Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-30 / 178. szám, csütörtök

A TISZTASÁG FÉL EGÉSZSEG 'g?szségügyi tanfolyamunk mai fe* /ezetében nem akarjuk a tiszta•* ság és az egészség sokszor hangoztatott kapcsolatait ismételni, hanem csupán a higiéniával, mint az egészség alapjával 1óhajtunk foglalkozni, hisz erre építhető és erről az alapról fejleszthető tovább a szépségípolás. A regqeli és esti mosakodás fontossá­gával már a kis iskolás gyermekek is tisztában vannak. De csak a meleg víz és a megfelelő szappan távolítja el a bőr­re lerakódott szennyeződést. A meleg vízben történt mosakodás után a hideg vizes lemosás üdít és fokozza a vérke ringést. Erre a célra a legmegfelelőbb a pipe­reszappan. Semmiféle mosószappan nem alkalmas, mert olyan anyagokat tartat maz, amelyek izgatják és sértik a bőrt. A pipereszappan kiválasztása egyéni íz­lés dolga. Választék van bőven, mert iparunk negyvenegy fajta pipereszap­pant gyárt a hazai fogyasztók számára. Néhány márka különleges tulajdonságait felsoroljuk. Például a tejkivonatot tartab mazó LUNA puhítja a bőrt, az etilsztea­rinos SAUNA lágyít és megakadályozza a bőr kiszáradását. A közkedvelt TOP A S az alkiloamidok révén jól habzik és ke* mény vízben is kiváló. Nagyon kereset­tek a tojássárga- és szójavirág-, tehát lecitin- és vitamintartalmú gyártmányok is. A bébi-szappan olyan nyersanyagok­ból készül, amelyek különösen előnyö­sek a kisgyermekek finom és érzékeny bőrének. Elsősorban a bórsav antiszeptU kus hatása és az enyhén serkentő parfüm érdemel említést. A szokásos pipereszappanon kívül a gyógyszertárakban hétféle minőségben kaphatók az orvosok által ajánlott guóauszavvannk A fogápolás a napi higiénia elválaszt­hatatlan része. Hogy nálunk ezen a té­ren még vannak hiányosságok, azt a fog­orvosok bizonyíthatják legjobban. Nem lehet azt mondani, hogy aki ápolja fo­gait, annak minden esetben egészséges a fogsora, de a következetes fogápo­lás sok fogromlást megakadályozhat. A rendszeres fogápolás alapja a fogsor naponta legalább kétszeri tisztítása, kü­lönösen este. A fogkefe, fogkrém és a meleg víz az eredmény három előfel­tétele. Igen fontos a tisztítás időtartama, és itt nem kell sajnálni az időt. Két perc a legkevesebb, de ne sajnáljunk öt percet sem! A fogkrém kiválasztása egyéni. A sziloid tartalmú zselés krémek fokozott tisztítóképességük révén külö­nösen a dohányosok számára ajánlhatók. Ilyenek a GELA, PERLA SPECIAL és VISKADON. A DENTO LUXUS alkohol­tartalmú, a T 32 elveszi az ételszagokat, a STOMA PARADF.NTOL erősíti a fog­ínyt, a BIS ACIDENTOL összehúzó hatá­sú. A gyermekek számára ajánlható a PERLIČKA, a narancsízű PERLIČKA, a SIXI és a SNEŽIENKA. Ezek a készít­mények ízlenek a gyermekeknek és ezért könnyen megszokják őket. A gyermekek számára különösen előnyös a FLUORA fogkrém, amelyben a fluoridoxid 10 éves korig nagyban elősegíti a fogzománc képződését és csökkenti a fogak romlá­sát. A szájvizek jelentőségéről sem szabad megfeledkezni: használatuk eredménye üde lehelet, tiszta szájüreg. Választhat a Thymolin, Odol, Dento Luxus, Stoma és T 32 — vagy az újdonság — a szájba fecskendezhető Desodorant között. Tehát a napi tisztálkodás fegyvertárá­ban bő választékot talál! X) Új szerepkörben az elektrotechnikusok Rajtra Készen a dunai „Rakéták (CTK felv.) A TERMELÉSI FOLYAMATOK automatizálásának és szabályo­zásának velejárója, hogy egyre több elektrotechnikusra van szükség. 10—15 éven belül a műszaki dolgozók mintegy 30 százaléka lesz elektrotechnikus. Gyors ütemben módosul a vil­lanyvezetékek karbantartása is. Ä szerszámtáskával ide-oda jár­káló villanyszerelő tulajdon­képpen kihalófélben van, mert már napjainkban helyére lép utódja — az Ipari szakiskolát végzett elektrotechnikus. ö már nem kalapáccsal, harapó­fogóval és hasonló kezdetleges szerszámokkal, hanem korszerű, rendkívül fontos mérő- és egyéb műszerekkel végzi mun­káját. Mindig tet'rekészen és le­leményesen kell dolgoznia. Tö­kéletesen kell ismernie a relé­rendszereket, a legkülönfélébb vezetékek sémáit, a szabályozó áramköröket, a szabályozott egységek érzék- és adószerveit, a szabályozók központi elemeit stb. A zajos és bonyolult termelé­si folyamatú üzemekben zaj­mentes helyiségek állnak majd az elektrotechnikusok rendelke­zésére, hogy nyugodt környe­zetben tanulmányozhassák a működési sémákat és pontosan kidolgozhassák az áramvezeté­kekben, vagy másutt észlelt hiba kiküszöbölési módjait. Az üzem végrehajtási terveivel egy­idejűleg kidolgozzák majd az elektrotechnikai karbantartás tervét is, amely az elektrotech­nikusok szükséges létszámát és a munkájukhoz nélkülözhetet­len műszaki feltételeket Is ma­gába foglalja. Ami pedig az elektrotechnikai ipart és gyárt­mányait illeti — tekintettel a rohamos fejlődésre —, egyre rövidebb lesz az „élettarta­muk". Legfeljebb 10 évig lesz­nek használhatók, viszont, ami minőségüket illeti, oly klválóak­nak kell lenniük, hogv 10 évig ne szornlianak sRmmilven javl­| tásra. AZ ILYEN GYÖKERES VÁLTO­j ZÁS természetesen nem várható máról holnapra, de feltétlenül j sorra kerül. Az iparvállalatok vezetőségeinek éppen ezért már most fel kell készülniük a vár­ható változásokra, gondoskod­niuk kell tehát a jövő káderei­nek szakképzettségéről is. Egy­előre még indokolatlanul beszé­lünk automatizálásról, mivel hazánkban még nagyon kevés az önműködő gépsor, viszont számos olyan gépesített üze­münk van, ahol bonyolult elekt­romos berendezések segítségé­vel irányítják s működtetik a gépeket. Gondoljunk például arra a nagy szuperfoszfát-gyár­ra, amely nem férne el a bra­tislaval Szlovák Nemzeti Fel­kelés téren sem, és a legkedve­zőbb üzemeltetési feltételek esetén hétpercenként egy va­gon kiváló minőségű szuper­foszfátot termel. Ebben az óriá­si termelőüzemben hiába keres­nénk az arányokhoz mérten el­képzelt dolgozók tömegét. Csak itt-ott találkozunk egy-egy gépésszel vagy villanyszerelő­vel. Az utóbbi azonban nem olyan szakmunkás, aki aszerint végzi a javítást, hogv hol égett ki a biztosíték. A jövő elektro­technikusa üzemzavar esetén előszedi az áramvonalak kap­csolási rajzát, amelynek alánján biztos kézzel végezheti el a szükséges teendőket, éppúgy, mint az orvos, aki a kórtüne­tek szerint állapítja meg a diag­nózist és annak alapján dönt a szükséges gyógykezelésről. A nvugat-szlováklai kerület ipari üzemeinek már a közeljö­vőben számos elektrotechnikus specialistára lesz szükségük. A Csehszlovák Tudományos-Mű­szaki Társaság nyugat-szlová­kiai kerületi tanácsának egyik bratislaval szakcsoportja már meg is kezdte a jövőben szük­séges specialisták rendszere* képzését. A SZLOVÁK MŰSZAKI FŐIS­KOLA automatizálása és szabá­lyozási tanszékének védnöksé­ge alatt ez év februárjában nyílt meg a Technika Házában a második szaktanfolyam, amely a nyári szemeszter végéig tart. A tanfolyamon minden pénte­ken az említett tanszék tanár­segédjei tartanak előadásokat a nyugat-szlovákiai kerület kar­bantartói és elektrotechnikusai számára. A tanfolyamot elvég­zett dolgozók bizonyítványt kapnak. ALEXANDER MICHEL ELIAS BELA SZUDÁNI RIPORTSOROZATA 5. SZUDÁNI EMBEREK Szudánban, — ellentétben a legtöbb afrikai országgal — kevés a koldus. Khartúm utcáin csak elvétve szólítanak meg baksisért esedező gyerekek. S ők is Inkább csak a mozik kö­zelében: — Uram, lenne szíves öt piasztert adni? Adok neki. Néhány perc alatt összeszed egy legolcsóbb mozijegyre valót. S koldusból azonnal átminősíti magát a többséggel teljesen egyenlő mozilátogatóvá. A ké­regetést is abbahagyja. Sajátos filozófiája nem engedi meg, hogy a holnapi jegyre ls gon­doljon. A koldulást sem sza­bad túlzásba vinni. Egyetlen dolog van, amiért a huzamosabb koldulásra is készek az embe­rek, s ez a víz. A víz Itt valósi gos kincs. Érte meg is aláz­kodhat az ember. Senki sem fogja megvetni érte. Furcsa ország, furcsa emberek. Segítőtárs a teve Egyik nap a legforgalmasŕ Jb utca sarkán tevét vezető fin­raszt állít meg. Déli, és tűr­hetően beszél angolul. Itatót keres. Kora reggel óta úton van. El akarja adni a tevéjét. Pár biztató szóra valóságos elő­adást tart nekem a teve termé­szetéről. Állok a 43 fokos me­legben és tátott szájjal hallga­tok. Azt már tudom, hogy Szudán legelterjedtebb közleke­dési eszköze a teve, s hogy évente legalább kétmilliót ex­portálnak belőle az Egyesült Arab Köztársaságba és más af­rikai országokba. De azt nem ís sejtettem, hogy a szudáni pa­raszt mi mindent tud a tevé­jéről. Tőle tudom meg, hogy a teve csaknem két mázsa terhet bír el, s hogy egy huzamra valami száz liter vizet ls meg­iszik. Nem csoda hát, hogy a legnagyrbb forróságban is ele­gendő, ha ötnaponként egyszer adnak neki Inni. Hűvösebb idő­ben vidáman elközlekedik tíz napig is, anélkül, hogy inni kérne. Érdekes különben, hogy a szudáni ember nem eszi a teve húsát. Sokkal inkább mun­katársának érzi a tevét, hogy­sem megegye. Persze itt ls van kivétel. Éhínség esetén kényte­len-kelletlen levágják a tevét is, de nem szívesen teszik. Meg­köszönöm a tájékoztatást, és út­nak engedem a tevés parasztot. Tíz perc alatt rengeteget tanul­tam tőle. Halászok között Sokat kóboroltam Khartúm­ban a Nílus partján. Mivel a szállodában minden ebédhez és vacsorához hozzá tartozott a hal, kíváncsi lettem, hogyan élnek a szudáni halászok. Szép számmal van belőlük a Kék- és a Fehér-Nílus mentén. Parányi csónakjaikkal, kézi kötésű há­lóikkal fáradhatatlanul ostro­molják a Nílus vizének halban gazdag mélységeit. Elbeszélget­tem velük munkába indulás előtt. Az apa és testvére, va­lamint felnőtt fiaik kora haj­nalban keltek, hogy Idejében ki­jussanak a vízre. A közeli aká­cosból gyűjtött gallyakbői tá­bortüzet raktak és paprikás hal­levest főztek. Alaposan meg­szórták kölessel is, hogy lak­tató legyen. Amikor készen lett, tiszta vászondarabra borították, majd ünnepélyesen körülülték és ujjaikat használva kanál, vil­la avagy késként, nekiláttak az ínycsiklandó eledel elfogyasz­tásának. Megkérdeztem tőlük, a halon és a kölesen kívül mit esznek még? Értetlenül néztek rám. Lepényt. S azt miből ké­szítik? Kölesből. A hal javát eladják. A családnak élni és ru­házkodni kell. Az asszonyoknak is elkel néha egy kis édesség, olcsó csecsebecse. A ruha, a fá­tyol sem olcsó. Ételre bizony kevés marad. Arról, hogy az ízletes nílusi halat tartármár­tással is lehet enni, sohasem hallottak. Számukra a hal, an­nak ellenére, hogy állandóan ezt eszik, — mindenekelőtt megélhetési, kereseti forrás. Szeretik a Nílust, és hálásak a naponta kifogott halért. A fe­szülő hálóban ugra-bugráló hal apraját szertartásosan vissza dobják a Nílus vizébe. Hadd nő­jenek, hadd éljenek még egy kicsit. Előbb-utóbb ugyls vala­melyik hálóban kötnek ki. Ez a sorsuk. A halászoktól nem messze vf­zlkereket forgató tehenet látok. Egykedvűen jár körbe-körbe. Behunyt szemmel, mintha az elszédülés ellen védekezne. A nílusi arany, az éltető víz ap­ránként emelkedik kl az erre a célra ásott kis csatornából, hogy a kerék másik oldalán egy másik csatornába zuhanva el­induljon vándorútjára és zöldbe borítsa a partvidék életre éhes talaját. A tehenet fiatal fiú abajgatja. Ha feltűnően lelas­sul, legyint egyet az ostorával. Inkább csak figyelmeztetésül. A szorgalmas állat úgyis tudja, mi a feladata. Időnként meg­állítja, pihenteti. Zöld füvet tép számára és megeteti. Hálából az állat újra elindul, anélkül, hogy biztatni kellene. Ilyen vízike­rekek ezrei forognak szüntelenül a Nílus partján. A hatalmas fo­lyó nem adja ingyen vizét. Meg kell az embernek dolgoznia ér­te. Ez az élet rendje. Cserében a vízzel elárasztott vidékek zöldségfélét, gabonát, kölest, és ami a legfőbb, kitűnő minő­ségű gyapotot teremnek. Elutazásom előtt még egyszer kisétáltam napnyugta előtt a Kék-Nílus partjára. Irigykedve néztem a part menti sétány szí­nes ember-egyvelegét. A hiva­tali munka görnyesztő fáradsá­ga, az üzleti élet Izgalmai, a kenyérkereset mindennapos gondjai után, vagy talán éppen ezek előtt, itt keresnek menedé­ket, felüdülést a forró klíma miatt gyorsan elernyedő szudá­niak. A közeli padon anya ül­dögél gyermekeivel. A part men­ti fák óriási lombjai alatt für­gén száguldoznak az autók. A Nílus vizében tisztára mossák barna színű testüket a cipőtisztí­tó fiúk. Azzal kezdik, hogy ki­öblítik rövid nadrágjukat. Aki­nek inge van, azt is. Majd vi­dám lubickolással birtokukba veszik a folyó hűs, kellemesen simogató vizét. Ricsajuk har­monikusan egybeolvad a közeli sziget tevéinek bőgésével és a két part között sétálgató komphajó kürtjének halk búgá­sával. Most döbbenek rá, mennyire megkedveltem, mennyire meg­hódított a Nílus, Khartúm, az elefántormányra emlékeztető város, de mindenekfelett ezek az egyszerű, tisztalelkű emberek. Khartúm, 19S6 Június. 1966. VI. 1966. Ösl vízikerék (A szerző felvétele]

Next

/
Thumbnails
Contents