Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-11 / 159. szám, szombat

Május elsejét első Ízben ün­nepeltük Indiában. A nálunk várva várt virágba borulás hónapja, a szerelmesek hó­napja Indiában az év leg­rosszabb hava. Ha a hőmérő 40 fokot mutat, akkor a la­pok időjárásjelentéiei bizo­nyára azt állítják hogy a hő­mérséklet néhány fokkal a normális alatt volt. A levegő páratartalma 10 százalék kö­rül mozog (nálunk 75 szá­zalék). Egy Indiában élő európai rendszerint akkor kezd érdek­lődni a lakosság életmódja, főként a nehéz klíma elleni védekezés Iránt, ha már idült hörghurutot szerzett, és izületi fájdalmai vannak a sok hűtőberendezéstől, ami­vel a trópusokon megnróbál­ja kirse kellemessé tenni éle­tét. Higgyék el, a legjobb re­cept a kibírhatatlan éghajlati nehézségek elviselésére az, ha az ember ellesi az ősla­kosság életmódját. így aztán egy szép napon kikapcsoltuk a légkondicionáló berende­zést, kimentünk az indiai piacra, és vettünk csarpajat, azaz kötélből font indiai ágyat, s a hálószobát a tetőre költöztettük. HÁLÓSZOBA A HÁZTETŐN Aki új ember Indiában, mély részvéttel néz azokra, akik ezeken a látszatra kez­detleges ágyakon alusznak. Pedig ml vagyunk a sajnálat­raméltók, akik nyáron hűtő és télen melegítő Dunlop­matracokon alszunk, amelyek este a csalóka kényelem lát­szatát keltik, de reggel törő­dötten ébred az ember. A csar­pajhoz évezredes tapasztala­tok fűződnek, a csarpaj sok indiai háztartásban az egyet­len bútordarab. Az indiai jár­dák „vagyonosabb lakói" szá­mára az egész háztartást, sőt az üzletet is jelenti, mert nap­pal papírt borítanak rá, és kiteregetik' rá áruikat. A csar­pajon kitűnően lehet aludni. Nem tudom elképzelni mo­dern lakásban, de turistaház­ban eszménylen beválna. Ha a külkereskedelemben dol­goznék, feltétlenül megren­delném, vagy legalább ls Ó-Delhi utcáit szatócsboltok beláthatatlan sorai szegélyezik. a verandára. Reggeli menet­gyakorlat közben azonban nem hagyja magát zavartat­ni. Üdvözletet int, de betart­ja lépéseinek ritmusát, s nem igazodik a ml lépéseinkhez. Végül mi ls elhatároztuk, hogy ezentúl nem sétálni, ha­nem menetelni fogunk ... A legkellemesebb felfrissü­lést ilyenkor a napkelte Jelen­ti. Lehet, hogy a forró égövi országokban elterjedt vallá­sok ls ezért tanítják híveiket arra, hogy imádkozás közben kelet felé forduljanak. Azt sem hallgathatom el, hogy a kellemetlen indiai má­jus elviselését maga a termé­szet Is megkönnyíti. Ilyen­kor érik be az aromatikus mangó gyümölcs, a líd, ez a különleges Indiai gyümölcs­fajta, amely rendkívül frissf­tőleg hat. A kerti eperhez ha­sonlít, de bőrszerű héj bo­rltja. Ize olyan, mint a bol­gár szőlőé. Persze mi sem pó­tolhatja a gyönyörű hazai vi­rágos májust, amely ugyan néha nagyon hideg szokott lenni. megvetetném a gyártási badalmát Indiától. ÉLŐ JÓGAKÖNYV A háztetőn alvásnak is meg­van a maga előnye. Aki ál­matlanságban szenved, nem kell százig és visszafelé szá­molnia, hanem megszámolhat­ja az éjszakai mennybolt csil­lagait, esetleg megfigyelheti, hogy egy csillag hirtelen ke­let felé iramodik, amiből he­lyesen arra következtethet, hogy nem más, mint mester­séges hold. Az embernek őrára sincs szüksége, mert heteken át a csillagok állásából ls felis­merheti, hány óra van. Vagy rájöhet a napkelte szerint, esetleg megtudhatja abból is, mikor kelnek fel a szomszé­dok. Arról nem is beszélek, hogy fenn, a háztetőn kelle­mes szellő hűsíti a forró le­vegőt. Sok Indiai a kertben alszik, így a tetőről Jó kilá­tás nyílik a szomszéd háló­szobákba ls. További tapaszta­latokat szereztünk. Az embe­rek általában a nappal együtt kelnek fel, mert csak reggel végezhetnek több mozgást igénylő munkát, és csak reg­gel lehet sétálni. Az első na­pokban észrevettük, hogy szomszédunk, egy Idősebb úr már frissen hazafelé tartott, amikor mi még csak ébredez­tünk. Példáját követve egy­szer hamarabb keltünk fel, és besiettünk a legközelebbi parkba. Itt várt minket a gnagyobb meglepetés. Az utóbbi időben bizonyára önök is sokat olvastak az indiai jógáról. Ennek Lgszebb il­lusztrációjául az indiai regge­lek szolgálhatnak a sok he­lyen régi muzulmán sírok kö­rül elterülő parkokban. A pá­zsitokat jógik lepik el. Az egyik mozdulatlanul a feje tetején áll, a másik jelleg­zetes jógi testtartásban lég­zési gyakorlatokat végez, egy másik... Az ifjúság inkább a gyorsabb gyakorlatokat ked­veli. Az indiai parkok regge­lente tornatermekké alakul­nak át, amelyeknek indiai jellegzetessége az, hogy min­denki egyénileg, önmagában elmélyülve végzi a gyakorla­tokat. Csak mintegy tíz nyug­díjas alkot egy csoportot, ők reggelente kollektíván mene­telnek a parkban. MINDENRE VAN ORVOSSÁG Megszoktuk a reggeli sétá­kat, bár minden reggel ugyan­az a kép fogad. Ugyanazok a gyakorlatok, ugyanazok az emberek. Az indiaiak magán­életének rendkívüli fegyel­mezettsége nyilvánul meg ben­ne. őszintén szólva szöges el­lentétben van a közélettel. Szomszédunk, akitől kedvet kaptunk a reggeli sétákra, szívesen szóba elegyedik ve­lünk, esetleg beállít hozzánk BURMAI HETKÖZ NAPOK Megmásíthatatlan törvénysze­rűséggel bekövetkezett a mon­szun, amely valahol az Indiai­óceán végtelen térségeiben ke­letkezve Burmába is betört. Pa­takokban folyt az eső a nap hevétől átizzott rangooni utca­kövezetre. Amikor az ember a vízfüggönyön keresztül elnézi a Sve-Dagon pagoda tisztára mosott kupoláját, a narancs­sárga tógákban sürgölődő bon­cokat, a festői viseletben mutat­kozó járókelőket, egy pillanat­ra az az érzése, hogy itt meg­állt az idő. De csak egy pil­lanatra. A hagyományokat és az ősi szokásokat mélyen tisztelő Bur­ma lüktető modern életet él azoknak az eszméknek szelle­mében, amelyeket a „Burmai út a szocializmus Jelé" elnevezésű kormányprogram megjelölt. Burma arculata szemlátomást változik. Rangoonban és más városokban már nincsenek an­gol feliratok, amelyek valaha azt hirdették, hogy bizonyos bank, hivatal, vagy üzem va­lamelyik külföldi társaság tu­lajdona. Az államosított bankok és üzletek új neve mindig az­zal kezdődik, hogy „népi" Ál­lamosították az összes külföldi társaságokat, bankokat, a köz­lekedést, a kül- és nagykeres­kedelmi vállalatokat, a vezető iparágakat. Egyszer újságokat lapozgat­\ra megakadt a szemem: A ran­gooni gyógyszeripari kombinát bevezette a 107. gyógyszer gyártását... U Sein Kuan, a kombinát igazgatója a vállalat megtekin­tés előtt behívott első emeleti dolgozószobájába, hogy egy ki­csit elbeszélgessünk. — Kombinátunk története 1958-ban kezdődik. Ekkor szűnt meg fölötte az Ewans társa­ság ellenőrzése. Egy évvel a határidő előtt felbontotta a szerződést. Érdek­li, hogy miért? A vállalat na­gyon rosszul dolgozott. Az an­golok szándékosan fékezték a termelést. Vezető és műszaki állásokba nem engedtek bur­maiakat. Nyíltan éreztették ve­lünk, hogy ml nem vagyunk képesek ilyen bonyolult gaz­daságot Irányítani. Az önállósult kombinát már egy év múlva hasznot hajtott, a forradalmi tanács hatalom­ra jutása után pedig mégin­kább virágzásnak indult. — Képzelje el, lényegében importált nyersanyaggal dolgo­zunk. A gyógyszereket a beho­zott gyógyszereknél olcsóbban hozzuk forgalomba, pedig leg­alább olyan jók. A kombinátot most bővítik. Kora reggel, még trópusi napkelte előtt indultunk el Rangoonból. A város peremétől dzsungelbozót szegélyezte az utat. Mögöttük mindkét olda­lon rizsföldek terültek el. A burmai utakat nem nevez­hetjük egyhangúaknak. Az egyik kanyaron túl sudár pál­maliget, majd könnyű bambusz­házak következtek, meg egy cölöpre épített szatócsbódé. Egy kilométerrel tovább egy buddhista pagodát és buddhista kolostor falait pillantottuk meg. Tovább az út mentén pálma­levél-függöny alatt tiszta víz­zel megtöltött agyagkorsók so­rakoztak az eltikkadt vándorok számára. Ezt a patriarchális képsorozatot váratlanul egv rozsdás tank feketéllő marad­ványai zárták le. A második világháború itt is itthagyta nyo­mait. Peguban sok érdekes pago­dát láttunk, meg egy hatalmas márvány Buddha-szobrot, amely oldalfekvésben ábrázolja Budd­hát. A levegő viszonylagos pá­ratartalma 100 százalékos. Ala­csony fekvésű a környék, ezért Burma legtermékenyebb része. Igaz, hogy a gyakori ára­dások elpusztítják a termés Jórészét. Az új élet jelei Burmában mindenütt fellelhetők. A ran­gooni állomáson éppen búcsúz­tatják a messzi Shan tarto­mányba induló gépesítőket. Ve­lük tartanak orvosok és párt­propagandisták is. Megismer­kedtem az egyikkel. Most sze­relt le, agronómus-tanfolyamot végzett, s egy hegyi faluban fog dolgozni, hogy az évszá­zadok óta csak ópiumot isme­rő parasztokat megtanítsa a rizs és a zöldség termesztésére is. A forradalmi kormány 1970­ig fel akarja számolni az írástudatlanságot. Taung-gyiba, Shan tarto­mány székhelyére óriási szer­pentinút vezet. Bambuszerdők­ben kis cölöpfalvakkal talál­kozunk. A tarka népviseletbe öltözött lakosság banánnal, pál­maszörppel kínálgat. Csend és nyugalom honol e tájon, pe­dig két éve itt volt a lakos­ságot terrorizáló szeparatista lázadók fő fészke. Garázdálko­dásuk nyomai ma már csak a hidakon látszanak. Taung-gyi tiszta kis város a fennsíkon. U Tu Ej, a shani közigazgatási tanács elnöke közismert személyiség Burmá­ban. Szerény dolgozószobájá­ban fogadott. Tőle tudtam meg egyet s mást e nemzetiségi ál­lam életéről és múltjáról. Az előző vezetők nem sokat tö­rődtek a nemzetiségi vidékek életének fellendítésével. A he­lyi hűbéruraknak ez így meg­felelt. Így aztán a forradalmi tanács nehéz örökséget vett át. Első intézkedései azt bizonyí­tották, hogy nagy figyelmet szentel a nemzetiségi kérdés­nek. így a Shan tartományt sem kerülte el az új élet szele. Iskolák, egészségügyi intézmé­nyek, öntözőrendszerek épültek, a lakosság kölcsönöket ka­pott ... A sanok, karenek, ka­csinok, és más nemzetiségek ma egyenlő szabadságjogokat élveznek. — Volt idő, amikor a mi vi­dékünkön letelepedett kuomin­tangista és más reakciós ele­mekkel szövetkezett szeparatis­ta erők elég komolyan zavar­ták az emberek normális éle­tét. A forradalmi tanács re­formintézkedései folytán azon­ban olyan eredmények szület­tek, hogy meghiúsult minden­nemű szervezett aknamunka — mondja U Tun Ej. Chauk ősi burmai város előtt az Irrawaddy-folyam partján kőolajfúró-tornyok erdeje tűnik fel. Itt, sokszor háromezer mé­ter mélyen a föld alatt szuny­nyad a burmai fekete arany mérhetetlert gazdagsága. Chauk nemcsak olajáról hí­res, forradalmi hagyományok­kal ls büszkélkedhet. Chauk legjobb fial a felszabadító csa­patok soraiban küzdöttek az angol és japán gyarmatosítók ellen. Sokan áldozták életüket. Nam csoda, hogy a forradalmi szellemű lakosság 1963-ban örömmel fogadta a British Oil társaság államosítását. A város forradalmi hagyomá­nyainak elismeréséül 1964-ben itt rendezték meg az első or­szágos munkásszemináriumot, amelyen a burmai vezetők a társadalmi gazdasági átalaku­lásokkal kapcsolatban külön­féle kérdésekben adtak taná­csot a burmai munkások képvi­selőinek. Itt vitatták meg a munkások elemi jogairól és kö­telességeiről szóló törvényter­vezetet is... — Ellenségeink világgá kür­tölik, hogy Burmában állítólag nincs demokrácia... A munká­sok mást mondanak, s a kor­mány hallgat rájuk. A burmai olajmunkások feladatul kap­ták, hogy a közeljövőben hazai forrásokból biztosítsák az or­szág kőolajszükségletét. ... Akkor hagytam el a kom­binátot, amikor megszólalt a sziréna. A munka végeztével sietve távoztak az emberek. Mindegyik munkásnak volt még tennivalója. A burmai kőolaj­ipari dolgozók közönséges hét­köznapja volt... A. Filippov burmai úti jegyzetei Tutajok a Salween-folyón Moulmein kikötőben.

Next

/
Thumbnails
Contents