Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-07 / 125. szám, szombat

Ki tudja? Képünk azt a pillanatot örökíti meg, amikor hnszonagy ívvel ez­előtt — 1945. április 30-án • szovjet katonák • berlini Relchstag kupolájára kitfizik a győzelmes vörös zászlót. K6rd6s: Ml a neve annak • két szovjet katonának, aki • xászlét kltfizte. I. díj 100 korona II. dlj 60 korona III. dlj 40 korona A megfejtés beküldendő május 13-ig. A megjelölt határidő után érkező megfejtéseket nem vessziik figyelembe. MEGFEJTES: A múlt heti számunkban „Ki tudja?" rejtvényverseny helyes megfejtése: 1234SB7S9 10 1X2222X11 2 532 versenyző közül 21-en helyesen lejtették meg. A sorsolás ered­ménye a következő: I. dij 100 korona: Czakó Gyula Fülek, Lenin n. 6. II. dij 60 korona: Krcho Dezsőné, Tornaija, Dobšinská 57. III. dij 40 korona: Sxabómihály András, Csilizradvány. A megfejtők közül a 6 kérdésnél az 1872-es évet jelölték meg, mert azt hitték, hogy a „Delnlcké !isty"-ről van szó. A legelső munkásújság azonban Prágában a „Délník" volt, melynek első szá­ma 1867. december 1.-én jelent meg. Hasonló „buktatónak" bizonyult a 7. kérdés. Helyesen a „Kassai Munkás" 1907-ben jelent meg először, 1901-ben viszont a „Felvi­déki Munkás". — • — Kérjük a megfejtőket, hogy megfejtéseiket lehetőleg lRvelezőla pon küldjék be. Nem szükséges a szelvény beküldése. A férfiak és a fiúk az egész világon INTERLOCK TRIKÓT ÉS ALSÓNADRAGOT hordanak. Ideális, higiénikus pamut-fehérnemü! Kapható a TEXTIL szaküzleteiben. Ä FEGYVEREK Berlinbe érkeztek! A fegyve­reket férfiak hozták sok ezer kilométeres véres poklon keresztül. Isy kellett történnie, hogy győzzön a történelmi igazság! * 1945. május 2. volt. Berlin romjaira az alkony terített szürke palástot. A hitlerista helyőrség már megadta magát, és a Városháza előtti téren hegyekké halmozódtak a géppisztolyok, puskák és golyószórók. Az utcákon az egykor gőgös német ágyúk csőorra alázatosan túrta a földet. A Brandenburgi Kapu vörös zászlóval díszített diadalíve alatt a barnainges náci őrület megvert katonái vonultak. A vert hadak félelme ködként ült a vizenyős germán szemekben. A vörös hadsereg acélökle verte őket a Volgánál, a Dnyepernél, a Duna mellett és a Visztula part­ján. Egyesek fején még ott volt a sisak — a harcos jelvény-, de testük meggör­nyedt. Kimerülten, csalódottan vonszol­ták magukat Európa egykori, embervértől mámoros urai. Berlin lángokban állt. Mintha a pokol küldte volna a tüzeket, hogy teljessé legyen a pusztulás. A mozdu­latlanná dermedt né­met tankon katonák pihentek. Ültek a pán-, céltornyon és az ágyú­csöveken a vöröscsillagos katonák s a győzelem­ről énekeltek. A SZENARCÜ EMBER A TÖRTÉNELEM legnágyobb gonosztevője — Hitler Adolf — vezéri fedezékének kertjéből akkor már kivitték az uicára Góebbels holttes­tét. Arca szénné égett, sárga nyakkendőjébe és a náci párt egyenruhájának rongyos foszlányai­ba szeszélyes fekete csíkokat rajzoltak a lángok. • • • Nézzétek germánok! Ez volt minden idők egyik legnagyobb gonosztevője! Ez gyújtotta meg az első könyvmáglyát, amelynek szennyes lángja futótűzként terjedt tova egész Németországban! Nézzétek Germánok! Ez védte Berlint honfitársai utolsó csepp véréig! Ez hazudta nektek, hogy jön Wenck felmentő hadosztálya! Ez akasztatott katonákat és tiszteket, akik már érezték, hogy az Igazság legyőzhetetlen! • • • Göebbels elrendelte, hogy öngyilkossága utén égessék el a holttestét. A szovjet csapatok azon­ban olyan gyorsan foglalták el a birodalomi kan­celláriát, hogy a lángok csak a ruháját és arcát égették meg. A felesége — Magda Göebbels — mellett arany pártjelvény hevert, ahogy a megégett ruháról a földre csúszott. Ott hevert a jelvény a porban egy arany cigarettatárca és Hitler aláírásának fakszimiléje között. • * • Hány ezer ember ajkán hangzott átok a kon­centrációs táborok barakkjaiban, a gázkamrák előterében, a szörnyű halálvárás pillanataiban: pusztuljanak olyan halállal, amilyennel mi pusz­tulunk! A sors igazságos volt: az átok megfo­gant! Göebbels először saját gyermekeit ölte meg! Az átok megfogant: méreg és tűz — a kon­centrációs táborok eszközei — végeztek GoeD­belsékkel! • * • A HIVATALOS JEGYZŐKÖNYV szűkszavú: „1945. május 2-án 17 órakor Klimenko alezredes, Bisztrov és Hazin őrnagyok Wilhelm Lenge, a bi­rodalmi kancellária szakácsa, Karel Schneider, a birodalmi kancellária gépkocsi-technikusa né­met nemzetiségű berlini polgárok kíséretében a kancellária légvédelmi fedezékének bejáratától néhány méternyi távolságban egy megégett férfi és női holttestet találtak. A férfi alacsonyterme­tű, bal lábfeje deformált (lóláb), lábához égett vasprotézis volt szerelve. Testét az NSDAP egyen­ruhájának égett maradványai fedték ..." Klimenko alezredes, akkor még 31 éves fiatal hivatásos tiszt volt. Hazint nem ismertem. Bisz­trov őrnagy a biológiai tudományok kandidátusa­ként, a távoli Szibériában dolgozott, mielőtt a háború vihara elsodorta. Hosszú éveken át jártuk együtt a kalinyini, szmolenszki, beloruszt és len­gyel vidékek könnyes-véres útjait. Saját sze­münkkel láttuk a goebbelsi propaganda megvaló­sulását: a barbár módon elpusztított területeket, a haláltáborokat, a tö megsírokat. Üszkös falak, megsemmisített otthonok és megkínzott emberek tetemei között értünk a vezéri fedezékhez, a fe­nevad barlangjához. Ma — annyi évvel az események után, sokszor hallom a kérdést: nem volt borzalmas a halot­tak látványa? Nem. Nem volt borzalmas. Csak un­dort éreztünk. Nemcsak azért, mert a háború alatt sokkal borzalma­sabb látványokat szok­hattunk meg, hanem azért sem, mert úgy érez­tük, hogy az előttünk fekvő megszenesedett te­temek, nem emberi, ha­nem a sátáni szellemiség külső burkai voltak. HAT HALOTT GYERMEK. DE A HALOTT GYER­MEKEK látványa borzal­mas volt Mert a halott gyermek — legyen bár­kié — mindig dráma, tra­gikus jelenség. Hat halott gyermek feküdt egymás mellett egy ágyon. Hat merev gyermektest volt a takaró alatt... egy fid és öt lány! Megölték őket — a saját szüleikl Nem, nincsenek átkok, amelyek elérik a meg­átkozottakat, de a halálbaindulók átka akkor — i 1945-ben — megfogantl „Milyen gyermekek ezek?" — Kérdezte Bisz­trov Voss ellentengernagyot, aki Hitler utolsó üzenetét volt hivatva eljuttatni Dönitz tenger­nagyhoz arról, hogy őt nevezte ki utódjául és folytatni kell a háborút. Voss fogságba esett és Bisztrov végigvezette őt a berlini utcákon, ahol hosszú sorokban vonultak a horogkeresztes ve­zérkar megvert seregei. Fáradt, borostás, elfásult arcokat látott Voss az autó ablakán át. Berlin romjai rajzolódnak eléje, és láthatta a tábori konyhát is, ahol az orosz katonai szakács levest mért az éhező németeknek. — Ismerte ezeket a gyerekeket? — Kér­dezte Bisztrov őrnagy. Voss igent intett, azután engedélyt kért, hogy leülhessen. — Tegnap este lát­tam őket — még él­tek. Ez itt Heidi, — mutatott a kislányra. Azután felismerte Goebbelst és feleségét. Göebbels 1942-ben megszemlélte a Voss parancs­noksága alatt álló Prinz Eugen hadihajót, ekkor ismerkedtek meg, és ennek az ismeretségnek köszönhette Voss az előmenetelét. Azután imét találkoztak a patkánylyukban. Bisztrov és Voss egyedül maradtak a kénszagú fedezékben. Némán, szótlanul nézték a hat halott gyermeket. A gyermekeket május 3-án találta meg Iljin főhadnagy. Hosszú hálóingben, pizsamában fe­küdtek. Arcukra véres pírt rajzolt a clankáli. • • • Borzalmas volt a halott gyermekek látványa. De a kép mellé felsorakozott több tízezer gyer­mek képe is. Az auschwitzi gázkamrák szederjes arcú gyermekhulláinak képe, a még élő testtel tűzbe dobott gyermekek lángok között zsugorodó arcának emléke, a dr. Mengele által „tudomá­nyos módszerekkel" megölt gyermekek eltorzult vonásainak a képe... • • • A borostás arcú, SS egyenruhás férfi kapkod­va, fáradtan beszélt. Talán ö volt a fedezékben az egyedüli, aki még képes volt felfogni a tör­ténteket: — Április 27-én este nyolc és kilenc óra kö­zött Hitler fedezékének ajtaja előtt találkoztam Goebbelssel és feleségével. Azt mondta, a hely­zet megköveteli, hogy megöljék gyermekeiket és önmagukat. Május 1-én a fedezékkórház orvosa azt aján­lotta Goebbelsnek, hogy feleségét és gyerme­keit bízza a vöröskeresztre és csak önmagával végezzen. De Göebbels kijelentette, hogy „ak­kor is Göebbels gyermekei maradnának!" Kunz, aki az eseményeket elmondta — 20.40 perckor morfiuminjekcióval elaltatta a gyerme­keket, de többre nem volt képes. Goebbelsné ek­kor elhivatta Stumfeggert, Hitler háziorvosát, aki szétfeszítette az alvó gyermekek száját és beadta nekik a ciankálit. „A, gyermekek ügye már rendben van — mondta Goebbelsné a férjének — „most már ideje, htgy magunkra gondoljunk!" A ciankálit — mint ahogy később megtud­tuk — Hitler osztotta szét legmegbízhatóbb hí­vei között már április végén. Göebbels közvetlen személyzete teljesen meg­bízhatóan, igazolta a hullák személyazonos­ságát. De a hírhedt náci prominens amúgyis könnyen felismerhető volt jellegzetes alakjáról, deformált lábáról. A jegyzőkönyv megállapítá­sát, hogy a tetemek szájából a ciánra jellemző keserűmandula illat volt érezhető, a törvény­széki vegyelemzés is megerősítette. Csak azt nem tudtuk megállapítani, hogy kik' égették el a holttesteket, mert munkájukat be sem fejezvén elfutottak -— mint a tűztől riadt patkányoki 1945 május másodika volt. Ott álltunk a rom­má lett Berlin utcáján heverő holttestek előtt... az átok megfoEant: méreg és tűz vég­zett velükl IZNAM(A) #r i V i 2Í ¥ -Millió ŕlfl * Ww w \ JlÉ .T t < f jjKý M' w p* V rf/ f> ..„.f jP* : . V-" •• 'íj vj. <* i: - - \ ;• •;-:-• • -. ..... •V -•'"' ' .i '­Él Mr > l* íS si V • ' ­•'•• i Ä ? . w— - __ ifi-Sfeö 1: 1 r ^ «• - ^W, ü üli Goeooeis megszenesedett holtteste. Méreg és tűz végzett vele. Az atok " JELEŇA RZSEVSZKAJA megfogant

Next

/
Thumbnails
Contents