Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-16 / 164. szám, csütörtök

A Szlovák Tanácsköztársaság 47. évfordulója Népbiztos voltom V

ALAMIKOR erős délceg fiatalember lehetett. Az évek s az események ólomsúlya alatt meghajlott a dereka, nehezebben mozdul a lába. Már a rövid séta is kifárasztja. Egészségét kikezdték az évtizedek, de szellemi frissesége dacol a torna szálló évekkeli Az eseményeket és a kort, melyről beszél az én nemzedékem, már csak a történelemkönyvekből ismeri. A mai ötven évesek is mindössze három éves csemeték voltak akkor, mikor Jozef Sluka már fegyverrel védte a Magyarés a Szlovák Tanácsköztársaságot. Az osztályharc és a proletár nemzetköziség gondolatával még gyermekkorában Rúttkán megismerkedett. A történelmi materializmust már Budapesten sajátította el a Galilei-körben. Fiatalon megtalálta helyét « munkásmozgalomban. Már a világháború kezdetén azt kérdezte bajtársaitóll „Kinek • földjét és a gyárát védjük mi testvérek?" Hiába fenyegették, büntették nem hallgatott. Az osztrák magyar hadseregben a „felforgatók" listájára került a neve. Később mikor Oroszországban győzött a forradalom megértette, hogy nfilunk is követni kell az „orosz példát". 1918. októberében Rúttkán történelmet kovácsoltak a munkások. Öt, a forradalmi tanács titkárává választották. — Lefegyvereztük a csendőröket, leváltottuk a jegyzőt, ellenőröket állítottunk az üzletekbe. Az üzemekben 4—5 tagú munkástanácsok vették át a vezetést. Közkonyhát létesítettünk, ahol a hadirokkantak, az árvák és nincstelenek ingyenes ellátásban részesültek. Miénk volt a hatalom. Mindenben az orosz példát akartuk követni. A köztársaság megalakulása után Rúttkán ís megjelent a Kramáf-kormány megbízottja. Kérte, majd parancsolta, hogu „őrizzék meg a nyugalmat . 'Ami azt jelentette, hogy fegyverezzék le a munkás őrséget és adják vissza a hatalmat az Urak kezébe. Mivel a figyelmeztetés nem hozott eredményt, Rúttkát is megszállták a legionáriusok. Sluka, Budapesten talált menedéket. Itt lett tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és aktív részese a további eseményeknek. Már a forradalom első napjaiban felteszi a kérdést Kun Bélának: Hogyan akarjátok megoldani a nemzetiségi kérdést? A válasz: úgy mint az oroszok. Ezután alakították meg a MKP szlovák szekcióját. — Szamuely Tibor és Pór Ernő felelt a nemzetiségi szekeiók működéséért, tőlük kaptam az utasításokat. Kevés olyan egyéniséget ismertem mint Szamuely. — Nem voltam Eperjesen, Losoncon kaptam kézhez az üzenetet, hogy megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság és kineveztek belügyi népbiztosnak. Nem sok idő jutott akkor a tanácskozásra. Egymást követték az események. Határozni, intézkedni kellett. Losoncon propaganda irodánk volt, nyolcvan agitátorral dolgoztunk. Az agitátorok segítségével nem egyszer harc nélkül is győzelmet arattunk. A Szlovák Tanácsköztársaság belügyi népbiztosa nem hivatalból irányított. Ott élt, dolgozott és harcolt a frontvonalban. Az ellenséggel sohasem alkudott. Beszterce felé nyomult előre a dandár s az egész Szlovákia felszabadítását tervezgették, mikor megkapta a parancsot: „Vonuljatok vissza a demarkációs vonalig". — A parancs hamisítvány, ez volt az első gondolatom. A forradalmárok nem tehetik le a fegyvert. A vasutasok segítségével mozdonyt szereztünk és Kleiber Józseffel Gödöllőre utaztunk. Itt a főparancsnokságon ismertük meg a szomorú tényt: nem tudjuk megvédeni a munkások államát. Visszavonultunk ... — Az első burzsoá köztársaságban azzal vádolták a tanácsköztársaság katonáit, hogy meg akartuk bontani a köztársaság egységét. Ez nem igaz. Mi köztársaságot akartunk, de olyat melyben a munkásosztályé a hatalom. Ezért áldozták sokan életüket a Magyar-, és Szlovák Tanácsköztársaságért. H

ALLGATOM az emiéket. Sluka elvtárs bátorsága az öntudatból sarjadt, táplálkozott. A proletár diktatúra bukása után mint sokan mások, ő is menekülni kényszerült. Dolgozott Prágában, Berlinben, Moszkvában, majd kijutott Amerikába. Bratislavában gyakran sétál a Kertész utcán egy 73 éves idős férfi. A járókelők közül csak kevesen tudják, hogy ő a Szlovák Tanácsköztársaság utolsó élő népbiztosa. CSETÖ JÁNOS NEGYVENHÉT évvel ezelőtt, 1919. június 16-án alakult meg Csehszlovákia területén az első proletárállam, a Szlovák Tanácsköztársaság. E tény jelentős eseménynek számít hazánk történetében. A Szlovák Tanácsköztársaság keletkezése, fennállása és bukása szorosan összefüggött a három hónappal előbb, 1919 március 31-én megalakult Magyar Tanácsköztársaság sorsával. A magyar forradalmi kormánytanács ugyanis a cseh és szlovák proletariátus megnyerésére törekedett, s ebben fontos szerep jutott a Magyar Szocialista Párt csehszlovákiai tagozatának. Abba tömörültek akkoriban a Budapesten élő cseh és szlovák munkások is. Szlovákiában a szocialista forradalom megvalósításának reményét érlelte a csehszlovák hadsereg intervenciós hadjárata a fiatal Magyar Tanácsköztársaság ellen, amelyet 1919 április havában indítottak el. A magyarországi vörös hadsereg sikeresen visszaverte az orvtámadást, sőt ellentámadásba lendült és mélyen benyomult Szlovákia területére. A megszállt területeken kikiáltották a proletárdiktatúrát és megkezdték a népi igazgatás szervezését. Az orosz és magyar szovjetek példáját követve elrendelték a nagybirtokok, a gyárak és a pénzintézeSZOCIALISTA IRODALMUNK hasznos könyvvel gyarapodott. A budapesti Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent „A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája" című mű. A. kiadványt Botka Ferenc szerkesztette. Az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása után keletkezett utódállamok közül csupán Csehszlovákiában nyílt lehetőség magyar nyelvű baloldali és kommunista sajtótermékek kiadására, jóllehet a kommunista irányzatú írásokat az akkori csehszlovák hatóságok felette szűk korlátok közé szorították. A szigorú- cenzúra, az elkobzás, a nyilvános jog megvonása, a szerkesztők üldöztetése ellenére húsz hosszú esztendőn keresztül — 1918-tól 1938-ig folyamatosan napvilágot láttak és hűen szolgálták a proletariátus, az osztályharc ügyét. A bibliográfia kiadásával a szerző igényes feladatra vállalkozott. Alapos felkészültsége, a mű tárgyköréhez viszonyuló ismeretei biztosították a könyv sikerét. A kiadvány, mintegy tek államosítását. Intézkedéseket foganatosítottak a gyermekvédelem, a rokkantsági és öregségi gondoskodás megvalósítására. Rendeletet tettek közzé az írástudatlanság felszámolására. Ugyanakkor siker koronázta a Szociáldemokrata Párt évtizedes küzdelmét az általános, titkos választójog kivívásáért. Oj arcok tűntek fel a kassai, eperjesi, losonci úri kaszinók helyiségeibenl Gyári munkások, vasutasok, postások adták egymásnak a kilincset. A megőrzött okiratok elfakult lapjai elárulják, hogy a hadkötelesek és önkéntesek tömegesen jelentkeztek a proletár háza védelmére. A sorozó bizottság sok esetben kénytelen volt a 18 éven aluli jelentkezőket, mint fiatalkorúakat elutasítani. A MAGYAR VÜRÜS HADSEREG az ellentámadás során mélyen benyomult Közép-Szlovákia területére. A csehszlovák burzsoá kormány a „vörös veszély" elhárítása érdekében Franciaországhoz fordult segítségért. Clemenceau nyomban jegyzéket menesztett a magyar tanácskormányhoz azzal, hogy hajlandó Magyarország területéről kivonni a francia, román, szerb és horvát intervenciós alakulatokat, ha a magyar vörös hadsereg kivonja csapatalt Szlovákia területéről. A Magyar Tanácsköztársaság kormánya 30 oldalnyi bevezetést tartalmaz, amelyben a szerző ismerteti a csehszlovákiai magyar szocialista sajtó történelmi fejlődését és hivatását. Fokozott figyelmet szentel a Kassai Munkás és a Magyar Nap című napilapoknak: „...forrásanyagunk gerincét a Kassai Munkás évfolyamai alkották ... Az 1920— 1924 közötti évek a Kassal Munkás legjelentősebb korszakát jelentik ... Eleinte (1920-1921ben) még napvilágot látnak hasábjaiban a régi polgári radikális és szociáldemokrata költők művei, később azonban fokozatosan kiszorítják őket a baloldal — Gábor Andor, Illés Béla, Komjáth Aladár, Mácza János — alkotásai... Már a puszta felsorolás érzékelteti ezt a tag és szinte világirodalminak mondható perspektívát, amely a lap szekesztését és közleményeinek művészi színvonalát jellemezte" — írja többek között Botka Ferenc bevezető tanulmányában a Kassai Munkásról. A kiadvány 370 oldalt tartalmaz, amelyben az irodalomtörténeti bibliográfia három — sajnos — felült Clemenceau" ígéretének és minden biztosíték nélkül kivonta csapatait Szlovákia területéről. A francia miniszterelnök azonban nem tartotta be a megállapodást: a román katonaság tovább nyox mult előre Budapest irányába. Ezzel megpecsételődött a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság sorsa. • • • Rövid fennállása semmiben sem csorbítja a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság nemzetközi jelentőségét. Mindkét tanácsköztársaság harcos elszántsággal vonta magára a nyugati imperialisták figyelmét, ugyanakor lekötötte a Szovjetunió elien bevetett intervenciós haderők egy részét. További je-i lentősége, hogy a II. Internacionálé opportunista vezetőivel szemben igazolta Lenin azon tételét, miszerint a tanácshatalom nem orosz különlegesség, hanem bármely más országban megvalósítható. NEGYVENHÉT év távlatából büszkén vallunk eszmei közösségét a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaság szellemével. Tapasztalatokat merítettünk sikerükből, okultunk hibáikon. A forradalmi célokat, amelyeket apáink közel félszázaddal ezelőtt zászlaikra tűztek, dicsőségesen megvalósítottuk. RÓJAK DEZSŐ csoportba van osztva. Az elst részben széles terjedelemben a magyar, a másodikban a esek és szlovák, a harmadikban a külföldi irodalom szerepel. A szerzők nevei és közleményei évenként, az éven belül viszont ábécé-sorrendben következnek, ami lehetővé teszi a bibliográfia könnyű áttekintését. A művet névmutató egészíti ki, amelyben több mint 1500 nevet találunk, s ahol az egyes szocialista lapokban közölt cikkek, közlemények szerzőinek neveit találjuk meg. E nevek között ott találjuk a magyar szocialista irodalmi munkásmozgalom legkiválóbb képvise*lőit, akiknek nagy része a fasizmus elleni harcban életét áldozta. A NÉVSOR TERJEDELME I» beszédesen igazolja, hogy Botiba Ferenc régi adósságot törlesztett a csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajté irodalmi bibliográfiájának nagy körültekintéssel végzett feldolgozásával. R. A A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája EÉMlft s HALÁL FIAI Facipőben járó, csontvázzá aszott élő halottak görnyedtek a csillogó aranyrudak súlya alatt, amelyeket be kellett hordaniuk a kincseskamrába. A rabszolgahajcsár SS-őrök fekete egyenruhája élesen elütött a tárnafalak káliumrétegének vakító fehérségétől. A gyér megvilágításban néha kísértetiesen felcsillant az ezüst halálfejjelvény az őrök sapkáján. A hóhérlegények terpeszállásban, csőre töltött géppisztollyal várták az alkalmat, hogy életet olthassanak ki. Az idomított vérebek csaholása felerősödve visszhangzott a kongó hodályokban ... HULLARABLÓK Minden egyes araňyrudat a porosz állami pénzverde vagy a DEGUSSA (a német arany- ós ezüsthitelesítő intézet) fémjelzésével látták el. A fémjelzés azt bizonyította, hogy a világpiacon szokványos, 24 karátos színaranyról van szó. Ne sejtse senki, milyen sötét forrásokból származik a fénylő nemesléml A beolvasztott aranyon nem látszott, hogy nemrégen műfogak alakjában létezett, amelyeket az SS-fogorvosok a haláltáborokban kivertek a foglyok szájából. Egyedül az auschwitzi koncentrációs táborból 12 kilogramm fogaranyat szolgáltattak be naponta a náci hullarablók, tehát évente 4,4 tonnát. A többi tábor fogorvosai sem akartak lemaradni, ők is kitettek magukért. Csupán az Eichmann által 1943 októberében Lublin térségében rendezett tömeges zsidómészárlás a következő „szajrét" eredményezte: 1,4 millió márka értékű külföldi devizát, ebből félmillió dollárt, 884 ezer márka értékű aranyérmeket, 1800 kg aranyrudat és 10 tonna ezüstöt, továbbá 26 millió birodalmi márka értékű platinaórákat és ékszereket. Továbbá sok millió értékű vagyont raboltak a hollandiai, franciaországi, luxemburgi, cseh, szlovák és magyar zsidóktól. Bebizonyított tény, hogy Európa-szerte olyan szédületes mennyiségű nemesfémet harácsoltak össze a nácik, hogy a harmadik birodalom összeomlásáig a hitleri Németország összes aranyolvasztói sem tudták az értéktárgyakat aranyrudakká változtatni. Ezért a szerencsétlen foglyoknak eredeti állapotukban kellett ládaszámra cipelniük az ezüst evőeszközöket, zsákszámra az ezüst és arany cigarettatárcákat, kosárszámra az aranyórákat ós csiszolt drágaköveket, hogy „kapuzárta" előtt tető alá kerüljenek az SS-fejesek titkos tárházában. „RÖVIDZÁRLAT" Annak ellenére, hogy a kincsek elraktározását a legapróbb részletekig kidolgozott terv szerint hajtották végre, mégis történt „rövidzárlat". Ugyanis néhány órával azután, hogy az Eichmann-kincsek mögött bezárult a nehéz vasajtó, hosszú tehervonat-szerelvény gördült váratlanul a káliumfejtő elé. A Berlinből érkező szállítmány dr. Paul Ortwin Rave profeszszornak, a nemzeti képtár műtörténészének felügyelete alatt állott. A nevezett felmutatta a Reichskanzlel különleges felhatalmazását, amelynek értelmében megbízták vagy 700 darab kisebb-nagyobb, vagyont érő festmény elrejtésével. Ezek a képek előzőleg heteken keresztül őrizet nélkül hevertek a berlini állatkertben és a Fríedrlchshaiban épült légelhárító toronybunkerek belsejében. Számos festményt csomagolatlanul raktak vonatra, így aztán óriási kár keletkezett a szakszerűtlen szállítás miatt. CSAK A HOLTAK NÉMÁK A képgyűjtemény kirakása után a kincseskamrát őrző SS-legények először megtagadták a szállítmány átvételét. Berlin gyors intézkedésére a foglyokkal mégis a tárnába vitették a festményeket. Abba viszont nem egyezett bele az aranykészletet őrző SS-különít^ mény, hogy a képeket is ugyanazon a helyen raktározzák. A féltve őrzött kincsektől kellő távolságra eső nyers tárnát jelöltek ki ideiglenes raktárul^ amely ugyancsak nem használt a műkincseknek. Rave professzor azonban akaratlanul is fültanúja lett az aranvkincs hollétéről folytatott beszélgetés seknek. Néhány héttel később, azaz 1945. április 6-án azután az SS-haramiák elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak a titkukat ismerő kellemetlen szemtanúktól, ahogyan azt ördögi módon már előre kiagyalták, összeállítottak egy haiálmenete' s a koncentrációs táborok teljesen elerőt=lenedett foglyait útnak indították Biťchenwald felé. Útközben az SS-martai lócok hozzáláttak a kellemetlen szem"tanúk fokozatos felszámolásához. SZORUL A KAPCA Közben a Majna-Frankfurt és Kassel térségéből előretörő 3. amerikai hadsereg páncélosainak élalakulatai elérték a Rhön-hegység nyúlványalt és a Türingiaf erdőt. Hónapokig is eltartott' volna, amíg az amerikaiak rátalálnak az SS-banditák kincseskamrájára, — ha ugyan egyáltalán rátaláltak volna. Ám három szökött fogoly — két szovjetorosz ós egy francia — útmutatása alapján az amerikai katonák parancsot kaptak, akadályozzák meg a káliumtárnák fejtőtornyainak felrobbantására készülő náci haditervet. Következik: ÉS MÉGIS MARADTAK HÍRMONDÓK