Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-03 / 151. szám, péntek

Külföldi delegátusok felszólalásai a kongresszuson (Folytatás a 7. oldalról.) atomfegyverekre tesznek szert, és hogy megközelítik revansista céljai­kat, ha kapcsolataikat az Egyesült Államok militarista köreivel szorosabb­ra fűzik. Ezért a fegyverkező mono­póliumok és az Erhard-kormány az Egyesült Államok anyagi és erkölcsi támogatást nyújtanak a vietnami nép ellen folvtatot szennyes háborúban. A béke és a biztonsághoz való leg­jelentősebb hozzájárulásnak azt tar­tom, ha elejét vesszük annak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság terüle­téről lobbanjon ki az atom és revan­sista háború. Ebben nyilvánul meg pártunk, munkásosztályunk és a Szö­vetségi Köztársaság békés erőinek nagy felelőssége. Mi kommunisták megvitatás céljá­ból a Német Szövetségi Köztársaság lakosai elé terjesztjük az európai biz­tonsági rendszer létrehozásának kér­dését. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának az eu­rópai biztonságra vonatkozó javaslata, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormányának vi­lágos békés álláspontja az ún. bonni békefelhívás és a Német Demokrati­kus Köztársaság békés javaslataival kapcsolatban — számunkra nagy ji; lentőségű támogatást jelent. A Német Szövetségi Köztársaságban egyre gyarapszik azoknak a száma, akik tudatosítják felelősségüket a bé­ke megvédéséért. A békéért és a demokráciáért foly­tatott harc jelentős eseménye volt a német szakszervezetek nemrégen meg­tartott VII. kongresszusa. A kongresz­szus visszautasította az Ehrard-kor­mány szükségállapot-törvényeit és felemelte szavát a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzése, vala­mint az ellen, hogy részt vesz az Egye­sült Államok szennyes vietnami hábo­rújában. Mi kommunisták a munkásosztály, a szakszervezetek és a nép többi ré­tegeivel való együttműködésért harco­lunk és elsősorban azért, hogy a kom­munisták és a szociáldemokraták kö­zött nagyobb legyen a megértés. Eb­ben rendkívüli segítséget jelent szá­munkra a Német Szocialista Egység­párt és Németország Szociáldemokra­ta Pártja között folytatott párbeszéd, mely a Német. Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának kezdeményezé­sére kezdődött. A munkásosztály 1— szövetségben a többi népi erőkkel — egységes fellé­pésében látjuk a legfontosabb felté­telét annak, hogy visszaverjük a re­vansista és militarista erőket és ke­resztülvigyük a béke, az egyetértés és a demokrácia politikáját, mely megfe­lel népünk nemzeti érdekeinek s ke­zeskedjünk az európai népek bizton­ságáért. Minél aktívabb hatást gyakorol pár­tunk a lakosságra és minél meggyő­zőbben mutat rá a béke lehetőségére — a munkások és a dolgozó tömegek annál jobban meggyőződnek arról, hogy pártunk politikája megfelel élet­érdekeinek, és hogy a Német Kom­munista Párt legalitásának felújítása nemzeti szükségszerűség. Nagy jelentőségű korunk forradalmi erőinek összefogása NAJMIN ZSAVAGRAL elvtárs, a Mongol Népköztársaság küldöttségének vezetője A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság a világ egyik leghaladottabb or­szága. A mongol dolgozók őszintén örülnek sikereiknek és győzelmeiknek, mintha ezek saját sikereik és győzel­meik lennének. A mongol nép saját országában for­radalmi pártja vezetésével ugyancsak sikeresen teljesítette a népgazdaság­és a kultúrafejlesztés harmadik ötéves tervét, s így 1961 és 1965 között nagy lépést tett a szocializmus felépítése felé. Hazánk dolgozó népe ebben az évben látott hozzá a Mongol Népköztársaság 1966—1970-es évekre szóló negyedik ötéves tervének megvalósításához, melynek irányvonalát széles körű vita keretében egész dolgozó népünk meg­tárgyalta, és pártunk XV. kongresszusa jóváhagyja. Az új ötéves terv gazdasági fő feladata a népgazdaság fejlesztésé­nek biztosítása, mégpedig a technikai és anyagi bázis megszilárdítása és ki­bővítése révén, az ország további ipa­rosítása, a munkatermelékenység eme­lése és a termelőalapok hatékony ki­használása által. Ezen az alapon kell törekednünk a mongol nép anyagi jó­létének és kulturális színvonalának emelésére. Az imperializmus erői mostanában minden áron vissza akarják szerezni azt, amit elvesztettek. Fel akarják újí­tani egykori hatalmukat. Az USA gyar­mati háborút visel Dél-Vietnamban és barbár módra bombázza a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. Kétségtelen, hogy a hősi vietnami nép a szocialista országok és a béke hala­dó erőinek segítségével győzni fog az imperializmus agressziója elleni igaz­ságos harcában. Határozottan elítéljük az amerikai imperialisták újabb provokációit a test­véri Kuba ellen. A nyugat-német reak­ciós erők revansista törekvései és az a követelésük, hogy megadják nekik az atomfegyvert, növelik a feszültséget Európában. Ebben az összefüggésben örömmel meg kell állapítani, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság je­lentős mértékben hozzájárul a béke és biztonság megszilárdításához Európá­ban és az egész világon. Ma, amikor a reakció és az imperia­lizmus erői aktivizálódnak, nagy je­lentőségű korunk forradalmi erőinek aktív összefogása. Pártjaink megingathatatlanul ragasz­kodnak a marxizmus—leninizmus pozí­cióihoz, erőteljesen harcolnak minden elhajlás ellen az általánosan elfogadott vonaltól, s ugyanakkor felelősségük tu­datában a kommunista mozgalom ösz­szefogásáért küzdenek. Örömmel állapítjuk meg, hogy egyre erősödik a Mongol Forradalmi Néppárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja közötti testvéri kapcsolat, éppen úgy, mint az országaink közti barátság és szoros együttműködés. A Mongol For­radalmi Néppárt és az egész mongol nép mélységes hálával gondol arra az internacionális segítségre, amellyel a testvéri Csehszlovákia dolgozó népe hozzájárul a szocializmus építéséhez országunkban. A dél-vietnami nép legyőzi az amerikai imperialisták agresszióját DANG QUANG MINH elvtárs, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttségének vezetője A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front Központi Bizottsága és a 14 milliós dél-vietnami nép nevében a leg­őszintébben sok sikert kívánunk a XIII. kongresszusnak és a hős csehszlovák népnek. Engedjék meg, hogy baráti üdvözle­tünket és harcos szolidaritásunkat tol­mácsoljuk a világ kommunista, munkás­és többi forradalmi pártjai és forra­dalmi mozgalmai jelenlevő képviselői­nek. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front egy hónappal az SZKP XXIII. kongresszusa után kapta a meghívást, hogy küldöttekkel képviseltesse magát a CSKP XIII. kongresszusán. Mindkét kongresszuson rendkívül nagy figyelmet szenteltek a vietnami kérdésnek. Antonín Novotný, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, kongresszusi beszámolójában élesen elítélte az amerikai imperialisták viet­nami agresszív háborúját, leleplezte hamis, képmutató békefrázisalkat, ugyanakkor világosan kifejtette a cseh­szlovák nép álláspontját: határozottan támogatja a vietnami nép igazságos harcát. Novotný elvtárs kifejtette a CSKP álláspontját is a vietnami kérdés megoldásával kapcsolatban. Kedves barátaim! A dél-vietnami nép már három nemzedéken át több mint húsz éve rendkívül nehéz feltételek között él és harcol. Hazánk mintegy 12 éve ketté van osztva, sok család is el van szakítva egymástól. A 14 millió dél-vietnaminak még ma is folytatnia kell harcát az amerikai imperialisták agressziója ellen. Amikor a vietnami nép legyőzte az amerikai imperialistáktól támogatott francia gyarmattartókat, akik kényte­lenek voltak aláírni az 1954. évi genfi egyezményeket, amelyek helyreállítot­ták a vietnami békét, mi Dél-Vietnam­ban a győzelmünkből eredő fölény tu­datával készek voltunk minden erőnket a békés alkotó munkának szentelni, hogy behegesszük a háború ütötte se­beket, jobb életet teremtsünk és ki­harcoljuk a genfi egyezmények összes rendelkezéseinek következetes végre­hajtását, nevezetesen az ország egyesí­tését általános választások útján. Az amerikaiak azonban már közvet­lenül az egyezmény aláírása után sár­ba tiporták rendelkezéseit. Oj tipusú gyarmattá, a szocialista országok elleni támadást szolgáló amerikai katonai támaszponttá akarták változtatni Dél­Vietnamot, itt próbálták érvényesíteni neokolonialista politikájukat, és ve­szélyeztették a nemzeti függetlenségü­kat kivívó délkelet-ázsiai államokat, el­sősorban Vietnam két szomszédját — Laoszt és Kambodzsát. Az amerikai im­perialisták és lakájaik a legbarbárabb katonai és adminisztratív intézkedése­ket alkalmazták, hogy elnyomják a genfi egyezmények végrehajtását békés harci eszközökkel szorgalmazó dél­vietnami nép mozgalmát. E helyzetben a dél-vietnami nép nem tehetett mást, mint egységesen felkelt a haza megmentésére. A Dél-Vietnami Nemzeti Front zászlaja alatt úgyszól­ván puszta kézzel kezdte harcát. Az elmúlt 12 év alatt a dél-vietnami haza­fias mozgalom általános népi háborúvá terebélyesedett, amelyben érvényesül­nek a japán fasiszták elleni forrada­lom, valamint a francia gyarmattartók ellen folytatott ellenállási harc tapasz­talatai. E tapasztalatok az amerikai imperialisták „különleges háborúja" elleni harcban tovább gazdagodtak. Népünk és a felszabadító hadsereg 1960—1965 között a saigoni rendszer 630 000 katonáját és az amerikaiak 20 000 harcosát tette harcképtelenné, 70 000 különféle típusú fegyvert zsák­mányolt, 2500 különféle típusú repülő­gépet vagy helikoptert lelőtt vagy meg­rongált, 6000 stratégiai falut felszámolt, s felszabadította az ország területének négyötödét, amelyen a 14 millió lakos­ságból 10 millió ember él. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front a hatalmi szervek funkció­ját tölti be. Irányítja az ellenállási har­cot, ugyanakkor minden téren igazgat­ja a felszabadított területeket, több mint 2 millió hektár földet osztott a parasztoknak, építi és fejleszti a gaz­dasági ágakat, a kulturát és a közok­tatást. A városokban, ahol több mint 4 millió ember lakik, szintén kiélező­dik az amerikai agresszorokkal és la­kájaikkal szembeni gyűlölet. Egyre elszántabb harcot folytatnak ellenük. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front jogos progarmkövetelései állandóan emelik tekintélyét és befo­lyását a városi lakosság rétegei köré­ben. Az amerikai agresszorok totális vere­ségük megelőzésére és a helyzet meg­mentésére kockázatos lépésre szánták magukat: „a különleges háború"-t he­lyi lokális háborúvá akarják változtat­ni. 1965 májusáig 255 000 amerikai katonát szállítottak Dél-Vietnamba. Ha ehhez hozzászámítjuk a Thaiföldön ál­lomásozó amerikai csapategységeket és a hetedik amerikai flottát, akkor a dél­vietnami háború az amerikai fegyve­res erők 12 százalékát köti le. A dél-vietnami nép és hadsereg nem­csak erődeiken kívül támadja az ame­rikai csapatokat, hanem Bien Hoa-i, Plelku-i, Da Nang-i erős támaszpontjai­kat is megtámadja, sőt Saigon közepén magas rangú amerikai tisztek szállásait is megrohanják. A dél-vietnami nép és hadsereg az év első három hónapjában több mint 70 000 ellenséges katonát, köztük több mint 25 000 amerikai agresszort tett harcképtelenné, tehát az 1966 májusá­ban Dél-Vietnamban állomásozó ameri­kai csapatok létszámának mintegy 10 százalékát. Az amerikai hadsereg és a Dél-Viet­namban garázdálkodó többi idegen csa­patok barbár gaztetteik fokozásával próbálják hatalmon tartani a Ky és Thleu vezette kollaboráns klikket. En­nek következtében a lakosság összes rétegeiben felébredt a nemzeti öntu­dat, a katonák és a saigoni rendszer tisztviselői is öntudatosodnak. Az amerikaiak és cinkosaik ellen indult harcos politikai mozgalom egy­re terebélyesedik. Négy nagyváros és 22 kerületi székhely lakossága kapcso­lódott bele. E mozgalmat egybehangol­ják a falusiak amerikaellenes mozgal­mával, harcával. Az amerikaiak és a saigoni katonai rendszer súlyos katonai és politikai vereségeket szenvedtek el a harctere­ken és a városokban s ez a bábhadse­reg soraiban is lázadásokat és háború­ellenes akciókat idézett elő. Ennek példája az amerikaiak és a saigoni rendszer ellen fellázadt első páncélos hadsereg esete. Ez a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front oldalára állott. Egy amerikai zászlóalj is meg­tagadta a parancsteljesítést. A napnál ls világosabb, hogy a viet­nami békét csak akkor lehet helyreál­lítani, ha az amerikai imperialisták ki­vonják csapataikat Dél-Vietnamból, ha elismerik a dél-vietnami népnek a gen­fi egyezményekben rögzített alapvető jogait, ha elismerik a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot, a dél­vietnami nép egyedüli tényleges kép­viselőjének, ha hagyják, hogy a dél­vietnami nép külső beavatkozás nélkül maga döntsön ügyéről. Népünk igazi békevágytól áthatva kész mindvégig kitartani a harcban, még akkor is, ha kénytelen lesz hosz­szú ideig harcolni. Az amerikai ag­resszorok legyőzésének, a nemzeti függetlenség, a demokrácia, a béke, a semlegesség kivívásának a haza egye­sítésének útján semmilyen nehézségtől nem riad vissza. Tisztelt barátaim! A dél-vietnami nép nincs egyedül, a haladó emberek világ­szerte az amerikai imperializmus — a béke, a nemzeti függetlenség és a de­mokrácia közös ellensége elleni harc élvonalának tekintették és tekintik igazságos harcukat. Ezért sok ország, elsősorban a szocialista országok népe minden támogatást megad népünknek. Barátaim, engedjék meg, hogy még egyszer mély hálámat fejezzem ki azért a sokoldalú támogatásért és se­gítségért, amelyet a szocialista álla­mok, a kommunista és munkáspártok, a független országok, a nemzeti felsza­badító mozgalmak, a béke és szabad­ságszerető népek adnak nekünk. Kö­szönjük az amerikai népnek, hogy ne­mes harcot folytat a Johnson-kormány agresszív dél-vietnami háborúja ellen. Különösen szeretném ma a CSKP XIII. kongresszusának szónoki emelvényéről a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front mély háláját tolmácsolni a CSKP­nak, Csehszlovákia kormányának és népének őszinte politikai, erkölcsi és anyagi támogatásáért és segítségéért. A CSKP, a kormány, a tömegszerve­zetek, a tájékoztató és propaganda szervek nyilatkozatai, nyilvános beszé­dei, a csehszlovák nép tüntetései, ame­lyeken elítélik az amerikai imperia­listák agresszív háborúját és támogat­ják a Dél-Vietnami Nemzeti Felszaba­dítást Front öt pontos álláspontját, amelynek értelmében a Nemzeti Front a dél-vietnami nép egyedüli törvényes képviselője, Csehszlovákia népének ér­tékes anyagi segítsége — ez mind, mind nagy lelkesedéssel tölti el a har­coló dél-vietnami népet. Az imperialisták támadásai következ­tében egyre komolyabbá válik a nem­zetközi helyzet. Csehszlovákiát és más kelet-európai szocialista államokat is háborús veszély fenyeget, mert az amerikai imperialisták lehetővé akarják tenni a háború kalandokra készülő nyugatnémet revansistáknak, hogy hoz­zájussanak az atomfegyverhez. Az imperialisták azonban elszámítot­ták magukat. Csehszlovákia népének antifasiszta harca 21 évvel ezelőtt a prágai felkeléssel érte el tetőfokát, amikor a fasizmust legyőző Vörös Had­sereg hozzásegítette a győzelemhez és teljesen felszabadította Csehszlovákiát. Csehszlovákia ma a hatalmas szocia­lista táborhoz tartozik, fejlett iparral rendelkezik, amely a gépesített nagy­üzemi termelés alapja, korszerűen fel­fegyverzett hadserege van, amely a honvédelem megbízható ereje, s népei­nek megbonthatatlan egységére támasz­kodik. A nyugatnémet revansisták és az im­perialisták vezetői, az amerikai impe­rialisták eltűnnek a föld szinéről, ha háborút mernek kirobbantani a szocia­lista tábor ellen. Kubában a guantaná­mói támaszponton garázdálkodó ameri­kai imperialisták újabb provokációkat követnek el, s élezik e térség hely­zetét. Keserű vereség éri az amerikai imperialistákat, ha meg merik támad­ni a kubai népet, távoli, de a vietnami nép szívéhez közel álló testvérünket. Az amerikai imperialistákat laoszi ag­ressziójuk és kambodzsai provokáció­juk során is még megalázóbb vereség fogja érni. Harcunkat illetőleg szilárd meggyő­ződésünk, hogy népünk egysége, győz­ni akarása, a csehszlovák nép, a test­véri szocialista államok és más bará­taink, köztük az amerikai nép egyre határozottabb támogatása folytán a dél-vietnami nép legyőzi az amerikai imperialisták agresszióját, teljesíti szent, nemzeti kötelességét, hozzájárul a nemzeti felszabadító mozgalomhoz és a világbéke megvédéséhez. Őszintén kívánjuk, a CSKP-nak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és népének, hogy további még ragyogóbb sikereket érjenek el a szocializmus építésében, a lakosság életszínvonalának emelésében és jólé­tének fokozásában, a honvédelem szi­lárdításában, hogy a szocialista Cseh­szlovákia még szebb, gazdagabb és erősebb legyen. Sok sikert kívánunk a kommunista pártoknak, a munkás és más pártok­nak, a világ forradalmi mozgalmának nemzeti és internacionalista feladataik teljesítésében. Még egyszer teljes sikert kívánunk a CSKP XIII. kongresszusának. 1968. VI. 3. 8

Next

/
Thumbnails
Contents