Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-18 / 166. szám, szombat

'gedei példa ii, iig ií5. £ka f" y tonba ágyazott cementoszlopok tartják. Ezek a harmadéves tőkék már az idén termést hoznak: a levelek alatt jól látszanak az apró fürtöcskék. A sorok azért ritkák, hogy az e célra vásárolt kis traktorok, amelyek a talaj'lazltő gépet húzzák, két nyílegyenes sor között kényelmesen elférjenek. A jövőben mindenütt így lesz, s kézi erővel csak a csákányozást és a szüretelést kell majd végezni. A vegyszeres gyomirtás eredményesnek bizonyult, az egye> nes sorok közt mindenütt tiszta a föld. Csupán a sok pipacs piroslik a tőkék mellett. Hogy miért maradt meg éppen a pipacs, azt még a csavaros eszű ezermester, Striežovský sem tudja megmondani. A szőlőtőkéket télen nem kell betakarni, szabadon is átvészelik a fagyokat. Néhány évvel ezelőtt a várgedei szövetkezet és több állami gazdaság Magyarországról hozott szőlőt telepített. Ez a szőlő mindenütt kipusztult, s csupán Várgedén maradt mog, és olyan a termése, mintha otthon élne. Striežovský a munkaerőhiányról beszél, amely miatt késik a szőlő és gyümölcsfák permetezése. Nyolcszor kellene permetezni évente! Tavaszszal Medvesaljára mentek „verbuválni", de az állami gazdaságok megelőzték őket, valamivel előbb szerződést kötöttek az ottani asszonyokkal. A leleményes kertész-vincellér két évvel ezelőtt kiokoskodta, hogyan lehetne kihasználni a sorközöket. Néhány helyen dinnyét ültettek a szőlő közé. Az emberek Ismét csóválták a fejüket: a dinnye ártani fog a szőlőnek. Mint már annyiszor: újra Stríežovskýnak lett igaza. A „dinnyés" szőlő ugyanúgy termett, mint a többi. S a dinynye is kitűnő volt. Pince még nincs Várgedén, a leszüretelt szőlőt a losonci borforgalmi vállalat veszi át a szövetkezettől. De tervbe vették már, hogy felépítik a pincét és a présházat, amelybe a legmodernebb felszerelés kerül. Nem lesz savanyú a várgedei bor? — aggodalmaskodom, mivel tudom, hogy a környéken néhány helyen a bor ecetízű. •=* A bor savtartalma a melegtől ís függ, — világosít fel a vdnceilér. — Minél melegebb a nyár, annál kevesebb a borban a sav. Itt a dombon, ahol most ülünk, már negyvenhárom fokos meleget is mértem. A gyümölcsösnek van egy rész©, ahol kísérletként külföldi törpe fákat ültettek. Striežovský gondos munkája nyomán ezek a fák is meghonosodtak és már mind teremmek. Előnyük, hogy a szedésnél nem kell magas létrára mászni, és a gyümölcsük is zamatosabb, mint a hazai fáké. A fák között a szövetkezeti tagok háztáji krumplija zöldell. Striežovský természetesen a saját kertjében ís sokféle újdonsággal kísérletez. Kora reggel és este, munkaidő után, amíg csak lát, a portája körül szorgoskodik. Arcát barnára cserezte a napfény és a levegő. Érdekes látvány a bokorszerű almafa, amelynek ágai lécen futnak, vízszintesem fél méternyire a föld felett. A virágoskertben a sok dísznövény mellett kitűnő földiepret termel. Ölünk a dombon, s alattunk olyan a hepehupás táj, mint egy domborművű térkép. A Szőlőben most nem jár senki, de én elképzelem, milyen tarka és vidám lehet ez a környék őszszel, amikor a sorok közt nóta száll, s a szüretelő lányok kendője lobog. Várgede tehát nem csupán a fürdőjéről híres, hanem immár a szőlőjéről és gyümölcséről is. A rövid év alatt végbement változásról, ami egy merész ember szaktudáséinak, makacs szívósságának és a tagok dolgos kezének köszönhető. Valósuljanak meg minél előbb a további tervek is, hogy Várgede határa valóban a jőlét biztos forrásává váljék, s egy mézszínű őszön az új présház előtt köszönthessük fel Striežovský Gyulát egy pohár aranyló rizlinggel I VERES IANOS í polgárokat az utolsó szál elepítették távoli vidőkekfflki se tartózkodhassék a supán olyan személyek lépárnákba, akik már annak kalmazottjaii voltak a mosíkombimátnak, nevezetesen ;atársaim, akik az erőműik, felelősek voltak a za•amszolgáltatásért, továbbá és egy fejtő. Az aranyat ,nkások hordták ki a táregész idő alatt repülőgépek aakadatlanul a levegőben, tehergépkocsi-oszlopot, amiománnyal elindult Majnarányában." arany i kétségtelen, hogy az Eich>k önkényes és kizárólagos >rt az Egyesült Államokat felelősség. Erről azonban űrökben nem szívesen beegyedüli hírt — azt is elem a New York Times ili kiadásának 1945. októna közölte felette szűkszaíérszegényen": Rotterimetországban zsákmányolt ennyiségű aranyat raktak különleges biztonsági tnmellett az Észak-amerikai llamokba szállították." >rgi nemzetközii hadbíróság upán egyszer, 1946. május szóba a „kínos" ügy, amiPuhl, a Német Birodalmi [helyettese, a Reichsbankményezett SS-aranytartalék kü alatt vallotta, hogy az ) kérdés végleges megöl dájanuár 20-án határozta el, zetősége a Berlin-Wannseehsbankba szolgáltatta be a után fennmaradt értékeFunknál, a Reichsbank igazrdeklődtem az SS által bet arany, ékszer stb. értékidete iránt. Funk azt válaf a megszállt keleti térülőkén lefoglalt vagyontárgyakról van szó, és hogy ne tegyek fel további kérdéseket. Csakhamar azonban magam is rájöttem, hogy a „lefoglalt vagyontárgyak" között nagy mennyiségű aranykeretű szemüveg és arany fogtömés is szerepelt, amely a koncentrációs táborokban lemészárolt zsidók és egyéb áldozatok személyi tulajdonát képezték. Az orgazdák is hallgatnak E vallomása ellenére Puhít elítélése után egy évvel, már 1950-ben Bonn javaslatára szabadon bocsátotta az amerikai hadbíróság. És ami még ennél is különösebb, természetes haláláig bankigazgató és a Drezdai Bank részvénytársaság elnökségi tagja volt a „gazdasági csoda országában"! Dr. Július Mader jeles történésznek "végül alkalma nyílott a Massachusettsbeli Vineyard Haven-ban (USA) érdeklődni Edwin Luther Sibert amerikai vezérőrnagynál az egykori aranyszállítás részleteiről. Sibert először mély (hallgatásba burkolózott, majd nem az illetékes amerikai kincstári hivatalhoz, hanem az amerikai hadügyminisztériumhoz utasította a „kellemetlen" kíváncsiskodót. 1945 után az akkoriban illetékes amerikai külügyminiszter, George C. Marshall valamennyi nemzetközi jóvátételi tárgyalásom „kisajátította" magának az Eichmann-örökséget. Az önkényesen eltulajdonított mammutvagyont az amerikai kormány be sem jelentette annál a Brüsszelben székelő, Franciaország, Anglia és az USA képviselőiből alakult „háromtagú bizottságnál", amelynek feladata lett volna a Németországban zsákmányolt aranykincs leltározása és részesedés szerinti elosztása. Nyilvánvaló tehát, hogy az amerikai! kormány tudatában van orgazda mivoltának. Az is lehetséges, hogy az átkos SS-arany segítségével időközben újabb gyilkos fegyvereket gyártott... VÉGE Fordította: GREK IMRE S

ír, zokog a boldogtalan fiatalasszony már a mézeshetek legelején, panaszkodva fut vissza anyjához. Anyja vigasztalja, csitítgatja: „Megszokod a házaséletet, lányom, csak ne félj, megtanulod, amit a házaséletben tudni kell..." „Megtanultam én azt már, amire édesanyám gondol — szipog a lánya — csak főzni nem tanultam meg .. Hol hallani ilyen csípős tréfákat a főzni nem tudó asszonyról? Természetesen a főzni tudó férfiak között. Hol találunk ilyen férfiakat? Természetesen a kalistyei toronyházak építkezésén. Ott is a legjobb tréfák a tréfamester, Varga Ferenc építőmunkás tarsolyából kerülnek elő. Mert ő is egy azok közül, akik legénymódra élik a házaséletet — saját főztjükön élnek, saját bőrükön tapasztalják mi is az a „második műszak", amelyet csak nőkkel kapcsolatban emlegetünk. az Oj Szóért. A trafikosnő már ismer bennünket, kérdezés nélkül leszámol tíz példányt. Mert tízen vagyunk. Az alapokat készítjük elő és betonozunk. Délben felmelegítjük az ebédet, amit előző este főztünk. Azután estig tart a munkaidő, este pedig hozzáfogunk ismét főzni. Van itt televízió is... — Kettő is, de az egyik nem jó — szól közbe valaki a csolegénymédra I O v73 M ti N *ti X MI1Ä1? A lakótelep legszélén, égbenyúló MB-80-as toronydaru tövében sáros-latyakos mély gödör — a leendő ház alapja. Legmélyén két ember egyengeti betonozás alá a lapátmarasztaló ragadós agyagot. Amikor felkászálódnak a mélyből, megtudjuk, hogy mindketten Gálik Ferenc, a csoportvezető portból. — Pedig néha megnéznénk a pesti műsort is, de épp annak az antennája romlott el. Már vagy egy éve nem működik... Varga Ferenc és Varga fános. Aki a homlokát ráncolja — az a tréfamester. Különös életmód a bejáró épitőmunkásoké — ezt már ennyiből is látjuk. Miért kell maguknak főzni? Üzemi konyha nincs talán? Van a közeli cementgyárban, onnan délben hoznak ételt az építőmunkásoknak ls, de ők azt tartják, saját főztjük kiadósabb, s mint Varga Ferenc hozzáfűzi: „Tápláld a testet, mert elmegy a lélek". Egyéb vonatkoíásban a bejáró Vargák, mármint Varga János és Varga Ferenc. Az utóbbi ebből természetesen tréfát csinál, amely az őrmester megrökönyödéséről szól a sok egyforma nevű újonc láttán. A legkisebbik újonc keszeg termetét persze azzal magyarázza, hogy sok testvére „elszopta előle az anyatejet" ... ök azonban nem testvérek, csak rokonok és falubeliek. Egyébként az egész betonozó , csoport egy faluból jár ide munkába — Ipolyszalkáról. Kétszáz kilométer — ez már nem tréfadolog. A két építőmunkás is komolyra fordítja a szót: — Most már jó. A vállalat igazán rendesen megoldotta az utazás évekig tartó problémáját. Pénteken délután beáll az autóbusz és egyenesen Ipolyszalkára visz. Hétfőn hajnalban vissza. Ingyen. Jó dolog ez, azelőtt hétfőn hajnali négykor kelhettünk, háromszori átszállással utaztunk és délfelé érkeztünk csak ide. így meg már nyolcra itt vagyunk, s ez meglátszik a teljesítményen és persze a kereseten ls. Két éve, hogy bevezették ezt a különjáratot. munkások ellátása sokat javult. Korszerű, szép munkásszállás áll rendelkezésükre, négyen laknak egy szobában, minden szobában villanyfőző van. Az ágyneműről a szállásadó építővállalat gondoskodik, kisebb mosást maguk is elvégeznek, igényesebbre ott van a városban a gyorsmosoda. Többnyire, persze, pénteken hazaviszik a fehérneműt, s otthon váltanak. Ez a különös, kétfelé szakított életmód nem túlságosan drága. Egyesek szerint száz koronából egy héten ki lehet jönni, persze a sör ilyenkor csak hétfokos lehet, féldecire pedig gondolni sem szabad. Magyar István termetén ugyan látszik, hogy ilyen költségvetés kevés lenne számára, neki a kosztot meg kell toldania néhány szelet nápolyival, édességgel is... A családi élet megszervezése is különös az utazó munkásoknál. Futballnyelven szólva — 5:2-re veszít a család, öt nap a munkahelyen, kettő a családdal. A két otthon töltött nap édes emlékének öt napig ki kell tartania. És az otthoniak törődnek is azzal, hogy kitartson. Főleg a gyerekek. Amint az apa hazajön, a kicsinyek teljesen kiigénylik maguknak. Néha úgy kell hétfő hajnalban „elszökni" hazulról, amikor a gyerekek még alszanak .. Ilyen körülmények között bizony nem lehet „megúnni a családot". Érdekes, mennyire második otthonukká vált ezeknek az embereknek a szülőföldjüktől távolt eső, annyira más táj. Tréfásan mondják, hogy lassan jobban ismerik ezt a vidéket, mint Szálkát. A nagy lakótelep építésének kezdetén úgy ismerkedtek meg a hely múltjával, hogy ásás közben furcsa régi szerszámokra bukkantak. Érdeklődtek eredetük iránt, s megtudták, hogy azok aranyérc feldolgozására szolgáló szerszámok voltak. Mert régi aranybányász vidék ez. A fasiszták kényuralmának nyomait itt találják az elpusztított Kalistye helyén, ahol most tízemeletes toronyházakat emelnek. Itt-ott kezükbe kerülnek üszkös lakberendezési tárgyak, melyek arról mesélnek szomorú történetet, hogy földig rombolt, felperzselt partizánfalu áll itt... Az ipolyszalkai épltőcsoportnak Gálik Ferenc a vezetője. Hetyke bajsza, mosolygó szeme női szemmel minden bizonnyal „észbontó"... — Igaz, hogy „legényéletet" élünk, de ez a „nőügyekre" nem vonatkozik. A legfiatalabb ls elmúlt már harminc éves, családos emberek vagyunk, kérem. Mindegyikünknek családja, gyereke van, némelyikünknek a gyerekei meg ls házasodtak már... — A munkanapunk? — folytatja Gálik Ferenc. — Hát az ilyen: reggel korán kezdünk, hogy pénteken hazamehessünk. Van Itt büfé, ott reggelizünk. Azután valamelyikünk leszalad Ma még vigasztalan képet nyújt a nagy sáros gödör — a fehéren világító panelház alapja. (A szerző felvételei) Egymás közt vannak, falubeliek. Mégis idegen helyen, idegen környezetben. De az idegenséget nem érzik. Magyar beszédüket sokan megértik, ők is sokat tanultak már szlovákul. Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór könyvei utánuk jönnek ide, a helyi könyvtáros az ő számukra szerezte be. Idegen helyen vannak egyáltalán? Hiszen, ha lepillantanak a dombról, mit látnak? Saját két kezük művét, a napsütésben fehéren ragyogó gyönyörű lakótelepet. Ott odébb a nagy cementgyárat, amelyet ugyancsak az ő kezük emelt. S ott a hegyoldalban? Az a rádióadó erősítő állomása. Ennek építéséhez is sok emlék fűzi őket. A Slovenská LupCa l gyógyszergyár? Szép munka volt az is ... A Gálik-csoport zöme — hét ember — a kezdet kezdetétől, 1959-től dolgozik együtt a különféle, de szülőföldjüktől távol eső építkezéseken. Büszkéit lehetnek művükre, mindarra, amin e hegyes-dombos vidéken kezük nyomát hagyták. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy otthonosan érzik itt magukat. A szövetkezetesítés, a falujukban is gépesített földművelés tette feleslegessé kérges kezüket odahaza. Lám, a korszerűsítés sokak számára ezt leientette: elszakadást a rögtől, kétfelé osztott életet. Ha ez a korszerűsítés, a modern nagygazdaságok létesítése, a tőkés világban éri őket — ma földönfutó a nevük. De mert a szocializmusban váltak meg a földtől — emberséges világra találnak a házuktól messzi eső földön is. Egy otthon és egy idegen világ helyett — két otthonra találtak ... „Legényéletük" különlegességeit, furcsaságait tréfával ütik el. Komolyra akkor fordítják a szót, amikor a két kezükkel emelt nagyszerű palotákról, gyárakról, szépen jövedelmező munkájukról, a nagy műveket éDÍtő emberekről való gondoskodás emberségességéről beszélnek. VILCSEK GÉZA