Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-03 / 151. szám, péntek

Külföldi delegátusok felszólalásai a kongresszuson (Folytatás a 7. oldalról.) atomfegyverekre tesznek szert, és hogy megközelítik revansista céljaikat, ha kapcsolataikat az Egyesült Államok militarista köreivel szorosabbra fűzik. Ezért a fegyverkező monopóliumok és az Erhard-kormány az Egyesült Államok anyagi és erkölcsi támogatást nyújtanak a vietnami nép ellen folvtatot szennyes háborúban. A béke és a biztonsághoz való legjelentősebb hozzájárulásnak azt tartom, ha elejét vesszük annak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság területéről lobbanjon ki az atom és revansista háború. Ebben nyilvánul meg pártunk, munkásosztályunk és a Szövetségi Köztársaság békés erőinek nagy felelőssége. Mi kommunisták megvitatás céljából a Német Szövetségi Köztársaság lakosai elé terjesztjük az európai biztonsági rendszer létrehozásának kérdését. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának az európai biztonságra vonatkozó javaslata, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának világos békés álláspontja az ún. bonni békefelhívás és a Német Demokratikus Köztársaság békés javaslataival kapcsolatban — számunkra nagy ji; lentőségű támogatást jelent. A Német Szövetségi Köztársaságban egyre gyarapszik azoknak a száma, akik tudatosítják felelősségüket a béke megvédéséért. A békéért és a demokráciáért folytatott harc jelentős eseménye volt a német szakszervezetek nemrégen megtartott VII. kongresszusa. A kongreszszus visszautasította az Ehrard-kormány szükségállapot-törvényeit és felemelte szavát a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzése, valamint az ellen, hogy részt vesz az Egyesült Államok szennyes vietnami háborújában. Mi kommunisták a munkásosztály, a szakszervezetek és a nép többi rétegeivel való együttműködésért harcolunk és elsősorban azért, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták között nagyobb legyen a megértés. Ebben rendkívüli segítséget jelent számunkra a Német Szocialista Egységpárt és Németország Szociáldemokrata Pártja között folytatott párbeszéd, mely a Német. Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának kezdeményezésére kezdődött. A munkásosztály 1— szövetségben a többi népi erőkkel — egységes fellépésében látjuk a legfontosabb feltételét annak, hogy visszaverjük a revansista és militarista erőket és keresztülvigyük a béke, az egyetértés és a demokrácia politikáját, mely megfelel népünk nemzeti érdekeinek s kezeskedjünk az európai népek biztonságáért. Minél aktívabb hatást gyakorol pártunk a lakosságra és minél meggyőzőbben mutat rá a béke lehetőségére — a munkások és a dolgozó tömegek annál jobban meggyőződnek arról, hogy pártunk politikája megfelel életérdekeinek, és hogy a Német Kommunista Párt legalitásának felújítása nemzeti szükségszerűség. Nagy jelentőségű korunk forradalmi erőinek összefogása NAJMIN ZSAVAGRAL elvtárs, a Mongol Népköztársaság küldöttségének vezetője A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a világ egyik leghaladottabb országa. A mongol dolgozók őszintén örülnek sikereiknek és győzelmeiknek, mintha ezek saját sikereik és győzelmeik lennének. A mongol nép saját országában forradalmi pártja vezetésével ugyancsak sikeresen teljesítette a népgazdaságés a kultúrafejlesztés harmadik ötéves tervét, s így 1961 és 1965 között nagy lépést tett a szocializmus felépítése felé. Hazánk dolgozó népe ebben az évben látott hozzá a Mongol Népköztársaság 1966—1970-es évekre szóló negyedik ötéves tervének megvalósításához, melynek irányvonalát széles körű vita keretében egész dolgozó népünk megtárgyalta, és pártunk XV. kongresszusa jóváhagyja. Az új ötéves terv gazdasági fő feladata a népgazdaság fejlesztésének biztosítása, mégpedig a technikai és anyagi bázis megszilárdítása és kibővítése révén, az ország további iparosítása, a munkatermelékenység emelése és a termelőalapok hatékony kihasználása által. Ezen az alapon kell törekednünk a mongol nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésére. Az imperializmus erői mostanában minden áron vissza akarják szerezni azt, amit elvesztettek. Fel akarják újítani egykori hatalmukat. Az USA gyarmati háborút visel Dél-Vietnamban és barbár módra bombázza a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. Kétségtelen, hogy a hősi vietnami nép a szocialista országok és a béke haladó erőinek segítségével győzni fog az imperializmus agressziója elleni igazságos harcában. Határozottan elítéljük az amerikai imperialisták újabb provokációit a testvéri Kuba ellen. A nyugat-német reakciós erők revansista törekvései és az a követelésük, hogy megadják nekik az atomfegyvert, növelik a feszültséget Európában. Ebben az összefüggésben örömmel meg kell állapítani, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelentős mértékben hozzájárul a béke és biztonság megszilárdításához Európában és az egész világon. Ma, amikor a reakció és az imperializmus erői aktivizálódnak, nagy jelentőségű korunk forradalmi erőinek aktív összefogása. Pártjaink megingathatatlanul ragaszkodnak a marxizmus—leninizmus pozícióihoz, erőteljesen harcolnak minden elhajlás ellen az általánosan elfogadott vonaltól, s ugyanakkor felelősségük tudatában a kommunista mozgalom öszszefogásáért küzdenek. Örömmel állapítjuk meg, hogy egyre erősödik a Mongol Forradalmi Néppárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja közötti testvéri kapcsolat, éppen úgy, mint az országaink közti barátság és szoros együttműködés. A Mongol Forradalmi Néppárt és az egész mongol nép mélységes hálával gondol arra az internacionális segítségre, amellyel a testvéri Csehszlovákia dolgozó népe hozzájárul a szocializmus építéséhez országunkban. A dél-vietnami nép legyőzi az amerikai imperialisták agresszióját DANG QUANG MINH elvtárs, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttségének vezetője A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága és a 14 milliós dél-vietnami nép nevében a legőszintébben sok sikert kívánunk a XIII. kongresszusnak és a hős csehszlovák népnek. Engedjék meg, hogy baráti üdvözletünket és harcos szolidaritásunkat tolmácsoljuk a világ kommunista, munkásés többi forradalmi pártjai és forradalmi mozgalmai jelenlevő képviselőinek. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front egy hónappal az SZKP XXIII. kongresszusa után kapta a meghívást, hogy küldöttekkel képviseltesse magát a CSKP XIII. kongresszusán. Mindkét kongresszuson rendkívül nagy figyelmet szenteltek a vietnami kérdésnek. Antonín Novotný, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, kongresszusi beszámolójában élesen elítélte az amerikai imperialisták vietnami agresszív háborúját, leleplezte hamis, képmutató békefrázisalkat, ugyanakkor világosan kifejtette a csehszlovák nép álláspontját: határozottan támogatja a vietnami nép igazságos harcát. Novotný elvtárs kifejtette a CSKP álláspontját is a vietnami kérdés megoldásával kapcsolatban. Kedves barátaim! A dél-vietnami nép már három nemzedéken át több mint húsz éve rendkívül nehéz feltételek között él és harcol. Hazánk mintegy 12 éve ketté van osztva, sok család is el van szakítva egymástól. A 14 millió dél-vietnaminak még ma is folytatnia kell harcát az amerikai imperialisták agressziója ellen. Amikor a vietnami nép legyőzte az amerikai imperialistáktól támogatott francia gyarmattartókat, akik kénytelenek voltak aláírni az 1954. évi genfi egyezményeket, amelyek helyreállították a vietnami békét, mi Dél-Vietnamban a győzelmünkből eredő fölény tudatával készek voltunk minden erőnket a békés alkotó munkának szentelni, hogy behegesszük a háború ütötte sebeket, jobb életet teremtsünk és kiharcoljuk a genfi egyezmények összes rendelkezéseinek következetes végrehajtását, nevezetesen az ország egyesítését általános választások útján. Az amerikaiak azonban már közvetlenül az egyezmény aláírása után sárba tiporták rendelkezéseit. Oj tipusú gyarmattá, a szocialista országok elleni támadást szolgáló amerikai katonai támaszponttá akarták változtatni DélVietnamot, itt próbálták érvényesíteni neokolonialista politikájukat, és veszélyeztették a nemzeti függetlenségükat kivívó délkelet-ázsiai államokat, elsősorban Vietnam két szomszédját — Laoszt és Kambodzsát. Az amerikai imperialisták és lakájaik a legbarbárabb katonai és adminisztratív intézkedéseket alkalmazták, hogy elnyomják a genfi egyezmények végrehajtását békés harci eszközökkel szorgalmazó délvietnami nép mozgalmát. E helyzetben a dél-vietnami nép nem tehetett mást, mint egységesen felkelt a haza megmentésére. A Dél-Vietnami Nemzeti Front zászlaja alatt úgyszólván puszta kézzel kezdte harcát. Az elmúlt 12 év alatt a dél-vietnami hazafias mozgalom általános népi háborúvá terebélyesedett, amelyben érvényesülnek a japán fasiszták elleni forradalom, valamint a francia gyarmattartók ellen folytatott ellenállási harc tapasztalatai. E tapasztalatok az amerikai imperialisták „különleges háborúja" elleni harcban tovább gazdagodtak. Népünk és a felszabadító hadsereg 1960—1965 között a saigoni rendszer 630 000 katonáját és az amerikaiak 20 000 harcosát tette harcképtelenné, 70 000 különféle típusú fegyvert zsákmányolt, 2500 különféle típusú repülőgépet vagy helikoptert lelőtt vagy megrongált, 6000 stratégiai falut felszámolt, s felszabadította az ország területének négyötödét, amelyen a 14 millió lakosságból 10 millió ember él. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front a hatalmi szervek funkcióját tölti be. Irányítja az ellenállási harcot, ugyanakkor minden téren igazgatja a felszabadított területeket, több mint 2 millió hektár földet osztott a parasztoknak, építi és fejleszti a gazdasági ágakat, a kulturát és a közoktatást. A városokban, ahol több mint 4 millió ember lakik, szintén kiéleződik az amerikai agresszorokkal és lakájaikkal szembeni gyűlölet. Egyre elszántabb harcot folytatnak ellenük. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front jogos progarmkövetelései állandóan emelik tekintélyét és befolyását a városi lakosság rétegei körében. Az amerikai agresszorok totális vereségük megelőzésére és a helyzet megmentésére kockázatos lépésre szánták magukat: „a különleges háború"-t helyi lokális háborúvá akarják változtatni. 1965 májusáig 255 000 amerikai katonát szállítottak Dél-Vietnamba. Ha ehhez hozzászámítjuk a Thaiföldön állomásozó amerikai csapategységeket és a hetedik amerikai flottát, akkor a délvietnami háború az amerikai fegyveres erők 12 százalékát köti le. A dél-vietnami nép és hadsereg nemcsak erődeiken kívül támadja az amerikai csapatokat, hanem Bien Hoa-i, Plelku-i, Da Nang-i erős támaszpontjaikat is megtámadja, sőt Saigon közepén magas rangú amerikai tisztek szállásait is megrohanják. A dél-vietnami nép és hadsereg az év első három hónapjában több mint 70 000 ellenséges katonát, köztük több mint 25 000 amerikai agresszort tett harcképtelenné, tehát az 1966 májusában Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok létszámának mintegy 10 százalékát. Az amerikai hadsereg és a Dél-Vietnamban garázdálkodó többi idegen csapatok barbár gaztetteik fokozásával próbálják hatalmon tartani a Ky és Thleu vezette kollaboráns klikket. Ennek következtében a lakosság összes rétegeiben felébredt a nemzeti öntudat, a katonák és a saigoni rendszer tisztviselői is öntudatosodnak. Az amerikaiak és cinkosaik ellen indult harcos politikai mozgalom egyre terebélyesedik. Négy nagyváros és 22 kerületi székhely lakossága kapcsolódott bele. E mozgalmat egybehangolják a falusiak amerikaellenes mozgalmával, harcával. Az amerikaiak és a saigoni katonai rendszer súlyos katonai és politikai vereségeket szenvedtek el a harctereken és a városokban s ez a bábhadsereg soraiban is lázadásokat és háborúellenes akciókat idézett elő. Ennek példája az amerikaiak és a saigoni rendszer ellen fellázadt első páncélos hadsereg esete. Ez a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front oldalára állott. Egy amerikai zászlóalj is megtagadta a parancsteljesítést. A napnál ls világosabb, hogy a vietnami békét csak akkor lehet helyreállítani, ha az amerikai imperialisták kivonják csapataikat Dél-Vietnamból, ha elismerik a dél-vietnami népnek a genfi egyezményekben rögzített alapvető jogait, ha elismerik a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot, a délvietnami nép egyedüli tényleges képviselőjének, ha hagyják, hogy a délvietnami nép külső beavatkozás nélkül maga döntsön ügyéről. Népünk igazi békevágytól áthatva kész mindvégig kitartani a harcban, még akkor is, ha kénytelen lesz hoszszú ideig harcolni. Az amerikai agresszorok legyőzésének, a nemzeti függetlenség, a demokrácia, a béke, a semlegesség kivívásának a haza egyesítésének útján semmilyen nehézségtől nem riad vissza. Tisztelt barátaim! A dél-vietnami nép nincs egyedül, a haladó emberek világszerte az amerikai imperializmus — a béke, a nemzeti függetlenség és a demokrácia közös ellensége elleni harc élvonalának tekintették és tekintik igazságos harcukat. Ezért sok ország, elsősorban a szocialista országok népe minden támogatást megad népünknek. Barátaim, engedjék meg, hogy még egyszer mély hálámat fejezzem ki azért a sokoldalú támogatásért és segítségért, amelyet a szocialista államok, a kommunista és munkáspártok, a független országok, a nemzeti felszabadító mozgalmak, a béke és szabadságszerető népek adnak nekünk. Köszönjük az amerikai népnek, hogy nemes harcot folytat a Johnson-kormány agresszív dél-vietnami háborúja ellen. Különösen szeretném ma a CSKP XIII. kongresszusának szónoki emelvényéről a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front mély háláját tolmácsolni a CSKPnak, Csehszlovákia kormányának és népének őszinte politikai, erkölcsi és anyagi támogatásáért és segítségéért. A CSKP, a kormány, a tömegszervezetek, a tájékoztató és propaganda szervek nyilatkozatai, nyilvános beszédei, a csehszlovák nép tüntetései, amelyeken elítélik az amerikai imperialisták agresszív háborúját és támogatják a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítást Front öt pontos álláspontját, amelynek értelmében a Nemzeti Front a dél-vietnami nép egyedüli törvényes képviselője, Csehszlovákia népének értékes anyagi segítsége — ez mind, mind nagy lelkesedéssel tölti el a harcoló dél-vietnami népet. Az imperialisták támadásai következtében egyre komolyabbá válik a nemzetközi helyzet. Csehszlovákiát és más kelet-európai szocialista államokat is háborús veszély fenyeget, mert az amerikai imperialisták lehetővé akarják tenni a háború kalandokra készülő nyugatnémet revansistáknak, hogy hozzájussanak az atomfegyverhez. Az imperialisták azonban elszámították magukat. Csehszlovákia népének antifasiszta harca 21 évvel ezelőtt a prágai felkeléssel érte el tetőfokát, amikor a fasizmust legyőző Vörös Hadsereg hozzásegítette a győzelemhez és teljesen felszabadította Csehszlovákiát. Csehszlovákia ma a hatalmas szocialista táborhoz tartozik, fejlett iparral rendelkezik, amely a gépesített nagyüzemi termelés alapja, korszerűen felfegyverzett hadserege van, amely a honvédelem megbízható ereje, s népeinek megbonthatatlan egységére támaszkodik. A nyugatnémet revansisták és az imperialisták vezetői, az amerikai imperialisták eltűnnek a föld szinéről, ha háborút mernek kirobbantani a szocialista tábor ellen. Kubában a guantanámói támaszponton garázdálkodó amerikai imperialisták újabb provokációkat követnek el, s élezik e térség helyzetét. Keserű vereség éri az amerikai imperialistákat, ha meg merik támadni a kubai népet, távoli, de a vietnami nép szívéhez közel álló testvérünket. Az amerikai imperialistákat laoszi agressziójuk és kambodzsai provokációjuk során is még megalázóbb vereség fogja érni. Harcunkat illetőleg szilárd meggyőződésünk, hogy népünk egysége, győzni akarása, a csehszlovák nép, a testvéri szocialista államok és más barátaink, köztük az amerikai nép egyre határozottabb támogatása folytán a dél-vietnami nép legyőzi az amerikai imperialisták agresszióját, teljesíti szent, nemzeti kötelességét, hozzájárul a nemzeti felszabadító mozgalomhoz és a világbéke megvédéséhez. Őszintén kívánjuk, a CSKP-nak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és népének, hogy további még ragyogóbb sikereket érjenek el a szocializmus építésében, a lakosság életszínvonalának emelésében és jólétének fokozásában, a honvédelem szilárdításában, hogy a szocialista Csehszlovákia még szebb, gazdagabb és erősebb legyen. Sok sikert kívánunk a kommunista pártoknak, a munkás és más pártoknak, a világ forradalmi mozgalmának nemzeti és internacionalista feladataik teljesítésében. Még egyszer teljes sikert kívánunk a CSKP XIII. kongresszusának. 1968. VI. 3. 8