Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-02 / 150. szám, csütörtök

A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság jelentése Pavol Hron elvtárs előadói beszéde Küldött elvtársak! A beszámolási időszakot az egész pártnak az a törekvése Jellemezte, hogy megoldjuk a szocialista társadalom általános fejlesztésének új feladatait. Ez az időszak rendkívüli igényeket támasztott a párt megismerő képességével, szervező és eszmei tevékenységével szemben. A Központi Bizottság ülésein fokozatosan felbontották az élet minden fontos szakaszán a párt XII. kongresszusának határozatait. Pozitív és kidomborodó vonás volt a CSKP Központi Bizottságának megfontolt és reális állásfoglalása az alapvető politikai, gazdasági és ideológiai kérdésekben. Azonosltjuk magunkat a CSKP Központi Bizottságának tevékenységéfői szóló beszámoló következtetéseivel, amelyek arra utalnak, hogy a párt a társadalmi fejlődés objektív szükségleteinek megfelelően oldja meg a döntő kérdéseket. Teljesítettük a XII. kongresszus által megszabott egyik alapvető feladatot, hogy tökéletesítsük az Irányító munkát. A népgazdaság irányításának és tervezésének az iparban, a mezőgazdaságban és más ágazatokban fokozatosan bevezetett rendszere, a központi szervek, a nemzeti bizottságok és a társadalmi élet más szakaszainak munkarendszerében végrehajtott módosítások példáját szolgáltatják annak, hogy a Központi Bizottság alkotó módon oldja meg a problémákat. Ez az eljárás továbbfejleszti a marxizmus—leninizmus elméletét a szocialista társadalom építésének feltételei között. Ezeknek a minőségi változásoknak szerves része a párt és szervezetei erejének átcsoportosítása és széthelyezése, a párt vezető szerepének és e szerep érvényesítése módszerelnek elmélyülése. A pártszervek mellett központi, kerületi és járási viszonylatban bizottságok létesültek és ezzel elmélyült a szakemberek és a tudományos dolgozók aktívájával folytatott munka. Megnőtt a pártszervek plénumainak ellenőrző szerepe, a pártszervek tagjai nagyobb részt vállaltak a határozatok kidolgozásából és végrehajtásuk biztosításából. A Központi Bizottság szerveinek mindennapi munkásságában megszilárdult kapcsolatuk a párt járási és kerületi bizottságaival. Ennek folytán növekedett a pártmunka színvonala, jobban felhasználták a párttagok erejét és jó tapasztalataikat. Figyelmesebben és következetesebben vizsgálják a közvéleményt, a kritikát. Ezeknek az intézkedéseknek részét képezte az ellenőrző és revíziós bizottságok feladatainak újszerű értelmezése. A párt egységes ellenőrző szerveit látjuk bennük, amelyek egybehangolják a politikai, az ellenőrző, a revíziós és a fegyelmi munkát. Kialakultak a pártszervezet önellenőrzésének, a kommunisták személyi felelőssége fokozásának és a párttagok tömeges ellenőrzésben való részvétele növelésének kedvezőbb feltételei. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elsőrendű figyelmet fordított a Központi Bizottság határozainak gyakorlati megvalósítására. Arra törekedett, hogy a párt ellenőrző tevékenysége hozzájáruljon a valóság- mélyreható megismeréséhez, a párt eszmei s akcióegységének megszilárdításához. A tapasztalatok igazolják hogy a gazdasági problémák politikai felmérése, a konkrét és gyakran konfliktusoktól terhes viszonyokban megoldásukra irányuló törekvés új igényeket támaszt a pártmunkával szemben. A párt intenzíven törekszik arra, hogy növelje munkájának színvonalát. Számos alapszervezetben erre olyan feltételek között került sor, amikor elsősorban a nézetek egységéért kell küzdeni, a közömbösség elítélésére hangolva a közvéleményt és a munkástól kezdve egészen az igazgatóig erősítve az elvégzett munkával járó felelősségtudatot. Megmutatkozott, hogy elsősorban az Irányító munka tökéletesítésétől várhatunk alapvető változást. A bizottság ezért olyan intézkedés elfogadására ösztönzött, amely elősegíti a mesterek szerepének, felelősségtudatának és munkájuk jelentőségének növelését. A népgazdaság irányításának új elvei kétségtelenül kialakítják társadalmunk magasabb fejlődési foka elérésének feltételeit. Ez azonban nem jelenti, hogy erre automatikusan sor kerül. A szocialista társadalom előrehaladása mindig elsősorban az emberektől, meggyőződöttségüktől, képességeiktől, ismereteiktől függ. A szocialista társadalom tökéletesítésének és fejlesztésének folyamatából indul ki a Központi Bizottság Intézkedéseinek komplexuma, kezdve az állami és a gazdasági szervek szerepét növelő, a nemzeti bizottságok jogkörét bővítő intézkedésektől. egészen az utcai szervezetek feladatainak előtérbe állítását szabályozó, a társadalmi szervezetek tevékenységét ide összpontosító intézkedésekig. Minden intézkedés célja, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az emberek problémáira és érdekeire, a társadalmi feladatok megoldásában kezdeményező részvételük fejlesztésére. Céljuk továbbá az, hogy a párt hatásosabb tevékenységet fejtsen ki a dolgozók körében. A pártmunka hatékonyságát, Illetve a párttagok és a dolgozók körében a párthatározatok érvényesülésülésének fokát vizsgáló felmérések azt mutatják, hogy a Központi Bizottság szerveinek egyes határozatait nem biztosítják eléggé következetesen és azokat nem támasztják alá minden esetben megfelelő politikai, nevelő és szervező munkával. Ennek következtében gyengül a párthatározatok kötelező jellege és kisebb hatást gyakorolnak a párttagok munkájára. Helyes ezért, hogy a Központi Bizottság beszámolója hangsúlyozottan előtérbe állítja minden pártszerv és kommunista felelősségét a határozatok következetes valóraváltásáért, azzal, hogy a határozat elfogadása után a munkának összpontosulnia kell a magasabb fokú pártszervek által az alapszervezeteknek nyújtott közvetlen segítségre. Ezt nagymértékben elősegíti a kerületi és a járási pártbizottságok közti munkamegosztás, nehogy a Központi Bizottság határozatait gépiesen ismétlő határozatokat fogadjanak el, hanem több erőt szenteljenek a határozatok gyakorlati teljesítése biztosításának és ellenőrzésének az alapszervezetekben. Az állami és a gazdasági apparátus főleg a központi hivatalok felelős posztjain dolgozó kommunisták ís rugalmasabban, kezdeményezőbben és alkotó módon gondoskodjanak a párt Központi Bizottsága határozatainak érvényesítéséről. A határozatok magas fokú tekintélye feltételeinek kialakítására jobban gondoljanak már a határozatok kidolgozása során. Gyakran gyengíti a hatásfokot, hogy sok a határozat, és aránytalanul kevés idő jut felbontásukra, valóraváltásukra. A határozatok reális jellegét biztosítja annak az általánosan •Ismert elvnek akalmazása, hogy a távlati és az elvi intézkedések eldöntése előtt számbaveszik az emberek javaslatainak és nézeteinek analízisét, véleményt kérnek azoktól, akiket az intézkedés érint és akikre a megvalósítás hárul. A párt határozatainak érvényesítése során ma és a jövőben is a haladó nézetek szembeütköznek a maradi nézetekkel. Az egység elmélyítése megköveteli a személyi, a csoportos és a társadalmi érdek ellentmondásainak leküzdését. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyes kommunisták a környezetükben látott fogyatékosságok hatására elveszítik harcosságukat és néha rezignálnak. Akadnak egyesek, akik úgy vélik, hogy részesülnek majd mások Igyekezetének gyümölcseiből, vagy hogy ezeket az eredményeket kizárólag a magasabb fokú szervek tevékenysége hozza létre. Találkozhatunk a teljesen gátlástalan bíráiat megnyilvánulásaival is. Az ilyen bírálók fennhéjázó és felelőtlen ítéletet mondanak n z egész múltról. Nem téveszthetjük szem elől egyes párttagok azon nézetét sem, miszerint a párthatározatok általában nem kötelezőek. Az ilyen Irányzatok képviselőiben nem teng túl a pártos felelősség, sem a valóság reális felmérésének képessége. Címükre nyíltan meg kell mondanunk: A párt a dolgozók bizalmát nap nap után nyerte meg abban a küzdelemben, ami a mindennapi élettel kapcsolatos dolgokért, a haladó intézkedésekért, és a jövőért folyt. A párt által kitűzött nagy feladatokat csak az összes szervezett kommunista együttes erővel teljesítheti, ha minden párttag szüntelenül szembesíti a párt célkitűzését és programját azzal, amit megvalósítása érdekében konkrétan tesz környezetében, munkahelyén, lakhelyén, s amit a fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében tesz. A határozatok teljesítésében a párt szilárd eszmei és akcióegységének feltétele a problémák megoldásával kapcsolatos nézetek cseréje és vitája légkörének kialakítása. Erre azonban a párt talaján kell sorkerülnie és az alapszabályzattal összhangban a kötelező határozat elfogadásával véget ér a vita. Elvtársak! A tézisek megvitatása során, a párt évzáró taggyűlésein és konferenciáin sürgetően követelték az irányítás minden fokán a felelősségtudat és az állami fegyelem megszilárdítását, a feltárt fogyatékosságok alapján mélyebb következtetések levonását. Ebben munkánkat érintő kritikát látunk. Egyes dolgozók hézagos felelősségtudata azonban nemcsak munkások, „sorkatonák" vonása, hanem vezető dolgozóké ls. A laza fegyelem alapvető okát az irányítás adminísztratív-direktív módjának következményei mellett keresnünk kell a képesség hiányában, a felkészületlenségben, a személyi vagy a csoportos érdek érvényesítésének törekvésében. Az állami és a gazdasági szervek, illetve intézmények belső kapcsolataiban a felelősség gyakran elmosódik a különböző bizottságok és egyéb szervek között, nem határozzák meg világosan az egyének és a bizottságok felelősségének terjedelmét, úgyhogy nehéz ráhibázni a felelős dolgozóra. Nemrégen például a rakovníki járási pártbizottság figyelmeztetése alapján felülvizsgáltuk a város kerámiai üzemeinek átépítése során felmerült fogyatékosságok okait. Jelentős veszteségeket okozott a tervek meg nem felelő kidolgozása, nem idevaló és kipróbálatlan gépek alkalmazása, valamint az irányítás minden fokán a felelőtlen munka. A létesítményeket késéssel állították üzembe, a beruházási költségeket Jelentősen túllépték, nem érték el a tervezett kapacitást, sem az előírt minőségi mutatókat. Az eredeti cél eléréséhez további beruházási eszközökre lesz szükség. A fogyatékosságokért a Keramprojekt, a Prerovi Gépgyár, a Csehszlovák Kerámiaművek szakágazati igazgatósága és az Építőügyi Minisztérium felelős. Annak ellenére, hogy különféle minisztériumi és szakigazgatósági bizottságok vizsgálták a helyzetet, csak a pártszervek közbelépésére állapították meg a személyi felelősséget és vonták le a következményeket. E kérdésekben megengedhetetlen a kollektív felelősség, amely lehetővé tenné a vezető dolgozóknak, hogy valamilyen szerv döntéseivel takaródzanak. Lenin óva intett az ilyen gyakorlattól. Az említett és a további tapasztalataink arra figyelmeztetnek, hogy a vezetők még nem tették egészen magukévá a tökéletesített irányítási rendszernek ezt az alapvető követelményét. A Központi Bizottság beszámolójáról is kitűnik, hogy korunk elkerülhetetlen követelménye a jogkör rugalmas érvényesítése és a személyes felelősségvállalás. A személyi felelősség érvényesülésére kedvező objektív feltételeket teremtő tökélesített gazdasági rendszerben nőni fog a vezetők szerepe, jogköre és önállósága. Megfelelő politikai és szakmai színvonalon kell állniuk, hogy teljesíthessék a velük szemben támasztott társadalmi igényeket. A gazdasági vezetők helyes irányítási és vezetési képességével kapcsolatban nagy jelentősége van annak, hogy konkrétan Ismerjük a pártmunkát, a pártélet belső eszmei és szervezeti felépítését. Ezért helyes, ha a szakmailag rátermett, élettapasztalatokkal rendelkező dolgozók párttagságát mint társadalmunk vezető erejéhez tartozását pártos felelősséggel öszszefüggő előnynek tekintjük. A kommunistáktól, az államés a gazdasági apparátus vezetőitől ezért megköveteljük, hogy pártos elvszerűséggel viszonyuljanak saját felelősségükhöz és munkatársaik felelősségéhez. Az ellenőrző szervek rendszerének pártvezetését a megállapított fogyatékosságokért felelős személyek pontos megjelölésére fogjuk irányítani. Az új körülmények között ez az ellenőrzés színvonala emelésének egyik alapvető kérdése. A párt fontos küldetéssel bízta meg az ellenőrző és revíziós bizottságokat a pártfegyelem erősítésében és a párttagok nevelésében. A bizottságok a szervezeti szabályzat értelmében felelősségre vonják azokat, akik cselekedeteikkel megbontják a párt egységét, aláássák a pártszervezet és az egész párt tekintélyét, idegen ideológiai nézeteket csempésznek a párt életébe. Az ellenőrző és revíziós bizottságok fegyelmi eljárásának hatásköre a kongresszusi küldöttek elé terjesztett írásbeli jelentésből is kitűnik. A párttagok ideológiai fejlettségére vonatkozó összegyűjtött adatok azt bizonyítják, hogy míg a kommunisták többsége nagyfokú eszmei és politikai színvonalról tesz tanúságot, egyes tagok gondolkodásában kételyek merülnek fel, meginognak és tanácstalanok. Ennek fő okai elsősorban szocialista társadalmunk és a jelenkori nemzetközi kommunista mozgalom mai folyamatának bonyolultságában rejlenek. Tapasztalataink ugyanakkor azt bizonyítják, hogy nem lehet a végtelenségig tárgyalni és foglalkozni azokkal, akik nem Ismerik el mások nézeteit, s abszolút csalhatatlanoknak tartják magukat. Ogy vélik, hogy nem kell tekintetbe venni a közösség nézetét és elhatározásait, nem kell magukat alárendelni a közösség szükségleteinek és álláspontjainak. A pártnak szilárd elvei vannak, s ezek a nézetazonosságra, ezek öntudatos érvényesítésére és az önkéntes fegyelem betartására épülnek. Természetesen a nézetazonosságot és az önkéntes fegyelmet nem lehet adminisztratív és szervezési intézkedések útján létrehozni, hanem csak a pártfórumon folytatott nyílt eszmecsere feltételei között, a szervezet vezetősége és a tagok kölcsönhatásában, az egyes párttagok konkrét kapcsolataiban. Noha a fegyelmi eljárást a végső intézkedésnek tartjuk ott, ahol más nevelési eszközök csődöt mondtak, a jövőben ezt a munkaformát is jobban felhasználjuk a döntő társadalmi problémák aktív megoldására ós azoknak a kommunistáknak hatásosabb felelősségrevonására, akik hanyag munkájukkal ártanak a párt tekintélyének, népgazdasági károkat okoznak, eltorzítják az emberek elvtársi kapcsolatait, s ezzel erkölcsi károkat okoznak a társadalomnak. A két kongresszus közti tapasztalatok igazolják, hogy a párt ereje, akcióképessé; 3 és a párt sorainak fegyelme abban gyökerezik, hogy minden párttag részt vesz alapszervezetének határozathozatalában, a taggyűléseken véleményt mond a pártpolitika alapvető kérdéseiről, magáévá teszi és megtanulja helyesen értelmezni a felső pártszervek határozatait. Az alapszervezetekben olyan folyamat megy végbe, amelyben felismerik, milyen körülmények között érvényesül a demokratikus centralizmus elve, a párt vezető szerepe, a kádermunka, a bírálat ős az önbírálat jelentősége és a pártfegyelem. A Központi Bizottság plénumainak, íőként 1963 áprilisi és 1965 januári plénumának tanácskozása és megállapításai mély hatást gyakoroltak az alapszervezetekre. Még jobban érvényesültek a pártunkban a lenini normák, tisztázódott az alapszervezetek területi, termelési elve szerinti munkamegosztásának és helyzetének kérdése. Így bontakozódott ki ez az alapelv, amelyet tartalmilag a szervezeti szabályzat rögzít. A társadalmi szervezetek működésének a lakóhelyre való áthelyezésével az üzemi pártszervezeteknek sokkal nagyobb tere nyílott arra, hogy termelési kérdésekkel, gazdaságfejlesztéssel, s ennek pártvonalon történő biztosításával törődjenek. A lakóhely Illetékes pártszervezeteire, főként az emberek konkrét szükségletelt, érdekeit és kedvteléseit ismerő városi pártszervezetekre hárul a felelősség a társadalmi élet megszervezéséért és fejlesztéséért, amit különféle társadalmi és érdekszervezetek biztosítanak. Noha kezdetben különféle nehézségek, s egyes társadalmi szervezetekben olyan nézetek merültek fel, hogy jelentőségüket lebecsülik, a tapasztalatok azt mutatják, hogy bölcs döntés született. Ma már lényegében leküzdötték a kezdeti nehézségeket, s a helyi pártszervezetek nagyobb figyelmet szentelnek a kérdéseknek. Természetesen a megismerés foka, főként a hatásosabb munkaformák érvényesülése az alapszervezetekben eltérő, s a munka megjavítására irányuló törekvést folyamatnak kell tekinteni. Elvtársak! A XII. kongresszus a Központi Bizottság feladatává tette, hogy négy hónapon belül zárja le azokat a hátralévő eseteket, amikor a pártmunka lenini normáit és a szocialista törvényességet sértették meg. A Központi Bizottság teljesítette ezt a feladatát. A felülvizsgálás! kérvényeket behatóan értékeltük, és a legnagyobb figyelemmel megvizsgáltuk azokat az okokat és bizonyítékokat, amelyek alapján az előző döntéseket hozták. Az egyének emberi és pártos arculatát is figyelembe vettük. Megállapítást nyert, hogy 455 esetben nem eléggé ellenőrzött adatok, feltevések és gyanúsítások alapján jogtalanul szabtak ki pártbüntetéseket. Ezeknek az elvtársaknak visszaadtuk pártIgazolványukat, vagy érvénytelenítettük pártbüntetésüket és orvosoltuk a velük szemben elkövetett igazságtalanságokat. A múlt hibáinak helyrehozására irányuló törekvések érdekében el kellett választani azokat az eseteket, amelyekben törekvésünket egyesek egyéni érdekükben akarták kihasznál ni. Tüzetes felülvizsgálás és megítélés után a szervek elutasították a nem jogos kérvényeket. Azoknak esetében, akik felelőtlen munkájukkal lehetővé tették a hibák elkövetését, párt és állami vonalon szintén le(Folytatás a 3. oldalon)