Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-05 / 153. szám, vasárnap

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán 198B. 9 (Folytatás a 8. oldalról.) gót. Elsősorban arról van szó, hogy a különböző rendszerű államok a fegyve­rek bevetése nélkül oldják meg a vitás kérdéseket, nem pedig az elnyomók és az elnyomottak, az igazság és a hazug­ság elvtelen együttéléséről. Világos, hogy itt nincs és nem is lehet szó az imperializmus elleni harc valamiféle megkerüléséről. Ellenkező­leg: ki akarjuk alakítani a legszéle­sebb antiimperialista front kedvező fel­tételeit. Ezt a frontot csak rendszeres politikai igyekezettel alakíthatjuk kl, amely meggyőző és hatásos lesz, nem pedig gondolatszegény, differenciálat­lan szektás frázisokkal, amelyekkel nemhogy szövetségeseket nyernénk, hanem végső soron elüldözzük őket magunktól. A testvórpártoknak a kommunista gondolatok befolyásának elmélyítésére irányuló törekvései során helyesen kell alkalmaznunk az általános és a különleges jelenségek kötelező marxi­lenini dialektikáját. A sajátos nemzeti feladatok tiszteletben tartását mindig úgy keli értelmeznünk, hogy megvaló­sításuk ne történjék a közös, interna­cionális érdek számlájára, ós ne bont­sa meg a két érdek egységét. Elvsze­rűen kell értelmezni a demokráciáért vívott harcot, s ez nem engedi meg, hogy a burzsoá demokráciát azonosít­suk a parlamentarizmus egyes formái­val és általában a demokráciával. Annál sürgetőbb számunkra ls, hogy idejében és folyamatosan, konkrét mó­don fejlesszük új, szocialista demokrá­ciánkat. Szólni szeretnék arról, amiről beszólt Novotný elvtárs is: a dolgozóknak a gazdasági élet irányításában való fo­kozatos részvételéről az új rendszer feltételei között. Az újszerűen értelmezett kollektív szerződések pontosan rögzítik a dol­gozók kollektívájának új, szélesebb Jogkörét. Ez, valamint az igazgató ta­nácsok létesítése semmiképpen sem je­lenti a felelősség valamilyen áthárítá­sát, az anarchiát, vagy a termelési fe­gyelem aláásását. Ellenkezőleg, csak így alakíthatjuk ki a felelősség követ­kezetesebb megosztásának, a gyakor­latunkban eddig sokszor előforduló ösztönösség leküzdésének feltételeit, ami egyben az igazi fegyelem megbíz­ható alapja. Elsősorban azért tértem ki ezekre a kérdésekre, mivel a tőkés országok munkásmozgalmában ma a munkásság termelésben betöltött szerepének kér­dése az elsőrendű. Testvérpártjaink te­vékenysége szempontjából rendkívül fontos, miként tudja ezeket a kérdése­ket újszerűen és mind magasabb szin­ten megoldani a szocialista gazdaság, milyen érveket vehetnek át tőlünk, hogy a nem kommunista munkásokat is megnyerjék a szocializmusért ví­vott harcnak. Pártunk egész tevékenysége szem­pontjából éppúgy, mint a nemzetközi kommunista mozgalom munkássága szempontjából elvi Jelentőségű testvé­ri viszonyunk a Szovjetunióval ós le­nini Kommunista Pártjával. > Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a Szovjet­unió az a döntő erő, amely a világ­reakciót visszatartja a további pusztító, háborús kalandok klrobbantásától. Nemrég, az SZKP XXIII. kongresszu­sának napjaiban meggyőződhettünk arról, mit jelentenek a szovjet rakéta és nukleáris fegyverek, amelyeknek óriási hatékonysága a legkorszerűbb tudomány vívmánya alkalmazására épül. Egyben tudatosítottuk, milyen óriási értékeket fordít a szovjetek or­szága és a derék szovjet nép a vi­lágbéke megvédésére és mennyire szó­gyenteli dolog bármilyen formában becsmérelni ezeket az áldozatokat. Még Jobban tudatosítottuk, hogy miért gyűlöli annyira a reakciós burzsoázia a Szovjetuniót, miért tartsa esküdt el­lenségének, miért fordít óriási eszkö­zöket a szovjetellenes intrikák és uszí­tás fokozására. A nemzetközi osztályharc szempont­jából a dolog egészen világos. Minden olyan tett, amely a Szovjetunió nem­zetközi helyzete és tekintélye alapjai­nak gyengítését, az egyszerű emberek százmillióinak szemében nagy tekinté­lyének csökkentését kíséreli meg, se­gítséget nyújt a reakciónak és árt a haladásnak. A szocializmus és a baladás hívei számára a Szovjetunióval való őszinte szolidaritás nem valamilyen taktika kérdése és nem is lehet az, mert ez közös ügyünk elsőrendű érdeke. Ami­kor kongresszusunk újra legszívélye­sebb üdvözleteit küldi a szovjet nép­nek és az SZKP-nek, hangsúlyozni sze­retném, hogy ez nem egyoldalú dolog. A Szovjetunióban mi Is bárhova Is lá­togatunk el, mindig találkozunk a pártunk és köztársaságunk iránti ha­sonlóan őszinte megnyilvánulásokkal, a szeretet és a tisztelet nagyon konk­rét bizonyítékaival. Ennek a szövetség­nek további megszilárdítása pártunk Irányvonalának múlhatatlanul szüksé­ges lényeges vonása. A világ helyzetének ós mozgalmai­nak Jelenlegi körülményei a lejátszódó folyamatok jelentős bonyolultsága jel­lemzi. Ezeket nem foghatjuk fel sema­tikus módon, hanem csak a reális té­nyek komoly tanulmányozása ós elem­zése útján. Említsük meg a világ jelenlegi fej­lődésében tapasztalható, az iparilag fejlett és a fejlődő országok közötti különbségek elmélyülését. Bolygónkról még távolról sem száműztük a nyo­mort, évről évre az emberek tízmil­liói éhen halnak. Ugyanakkor számos ország a gazdasági fellendülésre töre­kedve óriási nehézségekbe ütközik, amelyeket elmélyít az imperializmus újgyarroatosító politikája. Teljes egészében tudatosítjuk ezt a mély ellentmondást és ez még inkább kötelez bennünket gondos marxista fel­mérésére, elkerülve az egyoldalúságot és a torzítást. Kizsákmányolt, elnyomott emberek élnek nemcsak a fejlődő, hanem a fej­lett tőkés országokban is. Az osztály­harc frontja az államok mind két csoportján végighúzódik, a fejlett és a gazdaságilag fejletlen országok hatá­rát semmiképpen sem azonosíthatjuk az osztályhatárokkal. Nézetem szerint nincs semmiféle el­lentmondás a szocialista országoknak a szüntelen gazdasági fellendülésre ós az életszínvonal emelésére irányuló igyekezete, valamint azon kötelessé­gük között, hogy segítsék a fejlődő or­szágokat, az elnyomott népek felsza­badulási harcát. Ezt eddig is tettek­kel bizonyítottuk és ismét jelentkezünk ehhez a gondolathoz. Hiszen éppen a szocialista államok gyors fellendülése útján lehet az ed­diginél lényegesen hatásosabb segítsé­get nyújtani, hogy így a szocializmus eredményei minden ország dolgozói kö­rében növeljék vonzó erejét. A kommunista mozgalom célja nem korlátozni, hanem ereje teljéből kiszé­lesíteni annak a harcnak a frontját, amelyben a szocialista és a fejlődő or­szágokra, illetve a fejlett tőkés államok proletariátusára is sajátos feladatok hárulnak. Támogatnunk kell mindazt, ami kialakítja az összes földrész dolgo­zóínak egységét, harcolva az ellen, ami az egységet megbonthatja, mivel csak így jöhet létre az a hatalmas forradalmi hullám, amely elsöpri az imperializmust. A világ Jelenlegi helyzete szemlél­tetően bizonyítja, mennyire sürgető és szükséges ma a nemzetközi kommu­nizmus felzárkózottsága. Pártunk Köz­ponti Bizottsága teljesítette a XII. kongresszus aktív határozatát, amely az egységbontással szemben hangsúlyo­zottan kiemelte az egység gondolatát. Nem csekély igyekezetet fordított ar­ra, hogy felújítsuk a mozgalom egy­ségét és meghatványozzuk harci ere­jét. Nézetünk szerint a kommunista pár­tok viszonyának kérdése sokkal komo­lyabb annál, semhogy olcsó újságírói sikerek forrásává váljon, semhogy ez­zel kapcsolatban különféle karikatu­risták élcelődjenek. Ma már teljesen lejáratták magukat az olyan eljárá­sok, amelyek bármiféle alkotó tettben a kommunizmus elárulását látták, az olyan szubjektivista hangulatok, ame­lyek egy tollvonással fejezeteket töröl­tek kí mozgalmunk történetéből. Amennyiben ma is ilyen vádaskodás hangzik el pártunk cfmóre, akkor csak a sórtegetők maradnak szégyenben. Mindenütt érezzük és nemcsak ná­lunk, hogy a kommunisták milyen ha­tározottan ós egyértelműen elutasítják az ilyen hangoskodást, milyen erős és Igaz az egység akarása. Ezért határo­zott véleményünk, hogy a gyűlölkö­dés, a rágalmazás politikai kampánya nem méltó a kommunista mozgalom­hoz. Pártunk a proletár nemzetköziség­ben alapvető elvet látott és lát, néze­te szerint ez egész mozgalmi tevé­kenységének megszeghetetlen elve. A mozgalom közös fellépése csak a rendszeres és intenzív két- illetve sok­oldalú kapcsolatok, a nézetek cseréje, az álláspontok szembesítése alapján lehetséges. Ennek során minden párt­nak a lehető legfelelősségteljesebben kell eljárnia mind hazájának munkás­osztályával és dolgozóival, mind az egész mozgalommal szemben tisztelet­ben tartva és gondosan fontolóra vé­ve a testvérpártok álláspont ját. A kommunista gondolat gyakorlata szüntelenül űj utakat nyit, feltárja a pártok tevékenységének sokrétű for­mált és módjait, amelyek figyelmes ta­nulmányozást és elemzést érdemelnek. Ezért nagy érdeklődéssel követjük a tőkós társadalom Jelenlegi helyzetének testvérpárjaink által kidolgozott új elemzését, a francia elvtársak termé­keny vitáit ideológiánk komoly kérdé­seiről, az olasz kommunisták kezdemé­nyezését a munkásság és a szóles monopóliumellenes arcvonal egységé­nek kialakításában, a finn testvérpárt jelentős politikai sikereit, a nyugat­európai kommunisták májusi bécsi ta­nácskozásainak eredményeit. Kétségtelen, hogy főleg a munkás­osztály szövetségesének megnyeréséért vívott harcban az utóbbi időben alkal­mazott új formák nem egy értékes eredményt és okulást szolgáltatnak egész mozgalmunknak. Kétségtelen, hogy a kommunisták aktív és alkotó jellegű eljárása főleg a szocialisták­kal, de például a hívők tömegeivel is folytatandó politikai párbeszéd kérdé­seiben új lehetőségeket tár fel, és megdönti a kommunizmusellenes elő­ítéletek sorát. Az idő rövidségére való tekintettel már csak megemlíthetem, ami annyira közel áll gyakorlatunkhoz és értékes számunkra, vagyis az SZKP és további szocialista országok testvérpártjainak gazdag tapasztalatait a gazdaságirányí­tás új módszerei és az új társadalom fejlesztése más szakaszai terén. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a tapasztalatok elvi jelentőségűek a tőkés országokban dolgozó elvtár­saink harca szempontjából is, szerves részét képezik közös internacionális törekvései nknek. Ettől nem kisebb figyelmet kell for­dítanunk pártunk és egész mozgal­munk történetére, nemzetközi tapaszta­lataira azért is, mert az egyes törté­neti szakaszokkal foglalkozó számos cikkben és emlékiratban sok helyte­lenség és torzítás fordult elő. Többi között azokra a törekvésekre célzok, amelyek újszerűen akarják megvilágítani például a Komintern pár­tunk iránti viszonyát és általában sze­repét. Ezeknek a jelenségeknek közös nevezője rendszerint az a törekvés, hogy elkendőzzék a fejlődés alapvető vonásait, erősen kiemeljék az azelőtt ismeretlen egyes negatív tényeket é« azokat döntő jelentőségűnek állítsák be. Pártunk nem hallgatja el a múlt té­vedéseit, elítéli a lenini normák meg­szegését és áldatlan következményeit. Egyetértek azonban azokkal a felszó­lalókkal, akik tiltakoztak a kétségte­lenül túlsúlyban levő minden pozitív tett fölötti közömbös elsiklás ellen. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a fiata­lok rendszerint már nem ismerik a múltnak ezeket a tényeit ós így az ilyesmi súlyos következményekkel jér a nevelésben. Ezért a Komintern XII. kongresszusának 30. évfordulója alkal­mából több tíz testvérpárttal együtt ml is nyíltan felemeltük szavunkat mel­lette, mivel az új történelmi feltételek között Is sürgetően eszünkbe juttatja a világkommunizmus egységének leni­ni követelményét. A jövő esztendőben megünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomnak, az emberiség űj, szabad kor­szaka kezdetének 50. évfordulóját. A szocializmus helyzete ma világmére­tekben megváltozott. Sokkal erősebti lett és ugyanakkor sokrétűbb is. /S Szovjetunió azonban továbbra is dön­tő fontosságú támasza. Mozgalmunk legutóbbi tapasztalatai, a szovjet testvérpárt munkássága, a XXIII. kongresszus lefolyása meghatá­rozzák, miként szilárdítjuk az egység gondolatát. Ezt az egységet meggyő­ző módon kifejezésre juttatja az inter» nacionális szolidaritásnak légköre is, amely uralja XIII. kongresszusunkat. Az egységet követelő kommunisták milliója határozot törekvése minden bizonnyal gyümölcsöző lesz. Nem kételkedem abban, hogy pár­tunk erre törekedve a jövőben is aktív módon eleget tesz kötelességeinek. (Tans.) A pártszervek nem helyettesíthetik a gazdasági és államszerveket FRANTIŠEK TESAŔ elvtárs, az észak-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára František Tesaf vitafelszôlalásának bevezetőjében kijelentette, hogy a párt­irányítás ós a pártmunka kérdéseivel kíván foglalkozni az észak-csehországi kerületi pártbizottság tapasztalatai alapján. A pártmunka tartalma és formái fe­letti elgondolás legkomolyabb ösztönző­jének a CSKP Központi Bizottsága 1965. évi januári plenáris ülését kell tartani. Tartalma és határozatainak érvényes volta ma már kétségtelen, ami az alap­szabályzat megváltoztatását célzó ja­vaslatból is kitűnik. A következőkben a plénum határozatainak jelentőségót méltatta, és rámutatott gyakorlati al­kalmazásának nehézségeire és sikerei­re. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az előző időszakhoz viszonyítva újra meghatározták a pártmunka és a párt­irányítás tartalmát, A párt vezető sze­repének értelmezésében nagy változás­ra került sor, és ennek következtében megint első helyre került a párt politi­kai, nevelő és meggyőző munkája. Természetesen ez nem könnyű fel­adat. Egyrészt a pártszervek és párt­szervezetek hatáskörének meghatáro­zásáról van szó, másrészt többi szerv és szervezet hatáskörének meghatáro­zásáról, hogy mindegyik azt csinálja, ami megilleti, hogy ne keveredjen ós ne azonosuljon a párt-, az állam- ós a gazdasági élet vezetése. Ilyen kevere­dés, ahogy erről számtalanszor meg­győződtünk, szükségszerűen a személyi felelősség csökkentéséhez vezet, s vé­gül ls a párt vezető szerepének lebe­csülését ós megsértését eredményezi. Megkülönböztetni azt, hogy mi a párt feladata, és mi más szervek és szerve­zetek dolga, nagyon bonyolult dolog, mert minden konkrét esetben újra ós újra véghez kell vinni ezt a megkü­lönböztetést. Ugyanis nem létezik egy közös, minden egyes esetre érvényes mód, amit minden megfontolás nélkül alkalmazni lehet. Még mindig a rógi módszer érvényesül, mely szerint a pártszervek döntöttek csaknem minden­ről és minden kis részletről, ez pedig az állami gazdasági szervek s a tár­sadalmi szervezetek kezdeményező készségének csökkentéséhez vezetett. Így saját magunk teremtettük meg a kedvező légkört az allbizmusra és a személyi felelősség csökkentésére. Mi magunk szoktattuk hozzá a gazdasági és államapparátus vezető dolgozóit, hogy felülről, a kerületi vagy a köz­ponti szervektől várjanak utasításokat. A továbbiakban a fenti elvek gyakor­lati alkalmazásáról beszélt az észak­csehországi kerületben, s a következő­ket mondta: Elvégeztük a kerületi nemzeti bizott­ság munkájának, tanácsának, bizottsá­gai, vezető funkcionáriusai és képvise­lői munkájának alapos elemzését. Ez a kerületi pártbizottság számára lehetővé tette, hogy kritikai álláspontot foglal­jon el a KNB eddigi eredményeivel és munkamódszereivel kapcsolatban. Kide­rült, hogy némely balsiker oka a re­szortizmus, a kerület fejlődése fontos kérdéseinek részleges megítélése volt főleg a tanács részéről. Ezért a tanács­nak csökkent a tekintélye az egyes szakosztályokkal ós bizottságokkal szemben. Az egyes vezető funkcioná­riusok személyi kapcsolatai sem voltak hozzájuk illő, igényes és elvtársi kap­csolatok. Ezeket a kérdéseket a kerületi nem­zeti bizottság plénuma után a párt­szervezetben és a képviselők pártcso­portjában a vezető funkcionáriusokkal együtt újra megtárgyaltuk. A továbbiakban a kezdeményezés eredményeiről beszélt, amelyek között az a legfontosabb, hogy ma a kerüle­ti nemzeti bizottság vezető funkcioná­riusaival szemben emelhetik az igénye­ket. A részletkérdések megoldása, amelyeket azelőtt a kerületi pártbizott­ság és a kerületi nemzeti bizottság plénuma oldott meg, ma az illetékes államszervekre, vagy annak apparátu­sára és választott szerveire hárul, s a kerületi pártbizottság és plénuma csak elvi jelentőségű ügyekkel foglalkozik, A kerületi pártbizottság most hasonló módon akarja rendezni viszonyát a ke­rületi szakszervezeti szervekkel. E ténykedés közben nem hanyagoljuk el a népgazdaság problémáit sem. Da másképpen látunk hozzá e kérdések megoldásához. A koncepció szempont­jából és alapszervezeteink politikai fel­adatainak szempontjából ítéljük meg azokat. A fentiekből kifolyólag foglalkozni kellett a káderpolitikánk kérdéseivel ls, s le kellett szögezni, hogy sem a kerületi pártbizottság, sem a pártszer­vezetek nem helyettesíthetik a gazda­sági ős államszerveket, sem a szakszer­vezeteket és más szerveket sem. A vá­lasztott szervek ós bizottságok legked­vezőbb összetétele mellett sem ítélhe­tik meg részleteiben az előterjesztett kérdéseket és nem tudják biztosítani azok megoldását. Ez tulajdonképpen az állami és a gazdasági szervek feladata. Ott pedig olyan elvtársakra van szük­ség, akik szakképzettségükkel, politikai és erkölcsi tulajdonságaikkal kezesked­nek a rájuk bízott feladatok teljesíté­séért. A káderpolitikára vonatkozó legfon­tosabb elv, hogy nem szabad a társa­dalmi és szociális szompontokat össze­téveszteni az elvégzett munkához való igényes és elvi jelentőségű állásfogla­lással. Befejezésül Tesaf elvtárs az észak­csehországi kerület további fejlődését célzó kérdésekkel foglalkozott.

Next

/
Thumbnails
Contents