Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-14 / 162. szám, kedd

ERDEI SETA PILLANATKÉPEK A KÖZÉP-SZLOVÁKIAI ERDŐGAZDASÁGOKBÓL r . m^m M W&f- l mttrbk SZÉP AZ IDEI EPERTERMÉS. (C'fK - I. Dubovšký íelv.) JOGOS ÉRDEKLŐDÉS A napsütés, a forró asz" falt, a városok tikkasztó levegője úgyszólván „kikergeti" az embert a természetbe, a lombos fák árnyékába, vagy a fenyvesek égbe nyúló törzsei közt kanyarodó ösvényekre. Közeleg a nyár, hív az erdő. S mi megyünk. S menny-' újat fedezünk ott fel! Tudja-e az olvasó például, hogy apró gyermekek félkézzel képesek őzeket megölni és sokat el ls pusztítanak közülük? Ugye, hihetetlen? Pedig Így van. Szomorúan mesélte az egyik feketebalogl erdész ismerősöm, hogy az emberkéz lágy simogatása. még ha olyannyira szeretetteljes is — néha gyilkol. Az emberek rendszerint megörülnek, ha őzikével találkoznak. az erdőben. Ha az őzgida lemarad menekülő anyja mögött, az emberek megfogják, megsimogatják, odatartják kisgyermekük elé, hadd cirógassa meg 6 is. örül a szülő, örül a gyerek, pedig ... halálra ítéltek egy őzgidát. A szagokra nagyon érzékeny őz szagáról ismeri meg gidáját, aszerint találja meg, ha elbolyong az erdőben. Ha lesimogattuk az ismerős szagot s emberkéz nyomát, szagát hagytuk a gida szőrén, anyja többé nem vallja magáénak — nem Ismert fel többé. Ki szoptatja azután a kisgidát, amely még maga nem él meg? Ha rátalál az erdész, odahaza felneveli. Ha nem leli meg senki, ottpusztul, árván ... S mit tudunk az erdei emberek életéről? Vajmi keveset. A városi ember el sem tudja képzelni talán, hogy az olyan mindennapinak tűnő egyszerű dolog, mint a gyülésezés, az erdei munkás számára 15—20 kilométeres utazást is jelent. S ráadásul gondot, hogy ki téríti meg az útiköltséget. S ha neki meg is térítik, mi minden Így kellene Az akácos melletti dűlőben nagy a sürgés-forgás. Három lőfogatos trágyát vontat a tarlóra, amit mindjárt el is teregetnek. A traktoros csak bekapcsolja a gépet, s a pótkocsi rakománya egy-két perc alatt kiürül. A trágyateregetőknek ügyeskedniük kell, mert Kovács Vilmos, a lánctalpas traktor vezetője hamarosan egy új szakasz szántásába kezd. Rohamosan fogy az előbb megkezdett parcella. Áz ilyen munkaszervezés ellen egy gazdásznak sem lehet kifogása. Alig kerültek le a dűlőről az őszi keverékek, máris új munkafolyamat kezdődött. A talajban is van annyi nedvesség, hogy a másodnövény csírázásnak indulhat. Az őszi keverék szépen fejlődött — mondja Bahorec Péter kocsis. — Ügy tudja, hogy a helyére csalamádét vetnek, amiből szintén nagy hozamokat szoktak betakarítani a Bajcsi Állami Gazdaságban. (b. j.) kö?etkezik abból, hogy 6 gyűlésre ment? A sofőr gyűlésezik — nyolc rakodómunkásnak nincs munkája. Mert nincs aki elszállítsa a fát... Az egyik Ľubochňa környéki erdőgazdaság legjobb traktorosa — éppen mert ő volt a legjobb — pártfunkciót kapott, ő lett az alapszervezet elnöke. Tisztségét jól ellátta, sőt, mivel tisztségéből kifolyólag sok dolga akadt a városban, még a helyi nemzeti bizottság is megbízta funkcióval. És a legjobb traktorosból lassan — a legrosszabb lett . Elvégre nem lehet az ember egyszerre a városban és az erdőben is. Nesluša községen a Bystrina patak folyik keresztül. Ahol a patak kiér a faluból, erdővé szélesednek a köréje telepített fák. Az erdőgazdaság érettnek találta a fákat a kivágásra, s elhatározta — mivel kevés volt a munkaerő —, a falubelieknek ajánlja fel a munkát. Hogy jobb kedvet keltsen a favágáshoz, megígérte, hogy a fából magánembereknek is elad szükség szerint törzseket. Jól tájékozott és agyafúrt ember lehetett az a középkorú férfi, aki erdészruhában, hivatalos arccal beállított a faluba és kijelentette: ő az erdőgazdaság mérnöke, lehet fát vásárolni. Az álló fatörzseket elővételben meg lehet venni, tessék parancsolni. Maguk mennyit akarnak? Két köbmétereset? Igen, tessék a cédula, nosza a pénzt. Maga, bácsikám, azt a nagyot szeretné? Az megvan két és fél köbméter. Pénze van? Igen? Nosza, magáé a fa . . . S így szépen eladogatta a kiserdőt. Nem rossz üzlet. Máig sem tudják, ki volt, aki eladta a neslušal erdőt. Fantasztikus munkát végeztek a közép-szlovákiai favágók az elmúlt évben. Mint arról már tudósítottuk olvasóinkat, a vihar 3 millió 122 ezer köbméter fát döntött kl 1964-ben. Tavaly egész éven át folyt a munka, segítettek a brigádosok, az alföldi szezonmunkások. December végén alig maradt a hárommillióból százezer köbméter. Ez már igen. Éppen idejében számolták a kidöntött törzseket, mert januárban újabb vihar pásztázott végig az Alacsony-Tátrán: Közel hatszázezer köbméteres új döntvény keletkezett. .. Pedig a Červená Skala-i erdőüzem már öt évre előrp teljesítette — a vihar „segítségével" — a f a vágási tervet. Ha már a favágóknál tartunk, hadd említsük meg, hogy legnagyobb problémájuk a messzi erdőkben levő munkahelyük megközelítése. 27 állandó autóbuszjárat szállítja a közép-szlovákiai erdők munkásait munkahelyük közelébe, de ezzel csak az erdőben dolgozók 11 százalékán segítettek. Ezért a munkahelyek közelében az erdőüzemek az utóbbi öt évben 33 munkásszállást létesítettek. Ez sem elég. Azon gondolkoztak, hogy személyszállításra használnak néhány üzemi teherautót. De Marko elvtárs, a žilinai erdővállalat igazgatója egyre „veri az asztalt" a kerületi pártbizottságon: „A mi munkásaink is megérdemlik, ha nem jobban, mint más üzemek dolgozói, hogy emberi módon utazzanak .. " A közlekedés kérdését teljesen még nem oldották meg. A közép-szlovákiai erdőkben 506 szocialista munkabrigád dolgozik 8000 taggal, összesen 24 ezer ember végez a kerületben erdei munkát. Az óriási kiterjedésű munkahelyek és az erdei központok közti nagy távolságok a szervezeti életnek nagy kerékkötői. A gyűléseket úgy oldják meg, hogy egy napon rendezik a termelési értekezletet, a pártgyűlést és a szakszervezeti gyűlést. így egy utazással „letudnak" az emberek három gyűlést is. Nem jó gyakorlat ez. A pártgyűléseken folytatják a termelési értekezleten, vagy a vezetők tanácskozásán megkezdett vitát, amely az erdőmunkások számára rendszerint túlságosan elvont. A szakszervezeti gyűlés tetézi az elgyűlésezett napot, s itt már csupán ismétlésekbe bocsátkoznak az elvtársak. Persze, a politikai munkát szervező embereknek ez, a megoldás kényelmes, sokkal egyszerűbb. mintha a munkahelyek pártcsoportjait. szakszervezeti bizalmiait kellene önállóságra nevelni... így aztán a munkásember számára érdektelen gyűlésektől sok párttag is megcsömörlik. Az eredmény? Az újonnan felvett párttagok közül 40—60 százalék munkás, de a kizárt, vagy a tagság soraiból t őr ölt emberek közül 87 százalék ... És ez már nagy hiba. Nem kellene szervezetileg is módosítani a politikai munkát az erdőgazdaságokban? S közelebb hozni a munkahelyekhez? ... Lám, hová jutottunk, pedig csak rövid sétára indultunk az erdőbe. Az erdő nemcsak hűs árnyat, madárdalt nyújt, hanem gazdasági tényező ls, számos politikai problémát is fellelünk benne, ha közelebbről vizsgáljuk. E sorok írója ls olyannak szeretné látni az erdőt, amilyennek a kirándulásokon megszoktuk: illatosnak, madárdalosnak, zizegőn andalítónak, vagy vihartól félelmetesnek. De egyszer meg kell látni az erdőt a másik, a kevésbé ismert oldaláról is. Ezért ne nehezteljen az olvasó, hogy egy kalap alatt számoltunk be a megható őziketörténetről és a politikai munka szervezési problémáiról. Hiszen mindez ugyanabban az erdőben történik. VILCSEK GÉZA Falvainkon és a városokban egyre többen kérdik, mi történik p mezőgazdaságban aa új irányítási rendszer bevezetése után Legtöbben így fogalmazzák meg óhajukat: lesz-e elegendő hús, javul-e a tej és a vaj minősége s egyáltalán, olcsóbb lesz-e az élelmiszer? Érthető és jogos a lakosság érdeklődése, hiszen a mezőgazdasági termelés növelése nélkül sem a népgazdaság arányos, összehangolt fejlődése, sem a nép életszínvonalának emelése nem biztosítható. E feladat teljesítését a közelmúltban lezajlott pártkongresszus határozatai, a tudományos alapokra épült új irányítási elvek elsősorban aaáltal segítik elő, hogy eleve növelik a dolgozó parasztok termelési igyekezetét, az eddiginél anyagilag is jobban értékelik munkájukat. A mezőgazdaságban az utóbbi évek folyamán, több változás, javulás történt, de az elmúlt néhány évben olyan fogyatékosságok is mutatkoztak, amelyek megszüntetése nélkül nem tudjuk tartani a versenyt a fejlett országok termelésével. Különösen nagy gond a termelékenység nem kielégítő növekedése, a munkaerőhiány, amely a fiatalok elvándorlása következtében keletkezett. E problémákat még csak súlyosbította az adminisztratív elvekre épült túlságosan direktív irányító és szervező munka. Az új irányítási rendszer végképp kizárja az elavult, hivatali parancsszeríí rlképzelések érvényesítését. A tervben rögzített feladatokat ezután nem adminisztratív eszközökkel, hanem az irányítás közvetett rendszerével, magyarán: az árak, a prémium, a külön pótlék, a mezőgazdasági adók, ax állami támogatás és a hitel tervszerű felhasználásával, tehát a gazdasági ösztönzőkkel váltják majd valóra. Az anyagi ösztönzést nagyban elősegíti az árak alakulása is, amelynek nagyságát a kínálat és a kereslet törvénye szabja meg. A külön pótlékok, az a>dók ugyancsak serkentőleg hatnak a mezőgazdasági üzemekre, és főleg azok számára jelent nagy előnyt, akik okosan használják fel anyagi eszközeiket az árutermelés fokozására. Az irányítás új elvei a jövő év elején lépnek életbe. A fejlesztési tervek előirányzata szerint a mezőgazdaság bruttó termelésének 1970-ig az előzfi négy év átlagához viszonyítva mintegy 19 százalékkal kell növekednie. A hátralevő időszakot ezért a szövekezeteknek, a* állami gazdaságoknak a gazdálkodás jó tapasztalatainak általánosítására, a hatékonyság növelésére ésszerűen kell kihasználniok. Természetesen ebben az átalakulási folyamatban nem feledkezhetnek meg a termelésben cselekvő emberről, mert nincs az anyagi ösztönzőknek az a rendszere, amely a biztató szót, a dolgozók kezdeményező erejét helyettesíthetné. Az új irányítási elveK érvényesítését megelőzőleg a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, a felelős szerveknek erre is kell gondolniok. (th| EfCHMAN CK'TTlíSeK .« ÍTCRSS 1945 májusának első napjaiban eltűnt Európából Adolf Eichmann, a hírhedt zsidógytlkos. 22 nehéz ládát vitt magával útjára, amelyek 24 millió birodalmi márka értéket tartalmaztak. Ez azonban csak töredéke volt a zsákmánynak. Hol maradt a kincsek oroszlánrésze, az arany- és devlzavagyon, amelyet az SS halálgyáraiban harácsolt össze? Dr. julius Mader, az ismert történész és író nyomára bukkant a kincset érő vagyonnak. Erről a következőkben számolt be a „junge Welt"-ben. 1. Titokzatos szállítmány Adolf Eichmann SS-ObersturmbannWhrer, Himmler „jobbkfai'e" a zsidóüldözésben — amint Ismeretes — 1962. június 1-én bitófán végezte becstelen életét az izraeli Ramleh börtönben. Mielőtt halálra ítélték, kimerítő tudósításokat irt a cellájában, és a bíróság előtt is számos kérdésre "•Steswri. jóllehet az anyag jórészét már ismertették a nyilvánossággal, mégis jogos a kérdés, vajon a tömeggyilkos nem hallgatta-e el titkainak egyikét, a halálgyárakból származó kincsek hollétét és értékét. Amennyiben pedig Eichmann mégis elárulta volna titkát, va jon nem őrzik-e azt továbbra ls bizonyos izraeli körök? Szemtanúk vallomásából kétségtelenül kitűnik, hogy Eichmann 1945 májusának első napjaiban súlyos „pogygyászával" együtt az ausztriai Bad Aussee közelében emelkedő „Blaa-Alpe-ra" menekült. Előzőleg még jelentkezett felettesénél, Ernst Kaltenbrunnernál, a náci államrendőrség és biztonsági szolgálat főnökénél. Az említett 22 ládából álló és nemzetközi forrásokból származó vélemények szerint 24 millió birodalmi márkára becsült zsákmányát teherautón szállította utána az SS egyik különítménye. Első pillanatra magasnak tűnik a rablott holmik értéke, de tudjuk, hogy Eichmannt bízták meg a „zsidó kérdés végleges megoldásával", s ha figyelembe vesszük, hogy Eichmann 8,3 millió zsidót mindenéből kifosztott, viszonylag nem is mondhatók túlértékelteknek az Eíchmann-kincsek. Hol rekedt meg az SS-pribékek által eltulajdonított vagyon zöme? Az ismert történész a mesebeli kincsek holléte után éveken keresztül lankadatlanul és szívósan nyomozott. Kutatása eredményét az alábbiakban Ismertetjük. A „szellemvonat" 1945 februárjában helyenként még hófoltok tarkállottak a vidéken, amikor lázas tevékenység folyt a Bad Salzungen közelében, a Rhön-hegység és a Türingiai erdő között álmatagon elnyúló Merkers faluban. A szomszédos dorndorfi rendezőpályaudvarra éj idején soron kívül vonatszerelvény futott be. Két személykocsiból és 24 fedett tehervagonból állott, amelyek mindegyikét állig felfegyverzett SS-martalócok őrizték. Minden egyes vasúti őrház elé SS-legényeket állították. Nem véletlen, hogy csak az éjjeli órákban Indították útnak a „szellemvonatot". A szövetséges haderők akkoriban többnyire a nappali órákra korlátozták felderítő és ellenőrző berepüléseiket. Avatatlan szemek elől is leplezni kellett a különös vonatszerelvény útirányát, illetve végcélját, mert a szállítmány a „titkos birodalmi ügy" pecsétet viselte. A 24 teherkocsit ugyanis teljesen teletömték papírpénzzel, valutákkal, külföldi részvényekkel, platinanyakékekkel, aranyórákkal, ékszerekkel és az aranyrudak ezreivel. Alig állt meg a vonat, SS-tisztek ugrottak le a szerelvényről, idomított farkaskutyákkal átfésülték, majd lezárták a környéket. Ez alatt polgári ruhás, de felfegyverzett bankhivatalnokok a vasúti kocsik tolóajtaján levő többszörös ólomzárak épségét siettek ellenőrizni. Még a szolgálatot teljesítő vasutasokat sem engedték a szellemvonat közelébe. A kincsek elszállításához még az éjszaka leple alatt fogtak hozzá. Nesztelenül, fokozatosan és tervszerűen. Minden egyes lépést, mozzanatot percnyi pontossággal kiszámítottak Elindult á tehergépkocsik végtelennek tűnő sora a „Kaiseroda" nevű káliumfejtő irányába. Ezt az isten háta mögötti helvet szemelték ki a náci hatalmasságok búvóhelyül Irhájuk mentésére, valamint a világ minden tájáról összeharácsolt zsákmányuk elrejtésére. „Németország zölden viruló szívében". ahogyan költőien Türingiát nevezik, 800 m-nyire a föld felszíne alatt megközelíthetetlen erődöt akadtak kiépíteni Hitler, Himmler és Eichmann elképzelései szerint, ahol örök időkre biztonságban vélték és bármikor elér hették volna rablott kincseiket. KÖVETKEZIK: MIRŐL DÖNTÖTTEK A STRASBOURGI ÉRTEKEZLETEN?