Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-08 / 156. szám, szerda

hogy az irányítás folyamatosságénak megőrzése mellett szün­telenül új erők kerüljenek a vezetőségbe. A pártbizottságokba függetlenül eddigi tisztségeiktől a párt politikájának legbeváltabb harcosait, tapasztalt szervezőket, a szocializmus iránt odaadó, politikailag fejlett kommunlstá kat kell beválasztani életünk minden területéről. 20. A pártvezetésnek, a pártszervek és -szervezetek tárgya­lásának és döntésének legfőbb elve a kollektivitás a Központi Bizottságtól egészen az alapszervezetekig. A kollektív vezetés elvének érvényesítése a határozatok helyességének, a kádé rek helyes nevelésének és széthelyezésének elengedhetetlen feltétele. Ez biztosítja pártunk széles körű kezdeményezését, amely a párt politikája szellemében egységes célra Irányul. A kollektív vezetés elve semmiképpen sem csökkenti a sze­mélyes felelősséget a feladatok teljesítésében. A személyi kultusz és a párton belüli demokráciának vele összefüggő megsértése csökkenti a párt és a néptömegek szerepét, összeegyeztethetetlen a pártélet lenini elveivel, és ezért nem tűrhető meg a pártban. 21. Minden párttag elvitathatatlan joga a pártpolitika kér­déseinek szabad és tárgyszerű megvitatása. A széles körű párton belüli demokrácia megteremti a bírálat és az önbírálat teljes kibontakozásának, a pértfelelősség és a fegyelem tar­tós megszilárdulásának feltételeit; a pártfegyelem legyen ön­tudatos, de sohasem gépies. A pártszervezetek és a párttagok aktivitásának és kezdeményezésének fokozása, részvételük az alkotó szellemű pártmunkában különösen előmozdítja a pár­ton belüli demokrácia szüntelen fejlesztését. A párton belüli, Illetve az országos viták, amelyeket a Köz­ponti Bizottság határoz el és szervez a párt további politikai és szervezeti fejlődése, vagy a társadalom gazdasági és kul­turális fellendítése kérdéseinek megvitatására, a kollektivitást és a párton belüli demokráciát fejezik ki. A pártvlta minden­kor a marxizmus-leninizmus eszmei alapjára épül. A vita értelme az előterjesztett kérdések sokoldalú megtárgyalása, továbbá a párt eszmei és szervezeti egységének, a néppel való kapcsolatának megerősítése. 22. A pártbizottságok rendszeresen együttműködnek az ak­tívával. összehívják annak üléseit a feladatok megvitatására és a teljesítésüket előmozdító gyakorlati intézkedések kidol­gozására. Felhasználják az aktíva tapasztalatalt és javasla­talt, melynek segítségével a termelés és az egész társadalmi élet fejlesztése feladatainak teljesítésére szervezik a doigo zókat. A pártbizottságok az aktíva közvetítésével tájékoztatják te­vékenységükről a pártszervezeteket és ugyanakkor kiegészí­tik áttekintésüket a határozatok helységek szerinti teljesíté­séről. Az aktíva érdemlegesen megtárgyalja és végrehajtja a párt­határozatokat; megengedhetetlen, hogy a határozatok formá­lis jóváhagyására hívják össze. A járási és a kerületi pártbizottságok, Szlovákia Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága és Csehszlovákia Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága tagjai, póttagjai, illet­ve az aktíva togial köréből bizottságokat választanak, amelyek tevékenységükkel ezeknek a szerveknek segítséget nyújtanak a párt politikai, eszmei és gazdasági feladatainak felbontásá­ban és megvalósításában. 23. Az alapszervezetek és az összes pártszervek a dolgozók széles körű részvételével kötelesek idejében és hatékonyan ellenőrizni a párthatározatok teljesítését, intézkedéseket ten­ni az észlelt fogyatékosságok orvoslására és a végrehajtott intézkedésekről tájékoztatni a felsőbb pártszerveket. A párt­szervek és az alapszervezetek tevékenységükben felhasználják a népi ellenőr/ő szervek tapasztalatait és pártvonalon levonják belőlük a következtetéseket. III. A PART LEGFELSŐBB SZERVEI 24. Csehszlovákia Kommunista Pártjának legfelsőbb szerve a pártkongresszus. A rendes kongresszust a Központi Bizott­ság négvévenként bívla össze. Rendkívüli kongresszust a párt Központi Bizottsága vagv saját kezdeményezésére, vagy a párttagok legalább egy harmadának kívánságára hív össze. Ä kongresszus összehívását és napirendjét a Központi Bizott­ság nyolc héttel a kongresszus előtt teszi közzé. A kongresszus akkor határozatképes, ha azon a párttag­ságnak legalább a fele képviselve van. A párttagok kongresszusi képviseletének szabályait, a kül­döttek megválasztásának módját Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága állapítja meg. A CSKP Központi Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjai, abban az esetben, ha nem választot­ták meg őket rendes küldötteknek, tanácskozási joggal vesz­nek részt a kongresszuson. 25. A pártkongresszus: a) megtárgyalja és jóváhagyja Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságnak beszámolóját; b j meghatározza a párt irányvonalát a bel- és külpolitikai kérdésekben, megtárgyalja és megoldja a szocialista társa­dalom továbbfejlesztésének legfontosabb kérdéseit, jóváhagyja a párt programját és alapszabályzatát; c) megválasztja Csehszlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottságát, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsá­got és megállapítja összetételüket; a Központi Bizottság tag­jává csak az a személy választható, aki legalább tíz éve tagja a pártnak. 26. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága a kongresszusok közti Időben vezeti a párt egész mun­káját, főleg: a) a pártkongresszusok határozatainak szellemében kidol­gozza és megoldja a szocialista társadalom továbbfejlesztése, a bel- és külpolitika kérdéseit; b j a kitűzött Irányvonal következetes megvalósítására moz­gósítja a párt szerveit és szervezeteit, irányítja az alsóbb pártszerveket, segítséget nyújt politikai és szervező munká­juk fejlesztésében, ellenőrzi a párthatározatok teljesítését; különféle pártintézményeket és pártvállalatokat létesít és irá­nyítja tevékenységüket; c) a kommunisták és a pártcsoportok révén irányítja és ellenőrzi a Nemzetgyűlés, a kormány és a többi központi állami szerv, a Nemzeti Front és a társadalmi szervezetek központi szerveinek tevékenységét; a párt politikájának kö­vetkezetes érvényesítésére és végrehajtására Irányítja tevé­kenységüket. Arra vezeti őket, hogy biztosítsák az állami tervfeladatok Idejében való teljesítését, a lehető leggazdasá­gosabban használják fel az összes eszközöket, és a dolgozók legszélesebb részvételével elégítsék ki a társadalom szükség­letelt; a Központi Bizottság által állami, társadalmi, gazdasági és más szervekben tisztséggel megbízott vezetők felelnek a Központi Bizottságnak a rájuk bízott szakaszon a pártpoli­tika megvalósításáért. A pártpolitika szellemében kezdemé­nyezően és alkotó szellemben fejlesztik a hatékony irányító tevékenységet, javaslatokat és ajánlatokat terjesztenek a Köz­ponti Bizottság elé a társadalom továbbfejlesztése alapvető Irányainak megszabására vonatkozóan és beszámolnak a fel­adatok teljesítéséről; d j jóváhagyja a kormány tagjainak és más központi szer­vezetek és intézmények vezető funkcionáriusainak jelölésére tett javaslatokat, a kerületi és a járási pártbizottságok vezető titkáralt; kinevezi a Rudé právo főszerkesztőjét; ej képviseli pártunkat más pártokkal való kapcsolatában; f j rendszeresen tájékoztatja munkájáról a pártszervezete­ket; g) jóváhagyja a párt költségvetését, ellenőrzi teljesítését, elosztja a párt anyagi és pénzügyi eszközeit, megszabja a tag­díj szintjét; irányítja és igazgatja a Központi Bizottságnak, vállalatainak és intézményeinek gazdálkodását; h j amennyiben a Központi Bizottság tagjainak száma csök­ken, kiegészíti a kongresszuson választott póttagokkal; 1) a párthatározatok gyakorlati végrehajtására és ellenőr­zésére alosztályokat és osztályokat létesít. 27. A Központi Bízottság négyhavonta legalább egyszer ülést tart. A Központi Bizottság póttagjai és a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke tanácskozási joggal vesznek részt a Központi Bizottság ülésejn. A Központi Bizottság a megtárgyalásra kerülő kérdések jel­lege szerint a pártszervek, a társadalmi szervezetek, az állami 6 szélesebb rétegeire gyakorolt rendszeres hatást á párt kultu­rális politikája szellemében. A rádió és a televízió jelentős mértékben kiveszik a részüket nemcsak a művészeti alkotó munkából, hanem a sajtóval együtt a kulturális és a kulturá­lis-politikai publicisztika nagy, eddig nem egészen kiaknázott lehetőségeivel rendelkeznek a széles nyilvánosságra gyakorolt eszmei befolyás ős az esztétikai nevelés tekintetében. A nézők, a hallgatók és az olvasók tudatában hatékonyan elmélyíhetnék a jelenlegi szocialista kultúrát, gyarapíthatnák a vele kapcso­latos Ismereteket, sokoldalúan elősegíthetnék leghaladóbb vonásainak fejlesztését, főleg a dolgozók legszélesebb réte­geire való tekintettel. Elsősorban a televízió és a rádió, amely közvetlen hatást gyakorol, rendkívül fontos nevelőeszköze pártunknak. Termékenyen szolgálniuk kell a szocialista társa­dalom sokrétű érdekeit, a kulturális színvonal és a műveltség általános fejlesztésének szükségleteit. Különleges figyelmet érdemel a társadalmi szórakozás és a kulturált pihenés, mint a szellemi és a testi üdülés fontos része, az emberek közti kapcsolatok kulturáltságának jelentős eszköze. Ezen a téren Is érvényesítenünk kell a céltudatos kulturális politikát, amely támogatja az élet konvenciómentes, egészséges felfogását, a kispolgári ízléstelenség és a sznob kizárólagosság minden megnyilvánulása ellen irányul. A tö­megekre gyakorolt befolyás minden eszközét felhasználja az egyéni kiválasztás lehetőségeinek támogatására, miközben előtérbe helyezi az olvasó, a néző és a hallgató tevékeny együttműködését. A korszerű kulturális-nevelő tevékenység elválaszthatatlanul egybefűződik a társadalom anyagi színvonalával, az ember élet- és munkakörnyezetének kulturáltságával. Marx, a kapita­lista civilizációt bírálva, nemcsak a társadalmi viszonyok mélyreható átalakítását követelte, hanem az ennek megfelelő technikai feltételeket Is. Olyan civilizáció kialakítását szor­galmazta, amely az életkörnyezet minden területén felölelné az emberi haladás elemelt, amelyek összhangban állnának az emberi együttműködés szükségleteivel. A szocialista társada­lom kultúrájának és művészetének humanizmusát ezért nem választhatjuk el az életkörnyezet komplex kialakításának kér­désétől, mivel ezen a fontos szakaszon kifejező módon érvény­re jut a szocialista rendszer érettsége ős haladó jellege. Az életkörnyezet és a vidék építőművészeti megoldása nemcsak az anyagi szükségleteket befolyásolja, hanem jelentős mér­tékben az egész társadalom szellemi életét ls. Elválaszthatatlan feltétele a civilizációnak. Ebben a viszonylatban elsőrendű ideológiai jelentősége van és a termelésnek sokoldalúan támo­gatnia kell. A MÜVÉSZSZÖVETSÉGEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI A művészszövetségek szocialista Intézmények, amelyeknek keretében az alkotóművészek megoldják az eszmei és szakmai problémákat és közvetítésükkel együttműködnek az állami szervekkel a kultúra Igazgatásában. Tevékenységük kiinduló pontja a szocialista művészet egységének és differenciált fej­lesztésének elve. Feladatunk kialakítani a művészi alkotómun­ka kedvező feltételeit, az egész társadalom és a művészet ér­dekeivel összhangban. A gyümölcsöző tevékenységnek alkotó vitákra kellene épül­nie. Ezek színvonala jelenleg általában nem kielégítő, mivel nem érvényesül bennük megfelelő mértékben az elvszerűség, a nyíltság és a kölcsönös tisztelet. Háttérbe szorítják őket a szervezeti és a gazdasági szempontok, sőt a hatalmi pozí­ciókért vívott küzdelem. A művészszövetségek tagjainak többsége nem mutat hajlandóságot az ilyen vitákban való részvételre, s ennek következtében kívül reked a szövetségek tevékenységén, nem tanúsít Iránta érdeklődést. Ez a helyzet a demokratizálás folyamatának liberális magyarázatából ered, amely fékezi a szövetségek igazi demokratizálását, és olyan szkeptikus nézeteket éltet, hogy a kultúrában és a művészi alkotómunkában az Irányítás demokratikus gyakorlata hatás­talan. Az alkotó művészszövetségek vezető, Irányító szervei akkor tesznek eleget küldetésüknek, ha a szocializmus szem­pontjából hasznos értékekre támaszkodnak. A szövetségeit münkásság'áb'an néni engedhető még sem a művészi átlagosság, sem az egyetlen egy esztétikai irányzat parancsuralma. A párt kulturális politikája szellemében, amelynek teljesítéséért teljes mértékben felelnek a művész­szövetségek kommunista tagjai, ügyelni kell arra, hogy a mű­vészek versengése valóban szabad legyen, az Igazi értékek, kizárólag a haladó, eszmei és művészeti mércék döntsék el azt. Ezeken az elveken kellene nyugodnia a művészszövetsé­gek szervezeti felépítésének is. A KULTÜRA GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A CSKP XIII. kongresszusa leszögezi, hogy a tevékeny kul­turális politika elválaszthatatlanul egybefűződik a kultúra valamennyi gazdasági kérdésének komplex megoldásával. A tervszerű irányítás új rendszerének alapelveit, amelyeket fokozatosan érvényesítünk a gazdasági bázis minden ágaza­tában, a kulturális tevékenységre ls alkalmazni fogjuk, érzé­kenyen tekintetbe véve sajátos jellegét és azt a követelményt, hogy növekedjen az ideológiai befolyásolás színvonala és hatékonysága. A soronlevő Időszakban el kell érnünk, hogy a kultúra, beleértve a rádió, a televízió, a film, az Iskola- és Kulturális­ügyi Minisztérium és a nemzeti bizottságok illetékes szakaszal gazdasági kérdéseit komplex módon értékeljék és oldják meg. A kulturális és a művészeti intézmények üzemeltetésének és tevékenységének pénzellátására az állam eszközei mellett összpontosítani kell a nemzeti bizottságok, a társadalmi, az érdekköri és a szövetkezeti szervezetek, az Ipari és a mező­gazdasági üzemek eszközeit. A különböző fokú nemzeti bizott­ságok plénumainak, tanácsainak és bizottságainak rendszere­sen törődniük kell a nemzeti bizottságok felelősségének nö­velésével, amely a kulturális tevékenység, a kulturális és a művészeti intézmények építésének és Igazgatásának fejlesz­tésével jár. A XIII. kongresszus meghagyja a párt-, az állami és a tár­sadalmi szerveknek, hogy dolgozzák ki a kultúra gazdasági kérdései komplex megoldásának javaslatait, javasolja, hogy az Illetékes szervek az alábbi alapvető szempontokhoz Igazod­janak: — a Javasolt Intézkedések támogassák az alkotó Jellegű és politikailag elkötelezett művészetnek, azoknak a kulturális és művészeti ágazatoknak, Intézeteknek és Intézményeknek fejlesztését, amelyekkel a társadalom fejlődésében számol; — differenciált módon, a kultúra egyes ágazatainak sajátos jellege szerint Irányítsák az összes gazdasági folyamatot, a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsítve azokat. A kultú­ra és a vele összefüggő gazdasági kérdések Igazgatásának hozzá kell járulnia az irányítás egyes fokain a jogkör ős a felelősség bővítéséhez. Meg kell határozni a központi szervek feladatait a művészeti, kulturális és más Intézmények és be­rendezések eszmei, igazgatási és gazdasági kérdéseinek inté­zésében; — ahol csak lehetséges, létre kell hozni a kulturális intéz­mények fokozott önellátásának feltételeit; az állami és a tár­sadalmi forrásokból eredő eszközöket differenciáltan kell elosztani a kulturális és a művészeti tevékenység társadalmi jelentőségének megfelelően, támogatva a társadalmi és az érdekköri szervezetek egészséges kezdeményezését, valóra váltva azokat a témákat, amelyek az Ideológiai szempontokat összehangolják az új gazdasági rendszer elveivel; — a díjazásban meghatározó mérce az Irodalmi és művészi alkotások, a kulturális és művészi alkotómunka minősége és társadalmi jelentősége. A szocialista társadalomban az iskola- és kulturális flgyre fordított eszközök jelentős befolyást gyakorolnak a gazdasági és a társadalmi fejlődés tényezőire. Lehetővé teszik az embe­rek szakképzettségének növelését, a kulturáltabb munkát és elősegítik a szocialista életstílus megfelelő kialakulását. Ezért vulgarizáló módon nem láthatunk bennük felesleges, Impro­duktív kiadásokat. - rtWftfc i »- „. ... 15

Next

/
Thumbnails
Contents