Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-09 / 157. szám, csütörtök

l/loátó búzáidról mindig M­r^ res volt Csallóköz. Régeb­ben annál kevesebbet hallhat­tak az itteni szőlőtermesztésről vagy akár a méhészetről. Ha foglalkoztak is e termelési ága­zattal, általában csak „háztájl­ként" kicsiben űzték. A szövetkezeti mozgalom te­rebélyesedésével egyre Jobban tért hódit e vidéken ez a „kü­lönleges" termesztési ág ts. Csaknem min­den szövetkezet létesített gyü­mölcsöst, ám a szőlőtermesz tés, amely kivé­teles talajt igé­nyel, nem min­denütt terjedt el. Az ötszáz hektáros balázs­fai szövetkezet ben viszont si­kerrel űzik a gyümölcster • mesztést, szőlő­termelést és méhészetet. E három termelési ág szakembe­re hétköznapjainak egy kis tö­redékét mutatjuk be. ros eperbe, már nem úgy beszél róla, mint fölösleges termelési ágról. Ö is tudja már, hogy az eper­termesztés csak hasznára van a közösnek. A járás termelési ter­vét sem veszélyezteti, hiszen Tóth István, a termelési igazga­tóság agronómusa egyik úttörő­je volt az eper meghonosításá­nak Balázsfán. Konkurrálhat-e az eper a sző­termelési ág jó pénzforrás • ELSŐ EPERTERMÉS BALÁZSFÁN • CSALLÓKÖZBEN IS TEREM JÓ BOR • SZÁZ CSALÁD SZORGALMAS MUNKÁJA A kertész Boldogan sétálgat a haragos zöld epersorok között. Megáll, hogy elgyönyörködjék a piroso­dó termés láttán. Aztán lehajol, szétlebbenti a leveleket. — Az eper érdekes gyü­mölcs — szólal meg a kertész. Hetekig érleli termését. Minden­nap szedhető belőle valami. — Sok munkáskéz kell hoz­zá? — Munkaigényes növény. Ám megért a fáradságot. Ezt már most látjuk, az első terméskor. — Mennyi van belőle? — Alig egy hektárnyi csupán, de a haszon az aztán igenI Ta­lán a legjobb pénzforrása a szö­vetkezetnek. A fiatal kertész — Cifra Béla érti munkáját. Több mint 30 hektár gyümölcsös és nyolc hektár zöldségkertészet terme­léséért felelős. Hogy ls tudná ezt szakszerűen végezni, ha nem volna kertészeti középiskolája? Ám az elmélet mit sem ér meg­felelő gyakorlat nélkül. Az is­kola befejezése után három évig volt gyakorlaton az abonyl szö­vetkezetben, ahol kiváló ker­tész segítette őt. Aztán került Balázsfára, s most a szomszédos Pódafán lakik. Mennyi termésre számítanak? Az időjárás nagyszerű. Eddig 12 mázsát szállítottak, kilónként 7 koronáért. Ezen kívül 50 mázsa termés várható. Sok vitára adott okot az epertermesztés. A vin­cellér például hallani sem akart róla. Talán konkurrenciát látott henne? Hadd szóljon erről ő, a legilletékesebb. A vincellér lővel? Kl tudja? Egyiknek is, másiknak is megvannak az elő­nyel, hátrányai. A kertész sze­rint az eper, a vincellér szerint a szőlő a kifizetőbb! Ez is amo­lyan egészséges virtuskodás, hisz mindketten tudják, hogy szükség van egyikre is, másikra is. Hatvannégyben — mondta a kertész — olyan termés volt szőlőből/ hogy a tervet 150 szá­zalékra teljesítette. Pedig a ti­zennyolc és fél hektárnyiból még csak hat és fél hektár ter­mő. A többi fiatal ültetvény. S milyen termés várható az Idén? A vincellér eléggé óvatos. Szüretig sok minden érheti a fürtöt. Csak napfény legyen elég. Akkor édes a szőlő, jó a leve. — Tavaly gyengébb volt a ter­més, azért 220 ezer koronát így is bevettünk a szőlőből. A hatvannégyes esztendő többször is szóba kerül. Az em­lített esztendőben díjat is nyert a balázsfai szőlő leve. — A pozsonyi borversenyen két arany és két ezüst érmet nyertünk. A legnagyobb elisme­rést a Müller-Turgauért kaptuk. A Veltlin bronz érmet kapott. ö is úgy véli, ml is azt tart­juk, hogy ennél méltóbb elisme­rést alig kaphat egy vincellér és a csallóközi bor. — így aztán lesz egy kis pré­mium is? — Lesz bizony! És ki ne örül­ne ennek jobban, mint a mé­hész? Igaz a szövetkezetnek is megéri. A méh a legolcsóbb munkaerő. Felmérhetetlen szol­gáltatot tesz a növények bepor­zásában, közben értékes anya­got gyűjt. Elmondja még, hogy családon­ként, illetve egy-egy kaptár munkája révén 12—13 kg méz­hez jut a közös. Akadnak csalá­dok, amelyek 18 kilogrammot gyűjtenek. Száz családot gondoz. Kiszá­mítható, meny­nyi a haszon belőle. Erre büszke, és en­nek örül is a méhész. Csak az olyan meg­jegyzések bosz­szantják, amikor azt hallja, hogy meg sem érde­melte a prémiumot... A többségnek persze nem ez a véleménye. Megértik, hogy a havi 37 munkaegységért ala­posan megdolgozik. Kétségtelen, száz méhcsalád­dal egy embernek elég sok a munkája. Igaz, a zümmögő kis állatkák jól „Ismerik" már gon­dozójukat. Ottjártunkor védősi­sak nélkül szedte ki a méztől terhes kereteket a kaptárakból. Kis fapálcikával söprögette le a munkájuk gyümölcsét görcsö­sen védelmező zsongó bolyt. Va­laki megkérdezte: — Aztán nem döglenek meg, ha olyan „szigorúan" bán velük? — Na hát így szólni! Csak nem méhész mondhat ilyet. A méh elpusztul, de sohasem dög­lik meg... A méhész Közel negyven esztendeje dol­gozik a szakmában megszakí­tás nélkül. Sok helyütt megfor­dult, egyre másra szerezte a tapasztalatokat. A gyakorlati munka a méhészet igazi meste­révé tette. Éppen ezért esett 12 évvel ezelőtt Hodosy Dezsőre, a sikabonyi híres méhészre a ba­lázsfaiak választása. Naponta felül a motorkerékpárra, hogy a néhány kilométernyi utat ha­marább megtegye. Mióta idejár, második motorkerékpárját kop­tatja ... Hogyan is kezdhetnénk a mé­hésszel a beszélgetést, mint a megszokott kérdéssel. — Milyen a hordás? — Az idén kiváló. Korán kita­vaszodott. Volt és van elég vi­rág. — Családonként hány kilő mézre számít? — A tervem tíz mázsa. De ez meglesz az első pörgetésből. H é Á Feledi Állami Gazdaságban is szép az évelő takarmány AZ ELISMERT GAZDÁSZ A nemespanyi szövetkezet telepén a takarmányosok szecs­káznak. A tavalyi termésből még egész kazal takarmány áll rendelkezésükre, s két traktoros már a lucernát kaszálja. Néhány évvel ezelőtt azonban más volt a helyzet. A téli hó­napokban nagy keletje volt mind a szálas, mind a szemes ta­karmánynak. Az idén önellátók mind a két fajtából, illetve az új termésig csak másfél vagon takarmányt kell kikölcsönöz­niük, ám ezt sem kellene, ha Fél-e a méhcslpéstől? Csöp­pet sem. Hiába is szúrják, az ő testén nem látszik meg, nem ís fájdalmas. Immúnis a méhmé­reggel szemben. |áromféle speciális termés­ről adtunk számot. Ba­lázsfán a fő termelési ág a nö­vénytermelés és az állattenyész­tés. Ám a gyümölcs — szőlő — és méz szintén gyarapítja a kö­zös bevételt. E három ember irányításával szép bevételhez jut a szövetkezet. Tehát nem kis része van abban a szőlészetnek, kertészetnek és méhészetnek, hogy náluk 25 korona a munka­egység értéke. S ha az idén jól beválik a gabonatermelés (a határ nagyon szép) a rendes jutalmon kívül még prémium is jut majd a tagságnak. MÉRY FERENC Ugyanis tavaly hat vagon kölcsönt térítettek vissza és másfél vagon gabonát eladtak terven felül. így a mérleget úgy értékelhetjük, hogy már jobbra billent, mert a jelenle­gi másfél vagon hiány nem nagy veszteség, ha tekintetbe vesszük, hogy évekkel ezelőtt százezreket adtak ki takar­mányra. Persze, azokban az esztendőkben a tagság Jövedel­mo sem volt Irigylésre méltó. A tervezett 15 koronás munka­egység értéke rendszerint há­rom—négy koronával kevesebb lett. Az utóbbi két esztendőben azonban már többet is osztott a szövetkezet. Tavaly a pré­miummal együtt 11 fillér hí­ján 20 KORONA JUTOTT EGY EGY MUNKAEGYSÉGRE. A természetbenivel együtt vi­szont meghaladta a 22 koro­nát. És futotta már fizetett szabadságra, és a betegállo­mányban levő tagok díjazásá­ra is. A bankban meg 354 ezer koronát helyeztek el biztonság kedvéért. — Az új gazdász tette rend­be a gazdaságot — mondja Oravec Imre mázsamester. Anton Behul gazdász harma­dik éve dolgozik a szövetkezet­ben, s nemcsak a ceruzát for­gatja jól, hanem utána ts néz a dolgoknak. Első dolga volt, hogy bevezesse a pontos nyil­vántartást. Minden termék a mázsán megy keresztül, mert csak így lehet figyelemmel kí­sérni a termelési önköltséget. A tavalyi eredmények még nem jelentenek világraszóló eseményt, bár egyes termékek önköltségi ára kiemelkedő. Az árpa termelése csak 5B KORONÁBA KERÜLT MÁZSÁNKÉNT. Igaz, a kukoricáé 88,70 koro­nába, ám a hústermelésen már Így is nyert a gazdaság. Min­den kiló sertéshús 3 korona 2 fillér jövedelmet hozott, s nem fizettek rá a marhahús és a tejtermelésre sem. Az idén még C elázott mezei úton • Járom a határt Zsoldos Dénessel, a ca­bajl szövetkezet örökké mozgó agronőmusával. A ragadós sárkölöncök rátapadnak lábbelinkre, térdig felgyűrt nadrág­szárunkra. A lomhán kúszó ter­hes felhők eltakarják a napot. Kísérőm arca azonban változatlanul derűs. Viselkedésén sem látszik, hogy bosszan­kodnak a csapadékos Időjárás miatt. A kiadós eső áldás, az aranynál is többet ér. Menet közben csak rit­kán szólunk egymáshoz. Az ember alig győz be- rártudományi egyetem álland6a n ESO UTAN máról, a helyes szakve- fehérjetápértékek kiszá­zetésről. mltott egyenletével, Az egyik dús növény- mint a játékos kedvű zetű lucernás mellé ér- gyermek a labdával, ve rövid pihenőt tar- _ Rendben van — tunk. Az agronómus jó zökkentem ki sodrából, gazda módjára, önfe- _ Ugyanígy tudják ezt ledten legelteti tekinte- a takarmányosok és a fejők ls? Az agronómus nem le­pődött meg a kérdésen. A szövetkezet valameny­nyi tagja okos gazdája is egyúttal a közösnek. ., . . A téli munkaiskola tan­arról hogy a nyitrai ag- folyamának ker etében rSrluHnniíSnHi omiafani ' tét a szabályos tábla zöld szőnyegén. Szavai megerednek akár a zá­poreső. Nagy szakérte­lemmel beszél a takar­mány betakarításáról, a tagok premizálásáról és telni a természet csodá­latosan szép művével. De nincs is nagy szük­ség most a magyarázko­dásra. A gazdag termés­tanszňke milyen hasz nos új eljárását alkal mázzák az etetnivaló szakismeretek tudásukat, gyarapítják s az újabb elsajátl­tartósltásához. Szavamra mondom, sel kecsegtető határ vegytanszakos tanárnak Seregliy Dénes, a vincellér nem is tagadja, hogy ő is nagy ellensége volt az epernek. Most már megbékélt, s amint bele­kóstolt a hüvelykujjnyi ssép pl­képe ej*/ vaskos könyv­höz hasonlít, szinte ol­vasni lehet belőle a szö­vetkezeti tagok szorgal­Is dicséretére válna az agronómus szakszerű magyarázata. Ogy ját- ját a szónak —, hiszen szik a keményítő- és a segítségével Ilyen csa­tása iránt sem közöm­bösek. — Hogyne értékelnék az új módszer jelentősé­gét — adja tovább pár­padékos időben is meg­őrizhetjük a zöldanyag nagyfokú tápértékét. Ezenkívül vegyszert sem kell a silózáshoz hasz­nálnunk. Az így tartósí­tott takarmányból a hasznosság eléréséhez csak fél adag szükséges. Nem számítottam kl, milyen anyagi haszna származik ebből a kö­zösnek. Annyi azonban bizonyos, hogy a várha­tó huszonháromezer má­zsa termés első kaszá­lásából nemcsak bő és kiváló minőségű takar­mányalapra, hanem bu­sás jövedelemre is szert tesznek. A határjárás befe­jeztével ismét előbukkantak a napsu­garak. Zsoldos Dénes a szenvedélyes szakember határozottságával beír­hatta kis jegyzetfüzeté­be a takarmány tartósí­tásának pontos dátumát. SZOMBATH AMBRUS szebb eredményeket érhetnek el, mert az első negyedévben a napi súlygyarapodás a ta­valyinál jobb. — Igyekszünk közös erővel rendbe tenni a gazdaságot — jegyzi meg szerényen a gaz­dász, akinek őszülő hajából következtetni lehet, hogy az éietben már néhány elemzést elvégzett, s kellő gyakorlatra tett szert. Nem is csalódtak benne a nemespanyiak (nyltrai járás) s a közöshöz való viszo­nyuk ts megváltozott. Igen, így szokott lenni, a nagyobb jöve­delem és a jobb munkakedv kölcsönös kísérője egymásnak. Vrták Zsigmond elnök az ál­lomány megtekintésére Invitál, s közben az eredményekről beszél. — Tavaly 13,5 malacot vá­lasztottunk el egy-egy kocától, az idén tizenhatot szeretnénk — mondja. Meg is van hozzá a feltétel, a takarmányozás jobb, a gon­dozók fs megértették, hogy több malacra van szükség. A szövetkezet 10 vagon húst akar eladni az idén. — Ezt nevezem hízómarhá­nak — mutat az elnök a kö­vetkező istállóban az állomány­ra. Sző, ami szó, valóban ritka látvány. A nagyobb példányok hat mázsa körül lehetnek, és még nem viszik őket piacra. Azt mondja az elnök, hogy MOST HtZNAK A LEGJOBBAN és minőségi árút akarnak el­adni. Súlygyarapodásuk nagy, ám azt is figyelembe kell ven­ni, hogy egy kiló hús előállí­tásához hány kiló abrakot fo­gyasztanak el. Ennek felülvizs­gálata minden esetre a gazdász hatáskörébe tartozik. A tehénállomány még nem erőssége a szövetkezetnek. Ta­valy állították be a tbc-sek he­lyére a jelenlegi fiatal tehene­ket, üszőket, s ezután itt is le­het várni a tejhozam növeke­dését, hiszen az évelők első kaszálása szép termést Ígér. A takarmánytermesztő terület nagy r a szántóföld egyharma­dát teszi ki, amiből 161 hek­tár az évelő. A gabonatermést illetően még korai lenne a becslés, az elnök sem akar jós­latokba bocsátkozni, annyit azonban sejtet, hogy A TAVALYINAL NAGYOBB HOZAMOKAT REMÉL. Említést érdemei az is, hogy a gazdaság irányítását egyre több képzett szakember veszi át. Az elnök mezőgazdasági is­kolában érettségizett. Az év elejétől agronómus mérnök Irá­nyítja a növénytermesztést. Gyakorlata ugyan még nincs, de a nyitrai főiskolán jól el­sajátította az elméletet. Meg­van rá a remény, hogy ezek az emberek még magasabb szintre emelik a gazdálkodást. BENYUS JÓZSEF 198B. VI. 9

Next

/
Thumbnails
Contents