Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-23 / 171. szám, csütörtök

A NAGY FORDULAT HA HAT ÉVVEL EZELŐTT az újságírónak egy szétzüllött, tönkrement szövetkezetről kel­lett volna írnia, keresve se ta­lált „jobb" példát a vajnoryi szövetkezetnél. Rossz munkaer­kölcs, hanyag irányítás, mun­kaerőhiány, elavult munkamód­szerek, aránytalanul nagy ter­melési költségek, csekély bevé­tel, anyagi gondok jellemezték a közös gazdálkodást. És ma? Köztársasági elnö­künk a közelmúltban Munkaér­demrenddel tüntette kl a szö­vetkezetet. Bámulatot keltő fordulatra, óriást változásra en­ged következtetni ez a nem mindennapi kitüntetés. A mai közöst már így jellemezhet­nénk: Minden téren fejlett, ki­egyesúlyozott, korszerű gazdál­kodásra törekvő mezőgazdasági üzem, amely néhány tekintet­ben vetekszik az ipari üzemek­kel. Foglaljuk azonban össze né­hány szóban, ml előzte meg a nagy fordulatot. Senki sem be­csülte a közös vagyont, ott lop­kodták szét, ahol érték. Lerom­lott a pénzügyi mérleg. A bi­zonytalan jövedelem bizonyta­lanságot váltott ki. Aki csak te­Akik felkerültek a szövetkezet dicsőséglistájára, Zemanová Ve­ronika és Fašungová Anna ser­tésgondozók hette, és nem fűzték közelebbi szálak a községéhez, menekült. Annál is inkább, mert a közeli Bratislavában bárki válogatha­tott az előnyösebbnél előnyö­sebb munkahelyekben. Sőt Vaj­nory közigazgatásilag tulajdon­képpen Szlovákia fővárosához tartozik, s Igy a munkaerőván­dorlás sem ütközik semmiféle jogi nehézségekbe. Elsősorban a fiatalok éltek a kínálkozó le­hetőséggel, 6s egymás után há­tat fordítottak a mezőgazdaság- • nak. Azokban az években a szö­vetkezet aggház benyomásét keltette, és még ma ls megle­hetősen magas, 56 év a szövet­kezeti tagok átlagos életkora. S hogy még sem okoz gondot a munkaerő utánpótlás, ez már • nagy fordulat eredménye. A hanyag gazdálkodás követ­keztében a hosszú évek során a talaj kimerült, az állatállo­mány leromlott ás megbetege­dett. A tönk szélén álló szövet­kezet csak óriási ráfizetés árán tartotta fenn magát. 1959-ben a tervezett 10 korona helyett csupán 7 koronát fizettek mun­kaegységenként, és ezt is csak annak az árán, hogy az állam­pénztártól 700 ezer korona tá­mogatást kaptak. . Ki tudja, hová fejlődött volna az ügy, ha a felsőbb Irányító szervek nem jutnak arra a megállapításra, hogy a vajno­ryi szövetkezet életében radi­kális eszközökhöz kell nyúlni. Sekera Cypriánt küldték a szö­vetkezet kisegítésére, aki az­előtt az egyik körzeti nemzeti bizottság mezőgazdasági ügy­osztályát vezette. Bár eleinte hidegen és ellenszenvvel fo­gadták, az új elnök vetette meg a változások alapjait. Idővel megkedvelték, s ma már a vi­lág minden kincséért sem vál­nának meg tőle. MIT CSINÁLT VAJON? Elő­ször ls rendet teremtett az em­berek között. Elsősorban is a vezető helyeken. Ez ment a legnehezebben. Mint minden erélyes, hirtelen változás, ez sem maradt ellenhatás nélkül, de lassan megnyugodtak a ke­délyek. A talajerőfokozásában pótolták az elmulasztottakat. Az állattenyésztésben fokozato­san kicserélték ji beteg állo­mányt. És, hogy az erősen meg­fogyatkozott tagsággal is győz­zék a munkát, a lehető legna­gyobb mértékben gépesítették a munkát. Ezeknek az intézke­déseknek a nyomán fokozódott a szövetkezet, és természetesen a tagság jövedelme is. Míg 1960-ban az 1364 hektáron 9 millió 718 950 korona értéket termeltek, tavaly 163 hektárral kisebb területen, az elemi csa­pás ellenére is 11 millió 354 ezer koronára fokozódott az össztermelés. Sőt a teljes pénz­bevétel közel 15 és félmillió korona volt. Az egy hektárra eső termelés 7125 koronáról 9454 koronára növekedett, az árutermelés 4475 koronáról 7740 koronára. A tagság jövedelme ez Idő alatt majdnem megkétszerező­dött. 1960-ban még csak 2 mil­lió 859 135 koronát fordítottak e célra, tavaly ellenben már 4 millió 639 930 koronát fizettek ki a munkaegységekre és pré­mium fejében. Mintegy varázsszóra, óriási változás állt be a vajnoryi szö­vetkezet életében. Az iroda fa­lára egymásután kerültek fel a kitüntetések, oklevelek és elis­merések. SEKERA CYPRIÁN szövetkeze­ti elnökkel és Pelikán János mérnökkel, a termelés vezető­jével a gazdasági udvart járjuk. Mindenütt rend, tisztaság, most építik a betonutakat, és az egész épületkomplexum körül­kerítve. Ez is a szövetkezet fejlődését tükrözi. A bejáratnál mindjárt jobb kézre áll az egy­emeletes épület mosdókkal, öl­tözőkkel. Ilyen még nem sok van a mezőgazdasági üzemeink­ben. De nemcsak erre terjed ki a tagságról való gondoskodás. Hogy a jövedelmek szépek, az természetes. Egyik-másik mun­kaszakaszon olyan jövedelmet biztosíthatnak az állandó dol­gozóknak, mint a legjobb ipari üzemek. Hiszen 15—25 000 ko­ronát évente az ipari munká­sok sem keresnek akárhol. Eh­hez jönnek a további előnyök, amit Brlítová Mária, a sertés­tenyésztés vezetője így fogal­mazott meg: . —• Itthon az ember hasonló keresetből Jobban élhet, mint városon. Többet megengedhet magának. Azelőtt az egyik bratislavai ékszerüzletben dolgozott. Aztán férjével együtt hazajött, rövide­sen házat építettek, szépen be­rendezték. Beosztottjai azt is elárulják, hogy ml mindent ké­szül vásárolni, többek között autót. Messzemenően gondoskodnak a fiatalokról ls. Nem csoda hát, bogy lassanként „fiatalodik'* a tagság. Jelenleg 24 középisko­lát végzett fiatal dolgozik a Sekera elnök szövetkezetben. Erre sem hi­szem, hogy akad máshol példa. Az elnök nagy pártfogója a fia­taloknak. Az ő javaslatára rög­zítették a határozatban, hogy a fiatalok csak 7-től 16 óráig dol­gozzanak, Időt biztosítva a szó­rakozásra, sportolásra és a ma­gánéletre. Ezenkívül havonta 220 korona zsebpénzt juttatnak a fiataloknak. Amikor azt fir­tatom, hogy kifizetődik-e, az el­nök elégedett mosollyal tárja szét a karját, mintha csak azt akarná érzékeltetni: Kérem ez a legjobb befektetés. ÉS Ű MÁR CSAK TUDJA. At­tól sem ijedt meg, hogy a fia­talokra vezető beosztást bíz­zon. A gyümölcstermesztést például a fiatal Slávíková Re­náta vezeti, aki hogy a bizal­mat még jobban kiérdemelje, beiratkozott a Nyitrai Mezőgaz­dasági Főiskola levelezőt tago­zatára. Eddig az elnök egy fia­talban sem csalódott. Nagy tartalékot jelent a sza­kosítás. Az első lépéseket már megtették. Tej- és tojásterme­lésre, illetve gyümölcs- és sző­lőtermszetésre szakosítanak. A „takarékossági" akció se­gítségével az egy dolgozóra eső 17 800 korona termelést a növénytermesztésben 1970-ig évi 56 000 koronára növelik, sőt már jövőre 30 000 koronát számí­tanak egy-egy állandó dolgozó­ra. Az állattenyésztésben 65 000 koronáról 110 000 koronára nö­vekszik az egy főre eső ter­melés. Jövőre pedig 80 000 ko­rona értékű árut irányoznak elő egy dolgozóra. LASSAN TUDATÁRA ébred­tem annak, miért nem vágynak a vajnoryi fiatalok a város köz­vetlen közelsége ellenére sem Bratislávába. Hiába, a pénz nagy úr, és itthon ércesebb a csengése. A jövőben tovább mennek. Még az idén megindul a szövetkezeti lakásépítés, s ez bizonyára sokat Jelent azok szá­mára, akik most alapozzák meg életüket. A vajnoryi szövetkezet két­ségkívül helyes úton halad a korszerű mezőgazdasági terme­lés megalapozását illetően, s a Jövőben bizonyára még átfo­góbb sikereket ér el. FALÁGYI LAJOS A Jövőben ez less a szövetkezet kenyere. Egén Bratislavát ellát­ják tojással. A képen Tibenská baromfigondozó. ? ' - (A szerző felvételei) JOHN STEINBECK: REGGELI E Z AZ EMLÉK örömmel tölt el. Nem tudom miért, magam előtt látom legkisebb részletét is. Rajtakapom magam, hogy újra meg újra jelidézem; minden alkalommal újabb részleteket hozok jelszínre az elmerült emlékből, s ahogy visszagondolok rá, meleg öröm áraszt el. Kora reggel volt. A keleti hegyek kékesfeketének látszottak, de mögülük, a hegygerincen, már enyhén halványvörösbe játszó fény tört fel, amely mind hidegebbre, szürkébbre és komorabbra vált, amint emelkedett; áttellenben, nyugat felé, még éj borult a vidékre. Hideg volt, nem éppen csípős, de elég hideg, úgyhogy össze­dörzsöltem a kezemet és jó mélyen a zsebembe süllyesztettem, behúztam a nyakamat, és topogtam. Lent a völgyben, ahol jár­tam, a hajnal levendulaszürke színében játszott a föld. Végig­mentem egy dűlőúton, és egy sátrat pillantottam meg magam előtt, amely csak kevéssel volt világosabb szürke a talajnál. A sátor mellett narancssárga tűz lobogása szűrődött ki egy ócs­ka, rozsdás vaskályha résein. Szürke füst áradt a tömpe kály­hacsövön, sokáig áradt fölfelé, mielőtt szétterült és eloszlott volna. Fiatal nőt láttam a kályha mellett, jóformán kislány volt még. Színehagyott pamutszoknyát és mellénykét viselt. Amint köze­lebb kerültem, láttam, hogy behajlított karján csecsemőt tart, s a csecsemő szopik, fejét a lány mellénykéje alá dugva a hideg elől. A lány megmozdult, megpiszkálta a tüzet, félretolta a kály­ha rozsdás karikáit, hogy erősebb huzatot csináljon, kinyitotta a kályhaajtót; a csecsemő egész idő alatt szopott, ám ez csöp­pet sem zavarta az anya munkáját, sem mozdulatainak könnyed, friss báját. Rendkívüli pontosság és begyakoroltság volt mozdu­lataiban. A narancssárga tűz kicsapott a kályha résein és táncos visszfényeket vetett a sátorra. Már egészen közel jártam, és sülő szalonna, piruló kenyér szagát éreztem, a legmelegebb, legkellemesebb illatot, amit csak ismerek. Kelet felől gyorsan erősödött a fény. A kályhához lép­tem, föléje terjesztettem kezemet, és egész testemben megbor­zongtam, amint megcsapott a meleg. Azután meglebbent a sátor­lap, és fiatal férji lépett ki, nyomában egy idősebb. 0j kék zsávolynadrágot viseltek, és új zsávolykabátot, csillogó rézgom­bokkal. Kemény vonású arcuk volt, és nagyon hasonlítottak egy­máshoz. A fiatalabbnak sötét, tüskés szakálla volt, az öregebbnek szür­ke, tüskés szakálla. Fejük és arcuk nedves volt, hajukból víz szivárgott, vízcsöppek ültek erős szakállukon, és pofacsontjuk fénylett a víztől. Egymás mellett álltak, csöndben nézve a kivilá­gosodó kelet jelé; egyszerre ásítottak, és a fényt nézték a hegy­gerincen. Megfordultak és észrevették engem. — jó reggelt! — mondta az Idősebbik. Arca nem volt sem barátságos, sem barátságtalan. — fó reggelt! — szólt a fiatal férfi. A vlz LASSAN MEGSZÁRADT arcukon. A kályhához léptek, és a kezüket melengették fölötte. A lány végezte a dolgát, arcát elfordította, szemét munkájára szögezte. Szemé fölött. szalaggal felkötötte haját, amely hátul lecsüngött és ide-oda ringott, amint dolgo­zott. Bádogpoharakat rakott ki egy jókora papírládára, meg bádogtányérokat, késeket és villákát. Aztán kiemelte a sült sza­lonnát bő zsírjából és egy nagy bádogtálra tette; a szalonna megcsavarodva, sisteregve felkunkorodott. A lány kinyitotta a rozsdás kályhaajtót és szögletes serpenyőt vett ki, tele nagy da­rab pirítóskenyerekkel. Mikor a forró kenyér szaga szerteáradt, mindkét férfi mélyen beszívta. A fiatalabbik halkan megszólalt: — Keeristl Az idősebbik felém fordult: — Reggelizett már? — Még nem. — Akkor hát tartson velünk. Ez volt a jeladás. A ládához mentünk, és a földre telepedtünk körülötte. A fiatal férfi megkérdezte: — Gyapotszedő? — Nem. — Már tizenkét napja dolgozunk itt — mondta a fiatal férfi. A lány megszólalt a kályha mellől. — Éppen most kaptak ü/, ruhát. A két férft lepillantott új zsáoolynadrágjára, és mindketten elmosolyodtak kissé. . A lány elosztotta a tál szalonnát, a barna pirítóst, egy csésze szalonnazsírt és egy kanna kávét, maid maga ts letelepedett a láda mellé. A csecsemő még egyre szopott, fejét a lány mellény­kéje alá dugva a hideg elöl. jól hallottam cuppogását. Megraktuk tányérunkat, szalonnazsírt öntöttünk pirításunkra, és megcukroztuk kávénkat. Az idősebbik férfi teletömte száját, és csqk :rágott, rágott és nyelt. Aztán megszólalt: — Istenemre fó! — és úfra teletömte a száját. A fiatal férfi azt mondta: • — Tizenkét napig jól ettünk. . Mindnyájan gyorsan, habzsolva ettünk, ismét teleraktuk a tá­nyérunkat, és gyorsan tovább ettünk, amíg torkig laktunk és kimelegedtünk. A forró, keserű kávé megégette torkunkat. Az utolsó, zaccos kortyot a földre öntöttük, és újra megtöltöttük poharunkat. " •' Már színe ls volt a .fénynek, valami vöröses villogása, amitől még hidegebbnek éreztük a levegőt,, a két férfi arccal kelet felé ült, és arcukat megvilágította a hajnalsugár; .én is felnéztem egy pillanatra, és láttam a hegy rajzát, a fölötte eláradó fény tükröződött az idősebbik férfi szemében. A ZTÁN A KÉT FÉRFI kiöntötte poharából a laccot, mafd egyszerre feállták. — Induljunk — szólt az idősebbik. A fiatalabbik hozzám fordult. — Na gyapotot akar szedni, beajánlhatnánk. — Nem. Tovább megyek. Köszönöm a reggelit. Az idősebbik férft helytelenítsen ingatta fejét. — O. K. örü­lünk, hogy velünk tartott. — Elmentek együtt. A keleti szemha­táron a levegő izzott a fénytől. Es én elindultam a dűlőúton. Ennyi az egész. Persze, több okát ts tudnám adni,' hogy miért volt kellemes. De volt benne valami nagyon szép, amitől elönt ű meleg, ha rágondolok. Péchi György fordítása Tudományos miniatűrök • Dr. Tőbe, az egyik tokiAI sebészeti klinika főorvosa a ki­operált vakbélben minden gyul­ladásos állapot esetén kétféle tipusú vírust talált: azt, amely a légzőszervek megbetegedéseit, illetve az agyhártyagyulladást okozza. • Az USA-beli Hormel Inté­zetben Winters prolesszor ve­zetésével már 1949-ben olyan miniatűr malacok tenyésztésével kezdtek kísérletezni, amelyek nemcsak anatómiatlag, hanem fi­ziológiai szempontból is sokkal alfinyösebbek a kísérletezésnél, mint más állatok. A szakembe­rek véleménye szerint a minia­tűr malacoknál nem fordult elő érelmeszesedés, ezért többek kőzött a rákkutatásban is fon­tos szerepet tölthetnek be. F. Harring, a göttingeni klinika tudományos dolgozója pedig Igy nyilatkozott a miniatűr malacok­ról: „Narkotlzálásuk nagyon könnyű, a kábítószerek szük­séglete minimális. Szervezetük ellenálló a műtétek alatt. Az ál­latok tiszták, szépek és intelli­gensek." • A ma Ismert leggyorsabb mozgási Jelenségek rögzítésére olyan készülékre van szükség, amely másodpercenként több millió felvételt készít. Az egyik ilyen kamera másodpercenként 10 millió képfrekvenciával mű­ködik. Ezt a rekordteljesítményt a kamera fényrekeszének elekt­ronikus irányítása útján érték el. • Hosszú ideig rejtély volt, milyen célt szolgálnak a kövek a nílusi krokodil gyomrában. Ki­derült, hogy nem az emésztés elősegítését szolgálják, hanem azt, hogy az állat stabilabb le­gyen a vízben. A kövek lejjebb helyezik át a krokodil súlypont­Ját s így lehetővé teszik, hogy az Mlat a folyó fenekén feküd­jön s egyúttal segítségére van­nak a nagyobb zsákmánnyal va­ló küzdelemben Is az áldozat vízbefnllasztásánál. • Az Egyesült Államok szü­lészeti klinikáin olyan beren­dezést haszoálnak, amely telje­sen kizárja az újszülöttek kiese rélését. Ismertetőjegyek helyett kiégetik a nevüket popsijuk bő­rébe. Ez persze nem durva eljá­rással, hanem kvarclámpával történik. A név vagy a kiégetett szám néhány hónap elmúltával teljesen eltűnik.

Next

/
Thumbnails
Contents