Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának tevékenysége és a párt további feladatai l—^M—iiimai ni nr—T—•» (Folytatás a i. oldalról| leti cikkek változatos választékának termelése, és jobban kielégítsük a ha­zai és a külföldi piac növekvő igényeit. Az élelmiszeripar bővíti a félkészéte­lek előállítását és hozzájárul az eláru­sítás és a közétkeztetés kulturális és gazdasági színvonalának növeléséhez. A népgazdaság strukturális változá­sainak végrehajtása főleg a beruházá­soktól függ, melyeket a hatékonyság szigorú kritériumai alapján kell fej­leszteni. Ez elsősorban megköveteli, hogy teljesebben kihasználjuk a meg­levő kapacitásokat, éspedig az elavult termelés intenzifikálásával és korsze­rűsítésével, azzal a céllal, hogy az esz­közöket az egyes ágazatok és a ter­melés távlati fejlesztésére összponto­sítsuk. Ugyanakkor helyesnek tartjuk Elvtársak! A mezőgazdasági termelés fejleszté­sének biztosítása továbbra is az elkö­vetkező évek fő feladatai közé tarto­zik. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésére hozott intézkedéseknek abból kell kiindulniuk, hogy a pártpolitika alapját a mezőgazdaságban két szer­vezési forma jelenti: az állami gazda­ságok és az egységes földművesszövet­kezetek. A XII. kongresszus határozatát — hogy a mezőgazdaságot fokozatosan az ipar színvonalára emeljük — to­vábbra is érvényesnek tartjuk. Ennek az alapvető irányelvnek a lényege a mezőgazdasági termelés intenzifikálása a tudomány segítségével, s a követelmé­nyeknek megfelelő mezőgazdasági gé­pek, berendezések alkalmazásával. Ez a hatékonyabb termelőeszközök alap­vető növekedését, a komplex termelési technológia gyorsabb bevezetését, a termelés és a munka sz jrvezésénél az ipari módszerek alkalmazását, továbbá a mezőgazdasági dolgozók életszínvo­nalának emelését feltételezi. A mezőgazdaságnak a népgazdaság újratermelésében betöltött szerepe, fontossága végeredményben már önma­gában megköveteli, hogy a mezőgaz­daságunkat megfelelő szintre emeljük. Hazánk lakossága életszínvonalának emelése szorosan összefügg mezőgaz­dasági termelésünkkel. Hazánk mezőgazdasága fejlesztésének fő útja továbbra is a földnek, a leg­fontosabb termelőeszköznek, megbe­csülése, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés hatékonyságának növelése. A XII. kongresszus óía eltelt idő­szakban a mezőgazdasági üzemek to­vábbi konszolidálásával néhány fon­tosabb mezőgazdasági termékből sike­rült növelnünk az árutermelést, ami kedvező hatással volt a növekvő fo­gyasztás kielégítésére és az élelmiszer­piac megszilárdítására. A mezőgazda­sági dolgozók fokozott igyekezetén kí­vül az is lényegesen elősegítette az árutermelés növelését, hogy a Közpon­ti Bizottság jóváhagyta az anyagi-mű­szaki al«jp bővítését, a műtrágyák jut­tatásának növelését és a takarmány­behozatalt is a kívánt szintre emelte. Az is lényegesen befolyásolta a me­zőgazdasági termelés fejlesztését, hogy növeltük az anyagi érdekeltséget, ren­deztük a felvásárlási árakat, bevezet­tük a premizálást, növeltük az állami mezőgazdasági szektorok béralapjait, javítottuk a szövetkezeti tagok szociá­lis és nyugdíjbiztosítását. A legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakban a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek anyagi érde­keltségének növelésére évenként meg­közelítőleg kétmilliárd koronát fordí­tottunk. A mezőgazdasági termelés növelése terén a legnagyobb gondot az állami gazdaságok és egységes földművesszö­vetkezetek termelési lehetőségeinek maximális kihasználására fordítjuk. A negyedik ötéves tervben a mezőgaz­dasági termelést 15, az árutermelést 19 százalékkal növeljük. A javaslatok, melyek az utóbbi években elért fejlő­dés ütemére épülnek, igényesek ugyan, de feltétlenül szükségesek a társadal­mi szükségletek kielégítéséhez. Az ille­tékes állami és gazdasági szerveknek is ebből a tényből kell kiindulnia. A XII kongresszuson hozott határoza­tok és intézkedések eredményei, vala­mint az új tökéletesített irányítási rendszer megteremtik a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, gazdaságossá­ga növelésének kedvező feltételeit. A mezőgazdaság fejlesztésénél to­vábbra is a növénytermesztés növelé­sét helyezzük előtérbe. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sem a mezőgaz­dasági üzemek, sem a mezőgazdaság­nak termelési eszközöket gyártó vál­lalatok nem szentelnek kellő figyelmet a növénytermesztés és az állattenyész­tés színvonalának kiegyenlítésére. A növénytermesztés és az állattenyész­tés fejlesztésének összehangolása nem­csak az árutermelés feladatainak telje­sítését segíti elő, hanem megteremti az olyan iizumek korszerűsítésének előnybe helyezését, amelyekben állan­dó és szakképzett törzsgárda van. A lakásépítkezést arra kell kihasznál­ni, hogy biztosítsuk az újonnan épített, eddig még kihasználatlan kapacitások munkaerő-szükségletének kielégítését. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a beruházások növelésének a nem ter­melési szakaszon és az egészségesebb életkörnyezet kialakításának. Beruházási politikánkkal és a töké­letesebb irányítási rendszerrel el kell érnünk a beruházások és a rekonstruá­lások magasabb műszaki színvonalát, a gépi beruházások arányának további növelését, a megkezdett építkezések számának csökkentését, és az építő­iparban előforduló egyéb hibák meg­szüntetését. a szükséges tartalékok biztosításának feltételeit is, ami a mezőgazdaság hosszabb időre szóló megszilárdításá­nak az alapja. Ha növénytermesztésben az ország évi átlagtermését vesszük alapul, to­vábbá az állami alapokba felvásárolt mennyiséget, kiderül, hogy a felvásá­rolt mennyiséget a szántóföld alig egyharmada termelte. Vagyis a szántó­földnek több mint 60 százaléka, to­vábbá az összes rét és legelő a tagok­nak járó természetbenin, vetőmagon és ültetőanyagon kívül minden termés a takarmányalapot szolgálja. Ez utób­bi területek legcélszerűbb kihasználása feltételezi, hogy a mezőgazdasági üze­mek tegyék lehetővé a termőföld leg­hatékonyabb kihasználását a lehető legnagyobb mennyiségű takarmány és bizonyos tartalékok biztosítása érdeké­ben. A következő években a mezőgazda­ság fejlesztése fő irányvonalainak rea­lizálása megköveteli, hogy az anyagi­műszaki alapok létrehozásánál minő­ségi változást érjünk el, s ez minde­nekelőtt az ipar és a szolgáltatások feladata. A mezőgazdasági dolgozók azonban nem téveszthetik szem elől, hogy a mezőgazdasági termelés eszkö­zei közé nem csupán az ipartói kapott és a behozatalból származó eszközök tartoznak, hanem mindenekelőtt a föld, továbbá a jó minőségű vetőmagvak és ültetőanyagok, a gazdasági állatok stb., szóval olyan eszközök, amelyeket maga a mezőgazdaság termel. Szövetkezeteink gazdálkodásának fejlesztésénél jelentős tényezővé kell válnia a szövetkezeti demokrácia fej­lesztésének. A tapasztalatok bizonyít­ják, hogy nálunk a szövetkezésnek nagy, eddig kihasználatlan lehetőségei vannak. Maga a szövetkezeti demok­rácia is a tagok kezdeményezése ki­bontakozásának komoly forrása. Meg­teremti annak kedvező feltételeit, hogy közvetlen viszony alakuljon ki a ter­melőeszközökhez és a termelési ered­ményekhez. Egyidejűleg valamennyi szövetkezeti tagnak teljes mértékben tudatosítania kellene, hogy milyen alapeszközökkel gazdálkodnak, s hogy ezek gazdaságos kihasználásával a tár­sadalomnak is tartoznak. Ez nemcsak a mezőgazdasági, hanem a termelő- és fogyasztási szövetkezetekre is vonat­kozik. A mezőgazdasági üzemek további, gazdaságilag előnyös szakosításával, összpontosításával, a munkamegosztás elmélyítésével is számolunk, ami a szervezés és irányítás terén megkövete­li, hogy az eddigi színvonalat növel­jük. Mind a mezőgazdasági üzemeken belül, mind a mezőgazdasági és ipari üzemek között tovább bővül az együtt­működés, sőt az utóbbi esetben minden eddiginél szükségszerűbbnek mutatko­zik e kapcsolatok kibővítése, méghoz­zá kétoldalú szerződéses megegyezés­sel. Bizonyos, kétoldalú, előnyös felté­telek esetében kombinált típusú mező­gazdasági-ipari üzem is létrejöhet. A tudomány és a technika a mező­gazdaságban is egyre inkább termelő­erővé válik. Hatását természetesen nemcsak abban kell látnunk, hogy progresszívan megváltoztatja a növény­termesztés és állattenyésztés technoló­giáját, hanem abban is, hogy a mező­gazdasági üzemekben megváltozik a termelés szervezése és új viszony alakul ki a mezőgazdaság és a népgaz­daság többi ágazata között. Ezért — ahogy ezt már a XII. kongresszus is meghatározta — a mezőgazdaságnak az Ipar színvonalára történő emelése nem­csak a mezőgazdaságot, hanem az egész népgazdaságot érinti. Persze nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy a feladatok megvalósítása az emberekre vár. A mezőgazdaságban az anyagi érdekeltség érvényesítésénél tehát elsősorban azokat a dolgozókat fogjuk támogatni, akik döntő módon befolyásolják a termelés eredményessé­gét. A jutalmazás nagysága a termelési költségektől ls jelentős mértékben függ. A következő években el kell ér­nünk, hogy lényegesen növeljük a be­ruházások gazdaságosságát, egyrészt az álló- és forgóeszközök műszaki szín­vonalának növelésével, másrészt azok gazdaságos kihasználásával a mezőgaz­dasági üzemekben. Tervünk, hogy a jövőben fokozatosan megszüntetjük a mezőgazdasági és ipa­ri dolgozók élet és munkakörülményei között ma még fennálló különbsége­ket. A mezőgazdasági dolgozóknak leg­kevesebb 70 000 lakásegységet építünk, szociális és egyéb intézkedéssel segít­jük őket. A mezőgazdaság fejlődése települé­seink eddigi jellegének megváltozását is közvetlenül befolyásolja. E folyamat rendezésére a párt intézkedéseket fo­gadott el. Ezt természetesen hosszú le­járatú folyamatnak tartja, ezért komoly hiba, ha a gyakorlatban meggondolat­lan és egyoldalú intézkedéseket tesz­nek, amelyek joggal váltják ki a kisebb falvak lakosságának kritikáját. Érthető, hogy a következő években a lakásépí­A népgazdaság helyzete, az a tény, hogy még mindig nem sikerült kikü­szöbölni az extenzív fejlődési irányza­tokat, indokolttá tette a döntést a tö­kéletesített irányítási rendszer elvei bevezetésének meggyorsításáról a jövő év elejétől, hogy az egész gazdaságban, és főleg a vállalatokban, nagyobb ér­deklődést keltsünk a hatékony termelés és a munka iránt. A tökéletesített irányftási rendszer néhány eive gyakorlati kipróbálásának egy éve áll mögöttünk. Ez év elejétől az új rendszert kiterjesztettük az ipar­ban és az építőiparban. Az új irányítás továbbfejlesztése két­ségkívül hatással lesz a gazdasági fej­lődés egészségessé tételére, de ez nem jön magától, jelentős mértékben elter­jedtek olyan helytelen elképzelések, hogy a tervszerű irányítás tökéletesí­tett rendszerének bevezetésével már minden radikálisan megváltozik, hogy a vállalatok tetszés szerint meghatároz­hatják az árakat, hogy nagy legyen a nyereségük, hogy a bérek automatiku­san növekedni fognak. Tudatosítanunk kell, hogy csak akkor számíthatunk sikerre, ha az irányítási szervek az új rendszer szellemének megfelelő gazda­ságpolitikát folytatnak, és ha minden irányítási fokon megalkuvás nélkül megoldjuk a nézeteltéréseket és kon­fliktusokat, amelyek az új Irányítás érvényesítésével keletkeznek. Például a tervkészítést és tervtelje­sítést kötekedések, túlhajtott követelé­sek, tartalékok elkendőzése és hasonló módszerek kísérték sok éven keresztül, valamennyi irányítási fokon. Szokás lett ebből, amit nem olyan könnyű elhagyni, ami azonban ellenkezik a tö­kéletesített irányítási rendszer elvei­vel, gazdasági módszereivel és szabá­lyaival. Teljes érvényesítésük a válla­latok munkaeredményeitől függően po­zitív, de negatív hatással lehet. Ezután már nem lesz úgy, mint eddig, hogy a rosszul gazdálkodó vállalatok ered­ményeit a jó gazdálkodóké rovására kiegyenlítik. A nézeteltérések és ellentétek másik lehetséges forrása a dolgozók anyagi érdekeltségének következetes érvénye­sítése. A múltban nivellizációs irány­zatok érvényesültek a munka díjazásá­ban, most azonban nagyobb eltérése­ket kell kialakítani az átlagbérekben személyenként, de a vállalatok és üze­mek között is, az elért eredmények, a munka bonyolultsága, minősége és fon­tossága szerint. A saját eszközökből és hitelből tör­ténő beruházások finanszírozása növe­li a vállalatok felelősségét a beruházá­sok hatékonyságáért. A nem hatékony és fölösleges beruházósoknak alacso­nyabb vállalati jövedelem lesz a kö­vetkezménye. Azzal, hogy életbe lépett a termelői árak és a piaci árak köze­ledését szolgáló módszerek rendszere, a termelés fokozatosan a hazai és a külföldi piac nyomása alá kerül. Mindezt szem előtt kell tartanunk és azzal kell számolnunk, hogy az új helyzet új, és sokkal nagyobb igénye­ket támaszt a gazdasági szervezetek­kel, állami intézményekkel, a Nemzeti Fronttal, a szakszervezettel és a párt­munkával szemben. A tökéletesített irányítási rendszer gazdaságilag igazságosabb és így beha­tóbb vállalati anyagi érdekeltségi rend­szerhez fűződik. Arról van szó, hogy a vállalatok valóban saját magukra dolgozzanak, hogy csak akkor érjenek el magasabb jövedelmet, ha növelik a műszaki és gazdasági színvonalat, ol­csóbban termelnek és tökéletesebb termékeket kínálnak. Az első lépést a vállalati érdekelt­ség új értelmezésének jegyében ebben az évben tettük meg. Eltávolítottuk a tésre és a közművesítésre fordított eszközöket elsősorban a nagyobb fal­vakra összpontosítjuk, olyanokra, ame­lyek egy-egy vidék gazdasági, társadal­mi központját alkotják. Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy a kisebb falvakat kihalásra ítéljük, vagy nem engedjük meg, hogy az ottani la­kosok családi házat építsenek. A víz mind népgazdasági szempont­ból, mind a lakosság ellátása szempont­jából egyre lényegesebb tényezővé vá­lik. A víz jelentőségét és a vele való célszerű gazdálkodás szükségességét, jelentőségét már a Vízgazdálkodás Köz­ponti Igazgatóságának létrehozásával is hangsúlyoztuk. Tény, hogy ma is kevés a vizünk, s a következő években még többre lesz szükségünk. Ezért sürgetően előtérbe lépnek azok a szük­ségszerű intézkedések, amelyekkel a víz lehető leggazdaságosabb felhaszná­lását szorgalmazzuk, ilyenek a víztartá­lyok építése és a víz alapvető tisztasá­ga megjavításának érdekében hozott intézkedések. direktív bérmutatókat és a mennyiségi tervmutatók teljesítése szerint törté'.iö béralapmerítést, és előre meghatá­rozott szabályok érvényesülnek a válla­latok jövedelmének elosztásában az ál­lami költségvetés és a vállalatok kö­zött. Az eredmények azonban egyelőre nem elégítenek ki bennünket, főleg az állami költségvetési befizetések rend­szerét illetően, amely eddig tökéletlen. Mivel ma még a korábbi irányítási rendszer számos eleme érvényesül, nem tűntek el a spekulációk sem a tervkészítés körül, és olyan jelenségek, mint a tartalékok elkendőzése, a köz­ponti eszközök licitációs kikényszerí­tése és ehhez hasonlók, ami csökkenti a tervnek, mint az irányítás alapeszkö­zének funkcióját. Nyilvánvaló tehát, hogy az új intézkedések deklarálása még nem biztosítéka a fordulatnak, s hogy az irányítás tartalmi változá­sainak helyes értelmezésében elmarad­nak mind a központi szervek, mind a vállalatok. E problémák megoldása megköveteli, hogy tudományos irányí­tás érvényesüljön minden területen, az államigazgatástól kezdve a vállalaton és üzemen belüli irányításig. A központi szerveknek körültekin­tőbb politikát kell folytatniuk és esz­közöket kell biztosítaniuk a társadal­mi szükségletekre úgy, hogy a válla­latok megérezzék: az új irányítási rendszerben a kezdeményezés és min­denirányú tökéletesítés valóban kifize­tődik, mert nagyobb jövedelmet bizto­sít. Államunk gazdaságpolitikája szigo­rúan büntetni fogja a gazdasági elma­radottság minden megnyilvánulását. Csak az egész társadalom javára szol­gálhat az, ha a magas műszaki és gaz­dasági színvonallal rendelkező vállala­toknak jobb fejlődési távlataik lesznek és dolgozóikat nagyobb jutalmazásban részesítik. Gazdaságunk olyan helyzetben van, amely megköveteli, hogy határozottan felszámoljuk a gazdasági elmaradott­ságot, legyen bár ennek oka a műszaki elmaradottság, vagy elmaradottság a termelés szervezésében, amelynek kö­vetkeztében nem használják ki a ter­melési eszközöket és a munkaidőt. Számos ágazatban van munkaerőhiány, s ezért nem engedhetjük meg a mun­kaerők célszerűtlen lekötését. A tökéletesített irányítási rendszer gyorsabb bevezetése attól függ, hogyan sikerül megoldani az árkérdést. Még mindig vannak olyan elképzelések, hogy az új feltételek között a monopol­termelők diktálják az árakat, s így kedvezőbb feltételeket teremtsenek jövedelmünk növelésére. A valóságban fordítva áll a dolog, az árnak meg •kell határozni a költségek társadal­milag megengedhető magasságát, egyik vagy másik termék esetében. A köz­ponti irányítás szerveinek éppen ilyen árpolitikát kell érvényesíteniük a vál­lalatokkal szemben. Már abból is látható, amit eddig el­mondtam, hogy növekednek az igé­nyek a központi szervekkel szemben a gazdaságpolitika megvalósításában. Az ármozgás ellenőrzéséről, az árszint stabilizálásáról, az árspekuláció meg­akadályozásáról, a szállítók monopol­helyzetükkel való visszaélés ellen ho­zott intézkedésekről stb. van szó. De a terv és a piac egységének helyes érvényesítéséről is, gazdaságunk ará­nyos fejlődésének, a társadalmi-gazda­sági célok megvalósításának érdekében. A tökéletesített Irányítási rendszert fokozatosan bevezetjük társadalmunk egész anyagi szférájába. Az egész népgazdaságban érvényes alapelvek szerint változásokat fogad­tunk el a mezőgazdaság tervszerű írá­(Folytatás a 6. oldalon.) A mezőgazdasági termelés fellendítése Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése

Next

/
Thumbnails
Contents