Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-05 / 153. szám, vasárnap

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán FELADATAINK AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉBE VLADIMÍR KOUCKÝ elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának titkára Elvtársak! Elsősorban a kongresszusi beszámolónak azt a részét szeretném szavaimmal alátámasztani, amely hangsúlyozottan kiemeli feladatunkat, hogy ifjúságunkat a párt munkája és célkitűzése iránti mind aktívabb viszonyra neveljük. Vitathatatlan, hogy a szocializmus a fiatal nemzedék életében ls természetessé vált, és hogy gyökeret vertek benne a kommunizmus eszméi. Ennek alapján azonban nem alakulhatnak ki olyan eszményi elképzeléseink, hogy minden fiatalnál zökkenőmentesen és majdnem gépiesen fejlődik a világnézet, az emberi jó tulajdonságok, a társadalom Iránti viszony. Az Ilyen nézet passzivitáshoz vezet a politikai ós nevelőmunkában, teret nyújt az idegen befolyások és ideológia hatásának. Erről tanúskodik az elmúlt Időszak néhány figyelmeztető jelensége is. Természetesen a szocializmusban ls a fiatal nemzedék olyan csoport, amely még csak fejlődik, keresi helyét a társadalomban, kutatja és megalapozza életének értékeit. A szocializmus ehhez mind nagyobb teret biztosít számára. Egyes fiatalok ebben a folyamatban neha hibát követnek el, tévelyegnek, leegyszerűsítik a dolgokat, sőt elemi módon a negatív irányzatok hatása alá kerülnek. Ez azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy egyoldalúan elítéljük az egész tanuló vagy dolgozó ifjúságot. Az egyedül helyes eljárás az egyes jelenségek megkülönböztetett elemzése és az erre épülő konkrét következtetés, amint már arról Halečka elvtárs beszélt. Az átformáláshoz nem elég csak beszélnünk, meddő módon kioktatni vagy hatástalan egyszeri intézkedéseket foganatosítani. Ez megköveteli a következetesen feltárt okok kitartó és erélyes kiküszöbölését. Nem könnyű és nem ls rövid Ideig tartó munka ez. Minden szervnek meg kell tanulni ennek a munkának lobb szervezését és ellenőrzését Rendkívül időszerű ismételten kiemelni azoknak a felelősségét, akik közvetlen hatást gyakorolnak a fiatalok nézeteire, tetteire és viselkedésére. Hangsúlyoznunk kell annak szükségét, hogy a fiatal nemzedék tagjai nap nap után kivegyék a részüket a társadalmi aktivitásból. Ez lehetővé teszi a szocializmus építése összetettségének és igényességének felmérését, a vulgarizáló elképzelések felszámolását, a sikertelenségekkel, az élet ellentmondásosságával való megbirkózást és a szocialista ember előnyös tulajdonságainak fejlesztését. 'Az Iskolák munkásságáról szólva előtérbe kerül a pedagógusok tevékenysége. X párt azoknak az intézkedéseknek keretében, amelyekkel fokozatosan kialakítja az értelmiség díjazásának helyes arányait, a tanítók anyag! helyzetének Javítására ls törekszik. Hisszük, hogy ez visszatükröződik majd a tanítóképzés emelkedő színvonalában és abban Is, hogy a fiúk nagyobb érdeklődést tanúsítanak a tanítót hivatás iránt. _ Számos olyan tanítót Ismerünk, aki Becsületes munkájával, "a szocializmus és hivatása Iránti mélységes odaadásával példakép lehet a fiataloknak. Äzonban még mindig akadnak olyanok ls, akik küldetésüket leszűkítve értelmezik, mintha csak kétízett szakembereket kellene nevelniük, nem peilig olvan fiatalokat, akik minden vonatkozásban érvényesülhetnek a társadalomban és akik politikai nevelésben, Iránvftásban részesültek. Ä tanítók és tanárok zöme kétségtelenül nem tekint közömbösen arra, ml gyakorol befolyást a diákokra, a tanulókra és e tanoncokra, hogyan gondolkodnak. mitől viszolyognak, hol keresik néldakéoeiket, milyen társaságban mozognak. A tanítói hivatás megkívánja a fiatalok megismerését és megértését, hogy a tanító közeli barátjuk és tanácsadójuk lehessen, aki oktatómunkájával fokozatosan elvezeti őket ahhoz, hogy megtalálják helyüket a társadalomban és élni tudjanak. Ez annyit Jelent, hogy Igényesnek kell lenn! az oktatási folyamatban, következetesen megkívánva minden tanulmányi és társadalmi kötelesség teljesítését. Ugyanakkor rendszeresen kell formálni a felelősségtudatukat, nem pedig behódolva különféle hangulatoknak és elslklanl a zavaros, téves nézetek fölött. Sajnos, ilyesmivel ls találkozhatunk. Az llven rövidlátó politika végeredményben törvényszerűi eg komoly zavarokhoz vezet a nevelés folyamatában, s egyes főiskolásoknál kialakítja a fegyelmezetlenség megengedhetetlen légkörét, aláássa a tanár tekintélyét éts a tanulmányi fegyelmet. A fiatalokkal folytatott munkában nem szabad válasz nélkül hagyni egyetlen kérdést sem, bárki ls teszi fel. A fiatal emberrel színvonalasan ós rendszeresen Ismertetnünk kell a társadalmi élet, a gazdaság, a kultúra és a tudomány időszerű kérdéseit. E nélkül nem fektethetjük le politika! öntudatosságának és széles látókörének alapjait. A „párt beszél az ifjúsággal" akció ismét bizonyította, hogy sok helyütt hiányzik a rendszeres munka. A párt és Központi Bizottsága nagy és nyílt bizalommal tekint dolgozó és tanuló Ifjúságunkra. A fiatalok többsége ezt meg is becsüli. Akadnak viszont egyesek, akik ezzel a bizalommal durván visszaélnek tanulmányi léhaságukkal, illetve a társadalmunk szemében érinthetetlen dolgok felelőtlen sértegetésével. Ezeknek számolniuk kell a párt bizalmának elvesztésével. Maguknak a tanulóknak érdeke, hogy néhány tucatnyi semmit tiszteletben nem tartó ember jó nevükön ne ejthessen csorbát. Nekik maguknak kellene leszámolniuk a nem kívánatos Jelenségekkel. Emellett természetesen az összes közvetlenül felelős Intézménynek ls rendesen teljesítenie kell kötelességét. Eszükbe szeretném juttatni, hogy a tanulók társadalmi és politikai aktivitása az utóbbi időben nem egy hasznos kezdeményezéssel járt. Tulajdonképpen ennek köszönhetők azok a javaslatok, hogy nagyobb számú tanulónak tegyük lehetővé a közvetlen megismerkedést a Szovjetunió és szovjet elvtársak életével. Ezért örömmel fogadtuk a szovjet fél teljes megértésót, amiről Brezsnyev elvtárs beszélt. Szilárd meggyőződésünk, hogy a két ország Ifjúsága barátságának Jelentőségéről mondott forró szavai arra kötelezik majd az iskolai és CSISZ-szerveket és elsősorban a diákságot, hogy hatékonyan és célszerűen éljen az új lehetőségekkel. A Központi Bizottság szervei ez év tavaszán szorgalmazták az országos diákkonferencián elhangzott számos pozitív javaslat gyors megvalósítását is. Ugyanakkor azonban határozottan bírálták ennek a konferenciának egyes negatív vonásait. így kell ennek mindig lennie. Támogatjuk az Iskolák életének minden pozitív vonását, bíráljuk és harcolunk az ellen, ami arculatukat eltorzítja. A fiatalok ma számos bonyolult társadalmi, politikai kérdésbe ütköznek hazai és világviszonylatban egyaránt. Közöttük gyakran nem könnyű eligazodni még az idősebb, tapasztaltabb nemzedéknek sem. Nem egyszerűsíthetjük le a dolgokat, mintha a hibák és a tévedések csupán abból erednének, hogy a fia talokra hatást gyakorolnak a helytelen nézetek ós gondolatok és nem maga a valóság, elsősorban a gazdasági helyzet, illetve a velejáró kérdések. Ennek alapján azonban semmiképpen sem juthatunk az egyesek által hangoztatott következtetésre, hogy a pedagógus már szinte semmiféle befolyást nem gyakorolhat a tanulók tudatának formálására. Ellenkezőleg, határozottabban kell felszámolnunk azt a gondtalanságot, amely szem elől téveszti, hogy a fiatalokat befolyásolja nem egy Idősebb ember gyakran „merészségnek" és „újnak" feltüntetett eszmei Ingatagsága és politikai tévelygése. Sajnos, akadnak a tanítók körében ls olyanok, akik különféle saját sérelmeiket és kiábrándultságukat továbbadják azzal, hogy a hitetlen tamáskodás szellemét terjesszék azok körében, akiket nevelniük kell. A kommunistáknak következetes harcot kell folytatniuk az Ilyen jelenségek ellen. Az egyedül célravezető kiút ez esetben a kérdéses alkotójellegű pártos felmérése. Az ilyesmi valóban nagyon káros veszéllyé válhat, ha következménye a nihilizmus, a kétkedés abban, hogy kommunista szellemben megoldhatjuk a gyakorlati kérdéseket és főleg akkor, ha Ilyen Jelenségek beszűremlenek a sajtóba, a televízlóba, a filmbe. Mind ez Ideig nem sikerült ezt hatékonyan megakadályozni, mivel számos elvtárs megköveteli magának azt a Jogot, hogy mindenféle fenntartásokkal éljen a párt érvényes Irányvonalával kapcsolatban és valami máshoz Igazodjon. Meggyőződésem, hogy a kulturális politikával kapcsolatban Javasolt és a kongresszus nagy tekintélyével alátámasztott határozat egyike lesz azoknak a hatásos mércéknek, amelyeknek segítségével a búzából kiválaszthatjuk a konkolyt. Ez a határozat kötelező módon kijelöli az e szakaszon dolgozó kommunisták felelősségét. A nevelőmunka jelentősebb előrehaladásának a negatív jelensége tartós leküzdésének főbb feltétele a nézetek és a tettek kötelező, élő és mély, nem pedig felületes és formális egysége. Ez minden kommunistára és elsősorban azokra vonatkozik, akik az iskolaigazgatás valamennyi fokán működő pártszervek és a CSISZ felelős posztjain dolgoznak. A tapasztalatok, mégpedig a legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az ilyen egység híján nem teljesítik megnyugtató módon a párt irányvonalát és a Központi Bizottság fontos határozatait sem. Az egység elérését jelentős mértékben szolgálják az Iskolaügyi Minisztériumban foganatosított változtatások, a főiskolai pártbizottságok, választások, a pártapparátus fontos szakaszalnak megszilárdítása. Meggyőződésünk, hogy a nevelés ős az oktatás terén a pártpolitika hatékony érvényesítéséhez hozzájárul a főiskolák rektorainak és dékánjainak választása is. A politikai nevelomunka lényeges tökéletesítésének alapvető feltétele, hogy egységesen törekedjünk tartalmának elmélyítésére, valamint a szervezeti és káderkérdések megoldására. Főleg a marxizmus—leninizmus tanszékeire akarom felhívni a figyelmet. Feltétlenül szükséges tökéletesíteni Irányításukat és összetételüket, pártos álláspontra helyezkedve az oktatói szakképzettséggel kapcsolatban is, és mélyrehatóan felülvizsgálni a tantervet. Ezen a téren a politikai és az ideológiai felelősség jelentős hányadát magára vállalja a CSKP KB mellett működő politikai főiskola. Ez megfelel a főiskolák rendszerében betöltött szerepének és a párt szükségleteinek. Többnyire nem vált be a múltnak az a gyakorlata, hogy a főiskolai munkahelyek néha „menhelyévé" váltak azoknak, akik különféle okoknál fogva nem váltak be más posztokon. A tantestületekre úgy kell tekintenünk, mint a pártpolitika szó szoros értelmében vett élenjáró valóraváltóira az ifjúság és a széles nyilvánosság körében. Nem állhatja meg a helyét az Iskola munkájában az, aki nem tisztázta magában a pártpolitikát, nem rendelkezik annak eszmei vagy erkölcsi előfeltételeivel, hogy alkotó módon fejlessze a kommunista nevelést. Ismételten hangsúlyozom a tanító jelentőségét, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy mindenért őket tehetjük felelőssé és szem elől tévesztjük a család, a környezet nagy szerepét, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség befolyása elmélyítésének nagy lehetőségeit, amint arról Novotný elvtárs beszélt. Nem tudok azonban szabadulni attól a benyomástól, hogy az utóbbi években lebecsülik a párt közvetlen befolyását is, amelynek sokkal nagyobb mértékben kellene érvényesülnie a fiatal nemzedék legaktívabb részében. Meggyőződhetünk erről, ha egy pillantást vetünk a párt korszerinti öszszetételére. A párttagoknak csupán 16 százaléka 18—30 éves, ezeknek döntő többsége is 25 évesnél Idősebb. Míg 1960-ban a CSISZ tagjainak még 10,7 százaléka volt kommunista párttag, addig tavaly már csak 7,2 százaléka. A tanulók a párttagságnak csupán négy ezrelékét teszik ki. Az érettségizettek és a tanonciskolák végzettjei közül a statisztikai adatok szerint a pártban csak minden negyvenedik fiatal van. Nem kielégítő a párttagok létszámának alakulása a főiskolai hallgatók körében sem. Nem felel meg sem a lehetőségeknek, sem az érdeklődésnek. Egyetlen példát említek meg: a brnől Pedagógia! Főiskola 941 hallgatója közül csak tízen kommunisták. Hangsúlyozom, hogy Itt nevelik a jövő pedagógusait. Nézetem szerint ezek a tények szemléltetőn kidomborítják ezt az égető problémát. A párt nem gyengítheti közvetlen szervezet! kapcsolatát a fiatal nemzedékkel, beleértve azokat a tagjait, akik az iskolákon művelődnek és Jelentős szerepet töltenek majd be a társadalom életében. Politikailag Idejében fel kell őket karolnunk, formálni kell jellemüket. Ez egyben megkívánja, hogy a leghatásosabb módon befolyást gyakoroljunk a fiatalok sokkal szélesebb körére. Ez nemcsak az Ifjúság problémája és a CSISZ-párttagokból álló magva feltétlen megerősítésének kérdése, hanem az egész párt ügye. Feladatunk továbbá sokkal vonzóbbá tenni a fiatal nemzedék szemében a közéleti tevékenységet. Ügy tűnik, hogy ahol olyan fogyatékosságok merülnek fel, mint például az alakiság, következetlenség, felületesség, ellentmondás az ígéretek ós a tettek között, ott ennek komoly kárát látja az ifjúság körében végzett munka. Ennek következtében megcsappan az ifjúság érdeklődése a közéleti, a politikai munka iránt. Minden pártszervezetnek éreznie kell felelősségért. Amennyiben helyesen belevonjuk a munkába az ifjúsági szövetséget, ha valóban mindenütt küzdünk a nevelés alapvető tényezőinek egységes érvényesítéséért és elvszerűen szembeszállunk a szocialista szellemmel ellenkező minden befolyással, pontosan és céltudatosan differenciálunk, akkor kétségtelenül kimagasló eredményeket érünk el az ifjúság politikai felvértezésében. A kommunista eszméknek minden őszinte fiatal hívét felszólítjuk, hogy tevékenyen vegye ki a részét a párt erre Irányuló törekvéséből. Foglalkozni szeretnék még néhány időszerű kérdéssel, amelyekről most folyik a véleménycsere, az álláspontok tisztázása a nemzetközi kommunista mozgalomban. A jelenlegi helyzet alapvető vonása a feszültség kiéleződése az amerikaiak által Vietnamban folytatott bűnös háború következtében. Ennek ellenére az USA képviselői álszent módon külpolitikájuk „feddhetetlenségéről" beszélnek. McNamara hadügyminiszter nemrégen mondott beszédében olyan látszatot akart kelteni, mintha Vietnamban nem került volna sor semmiféle agreszszlóra, sőt mi több, azt hirdeti, hogy „az Egyesült Államokat felülről nem bízták meg azzal, hogy rendőri felügyeletet gyakoroljon a világ fölött". Ki az tehát, aki uralomra juttatja és támogatja a korrumpált bábrendszereket? Kinek a hadserege terpeszkedik minden földrészen? És ki nyomja el a népek szabadságvágyát, ha nem az USA? Ki követ el veszélyes provokációkat Laosz, a népi Kína és most a forradalmi Kuba ellen? Véleményünk szerint mindez nem tanúskodik az amerikai Imperializmus erejéről, hanem sokkal inkább politikai koncepciójának gyengeségéről és kilátástalanságáról. Bennünket azonban ez a kalandor politika még sürgetőbben arra késztet, hogy az Imperialista akciókkal szemben felépítsük a szocialista országok és az egész világ forradalmi erői egységének még erősebb gátját. Arra késztet, hogy az Igaz ügy érdekében éljünk az eszközök és a műszerek minél szélesebb skálájával. Természetesen ehhez valamennyiünk közös akarata szükséges, ós az agresszorok malmára hajtja a vizet az, aki megbontja ezt az egységes akciófrontot. Nagyon fontos az országaink által a hősi vietnami népnek nyújtott segítségünk helyes értelmezése. Számtalanszor hallhattuk, hogy a vezető vietnami elvtársak milyen nagyra becsülik a Szovjetunió segítségét. Ezt a segítséget nem tartják sem jelentéktelennek, sem kevéssé hatásosnak. Örömmel töltöttek el bennünket a Vietnami Dolgozók Pártja, illetve a Dél-vietnami Felszabadítási Front kongresszusi küldöttsége vezetőinek szava!, — ugyanígy Ho Si Minh elvtárs üzenete — amelyek forrón értékelik Csehszlovákia segítségét is. Az utóbbi években, hogy a kommunista pártok soraiban ellentétek adódtak, az amerikai Imperializmus a szocialista rendszer elleni harcában fokozottan érvényesíti kétszlnűségét. A felénk Irányuló propagandában ls Igyekszik magára ölteni a „hídépítők" nyájas mosolyát. Az amerikai imperializmusnak azonban csak egy arculata van, a brutális támadó arculata, amelyet leplezetlenül láthatunk Vietnamban, de amelyet kendőzetlenül "bemutatnának bárhol másutt ls, ha a szocialista országok lemondanának az Internacionalizmus elvéről, ha gyengülne éberségük és védelmi képességük, ha elszigetelődnének és főleg eltávolodnának a Szovjetuniótól. Az Imperializmus veszélye elleni küzdelem, amely szüntelenül figyelmünk előterében áll, felöleli azt a törekvésünket ls, hogy következetesen alkalmazzuk a békés együttélés politikáját. A CSKP XII. kongresszusa világosan hangsúlyozta békeharcunk osztályjelle(Folytatás a 9. oldalon.) 1968. 8