Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának tevékenység

e és a párt további feladatai (Folytatás a 3. oldalról) A párt politikájának XIII. kongreszszusunkon megtárgyalásra és elfogadásra kerülő, irányelvei és célkitűzései ezért felölelik a vita. a különféle elemzések és eszmefuttatások, illetve tudományos munkák eredményeit, kifejezve a megismerésnek azt a fokáť, amelyhez kommunista pártunk mint társadalmunk vezető ereje eljutott. A párt politikájának fő irányvonala és feladatai Elvtársak! Amennyiben röviden és velősen akarjuk kifejteni a következő időszak pártpolitikájának fő irányát és feladatait, az alábbi következtetésekre jutunk: Először: Tevékenységünk gerince továbbra is a szocialista társadalom megszilárdítása és sokoldalú fejlesztése. A következő években dolgozóink igyekezetét összpontosítsuk az anyagi és szellemi források hatékony kiaknázására és további gyarapítására. Nem feledkezünk meg ugyanakkor a jövő kommunista társadalmának célkitűzéseiről és távlatáról Az adott szakasz aránylag hosszú lesz, amelyben tovább szilárdítjuk és fejlesztjük a szocialista gazdasági és társadalmi viszonyokat, következetesen érvényesítjük a szocializmus törvényszerűségeit. Másodszor: A szocialista társadalom továbbfejlesztésében döntő jelentőségű az anyagi-műszaki bázis,- a szocialista termelőerők további fejlesztése. A párt ebből kiindulva, szem előtt tartva a távlati követelményeket, a következő időszak gazdaságpolitikájának alábbi fő célkitűzéseit javasolja elfogadásra: — A negyedik ötéves tervben figyelmünket összpontosítsuk a népgazdaság fokozatos, egyenletes fejlesztésére, arányainak felújítására, a gazdaság konszolidálására és a gazdasági tartalékok gyarapítására. A források gazdaságos kiaknázása mellett a munka eredményeit úgy osszuk el, hogy a források fokozatos gyarapítására ösztönözzenek. — A népgazdaság arányos fejlesztésének legfontosabb feltétele, hogy a mezőgazdaság fokozatosan elérje az ipar színvonalát. Erre megfelelő eszközöket fordítunk, főleg gyorsan fejlesztjük a mezőgazdasági szolgáltatásokat és elmélyítjük a mezőgazdasági munka iránti érdeklődést. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztési termelésben a föld termőképességét és a mezőgazdaság műszaki ellátottságát tökéletesítő eszközökkel biztosítanunk kell a belterjes termelést és a munkatermelékenység növekedését. A tartalékok és a lehetőségek kiaknázásában nagy feladatok várnak ránk elsősorban Szlovákiában. — Az egyes gyártmányfajták és termelési ágazatok gazdaságilag kedvező összetétele érdekében fokozatosan ki kell alakítanunk az olyan szerkezeti módosítások feltételeit, amelyek döntő módon növelik majd a termelés hatékonyságát. A mezőgazdaság fejlesztése mellett figyelmünket az energetikai bázis új forrásainak kialakítására, a gépipar módosítására, a vegyipar fejlesztésére és a közszükségleti árucikkek termelésére összpontosítjuk. Ezekből a célkitűzésekből indulunk ki a beruházási politikában, amelyben törekedni fogunk a ráfordított eszközök gyorsabb megtérülésére, az építkezés minőségének és színvonalának emelésére. Főleg a hagyományos iparvidékeken az átépítés és a korszerűsítés során előnyben részesítjük az'új technikát — A párt, az ország gazdasági fejlődésében törekedni fog az állam egyes területei és főleg a határvidék fokozott harmonikus fejlesztésére. Szlovákiában elsősorban az a célunk, hogy egész gazdaságunk fellendítése érdekében kiaknázzuk a termelés intenzifikálásának további lehetőségeit. Fokozatosan megoldjuk a főváros, Prága problémáit. Ez elsősorban annyit jelent, hogy lényegesen tökéletesítjük a házak karbantartását, Prágát megőrizzük, mint legjelentősebb történelmi városunkat, gyorsan rekonstruáljuk a főváros zavartalan életét biztosító közlekedési, kommunikációs vonalakat és más berendezéseket. Nagy figyelmet kell fortit'anunk a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokra, mégpedig nemcsak Prágában, hanem városon és falun egyaránt. — Legjelentősebb feladataink közé tartozik a tudomány és a technika általános fejlődésének támogatása, népgazdaságunk hatékonyabb bevonása a tudományos és műszaki forradalomba. Gondoskodunk arról, hogy a műszaki fejlesztés az üzemek, a vállalatok, az ágazatok és az egész népgazdaság távlati terveinek tengelye legyen. A kutatásban, a fejlesztésben és a termelésben hozzuk létre a hazai és a külföldi ismeretek gyors gyakorlati alkalmazásának feltételeit, a tudományos és a műszaki dolgozók figyelmét összpontosítsuk az ipar legfontosabb szakágazataira. — Az irányításban elsőrendű feladatunk a jövő évtől kezdve egész népgazdaságunkban tökéletesen kidolgozni és határozottabban érvényesíteni a tervszerű irányítás új rendszerét. Ezzel kialakulnak a hatékonyabb egységes gazdasági irányítás feltételei, mélyebb összhangba kerül a jó minőségű munkában és termelésben való társadalmi, vállalati és személyi érdekeltség. A dolgozók érdekeinek megfelelően érvényesítsék az irányításnak ezeket az alapelveit minden vállalatban és munkahelyen úgy, hogy a gazdaságpolitika fő irányának követése országos érdek, valamennyiünk közös ügye legyen. A jövedelmezőség alapján fejlesszük a termelési és a gazdasági egységek, illetve a vállalátok szocialista vállalkozó szellemét, megszüntetve a nem jövedelmező egységek dotálősőt. Ennek érdekében fokozzuk minden szervezet, elsősorban a szakszervezetek politikai és társadalmi aktivitását. — Az anyagi fejlődéstől függően alakul majd az életszínvonal, elsősorban azon elemei, amelyekben közvetlenül visszatükröződnek a munka eredményei. Ugyanakkor a bérpolitikában természetesen differenciáltabban kell eljárnunk, hasonlóképpen mint az árucikkek és a szolgáltatások kínálatában. Számolunk a társadalmi fogyasztás növekedésének és a szociális vívmányok biztosításának megfelelő fedezetével. Fejleszteni fogjuk a lakásépítést, a szolgáltatásokat és jobban törekszünk majd az egészséges életkörnyezet kialakítására. A népgazdaság fejlődéséhez mérten 1970-ig fokozatosan áttérünk a 40—42 őrás munkahétre. — További feladatunk a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése. Az általánosan kibontakozódó együttműködés alapját látjuk továbbra is a Szovjetunióval fenntartott kölcsönös kapcsolatunkban. A jövő együttműködésének súlypontját a szocialista tábor országainak együttműködésében, elsősorban a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsában látjuk, amelynek munkájában ezen túl is tevékenyen részt veszünk. Folytatjuk gazdasági együttműködésünket a fejlődő országokkal, és célszerűen kibontakoztatjuk kereskedelmünket a fejlett tőkés államokkal. A nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb bekapcsolódásunknak múlhatatlan feltétele, hogy a fejlett külföldi termelőkkel folytatott versenyben emeljük gyártmányaink műsza,ki és gazdasági színvonalát. Harmadszor: Társadalmunk vezető ereje továbbra is a munkásosztály és áilamunk politikai alapja a munkásosztály szövetsége a szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel. A szocialista társadalmi viszonyok továbbfejlesztésének tartalma ennek a szövetségnek a megszilárdítása, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek kölcsönös kapcsolatainak szüntelen elmélyítése. A szocialista fejlődés kialakította a csehek és a szlovákok kölcsönös kapcsolatainak kedvező feltételeit. Ennek alapján törekednünk kell hazánk nemzetei és nemzetiségei testvéri egységének és rokonviszonyának további megszilárdítására. — Az állam fejlesztésében és a szocialista demokrácia elmélyítésében alapvető feladatunk a gyakorlatban érvényesíteni a nemzeti bizottságok szerepének és hatáskörének fokozására irányuló intézkedéseket. Ez nagy lépés annak irányában, hogy a dolgozók fokozott mértékben vegyenek részt és érvényesítsék kezdeményezésüket az ország irányításában és igazgatásában. Így minden polgárunk nagyobb felelősséget érez majd a társadalom fejlődéséért és ez hozzájárul a nép szükségleteiről való gondoskodás tökéletesítéséhez is. Továbbra ls javítani fogjuk az állami és a gadzdasági irányító szervek, illetve szervezetek tevékenységét. Negyedszer: Az ideológia terén továbbra is fő feladatunk a dolgozók, főleg a fiatal nemzedék nevelése a marxizmus—leninizmus, a szocialis'a hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében. Ezzel karöltve alkotó módon fejlesztjük a marxizmus—leninizmust, feldolgozzuk társadalmunk fejlesztésének időszerű kérdéseit, harcot vívunk a marxizmus—leninizmus tisztaságáért a burzsoá ideológiával és erkölccsel, illetve a kommunista ideológiánk forradalmi és osztályjellegét eltorzító minden liberális és dogmatikus irányzattal szemben. Ötödször: Társadalmunk sikeres fejlesztésének alapvető feltétele a párt vezető szerepének szüntelen elmélyítése a társadalmi, a politikai, a gazdasági és az ideológiai életben. Minden pártszerv és -szervezet tökéletesítse megismerő, irányító és szervező munkásságát, a tudományos megismerés alapján mélyebben befolyásolja a társadalmi folyamatokat, tökéletesítse a káderekkel végzett munkát, állandóan szilárdítsa kapcsolatát a dolgozókkal, ismerje meg nézeteiket, indokolt szükségleteiket. Ezt a párt valamennyi tagjától és minden pártszervezettől megköveteli, hogy teljes felelősségtudattal és aktivitással vegyenek részt a párt munkájában, politikája megvalósitában. Hatodszor: A külpolitikában előtérbe kerül az imperializmus agresszív ' tettei elleni küzdelem, főleg az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziójának beszüntetéséért, illetve a békés együttélés lenini politikájának megvalósításáért, a béke és a nemzetek közötti megértés biztosításáért folytatott harc. A Csehszlovák Szocialista Köztár-' saság biztonságának alapja továbbra is a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetségével és a szocialista világrendszer országaival fenntartott barátságunk és szövetségünk. Támogatni fogjuk a nemzeti felszabadító mozgalmat, kiszélesítjük baráti kapcsolatainkat a haladó erőkkel és kibontakoztatjuk együttműködésünket a fejlődő "országokkal. Pártunk a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség szellemében törekedni fog a nemzetközi munkásmozgalom egységének megszilárdítására. Tekintettel a nemzetközi helyzet jelenlegi alakulására, szükségesnek tartjuk továbbra is gondot fordítani országunk védelmére. A gazdaságfejlesztés ötéves terve Elvtársak! Az elkövetkező időszakban a párt gazdaságpolitikája fő iránya konkrétizálni és biztosítani a negyedik ötévtás terv feladatait. Elsősorban meg kell mondanunk, hogy bár rendkívül nagy igyekezetet fejtettünk ki a negyedik ötéves terv előkészítésében, a kongresszus elé még nem terjeszthetünk teljesen kiegyensúlyozott tervet. A komoly tárgyi problémák és a gazdaságunkra kedvezőtlenül kiható külső befolyások következtében az elmúlt években nem sikerült kidolgoznunk a hétéves tervet, és közgazdaságunk irányításában az évi tervekhez igazodtunk. Az említett nehézségek most, az ötéves terv kidolgozása idején is részben fennállnak. Az okot egyrészt a népgazdaság eddigi kiegyensúlyozatlanságában, illetve abban kell keresnünk, hogy a vállalatok, a nemzeti bizottságok és a minisztériumok, megszokva az előző irányítási rendszert és nem számolva a népgazdaság általőnos helyzetével, a társadalmi forrásokkal szemben aránytalan követelményeket támasztanak. A Központi Bizottság idei áprilisi ülésén hangsúlyozta azt a követelményt, hogy az 1966—1970-es évek terve álljon összhangban a gazdasági fejlesztés kitűzött alapvető irányával és főleg a nemzeti jövedelem gyorsabb növelésével biztosítsa a társadalom növekvő szükségleteit. Hangsúlyoztuk annak szükségét, hogy a népgazdaság fokozatos konszolidálása és átépítése, illetve a tervszerű irányítás tökéletesített rendszere alapelveinek és eszközeinek alkalmazása során gyorsabban gyarapítsuk forrásainkat. Az utóbbi években felújítottuk a termelés növekedését. Most egy további lépést kuli tennünk előre: fel kell újítanunk a munkatermelékenység növekedését, biztosítva a népgazdaság hatékonyságának általános fellendítését úgy, hogy ez a nemzeti jövedelem lehető legnagyobb mérvű gyarapodásában tükröződjön. Feltételezzük, hogy 1970-ig, az 1965ös esztendőhöz mérten, 17—18 százalékkal növelhetjük a személyi és 19— 20 százalékkal a társadalmi fogyasztást. Az állóalapok felhalmozási részaránya hozzávetőleg megmarad a mai szinten. Az ilyen arány elérése megkívánja a nemzeti jövedelem 22—24 százalékos gyarapítását. Ezért rendkívül sürgősen meg kell szüntetnünk a termelési fogyasztás további növekedését, és az ötéves tervben mintegy 22—23 százalékkal kell növelnünk a termelósben a munkatermelékenységet. Ennek a fejlődésnek súlypontja a jövőben is az ipar. Feltételezzük, hogy termelése 28—30 százalékkal gyarapodik. Az ipari fellendülés hatékonyságát jelentős mértékben gazdaságunk legszámottevőbb részének, a kohászatnak és a gépiparnak kihasználása határozza meg. A tudományos és a műszaki haladásnak megfelelően szüntelenül előnyben részesítjük a gépipar fejlesztését, ami egyrészt a termelési bázis műszaki átépítését és korszerűsítését, másrészt a hazai piac közszükségleti árucikkekkel való ellátását szolgálja, nem beszélve arról, hogy ez legfontosabb exportágazatunk. A fémek jobb felhasználásával, a termelési folyamat intenzifikálásával, a már rendelkezézünkre álló üzemek átépítésével és a termelés korszerűsítésével a gépipari termelést 1970 végéig mintegy 43 százalékkal fokozzuk. Az iparnak megfelelő műszaki és gazdasági színvonalat elérő, és magasfokúan hatékony gyártmányokkal kell fedeznie a hazai és külföldi kereskedelem szükségleteit. Ez főleg a hazai nyersanyagból készülő gyártmányokra vonatkozik, amelyeknek részarányát a külkereskedelemben növelnünk kell. Továbbra is felülvizsgáljuk az egyes szakágazatok és gyártmányok távlati fejlesztésének célszerűségét, és ennek megfelelően szabályozzuk a beruházási építkezést, a gyárak korszerűsítését és átépítését, a kutatást és a fejlesztést. A villanyáramtermelés forrása a legközelebbi évtizedben továbbra is a felszíni bányákban termelt barnaszén marad. A meglevő készletekkel azonban jobban kell gazdálkodnunk, villanyerőművek építésével — nagy teljesítményű aggregátorokkal — csökkenteni kell a tüzelőanyag-szükségletet, tökéletesíteni kell a továbbító berendezéseket s ugyanakkor biztosítani kell a városok höellátását. A Szovjetunióval együttműködve fokozatosan fejlesztjük elsősorban az atomenergetikát, mely nemcsak az energetika korszerűsítését jelenti a jövőben, hanem már ma is minőségi változásokat idéz elő a termelésben, főleg a gépiparban. A hazai nyersanyagalapokat az eddiginél sokkal hatékonyaljban kell kihasználni. Ez főleg a kaolin, az üvegipari és öntödei homok, az agyag, a pala, a magnezit és más nyersanyagok termelését és feldolgozását az üveg, kerámia, a kohászat és az építőanyag gyártása számára. Ehhez nagyban hozzá kellene járulnia a szilikátipar észszerű megoldásának. Ugyanez vonatkozik a faanyagok jobb kihasználására is. A vasérc és a színes fémek kitermelését azokra a lelőhelyekre kell összpontosítani, melyek lehetővé teszik az összehasonlítást a behozott ércek árával. Fontos feladatok hárulnak az építőipari termelésre. Azzal számolunk, hogy az építési munkák terjedelme mintegy 24 százalékkal növekszik s ebben nagy részük lesz a nagyjavításoknak és a karbantartásnak. Ennek egyik járható útja az építési munkák további iparosítása, a haladó építési módszerek, anyagok alkalmazása, valamint az építőanyagok és elemek termelésének növelése a belföldi piac ellátása mellett. Tökéletesítenünk kell az építési munka minőségét és szervezését, melynek alacsony színvonalát a dolgozók a vita folyamán indokoltan bírálták. Következetesebben érvényesítenünk kell a gazdasági szankciókat azokkal az építőipari üzemekkel szemben, melyek — főleg a lakásépítkezés szakaszán — minőségileg kifogásolható munkát végeznek, az embereknek gondot okoznak s a lakáskarbantartásban túlzott kiadásokat okoznak. A tudományos és a műszaki haladást szolgáló beruházások — a népgazdaság strukturális változása közepette is — fő súlya a gépiparra és az építőiparra esik. Ezek az alapvető strukturális változások szorosan összefüggnek a szovjet kőolaj kihasználásával és feldolgozásával, melynek szállítása 1970-ben eléri a 10 millió tonnát. Ez a jelenleginek kétszerese lesz. Ennek számunkra alapvető jelentősége van, inert megváltozik a tüzelőanyag összetétele, lehetővé teszi az energetika racionalizálását és termelését és fokozatosan a háztartősok higiénikusabb fűtését. A villamosítás, a dieselesítés, valamint a vasúti közlekedés széles körű műszaki és gazdasági átépítése lehetővé teszi a gőzvontatás korlátozását majdnem 10 százalékra. A kőolaj és gázokból nyert vegyi termékek lehetővé teszik az olyan nagy jelentőségű ágazatok fejlődését, mint például a plasztikus anyagok, műszálak, műtrágyák és további vegyi anyagok gyártását a mezőgazdaság számára. Az említett változások ugyanakkor jelentősen hozzájárulnak a munka és életkörnyezet egészségesebbé tételéhez Feltételezzük, hogy ezekre a nagyméretű, műszakilag és pénzügyileg igényes változásokra körülbelül 40 milliárd koronás beruházást fordítunk, melyek természetesen később aránylag rövid időn belül többszörösen megtérülnek. Az ötéves tervben a hagyományos feldolgozóipar — az élelmiszer- és a közszükségleti ipar — fokozatos átépl- T tésével is számolunk. Ez nemcsak a • termelés minőségének javításához vezet, hanem — főleg a nők számára — IS lehetővé teszi a jobb munkakörnyezet létrehozását is. Ezeket az ágazatokat v' fokozatosan korszerű gépekkel látjuk el, hogy meggyorsuljon a közszükség(Folytatás az 5. oldalon.) ™