Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-23 / 171. szám, csütörtök

FALU A HEGYEK KÖZÖTT SlD KIS FALU — Igy hallot­tam mindig az idősebbektől. Aki régen Járt ott, lehet, hogy ma is ezt a nézetet vallja. A való­ság azonban más. A felszaba­dulás óta a falu nagy változá­son ment át. A vonatban az egyik szomszédfalusi asszony így jellemezte a hatalmas fejlő­dést: —Két évtizeddel ezelőtt az országútról jóformán látni sem lehetett a falut. Mint csiga a há­zába, behúzódott a hegyek kö­zé ... Talán még a tatárjárás • idején... A falu új házsora ma már az országútig ér. A zúgó, zizegő nádas helyén ls házak állnak. Amikor Nagy Józsefnek, a HNB elnökének erről említést te­szek, mosolyogva mondja: — Nekünk falubelieknek fel sem tűnik, hogy gomba módra szaporodnak az új házak... Községünk megszépült, megcsi­nosodott. FALUNÉZÉSRE indulunk. Miközben az iskola felé hala­dunk, az elnök az egyik szute­rén-lakásos házra mutatva mond la: — Ez itt a Kurucziéké .,. Hat ablak néz a főutcára... Va­lamikor a száz holdasoknak lem volt ilyen házuk ... A községnek ma 275 háza van ... Ebből 150 teljesen új, vggy átépített. Húsz év alatt több ház épült, mint azelőtt évszázadokon át. Az egykori cselédek, földművesek és pro­lik élete megváltozott. Az elnök tovább lapoz a falu fejlődésének krónikájában. — ötvenben művelődési ott­hont kapott a falu. Ma már ki­csinynek bizonyul, s a hozzá­építést latolgatjuk. Az új önki­szolgáló bolt is kényelmessé te­szi a bevásárlást. Az öreg pap­lakásban az óvoda talált ott­honra. Az iskola és a HNB épü­letét is rendbe tettük. A falu közepén parkot létesítettünk, s az idén sikerült a sok gon­dot okozó patakot is szabályoz­nunk. A megjavított, kikövezett öt is vagy háromkilométernyi. Az egyik villaszerű háznál megállok. Tekintetem a televí­zióantemnán akad meg. Az el­nök közben tovább fonja a be­széd fonalát. — Televíziót már minden má­sodik házban találhat... A mo­torkerékpárok száma is több nyolcvannál... Nyolc személy­gépkocsi van a faluban. AZ ŰJ HÁZAK sem kívülről, sem belülről nem hasonlítanak a régiekhez. Tágas, világos szo­bák, s a fürdőszoba sem rit­kaság már. Ahol még nincs, ott most szerelik, vagy éppen építik. '— Nemcsak a házak, hanem a falu lakosainak száma is meg­növekedett — töri meg a csen­det az elnök. — Míg 1950-ben 1020 lakosa volt Sídnek, ma már 1300. Az iskolaköteles gyermekek száma is több 300­nál, s mivel kevés a tanterem, két műszakban kell tanítani. Oj iskolára lenne szükség ... Kiértünk a falu végére, az ál­lami gazdaság farmjához. Az elnöknek csak félórányi ideje van az autóbusz.indulásáig, mé­gis invitál, nézzünk szét ott is. Útközben elárulja, hogy a gaz­daság a múlt évben járási el­sőségre tett szert. Elsőnek Paszeka Jánossal, a pártszervezet elnökével találko­zunk. A falu és a gazdaság fej­lődéséről érdeklődöm. A párt­elnök kis ideig gondolkodik, majd a következőket válaszol­ja. — A pártszervezet 1921-ben alakult. Sokat jelentett és je­lent a falu életében, fejlődésé­ben. Az alapító tagok egyike, Paszeka János és Nagy József a 74 éves Kerekes bácsi még ma is hasznos tapasztalatokkal lát el bennünket. Sorra vesszük, mit láttam, mit vettem észre. Ott van pél­dául a hentesüzlet. Havonta 30 ezer korona, az önkiszolgáló­üzlet napi 5500 korona forgal­mat ér el! Vagy vegyük a 700 kötetes könyvtárat, amelynek Mihály Magda a vezetője. He­tente 50—60 kötetet kölcsönöz­nek. Itt van az állami gazdaság 4 éve létesített üzemi konyhája is, amelyben átlag 25-en kosz­tolnak. Ez mind hozzátartozik a falu fejlődéséhez. — A fejlődéssel gazdaságunk is lépést tart — szól közbe Lu­kács János, a gazdaság vezető­je. — Az utóbbi négy évben egyre szebbek az eredmények. — A közeljövőben újabb csa­ládi házak épülnek, — veszi át a szót Paszeka elvtárs. — Ti­zenkét dolgozónk kapott stabi­lizációs kölcsönt. S ez további 12 új házat jelent. — Arról meg senki sem be­szél — mondja Fodor Ilona — hogy két évvel ezelőtt csak a gazdaságban és a HNB-én volt telefon, ma pedig már 22 ház­ban. Ezek a tények is falunk lakósainak szorgalmát dicsé­rik. A HNB elnöke feláll, hogy az autóbuszmegállóhoz siessen. Mielőtt elmenne, elújságolja, hogy kötelezettségvállalásuk ér­téke több mint 340 ezer ko­rona. — Egy dolog azonban bosz­szant — mondja. A kongresszus előtti vitában a falun keresz­tül haladó út megjavítását kér­tük. írásos ígéretet kaptunk, hogy még ez idén rendbe te­szik. Most meg azt mondják, nincs rá keret. — Majd csak elintézzük — nyugtatja a pártelnök. — Utá­nanézünk a dolognak ... NEMCSAK A JELEN, hanem a múlt is beszél Sídről. Az egy­kori nádas, a környező erdők sokat tudnának regélni az egy­kori partizánokról, akik a kö­zelben a vasutat is felrobban­tották. S a sídiek méltók ha­gyományaikhoz. Szorgalmasan dolgoznak, építkeznek, formál­ják sorsukat. NÉMETH JÁNOS „Legyen igényesebb az olvasó..." Beszélgetés ALFONZ BEDNÁR szlovák íróval Nem könnyű dolog megszólaltatni Alfonz Bednár írót. Ahogy mondja: Nehezére esik a terveiről beszélni. Aki azon­ban ismeri a műveit, főleg pedig ót magát, vitalitását, alko­0 energiáját, sokoldalúságát és kritikusan szemlélődő egyéni­ségét, az tudja, hogy Alfonz Bednár a jövőben sem marad adósa i szlovák irodalomnak, sem az irodalommal összefüg­gő művészeti ágazatoknak. • Melyek az eddig meg­jelent művei — tesszük fel M első, szokványos kérdést az írönak. — Időrendben így sorolhat­nám fel: az Üveghegy, a Kőka­Iitka, a Görög csendélet, az Idegenek. (A Kőkalitka máso­dik, javított kiadásai), a Kő­kalitka harmadik kiadása az Idegenek című novellával együtt, végül a Króm fog, a kétkötetes Szántóföld című re­gény első része, melynek má­sodik kötete Lyukas garas cí­men jelenik majd meg. Ezen­kívül Írtam még három film­forgatókönyvet. Kettőt közülük már megfilmesítettek Nap a hálóban, illetőleg Orgona el­men, a harmadikat, a Három lány-t még nem fejeztem be egészen. Két könyvem, az Üveghegy és a Kőkalitka, ezenkívül rövidebb prózai írá­saim, karcolataim és elbeszélé­seim magyarul ls megjelentek. • Mik a tervei a közeit és távolabbi jövőben? — Nehéz jövő terveimről beszélnem, különösen ponto­sabban. Azt hiszem, az irodal­mi munkát számos előre nem látható körülmény határozza meg, ezért jobb a terveinkről nem nyilatkozni, különösen így újságban. Nem lenne kellemes, ha a beharangozott terv telje­sítetlen maradna ... Prózaíró­ként akarok továbbra is dolgoz­ni, megpróbálkozom talán vala­milyen forgatókönyvvel is. • Hogyan vélekedik a szlovák irodalom fejlődéséről az utolsó húsz évben? — Ez a kérdés Inkább egy irodalomkritikust, vagy még in­kább irodalomtörténészt illetne, nem pedig egy írót, aki írni igyekszik. A szlovák Irodalom­ban az utolsó húsz évben volt elég tévedés és siker is. Lega­lább ennyit mondanék, mégpe­dig a sajnálkozás hangján, mi­vel az élet számos vonatkozása maradt az irodalom számára „feltérképezetlenül". • Kit emelne ki a fiatal és a legfiatalabb szlovák irodalomból? — Kiemelni valakit — arra igazán nem merészkedem, mindezt megmutatja az idő, márpedig hosszabb idő, mint amennyi nekem áll most ren­delkezésemre. • Elégségesnek tartja a szlovák és a cseh irodalom közötti eddigi kapcsolato­kat? — A szlovák és a cseh iro­dalom közötti kapcsolatokat? Már sok elismerést érdemlő igyekezetet fejtettek ki ennek érdekében, de sok az akadálya is annak, hogy a cseh olvasó megismerhesse a szlovák iro­dalmat és a szlovák a csehet. Nem csekély szerepet játszik ebben a könyvkereskedelem, illetőleg az elosztás, amely egyes könyveket hozzáférhetet­lenné tesz. • Milyen a kapcsolata a hazai magyar irodalomhoz? — Magyarul, sajnos, nem tudok, a magyar irodalmi mű­veket nem olvashatom eredeti­ben. A Jó dolgokat le kellene fordítani szlovákra. • Elégségesnek tartja a szlovák irodalom kapcsola­tait a nemzetközi irodalom­mal? — Az utóbbi időben már többet foglalkozunk a problé­mával, hogy a világirodalom művei elkerüljenek hozzánk és a mieink is elkerüljenek a vi­lágba. Mindez azonban még mindig csak alkalmilag törté­nik és ezért nem elégséges. E téren még nagyon sok a be­hoznivalónk. Elsősorban abból a szempontból, hogy a szlovák olvasónak a saját irodalmunk­kal szemben is olyan magas mércét kellene állítania, mint a világirodalommal szemben. Ez a szlovák irodalomnak nagy segítségére lenne. I. GÁLY OLGA S Z u L Ö K, NEVE L Ő K F Ó R U M Ä DIÁKKORZÓ A LÖRINCZ-KAPUNÁL DIÁKKORZÓ a Lőrincz-kapu­nál, a város, kedves derűs szín­foltja, a pozsonyi kora esti órák állandó ifjúsági eseménye. Szé­dületes példányszámban fogy el itt a közkedvelt esti újság és a fagylalt. Diákszerelmek szövődnek és megszűnnek, mindez megfelelő ütemben az illem határán belül. Csak oly­kor-olykor harsan egy artiku­látian rikoltás, vagy idegbor­zongató röhej, ám ez inkább kivétel, nem tipikus. Az az esemény sem volt ti­pikus, amelyik a múltkoriban történt, okaiban és következmé­nyeiben mégis elgondolkoztató. Jelentéktelen rendőri beavatko­zásként indult... Erősen iliu­mínált suhanc téblábolt az utca közepén, olykor elveszítve tá­jékozódóképességét, egyensú­lyát, időnként bambán, részeg mormogást hallatva, valamilyen érthetetlen nyelven. Két fiatal rendőr szépen karonfogta és ki­sebb-nagyobb ellenállását le­küzdve sikerrel segítette a kö­zeli körzeti őrszoba felé. Kis idő múltán azonban a beszeszelt legény kurázsit kapott, rugdal­ni és köpködni kezdte a rend hasonló korú őrei*. A „jelentéktelen" eset később alaposan „felduzzadt", a diák­korzó résztvevői mozgó sorfalat képeztek a csoport körül. A kö­zönség soraiban megjegyezések hangzottak el, melyek akkor sem szűntek, amikor a rendőrök végre az őrszobára vitték a rendbontás okozóját. RAJTAM KÍVÜL nyilván még sok felnőtt tanújp volt az ese­ményeknek. Nem tudom milyen következtetésekre jutottak má­sok, azt sem tudom, hogy a fiatalokban milyen fullánkok maradtak, vagy esetleg mások­kal együtt ők is simán napi­rendre tértek a történtek felett. Amikor a múltban vereke­désről szereztünk tudomást, rendszerint azzal intéztük el a dolgot, hogy ez a gangszterfil­mek, a borzalmas comics-képre­gények és a gátlástalan zene hatásának következménye, és annak jele, hogy a kapitalista társadalmi rend képtelen a fia­talkorúaknak igazi életértéke­ket mutatni, igazi életcélokat kitűzni. Ha azonban nálunk — bár szórványosan —, mégis fel­tűnnek hasonló jelenségek, ta­nácstalanul állunk, hiszen a mi rendünk az ifjúságnak köve­tésre méltó életértékeket mutat, fiataljaink becsületes és szolid életcél felé haladhatnak. Próbálom sorra venni azokat a pedagógiai, pszichológiai szempontokat, amelyek e jelen­ségekkel összefüggnek. Először is fennáll a - környezet ellenté­teiből fakadó téves irányú fej­lődés lehetősége. Itt elsősorban forrongó korunk jelenségeiből eredő pozitív és negatív ellen­hatásokra gondolok, amelyeket új társadalmi rendünk fejlődé­si lehetőségei magyarázhatnak. Idetartoznak ínég a család éle­tének esetleges túlzott megter­helése, egyes családok szétesé­se. Tudott dolog, hogy a válások számaránya elég magas, és még mindig elég növekvő irányzatú. A KÜLSŰ TÉNYEZŰK mellett természetesen a belső tényezők is szerepet játszanak, főleg a kiegyensúlyozatlan idegrend­szerrel született egyéneknél. Igy bizonyos esetekben még a rendezett körülmények között élő kellemes légkört biztosító és józan családi környezetből is kikerülhet eltorzult jellemű fiatal. Ezzel semmiképpen sem szeretnénk azt állítani, hogy az alkoholista, vagy más for­mában kilengő fiatalok több­sége a családon belül nem volt az örömtelen családi élet, a túl­zott szigor, vagy a mértéktelen kényeztetés áldozata. Az utóbbi időben valahogy gyakran emlegetjük a fiatalo­kat, mint áldozatokat. De ha örökké csak az idősebbekei fogjuk vádolni, a könnyebb el­lenállás útját válasszuk. Az idő­sebbre ugyanis könnyebb ráhúz­ni a burzsoá csökevényekkel magyarázható felelősséget. Ez mindent megmagyaráz, és ezzel elaltathatjuk lelkiismeretünket. De ha a fiatalok körében ta­pasztalunk demoralizálást, azt nem tudjuk megmagyarázni. Ezek ugyanis sohasem ismer­ték a burzsoá környezetet. A részokokat azért itt is meg­állapítjuk. Nem gondoskodtak eléggé a szülők, nem volt kel­lő felügyelet az iskola részé­ről stb. De az alapvető okot, még a szakemberek is csak ne­hezen tudnák megfogalmazni. AZ EDDIG ELMONDOTTAK nem ölelhetik fel sem a zavar­tényezők teljességét Ifjúságunk nevelésében, sem a helytelen fejlődés eseteit. Vitathatatlan, hogy a válságban levő fiatalok sok fejtörést okoznak mindany­nyiunknak és cselekedeteik, gondolkodásuk helytelen utak­ra tévedését nem küszöbölhet­jük ki azzal, hogy pálcát tö­rünk felettünk, vagy elmarasz­taljuk őket, hanem kitartó és alaposan átgondolt nevelési prevencióra van szükség. H. L. IlCtflllllllllltlIilfllllflIllitfllVlllllllllflllltItllllllllIlCIllllllltlllllllllife B 41 ÜF-368 A teljes tranzisztoros magnetofon: — egyszerűen kezelhető, könnyű, - tökéletesen reprodukál, Kapható kiegészítő kölcsönre is. Szakszerűen bemutatják az ELEKTRO-RÁDIO szaküzleteiben. 1966. VI. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents