Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-12 / 129. szám, csütörtök

Merre tort Szlovákia iparosítása ľ Kommunista felelősséggel... Beszélgetés ŠTEFAN FERENCEI elvtárssal, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkárával Az érdeklődés homlokterében országszerte a tézisek, s ennek kapcsán a további előrehaladás lehetőségeinek, távlatainak mérlegelése áll. Ezek a problémák foglalkoztatják a dunaszerdahelyi járás dolgozóit is. A járás országos jő híre közismert, s ami ennek ellenére mégis mindig meglepi az embert, az elsősorban az a cselekvő nyugtalanság. mellyel a továbbhaladás új útjait keresik. Beszélgetésünkben a járás, közelebbről a mezőgazdaság időszerű kérdéseit érintő problémákat vetettük fel. Az észrevételek, megállapítások egy része, természetszerűleg, túlnövi a járás keretét, s egybeesnek azokkal a társadalmi érdekekkel, melyeket a XIII. kongresszus tézisei körvonalaznak.. 9 Mindenekelőtt arra szeretnénk választ kapni, milyen eredményeket ért el a járás az elmúlt években, s a járási pártbizottság milyen alapelvek szerint végezte munkáját? — Nem akarok számadatokkal bizonyítani, mivel ezek felsorolása — bármennyire is értékesek nekünk — untathatják az olvasót. A legértékesebb számunkra, hogy az elmúlt években tovább mélyült a szocialista munkaerkölcs. Egyre többen ismerik fel, hogy csakis a becsülettel végzett munka lehet az anyagi és kulturális javak legfőbb forrása, az emberek igazi értékmérője. A munkához való öntudatos viszony eredményeként kibontakozott a XIII. kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny, melyben értékes kötelezettségvállalások születtek. A járás dolgozóinak szorgalmát mutatja többek között az is, hogy a tavalyi árvízkatasztrófa ellenére terven felül 350 vagon húst, négymillió tojást és több mint másfél millió liter tejet adtunk a közellátásnak. A járási pártbizottság munkájában mindenekelőtt a pártszervezetek megerősítésére, befolyásuk növelésére helyezte a lő súlyt. Abból az elvből indultunk ki, hogy az alapszervezetek tekintélyének, vezető szerepének és felelősségének növelése objektív szükségszerűség. Tudatosítottuk ugyanakkor azt is, hogy nagy felelősség, a politikai szakmai és szervezési felkészültség igénye hárul a vezető beosztású dolgozókra, % A szocialista munkaerkölc. kialakításában nagy szerepe van az eszmei nevelésnek és az anyagi érdekeltség elve helyes alkalmazásának. Mi erről a véleménye? — A kettő csak kölcsönlhatásáhan, szigorú együvétartozásában vezethet célhoz. De még az előbbi gondolat folytatásaként említeném, hogy a kommunisták és a vezető dolgozók példamutatása rendkívül fontos. Hangsúlyozni kell ugyanakkor azt is, hogy a kollektív tulajdon ereje a közösségben, a kollektív erőben rejlik. Ezért a vezetők részéről helyenként megnyilvánuló közöny vagy türelmetlenség a dolgozók észrevételeivel, javaslataival szemben — a legkevésbé sem elfogadható. A párt és a nép egysége nem minden időkre adott, ezért naponként kell megküzdenünk. Feladataink s szocialista elveink megkövetelik, hogy a vezetők és vezetettek együttesen törekedjenek a jobb eredmények elérésére. A kérdésre válaszolva azt kell mondanom, az eszmei-nevelőmunka eszközeit, lehetőségeit sohasem becsültük le. Kétségtelenül fontos szerepük van a gondolkodás formálásában. Tudjuk azonban azt ls, hogy az emberek anyagi feltételei, életkörülményei döntő hatással vannak gondolkozásukra, nézeteikre. Ezért abból az elvből indultunk ki: a szocialista építés természetszerűleg megköveteli, hogy eszméink tudatosítása, s eszmei-nevelő tevékenységünk mellett erről az elsődlegesen fontos tényezőről se feledkezzünk meg. Persze, ezek mellett még más tényezők is hatnak az emberek gondolkodására, de ha az előbbiek rendben vannak, a többivel már könnyű megbirkózni. • Az új irányítási rendszer elvei a mezőgazdaságban is napirendre kerültek. Hogyan fogadták ezt az intézkedést, s véleménye szerint milyen előnyökkel biztat az új rendszer? — Az irányítás rendszere nem örökérvényű, s annak tökéletesítése sem egyszeri akció. A termelőerők és a termelési viszonyok alapján ezt állandóan tökéletesíteni, fejleszteni kell. Azért mondom ezt, mivel vannak „kényelmes" emberek, akik irtóznak minden újtól. Ok a „járt út" elvére esküsznek, dogmatikusok, s minden változást bizalmatlanul fogadnak. Még akkor is, ha a „járt út" elve már elnyűtt és tarthatatlan. Kétségtelenül ilyenekkel is találkozhatunk. Tapasztalat alapján mondhatom azonban, hogy a nagy többség helyesnek és hasznosnak ítéli az új Irányítási rendszert. A régi rendszer felváltása szükségszerű volt. Ez nem jelenti azt, hogy ennek nem voltak pozitív oldalai. Voltak, azonban hovatovább egyre jobban kirajzolódtak a fejlődést fékező tendenciái is. Amolyan öreg bútordarabnak bizonyult, melyet egyre többet kellett kerülgetnünk ... A tartalékok feltárására a legkevésbé sem ösztönzött. Márpedig ezek mind a szántóföld, mind a rétek, gazdasági állatok és gépek stb. terén a mai napig megvannak. A növénytermelés és az állattenyésztés közti aránytalanság is jórészt a tervezésből, a felülről megadott tervekből eredt. Az új rendszer mindezeket az ellentmondásokat kiküszöböli. Példaként említhetem, hogy csupán a sertéshús-termelés terén milliós megtakarításokat érhetünk el, ha az állatsűrűség helyett a hasznosság elve lesz a döntő. Ez így gazdaságosabb isi Eddig azonban nemegyszer eretnek gondolatoknak számítottak az ilyenek. Járásunkban a hasznosság elve alapján — 1964hez hasonlóan — ebben az évben is legkevesebb 100 vagon hússal termelünk többet. A baromfi- és a marhahús, valamint a tejtermelés terén ls hasonló tartalékaink vannak. Megítélésem szerint így, országos méretben, legkevesebb kétmillió tonna takarmányt nyerhetünk. Az új Irányítási rendszer előnyét abban látom, hogy nemcsak alkotó gondolkodásra késztet, hanem tettekre is ösztönöz. A hiba ugyanis eddig sem abban voít, hogy parasztságunk nem tudott volna szántani, vetni, takarmányozni stb., hanem jórészt a hatékonyság és a gazdaságosság elvének mellőzése miatt szenvedtek csorbát elképzeléseink. Márpedig a szocialista rendszer minden lehetőséget biztosít ahhoz, hogy a mezőgazdaság az eddiginél többet adjon a társadalom asztalára. A tervezés s a terv szétírásának eddigi módszere mondhatni maga szülte a növénytermelés és az állattenyésztés aránytalanságait, gyakorlatilag az extenzív termelés elveit. Így végsősoron a mezőgazdasági termelés rentabilitása éppúgy akadályoztatva volt, mint a munkaegységek értékének növelése. A mezőgazdasági üzemek számára nem volt más lehetőség, vagy teljesítették az Irányelveket — a gazdálkodás jövedelmezősége rovásárä" —, vagy nem teljesítették, s megkockáztatták az új utak, a belterjes gazdálkodás lehetőségeinek a keresését. A felülről megszabott tervek szülték azt a megalázó helyzetet is, hogy a mezőgazdasági üzemek, vagy a járás dolgozóinak sokszor hivatalról hivatalra kellett házalni, hogy a növénytermelés és az állattenyésztés aránytalanságaiból eredő takarmányszükségletet biztosítsák. A jövőben ezek a régi tervezési módszerek nem terhelik a mezőgazdászokat, s ez óriási lehetőséget nyit előttük, arra, hogy elképzeléseiket, tapasztalataikat érvényesíthessék, 9 A mezőgazdaság munkaerőhullámzásában ezek szerint az ösztönzés és jutalmazás korlátozott lehetőségei is közrejátszottak? — Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy az emberek azért hagyják ott a szövetkezetet, mert nehéz és piszkos munkát kell ott végezni, vagy hogy nincs kultúrház stb. Ezek periférikus kérdések. A fő ok: az emberek szociális feltételei. Ismerek olyanokat, akik szerették munkájukat, mégis elmentek a mezőgazdaságból, nehezebb munkakörülményeket vállaltak — kedvezőbb kereseti lehetőségek között... Dolgozóink nem pénzimádók, öntudatuk magas fokú s támogatják pártunkat. Tény azonban, hogy az emberek gondolkodását két dolog alapvetően befolyásolja. Éspedig az anyagi körülmények és az eszmei hatások. S az anyagi itt elsődleges. Nem akarok általánosítani, de ha valamely üzemben az emberek anyagi lehetőségei huzamosabb ideig ellentétbe kerülnek az ideológiai tevékenységgel, irányítással, az emberek bizalmatlanok lesznek, s érvényesülési lehetőségeiket ott keresik, ahol szociális szempontból ez kedvezőbb számukra ... Ezt nem szabad szem elől téveszteni, ha nem akarjuk, hogy az öszszefüggések vaslogikája megcáfoljon bennünket. # Sok szú esett az utóbbi években az árpolitikáról. Véleménye szerint mennyiben segíti ez a termelést? — A Központi Bizottság e téren már egész sor változást eszközölt. Tapasztalataink alapján a jelenlegi árpolitika lehetővé teszi a jövedelmező gazdálkodást. Ezt azonban csakis a termelés növelésével érhetjük el. A növénytermelésben ez a hektárhozamok növelését, az állattenyésztésben pedig a hasznosság fokozását jelenti. Négy literes tejhozam mellett például akkor sem volna rentábilis a termelés, ha a felvásárlási árat 3,50 koronában állapítanák meg. Nyolc literes tejhozam mellett viszont már haszonnal számolhatunk. A mai árak mellett nyolc literes tejhozamnál 16 koronát érünk el, míg négy literre mindössze nyolcat. És ez lényeges különbség! 4 Az új irányítási rendszernek miiven hatása lesz az állami gazdaságokban? — Véleményem szerint kedvező. Rentábilissá teheti a termelést, mely eddig a legtöbb esetben ráfizetéses volt. Persze, mind a szövetkezetek, mind az állami gazdaságok esetében a határozatokat élettel kell megtölteni. Járásunk dolgozói örömmel fogadták a CSKP Központi Bizottságának döntését, s ahogy a kongresszus előtti aktivitás is mutatta, mindent megtesznek, hogy a párt célkitűzéseit valóra váltsák. Örvendetes látni, ahogy a társadalmi előrehaladás minőségileg új igényeit, lehetőségeit latolgatják. A feladatokkal szinte egyenes arányban nő a gondolkozó, tervezgető emberek száma, akik a holnapok és a holnaputánok gondjait és felelősségét vállalják magukra. A mi dolgunk, a kommunisták dolga és felelőssége, hogy a pártnak és a népnek ez az egysége — az alkotó .gondolkodás és a mindennapi cselekvő munka révén — tovább erősödjön. Ezrekre és milliókra terjeszthetjük Így kl a tár sadalomért érzett felelősséget éppúgy, mint a feladatok valóra váltását. S ez aligha lehet közömbös számunkra. FÓNOD ZOLTÁN AMIÖTA A GYAKORLATBAN is érvényesítjük az új gazdasági mechanizmus elveit, sok gazdasági tényt más szemmel nézünk, a régitől eltérő kritériumok szerint értékelünk. Ilyen a helyzet Szlovákia gazdasági helyzetének az értékelésében is. Évek óta nyilvántartjuk a termelés, a foglalkoztatottság növekedését, Szlovákia iparának az egész ország termelésében és beruházásaiban való részesedését. Az erre vonatkozó számadatok szüntelenül növekednek. Ezt a számskálát mindig Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági kiegyenlítődésének szemszögéből is értékeltük. Az ez évi gazdasági terv és a negyedik ötéves terv javaslatának számadatai is azt bizonyítják azonban, hogy a mai Szlovákia problémáit másutt kell keresnünk. Az országos beruházásokban való részesedése ugyan továbbra is növekszik (31,5 százalékra), új termelőüzemeket telepítünk Szlovákiában, ámde az olyan iparosítás, amilyet az ötvenes években értelmeztünk, már idejét múlta. Az úi ipari létesítményeknek elsősorban a nyersanyagforrásokhoz kell közeledniük, teljesebb mértékben ki kell használniuk a természeti forrásokat, amelyeket ez ideig elégtelenül hasznosítottunk, bár úgyszólván aranybányát képeznek (magnezit, bentonit, perlit, fa). Az ez évi beruházások 27 százalékát a kohóipar, 21 százalékát a vegyipar kapja, főleg a nagy üzemek. A Kelet-szlovákiai Vasműben kibővül például a kohászati anyagok termelése, a bratislavai Slovnaft új anyagok termelését kezdi meg a kőolaj bázisán, a bratislavai Matador üzemben növelik a műszaki gumi termelését, Sellyén kibővül a vegyszergyártás, Nyitrán a műanyagtermelés, Párkányban nagy cellulózfeldolgozó kombinát épül. A kohó- és a vegyipar elsősége ugyan a dél-, illetve a kelet-szlovákiai munkaerők kihasználásán alapszik, ámde az elsőrendű szempontot a termékek képezik, amelyek hozzájárulnak népgazdaságunk további kemlzálásához, illetve függetlenné tesznek bennünket a feldolgozó ágazatok kiindulást nyersanyagainak behozatalától. Szlovákiában fogjuk gyártani 1970-ig a műtrágya kb. 37 százalékát, a műanyagok 65 százalékát, a szintetikus szövetek 57 százalékát. Már ebben az évben is azt tapasztaljuk, hogy a beruházások elsősorban a feldolgozó iparban összpontosulnak, az egyes iparágakon belül pedig az intenzifikálás elemei kerülnek túlsúlyba. Ez különösen a gépiparban szembetűnő, ahol a súlypontot már nem új kapacitások létesítésében, hanem inkább az állóalapoknak igényesebb termelésre való kihasználásában látjuk. A szlovákiai gépipar — különösen az utolsó években létesített üzemek — gyakorlatilag hasonló színvonalú gépi berendezéssel rendelkezik, mint a cseh üzemek. Emellett egyes szakosított létesítmények nincsenek a legoptimálisabban kihasználva, mert nincsenek megfelelő módon összpontosítva a termelési programok. Ebből a szempontból nagy perspektívái vannak például az építőipari daruk gyártásának Breznóban, az autódaruk termelésében Detvában stb. Végre tartósabb termelési programot kap a dubnicai gépipari kombinát, amely mozdonyokat fog gyártani, Martinban kibővül a nyersolajmotorok termelése. Ezeknek a vállalatoknak azonban a feltételezett termelés biztosítására még megközelítően négy és fél ezer szakemberre van szükségük. Hasonlóképpen a Kelet-szlovákiai Vasműben is négy és fél ezer szakképzett dolgozó hiányzik a tervezett létszámhoz. A szlovák ipar ma már lényegében képes foglalkoztatni a produktív korban levő lakosságot, bár egyes járásokban még aránylag tekintélyesek a munkaerő-tartalékok. Fokozatosan csökken a cseh országrészekbe való migrálás. Szlovákiában ez ideig alacsony azonban a nők foglalkoztatottsága (40 százalék a cseh kerületek 45,5 százalékával szemben). Gépies számítással ez körülbelül 200 ezer személyt jelentene, ámde nagyobbrészt háztartásbeILjiőkről, gyakran sokgyermeke? anyákról van szó, akiket nem lehet tetszés szerint az ipari központokba áthelyezni. A foglalkoztatottság növekedésében az 1970-ig terjedő tervidőszakban Szlovákia körülbelül 50 százalékkal részesedik. Számol ezzel a munkaigényes termelőüzemek létesítésének a terve is. Léván és Spišká Nová Ves-en például textilgyár épül. Füleken, Banská Bystricá-n és Spišská Nová Ves-en bútorgyár, Ipolyságon kötöttárugyár, Zselízen bizsugyár, Gútán radiátorokat, expanziós tartályokat, kályhákat és más termékeket gyártó üzem, Érsekújváron konzervgyár és a Tesla új üzeme, Poltáron használati üveget termelő gyár létesül. A tisoveci kohó bezárásával egy távolról sem népszerű folyamatot kezdtünk meg: a nem hatékony üzemek felszámolását. Vonatkozni fog ez még néhány kisebb, főleg élelmiszeripari üzemekre, amelyek termelését a modern kombinátok veszik át. Szlovákia gazdaságában már nincs szükség a történelem konzerválására. Fölösleges bármilyen cégér alatt tartósítani az elmaradottságot, bármilyen úton növelni a foglalkoztatottságot, mert ez inkább fékezné a termelés progresszív ágainak fejlődését, a szolgáltatások kibővítését s azoknak az elveknek az érvényesülését, amelyek a modern népgazdaságot jellemzik. AZ ŰJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER a jövedelmezőség szemszögéből nézi Szlovákia gazdasági helyzetét. A mai Szlovákia elviseli ezt a nézetet: fejlődésének minőségileg új időszaka küszöbén áll. Idff