Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1966-05-10 / 127. szám, kedd
Hlinu BIOLÓGIAI HARC A ROVAROK ELLEN A falánk sáskákról, rovarokról, cserebogarakról és bogárrokonaikról már a Biblia is megemlékezik. A rovarok erős és megszámlálhatatlan serege, a csípő és szúró, a telhetetlen, kannibáli, vértszopó, termést pusztító rovarok már a történelem kezdetén bekerültek az irodalomba. A rovarok képviselik az állatvilág öthatodát. Ez ideig több mint félmillió különféle légy, szúnyog, darázs, bogár, tetű, termesz stb. szerepel a kutatók jegyzékén, mind gondosan osztályozva és elnevezve, de számuk mégis ma sem teljes. A rovarellenség pusztításáról szóló irodalom is tonnákat képvisel s egy érdekes elsőség is illeti: ez a szakirodalom tartalmaz legtöbb olyan kiadványt, amely egyetlen anyaggal foglalkozik. Ez az anyag a DDT; ez ideig már több mint tízezer szakmunka jelent meg róla. A DDT színre lép A DDT fehér porszerü anyag, kémiailag diklor-difenil triklóretan. 1939-ben fedezték fel a bázeli laboratóriumokban. Egyike a legfontosabb kontakt (érintés útján ható) rovarmérgeknek. Ez volt az első klórozott rovarirtó szer, amely nem kevésbé sikerült testvéri kíséretében reményt adott arra, hogy egyszer s mindenkorra megszabadulunk a rovarok hadától. Ámde, mint a tudományos felfedezéseknél Igen gyakran, ez alkalommal ls rövidesen megmutatkozott a siker másik, kellemetlen oldala. A rovarirtó szerek tömeges alkalmazása után azt tapasztalták, hogy nemcsak a káros, hanem a hasznos rovarok is áldozatul estek. Felmerült a gyanú, hogy a rovarirtó szerek nagy része nem is olyan ártalmatlan az emberre, mint eredetileg feltételezték. Végül olyan helyzet alakult ki, hogy Csehszlovákia például az almamolytól kissé hibás almát szállított Svájcba, s a vásárlók mégis előnyben részesítették a Kaliforniából és Ausztráliából importált kifényesített gyümölccsel szemben. A kukac jelenléte azt bizonyította, hogy permetezésre nem használtak DDT, HCH vagy más kémiai anyagokat. Biológiai „fegyverek" A múlt század nyolcvanas évei végén a kaliforniai citruszültetvények nagy részét megtámadta az Ausztráliából behurcolt veszedelmes pajzstetű. Nem segített semmiféle permetezés, s amikor már úgy látszott, hogy dicstelen vég éri a narancsligeteket, huszonnyolc katicabogár hozott segítséget. Ezeket a katicabogarakat Albert Koebele ausztráliai entomológus küldte Kaliforniába. A katicabogarak lavinaszerűen elszaporodtak s olyan mohón fogyasztották a pajzstetűket, hogy egy éven belül megszűnt a veszély. Az ilyen biológiai harc modernebb változatát a különféle fertőzések mesterséges alkalmazása jelenti, amelyek bizonyos rovarfajtákat elpusztítanak. Ezzel az irányzattal a rovarkórtan foglalkozik. Világtörténete és dicsősége tulajdonképpen az Öriáshegy erdőiből indult ki. A harmincas években a levéldarázs parazitáit exportáltuk az óceánon túlra, amely veszélyeztette a kanadai erdőgazdaságot. A kanadai entomológusok annak idején különféle darazsakat és más rovarokat kerestek a levéldarázs ellen. A megboldogult Komárek professzor figyelmeztette őket egy élősködőre, amely a darazsakat pusztítja. A kanadaiak hivatalos küldetése azonban az volt, hogy csak darazsakat hozzanak haza. A betegséget mégis, akaratlanul is Kanadába hurcolták. Először a laboratóriumokban tenyésztett levéldarazsak estek áldozatául, aztán elterjedt a természetben is. Amikor a háború után megkérdeztük, reflektálnak-e még a levéldarázsfalókra, azt válaszolták: nem. A kanadai erdőkben csaknem teljesen kipusztultak a levéldarazsak, annak a Komárek által megfigyelt betegségnek következtében, készült porszemű anyag, amelynek alkalmazási területe és sorsa is hasonló. Bár ezeknek a készítményeknek kétségtelenül előnyeik vannak a kémiai irtószerekkel szemben, s termelésüket is kipróbálták, a gyakorlatban egyelőre nem használják őket szélesebb méretben. Egyelőre nem tört magának utat a piretrum típusú inszekticid sem, melynek szintézisét F. Sorm akadémikus Intézetében már mintegy tíz évvel ezelőtt kidolgozták. Ugyanolyan hatékony anyag ez, mint az amerikai Alletrin, amelynek felfedezése 1949-ben szenzációt keltett. A virág mint rovarölő Az egyik arányvlrág fajta, amely később a Chrysanthénum roseum, illetve a Pyrethrum nevet kapta, különös tulajdonsággal rendelkezik: amennyiben a rovar ráül sugaras virágjára, rövidesen görcsös vonaglások kíséretében holtan a földre zuhan. KözépÁzsiában és a Közel-Keleten hamarosan felfigyeltek a növény adta lehetőségekre, s Gyümölcsfáink legnagyobb ellensége: a hernyó amelyről később kitűnt, hogy vírusos eredetű. Az ilyen siker hatására új tudományág kezdett kibontakozni, amely már számos hatékony eljárást fejlesztett ki a rovarok elleni harcban. Ezzel a biológiai módszerrel, a kémiai rovarirtó szerekkel ellentétben, mindig csak egy bizonyos rovarfajtát pusztítanak, megkímél ődnek a hasznos rovarok, s ezenkívül annak a fertőzésnek az alkalmazása teljesen veszélytelen az ember, az állatok és a madarak számára. A rovarkőrtannal ma világszerte számos kutatóintézet foglalkozik. Hazai eredmények A csehszlovákiai rovarkórtan kutatási központja a dejvicei laboratórium, ahol dr. laroslav Weisser vezetésével világsikereket aratnak. Több száz rovarfertőzést fedeztek fel és tanulmányoztak. Olyan preparátumokat is előállítottak, amelyek tömegesen ls alkalmazhatók a mezőgazdasági gyakorlatban. Az amerikaiakkal egyidejűleg kidolgozták egy Bacillus Thuringiensis-t tartalmazó készítmény termelési eljárását, amely irtja az erdei és a gyümölcsfákat pusztító fehérlepke és más károkozók hernyóit. A laboratórium további újdonsága a Bauveria Bassiana gombából A Chronotechna aranyozott karórái nagy népszerűséget szereztek. Az óratokokat különleges galvanizáló berendezésben aranyozzák, amely egyenletes 20 mikronos aranyréteget visz fel az egész felületre. A képen az órakoronák bemerítése az aranyfürdőbe. különösen a perzsák jó üzleteket csináltak a pyrethrumporral egész Keleten. Kezdetben perzsa pornak is nevezték, a múlt században ilyen néven jutott el Európába is. Az USAba 1885-ben már 600 000 fontot importáltak ebből az ember számára teljesen ártalmatlan inszekticidből. Fogyasztása olyan mértékben nőtt, hogy a rovarölő növényt már a századforduló előtt ültetvényeken termesztették, különösen Dalmáciában és a Krim-félszigeten. A harmincas évek közepén Japán szerzett úgyszólván világmonopóliumot a pýrethrum rovarpor termelésére. A második világháború idején ültetvényeket alapítottak Afrika keleti partjain, s a világpiacot Kenya kezdte uralni. A pyrethrum fő fogyasztója Amerika volt, ahol a harmincas években nagy ipar fejlődött ki annak hasznosítására. Az importált nyersanyagból koncentrált kivonatot készítenek, s ezt aerosolos bombácskába töltik. Elég megnyomni egy gombot, kinyílik a fúvóka, és finom, nem Izgató köd szóródik szét, amely elpusztítja a rovarokat, s emellett nem ártalmas az emberre, sem az élelmiszerekre. A háború éveiben sokféle kísérleteket végeztek a pyrethrum mesterséges előállításával. Az ez irányú próbálkozások 1854-be nyúlnak vissza, amikor Ragazzini kezdett ezzel a gondolattal foglalkozni. A hatékony komponenst első ízben L. Ruzicka svájci kémikus izolálta, az első ilyen típusú hatékony szintetikus inszekticidet pedig 1949-ben állították elő. Az Alletrin nevet kapta, s három évvel később már olyan mennyiségben termelték, hogy kétmillió liter aerosol előállítására volt elég. Hazánkban egykor kísérletezni kezdtek a pyrethrumot szolgáltató aranyvirág termesztésével, a hatékony anyagok tartalma a növényekben azonban kicsiny volt. A pyrethrumtípusú rovarirtók alkalmazása kiváló tulajdonságai ellenére nálunk nem honosodott meg, s máig sem érvényesül, bár eredeti szintetikus készítményünk van, s újabban az USA, Nagy-Britannia és Svájc érdeklődik iránta. SZERETEM A PRÁGAIAKAT Az Oj Szó-nak nyilatkozik: DÁVID OJSZTRAH, a Szovjetunió népművésze A Prágai Tavasz-nak már hagyománya van. Nemzetközi hírneve a világ legjobb művészeit vonzza. Az idei (május 12—június 4) is sok külföldi művészszel ismerteti meg a közönséget. A vendégek közt üdvözölhetjük majd a kiváló szovjet művészt, Davld Ojsztrahot ls. Az alábbiakban a neves szovjet művész prágai élményeit mondja el. Hosszú barátság fűz a Prágai Tavasz zenei fesztiválhoz. 1946ban az első Prágai Tavasz fesztiválon szerepeltem, ez volt első prágai fellépésem. Talán ez a Prágai Tavasz volt akkor az első háború utáni nemzetközi fesztivál. Csehszlovákia kezdeményezést vállalt nagy nemzetközi zenei találkozók rendezésére, mert sok-sok ország művészeinek részvételével a reprezentatív zeneművészeti ünnepségek elősegítik a népek kulturális közeledését, a világ muzsikusainak barátságát. Néhány szót a húsz év előtti fesztiválról. Izgalmas, nagy esemény volt ez a világ zenei életében. Máig is emlékszem az akkoti Prágai Tavasz sok szép hangversenyére. Itt Ismertem meg a kitűnő karmester, Charles Munch művészetét, itt hallottam először Leonard Bernstein fiatal amerikai zeneszerzőt és karnagyot és sok más kiváló művészt. Ekkor ismerkedtem meg sok kiváló csehszlovák zeneművészszel, elsősorban a Cseh Filharmónia zenekarával, e nagyszerű művészi közösséggel és kimagasló szólistákkal. Meg kell mondanom, a Cseh Filharmónia zenekarának további működése teljes mértékben igazolta akkori benyomásomat. Számos külföldi vendégszereplésén nagy sikert aratott. Moszkvában és más szovjet városokban ls forró elismerésben részesültek. Nemegyszer alkalmam volt fellépni a Cseh Filharmónia zenekarával. Más elsőrendű csehszlovák zenekarokkal is felléptem, mint például a FOK-val, a rádiózenekarral, továbbá a bratislavai és brnói zenekarokkal. Együttműködésünk nagy megelégedéssel töltött el. 1946 óta nemegyszer részt vettem a Prágai Tavasz rendezvényein. Az 1947. évi második fesztiválon Jevgenyij Mravinszkij karnaggyal és Dmitrij Sosztakovics zeneszerzővel együtt szerepeltem. Sosztakovics akkoriban zongoraművészként is fellépett. Sosztakovics trióját adtuk elő. A csellószámot Miloš Sádlo, kiváló cseh zenész adta elő, aki különben személyes jó barátom. Egyébként igen sok barátom van a csehszlovák művészek körében. Nagyszerű emberek, kiváló művészek, magas fokon állnak. Két évvel ezelőtt, 1964-ben Ismét csehszlovákiai vendégszereplés volt tervemben. A plakátok már hirdették is hangversenyeimet, sajnos, közbejött betegségem miatt az utazás elmaradt. Most nagy várakozással gondolok prágai utamra, szólóhangversenyemre, amelyet a szívembe zárt, nagyérdemű prágai közönség előtt adok elő. Feljegyezte: V. Zaharov (APNJ. Tibor K avecký szobrai AZ OjABB SZLOVÁK SZOBRÁSZAT egyik középnemzedékben képviselőjének, Tibor Kaveckýnek első önálló tárlatán vagyunk a bratislavai Városi Képtárban. A harminchat éves Vágbeszterce vidékéről származó Kaveckýt már a középiskolában vonzotta a szín s a vonal. Festő akart lenni. A körülmények azonban úgy hozták magukkal, hogy amikor a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán felvételre jelentkezett, a festőszak túlzsúfoltsága miatt Kostka professzorhoz, a kiváló pedagógushoz került. Életében most mintáz először agyagból, s a modell után készült „öreg asszony" portréja meglepően jól sikerült. így lesz Kostka-növendék. Már mint negyedéves, — 1953ban — önálló kifejezésre törekszik. Az ilyen célkitűzés eléréséhez sok és alapos keresés, formai kísérletezés szükséges. Kavecký a leíró módszertől Igyekszik eltávolódnl. Az anyagszerűen felépített nagy formák izgatják. Az érzéki ösztönzésre formált leány és asszonyfejek rögzítésénél a modell külső- és belső valósága egyaránt foglalkoztatja. A jelen kiállítás Kavecký szobrász! fejlődésének bemutatására törekedve, rajzait s plasztikáit 1959-től 1965-ig vonultatja fel. A korai, leegyszerűsített női arcmások után egy • A BUDAVÁRI ásatások egyik páratlan középkori lelete egy ezüstkeretes szemüveg, melyet a királyi udvar valamelyik fő embere használt Buda várának török megszállása előtt. Az ezüst keretbe foglalt „üvegek" kvarckristályból készültek. • EMLÉKMÚZEUM nyílt meg a Bergen-Belseni koncentrációs tábor területén. A múzeum egyik részével az itt elpusztult Anna Franknak állítottak emléket. rajzos korszak következik. A falu, az ifjúi élmények eleven erővel jelentkeznek, akárcsak Kompánek érettebb színvonalasabb műveiben. Ezek a gyermekkor nyomában járó emlékek, az egyszerű emberek élete, munkája, állatai s környezetük ihletik. Most ölt formát a kissé édeskés „Libapásztorleány". Aztán Kavecký tovább lép, s egyre kevésbé keresi a hasonlóság színvonalán a valóságot. Termékeny művész, számos pályázaton vesz részt s díjakkal tüntetik ki. Több szobrát, domborművét valósítják meg. A korszerű kifejezés érdekében most már változtat az arányokon, ember és állat testformáját mértaniasan leegyszerűsíti. Az „Alkony" és a későbbi „Ösz" összefoglaló szándékot árul el. A „Leány kecskékkel" formái stilizáltak és elvonatkoztatottak, a rövidülések a szintétikus kubizmust idézik. A népi képzelet szülöttei: a „Morénák" több kisebb nagyobb változatban fokozottan absztraháltak, elemeikre bontottak. Az 1965-ös évjelzésü „Jánošík"-figurák nem a legszerencsésebben atomizáltak, és újra összefoglaltak. KAVECKÝ KERESI a letűnt gyermekség derűjét. S mintha a mechanizált, automatizált, már-már túlságosan a technikáért és technikából élő korunk visszahatásaként formálódott volna művei nagy része. Szinte jólesik, mert napjaink száguldó ütemében pihentet, hogy békés nyugalmú parasztpár kíséri a termést behordó, bambán ballagó ökrök vonta szekeret. („Az ősz".) S pokoli precizitással röppenő rakéták mása helyett inkább a bajmóci táj szívderítő zöldjéből a márványfehér ragyogásban előtűnő kútfigurát teremtette meg, a hibátlanul egészséges és szép testű, költői fogalmazású „Nyarat". BÁRKÁNY JENÖNfi