Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-08 / 156. szám, szerda

A KULTÚRA ÉS A MŰVÉSZET PARTIRÄNYITASÄNAK NÉHÄNY KÉRDÉSE A párt munkája és a pártirányítás a kultúra és a művészet területén a lenini elvekre támaszkodik. „Nem vitás, — Irta Lenin —, az irodalmi munka tűri a legkevésbé, hogy gépiesen uniformizálják, nivellálják, hogy a többség uralkodjon a ki­sebbségen. Nem vitás, hogy itt feltétlenül nagyobb teret kell engedni az egyéni kezdeményezésnek, az egyéni hajlamoknak, teret kell engedni a gondolatnak és a fantáziának, a formának és a tartalomnak". (Lenin Művei, 10. kötet, 33. oldal, Szikra kiadás 1954.) Más alkalommal Lenin azonos problémával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy minden művész és mindenki, aki annak érzi magát, szent Jogának tartja eszményeihez igazodva sza­badon alkotni, akár van, akár nincs ennek jelentősége. Ez váltja ik a pezsgést, a kísérletezést, a zűrzavart. Lenin azon­ban aláhúzta, hogy a kommunistáknak nem szabad ölbe tett kézzel figyelni ezt a zűrzavart, hanem igyekezniük kell a fej­lődést tudatosan és világosan irányítani, mederbe terelni, megszabni eredményeit. Előfordultak rendkívül vitás nézetek, hogy a kultúra és a művészet számára biztosítanunk kell az autonómiát olyan értelemben, hogy független legyen a párt politikájától. A tör­ténelemben számos bizonyítékot találunk, hogy a politika ős a művészet fejlődése szervesen összefügg, bár viszonyuk nem­egyszer összetett. A művészet semmivel sem helyettesíthető. Ebben az értelemben autonóm, a társadalmi megismerésnek és tudatnak sajátos szférája. Önmagában azonban nincs sem­miféle értelme. A művész mindig konkrét művet alkot, a konk­rét társadalmi szükséglet számára. Kapcsolatban áll a társa­dalommal, szellemi és anyagi életével, ebből merít, művével segítséget nyújt formálásában és fejlesztésében. A kultúra és a művészet tehát a szocialista társadalomban csak akkor tehet eleget legsajátabb küldetésének, ha múlhatatlanul szükséges kapcsolatban áll a párt politikájával. A párt vezető szerepe objektíve abból a körülményből ered, hogy a szocializmus és a kommunizmus nem ösztönösen, hanem tudományos elmélet alapján, a munkásosztály vezette egész dolgozó nép tudatos alkotó munkássága nyomán fejlő­dik. A párt a társadalomban betöltött vezető szerepének Jellegével összhangban hangsúlyozza azt a követelményt, hogy a kulturális politika tudományos alapokon épüljön és érvénye­süljön, megszilárdítsa a kommunisták eszmei- és akcióegysé­gét, szoros kapcsolatban álljon a tömegekkel. A párt eszmei és politikai befolyást gyakorol a kulturális szakasz irányítá­sára, a káderpolitikára az állami és társadalmi szervezetekben egyaránt. A kultúra területén a párt vezető szerepe felöleli nemcsak a politikai szerveknek, hanem a párt e szakaszon tevékeny valamennyi tagjának aktivitását Is. A párt tevékeny és hatékony eszmei, Illetve a tömegek körében végzett politikai munkája feltételezi a pártmunka egyes módszerelnek további kidolgozását és lényeges tökélete­sítését a kultúra és a művészet területén. A párt vezető szere­pének érvényesítésére épülő pártirányítás csak akkor lehet hatásos, ha elválaszthatatlanul egybefűződik a párt konkrét Irányvonalának helyességét bizonyító meggyőző tevékenység­gel. Az Irányító munkának tárgyilagosan kell értékelnie és differenciálnia, tartózkodva a különféle általánosításoktól. Közös felelősségről akkor beszélhetünk, ha valóban közösen Járunk el tetteinkben és döntéseinkben. A kommunisták egysége megköveteli az elvek egységét, feltételezi a nézetek harcát és az arra irányuló törekvést, hogy megismerjük a va­lóság Igazi arculatát. Ezen a téren érvényesülnie kell a néze­tek demokratikus kicserélése elvének. A valóság tudományos megismerésére épülő és a párt célkitűzéseinek megfelelően fejlesztett véleménycsere azonos á párt Irányvonalát' sZeifi előtt tartó vitával. A párt határozataiban testet öltő követ­keztetések kötelezik a kommunistákat. Teljesítésük elválaszt­hatatlanul egybefűződik a pártfegyelemmel a közéletben és a tömegek körében végzett politikai munkában. A pártos felelősség arra kötelez, hogy a jelenlegi feltételek között a párt talaján oldjuk meg a kultúrának, a tudománynak és a művészetnek alapvető politikai szempontokkal kapcsolatos kérdéseit. A pártmunka legjobb hagyományai szellemében szilárdítsuk a pártirányítás formáit, amelyeknek célja az irányítás de­mokratikus módszerelnek elmélyítése. Ez megkívánja az olyan elképzelés megcáfolását, hogy a párt minden rész­letet előre megszab és mindenben döntést kell hoznia. Ez megkívánja elsősorban a szilárd politikai alapállást, minden kérdés elvszerű, pártos megoldását. A pártmunká­ra Is érvényes, hőgy a liberalizmus ellentmondásban áll a pártdemokráciával és ezen túlmenően felelőtlenségé­vel ismét életre kelti a dogmatikus gyakorlat és a szektás elképzelések maradványait. A liberalizmust és a dogmatizmust a pártos elvszerüségre épülő elmélyülő demokratizálással küzdhetjük le. A demokratikus viszonyokra és a kommunista felelősségtudatra épülő pártirányítás nemcsak kialakítja a sze­mélyi kezdeményezés érvényesülési terét, hanem számol ls vele, mint a szocialista kulturális alkotás múlhatatlanul szük­séges ösztönző tényezőjével. A hatásos pártirányítás feltétele, hogy minden állami szerv, társadalmi intézmény, szervezet, amely felel a kultúra és a művészet egészséges fejlődéséért, tevékenyen és teljes fe­lelősségtudattal döntse el a kérdéseket. Sürgetően szükséges a kultúra és a művészet területén komplex módon rendezni és kiépíteni az állam irányító munkásságát. Elsősorban olyan módszert kell kidolgozni, amely a kultúra és a művészet dol­gozóinak, Illetve a társadalmi szervezetek tagjainak minél szélesebb mértékben lehetővé tenné a közvetlen és közvetett részvételt e szakasz irányításában, hogy Igy felszámoljuk ennek a munkának bürokratizmusát. A párt politikája az Ideológia és a kultúra területén az egységes politikai koncepció kialakítását követi, következete­sen ügyel a szocialista kultúra és művészet tisztaságára, eszmei és erkölcsi alapjainak érlnthetetlenségére. A szocialista kultúra és a szocialista művészet programja élő módon ösztönzi a művészeti és a kulturális arcvonal min­den dolgozóját. Elválaszthatatlan kapcsolatban a szocialista gazdaság és a szocialista demokrácia fejlesztésével, a civili­zációt az ember szolgálatába állítja, létrehozza alkotó képes­ségei kibontakoztatásának és Igy az emberi társadalom igazi felvirágzásának feltételeit. Bár ez a program a jelenlegi kulturális kérdéseknek és a további fejlődés távlatainak csak néhány vonását öleli fel, tanúbizonysága annak, hogy a szo­cializmus az életnek olyan terepén is érvényesül, amelyet sorompók zárnak le a kapitalizmus elől. A társadalom szabad fejlődésének feltétele minden tagjának sokrétű kibontakozása. Művészetünk a szocializmus és a kapitalizmus küzdelmében, a haladás és a béke erőinek az Imperializmus és a háború erőivel vívott harcában nem állhat félre. Nem lehet és nem ls közömbös számunkra, hogy az Imperializmus vérét ontja azoknak, akik uralmát nem hajlandóak elviselni. Csehszlová­kia szocialista művészete ezért hozzájárul a proletár és a szo­cialista internacionalizmus, a szocialista hazafiság és a hon­védelem eszmélnek megszilárdításához és kibontakoztatásához, megszilárdítja nemzetközi szolidaritásunkat az Imperializmus­sal vívott csatánkban. Kultúránk pozitív programjának, kiteljesülésének és fejlesz­16 a másikba váló átigazolásuknak rendjét a Központi Bizottság szabályai határozzák meg; 6. Azoknak a párttagoknak az ügyét, akik passzívak és el­fogadható ok nélkül három hónapig ismételt figyelmeztetés ellenére sem fizetnek tagdíjat, vagy akik személyi, illetve más Indokoknál fogva nem tehetnek eleget pártbeli köteles­ségeiknek, az alapszervezet taggyűlése tárgyalja meg. Ha ek­kor kiderül, hogy a párttag elvesztette állandó kapcsolatát a pártszervezettel, ezt nem akarja helyreállítani és nem tel­jesíti kötelességeit, más vétséget azonban nem követett el, a pártból való törlésre javasolják. Az alapszervezet taggyűlé­se erről határozatot hoz, melyet megerősítés végett a járási pártbizottság elé terjeszt. 7. Az alapszabályzatban előirt pártkötelességek nem teljesí­téséért és az alapszabályzat megszegéséért, valamint olyan tettekért, amelyek miatt a párttagot a törvény előtt felelős­ségre vonják, az alábbi pártbüntetést szabhatják ki: dorgálást, megrovást, szigorú megrovást és pártból való kizárást, ami a legmagasabb pártbüntetés. A pártbüntetésnek nevelő kül­detése van és csak akkor szabható ki, ha már alkalmazták a párt más nevelő és befolyásoló eszközeit, mint az elvtársi bírálatot, a figyelmeztetést, vagy az intést. A pártbüntetés kiszabását feltüntetik a tagsági nyilvántar­tási lapon. A párttag vagy az alapszervezet bizottsága kérheti a büntetés törlését. Az ügy jellege szerint két-négy év eltel­tével erről az alapszervezet taggyűlése vagy az illetékes pártszerv dönt. A pártbüntetés törlése nem vonatkozik a párt­ból való kizárásra. Az eljárást a CSKP KB irányelvei szabják meg. 8. A pártbüntetésről, beleértve a pártból való kizárást ls, az alapszervezet taggyűlése dönt. Az alapszervezet bizottsága köteles megfelelő módon értesíteni és erre a gyűlésre meg­hívni azt a párttagot, akinek a vétségét tárgyalni fogják. Az alapszervezetnek a kizárásról szóló határozata akkor lép érvénybe, ha ezt a taggyűlésen jelenlevő párttagoknak legalább kétharmada megszavazta és a járási pártbizottság jóváhagyta. A járási pártbizottság legkésőbb két hónapon belül dönt az alapszervezet határozatáról. A párttagnak ad­dig, amíg a lárási pártbizottság helyben nem hagyja a kizá­rásra vonatkozó határozatot, joga van részt venni a taggyűlé­seken. A járási pártbizottság kizárást helybenhagyó döntése után a párttag köteles tagsági Igazolványát az alapszervezet­nek átadni. Komoly esetekben a pártból való kizárásról vagy más párt­büntetésről a járási, a kerületi, illetve a Központi Bizottság dönthet. Ha a járási bizottság dönt a kizárásról, akkor hatá­rozatát a kerületi bizottságnak kell jóváhagynia, ha a kerületi bizottság dönt, akkor a Központi Bizottságnak kell jóváhagy­nia a határozatot. 9. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a ke­rületi és a járási bizottságok tagjainak és póttagjainak, Illetve az ellenőrző és revíziós bizottságok tagjainak pártbüntetésé­ről (a kizárást ls beleértve) azoknak a pártszerveknek a tu­datával tárgyalnak az alapszervezetek, amelyeknek a meg­büntetett párttagok tagjai. Az alapszervezet a kizárási javas­latot az illetékes pártbizottság elé terjeszti, amely tagjának kizárásáról a szavazatok kétharmados többségével dönt. 10. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjának és póttagjának a Központi Bizottságból, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjának a Központi Ellen­őrző és Revíziós Bizottságból, vagy a párt soraiból való ki­zárása ügyében a pártkongresszus, két kongresszus közötti Időszakban pedig a Központi Bizottság plénuma dönt kéthar­mados szavazati többséggel. 11. A lehető legnagyobb körültekintéssel és gondossággal keli eldönteni a pártból való kizárást, figyelmesen vizsgálva, lndokoltak-e a párttaggal szemben emelt vádak. Ha a pártszerv szükségesnek tartja, akkor a pártsajtóban nyilvánosságra hozhatja a pártbüntetésről, beleértve a kizá­rásról, vagy az Indokolatlan büntetés felülvizsgálásáról ho­zott határozatát. 12. A párttagsági Igazolvány a párt tulajdona; minden párt­tag köteles megóvni az elvesztéstől, vagy megrongálódástól. A tagsági Igazolvány elvesztését, vagy megrongálódását min­den párttag köteles azonnal jelenteni az alapszervezet bizott­ságának. A tagsági Igazolvány gondatlanságból való elveszté­séért fegyelmi eljárást indítanak. A tagság megszűnése után a tagsági igazolványt a párt­szervek útján átadják a Központi Bizottságnak. 13. A pártból kizárt, vagy más pártbüntetést kapott tagnak jogában áll egy hónapon belül fellebbezést benyújtani égé­szen a Központi Bizottságig és a határozat felülvizsgálását kérni. A büntetésről szóló határozat mindaddig érvényben marad, amíg a felsőbb pártszerv nem dönt másképpen. A ke­rületi, vagy a Központi Bizottság legkésőbb az előterjesztéstől számított két hónapon belül dönt a pártból való kizárás ellen benyújtott fellebbezésről. II. A PART SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE. A PÄRTON BELÜLI DEMOKRÁCIA 14. A párt szervezeti felépítésének és tevékenységének ve­zérelve a demokratikus centralizmus. A demokratikus centralizmus megköveteli, hogy minden pártszervezet és kommunista az üzem és a helyiség konkréť viszonyai között aktívan és alkotó módon hajtsa végre a párt politikáját és a vezető pártszervek határozatait; lehetővé teszi a kommunisták és a többi dolgozók szocialista építésben szer­zett, általánosított tapasztalatainak érvényesítését a párt min­dennapi tevékenységében. A demokratikus centralizmus a párt egységes tevékenysé­gét, szilárd szervezeti felépítését és a szigorú pártfegyelmet egyesíti a legszélesebb párton belüli demokráciával és a kom : munisták kezdeményezésével. A demokratikus centralizmus a párt szervezeti felépítésében azt jelenti, hogy: a) a párt minden vezető szervét alulról felfelé választják; b) a pártszervek rendszeres időközökben számot adnak és jelentést tesznek tevékenységükről azoknak a pártszerveze­teknek, amelyek megválasztották őket és a felsőbb szervek­nek; c) a kisebbség és az egyének fegyelmezetten alávetik ma­gukat a többség döntéseinek; d) a felsőbb szervek határozatai feltétlenül kötelezőek az alsóbb szervekre. 15. A párt a területi-termelési elv szerint épül fel. Az alap­szervezetek elvileg a kommunisták munka- és lakhelye sze­rint létesülnek, járási és kerületi szervezetekbe tömörülnek; az adott területi hatáskörrel rendelkező pártszervezet rend­szerint felsőbb szerve az illetékes területen működő összes pártszervezetnek. 16. Minden pártszervezet saját hatáskörében alkotó módon, a párt politikájával összhangban oldja meg a feladatokat. A párttagokat arra vezeti, hogy felelősségteljesen teljesítsék a párt határozatait, a rájuk bízott tisztségekből eredő köte­lességeket. Ügyel arra, hogy a párt tagjai kezeskedjenek ar­ról, miszerint az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek, illetve szervezetek a párt politikájának és határozatainak megfelelően következetesen teljesítsék küldetésüket a köz- és a gazdasági életben. 17. A pártszervezet legfelsőbb szerve az alapszervezeteknél a taggyűlés, a járási és a kerületi szervezeteknél a konfe­rencia, a párt szlovákiai területi szervezeténél Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa és Csehszlovákia Kom­muuista Pártja esetében Csehszlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa. 18. A taggyűlés, a konferencia és a kongresszus bizottsá­gokat választ, amelyek hatáskörükben vezetik az illetékes pártszervezetek egész munkáját a taggyűlések, a konferenciák és a kongresszusok között. A pártbizottságok választásánál minden egyes Javasolt Je­löltről külön-külön kell szavazni. Minden párttagnak joga van elutasítani és bírálni az új bizottságba jelölt tagokat és póttagokat. Megválasztottnak tekinthetők azok, akikre az alapszervezet taggyűlésén résztvevő tagoknak, a konferencia, illetve a kong­resszus küldötteinek több mint a fele szavazott. Ez a döntés minden tagot kötelez. 19. A pártbizottságok választásánál, az alapszervezetek bi­zottságától egészen a Központi Bizottságig ügyelni kell arra',

Next

/
Thumbnails
Contents