Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-12 / 129. szám, csütörtök

„ ... Tekintettel a termelés mi­nőségi szükségleteire intenzí­vebbé kell tenni a kohóipar munkáját..." „.. állandóan javítani kell az irányító és igazgató apparátus munkájának módszereit és mi­nőségét, ki kell harcolni a maximális gazdaságosságot.. (A CSKP XII. kongresszusának határozatából 1 G őzfelhőbe, fluöros szeny­nyezödésű füstbe burko­lóznak a Žiar nad Hronom-i SZNF Művek alumíniumkohójá­nak timföldporral belepett épü­letei. Első pillantásra misem változott ezen az őriásüzemen, talán csak a vöröses porréteg lett vastagabb a tetőkön. Az el­múlt három és fél év a külső­ségekben úgyszólván semmi nyomot nem hagyott... Hacsak nem számítjuk a vállalat igaz­gatójának, Subeník elvtársnak a homlokán Jócskán elmélyült redőket és a szeme sarkában összefutó új ráncokat, szarka­lábakat ... Az utóbbi három és fél év szemmelláthatóan főleg az irányítást, a vezetést, s Így az igazgató képességeit tette pró­bára. A nagyüzem életében be­állt változásokat első sorban itt, az igazgató posztján figyel­hetjük meg. Ugyanaz az ember Bubeník elvtárs, aki az üzem alapításakor volt, ugyanazt a tisztséget tölti be — s ma még­is más mint volt. Mi történt ebben az igazgatói szobában? — Az üzem valóságából ma többet és sokoldalúbban látunk — foglalja össze a lényeget Subeník elvtárs, Így, többes számban, mert nemcsak saját­magáról, hanem az üzemveze­tésről, általában beszél. S ha végig pillantunk a vállalat négy év alatt megtett útján, ha felsorakoztatjuk az eredmé­nyeket és sikereket, ezek mö­gött mindenütt ezt a lényege­set találjuk meg: az elmélyül­tebb, a sokodalűbb szemléletet. X CSKP XII. kongresszusá­" nak határozatai eleinte csupán Jelszavak formájában terjedtek el az üzemben. Vég­eredményben két alapvető kö­vetelmény volt az, amely mély gyökeret vert a kommunisták és az üzemvezetés, majd min­den dolgozó tudatában: ma a fö hangsúly a minőségen és a gazdaságosságon van. Hogyan, miképp kezdjenek hozzá az át­téréshez a direktív irányítási rendszer körülményei közepet­te. azt persze, konkrétan nem tudták. A tervezés, a vezetés, a jutalmazás — mindez még a mennyiségi és nem mindig gaz­daságos gyakorlatot támogatta. Ellentét alakult kl a valóság Mélyebben és sokoldalúbban látjuk a valóságot EGY NAGYÜZEM ÚTJA KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT A Žiar nad Hronom-i SZNF Művek számító központja. Az alumíniumkohó UNIVAC típusú elektronikus szá­mitógépét Paullnlovfi vezetésével szocialista munka brigád kezeli. A gép elvégzi az üzemi bérelszámolást, kfixvetlenül irányítja ax anyaggazdálkodást és a hőerőmű munkáját, s ezen felül külső megrendelőknek — • kerület különféle kohásxati üzemeinek — is végex számításokat. (Jozef Gontko felvétele) és a gyorsan tért hódító új szemlélet követélményét között. A dolgozók spontánul az új fe­lé húztak, sok eddig megoldat­lan és megoldhatatlannak lát­szó probléma kiküszöbölését várták attól, hogy mielőbb ele­get tegyenek a minőségi és gazdaságossági követelmények­nek. Ez a hullám a Szlovák Nemzeti Felkelés huszadik év­fordulója előtt érte el tetőfo­kát. A szocialista munkaver­seny volt az a forma, amelyben az emberek törekvése alakot öltött. Itt, a žiari alumlniumko­hő kultúrközpontjában ült össze az a konferencia, amely meg­vetette az SZNF évfordulójának tiszteletére megindított újszerű országos méretű mozgalom alapjait. Innen indult el az a verseny, amely a mennyiségi és globális mutatók szerint ér­tékelő jutalmazási rendszer ide­jén és ellenére a minőségi és gazdaságossági célok elérésére irányította a dolgozók kezde­ményezését. E nagyszabású mozgalom legfőbb eredménye lett, hogy a versenyző üzemek­ben megvetették az új irányítá­si rendszer gyakorlati alapjait. A győztesek — ma a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme elne­vezés viselői — gyakorlati ta­pasztalataikból levonták a kö­vetkeztetést: az eddiginél mé­lyebben, sokoldalúbban kell elemezni a problémákat, ha a minőség és gazdaságosság kö­vetelményének eleget akarunk tenni. A žiari SZNF Művek alu­miniumkohójában a na­pokban 15 000 koronás Jutalmat vettek át a dolgozók. A terme­lés intenzívebbé tételére irá­nyuló törekvés jutalma ez: pré­mium az országos energia-meg­takarítási versenyben aratott győzelemért. Mert tavaly egyet­len félév alatt ebben az üzem­ben annyi tüzelőanyagot takarí­tottak meg, amennyit 40 vonat­szerelvényre való szén képvi­sel — 20 ezer tonnát. Éppen a termelés intenzivebbé tételével — tehát a XII. pártkongresz­szus ide vágó határozati pont­jának következetes teljesítésé­vel — több mint 2000 kilowatt­órával csökkentették az egy tonna alumínium elkészítésére szükséges energia-mennyiséget a két kongresszus között. Míg a XII. kongresszus idején egy tonna alumínium elkészítéséhez 19 400 kWó villanyáramra volt szükség, addig ma 17 000 kWó ez a szám. E tétel jelentőségét aláhúzza, hogy az alumínium önköltségének teljes 20 száza­lékát éppen a villanyenergia teszi ki. Energiát képtelenség megta­karítani anélkül, hogy ne módo­suljanak a gyártási müveletek. A tökéletesebb műveletek pedig egyre nagyobb képzettséget kö­vetelnek a dolgozóktól. A szak­képzettség növekedéséről képet ad, hogy átlagban 32 koronával növekedtek meg a bérek a két kongresszus között. Az átlag mögött, természetesen, 2—300 koronás ugrások rejlenek. Ma már az oxidáló részleg brigád­vezetője például csupán auto­matákat és műszereket ellenőr­ző ember. Ma a réginél sokkal igényesebb feladatokat oldanak meg — minden reklamáció nél­kül. Nem csekély bizonyítéka ez annak, hogy az emberek a gyárban ma többet tudnak, so­kat tanultak. Mint az igazgató mondja: mélyebben és sokolda­lúbban látják a dolgokat. Az elektrolízis részlegén több vezetőt leváltottak. Nagyobb képzettségű emberek kerültek a régiek helyébe. Az üzemirá­nyítás olyan segítőt ls kapott, mint az UNIVAC elektronikus számítógép. Ez a gép először csak az üzem bérelszámolását végezte. De az e célbői „emlé­kezetébe" gyűjtött adatok sok más problémára is rávilágítot­tak és objektív, tudományos adatok tömegét szolgáltatták az üzem vezetőinek. Megkezdték az anyag-nyilvántartás gépi kalkulációját, s rövidesen az eredmény a készletek 6 millió koronás csökkenése lett. Ma a számítógép már közvetlenül a termelésbe is beleszól: míg ed­dig havonta elemezték a hőerő­mű áramfejlesztőinek működé­sét, addig ma naponta elvég­zi ezt a számítógép. Az operatív, rugalmas irányítás szempontjá­ból ennek szinte beláthatatlan hatása van. Rövidesen „befog­ják" a számítógépet a vegyi elemzések meggyorsításának bonyolult munkájába is, s így további lépést tesznek afelé, hogy a gyártás menetének irá­nyítása a teljes objektivitáson alapuljon, maximálisan tudomá­nyos legyen. A munka színvonalának emel­kedése — ez jellemzi a legpon­tosabban az alumíníumgyár fej­lődését. Ennek az eredménye például az a legújabb siker is, amelyet a konstrukciós osztály kutatói elértek. Olyan gyors­elemző készüléket szerkesztet­tek, amely eddig nem tapasz­talt sebességgel minden anyag­ban kimutatja az aminosavak jelenlétét. A tudományos kuta­tásban, de a mezőgazdaságban is (takarmánvelemzés) a mű­szernek nagy jejentősége van. Az üzemben szü)etett tudomá­nyos siker ez, amelynek jelen­tőségét a napokban Moszkvából érkezett távirat érzékelteti: „A moszkvai kiállításra vitt hét da­rab gyorselemzőt eladtuk. To­vábbiak iránt nagy az érdeklő­dés." Mem lenne teljes a fejlődés képe, ha figyelmen kívül hagynánk az embereket közvet­lenül érintő, életszínvonallal összefüggő mozzanatokat. Meg­lepő, hogy kerületi viszonylat­ban Žiaron jut a legtöbb bölcső­dei férőhely 100 lakosra. Itt a legmagasabbak a fizetések — megközelítik az átlagos 1900 koronát havonta. A gyárban kü­lön üzemet létesítettek a nők számára, hogy munkaalkalmat adjanak az átlagosnál alacso­nyabb bevételű családok asszo­nyainak. Ostravából irányítot­ták át ide e célból a zseblámpa­elemek fémalkatrészeinek gyár­tását, ami egyúttal nem függ össze a kohó profiljával, de szociális követelmény kielégíté­sét szolgálja. • • • Az új irányítási rendszer a žiari alumíniumkohóban hivata­los formát adott azoknak a tö­rekvéseknek, amelyek a két kongresszus közötti időszakban egyre nagyobb tért hódítottak. Az intenzívebb és gazdaságo­sabb termelés már ki-kivallant­ja közvetlen eredményeit: úgy tervezik, hogy az első nyere­ségrészesedés a bérek 15 száza­léka lesz. Az első negyedév eredményei a vállalat bank­számláján azonban arról tanús­kodnak, hogy — ha minden úgy megy tovább mint eddig — 30 százalékos részesedésre is reális kilátások vannak. ... Igen, a gyár problémáit ma nagyobb és sokoldalúbb is­meretek birtokában oldják meg. A két kongresszus közti arány­lag rövid Időszak nagyszerű eredménye ez. VILCSEK GÉZA Hozzá zörgettek be elsőként éj­nek idején. Nem volt lehetősé­ge a menekülésre. Ugyanakkor futótűzként terjedt a hír a falu­ban: fusson, ki merre lát! Hála a kifogástalanul működő hírszerző szolgálatnak, a szer­vezett munkások túlnyomó ré­sze kereket oldott. Ekelen csu­pán Kiss Mihály és Foky Gyula eltvársakat sikerült a csend­őröknek elhurcolniuk. A letar­tóztatottakat szigorú őrizet mellett az' ilavai fegyházba szállították. Ilaván készült tehát az emlí­tett emléklap a fegyház képé­vel és a 84 aláírással. Ez a lap nemcsak megsárgult, hanem helyenként el is mosódott. Kiss elvtárs ugyanis ereklyeként őrizte a becses emléket, amely átvészelte a fasizmus minden viharát. Vendéglátóm elmondotta, hogy 1941 óta medvei lakos. Húsz éven keresztül a Járási Vízgaz­dasági Üzembe dolgozott, há­rom éve pedig a becsülettel megszolgált öregségi járadékot élvezi. Mindent egybevetve úgyszólván hat évtizeden át se­rényen dolgozott. Húsz évig az egykori monarchia szolgálatá­ban állott, húsz évig dolgozott a tőkés rendszer idején és húsz éven keresztül már a szocia­lizmus építésébe kapcsolódott be. Kijelentette, hogy nincs oka panaszra, havi 850 korona nyugdíjat kap, azonfelül a hit­vese ls száz korona szociális se­gélyt -élvez. Csupán szemét fáj­lalja, rohamosan gyengül a lá­tása. Szenvedélye a halászat. Kissné, a 69 éves Kiss mama, tizenkét unoka boldog nagyma­mája. Hajlott kora ellenére für­gén sürgölődik a háztáji kert­ben, féltő gonddal neveli az udvaron csipogó kiscslbéket. Kiss elvtárs a múltról mesél. Az ilavai „internáló tábor" kl^ PÁRTISKOLA A BÖRTÖNBEN Gépkocsink Medve község­ben a 123-as számú ház előtt fékezett le. Kiss Mihály elvtárs kissé bizalmatlanul fo­gadott. Alighanem arra gon­dolt, hogy régebben Steiner, Major, Mező és más elvtársak bizony nem autón járták a köz­ségeket ... Kiss Mihály hetvenhárom éves kora ellenére teljes szelle­mi frisseségnek, jó erőnlétnek örvend. Az udvarban halászhá­lót foltozgatott... Lakásában rend és tisztaság, s nem hiány­zik a tv, a villanytűzhely, a mo­sógép sem. A falakon éktelen­kedő, térképszerű foltok, a ta­valyi árvíz szomorú emlékei. Rövid beszélgetés után össze­melegedtünk. Közöltem vele jö­vetelem célját. Átnyújtott egy történelmi nevezetességű doku­mentumot, amelyben csaknem egy félszázaddal ezelőtt, 1919 tavaszán, reszkető kézzel 6 ls megörökítette nevét. A sárguló emléklapon az ilavai fegyház épülete látható, alatta 84 alá­írás. A nevek alatt ott szerepel minden egyes aláíró foglalko­zása és lakcíme. A történelmi jelentőségű ok­irat pártunk egyik szerény köz­katonájának gazdag forradalmi múltjáról vall. Kiss Mihály 1908-ban került az ifjúmunkás mozgalommal kapcsolatba, ami­kor Komáromban egy cipésznél •tanoncoskodott. 1918-ban, az el­ső világháború befejezése után leszerelt ö is, és akkori lakhe­lyén, Ekei községben megalakí­totta a mezőgazdasági munká­sok „ szakszervezetének helyi csoportját, amely elnökévé vá­lasztotta meg. 1919 tavaszán, a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltása után tűnő pártiskola volt számára. Több, magas politikai színvona­lon álló párttag volt az inter­náltak között, akiknek előadá­sát érdeklődéssel hallgatta. Ott volt Nagy Gyula Bratislavából, Surányi Lajos Kassáról, dr. Hercz Sándor Losoncról és má­sok, akik később a kommunis­ta párt parlamenti képviselői lettek. Valamennyien eredmé­nyes felvilágosító munkát vé­geztek Ilaván. A magyar vörös hadsereg közeledtével a terezíni erődbe szállították az Internál­takat, és csak a magyarorszá­gi kommün vérbefojtása után bocsátották szabadon. Két évvel később, 1921-ben Ekei községben is megalakult a kommunista párt helyi cso­portja. Egyik kezdeményezője Kiss Mihály volt, aki a kapita­lizmus és fasizmus nehéz évei­ben ls hű maradt a forradalmi eszmékhez. 1945-ben, a felsza­badulás után ismét pártunk alapító tagjai között találjuk Medve községben. Kétszer ál­lott a párt bölcsőjénél, bár új pártigazolványát csak 1948 feb­ruárja után vehette kézhez. A pártkönnyvecske hiánya azon­ban addig sem gátolta tevé­kenységét, a tagok akkor ls bi­zalommal viseltettek iránta és pártfunkciókkal is megbízták. Az említett ila­vai lapot egyéb megőrzött do­kumentumok­kal a munkás­mozgalom tör­ténetéről Kiss Mihály a brati­slavai Párttör­téneti Intézet­nek adományoz­ta, ahol méltó helyet foglal el a többi törté­nelmi nevzetes­ségű levéltári anyag között. Búcsúzáskor szívélyesen ke­zet szorítottam vele és köszö­netet mondot­tam a párt egyik legidő- fiJX sebb csallóközi ™ veteránjának, A történelmi nevezetességű dokumentum. „ v- 1 3 RÓJAK DEZSŐ, az SZLKP Párt­történeti Intézet dolgozója " PÁRTALAPITÖK j Kiss Mihály a halászhálóját fol­tozgatja. sötét felhők gyülekeztek. Ä csehszlovákiai burzsoázia fész­kelődött. Erélyes intézkedéseket sürgetett, hogy gátat vessen a „forradalmi hullám" terjedésé­nek. Kihirdették a statáriumot, s az ún. megbízhatatlan eleme­ket, a szervezett munkásokat, a haladó szellemű értelmiségie­ket százával tartóztatták le. Ekei községben több szervezett munkás szerepelt csendőrök listáján, köztük Kiss elvtárs is.

Next

/
Thumbnails
Contents