Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-12 / 129. szám, csütörtök

Ti, akik majd tálélitek ezt az időt, ne felejtsetek... (Július Fučík j Porba hullott fejek Túléltem én is ezt a szörnyű időt és nem tudom elfelejteni jó barátaimat: a Schneider-házaspárt, ezeket a talpig becsüle­tes kommunistákat. Elvtársaikkal való beszélgetésekből, Schneiderné nővérének leveléből szűrtem le írásom anyagát. Kötelességemnek tartom, hogy pártunk 45. évfordulója alkal­mából megemlékezzünk róluk, az eddig ismeretlen, szürke sorkatonákról is. A naptár 1944. május 12-ét mutatta. A Prága melletti Pank­rác-fegyházban a foglyoknak nem volt naptáruk, különösen a 35-ös számú halálzárkában. A silány ebéd után mind a tíz fogoly újra ott ült a gya­lulatlan asztal körül. Néha fel­állltak és körüljárták az asz­talt, mint a ketrecbe zárt oroszlánok. A szlovák-morva határvldkéről származó Gajdos előkotorta a szalmazsákok kö­zé rejtett bibliát, amelyet egy nemrégen kivégzett lelkész ha­gyott rájuk. Csukott szájjal, hangtalanul olvasgatott, vagy inkább betűzgette a könyvet, mert az olvasás nem volt mes­tersége. A harmincnégy év körüli, iz­mos testalkatú Trávníček is nyugtalankodott. Hirtelen leha­salt a földre és feszülten fi­figyelt a padlózat és az ajtó közti résen keresztül a folyo­sóra. — Fiúk, — mondotta reked­tes hangon, miután újból fel­egyenesedett. — Ma négyet visznek közülünk. — Félreért­hetetlen mozdulattal szemlél­tette azt, amit szavakban el­hallgatott. Minden szem Trávníčekre meredt. Másodszor ls lehasalt, mintha meg akarna bizonyo­sodni megfigyelésének helyes­ségéről. — Ogy van! — szólalt az előbbinél is szárazabb hangon. — Ebből a cellából négyen ke­rülünk sorra... Wilhelm Schneider, német nemzetiségű csehszlovák ál­lampolgár, valamikor bankhi­vatalnok volt. Mint 1921-es párttag a prágai városi tanács kommunista tagja lett. Maca nevű magyar feleségével együtt neki is csapdát állítottak a Gestapo provokátorai. Mindket­ten lebuktak ... Trávníček ki­jelentése után Schneider volt az első, aki észbe kapott. Meg­kérdezte fogolytársától, mire célzott az előbb. — Amint tudjátok — magya­rázta Trávníček — ebéd után a fegyőr átszámlálja a kanala­kat és egy dobozban viszi ki őket. Ma a szokott csörömpö­léstől eltérő hangot halottam, mintha egymáshoz ütődnének a bádogkanalak. Nem csalód­tam: a fegyőr négy kanalat kivett a dobozból, amelyben csak hat darab maradt. Ezt láttam, amikor kikandikáltam az ajtórésen. Négy pléhkanálra ma este már nem lesz szük­ség ... Sem holnap ... Halotti csend ülte meg a cellát. Gajdoš helyére csúsztat­ta a bibliát és sorra megölel­te bajtársait. Tudta, hogy so­ros. Letelt az elítélés és a ki­végzés közti negyvenkét nap. A nincstelen falusi árva ösz­szeölelkezett a városi értelmi­ségivel. A közös sors, a közös ellenség, a közös fogság egy­bekovácsolta őket. Gajdoš csak akkor került nácikézre, mi­után már „felszámolt" néhány német rendőrt. Schneider egyetlen vétke ré­gi párttagsága, törhetetlen ki­tartása volt. Amikor a 35-ös cellába lökték, ellenséges te­kintetek kereszttüzébe került. Akkor a szlovák parasztfiú maga mellé ültette a szalma­zsákra és elmagyarázta neki: minél közelebb van valaki a kivégzéshez, annál inkább gyű­löli azt, aki előtt még negy­venkét napi élet áll. De ez el­múlik ... Minden elmúlik egy­szer. ... Ezalatt Maca a női osztály halálcellájában számlálta a na­pokat, majd az órákat. Willyt ítélethirdetéskor látta utoljára. Ügyvédjüktől tudta meg, hogy néhány hétig rabkórházban feküdt, ahol úgy-ahogy rend­behozták egészségét. Kint, a börtönudvaron újból megszólalt a barátja, a fekete­rigó. Vajon szórhat-e még mor­zsát a kedves madárnak? Hall­Hirdessen ön is az ÚJ SZÓ-ban WILHELM SCHNEIDER lépő porkoláb nevét kiáltotta. — Los, los! — sürgette. Schneid-r Maca felszedelőz­ködött, kilépett az ajtón és né­mán csatlakozott az előtte már felsorakoztatott nőkhöz. SCHNEIDER MACA ja-e még örökké változatos füttyét? Szürkületkor, az ún. „fekete órában", amikor a cel­lában még nem gyúlt ki a vil­lany sok minden eszébe jutott. Visszaemlékezett gyermekkorá­ra. Apja halála után édesany­ja hat árvával maradt magára, elszegődött hát a munkácsi do­hánygyárba dolgozni. A Káld­ľovicsékat kemény fából farag­ták, nem adták be egykönnyen derekukat. Mária volt a leg­idősebb. Szégyen ide, szégyen oda. Maca elment szolgálni. A .,„.„„ VV n. o ,, .. ... Kossuth utcán iakó Síposnéhoz JEkáJ elöU Ä egy zongoratanárnohöz allt be a kulcscsomó. Kiválódon gyermeklánynak Az asszony a 3 5. ö s vasajtaja. Kint jól bánt vele sot felfigyelt a , k összeütötte bokáját és re HaUotta íľaíolását megfí eröte ,í e s " Hei l Hitler!-,' üvöl­re. Hal otta dalolását, megn , öt t Trávníčeknek igaza volt: ZSť a °?ükör efőtt! ^gysMr ^SÍT" ^ ^^ m Trávníček léleknyugalommal lerúgta magáról magas szárú cipőjét és odaadta Navrátilnak, aki már tizennégy hétig ette a rabok kenyerét. Mivel nem volt politikai fogoly, kilátása lehetett szabadulásra. Souček, egy cseh fiatalember, akit rém­hírterjesztés miatt csuktak le, és aki sehogyan sem akarta megérteni, hogy ezért valakit lefejezzenek, olyan hitetlenül bámult a náci kopókra, mintha rémeket látna. Schneider ki­mért lépésekkel végighaladt a a vigyázzállásba merevedett foglyok sora előtt és megszó­lalt: — Látjátok fiúk, a fasiszták­nál nincs kegyelem, ha ellen­feleiket akarják elnémítani, rajtakapta, hogy felpróbálta a Te, Trávníček cseh vagy, Gaj­régi báli ruháját. doš szlovák nemzetiségű, fe­— Biz'isten — mondotta — leségeni magyar, én pedig né­szép vagy benne, Macácska! inet vagyok. .. Ügynevezett ár­Nem is tüdők haragudni rád. ja német! És mégis ugyanazon Tudod mit, neked adom a ru- nyaktiló alá kerül fejünk ... hát... Közben kivágódott a szemben Aztán eljött az asszony szí- levő cella ajtaja is. Sauer nészrokona, aki felfedezte Ma- törzsőrmester először onnan ca tánctehetségét. Az ő kőzve- szedte ki áldozatait. Végigjá­títésével sikerült bejutnia a ratta kifejezéstelen tekintetét kassai színi- és tánciskolába, a 35-ös cella foglyain, majd amelyet sikeresen be is feje- lassan, minden szótagot külön zett. Jöttek az artistaügynökök hangsúlyozva megszólalt: és csakhamar leszerződtették. — Tráv — ní — ček! Csehországba, majd magába A szólított úgy nézett végig Prágába került. Azután már a hájas porkolábon, mintha nem hagyta cserben szerencsé- bélpoklos lenne. Azután elin­je. dult az ajtó felé, de még egy­Mindig volt munkája, alig szer visszafordult és kitartásra jutott ideje a pihenésre. Maca bíztatta sorstársait, keresni kezdett, már anyját és — Gajdoš! — folytatta a testvéreit is támogatni tudta. fegyőr sátáni fintorral. Willy akkor lépett be az életé- Elindult tehát az isten háta be, amikor a prágai Alhambrá- mögötti faluból származó pa­ban táncolt. Micsoda különb- rasztfiú is, aki többet foglal­ség volt a sok üresfejű him- kozott a túlvilággal, mint földi pellér és Willy Schneider kö életével. És jóllehet sose volt zött! Nem csoda, hogy a gyen- önálló politikai világnézete, ő géden figyelmes fiatalember i S megfordult és emelt fővel megnyerte a leány rokonszen- jelentette ki bajtársainak: vét, amely azután szerelemmé — Sauer is egyszer sorra fejlődött. Egy napon Willy, kerül! — ami úgy hangzott az aki akkoriban a Cseh Union- egyszerű, faragatlan legény aj­Bank jól fizetett hivatalnoka káról, mint a prófétai kinyilat­volt, megkérte Maca kezét, az koztatás. pedig örömrepesve mondotta _ Schnei — der! — kiáltotta ki a boldogító igent. Maca nem Sauer és bambán röhögve hoz­vállalt többé szerződést, bú- záfűzte:. csút mondott az éjjelezésnek, _ Menjen csak, gyönyörű az artisták édesbús vándoréle- virágszálam, kedves neje már tének. Eleinte Radovlcén lak- várja a vesztőhelyen! tak, majd Prága Žižkov nevű Schneider keresztülnézett negyedében kaptak lakást. Ott kínzóján, köszöntésre emelte a fiatalasszony bevásárlás köz- öklét és szótlanul haladt el ben megismerkedett a žižkovi mellette. proletárasszonyokkal, agitációt Negyediknek Součekot szólí­vállalt a házban, részt vett a totta a törzsőrmester, aki nem május elsejei felvonuláson, akar t hinni fülének. Sauer új­összebarátkozott a munkásfe- bői szólította. A „rémhírterjesz­leségekkel és tisztséget vállalt t ő" tétován nézett maga körül, a Vörös Segélyben. Egyre fon- tenyerét gyengéden végigsimí­tosabb feladatokat bíztak rá, totta eg y napsütötte csíkon a egyre több teendőt vállalt a falon, de azután ő ls megem­politikal és agitációs munka- berelte magát és emelt fővel ban. Segítségére volt férjének követte társait. Is, amikor az a banktisztvise- Megkondult a fogházkápol-­lők nagy sztrájkját szervezte. n a lélekharangja, utána tom­Akkor sem riadt vissza a ve- p a zuhanások hallatszottak a szélytől a Schneider-házaspár, vesztőhelyről, összesen tizen­amikor az illegális pártveze- hatszor azon az estén. A ne­tőség parancsára Prágában gy eclik nyakazás előtt velőtrá­kellett maradnia, hogy föld zó S Ikoly törte meg a kísérte­alatt folytassa a harcot a fa- ties cse ndet: slszták ellen. Azután egy ille- willyl — kiáltotta egy női gális nyomda leleplezése alkal- hang kétségbeesetten, mával mindketten lebuktak ... Schneider felesége búcsúzott Szendergéséből most a cella- férjétől a halál küszöbén, ajtó nyikorgása rángatta visz- fis porba hullott tizenhat de­sza a valóságba, a keserű, meg- rék fő ... másíthatatlan valóságba. A be- GREK IMRE UF-242 Hét érmet nyert a csehszlovák együttes az 1966. évi asztalitenisz Európa-bajnokságon Ez az eredmény arra kötelezi a fiatalokat, hogy ápolják a nemes hagyományokat. Kiváló eredményeket azonban csak kiváló minőségű felszereléssel lehet elérni! Champion, Rekord, Super—Special Gold—Lion, Captain teniszütők, Special-felszere­lések (ütők, labda, háló), Special-asztalok dural-; vagy csőalvázzal kaphatók a SPORT ••szaküzletekben. OF-23Ó Gyorsan és könnyen készíthet kiadós reggelit vagy tíz­órait otthon, a víkendház, ban vagy a víz mellett: ez az előnye a MALCAÓ­NAK. Miután értékes nyersanyagokból készült, tápértéke igen nagy. fflOHm MliCN t VtílVT, ». p. A MALCAO ERŰT AD 1966. V. 12

Next

/
Thumbnails
Contents