Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-08 / 126. szám, vasárnap

ERZSÉBET [ost az utolsó vizsvagyok. VisszameMATESZ-hez, mert onalon akarok dolinden szerepet vál:rt csak így lehet ; nekem erre szükm. Szerintem a jó öltig tanul, ittem vissza Olajz, ahol részt vettem ások pármai fesztilőttem egy münchéjugoszláviai út. Naretek utazni, moziés varrni, vezem, hogy beiratFilozóflai Fakultás történeti szakára, tanulni akarok, s átni. Mé"gis, életem d. Erre teszek fel Életcélom: jó szllenni. Azt hiszem, kerül elérnem, bo'3k. BARATH DEZSŐ alakítom. Kilátásban van néhány külföldi forgatás is, de ezt nem akarom elkiabálni. Közben a televízióban segédrendezői megbízatásokat vállalok, énekelek. Nyelveket tanulok és a népi konzervatóriumon éneket. Színes, mozgalmas az életem. Sohasem vágytam erre a pályára, eszembe sem jutott. Imádom a gyerekeket, hivatásomnak és leendő csaláNÉMETH GIZELLA dómnak akartam élni. Másként történt, de erről mégsem teszek le. Hiszen Idővel én is megöregszem. Addig azonban — sikereimen felbuzdulva '— szeretnék sok jó szerepet eljátszani. És még egy vágyam van: szép, egészséges lakás. Ogy érzem, csavargó voltam eddig, nyugodt otthon után vágyom. Célhoz vezető út — szorgalom, kitartás S I D Ó MIKLÓS, A NYITRAI MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA ZOOTECHNIKUSI KARÁNAK HARMADÉVES HALLGATÓJA ragyok. ŕWSl, és tuttcm az élet. Csakis lilik, hogyan alakítom, •lódtam, de remélem, én is megtalálom. 5ZNŐ 3m az egészségügyi olát. Orvosnő akarni. de megijedtem, a ulástól és az óriást igtől. Közben édesratislavába költözött kola elvégzése után ie jöttem. Egy évig m az egészségügytint gyermeknővér, in kerestek főszeiz Archimédesz törímű filmhez. Jelentmert pénzre volt 3m. Kiválasztottak, ár nem mentem víszmunkahelyemre. Az zerep követte a máTapák rendezésében Marinájában Julkát tam. Kubo és a Véga ritmus című fiijátszottam. Az utóbexandriában az Ezüst kitüntetést kaptuk, •ágába utazom, ahol rendezésében a Lábrnű film főszerepét Pici koromtól apa nélkül nőttem fel. Meghalt, mielőtt megismerhettem volna. Dolgos édesanyám nevelt bennünket, engem és nővéremet. Rengeteget éjszakázott, hogy legyen betevő falatunk, hogy tanulhassunk. Szorgalma, kitartása, szívóssága felkiáltójelként tornyosodott előttem, életfilozófiámmá vált. Elhatároztam, nyitanom, fel értünk sikerült. Qnnyű idáig terveztem, dom: elégedett csalódtam, ban szívesen agcsáltam, sár urákat forbfiti iskola ni, de dvetokat és álRSírinéezőgazdasági műszaki 'zépiskolára jelentkeztem. Azután jöttem ide Nyitrára. Most harmadéves vagyok. Ugyanakkor beiratkoztam a pedagógiára, négy szemesztert rendes hallgatóként látogatok, kettőt pedig távúton. Hogy miért tettem? Szeretem a fiatalokat és a mezőgazdaságot. Az a vágyam, hogy ezt a szeretetet másokba is átplántáljam. Ugy tervezem, pár évi gyakorlat után tanítani megyek. Bizoin benne, hogy sikerülni fog. Keveset éltem még, kevés az élettapasztalatom — mert szerintem ez a legfontosabb —, de problémáim, megválaszolatlan kérdéseim nekem is vannak. Például a fiatalok és az idősebb generáció viszonya. Ogy látom, hogy a felnőttek elítélik a fiatalokat, ugyanakkor azt is látom, hogy a fiatalok valóban nem nlyanok, amilyeneknek lenniük kellene. Valahogy keveset gondolnak a jövőre, nincs helyes elképzelésük az életről, nem tűznek maguk elé magasabb célokat. Kár, mert szerintem célkitűzés nélkül nem lehet eredményt elérni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kell őket Ítélnünk, bizalmatlanoknak kell velük szemben lennünk. Ellenkezőleg, segítenünk kell őket. Az az érzésem, hogy éppen ezt nem képesek szüleink, nagyszüleink megtenni, mivel még magukon viselik a múlt pecsétjét, más légkörben nevelkedtek. Minden tiatal szívesen fogadja a jó tanácsot, természetesen csak akkor, ha megfelelően tálalják. Dorgálással, lekicsinyléssel egy pedagógus, egy szülő sem ért el eredményt. Az én édesanyám sem szidott bennünket, hanem türelmesen magyarázott, hagyta, hogy önálló véleményt nyilvánítsunk. És ezt helyesnek tartom. Lehetséges, hogy valakinek az a benyomása: frázis, filozófia, felesleges tépelődés mindez. Nekem meggyőződésem, amit mondtam. Komnly fiúnak tartanak, pedig én is szeretem a vidámságot. Dolgozni akarok, a hivatásomnak élni. A legtisztább öröm ugyanis a saját munkánkbél származó eredmény és siker. Mindig az embert kell látnunk KERESZTESY ERZSÉBET, A DUNASZERDAHEI.YI KORHÁZ SEBÉSZETI OSZTÁLYÁNAK MŰTŐSNŐJE Elég nehéz egy olyan rövid időről beszélni, mint huszonegy év. Eddig gyerek voltam. Először babákkal, majd könyvekkel, végül a gondolataimmal játszadoztam. Embert akartak belőlem faragni, és én jómagam is erre törekedtem. Szeretem az embereket és mindent, ami velük összefügg. Amióta az eszemet tudom, egészségügyi pályára készültem. Rozsnyón végeztem el a négyéves egészségügyi középiskolát, úgy terveztem, orvos leszek. Közben édesapám meghalt, s nem jutottam tovább. Van egy húgom, most őt kell segítenem, főiskolára akar menni. Célomat nem értem el, mégis elégedett vagyok. Segítek betegeken, részem van abban, hogy visszanyerik egészségüket. Nem könnyű munka a miénk: mindig készenlétben kell lennünk. Nyugodtaknak, türelmeseknek, megértőknek és készségeseknek ls lennünk kel!. A páciensnek nem szabad tudnia, hogy nekünk is vannak problémáink, gondjaink, hogy mi is fáradtak vagyunk. ö élni akar, és nekünk az a küldetésünk, hogy ezt elősegítsük. Szeretem a verseket. Szívesen bejárnám a világot. Sportolok is — amennyire Időmből telik. Jövőm alakulása fölött nem sokat gondolkodtam. Hivatásomnak akarok élni, nyugodtan dolgozni és főként megtartani az emberekbe vetett hitemet. Milyen ember született? Képzeletbeli programfeladat egy elektronikus számítógépnek ALOJZ ALAMENNYI ÜKNEK MÁS-MÁS A HIVATASA, V

másutt laknak, sohasem találkoztak. Mégis sok közös vonás van bennük: fiatalok, vidámak, optimizmussal fűtöttek. Szeretik az életet, jövőjüket tervezgetik. Munkájukra építenek, nem pillanatnyi sikerekre. Hiszik, hogy elérik céljukat. Tudásuk legjavát kívánják adni, hogy boldogok lehessenek, hogy tehetségükkel hozzájáruljanak egy új társadalom kialakításához. Ma még fiatalok, előttük az élet, minden rejtélyével, tévútjával, napsugaras órájával, lehetőségével. Hét fiatal múltját, jelenét, tervét vázoltuk fel. De éppen így megszólaltathattunk volna másokat is, úgy véljük a benyomásunk akkor is ez lenne: elégedettek, boldogok, biztos jövő elé néznek. OZORAI KATALIN A žiari alamíniumkohó gépszámító központjában egy csomó blankettát kérek, olyat, amilyenekre az UNIVAG amerikai elektronikus számítógép részére a programot, vagy .mondhatnánk, a „leckét" feladják. Igen ügyes a megoldás, bizonyos számokat kell — mint a Sportkában — áthúzni, a gép leolvassa a bejegyzéseket, a fotocellás berendezésből azután az elektronikus agyba kerül a kiixelt számadat, hogy a legkülönfélébb feszültségekre változzék, ott végigpróbálja az „emlékezet" adta összes lehetőségeket, s végül emberi nyelvre lefordítva az eredményt betűvel és számokkal egy papírszeletre írva oda teszi a „feladó" elé. A gép, mint a neve is elárulja, univerzális. Kipróbáljuk képességeit, egy kis időre megszabadítjuk az egyhangú bérelszámolástól és feladatul adjuk neki, készítsen jellemzést egy emberről, akit majd kijelölünk. A gép a javaslatra nem válaszol, ezt beleegyezésnek tekintjük. Előveszem a blankettákat és ixelni kezdek a következő adatok alapján: Neve: Vojtech Jurkovič. Ezt le sem kell fordítani a számok nyelvére, a gép névről Ismeri az illetőt. Igaz, emlékezetében, mint elektromos feszültség él ez a név, de ha például múlt havi bérlistáját kérjük tőle, a levonások, a gyermekpőtlék és 'kifizetésre kerülő összeg fölé betűkkel kiírja a nevet is. Foglalkozása: a számítóközpont programozó csoportjának vezetője. Az egyik itt dolgozó matematikus megnyugtat felőle, hogy ez a gépet nem befolyásolja majd, neki tökéletesen mindegy, hogy közvetlen „főnöke" jellemrajzát készíti-e, vagy másét. (Ezért jó — súgja a matematikus — hogy nem tőlem kéri a Jellemzést, hanem a géptől). Képesítése: ökonómus, távúton végzett főiskolát, azelőtt könyvelő. Kora: 37 év. Még hozzá tesszük, hogy a felszabaduláskor tizenhat éves volt, hátha ebből ls kikombinál valamit a masina. Család: egy feleség, három gyermek. Tisztségei: A Tudományos-Műszaki Társaság tagja, a városi nemzeti bizottság pénzügyi szakbizottságának tagja. Pártonkívüli. Kérdés: Milyen ember Vojtech furkoviö, s hogyan lett azzá? — A szépen kiixelt lapokat behelyezzük a fotocellás leolvasóba, beállítjuk a legkülönfélébb variációk elvégzésére a gépet és — megnyomjuk az indító gombot. Az indítőgomb megnyomása után egészen rövid ideig villogtak az ellenőrző fények. Úgyszólván másodpercek alatt végzett a gép a feladattal. Kattogni kezd a gépi íróberendezés. Csak a végeredményt adja: TOE KE E LET LEN TUDOOS — SOK SZUBIEKTIV VONAAS — BEOSZTAASA HELYTELEN — LEGMEGFELEl.OEBB MUNKAHELYEK SZAAMAARA: TANITOO — UjSAGIROO — RAKTARNOK — VEEGE — Ez megbolondult — gondolom illetlenül a gépről és ellenőrzöm az alapadatokat és a működést. Minden rendben. Ez lehetetlen. Magyarázatot kell kérni tőle. Megnyomjuk a részeredményeket kérő gombot. Ezek számadatokban jönnek és igen sok van belőlük. Már lefordítva és kivonatosan közlöm őket: Jurkovič személyében — mondja a gép, persze, az ő távirati stílusában — tudós számára kellemetlen véletlenek egyesültek. Azokat az éveit, amelyek a legmaradandóbb jellemvonásokat alakítják ki az emberben, forradalmi, változó időkben élte (1948-ban volt tizenkilenc éves). Tudása a legintenzívebben a sokszor téves tanok térhódítása idején gyarapodott. Elképzelései, tervei nem voltak mindig megalapozottak. Abszolút objektivitás nem érthető el nála — ezért tökéletlen tudós. Az abszolút objektív szemlélet kialakulását gátolja, hogy tudatában van: amit elért, azt a felszabadulásnak köszönheti. Rengeteg szubjektív mozzanat forrása a három gyermeke is. A gyakorlat embere (távúton végzett főiskolát), tehát akármennyire is törekszik a teljesen elvont munka végzésére, a gyakorlat tapasztalatai mindig befolyásolni fogják. Ezért Javasolta a gép pl. a tanítói beosztást. Fantáziája van — ez különösen nagy hiba — ezért javasolta az újságírást. Munkája közben némi rendszeretetre és rendszeres gondolkodásra tett szert, ezért jó lenne raktárnoknak is. Egy ember, akinek tervei, elképzelései voltak és vannak, aki családot alapított, aki tanult és dolgozott, sok szép eredményt ért el — az neked „toekeeletlen tudoos"?! Te ... I — majd mondtam valamit. Azt amit ez az ereje teljében levő ember huszonegy év alatt elért, fejlődött, tanult — az neked „abszolút objektivitást gátló akadály"?... Kár, hogy szidalmaimat nem tudom lefordítani a gép nyelvére. írja a masina rólam akár, hogy „szubjektív eerzueletek rabja" vagyok és nem újságíró, de én inkább megpróbálom Jurkovičtól magától megtudni, milyen ember is egyáltalán. A beszélgetésnél kitűnik, hogy a gép elég igazságtalan volt vele szemben, hiszen ő minden igyekezetével azon van, hogy a szigorú logikai törvényekhez idomítsa gondolkodását. Az eléje kerülő problémákat igyekszik nem a saját, hanem a gép „szemével" látni. Persze, ember ő ls, nem tud elszakadni önmagától. Egy időben, amikor a gép még új volt, teljesen lefoglalta minden percét. Bevallja, még álmodott is a problémákról, kibernetikai gondolkodásmódra gyakorolta magát, úgyszólván matematikai képletekben gondolkozott, mindent, amit nem az objektív valóság kimutatható tényei alapján tettek eléje elvetett, mint tudománytalant, megcsömörlött minden frázistól (ezt kibernetika nélkül ls lehet), — egyszóval teljes egészében igyekezett hozzáidomulni a számítógép logikájához. Rövidesen azonban rájött valamire: észrevette, hogy a teljes átállás a kibernetikai problémákra — felőrll az embert. A munkához mindennap új erőre van szükség, főleg Ilyen kimerítő szellemi munkához. Az egyszerű erőfelújítás szüksége vezette arra a gondolatra, hogy megpróbálja a munkaköpennyel együtt levetni a kibernetikát is. Ezt gyakorolta egy ideig, s már elég jó! ment a dolog. Itt azonban észrevette, hogy egyénisége ketté válik — van egy progra mozó jurkovič és van egy családapa Jurkovič. A pszichiátria ezt tudathasadás néven betegség számba veszi... Nem, nem őrült bele a kibernetikába a tudós. Csak rájött, hogy az egyik véglet sem jó: ő sem 'ehet a gép rabja, a gép logikáját azonban szintén nem lehet elvetni és ledobni a munkaköpennyel. Lassan, lassan kialakult az „arany középút". Saját gondolkodásában is talált olyan mozza natokat, amelyeket csak az érzelmek, a vágyak diktáltak tudatába, s nem a tények. Ma tudja, hogy ez hiba volt. Ugyanakkor rájött, hogy pusztán a tényekre támaszkodó gépi logikából hiányzik valami — az akarat, az a többlet, amit a gép nem tud produkálni. Az arany középutat megtalálta: odahaza és tisztségeiben is fel-felvillan benne a kibernetikus, szigo rúan bírálja a megalapozatlan frázispuffogtatást, a logikátlan cselekede teket. Ugyanakkor munkájában sem kapcsolja ki teljesen személyét — elvégre jó, ha a programozás szervezé seben tudja, mire van szüksége a gyárnak, s nem elégszik meg az eredménnyel, ha az az emberek ellen fordulna . . . Voltak, természetesen voltak téve dései. Voltak olyan programok is, amelyeket át kellett dolgozni. Igaza van a gépnek, ez szubjektív hiba is lehetett. Nem csodálkozik azokon a mestereken, akik ma is, ha a géptől adatokat kapnak, a biztonság kedvéért titokban még egyszer átszámolják őket és tapasztalataikkal szembesítik. Vojtech Jurkovič egyénisége a felszabadulás utáni időben alakult ki. Látja ezt a gép is, csakhogy ezt hibaként könyveli el. Pedig nem hiba ez, hanem az a többlet, amivel az ember a gépet felülmúlja. Ezt nem láthatta, nem számíthatta ki a gép, mert ellentmond a gépi logikának, nem lehet a szótárában az, ami jelenünk emberét jellemzi: öntudatosodás folyamata, a tudat változásai, új meggyőződések a régiek helyett, korrigált nézetek. Lám, ezt a jellemzés készítésénél a gép figyelmen kívül hagyta, mert, úgymond ,,nem alapul tényeken" Pedig tény, hogv Ilyen ember van. Látom, hiába adnám a gépnek, számítsa kl elmúlt huszonegy szabad évünk eredményeit. Kiszámítana sok üzemet, gyárat, életszínvonalat, mindent, csak az emberek gondolkodásába beállt és folyamatban levő változásokat nem rögzítené. Amikor Ide jutna, biztosan villogni kezdene a hibát jelző piros lámpája. Hiába villog, mi tudjuk, hogy nem hiba történt, hanem — mint Vojtech Jurkovič tudásában — a tudományos logika, az adatokon és tényeken ala puló tudat a vágyak és célok, érzelmek és elképzelések világával ötvö ződik egybe. A huszonegy évnek ezt az eredményét képtelen lenne kiszámítani az elektronikus agy. A mienk is nehezen érti meg néha. VILCSEK GÉZA