Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-21 / 138. szám, szombat

i ők szenvedjeztezzék fiuk út; Krakkót! Csolökbe, szakavaerre születtek csomagolásra, tésére. Lányuk emen tanul ... jelent a távoitegetni. Az érerik, ami ezzel negyedmagával :kói főpályaudinikai főiskola iz elnöke várta a számukra az :. Az első na<edni kezdett a ak járt, mindeadták. Az ávákekben és műimokban is. A van története•KHOTHHMBMMM sókkal. A második emelet 212-es szobájába vezették. Egy lengyel fiú már ott volt, s ahogy az a világ bármely részén lenni szokott, ha két diák találkozik, bemutatkoztak, összeölelkeztek, megismerkedtek. Jozef Trzeciak az építészeti fakultás harmadéves hallgatója volt, s egyik bratislavai barátja szintén az építészetire jött. Két építész- és egy gépészmérnök-jelölt egy szobában. Egy lengyel, egy szlovák és egy magyar fiú. A 212-eSben kész garnitúra került össze. A lengyel Trzeciak megtervezi, a szlovák Murčo felépíti, ő meg gépekkel látja el az építkezést. Másnap a dékán magához kérette a Csehszlovákiából érkezett diákokat, s megbeszélték, hánya•^••e-" Sj József ű, Mária haláus faragott olna-templomban síremléke. Már rténetét, tudta, alak között folyaiit. A XV-XVI. i és a prágai irópai humanisik legfontosabb kkó, több mint t, köztük a maíedek, Sylvester Székely István rendben hányaató lehet ő az ban? jtusban szálláblokkból álló, et, széles folyodik évfolyamra jelentkeznek. A nyelvi ismeretek hiánya miatt valamennyien úgy döntöttek, hogy megismétlik a harmadik évfolyamot. A dékán nagyon barátságos volt. Érdeklődött, ki hová való, honnan érkezett Krakkóba? Istvánhoz különösen szívélyes volt. Az első világháború után járt Kassán, s akkor kétnyelvű felírásokat látott mindenütt, meg is kérdezte tőle: — Milyen nemzetiségűek lakják Kassát? — Magyarok, szlovákok vegyesen — felelte. — Én történetesen magyar vagyok! A dékán mosolyogva jegyezte meg: — Magyar nemzetiségű csehszlovákiai. Lengyelországban tanul... Hetente két órát kaptak díjmentesen lengyel nyelvből. Ezt a híres, 600 éves Jagelló Egyetem biztosította. S ezt követelte a fogadalom, hogy az internátusi szobában csak lengyelül beszélnek. Trzeciak Jóska sokat segített, neki köszönhető, hogy egy év alatt jóformán mindent értettek, csak a hangsúllyal volt baj. Kezdetben lengyel—magyar, később lengyel-szlovák szótárral járt órákra, majd magyarul jegyezte az előadást. Egyetemüknek 5—6000 hallgatója van. A nemzetiségi összetétel vegyes: bolgár, arab, indonéz, kenyai, szudáni, kubai, kínai, cseh, szlovák, magyar stb. Krakkó különböző fakultásain 240 külföldi diák tanul. Nemzetközi diákklubjuk igen közkedvelt. A diákklub és vezetősége segít a tanulásban, s lehetővé teszi a nemzeti kultúra ápolását. Nemzetiségi esteket rendeznek, amelyekre Tudd, meg, az ifjúság az, ha megérzed hol les a mocsár, s jó utad hol van, s harcba visz ügyedért áradó véred, bátor fiúkkal egy csatasorban. Tudd meg, az ifjúság az, ha megérted, mit súg a holdfény, üdezöld fűszál, s felveri hangod a mogorva bércet: emberi nyelven visszhangja felszáll. Tudd meg, az ifjúság az, hogy a könnyed kicsordul azért, aki még vérzik, válladon hordozod tiszta jövőnket, szándékod s heved felcsap az égig. Tudd meg, az ifjúság: csillogó lélek, tűz, amely szélben s fagyban is égne; bíborszín zászlódat tűzd ki és védd meg, hadd legyen földünk ékel reménye! Fordította: Veres János a Nemzetközi Diákklub pénzt folyosít. Énekelnek, táncolnak, zenélnek, előadásokat tartanak, képkiállítást vagy filmbemutatót rendeznek. A nemzetiségi estek tarka anyagát az illető ország nagykövetségeinek a kultúrközpontjai biztosítják. A húsz csehszlovákiai diák estje nagyon népszerű. Prágai barátja gitáron, pozsonyi kollégája tangóharmonikán, ő hegedűn játszik. Műsorszámaik: cseh és szlovák táncdalok, népdalok és magyar csárdások. A lengyelek és a négerek különösen kedvelik a csárdást. Ismerkednek, szórakoznak és tanulnak. Krakkóban a negyedik évfolyamot kitűnően végezte. A dekanátus tanulmányi díját is elnyerte, az ezer zlotyt. Nem is tudott róla. Csak álmélkodott, amikor a dékán magához kérette és gratulált neki. Ez év júniusában végez, aztán következik minden eddigi tanulásának, szorgalmának oz értelme: a disszertációs munkára való sikeres felkészülés! Még nem tudja, milyen témával bízzák meg. Nehézgépek, emelődaruk? Egyre megy. Egyiktől sem fél. Ha ez is sikerül, elbúcsúzik Krakkótól, a Nemzetközi Diákklubtól, tanáraitól, diáktársaitól, Lengyelországtól, amelyet nagyon megszeretett, izéltében-hosszában bejárt. Milyen emlékekkel tér haza? Egyik nagy élménye a lengyel hajógyárakban eltöltött hónapos gyakorlat... Másik nagy élménye Krakkótól délre, Makowhoz köti, ahol lengyel barátja és édesanyja lakik. Négy napot töltött ott, s ott döbbent rá, hogy négy nap több lehet mint négy év, ott ismerkedett meg a tulajdonképpeni lengyel vendégszeretettel, amit soha nem lehet elfelejteni. Harmadik nagy élménye az évenkénti, májusban megrendezett krakkói diákkarnevál, amely... hogy a város polgármestere a főtéren néhány tízezer diáknak átadja a város kulcsát. A diákok hagyományos öltözetben három-négy napig a város urai lesznek. Ilyenkor még a rendőr sem veheti rossznéven, ha a diákok megfürdetik a szökőkút vizében. Három-négy napig a diákok nem vetik le maszkjukat, csoportokba verődve, hangszerkísérettel járják az ódon utcákat, s az utolsó napon kiválasztják a szépségkirálynőt, amelynél nem is a szépség, hanem a tudás számít. Három évig minden májusban ünnepelt ő is. Tréfált, bolondozott, örömmámorban járta sok ezer diáktársával Krakkó utcáit: diák volt, egyetemi hallgató. Tanult, ünnepelt és hazajárt. Ebből állt az élete. Karácsonyra, újévre és nyári szünetre mindig hazarándult. Üjra és ismételten látni akarta szülőföldjét, faluját, ismerőseit, rokonait, akik szokás szerint azzal fogadták: — No hazajöttél megint, István? Lengyelországban mi újság? Idén júniusban végez és már úgy jön haza, hogy többé nem megy vissza. Vége a krakkói szép diákéveknek. A Nehézgépipari Minisztérium rendelkezésére áll. Küldtetek, helytálltam, gépészmérnök lettem, itt vagyok. Helyezzetek el valahová ... Öt leginkább a Kelet-szlovákiai Vasmű érdekli. Több nyelven beszél. Magyarul, lengyelül, oroszul, németül, csehül és szlovákul. Most az angol nyelvvel birkózik. — Jelenlegi szakomban, az építészeti gépeknél német és orosz nyelvű szakkönyvek nélkül talán mozdulni se tudnék — magyarázza ismerőseinek. — Manapság mérnöknek az idegen nyelvek ismerete annyi, mint irónak a szókincs. Még néhány hét, vagy hónap és Simon István újra bekopogtat a szülői házba. Eddig úgy jött, hogy még haza sem ért jóformán, már a visszautazásra gondolt. Ezen a nyáron úgy érkezik, Hogy oklevelét is magával hozza. S a sok számtan, géptan és mértani rajz után az irodalom következik. Mert abban is tájékozottnak kell lennie egy gépészmérnöknek. Könyvért nem kell egy lépést sem tennie. Kb. ötszáz könyv várja otthon. Könyvszerető édesanyja, édesapja qyűjtötte. S aztán? Mi történik aztán? Letudja az egyéves katonai szolgálatot, majd munkahelyére utazik, hogy bizonyíthasson: rászolgált a bizalomra a magyar iskolában érettségizett fiúi A kitüntetett mérnökök (jobbról): Jiri Kiýž, Ľuboš Hilgert, Miroslav Preučil, Milo* slov Ptáček, Valentín Chamrád és Vladimír Silhán. (K. Mevald - ČTK - felvétele.) Kiruccan á f M pot. 1

ÁR REG ELM0LT DEL, és a nap második fele is egyre rohamosabbari telt, mit sem törődve a hőséggel, mely verejtékessé tette ezt a nyári na„Valaki meglocsolhatná az udvart" — mondta Ľuboš és kigombolta ingének legalsó gombját is. „Nem ártana", erősítette meg JiH, le se véve szemét a széles filmszalagról, mely egyre csak futott körbe a maga végtelen útján a különböző nagyságú orsók rendszerében. „Kapcsold nagyobb sebességret" Vadul szaladt a nap és vadul szaladt a filmszalag. „A legnagyobb!" — ktáltctta fifí és Valentin beállította a relét. „Tíz méter másodpercenként!" — jelentette ki győzelmesen és végigsimította rövid, fekete szakállát. „Valaki meglocsolhatná az udvart!" „Nem ártana ..." A nyitott ablakon betódult a terembe a forró levegő, melyet az udvar áthevült gránitköve iehelt ki magából. A készülék is hőt sugárzott, az egész hatalmas, mennyezetig érő fémláda, mely tele volt elektroncsövekkel és különféle színű, kábelekkel. „Mirek, hívd ide Ptáček mérnököt. Mielőtt hazamenne, hadd lássa, hogyan működik..." Haza ... „Telefonálni kellene, hogy később megyek haza", jegyezte meg valaki halkan. „Nekem is." „Az udvart is meg kellene öntözni, hisz már lélegzeni se lehet itt." Igen, kellene, de mindnyájunkat lefoglalja a gép. Talán még ma sikerül kipróbálni. Ma, 1963. június 26-án. Végre egyikük a telefonhoz lépett: „Ne haragudj, de én ma... Tudom, hogy ez a régi nóta, amelyet te már jól ismersz, de mi most igazán ... Igyekezni fogok, minél előbb. Igen, kedvesem, biztosan. De ha valami közbejönne, a vacsorával ne várj. Aztán bemegyünk hozzánk, az egész parti. Kiruccanás? A gépen alattomosan jelentkeztek az apró hibák; sok minden, amiről régóta azt hitték, hogy rendben van, most hívta fel létezésére a figyelmet. „Meg kellene öntözni az udvart." A gépnek annyival forróbb volt a lehelete, mennyivel nagyobb teljesítményt vártak tőle. Vlagyimir kiment az udvarra és kezébe vette a gumitömlőt. A víz csendesen fröcskölt, ő pedig nézte a fölöttük sorakozó ablakokat, melyeknek körvonalát egész az ötödik emeletig pontosan kirajzolta a lámpafény. A házak tetején túl, mint megannyi apró ablak, kigyúltak a csillagok. A szél hársfaillatot hozott a környező fasorok és kertek felől, de Vlagyimir nem érezte. A csillagok a gép jelzőlámpáit juttatták eszébe. A MUSA 6 pislákoló fényeit. Ilyen nevet adtak gépüknek. Költőt nevet. A szalag megakadt. A perforációval lehet baj, vagy meglazulhatott valamelyik orsó. A magnetofonszalag. A MUSA emlékezőtehetsége. Emiatt egészen szerencsétlenek voltak. Izzadtak. Aztán rájöttek, hogy megint csak apróság az egész. De minden kicsinységnek megvan a maga szerepe. „Kezdjük a programozást, fiúk!" — szólítja kollégáit Kryl mérnök. „Elfelejtettük ktadni a gépnek az első parancsot." Vitatkoznak. Feladatot, konkrét feladatot, munkát keresnek saját sokéves munkájuk gyümölcsének! „Elemezze a qép saját zörejét!" Mindnyájan egyét értenek vele. Parancsot adnak a gépnek. Kissé izgatottak, de feszülten figyelnek. Eszükbe jut néhány évvel ezelőtt, hogyan kerültek az intézetbe, s méghozzá ugyanarra a kísérlett osztályra. A prágai műszaki főiskola négy volt diáktársa, akik a kihelyezés után Csehország más-más vidékérc kerültek. Chamrád, Silhán, Preučil és Hilgert mérnök. Nem tudtak egymásról semmit, és Krýž mérnöknél fokozatosan egymásra találtak. Az is véletlen, hogy a kollektíva további két tagja, Krýž mérnök és Ptáček mérnök, a konstrukciós osztály vezetője szintén ugyanabba ai évfolyamba jártak. Véletlen ... Mi a véletlen? Tulajdonképpen véletlenül kapták ezt az összetett készüléket, melynek be kell bizonyítania, hogy a véletlennek is megvannak a maga törvényszerűségei. Az elméleti matematika lehetővé teszi e törvényszerűségek felfedezését és megismerését, de ezt a lehetőséget eddig nem használták ki. Míg sikerült megszerkeszteniük a MUSA ' 6-ot. Sikerült... még nem, még vannak szeszélyei. „Gyerünk, fiúk!" A programozás megtörtént, parancsot adtak a feladat megoldására. Mindnyájan az indikátorhoz furakodtak. A tű színes görbéket kezdett rajzolni a papírra... „Hát megy, megy!" Órájukat nézik. „21 óra 30 perc. A Korsar első korellációs függvénye!" „Semmilyen Korsar, MUSA!" „Bocsáss meg, hát akkor MUSA!" „Barátaim, ezeket a feljegyzéseket arany rámába tétetjük!" — jelentette kl egyikük lelkesedve. „Azt talán mégsem." „De legalább aranyozottba, én majd gondoskodom róla!" Es azután, hogy megindult a gép, örömükben újabb és újabb feladatokat adtak. A gép engedelmeskedett parancsaiknak, megforgatta azokat elektronikus agyában, majd átdolgozva gazdái akarata szerint kibocsátotta. Nehezebb és összetettebb feladatokat gondoltak ki. 5 már eggyel meg sem elégedtek, kettőt, hármat adtak egyszerre. Elbűvölte őket a játék, melyet úgy hívnak: alkotás. Nem törődtek vele, hogy az ablakokban kihunytak a fények, s körülöttük egyre teljesebb a sötétség. A bérház lakói aludni tértek, de a prágai Tájékoztatási és Automatizálási Elméleti Intézet kis műhelyében nem mindennapi dolgok történtek. A MUSA 6 (hat munkacsatornás egyetemes rendeltetésű statisztikai és elemző berendezés) teljes erővel dolgozott. Hajnali fél háromkor jöttek ki a műhelyből, izzadtan, fáradtan. Lábuk megmegrogyott. A járdán szembetalálkoztak egy dülöngélő fekete alakkal. „Kirúgtunk a hámból, barátaim ...?"• — kérdezte az tdegen férfi rokonszenvesen mosolyogva. „Ki hát!" — mondták és legszívesebben elnevették volna magukat. Mert ők is ittasak voltak. Megrészegültek az örömtől: a MUSA kifogástalanul működik. Ofsághír, 1966. április 30: A CSTA Tájékoztatást és Auto/\ matizálási Elméleti Intézeté/ I nek flfí Krijl mérnök, a mű* * szaki tudományok kandidátusa által vezetett kutató csoportját a MUSA 6 egyetemes rendeltetésű statisztikai elemző berendezés tervezéséért és elkészítéséért Klement Gottwald állami díjjal tüntették ki. A gép mind a számítás gyorsaságában, mind az egyidejűleg végzett feladatok számában felülmúlja az összes eddig ismert hasonló jellegű készüléket. A MUSA 6 negyven perc alatt 3—5 korellációs függvényt számít kt Másodpercenként 50 ezer szorzást és 50 ezer összeadást végez. Emlékező tehetsége 1200 000 szám, melyből másodpercenként 10 m/mpes szalagsebesség mellett 60 000-et dolgoz fel egy ezrelék pontossággal. LENKA HAŠKOVA