Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-16 / 164. szám, csütörtök

j mikor Kassára érkeztem, még nem tudy^J tam, hol kötök ki, melyik község kulturális életéről írok majd, mindössze arra gondoltam, hogy jő volna olyan községbe menni, amely félreesik a forgalomtól, kevesen keresik fel, és gyakran a maga erejére van utalva, hogy megteremtse kulturális élete feltételeit. Érdeklődtem tehát itt is, ott is, ösmerőseim községneveket mondtak. A nevek közül Tornaújfalut az,ért választottam, mert nincs vasútállomása. Az utast a tornai állomásról autóbusz szállítja a faluba. A falu jellemzését azzal kezdhetném, hogy sáros, utcái szabálytalanok, és az országút ts hepehupás, teljesen elhanyagolt. Ez így igaz, de ez a jellemzés azért mégsem fedné a valóságot. Nem fedné azért, mert amikor ott jártam és óvatosan lépegettem, hogy elkerültem a sarat, inkább az itt uraihárom üj kultúrházat építsen. Bámulatos és tiszteletreméltó ez az erőfeszítés. Erős a gyanúm, hogy a három község között amolyan csendes és szívós verseny alakult ki. Mit törődtek ők a sáros utakkal, vagy a rendezetlen utcákkal, az a fontos, ha egyiknek van kultúrháza, akkor feltétlenül kell, hogy a másiknak is legyen. Es ez a csendes verseny most, az egyesülés után is igen élénk és állandó. Ha a tornaújfalusi együttes betanul egy színművet, akkor a vendégi és horváti együttes is működésbe lép. Egyik sem akar lemaradni... és természetesen ügyelnek arra, hogy ne ugyanazt a színművet tanulják be. Összhang és izgalmas ünnepi légkör jellemzi ezeket az előadásokat. A bemutató után az együttes elmegy a másik két faluba, azok viszont eljönnek hozzájuk. Ilyenkor az új kultúrtermek mindig megtelnek. Mindenki tanúja akar lenni a nagy eseménynek, HÁROM FALU ÖSSZEFOG kodó paradicsomi légkörre gondoltam mint a ragadós sárra. A paradicsomi légkört a virágzó, dús lombú, illatos akácés hársfák árasztották, és igazat kellett adnom annak az utasnak, akivel az autóbuszban elbeszélgettem s aki Tornaújfaluról azt mondta, hogy illatos falu, lakosai pedig igen kellemes, vendégszerető emberek. Ettől az utastól tudtam meg azt is, hogy Tornaújfalu nemrég két faluval. Horvátival és Vendégivei egyesült. Közös szövetkezetük, s közös nemzeti bizottságuk van, amely Tornaújfalun székel. Azt is közölte velem, hogy mind a nemzeti bir zottságban, mind a szövetkezet vezetőségében mindhárom falu dolgozói képviselve vannak. Mindez pedig — hangsúlyozta — azt a célt szolgálja, hogy a teljes egyesülés súrlódások nélkül menjen végbe. Arra a kérdésre, milyen itt a kulturális élet, az utas elégedetten azt válaszolta, hogy gyakran vannak a községben színielőadások és ilyenkor az egész falu lakossága kivonul az új kultúrházba. A kulturális jellépéseknek Mazik Mihály iskolaigazgató a lelke, ő irányít, rendez, betanít és a Csemadok segítségével szervez is. Mihelyt leszálltunk az autóbuszról, az utas volt oly szíves, hogy elvitt az iskolaigazgatóhoz, akire épülő új háza pincéjében akadtunk rá. Kiderült, hogy Mazik igazató tanító is egyben, egyszóval nemcsak a kultúrházban, hanem az Vtévfolyamos iskolában is egyedül végzi munkáját. Amellett igen szép emeletes házat is épít, de kell is, mert a régi ház már annyira rozoga, hogy szinte lakhatatlan. Az elfoglalt igazgatónak elmondom, mijáratban vagyok, és kérem, ha módja van rá, hozzon össze a falu vezetőségével. Néhány perc múlva sikerül a találkozást létrehozni. Együtt vagyunk a horváti származású Tóth Bertalannal, a közös nemzeti bizottság elnökével, Koleszár Jánossal, a szövetkezet elnökével, ezenkívül Bartók Józseffel, a Csemadok helyi szervezetének elnökével, és persze Mazik Mihállyal. -alamennyien igen szívélyesek. Elmondom nekik, mit tudtam meg róluk az autóbuszban. Helyeslőn bólogatnak. Tóth Bertalan azonban szükségesnek tartja, hogy kiegészítse tájékozottságomat. Elmondja, noha van közös pártszervezetük, nemzeti bizottságuk és szövetkezetük, a társadalmi szervezetek, a CSISZ és a Csemadok az egyesült községekben még mindig külön működik. Az egyesülés óta eltelt két esztendő alatt csak a sportegyesületet sikerült közös neUJäíá vezőre hozni. Közös a sportpálya és a futballcsapat is. lg6

6 Ez érthető. A három kis község, amely együtt, összesen VI. 18. 1080 lelkei számlál, nem tarthat fenn három futballcsapatot, 5

arra azonban képes volt, hogy a Z akció keretében az utóbbi esztendőkben brigádmunkával r hogy aztán részt vegyen a vitában és megmondhassa, melyik együttes volt a jobb. E téren nem ismernek fáradságot. A tornaújfalusi együttes például betanulta Kisfaludy Csalódások eímű zenés darabját. Miután a partitúra nem volt meg, Mazik igazgató nem volt rest és zenét ts szerzett hozzá. A szöveg és a dalok betanítása fél évig tartott, de a szereplők nem zúgolódtak, kitartottak mellette és sikerre vitték a darabot. Jóízlésükről tanúskodik a többi színielőadás is. Műsorukban többek között ott található Czuczor Gergely Nagymamája, és Jókai Aranyembere. Az idén az első félévben Tornaújfalun tíz, Horvátin négy és Vendégin ugyancsak négy előadást tartottak. A Csemadok szorosan együttműködik a helyi pártszervezettel, a nemzeti bizottsággál, továbbá a szövetkezettel, s így a kulturális élet megszervezéséhez megkapja mindenütt a szükséges segítséget. A szövetkezet anyagiakkal is támogatja a Csemadokot működésében. Ha egy-egy előadáshoz a színiegyüttesnek szüksége van kocsira, hogy egy távolabbi faluba eljusson, a szövetkezet habozás nélkül rendelkezésére áll. A szövetkezet tavaly 22 ezer koronát költött a kulturális élet fejlesztésére. A tornaújfalusi új kultúrház belső munkálatainak befejezését a szövetkezet vállalta. Gondoskodott megfelelő szakemberekről, hegesztőkről, villanyszerelőkről és a napi díjukat megfizette. Mindezzel a szövetkezet eléri, hogy az ifjúság ragaszkodik a ffzlujához és természetesen a szövetkezethez. A szövetkezetnek az ifjúság fejlődése iránti komoly érdeklődése abban is megnyilvánul, hogy támogatja az új kultúrházakban megalakult ifjúsági klubokat. Most vett például a vendégi ifjúsági klubnak rádiót, a horvátinak pedig televíziót. A tornaújjálusinak azért nem vett, mert annak televíziójáról a Csemadok már gondoskodott. Megnézem az új kultúrházat. Az épület maga igen szép, csak az a baj, hogy elhanyagolt óriási kert övezi. Most készülnek a kerítés rendbe hozására, utána parkot létesítenek a kertben. A kultúrterem levegős, világos, nagy, korszerű színpadja van, és 3ÓO látogató befogadására alkalmas. A színpadot elől függöny, benn pedig körfüggöny díszíti. A falu asszonyai készítették. A terem mellett tágas világos szoba az ifjúsági klub helyisége, asztalokkal, kényelmes székekkel van bebútorozva és az ablak közelében ott a legdrágább bútordarab, a televízió. Az egyik asztalon karmonika hever. Erről jut eszébe az elnöknek, hogy a közeli hetekben dönt majd a szövetkezet vezetősége arról, milyen hangszereket vásároljanak az ifjúsági klubnak. Mazik iskolaigazgató ezután megmutatja a könyvtárat, majd a színpadi öltözőket. Ekkor ér a meglepetés. Az öltözőben egy csomó aprósággal találkozom, apró ágyacskájukról éppen lekászolódnak, és nagyokat ásítja fényes szemükből délutáni álmukat dörzsölgetik ki. Helyiség híján idehelyezték az óvodát. Szépek, egészségesek ezek az apróságok. Nekem óhatatlanul arra kell gondolnom, hogy ez a kultúrház alapjában a kisdedek, az ifjak és a felnőttek közös otthona. — Az a nézetem — mondom —, itt már minden megérett arra, hogy szövetkezeti klub létesüljön. — Az is lesz idővel — válaszolja az elnök —, ezekből az ifjúsági klubokból idővel kinő majd a szövetkezeti klub. — Lassú folyamat — teszi hozzá Tóth Bertalan, a nemzeti bizottság elnöke —, szövetkezeti klub akkor lesz, ha a három falu iskoláját is egyesíteni tudjuk. Ehhez szükséges lenne az utak megjavítása és egy út építése, amelynek hossza két kilométert tenne ki. Ez az út három kilométerre rövidítené az eddigi hétkilométeres távolságot, ami aztán elősegítené a részben osztott iskola megalakítását, amelyre égetően szükség van. A hétkilométeres távolságot egyelőre közös ünnepség rendezésével próbálják áthidalni. Júniusban a gyermeknap ünnepén a sportpályán juniálist rendeznek, ahol találkozik a három falu népe. A távolságot ezenkívül a központi hangszóró is hivatott áthidalni, amelyet nemrégen a három falu lakossága közös brigádmunkával szerelt föl. Arra a kérdésre, pillanatnyilag melyek a legnagyobb nehézségeik, Tóth Bertalan mosolyogva azt válaszolja, hogy a nehézségeket legyűrik, azokkal nincs baj, viszont vannak dolgok, amelyek bosszantóak és amelyekkel szemben tehetetlenek. Tavaly pl. automatizálták a telefont és azóta nem tudnak telefonálni. Írtak már az ügyben, személyesen ts tiltakoztak, egyszóval megtettek mindent, hogy változtassanak ezen az áldatlan helyzeten, de minden beavatkozásuk hatástalan maradt. Pedig sok bajnok az okozója. Ha valaki megbetegszik, nem tudnak Tornáról orvost hívni, mert a telefon nem működik. Koleszár János mosolyogva hozzáteszi, hogy a süket telefon miatt már mosolyognivaló dolgok is történtek. Á múltkor például Kassáról, a járási hivatalból jöttek és felelősségre vonták, hogy mért nem vetették még el a cukorrépát, pedig nemcsak hogy elvetették, ha nem már ki is egyelték. De hát nem tudták a járást értesíteni, mert a telefon hónapok Óta, amióta automatizálták, használhatatlan. T

ávozásom előtt még megkérdezem, hogy az egyesülés melyik szövetkezetnek használt legtöbbet. Kérdésemre a derűs férfiak elkomolyodnak, egy ideig hallgatnak, majd mintha összebeszéltek volna, enyhe öngúnnyal azt válaszolják, hogy erre csak később, úgy két-három év múlva adnak majd kielégítő választ. Hallgatok. Arra gondolok, akkorára eltűnik majd a sár és a tervezett új út is bizonyára elkészül. SZABÓ BÉLA SZÜLÖK, N EVELÖK F Ó R U MA Búcsú a kihelyezett iskoláktól E NAPOKBAN szívélyes búcsúünnepségeik zajlanak le az összes kihelyezett iskolában. Tanítványok és tanítók vesznek búcsút a vendéglátó járásoktól, a nemzeti bizottságok dolgozóitól, a védnökség! üzemektől, egyszóvarl mindazoktól, akik elősegítették a zavartalan munkát a kihelyezett iskolákban. Az ünnepségeken természetesen szó esik a tavalyi júniusi szomorú napokról, amikor a kegyetlen árvíz a Csallóköz 27 községéből csaknem ötvenezer lakost űzött ki. Az árvíz során 17 óvoda és 47 kilencéves alapiskola szenvedett kárt. Csaknem nyolcezer 15-éven aluli gyermek maradt fedél nélkül, de a társadalom azonnal gondoskodott róluk és a szünidőt már az ország különböző részeiben, úttörőtáborokban töltötték. A körülmények szeptember elsején sem tették lehetővé számos községben a tanév megnyitását. Hogy a gyerekek ne veszítsék el az évet, az arra megfelelő üdülőközpontokban bennlakásos iskolákat szerveztek, és tavaly szeptemberben 3116 tanuló kezdte meg a tanévet Szlovákia és Morvaország 47 üdülőközpontjában. A bennlakásos iskolák szervezésével kapcsolatban számos nehézséget kellett leküzdeni, többek között a szülők bizalmatlanságát is. Főleg a kisebb gyerekek viselték el nehezen az otthon hiányát. Amikor azonban a szülők látogatásaik alkalmával meggyőződtek róla, hogy gyermekeik jó kezekben vannak, megnyugodva távoztak. A tanítók és a nevelők az üdülőközpontok gondnokai és személyzete, valamint a helyi tanítók és funkcionáriusok részéről a legnagyobb előzékenységet tapasztalták. A KEZDETI ANYAGI és szervezési nehézségek leküzdése után a tanítók és nevelők már zavartalanul szentelhették figyelmüket az oktató-nevelő munkának. És az eredmény nem maradt el. A kihelyezett iskolákban végzett ellenőrzéseink során megállapítottuk, hogy a tanulók többet tanultak itt, mint normális körülmények között. Például a gútai szlovák 9-éves alapiskola hetedik évfolyama meglepő eredményeket mutat fel. A púchovi tanítók, akik gyakran keresték fel a Nová Stráž-i magyar alapiskola 1—5 évfolyamát Lazy pod Makitou-i üdülőközpontban, elismeréssel nyilatkoztak a tanulmányi színvonalról. Főleg a gyengébb tanulóknál meglepő az idei jó eredmény, ami arról tanúskodik, hogy otthon a szülők nem biztosítják a szükséges feltételeket a tanuláshoz, és nem ellenőrzik eléggé a gyermeket. A jobb tanulmányi eredmény elérésében szerepet játszott az is, hogy a tanulókra egész nap felügyeltek. Betartották a napirendet és következetesen kihasználták a tanulásra kiszabott időt. A KIHELYEZETT ISKOLÁKBAN a fegyelem betartására sem volt panasz. A szobákban csaknem mindenütt példás rendet és tisztaságot, ízlésesein díszített falakat találtunk. A napirend szigorú betartása és a helyes táplálkozás a gyermekek egészségét is megszilárdította. Komolyabb betegség sehol sem fordult elő, s az elkülönítőt a legtöbb helyen üresen találtuk. A gyermekek önállósága is fejlődött, a fiatalabbak megtanultak önállóan öltözködni, mosakodni, az ágyakat rendbe hozni, cipőt tisztítani, asztalt teríteni stb. Az idősebb testvérek az idegen környezetben többet törődtek fiatalabb testvéreikkel, mint otthon. De az együttlakás során szívélyes, baráti kapcsolatok fejlődtek ki az idegen gyerekek között is. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK annál értékesebbek, mivel a nevelők többsége fiatal, pedagógiai tapasztalatok nélkül kezdte meg a munkát és számára is újdonság volt az internátus! élet. A kihelyezett iskolákban különféle érdekkörök is működtek. A tátrai üdülőközpontokban még varró- és főzőtanfolyam is volt. Ebben a környezetben természetesen nagy örömmel űzték a tanulók a téli sportokat, főleg sokat síeltek, különféle sportjátékokat, versenyeket rendeztek és sokat túráztak. Donovalybam például hatvan tanuló részére 30 pár sítalp állt rendelkezésre, úgyhogy csaknem minden tanuló megtanult síelni. A téli sportfelszerelést a szakszervezet vásárolta a gyerekeknek. E NAPOKBAN — az év folyamán néhány kihelyezett iskola megszűnt, és a gyermekek már hazatértek — 43 kihelyezett iskolából 2890 tanuló készül haza. Egyes központokban már megtartották a búcsúünnepséget, a többi még csak most készül rá. Tályban például már május elején megtartották a búcsúünnepséget és a szülői munkaközösség ebből az alkalomból a Sverma Vasmű üdülőközpontjának épületén egy emléktáblát helyezett el, amely a látogatókkal tudatja, hogy az 1965—66-os tanévben itt tanultak a komáromi magyar alapiskola tanulói. A tanév végeztével és a gyerekek hazatértével a szülőkre vár az a feladat, hogy azokat a helyes szokásokat, amelyeket a gyerekek a bennlakásos iskolákban elsajátítottak, otthon is megtartsák. Az iskolaügyi dolgozók pedig kövessenek el mindent, hogy a bennlakásos iskolákban a nevelőmunka területén szerzett jó tapasztalatokat a járás többi iskolájában is felhasználják. FONTOS TOVÁBBÁ, hogy azokat az iskolaépületeket, amelyekben ma még brigádosok és családok laknak, szeptember elsejéig kiürítsék, megjavítsák és kifessék, hogy egyévi szünet után az új iskolaév kezdetén a tanulók elfoglalhassák helyüket az iskolapadokban. MICHAL JURlK, központi tanfelügyelff A csábi Elektroporcelán a idén ünnepli fennállásának 11. évfordulóját. Az üzem dolgozói — felajánlásuk szerint — évi termelési tervüket egymillió koronával túlteljesítik. (K. Cích felv. — CTK|