Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-26 / 143. szám, csütörtök

SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA Ballag már a vén diák... A szlovákiai vegyészmérnökképzés ünnepe E héten kedves, ünnepélyes aktusra kerül sor az ország számos középiskolájában: a harmadik osztályosok búcsút vesznek az iskolától, mely há­rom éven át második otthonuk volt és gondos, alapos munká­val készítette fel őket az élet­re, a továbbtanulásra. Diákok, szülők, tanárok szemében könny csillog, mert a búcsú percei mindig nehezek. Száz és száz diáktorok harsogja a ked­ves régi diákdalt: Ballag már a vén diák tovább, tovább ... Az ipolysági magyar középis­kolában két osztály hatvan ta­nulója búcsúzik. Hatvan csillo­gó szemű, életkedvvel teli fiatal veszi kezébe a jelképes vándor­botot, hogy búcsút intsen az öreg iskolának és egyben fiatal­sága első, leggondtalanabb idő­szakának. Az ipolysági érettségiző fia­talok többsége egyetemre, főis­kolára készül. Az idén megnőtt az érdeklődés a műszaki jelle­gű tanulmányok Iránt. Igy pél­dául Eszényi Mária, Olczár Jó­zsef és Burls László az elektro­mérnökl, építészmérnöki, illet­ve a gépészmérnöki karra je­lentkeztek. Az orvosi pálya szintén vonzza a fiatalokat. Ez részben annak tudható be, hogy az ipolysági középiskola egyko­ri növendékei között aránylag sok orvos van, akik az ország különböző vidékein működnek. Az idén Bobor Teréz, Bugyi Vince, Köteles Péter, Kremnl­csán Zoltán és Mák Ferenc je­lentkeztek erre az Igényes, de szép stúdiumra, és már most nagy szorgalommal készülnek a felvételi vizsgára, melyre nem sokkal az érettségi után kerül sor. A pedagógusi hivatás iránti érdeklődés szinte már hagyo­mányos az Ipolysági középis­kola végzősei körében. Egyesek a bölcsészkaron, mások a nyit­rai Pedagógiai Fakultáson, öt kislány pedig az óvónőképző­ben szeretne pedagógusi képesí­tést nyerni. Ezek a lányok már a kilencéves alapiskola elvégzé­se után óvónőképzőbe jelent­keztek, de akkor helyhiány miatt nem vették fel őket. Most különbözeti vizsgával szeretné­nek átlépni az óvónőképzőbe, de kérvényeikre eddig nem ér­kezett válasz. Pedig már a ke­rületi nemzeti bizottság illeté­kes ügyosztályára is írtak. Mert nagyon szeretnének óvónők lenni. Az ipolysági ballagó középis­kolások közt ma ott lépdel néphadseregünk négy leendő tisztje, Bobor József, Kassal Zoltán, Petrezsél Sándor és Só­gor Sándor is. ök már átestek a felvételi vizsgán, és mert megállták a helyüket, bizakod­va tekintenek a jövő elébe. Szép hivatást választottak: a haza védelmét. Am még korántsem teljes a kép az idén ballagó ipolysági diákok pályaválasztásáról. Mol­nár Péter, Nedela Antal és Skultéti Sándor a Komenský Egyetem természettudományi karán kívánják folytatni tanul­mányaikat. Révész Ferenc az ipolysági középiskola egyik leg­kiválóbb sportolója, aki több sportágban ifjúsági kerületi bajnok, a Testnevelési Sportln­tézetben fogja folytatni tanul­mányait a testnevelő tanári ok­levél megszerzéséig. De jelentkezik tanuló a hazai magyar újságíróutánpótlás so­raiba ls. A lányok közül pedig számosan az egészségügyi nő­vérek fontos posztján kívánják szolgálni társadalmunkat. Hosz­szú évek után első ízben az idén ismét jelentkeztek tanulók az egyetem jogi karára, valamint továbbképző szakiskolákba. Mé­száros Klára Karlovy Varyba je­lentkezett az idegenforgalom szakkádereit kiképző középis­kolába. Könny csillog a szemekben, a búcsúzás percei mindig nehe­zek. Egyeseket vár a főiskola, vagy az egyetem, másokat az Élet iskolája. De ma még mind­annyian együtt éneklik a ked­ves régi diákdalt: Ballag már a vén diák, tovább, tovább ... Búcsúzó ipolysági „vén diá­kok"! Sok siker, öröm, életkedv, eredményes munka kísérjen benneteket útjaitokon. SÁGI TÖTH TIBOR DMX BRNO 66 3 kiállítási pavilonban a minőségi cikkek választéka, 3 kiállítási pavilonban vásárolhat előnyösen és jól, 3 kiállítási pavilonban talál újdonságot, 3 kiállítási pavilon tele meglepetésekkel! Mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet a BRNO 66 - a közszükségleti cikkek ez évi kiállításán május 28 és június 12 között. Mire van szükségünk, hogy jól éljünk? Először is békére, azután jó egészségre, több és olcsóbb élelemre, ruhára, lakás­ra, valamint sokféle jó Ipar­cikkre. Szocalista rendszerünk lényegéből fakad, hogy ezek a célkitűzések államunk központi feladatát képezik és ebből a törekvésből ered az is, hogy terveink tengelyében éppen A VEGYIPAR HATALMAS ARANYO FEJLESZTÉSE ÄLL. Mit nyújt a vegyipar a min­dennapi életünkben egyre nö­vekvő Igényeknek? Meg sem kí­sérelem, hogy részletesen felso­roljam mindazt, amivel szük­ségleteink kielégítéséhez hozzá­járul, csupán néhány példát szeretnék megemlíteni. A vegyészet éppen az a tu­dományág, amelynek segítségé­vel a természet szűkmarkúságát kárpótolhatjuk. Ez természete­sen nem a semmiből történik, hanem a bőségesen hozzáférhe­tő természeti „kincsekből", így a többi közt vízből, levegőből, sóból, földgázból stb. Ezekből állít elő a vegyész tudománya feldolgozására alkalmas anya­gokat. A vegyipar fejlesztésével az alapanyagok jelentékeny bőví­tésén kívül a termékek válasz­téka is bővül. A vegyészek megjavítják a kőolajból előállí­tott benzin minőségét és meny­nyiségét. A repülés új fejezete — a lökhajtásos gépek — szin­tén azáltal válik lehetségessé, hogy a vegyészet számos olyan anyagot fedezett fel, melyek erre a célra alkalmasak. A vegyészet a textiliparnak egy sereg új szintétikus anya­got adott, amelyekből színtartó, gyönyörű selymek és egyéb szö­vetek készülnek. A vegyészet által létrehozott új anyagok — a műanyagok — sok helyen a technikábarf fém és üveg he­lyett használhatók. A gépko­csik, repülőgépek és más gé­pek különböző alkatrészei, va­lamint a használati cikkek nagy sokasága készül már mű­anyagokból. Vegyiparunk gondoskodik ar­ról is, hogy elegendő eszközünk legyen mind az állati, mind a növényi kártevők ellen. A vegy­ipar egyik nagyon fontos ága a gyógyszeripar, melynek ter­mékei a szintetikus gyógyászati készítmények, nagyon sok éle­tet mentettek már meg. A vegy­ipar a nők életének megköny­nyítését is elősegíti. Az időt rab­ló, fárasztó házimunka terhét csökkentik a korszerű és nagy­hatású mosószerek, tisztítósze­rek. Még megközelítőleg sem érzékeltethetjük elégségesen a vegyipar nagy jelentőségét mindennapi életünkben és nép­gazdaságunkban. És még nehe­zebb teljes képet adni mindar­ról, amit a vegyipar fejlesztése népünk számára eredményezni fog. A vázoltakból azonban követ­keztethetünk arra, hogy vegy­iparunknak egyre több és jobb szakképzett vegyészmérnökre van szüksége. Ezt a feladatot teljesíti a Köztársasági Renddel kitüntetett bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmér­Fizikai-kémiai mérés közben nöki Fakultása, mely e napok­ban ünnepli fennállásának 25 éves jubileumát. 25 ÉVVEL EZELŐTT KEZDÖDÜTT Két évvel a Szlovák Műszaki Főiskola megalakulása után, az 1940—41-es iskolai évben kezd­le meg működését az egyetem kémiai technológiai fakultása. Az első években, melyek a háború nyomait viselték, az egyes évfolyamokat csak né­hány tíz hallgató látogatta és 1948-ig az összes végzett mér­nökök száma 49 volt. A kép­zést 5—6 tanerő végezte. A fa­kultás hatalmas fejlődése 1948­ban kezdődött és napjainkig összesen 2548 mérnököt nevelt népgazdaságunk hatalmas fel­adatainak megoldására. E szám­ban benne van Európa, Ázsia és Afrika 9 országából származó 50 külföldi hallgató is, akik ná­lunk szerezték meg vegyészmér­nöki oklevelüket. Ebből látható fakultásunk nagy jelentősége országunk határain túl is. Ma fakultásunk összes hallga­tóinak száma 2386. E nagyszá­mú hallgatóság képezését 17 egyetemi tanár, 37 docens, 189 adjunktus és 27 tanársegéd vég­zi, akik 23 tanszék keretén be­lül működnek. Három tanerő a tudományok doktora és hatvan­három a tudományok kandidá­tusa tudományos fokozat vise­lője. A VEGYÉSZMÉRNÖKI FAKULTÁS MINT KUTATÓINTÉZET A fakultás tervszerű és inten­zív tudományos, kutató mun­kássága főképp az 1954-es évben kezdődött meg, mikor a város különböző részein elhelyezett ideiglenes tanszékek átköltöz­tek a Jánska utcai új, impo­záns, korszerűen berendezett épületbe. Fakultásunk dolgozói az elmúlt években több száz tudományos munkát publikál­tak a hazai és külföldi szakla­pokban, sok szabadalmat adtak át népgazdaságunknak, köny­veket, monográfiákat dolgoztak ki, és így járultak hozzá a csehszlovák vegyészet és vegy­ipar hatalmas fejlődéséhez. Világviszonylatban is jelen­tős eredményeket értünk el a makromolekuláris kémia egyes problémáinak feldolgozásában (új műanyagok előállítása, a műanyagok tulajdonságainak javítása, a cellulóz minőségé­nek javítása, a bőrfehérje ké­miája), új gyógyszerek, anti­biotikumok előállításában, a szerves és szervetlen kémia el­méleti és gyakorlati kérdései­nek megoldásában, új radio­analitikal módszerek kidolgozá­sában, élelmiszeripari problé­mák megoldásában stb. A meg­oldott problémákat, a kidolgo­zott módszereket a gyakorlat­ban gyárainkban vezették be. Fakultásunk három önálló tu­dományos konferenciát és a Szlovák Tudományos Akadémiá­val közösen két szimpóziumot rendezett, melyen tanszékeink dolgozói beszámoltak kutató­munkásságuk eredményeiről. Ezenkívül tanáraink, docen­seink rendszeresen adnak elő a külföldön rendezett kongresz­szusokon, tanítanak Ázsia, Afri­ka egyetemein, dolgoznak Eu­rópa, Amerika kutatóintézetei­ben stb. Az egyetem tanerői pedagógiai-tudományos munkás­ságának további elismerése a tudományos akadémiák tagsá­gában és magas államdíjak oda­ítélésében nyilvánul meg. 25 év nem hosszú idő egy egyetem vagy fakultás történe­tében. Az elmúlt negyed évszá­zadban — és főképp az utolsó 15 évben — a képzett mérnökök száma és minősége, a tudomá­nyos kutatás terén elért ered­mények azonban azt mutatják, hogy elégedettek lehetünk a végzett munkával. Fakultásunk dolgozóinak munkássága haté­konyan segíti elérni szocialista államunk nagy célkitűzését: mindenki számára a jólétet. TÖLGYESSY GYÖRGY docens, a kémiai tudományok kandidátusa PETRÖCI BÁLINT: Valaki kopoj (3) ÜF-289 új életet. Ami eddig benne élt, nem halhat meg. Az ellentételt egymásnak rontanának, tombol­nának, megőrölnék, mint a bú­zamagot a malomkő. A nagynéni is írt, mehet hozzá. . Otthon várnak rám. Vár az anyám ... En is anya vagyok már... Az Egyesült Államok befogad, hív a nagynéni, magához venne, és nem tudok ujjongani, mint a fiatal magyar mérnök, aki Svédországba repül. En hajóval mehetnék a tengerentúlra ... Hallgatná a hullámok verését, kislányát az ölében tartva kém­lelné a távolt, mikor bukkan fel a szirtes parton a Szabad­ság szobra... Szabadság? Szö­kevény vagyok, öregségére ma­gára hagytam anyámat. Hogy érezhetném ott magam szabad­nak, amikor könnyeiben fürdik, aki engem szült. Kezében meg­remegett a levél. Szeme előtt elmosódtak a betűk. Kicsordu­ló könnye végig folyt az arcán. A távolból mintha anyja kiáltá­sát hallotta volna. Gyere! A képzelet játszott vele. Az Akro­polisz tűnt fel előtte. Hosszú habfehér ruhában őszfejű asz­szonyok állnak az oszlopok előtt és siralmaikkal az eget verdesik. Megbocsátok, gyere haza, gyere "a gyerekeddel... Papírt, tollat kért. Edes, ked­ves jó anyám... A kezében megakadt a toll. Nem merte megírni, mint vágyódik haza, a kis városba, a magas kőfallal körülvett házba. Ha felbonta­nák levelét, még baja történ­hetne. Ezt gondolja, ezt hiszi. D ecemberben Athénba vi­szik, a leányanyák intézetébe. Modern pavilonok zöld park­ban. Királyi védnökség. Tiszta­ság és rend. A menekültek tá­bora után paradicsomba került. Az egyik épületben szülnek, a többiben gyerekeket nevelnek. A leányanyák a leggyakrabban itt hagyják csecsemőiket, má­soknak, akiknek nem lehet gyermekük . . Szófia nem hagy­ja itt. Vele laktk egy szobá­ban. Tizenkilenc éves athéni lány. Nemrég érettségizett. Nem dolgozik, nem tanul to­vább. Egy a vágya: férjhez menni ahhoz a fiúhoz, akitől a gyermekét várja. Most katona Kréta szigetén. Majd megisme­red, meglátogat... Engem ki látogat meg? Es ki lesz a gyer­mekem apja? Lesz-e neki egy­általán apja? Mert haza nem megyek ... Haza ... A magas kőfallal körülvett ház már olyan, mintha a mesék orszá­gában állna. Szép és varázsla­tos. Vágyódik utána az ember. A vágy nem válóság. A régi otthona nem otthona többé. Most Itt az otthona. Kedvesek az orvosok, a nővérek. Es Szó­fta milyen jó hozzá! Az idegen­ben is barátokra lel, nem vesz­het el. Igaza van a prágai lánynak... J anuárban szültek mind a ketten. Leánygyermeket. Szófia táviratot küldött. Es jött a ka­tona Kréta szigetéről. Boldog volt. Karácsonykor megtartjuk az esküvőt... Eva szívébe fáj­dalom nyilallt. Mikor lesz az én esküvőm? Még gyenge volt, ágyban feküdt. Es álmodozott arról, ha feleség lenne, ho­gyan örülne anyja az unokájá­nak. Maga elé idézte a magas kőfallal körülvett házat, s ben­ne az édesanyját. Ogy kívánta, hogy mosolyogjon, örüljön, s ehelyett újra az előszobában látta őt, a nagy fekete kereszt alatt, amint az udvarra nyíló ajtóra mered, mintha tévelygő lánya hazatérésére várna ... Nem mehetek haza. Szökevény vagyok! Bíróság elé állítaná­nak. Börtönbe zárnának. Es jött hazulról a levél. Az édesanyja írt. Megbocsátok, gyere haza, gyere a gyereked­del együtt. . Remegett a kezé­ben a levél. A titok megszűnt titoknak lenni... Nincs értel­me, hogy új életet kezdjen. De kezdhet az ember egyáltalán

Next

/
Thumbnails
Contents