Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-16 / 164. szám, csütörtök

Felelősségteljes mezőgazdasági építkezést A gazdaságirányítás új rendszere az iparban máris jelentós eredményeket hozott. Nem véletlen tehát, hogy a mezőgazdasági dolgozók is komoly reményekkel tekintenek a jövö ér elé, amikor a népgazdaságnak ebben a fontos ágazatában, a mezőgazdaságban is bevezetik az új, tökéletesített irányítási rendszert, s talán a mezőgazdaságban még átütőbb eredményekkel kecsegtet, mint az iparban. A földmüvelök előtt olyan tartalékok és lehetőségek tárulnak föl, amelyek bizonyára lényegesen meggyorsítják és hatékonyabbá teszik a termelést — vallják sokan a mezőgazdasági üzemek vezetői közül. Hiszen megváltozik a tervezés, a szerződéses felvásárlás módszere, más lesz a mezőgazdasági üzemek viszonya a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemekkel, a vegyigyárakkal, az építkezési vállalatokkal szemben, sőt, még a kutató- és a nemesítő intézetekkel is újfajta kapcsolat alakul ki. Egyszóval sok változást eredményez a tökéletesített irányítás. Előrebocsáthatjuk, az eddigi gyakorlathoz, illetve módszerekhez viszonyítva valamenynyi szakaszon a mezőgazdasági üzemek javát szolgálják majd a változások. Kételyekben még sincs hiány Hangsúlyozzuk, hogy az új intézkedések kivétel nélkül a mezőgazdasági üzemek részére jelentenek előnyöket. Egyik riport utam alkalmával mégis ilyen vitába keveredtem: — Beszélhetsz nekem, amit csak akarsz. Akkor sem hiteted el velem, hogy ez az új irányítás nekünk valami jobbat hoz, mint az eddigi intézkedések. Mi még minden „javításra" csak ráfizettünk — mondotta dühösen az egyik mátyusföldi szövetkezet zootechnikusa. Ilyenformán magyarázta meg a kifakadás okát: — Építettünk egy flaltatót. Hivatalos engedélyre, beruházási hitelből. Nem olyat, amilyet mi akartunk, mert a járási agroprojekt dolgozói csak a felsőbb szervektől Is jóváhagyott típusokat építhetik. Pedig hát... — Folytasd csak — Matattam — Aki valaha Is tartott kocát, mindjárt mondta, hogy ezért a fialtatóért nem egyszer, hanem többször is meg fogunk fizetni. Pedig, gondolhatod, annak a „palotának" a megépítése nem fillérekbe, hanem nehéz százezrekbe került. Egy-egy sertés lakása drágább volt, mint egy-egy emberé. Sajnos, azoknak lett igazuk, akik azt állították, hogy a fialtató nem annyiba kerül, amennyiért építették. Sóhajtott egy nagyot, csak aztán folytatta. — Már az első télen elkezdődött. A téli malacok közül jóformán csak annyi maradt, amennyit úgy mentettünk meg a pusztulástól, hogy átadtuk őket a tagoknak gondozásra. Mert a betonon mind elpusztult volna. Hát ez volt a második fizetés, a harmadik meg az, hogy a következő télre átépítettük a fialtatót. Egyik részébe tégla-, a másikba deszkapadló került. De még így sem tökéletes. — Felemelte hangját. — Hát mit gondolsz, ezután ha majd bevezetjük a tökéletesített irányítási rendszert, akkor már nem az agroprojekt fogja építeni mezőgazdasági épületeinket? Az irányítási rendszer hiába változik, ha a mezőgazdasági építővállalat marad a régi, ha mi csak fizetünk, ők pedig semmiért, áe semmiért sem felelősek. Jogi képviselet nélkül A mezőgazdaság új, tökéletesített irányításával összefüggésben nem a mezőgazdasági építővállalattal kapcsolatos problémák az egyedüliek, hiszen a gépek, vagy a vegyszerek és a műtrágyák vásárlása körül is sok dolgot kifogásolhatnak a mezőgazdasági üzemek dolgozói. De maradjunk csak az építkezésnél. Tény, hogy a mezőgazdasági építkezések szakaszán nem volt minden rendben. Három évvel ezelőtt a Muzslai Állami Gazdasághoz tartozó hidegkúti részlegen a gazdaság vezetője így panaszkodott: — Látják, ezt a szabadtartásos istállót tavaly építették. Nem kevesebb, mint 900 ezer koronát számláztak érte. Nézzék csak meg alaposabban. Ebben a síkos betonárokban már vagy négy növendékállat eltörte a lábát. A trágyalében, sem azért gázolnak az állatok, mert a gondozók gondatlanok. Nem, ez nem az ő bűnük, hanem az építőké. Mert olyat még nem nem látott a világ, hogy partnak fel folyik a víz. Elmérték a kifolyó-csatornát. A leglényegesebbről talán ne is szóljak. De azért mégiscsak szólt. — Százhúsz éhes növendékállat számára készítették ezt a „vermet". Mi általában 80—100 állatot tartunk benne, de anynyinak is sok ennivaló kell. Csakhogy ... keressék meg, hol van a takarmánytároló, vagy az előkészítő. Nincs. De nem vonhatunk felelősségre senkit, mert a tervrajzban sem volt. Persze ha ott lett volna, nekünk akkor sincs jogi képviseletünk az építővállalattal szemben. Meg senkivel szemben se. — Azért takarmányelőkészítőt építhetnének — vetettem közbe. — Építhetnénk? — szólt az Intéző. — Hát tudják mit. Pár ezer koronából építettünk ide az istálló mellé egy fürdő- és öltözőszobát. Itt, a mi tanyavilágunkban, ahol még sokan laknak egyszoba konyhás lakásban, az istálló mellé úgy kellett az a zuhanyozó-öltöző, mint éhes embernek a falat kenyér. De azért csak megbüntettek. Majdnem annyira, amenyibe ez a szociális helyiség került. Mert nem a jogszabályok szerint jártunk el. És ők igen? — kérdezte hangosan. — Hiszen 900 ezer koronáért selejtet kaptunk. Velünk szemben a vállalatok mindent megengedhetnek maguknak, mert nekünk nincs jogi képviseletünk. Sokoldalú vizsgálat eredménye Ahány helyen az új, tökéletesített gazdaságirányítási rendszert szóba hoztuk, annyi helyen kérdezték meg: — Mi a biztosítéka annak, hogy az új Irányítási rendszerben felszámoljuk az eddigi fogyatékosságokat. Mi tagadás, a szövetkezetek és az állami gazdaságok mezőgazdasági nagyüzemekké fejlődtek, de partnereikkel szemben távolról sem érvényesül a vállalati képviselet. Mert az eddig érvényes irányítási rendszer jobbadán direktívákkal szabályozta a mezőgazdasági üzemek kötelességeit. Azt termeltek, amit a terv előírt, megvették a kiutalt gépeket, a műtrágyát és a vegyszereket. Olyan mezőgazdasági épületeket „fogadtak" el, amilyeneket éppen rájuk tukmáltak a mezőgazdasági építővállalatok. Sorolhatnánk tovább, mennyi mindenben nem emelkedett a mezőgazdaság olyan rangra, mint amilyen joggal megilletné. Nos, ha arra a kérdésre akarunk választ adni, hogy mit várhatnak a mezőgazdasági üzemek az új irányítási rendszertől, akkor meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdaság minden tekintetben vállalati rangra emelkedik. Partnereivel — így a mezőgazdasági építővállalatokkal is — egyenrangú félként tárgyal és köt szerződést. Meg kell jegyeznünk, hogy a mezőgazdasági üzemek és az építővállalatok új viszonyának kialakítását gondos, sokoldalú vizsgálat előzte meg, ami azt jelenti, hogy az új irányítás az eddigi gyakorlat fogyatékosságainak kiküszöbölését elsőrendű feladatának tartja. Mit is jelent ez a jövőbeni építkezések szakaszán? Koronáért koronát A korábban említett példák azt bizonyítják, hogy az építővállalatokat a mezőgazdasági üzemekkel szemben csak saját anyagi előnyük érdekelte. Ök tehát nem érezték a hibás építkezés gazdasági hátrányát, lett légyen annak az épületnek a konstrukciója, avagy a kivitelezése hibás. A mezőgazdasági üzem a beruházási hitel keretében az állami bankon keresztül fizette ki az épület árát, s inert nem „zsebből", nem mindig firtatta, eléggé gazdaságos-e a szövetkezet vagy a

z állami gazdaság szempontjából az építkezés. A bank csak közvetítő szerepet töltött be, de ez a közvetítő szerep is csupán az anyagiak rendezésére korlátozódott. Vagy a mezőgazdasági üzem fizetett, vagy az állam a mezőgazdasági üzemnek nyújtott ún. „segélyből". Az építő az építkezés hasznosságától függetlenül megkapta a kiszámlázott összeget. Mi egyéb éräekelhette volna? Nos, az eddigi gyakorlatból kiindulva a nem éppen jogtalanul kételkedő illetékeseknek elmondhatjuk, hogy az építkezés terén a leglényegesebb változás éppen ezzel kapcsolatosan történik. Ugyanis az elkészített épületek árát nem csupán és nem elsősorban az építővállalat költségvetése határozza meg, hanem gyakorlati hasznossága. Vagyis: a mezőgazdasági üzem nem köteles megvásárolni az ajánlott gazdasági épületet, ha az a távlati gazdaságfejlesztési szempontból nem felel meg a követelményeknek, joguk van arra, hogy az építővállalattal szemben szigorúan megköveteljék a koronáért koronát alapelvet, vagyis azt, hogy minden befektetett koronának meglegyen a gazdasági hasznossága, joguk van, illetve lesz válogatni több épülettípusból és azt választani, amelyik a szükségletük, illetve a termelés gazdasági hasznossága szempontjából számukra leginkább megfelel. Kötelesség és felelősség Ezzel szemben az építővállalat kötelessége, hogy a helyszínen tanulmányozza az Illető gazdaság helyzetét, és mind a gazdasági épület nagyságát, mind a típusát és árát illetően a lehető legjobb javaslatot adja a rendelőnek. Bizonyára mindjárt akad majd ellenvetés, olyanformán, hogy az ilyesmi eddig is kötelessége lett volna az építővállalatnak, néhány kivételtől eltekintve mégsem tett eleget a gazdasági és mezőgazdaságfejlesztési szempontból is törvényszerű kötelességének. S akkor a jövőben mi lesz a kezesség? Hát éppen az új, a tökéletesített, a vállalati szintre emelt mezőgazdasági irányítás. Hogy milyen módon válik felelőssé, Illetve anyagilag érdekeltté az építővállalat a fentiek betartásában? Lássuk csak: Elsőnek talán azt az intézkedést kell megemlíteni, hogy a felépített gazdasági épület árát nem az előzetes költségvetés alapján határozzák meg, hanem majd a befejezés után, sót azután, amikor értékét már a gyakorlati hasznosság is megmutatta. Addig a „rendelő" csak előleget fizet a „vállalkozónak". Ez persze csak az egyik része annak, hogy az építővállalat részéről teljes felelősség alakuljon ki -az építkezés korszerűségét, gazdaságosságát és gyakorlati hasznosságát illetően. A dolog másik, talán nem is jelentéktelenebb része, hogy a már elkészült épületeket minőségi osztályokba sorolják. Az ármeghatározásnak ez az egyik leglényegesebb része. A különböző minőségi osztályok árát nem a termelési költség, hanem a használhatóság fogja meghatározni. Jelentős árkülönbség lesz az I. és a III. osztályú építkezés között! Bizonyára több, mint a beépített anyag és a befektetett munka ára. A többi között az új irányelvek gyakorlati megvalósítását a teljesen egyenrangú jogképviselet is segíteni fogja. Amint láthatjuk — ha nem is egyik napról a másikra —, van itt valamilyen kilátás egy kis változásra. Talán nem is kicsire. A mezőgazdasági dolgozók örömére. HARASZTI GYULA TUDNI KELL, HOVÁ V

alamikor igen megbecsülték az órásmesterséget. Akkor alakult ki ai ún. vándorórások céhe. A laluzó órajavítók között azonban sok volt a kontár, szélhámos. Alkatrészeire szedték ax akkor divatos faliórákat, de többnyire „fölös" csavarok, alkatrészek maradiak lenn, amelyeket egyszerűen zsebre vágtak. A javítási díjat bezsebelték és illa berek, nádak, erek, bottal üthették nyomukat. — A Galánta környéki Vízkeleten is minden évben más-más vándorórás szerencséltette a lalióra-tulajdonosokat — mesélte minap egy ottani ismerősöm. — Hetet-havat ígérgettek s amíg a faluban tartózkodtak, az ingaórák valóban nekidurálták ma gukat, vígan ketyegtek. De alig tűnt el a láthatáron ax óradoktor, valamilyen ismeretlen szolidaritásból újból megmakacsolták magukat és ne adj' isten jobb belátásra bírni őket. Űjabb töpörödött vándorórás jelent meg a tanítónál, aki tekintetével sandán megcélozta a makrancos faliórát. Amikor a keményen megpróbáltatott tanító megpillantotta a jövevényt, azon tanakodott magában, melyik oldalról is nyalábolhatná fel a kis emberkét, hogy a levegőben széttéphesse. De ax órás oda se neki! Máris sxétszedte, majd újból összeállította a szerkezetet, végül pedig egy kis kalapáccsal gyenge ütést mért egy apró rudacskára. — Három forint 10 krajcárt kapok munkámért, kóréin. — Mindegyik órás csak egy forintot kért — sokatlotta a tanító az összeget — Hiszen csak egy kalapácsütést mért rá! — A kalapácsütésért nein is számítottam többet tíz krajcárnál — válaszolta udvariasan az emberke. — Hallja, engem ne ugrassonl — pattant fel a tanító. Hát a három forint, az kutya?! — A három forint azért jár, mert tudtam, „hová" kell ütni. Ezentúl majd nem kell javítani az órát. Különben itt a lakcímem! És csakugyan, az öreg ingaóra azóta is jár, hacsak le nem esett a falról . . . KOZ1CS EDE APRÓHIRDETÉS • A komáromi JEDNOTA népi fogyasztási szövetkezet ógyallal központja pályázatot hirdet la gazdasági osztály vezetői helyének betöltésére, amely azonnal elfoglalható. Feltételeik gazdasági (kereskedelmi-közgazdasági) középiskolai vagy főiskolai képesítés és könyvelői, pénzügyi és tervügyi gyakorlat. Fizetés az előírások szerint 2300 koronáig. Az írásos ajánlatokat, a képzettség és az eddigi gyakorlat megjelö lésével és rövid életrajzzal a következő ctmre kérjük: ESD — Hurbanovo, sekr. predsedu. ŰF 33# ÜHL • Jó karban levő Tudor eladó.. Cím: ZDS Trnávka, o*r. Dua. Streda. 0 3ftl • Eladó VELOREX, háromkerekfl 250 cm

3, jó motorral. Faarkas László, Trávnik 154, okr. Komárno. 0-371 Az élet gyorsan elröppenő pillanatait megörökíti a fényképezőgép! A FLEXARET VI: tükörkamra két objektívvel - a legigényesebb követelményeket is kielégíti! A FLEXARET VI kiegészítő kölcsönre is kapható! Szakszerűen bemutatják és ismertetik a FOTO-KINO szaküzleteiben. ÚF 338 DVM0GAM A legyek már nem zaklatnak, a szúnyogok már nem zavarnák, a poloska — már nem csíphet, a svábbogár már nem piszkíthat, a moly — már nem röpködhet, a fülbemászó — már nem mérgesíthet, a hangya már nem mászkálhat, a zsizsik — már nem rágcsál, bolhát, szűcsmolyt, ruhamolyt, szőnyegmolyt és minden férget, rovart ELPUSZTÍT A DYMOGAM! Kapható minden drogériában 3 koronáért, OF-290 1988. VI. 16.