Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-26 / 174. szám, vasárnap

mbmm Figyelem! Figyelem! Elkészítettük júniusi meglepetésünket S Indulnak a gyerekek a pionírtáborokba I A nyári szünetben nélkülözhetetlen a gumicsizma Ára - nagyság szerint: Esőben, sárban, nedves fűben, erdőben és réten. TEPLEX papucs-cipő! it Ne feledkezzék meg a bőröndről, útitáskáról, sportzsákról, amelyekből bő választékot talál az OBUV üzleteiben. LÁTOGASSA MEG AZ öbuv ÜZLETEIT! OF-400 'A legyek már nem zaklatnak, a szúnyogok már nem zavarnak, a poloska — már nem csíphet, a svábbogár — már nem piszkíthat, a moly — már nem röpködhet, a fülbemászó — már nem mérgesíthet, a hangya már nem mászkálhat, a zsizsik •— már nem rágcsál, bolhát, szűcsmoly*, ruhamolyt, szőnyegmolyt és minden férget, rovart ELPUSZTÍT A DYMOGAM! Kapható minden drogériában 3 koronáért. OF-290 Jótett helyébe... Tardoskedd 93. A szerkesz• tőségbe érkezett levél alapján ezt a házszámot kell keresnem. — A hídnál forduljon jobbra, és a keresztútnál az első ház balra — kapom az útbaigazítást. Kis, virágágyakkal díszített udvarba lépek. Ötvenöt év körüli, őszes hajú asszony nyit ajtót. Mozdulatai, pillantása fáradt ... Látszik, sokat dolgozott életében. Hellyel kínál: — Belefárad már az ember a sok munkába. Szüntelenül akad valami tennivaló... — mondja közben. A levegőben láthatatlan a feszültség. Az asszony keresi a szavakat, melyekkel a sose látott, idegen riporternek élö szóval is ecsetelni tudná a levélben megírtakat. Aztán egyszerre tör ki Bugyiknéból a sző: — Bánt, nagyon bánt a dolog. Becsületesen, sokat fáradoztam az öregasszonnyal — mások helyett. S most a hála helyett, ellenségeskedés és viszálykodás. A szóban forgó „öregasszony" a szemközti ház volt tulajdonosának harmadik felesége. A „vőlegény" 76 éves volt, amikor harmadszor házasodott. Egyesek szerint azért cselekedett így, mert nem volt, aki gondozza. Gyerekei közül ketten Magyarországon élnek. A harmadikkal egy faluban lakott ugyan, de — állítólag — ennek nem sok hasznát látta. így hát 75 évesen feleség után nézett... Talált. Az „öregasszonyt". Hét évig éltek együtt. A férfi halála után az Idős feleség nagyon egyedül maradt, betegeskedett. Tavaly november elején tüdőgyulladást kapott, és ágyba kényszerült. Senkije sem volt aki ápolta, gondozta volna. — Engem kért meg, hogy segítsek rajta, ne hagyjam magára. Eleget téve kérésének, naponta átjártam hozzá. Saját háztartásom mellett takarítottam, vasaltam, főztem és mostam rá. A mostohalány vajmi keveset törődött édesapja feleségével. Inkább Bugyiknéra „összpontosított": — Mert maga akar örökölni. . .1 Csináljon az asszonnyal, amit akarl Most, az események felidézése közben az asszony megmegremegő hangja elárulja, mennyire rosszul estek neki ezek a jogtalan vádak. Továbbra is azonban a lelkiismerete sugallatára hallgatott. Csak néhány hét elteltével — saját háztartására és a beteg rossz egészségi állapotára hivatkozva — kérte, szállítsák az „öregasszonyt" kórházba. — Elvitték,' de egy-kettőre haza ls hozták. Megint csak nekem kellett gondoznom. Néhány hét múltán ismételten elszállították, de még ugyanaznap visszahozták. A lelketlen sofőr az utcán tette le a beteget. Be se csöngetett hozzám. Az ablakon át láttam meg, hogy az utcán tipeg a szegény. Az „öregasszony" falubeli kezelőorvosa, Nagy doktor, azzal bíztatta Bugyiknét, hogyha már így alakult a helyzet, és újra az ő vállaira szakadnak a beteg ápolásával járó gondok, havi 200 korona segélyt kaphat. Megírták a kérvényt és február elején beadták. Az illetékes bizottság márciusban jött el kivizsgálni a kérelmet. Ogy döntött helytálló, egyébként pedig az „öregasszonyt" agghajlékban helyezik el. Bugyikné áprilisra meg is kapta a neki járó pénzt, de visszamenőleg egy koronát seml Sajnos, nem ez volt az egyetlen probléma: — Mielőtt Kovácspatakra szállították volna a beteget, szerény vagyonáról leltárt vettek fel. Mindent, amit nem vitt magával, rám hagyott. Vesztemre ... Elakad egy pillanatra a beszéde, majd az udvarra tessékel. Egy, márcsak limlomnak nevezhető rakásra mutat: — Nem kell ez nekem, mégis A szlovák rövidfilm tíz éve A SZLOVÁK RÖVIDFILM közvetlenül a háború után nagyjából a műszaki és mesterségbeli fogások elsajátítására, a folyamatos termelés alapjainak megteremtésére összpontosult. Az 1949-től 1955-ig meghatározható második időszakra pedig leginkább a dicsőítés, a felülről átvett tézisek darálása a jellemző. A harmadik időszakban az áttörést az SZKP XX. kongreszszusa tette lehetővé. Igaz, már korábban is megindultak azok a gondolatáramlatok, amelyeket nyilvánosan ez a kongresszus fogalmazott meg. A körülmények kedvező alakulása folytán ez Idő tájt lépett a stúdióba két erős rendezőtehetség: Štefan Uher és Martin Hollý, a prágai FAMU (Filmművészeti Főiskola) végzett növendékei. Miro Horňákkal, a dramaturggal ők alkotják az új irányzat magvát, amely a hivatásos készségű operatőrcsoport támogatásában — az idősebb szakemberek mellé itt is új, fiatal, főiskolát végzett káderokat vesznek fel — megindul a közvetlen tapasztalatok és a valóságról egyéni szemszögből alkotott képek érvényesítésének útján. A társadalmi szempontok veszítenek hivatalos ízükből, inkább egyéni forrásokból törnek elő, eltűnnek az általános megállapítások, előtérbe kerül az egyéni felfogás és az emocionális hatások fontossága. A hozzállás többnyire poétikus, szubjektivizált (Uher: Tanítónő, Hollý: Mellékvágányon című műve.) A publicisztikai műfaj gyengébben képviselt legjellemzőbb megnyilvánulása a „dokumentarlzmus önkritikája" a Perbetei tavasz című filmben. AZ EMOCIONÁLIS HATÁS fokozása érdekében elsőként D. Plichta kapcsolta össze a népszerű-tudományos témát az időszerű társadalmi problémával. Elsősorban trilógiájában, amelyben a gyermekek világát óvja a hozzá nem értő beavatkozások ártalmától, és az Upre Roma című művében, amelyben a cigánykérdést elemzi. Ez az a vonal, amely végül is az 1964-ben készült Pszichodráma című filmhez vezetett. Ez az egész estét betöltő, a cinémavérite eszközeivel készült dokumentális dráma feltárja, milyen konfliktusokkal küzd az egyén a szocialista rendszer deformált viszonyai között. A dokumentáris publicisztikában az 1959—1961 közötti sztagnáció után új fellendülés észlelhető, főleg a CSKP XII. kongresszusa nyomán megújhodó alkotó gondolkodás révén. Az előző fellendülés pillérei: Uher és Hollý ekkor már a játékfilmben dolgoznak, így a regeneráció súlya az új tehetségekre, azokra az emberekre hárul, akik az eddigi légkörben nem tudtak érvényesülni. A VILÁGBAN IDŐKÖZBEN a dokumentum-filmgyártás hétmérföldes léptekkel haladt előre. A technika új, könnyű kamerákat állított elő, megteremtette a szinkronfelvételek feltételeit. Az autentízmus hulláma tört utat a világba. A szlovák regeneráció — bár műszakilag távolról sincs ilyen jól felszerelve — ugyancsak az autentízmus jegyében folyik. A „Gádervölgyi fiúk" az első fecske, amely a favágók életének filmképét adja. Kudelka rendező tehetséges több éves, kevésbé sikeres keresés után végre ebben a filmben kibontakozott. Az a törekvés, hogy dokumentáris eszközökkel mély lélektani képet fessenek az egyénről, adta az alapot az egy vak életéről szóló, szubjektíven komponált tragikus-hősi képhez, az Uher forgatókönyve alapján készült Beszélgetés című műhöz. HúSfava: Szakácsok című félig-meddig impresszív érzésdokumentummal mutatkozott be, s ezzel hozzájárult a stúdió Időszerű törekvéseinek stílusbeli differenciálásához. A dokumentarizmus másik iránya inkább a televíziós eljárás felé hajlik, főleg az ankétszerű megoldásokat kedveli. Ez hitelességével a realitás hatását kelti és lehetővé teszi, hogy az egyszerű ember mielőbb szóhoz jusson, hiszen eddig többnyire mások beszéltek helyette. A minőséget Illetően azonban egyre BHUBHWI. • Hi "—j—— idehoztak. Elégetnem nem szabad, másra meg nem használható. Az egyetlen hasznavehető „örökséget", a tűzhelyet eladtam 120 koronáért. Most mind a mostohalány, mind a HNB azt mondják — jogtalanul. Lehet, igazuk van. De azt bizonyára kevesen tudják, hogy a beteg elszállításakor Bugyikné önszántából száz koronát adott az öregasszonynak, gondolván, hátha szüksége lesz valamire ... A beteg ma már Kovácspatakon lakik, s ott hivatásos ápolónők gondozzák. A fáradságot nem ismerő, önfeláldozó Bugyikné hat hónapig ápolta, szeretetből. s mégis csupán áprilisra kapta meg az őt illető pénzt, Jogos fellebbezését ez ellen, még április hó 22-én beadta. Az érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság szociális ügyosztálya mit sem tett az ügyben; pedig — személyes telefonértesülésünk szerint — megkaphatja visszamenőleg is az öt hónapra járó pénzösszeget! — Mielőbb végére szeretnék már járni az ügynek — mondja segítséget remélő pillantással. — Az „öregasszony" mostohalánya nap nap után szitkozódik, meghurcol a falubeliek előtt. Csak kisvártatva teszi hozzá: — Ogy érzem, nem ezt érdemlem .. . Minden igazságos embernek ezt kell éreznie. Ha nem gondozta volna az „öregasszonyt", ki tudja, élne-e még? Ottjártunkkor ugyanis a mostohalány hangos kiabálással, villogó szemekkel így fogadott: — Nem mondok semmit! Semmi közöm az egészhez ...! Jótett helyébe — jót várj! — tanítja a régi közmondás. Mennyi forrástiszta emberiesség, ősi bölcsesség rejlik egy-egy ilyen mondásban ... És mégis! Mégis, az élet lüktetése, az események pergése — mint annyi mást — a fenti szólásmondást is sokszor megcáfolta már. Ezúttal Tardoskedden is... MIKLÖSI PÉTER gyengébb művek születnek. Újat tulajdonképpen csak az első lépés, Pogran Tizenkét dühös elnök-e hozott, amely bátran szellőzteti az egységes földművess?övetkezetek kényes kérdéseit. Ez a módszer csak két évvel később Kubík és Slivka Monológok című TV filmjében hoz érett gyümölcsöt. A DOKUMENTÁRIS CSOPORT előnye az aránylag rendszeres „anyagcsere", melynek során friss vér áramlik a szervezetbe. A legújabb minőségi gyarapodást Dušan Hanák tehetséges rendező belépése jelentette, aki 1965-ben négy filmet készített, többek között az év legjobb filmjét, a Tanulás-t, melyet 1966-ban Oberhausenban ki is tüntettek. Szkeptikus alkotás, de érett, tárgyilagos szemmel tárja fel a nemzedékek egymáshoz való viszonyát. Ezzel szemben a népszerű-tudományos filmek csoportja mindössze három idősebb rendezőből és a középső nemzedék néhány reményteljes képviselőjéből áll. Űgy látszik, ez a művészeti ág nem vonzza a fiatalokat. így aztán az alkotó versengés következtében érdekes jelenség tapasztalható: a veteránok „második ifjúságuk" szakaszába léptek, új felfogással párosítják érett tapasztalataikat. Ez Zacharra és a Pszichodráma című művére ls vonatkozik, amely a játékfilmek mellett abszolút művészi csúcsot jelent Szlovákiában. Idesorolhatjuk még Karol Skŕipský Teremtő című művét is, amelyben utánozhatatlan módon fejezik ki saját életérzéseit. E MEGÚJHODÁS a Kubík— Slivka dramaturg kettős céltudatos törekvéseinek is az eredménye. Ezek a művészek rendezőként is egyre kifejezőbben érvénvesülnek. Elég megemlíteni Slivka kiegyensúlyozottan tiszta Víz és munka című művét (1964-ben Krakkóban nagydíjat kapott) és közös művüket, a Monológok at, valamint Kubík jgg Aranykincs című filmjét, amelyben nemes formai eszközökkel VI. mutatja be a középkori aranyművesmesterséget. Pavol Branko Hl