Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-27 / 144. szám, péntek

néhány sorban ANDREI KIRILENKO, a Szov­jetunió Kommunista Pártja po­litikai bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára teg­nap Moszkvában fogadta az Ar­gentin Kommunista Párt kül­döttségét — Victorio Codovilla pártelnököt és Orestes Ghioldi párttitkárt, akikkel a két felet érdeklő kérdésekről tárgyalt. (CTK) WANG KUO-CSHUEAN, a Kí­nai Népköztársaság és John Gronouski, az Egyesült Államok varsói nagykövete szerdán tar­totta 131. megbeszélését. A két diplomata a vietnami kérdés­ről tárgyalt. (CTK) PIERRE WERNER, Luxemburg minisztere és külügyminisztere kijelentette, hogy Luxemburg nem kívánja, hogy területére helyezzék át a NATO főparancs­nokságát ós más központi szer­veit. (CTK) AUSZTRIÁBAN emelkedik a közszükségleti cikkek ára. Ez év áprilisában az index 4,4 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. (CTK) A LATIN-AMERIKAI országok kormányai megegyeztek az Egyesült Államok kormányával, hogy június közepe táján rend­kívüli gazdasági értekezletet hívnak össze, amely megkísé­relné az Amerika-közi kapcso­latok terén uralkodó válság át­hidalását. (CTK) IRÁN tegnap élesen tiltako­zott az iráni—iraki határon lezajlott Incidens ellen. A múlt héten iraki repülőgépek állí­tólag iráni határ menti közsé­geket bombáztak. (CTK) A VISIÚN, a Pánamerikai Unió lapja közölte, hogy a nyu­gatnémet beruházások Latin­Amerikában elérték a 400 mil­lió dollárt. A nyugatnémet vál­lalatok Brazíliában eszközölték a legnagyobb beruházásokat, 210 millió dollár összegben. (CTK) JÓSÉ MARIJA VELASCA IBAR­RA, volt ecuadori diktátor el­leni diáktüntetések után lakó­házában dinamit robbant. A robbanás nem okozott nagyobb kárt. Az ecuadori diákok az­zal vádolják Ibarrát, hogy el­sikkasztotta az állam pénzét. (CTK) AHMAD MAHDI szudáni bel­ügyminiszter betiltotta az Al­Gamahir című lapot, az ellen­zéki Népi Demokratikus Párt sajtószervét. A lap élesen bírál­ta a miniszterelnököt, hogy a Palesztina napján rendezett tüntetésen utasítást adott a Népi Demokratikus Párt elnö­kének letartóztatására. (CTK) A SAIGONI különbíróság öt­évi kényszermunkára ítélte Walter Wagner nyugatnémet polgárt, akitől a saigoni nem­zetközi repülőtéren három hét­tel ezelőtt elkoboztak 14,5 kg csempészett aranyat. Wagner­nek ezenkívül 8000 dollár bír­ságot is kell fizetnie. (CTK) A SZAKSZERVEZETI Világ­szövetség végrehajtó bizottsága tegnap Nicősiában, Ciprus fővá­rosában megkezdte kétnapos zárt ülését, amelynek befejezé­se után közleményt ad ki. (CTK) CAMBERRAI jelentés szerint a dél-ausztrállal Adelaidében mintegy 100 diák tüntetett a vietnami háború ellen. A diá­kokhoz mások is csatlakoztak. A rendőrségnek több mint egy órát tartott, míg a tüntetőket szét tudta zavarni. (CTK) WASHINGTONI jelentés sze­rint az Egyesült Államok fegy­veres erőinek létszáma 1955 óta első ízben haladta meg a há­rommilliót. (CTK J TOVÁBBI FÖLDLÖKÉSEK TASKENTBAN Taskent (CTK) — A taskenti földrengésjelző állomás szerdán este újabb 5 fokos és tegnap­ra virradó éjjel 5—6 fokos ere­jű földlökést Jelzett. Kedden és szerdán rövid időközökben ugyancsak hasflnló erejű föld­rengést észleltek. Taskent lakossága felkészült az újabb megpróbáltatásokra. A televízió is figyelmeztetett az újabb földmozgások lehetőségé­re. Minden intézkedést megtet­tek, hogy emberéletben ne es­sen kár. Elsősorban az omlado­Indonéziának 1 milliárd 300 millió dollárra van szüksége Tokió (CTK) — Buwono, az indonéz gazdasági küldöttség vezetője Tokióban tegnap kije­lentette, hogy Indonéziának külföldi segítség formájában 1 milliárd 300 millió dollárra van szüksége, hogy a követke­ző öt év folyamán rendbe hoz­hassa gazdaságát. Buwono mi­niszter Takeo Miki japán nem­zetközi kereskedelmi ós ipar­ügyi miniszter előtt kijelentet­te, hogy kielégítő külföldi se­gítség esetében Indonézia ab­ban a helyzetben lesz, hogy 1970-ben megkezdheti gazdasá­gi fejlesztése új tervének tel­jesítését. A japán kormány már jóvá­hagyta az Indonézia gazdasági megsegítésére vonatkozó javas­latot. Japán vállalkozó körök, amelyek piacot keresnek a ja­pán áru számára, a kormány rendelkezését örömmel fogad­ták. FOKOZZÁK A KOMMUNISTÁK ÜLDÖZÉSÉT Djakarta (CTK) — Sugiharto vezérőrnagy, Indonézia főál­lamügyésze Bandungban kije­lentette, hogy Indonézia Kom­munista Pártja hárommillió be­jegyzett tagja közül eddig „csu­pán" 100 000-et vettek őrizetbe. Az Antara indonéz hírügynök­ség tegnap közölte, hogy Sugi­harto tábornok a tyínengahi népgyűlésen az ideológiai ve­szedelemmel szembeni éberség­re szólított fel, amely állítólag a le nem tartóztatott indonéz kommunistáktól származik. KÉT NAP HALASZTÁS Djakarta (CTK) — Malik in­donéz külügyminiszter közölte, hogy 1—2 nappal elhalasztja utazását Bangkokba, ahol Malay­sia képviselőivel „a hadüzenet nélküli háború" befejezéséről akar tárgyalni. Malik tanácsko­zását eredetileg mára tervezte, kénytelen volt azonban elha­lasztani, mert Thanat Khoman thaiföldi külügyminiszter, aki­nek a tárgyalásokon szintén részt kell vennie, nem tért még vissza hivatalos útjáról. Malik beszámolt arról, hogy tegnap reggel találkozott Su­karno elnökkel, aki őt teljha­talommal ruházta fel. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a tárgyalások sikerrel végződnek. ELNÖKJELÖLTEK Djakarta (CTK) — A „nyu­gat-jávai akciós frontok" kong­resszusa Bandungban május 25-én kinevezte jelöltjeit az In­donéz Köztársaság elnöki és alelnöki funkciójára. A jelöltek: Muhammad Hatta volt alelnök, Hamengka Buwon miniszterel­nök-helyettes, a djogjakartai szultán és Nasution tábornok, volt hadügyminiszter. Mazurov Pakisztánban Rawalpindi (CTK) — Ajub Khan pakisztáni elnök tegnap fogadta a Szovjetunió Legfel­tőbb Tanácsának küldöttségét, amelyet Kirill Mazurov, a Szov­jetunió Legfelsőb Tanácsának képviselője, a Minisztertanács első elnökhelyettese vezet. A BALKÁNON JAVUL A LÉGKÖR Szófia (ČTK) — Tegnap Szó­fiában véget ért a Balkán-álla­mok közti együttműködés bizott­ságának hatodik találkozója, me­lyen az egyes tagállamok kép viselői közös nyilatkozatot adtak ki: ,,A Balkánon tovább javul a politikai légkör. A Balkán-álla­mok közötti kapcsolatok síkere­sen fejlődnek, s tovább szilárdul a gazdasági és kulturális együtt­működés. A baráti viszony fejlő­dése a Balkán-félszigeten az egyenjogúság, a kölcsönös meg­becsülés és a jószomszédi kap­csolatok elvén alapszik", áll a nyilatkozatban. A nyilatkozat elítéli az USA vietnami agresszióját, az imperia­lizmusnak Afrikára és Latin-Ame­rikára gyakorolt nyomását, s az NSZK nak az atomfegyverek meg­szerzésére tett kísérleteit. Ajub Khan és Mazurov a Szov­jetunió és a Pakisztán közötti jószomszédi kapcsolatok fej­lesztéséről és megszilárdításá­ról tárgyalt. Mazurov Ajub Khannak átadta N. V. Podgor­nijnak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökének szemé­lyes üzenetét, valamint annak a zászlónak mását, amelyet a Vénusz 3. szovjet önműködő állomás vitt fel a Vénusz boly­góra. A szovjet küldöttség teg­nap ellátogatott a pakisztáni nemzetgyűlés épületébe is, ahol a pakisztáni képviselők­kel beszélgetett. — Ezt Washingtonból küldik. Ky tábornok fogadja el ezt az öltönyt, ha már a dél-vietnamiak annyira akarnak pol­gárt kormányt. (A Szpílki karikatúrája.) Bonn a francia csapatok maradását akarja Erhard szerdán a bonni par­lamentben részletesen foglalko­zott az NSZK-ban levő francia csapatok kérdésével. Kijelentet­te: határozottan és világosan igent mond arra a kérdésre, vajon kormánya óhajtja-e a francia csapatoknak Nyugat­Németországban való maradá­sát. Magától értetődő azonban — folytatta —, hogy a fran­cia csapatoknak a közös vé­delem keretében meghatáro­zott katonai feladatokat kell ellátniuk, és világos viszonyo­kat kell teremteni a parancs­nokság és a szövetséges had­erőkkel való együttműködés te­kintetében is. Azt hangoztatta, hogy Bonn ennek révén nem akarja „a hátsó ajtón át" visz­szavezetni a francia csapatokat az integrációba, de ragaszko­dik olyan katonai megállapo­dáshoz, amely megszüntetne „mindenféle bizonytalanságot". A kancellár nyilatkozatát el­sősorban a franciáknak címez­te. Ezt bizonyítják a kommen­tárok címei. A Die Welt „Er­hard válaszolt De Gaulle-nak: Egyesülnünk kell", a Bildzei­tnng: „Ehrard arra kéri a fran­ciákat, maradjanak" címmel közöl cikket. A lapok nem lep­Elfoglalták a bugandai királyi palotát Kampala (CTK) — A kampa­lai megfigyelők úgy véleked­nek, hogy Obote kormányát nem lepte meg a bugandai lá­zadás. A kormánycsapatok gyors és hatékony beavatkozá­sa azt bizonyítja, hogy a kor­mány felkészült, mert tanult a három hónappal ezelőtt lezaj­lott eseményekből, amikor jobb­oldali bugandai elemek állam­csínyt kíséreltek meg. A lázadás egyetlen komoly központja a bugandai király­nak Kampala elővárosában fekvő palotája volt, amelyet a kormánycsapatok tegnapelőtt elfoglaltak. Eddig meg nem erősített hírek szerint letar­tóztatták Buganda királyát. A szomszédos Kenyában az a hír terjed el, hogy a királynak sikerült elmenekülnie és el­hagyta az országot. lezik a NATO helyzetének ko­molyságát, de ugyanakkor örömmel fogadják az új irány­vonalat. A Frankfurter Neua Presse ezt írja: Erhard nyílt igenje nem bagy senkit kétség­ben: a szövetségi kormány azt akarja, hogy a francia csapa­tok továbbra is az NSZK terü­letén maradjanak. De Gaulle­tól most azt várjuk, hogy elis­meréssel fogadja a német igent és nem mond rá meglepetés­szerűen nemet. SVÉDORSZÁG RÉSZT VENNE EGY ATOMMENTES ÖVEZETBEN Stockholm (CTK J — Torsten Nilsson svéd külügyminiszter tegnap átnyújtotta Gustáv von Schmollernek, az NSZK stock­holmi nagykövetének a svéd kormány válaszát az NSZK március 25-1 ún. békejegyzéké­re. A svéd kormány válaszában mindenféle atomkísérlet és a hasadóanyagok katonai célokra való gyártásának betiltása, va­lamint Európának atommentes övezetté való nyilvánítása és a leszerelés ügyét elősegítő ösz­szes politikai problémák elő­nyös megoldása mellett foglalt állást. A svéd kormány hangsúlyoz­za, hogy Svédország minden további nélkül hajlandó része­se lenni annnak az atomfegy­vermentes övezetnek, amely magába foglalná az atomfegy­verrel nem rendelkező észak­és közép-európai országokat. A május elsejei gyűlést délután ötre hirdették. Vagyis olyan időpontra, amikor a munkások szabadok, befeje­zik a munkát a gyárakban és az üzemekben. Khartúmban nem is nagyon szoktak más időpont­ban gyűlést vagy más összejö­vetelt tartani. Ennek semmifé­le politikai magyarázata sincs. Egyszerűen azért, mert a napi átlagos 40—43 fokos forróság miatt nehezen lehetne arra serkenteni az embereket, hogy szabad téren gyülekezzenek, vagy éppen órákat töltsenek. S május az egyik legmelegebb hónap Afrikának ebben a részé­ben. Az alatt a néhány nap alatt, amit Khartúmban töltöt­tem, egyetlen egy olyan nap sem volt, amikor a hőmérő hi­ganyszála 43 foknál keveseb­bet mutatott volna. Mármint nappal, árnyékban. Amikorra a gyűlés színhelyé­re, a khartúmi Abdal Moneim térre értem, már mérséklődött a nap forró tüze. A gyűlés kez­detére valamikor hét óra után került sor. Ha már összejön az ember Ismerősökkel, elvtársak­kal, miért ne használja ki a kedvező alkalmat arra, hogy egy kicsit eltereferéljen. Vala­hogy így van ez mindenütt, ahol munkások találkoznak. S ilyen szempontból a turbános szudáni munkás és az európai munkás között semmi különb­ség nincs. Itt, az Abdel Moneim téren érzem először, hogy otthon va­gyok Szudánban. Még a levegő is más. A taxis — fiatal, kor­szerűen öltözködő ember — a térre érkezés után meghív egy pohár limonádéra, a szudániak kedvenc hűsítő italára. Kézzel­lábbal magyarázom neki, hogy ÉLIÁS BÉLA KHARTÚMI LEVELE Szudáni május inkább én hívom meg őt. El­hárítja ajánlatomat. — Maga idegen. En itthon vagyok. Es különben is: május elseje van. Ez a mi ünnepünk. Legyen a vendégem egy italra. Beleegyezem. Honnan jött? Milyen nemze­tiségű? Tetszik Szudán? Ho­gyan bírja a forróságot? Amikor mindezekre válaszo­lok, valósággal odacipelnek a készülő gyűlés rendezőihez. — Itt van egy magyar elvtársI Eljött a mi gyűlésünkre! S ha az imént még félig-med­dig egyedül éreztem magam — miután taxis barátom elment, hogy újabb embereket hozzon a gyűlésre — most szinte egy pillanat alatt elvegyülök ebben a soknyelvű, egyszínű kollek­tívában. Meginvitálnak, hogy üljek oda a szakszervezeti ve­zetők mellé, egy hatalmas sá­tor kellemes hűvös védőtetőze­te alá. Ojabb kérdések. Újabb feleletek. Az újonnan érkező csoportok énekelve és jelszava­kat kiáltozva elvonulnak a dísz­emelvény előtt. A hangulat a tetőfokra hág, amikor El Shaif, a Szudáni Szakszervezeti Szövetség főtit­kára a szónoki emelvényre lép. A rendkívül népszerű szakszer­vezeti vezető arról beszél, ami a május elsejét ünneplő mun­kásokat és alkalmazottakat a leginkább érdekli. Arról, hogy a munkások helyzete romlik, az árak emelkednek, a bérek pe­dig azonos szinten maradnak. A kormány, hogy elleplezze nyugati irányzatú bel- és kül­politikáját, elnyomja a szak­szervezeteket, megfosztja a munkásokat legelemibb jogaik­tól. Mi nem kapitalizmust, ha­nem szocializmust akarunk — mondja.El Shaif a gyűlés rész­vevőinek lelkes helyeslése kö­zepette. De a legnagyobb taps azon bejelentését fogadja; ami­kor közli: ha a Mahgoub-kor­mány nem tesz eleget a mun­kások jogos követeléseinek, jú­nius elsején megkezdik az ál­talános politikai sztrájkot s ad­dig folytatják, amíg meg nem törik a jobboldali politikát foly­tató kormány ellenállásátI A feldörgő taps és éljenzés meg­győzően mutatja, hogy a mun­kások készek a harcra. S a kormány által kivezényelt rend­őrség — amely tiszteletteljes távolságra helyezkedett el a tértől — némán figyeli a zajos, vidám, de ugyanakkor harcos szellemű tüntetést. A beszéd elhangzása után a munkások színjátszó együttesei adnak elő dalokat, zene- és táncszámokat. Egy jó hangú munkás — zenei kísérettel — saját versét énekli el. A vers arról szól, hogy a szudáni mun­kások megdöntötték Abud tá­bornok katonai diktatúráját és győzelemre vitték az októberi forradalmat. S nincs jövő azok számára, akik Szudánban visz­sza akarják forgatni a történe­lem kerekét. Csaknem tíz óra, amikor el­búcsúzom szudáni barátaimtól. A gyűlésen csak tízezer ember volt jelen, de mintegy félmillió szudáni munkás és alkalmazott képviseletében. S ez a munkás­és alkalmazott-hadsereg olyan erő ma Szudánban, amelyet senki sem hagyhat figyelmen kívül. SZUDÁNI FIATAL (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents