Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-30 / 178. szám, csütörtök

A TISZTASÁG FÉL EGÉSZSEG 'g?szségügyi tanfolyamunk mai fe* /ezetében nem akarjuk a tiszta•* ság és az egészség sokszor hangoztatott kapcsolatait ismételni, hanem csupán a higiéniával, mint az egészség alapjával 1óhajtunk foglalkozni, hisz erre építhető és erről az alapról fejleszthető tovább a szépségípolás. A regqeli és esti mosakodás fontosságával már a kis iskolás gyermekek is tisztában vannak. De csak a meleg víz és a megfelelő szappan távolítja el a bőrre lerakódott szennyeződést. A meleg vízben történt mosakodás után a hideg vizes lemosás üdít és fokozza a vérke ringést. Erre a célra a legmegfelelőbb a pipereszappan. Semmiféle mosószappan nem alkalmas, mert olyan anyagokat tartat maz, amelyek izgatják és sértik a bőrt. A pipereszappan kiválasztása egyéni ízlés dolga. Választék van bőven, mert iparunk negyvenegy fajta pipereszappant gyárt a hazai fogyasztók számára. Néhány márka különleges tulajdonságait felsoroljuk. Például a tejkivonatot tartab mazó LUNA puhítja a bőrt, az etilsztearinos SAUNA lágyít és megakadályozza a bőr kiszáradását. A közkedvelt TOP A S az alkiloamidok révén jól habzik és ke* mény vízben is kiváló. Nagyon keresettek a tojássárga- és szójavirág-, tehát lecitin- és vitamintartalmú gyártmányok is. A bébi-szappan olyan nyersanyagokból készül, amelyek különösen előnyösek a kisgyermekek finom és érzékeny bőrének. Elsősorban a bórsav antiszeptU kus hatása és az enyhén serkentő parfüm érdemel említést. A szokásos pipereszappanon kívül a gyógyszertárakban hétféle minőségben kaphatók az orvosok által ajánlott guóauszavvannk A fogápolás a napi higiénia elválaszthatatlan része. Hogy nálunk ezen a téren még vannak hiányosságok, azt a fogorvosok bizonyíthatják legjobban. Nem lehet azt mondani, hogy aki ápolja fogait, annak minden esetben egészséges a fogsora, de a következetes fogápolás sok fogromlást megakadályozhat. A rendszeres fogápolás alapja a fogsor naponta legalább kétszeri tisztítása, különösen este. A fogkefe, fogkrém és a meleg víz az eredmény három előfeltétele. Igen fontos a tisztítás időtartama, és itt nem kell sajnálni az időt. Két perc a legkevesebb, de ne sajnáljunk öt percet sem! A fogkrém kiválasztása egyéni. A sziloid tartalmú zselés krémek fokozott tisztítóképességük révén különösen a dohányosok számára ajánlhatók. Ilyenek a GELA, PERLA SPECIAL és VISKADON. A DENTO LUXUS alkoholtartalmú, a T 32 elveszi az ételszagokat, a STOMA PARADF.NTOL erősíti a fogínyt, a BIS ACIDENTOL összehúzó hatású. A gyermekek számára ajánlható a PERLIČKA, a narancsízű PERLIČKA, a SIXI és a SNEŽIENKA. Ezek a készítmények ízlenek a gyermekeknek és ezért könnyen megszokják őket. A gyermekek számára különösen előnyös a FLUORA fogkrém, amelyben a fluoridoxid 10 éves korig nagyban elősegíti a fogzománc képződését és csökkenti a fogak romlását. A szájvizek jelentőségéről sem szabad megfeledkezni: használatuk eredménye üde lehelet, tiszta szájüreg. Választhat a Thymolin, Odol, Dento Luxus, Stoma és T 32 — vagy az újdonság — a szájba fecskendezhető Desodorant között. Tehát a napi tisztálkodás fegyvertárában bő választékot talál! X) Új szerepkörben az elektrotechnikusok Rajtra Készen a dunai „Rakéták (CTK felv.) A TERMELÉSI FOLYAMATOK automatizálásának és szabályozásának velejárója, hogy egyre több elektrotechnikusra van szükség. 10—15 éven belül a műszaki dolgozók mintegy 30 százaléka lesz elektrotechnikus. Gyors ütemben módosul a villanyvezetékek karbantartása is. Ä szerszámtáskával ide-oda járkáló villanyszerelő tulajdonképpen kihalófélben van, mert már napjainkban helyére lép utódja — az Ipari szakiskolát végzett elektrotechnikus. ö már nem kalapáccsal, harapófogóval és hasonló kezdetleges szerszámokkal, hanem korszerű, rendkívül fontos mérő- és egyéb műszerekkel végzi munkáját. Mindig tet'rekészen és leleményesen kell dolgoznia. Tökéletesen kell ismernie a relérendszereket, a legkülönfélébb vezetékek sémáit, a szabályozó áramköröket, a szabályozott egységek érzék- és adószerveit, a szabályozók központi elemeit stb. A zajos és bonyolult termelési folyamatú üzemekben zajmentes helyiségek állnak majd az elektrotechnikusok rendelkezésére, hogy nyugodt környezetben tanulmányozhassák a működési sémákat és pontosan kidolgozhassák az áramvezetékekben, vagy másutt észlelt hiba kiküszöbölési módjait. Az üzem végrehajtási terveivel egyidejűleg kidolgozzák majd az elektrotechnikai karbantartás tervét is, amely az elektrotechnikusok szükséges létszámát és a munkájukhoz nélkülözhetetlen műszaki feltételeket Is magába foglalja. Ami pedig az elektrotechnikai ipart és gyártmányait illeti — tekintettel a rohamos fejlődésre —, egyre rövidebb lesz az „élettartamuk". Legfeljebb 10 évig lesznek használhatók, viszont, ami minőségüket illeti, oly klválóaknak kell lenniük, hogv 10 évig ne szornlianak sRmmilven javl| tásra. AZ ILYEN GYÖKERES VÁLTOj ZÁS természetesen nem várható máról holnapra, de feltétlenül j sorra kerül. Az iparvállalatok vezetőségeinek éppen ezért már most fel kell készülniük a várható változásokra, gondoskodniuk kell tehát a jövő kádereinek szakképzettségéről is. Egyelőre még indokolatlanul beszélünk automatizálásról, mivel hazánkban még nagyon kevés az önműködő gépsor, viszont számos olyan gépesített üzemünk van, ahol bonyolult elektromos berendezések segítségével irányítják s működtetik a gépeket. Gondoljunk például arra a nagy szuperfoszfát-gyárra, amely nem férne el a bratislaval Szlovák Nemzeti Felkelés téren sem, és a legkedvezőbb üzemeltetési feltételek esetén hétpercenként egy vagon kiváló minőségű szuperfoszfátot termel. Ebben az óriási termelőüzemben hiába keresnénk az arányokhoz mérten elképzelt dolgozók tömegét. Csak itt-ott találkozunk egy-egy gépésszel vagy villanyszerelővel. Az utóbbi azonban nem olyan szakmunkás, aki aszerint végzi a javítást, hogv hol égett ki a biztosíték. A jövő elektrotechnikusa üzemzavar esetén előszedi az áramvonalak kapcsolási rajzát, amelynek alánján biztos kézzel végezheti el a szükséges teendőket, éppúgy, mint az orvos, aki a kórtünetek szerint állapítja meg a diagnózist és annak alapján dönt a szükséges gyógykezelésről. A nvugat-szlováklai kerület ipari üzemeinek már a közeljövőben számos elektrotechnikus specialistára lesz szükségük. A Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság nyugat-szlovákiai kerületi tanácsának egyik bratislaval szakcsoportja már meg is kezdte a jövőben szükséges specialisták rendszere* képzését. A SZLOVÁK MŰSZAKI FŐISKOLA automatizálása és szabályozási tanszékének védnöksége alatt ez év februárjában nyílt meg a Technika Házában a második szaktanfolyam, amely a nyári szemeszter végéig tart. A tanfolyamon minden pénteken az említett tanszék tanársegédjei tartanak előadásokat a nyugat-szlovákiai kerület karbantartói és elektrotechnikusai számára. A tanfolyamot elvégzett dolgozók bizonyítványt kapnak. ALEXANDER MICHEL ELIAS BELA SZUDÁNI RIPORTSOROZATA 5. SZUDÁNI EMBEREK Szudánban, — ellentétben a legtöbb afrikai országgal — kevés a koldus. Khartúm utcáin csak elvétve szólítanak meg baksisért esedező gyerekek. S ők is Inkább csak a mozik közelében: — Uram, lenne szíves öt piasztert adni? Adok neki. Néhány perc alatt összeszed egy legolcsóbb mozijegyre valót. S koldusból azonnal átminősíti magát a többséggel teljesen egyenlő mozilátogatóvá. A kéregetést is abbahagyja. Sajátos filozófiája nem engedi meg, hogy a holnapi jegyre ls gondoljon. A koldulást sem szabad túlzásba vinni. Egyetlen dolog van, amiért a huzamosabb koldulásra is készek az emberek, s ez a víz. A víz Itt valósi gos kincs. Érte meg is alázkodhat az ember. Senki sem fogja megvetni érte. Furcsa ország, furcsa emberek. Segítőtárs a teve Egyik nap a legforgalmasŕ Jb utca sarkán tevét vezető finraszt állít meg. Déli, és tűrhetően beszél angolul. Itatót keres. Kora reggel óta úton van. El akarja adni a tevéjét. Pár biztató szóra valóságos előadást tart nekem a teve természetéről. Állok a 43 fokos melegben és tátott szájjal hallgatok. Azt már tudom, hogy Szudán legelterjedtebb közlekedési eszköze a teve, s hogy évente legalább kétmilliót exportálnak belőle az Egyesült Arab Köztársaságba és más afrikai országokba. De azt nem ís sejtettem, hogy a szudáni paraszt mi mindent tud a tevéjéről. Tőle tudom meg, hogy a teve csaknem két mázsa terhet bír el, s hogy egy huzamra valami száz liter vizet ls megiszik. Nem csoda hát, hogy a legnagyrbb forróságban is elegendő, ha ötnaponként egyszer adnak neki Inni. Hűvösebb időben vidáman elközlekedik tíz napig is, anélkül, hogy inni kérne. Érdekes különben, hogy a szudáni ember nem eszi a teve húsát. Sokkal inkább munkatársának érzi a tevét, hogysem megegye. Persze itt ls van kivétel. Éhínség esetén kénytelen-kelletlen levágják a tevét is, de nem szívesen teszik. Megköszönöm a tájékoztatást, és útnak engedem a tevés parasztot. Tíz perc alatt rengeteget tanultam tőle. Halászok között Sokat kóboroltam Khartúmban a Nílus partján. Mivel a szállodában minden ebédhez és vacsorához hozzá tartozott a hal, kíváncsi lettem, hogyan élnek a szudáni halászok. Szép számmal van belőlük a Kék- és a Fehér-Nílus mentén. Parányi csónakjaikkal, kézi kötésű hálóikkal fáradhatatlanul ostromolják a Nílus vizének halban gazdag mélységeit. Elbeszélgettem velük munkába indulás előtt. Az apa és testvére, valamint felnőtt fiaik kora hajnalban keltek, hogy Idejében kijussanak a vízre. A közeli akácosból gyűjtött gallyakbői tábortüzet raktak és paprikás hallevest főztek. Alaposan megszórták kölessel is, hogy laktató legyen. Amikor készen lett, tiszta vászondarabra borították, majd ünnepélyesen körülülték és ujjaikat használva kanál, villa avagy késként, nekiláttak az ínycsiklandó eledel elfogyasztásának. Megkérdeztem tőlük, a halon és a kölesen kívül mit esznek még? Értetlenül néztek rám. Lepényt. S azt miből készítik? Kölesből. A hal javát eladják. A családnak élni és ruházkodni kell. Az asszonyoknak is elkel néha egy kis édesség, olcsó csecsebecse. A ruha, a fátyol sem olcsó. Ételre bizony kevés marad. Arról, hogy az ízletes nílusi halat tartármártással is lehet enni, sohasem hallottak. Számukra a hal, annak ellenére, hogy állandóan ezt eszik, — mindenekelőtt megélhetési, kereseti forrás. Szeretik a Nílust, és hálásak a naponta kifogott halért. A feszülő hálóban ugra-bugráló hal apraját szertartásosan vissza dobják a Nílus vizébe. Hadd nőjenek, hadd éljenek még egy kicsit. Előbb-utóbb ugyls valamelyik hálóban kötnek ki. Ez a sorsuk. A halászoktól nem messze vfzlkereket forgató tehenet látok. Egykedvűen jár körbe-körbe. Behunyt szemmel, mintha az elszédülés ellen védekezne. A nílusi arany, az éltető víz apránként emelkedik kl az erre a célra ásott kis csatornából, hogy a kerék másik oldalán egy másik csatornába zuhanva elinduljon vándorútjára és zöldbe borítsa a partvidék életre éhes talaját. A tehenet fiatal fiú abajgatja. Ha feltűnően lelassul, legyint egyet az ostorával. Inkább csak figyelmeztetésül. A szorgalmas állat úgyis tudja, mi a feladata. Időnként megállítja, pihenteti. Zöld füvet tép számára és megeteti. Hálából az állat újra elindul, anélkül, hogy biztatni kellene. Ilyen vízikerekek ezrei forognak szüntelenül a Nílus partján. A hatalmas folyó nem adja ingyen vizét. Meg kell az embernek dolgoznia érte. Ez az élet rendje. Cserében a vízzel elárasztott vidékek zöldségfélét, gabonát, kölest, és ami a legfőbb, kitűnő minőségű gyapotot teremnek. Elutazásom előtt még egyszer kisétáltam napnyugta előtt a Kék-Nílus partjára. Irigykedve néztem a part menti sétány színes ember-egyvelegét. A hivatali munka görnyesztő fáradsága, az üzleti élet Izgalmai, a kenyérkereset mindennapos gondjai után, vagy talán éppen ezek előtt, itt keresnek menedéket, felüdülést a forró klíma miatt gyorsan elernyedő szudániak. A közeli padon anya üldögél gyermekeivel. A part menti fák óriási lombjai alatt fürgén száguldoznak az autók. A Nílus vizében tisztára mossák barna színű testüket a cipőtisztító fiúk. Azzal kezdik, hogy kiöblítik rövid nadrágjukat. Akinek inge van, azt is. Majd vidám lubickolással birtokukba veszik a folyó hűs, kellemesen simogató vizét. Ricsajuk harmonikusan egybeolvad a közeli sziget tevéinek bőgésével és a két part között sétálgató komphajó kürtjének halk búgásával. Most döbbenek rá, mennyire megkedveltem, mennyire meghódított a Nílus, Khartúm, az elefántormányra emlékeztető város, de mindenekfelett ezek az egyszerű, tisztalelkű emberek. Khartúm, 19S6 Június. 1966. VI. 1966. Ösl vízikerék (A szerző felvétele]