nem pedig felületes és formális egy­sége. Ez minden kommunistára és el­sősorban azokra vonatkozik, akik az iskolaigazgatás valamennyi fokán mű­ködő pártszervek és a CSISZ felelős posztjain dolgoznak. A tapasztalatok, mégpedig a leg­utóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az ilyen egység híján nem tel­jesítik megnyugtató módon a párt irányvonalát és a Központi Bizottság fontos határozatait sem. Az egység elérését jelentős mérték­ben szolgálják az Iskolaügyi Minisz­tériumban foganatosított változtatások, a főiskolai pártbizottságok, választá­sok, a pártapparátus fontos szakaszal­nak megszilárdítása. Meggyőződésünk, hogy a nevelés ős az oktatás terén a pártpolitika ha­tékony érvényesítéséhez hozzájárul a főiskolák rektorainak és dékánjainak választása is. A politikai nevelomunka lényeges tökéletesítésének alapvető feltétele, hogy egységesen törekedjünk tartalmá­nak elmélyítésére, valamint a szerve­zeti és káderkérdések megoldására. Főleg a marxizmus—leninizmus tan­székeire akarom felhívni a figyelmet. Feltétlenül szükséges tökéletesíteni Irányításukat és összetételüket, pártos álláspontra helyezkedve az oktatói szakképzettséggel kapcsolatban is, és mélyrehatóan felülvizsgálni a tanter­vet. Ezen a téren a politikai és az ideológiai felelősség jelentős hányadát magára vállalja a CSKP KB mellett működő politikai főiskola. Ez megfelel a főiskolák rendszerében betöltött sze­repének és a párt szükségleteinek. Többnyire nem vált be a múltnak az a gyakorlata, hogy a főiskolai munka­helyek néha „menhelyévé" váltak azok­nak, akik különféle okoknál fogva nem váltak be más posztokon. A tantestületekre úgy kell tekinte­nünk, mint a pártpolitika szó szoros értelmében vett élenjáró valóraváltói­ra az ifjúság és a széles nyilvánosság körében. Nem állhatja meg a helyét az Is­kola munkájában az, aki nem tisztázta magában a pártpolitikát, nem rendel­kezik annak eszmei vagy erkölcsi elő­feltételeivel, hogy alkotó módon fej­lessze a kommunista nevelést. Ismételten hangsúlyozom a tanító jelentőségét, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy mindenért őket tehet­jük felelőssé és szem elől tévesztjük a család, a környezet nagy szerepét, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség be­folyása elmélyítésének nagy lehetősé­geit, amint arról Novotný elvtárs be­szélt. Nem tudok azonban szabadulni attól a benyomástól, hogy az utóbbi években lebecsülik a párt közvetlen befolyását is, amelynek sokkal nagyobb mérték­ben kellene érvényesülnie a fiatal nemzedék legaktívabb részében. Meggyőződhetünk erről, ha egy pil­lantást vetünk a párt korszerinti ösz­szetételére. A párttagoknak csupán 16 százaléka 18—30 éves, ezeknek döntő többsége is 25 évesnél Idősebb. Míg 1960-ban a CSISZ tagjainak még 10,7 százaléka volt kommunista párttag, ad­dig tavaly már csak 7,2 százaléka. A tanulók a párttagságnak csupán négy ezrelékét teszik ki. Az érettségizettek és a tanoncisko­lák végzettjei közül a statisztikai ada­tok szerint a pártban csak minden negyvenedik fiatal van. Nem kielégítő a párttagok létszámá­nak alakulása a főiskolai hallgatók kö­rében sem. Nem felel meg sem a lehe­tőségeknek, sem az érdeklődésnek. Egyetlen példát említek meg: a brnől Pedagógia! Főiskola 941 hallgatója kö­zül csak tízen kommunisták. Hangsú­lyozom, hogy Itt nevelik a jövő peda­gógusait. Nézetem szerint ezek a tények szemléltetőn kidomborítják ezt az ége­tő problémát. A párt nem gyengít­heti közvetlen szervezet! kapcsolatát a fiatal nemzedékkel, beleértve azokat a tagjait, akik az iskolákon művelőd­nek és Jelentős szerepet töltenek majd be a társadalom életében. Politikailag Idejében fel kell őket karolnunk, formálni kell jellemüket. Ez egyben megkívánja, hogy a legha­tásosabb módon befolyást gyakorol­junk a fiatalok sokkal szélesebb köré­re. Ez nemcsak az Ifjúság problémája és a CSISZ-párttagokból álló magva feltétlen megerősítésének kérdése, ha­nem az egész párt ügye. Feladatunk továbbá sokkal vonzóbbá tenni a fiatal nemzedék szemében a közéleti tevékenységet. Ügy tűnik, hogy ahol olyan fogyatékosságok merülnek fel, mint például az alakiság, követ­kezetlenség, felületesség, ellentmondás az ígéretek ós a tettek között, ott en­nek komoly kárát látja az ifjúság kö­rében végzett munka. Ennek követ­keztében megcsappan az ifjúság érdek­lődése a közéleti, a politikai munka iránt. Minden pártszervezetnek éreznie kell felelősségért. Amennyiben helyesen be­levonjuk a munkába az ifjúsági szö­vetséget, ha valóban mindenütt küz­dünk a nevelés alapvető tényezőinek egységes érvényesítéséért és elvsze­rűen szembeszállunk a szocialista szel­lemmel ellenkező minden befolyással, pontosan és céltudatosan differenciá­lunk, akkor kétségtelenül kimagasló eredményeket érünk el az ifjúság po­litikai felvértezésében. A kommunista eszméknek minden őszinte fiatal hívét felszólítjuk, hogy tevékenyen vegye ki a részét a párt erre Irányuló törek­véséből. Foglalkozni szeretnék még néhány időszerű kérdéssel, amelyekről most folyik a véleménycsere, az álláspontok tisztázása a nemzetközi kommunista mozgalomban. A jelenlegi helyzet alapvető vonása a feszültség kiéleződése az amerikaiak által Vietnamban folytatott bűnös há­ború következtében. Ennek ellenére az USA képviselői álszent módon külpoli­tikájuk „feddhetetlenségéről" beszél­nek. McNamara hadügyminiszter nemré­gen mondott beszédében olyan látsza­tot akart kelteni, mintha Vietnamban nem került volna sor semmiféle agresz­szlóra, sőt mi több, azt hirdeti, hogy „az Egyesült Államokat felülről nem bízták meg azzal, hogy rendőri fel­ügyeletet gyakoroljon a világ fölött". Ki az tehát, aki uralomra juttatja és támogatja a korrumpált bábrendszere­ket? Kinek a hadserege terpeszkedik minden földrészen? És ki nyomja el a népek szabadságvágyát, ha nem az USA? Ki követ el veszélyes provoká­ciókat Laosz, a népi Kína és most a forradalmi Kuba ellen? Véleményünk szerint mindez nem tanúskodik az ame­rikai Imperializmus erejéről, hanem sokkal inkább politikai koncepciójának gyengeségéről és kilátástalanságáról. Bennünket azonban ez a kalandor politika még sürgetőbben arra késztet, hogy az Imperialista akciókkal szem­ben felépítsük a szocialista országok és az egész világ forradalmi erői egy­ségének még erősebb gátját. Arra kész­tet, hogy az Igaz ügy érdekében él­jünk az eszközök és a műszerek minél szélesebb skálájával. Természetesen ehhez valamennyiünk közös akarata szükséges, ós az agresszorok malmára hajtja a vizet az, aki megbontja ezt az egységes akciófrontot. Nagyon fon­tos az országaink által a hősi vietnami népnek nyújtott segítségünk helyes ér­telmezése. Számtalanszor hallhattuk, hogy a vezető vietnami elvtársak mi­lyen nagyra becsülik a Szovjetunió se­gítségét. Ezt a segítséget nem tartják sem jelentéktelennek, sem kevéssé ha­tásosnak. Örömmel töltöttek el ben­nünket a Vietnami Dolgozók Pártja, il­letve a Dél-vietnami Felszabadítási Front kongresszusi küldöttsége vezetői­nek szava!, — ugyanígy Ho Si Minh elvtárs üzenete — amelyek forrón ér­tékelik Csehszlovákia segítségét is. Az utóbbi években, hogy a kom­munista pártok soraiban ellentétek adódtak, az amerikai Imperializmus a szocialista rendszer elleni harcában fokozottan érvényesíti kétszlnűségét. A felénk Irányuló propagandában ls Igyekszik magára ölteni a „hídépítők" nyájas mosolyát. Az amerikai imperializmusnak azon­ban csak egy arculata van, a brutális támadó arculata, amelyet leplezetlenül láthatunk Vietnamban, de amelyet ken­dőzetlenül "bemutatnának bárhol má­sutt ls, ha a szocialista országok le­mondanának az Internacionalizmus el­véről, ha gyengülne éberségük és vé­delmi képességük, ha elszigetelődné­nek és főleg eltávolodnának a Szov­jetuniótól. Az Imperializmus veszélye elleni küzdelem, amely szüntelenül figyel­münk előterében áll, felöleli azt a tö­rekvésünket ls, hogy következetesen alkalmazzuk a békés együttélés politi­káját. A CSKP XII. kongresszusa világosan hangsúlyozta békeharcunk osztályjelle­(Folytatás a 9. oldalon.) 1968. 8

Next

/
Thumbnails
Contents