Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-14 / 131. szám, szombat

Aktra Yazawa — dallamos, f urcsa név ... Japánból érkezett. Abból a távol-keleti országból, mely a második világháború Idején a haláltorpedók kétes, öngyilkos hőseit produkálta. És abból az országból, mely megélte az első atomtámadás rettenetét... Akira Yazawa kohómérnök és professzor, a Sendai Tohoku tudományos kutatóintézet dolgozója. Közismert szaktekintély, s más kutatók világszerte szívesen hivatkoznak eddig elért eredményeire. A Kassai Műszaki Főiskola kohászati tanszékén, dolgozó­szobájának ajtaján szerény névtábla jelzi ittlétét. Megjele­nésében nincs semmi feltűnő. A mi fogalmaink szerint kö­zéptermetű férfi — a japánok átlagos testmagassága alacso­nyabb az európaiak testmagas­ságánál — legfeljebb arcának miénktől elütő keleti vonásai vonják magukra a figyelmet. Sötét ruhát visel. Egyébként tartózkodó modorú, udvarias ember. Azt mondhatnánk, hogy ez természetes valami, egysze­rűen műveltségének velejárója. Csakhogy Akira Yazawa abból az országból érkezett, ahol az utolsó fél évszázad történelme ellenére, a konvenciók és ha­gyományok makacsul élnek. Volt egy időszak Japán törté­netében, mikor minden idege­nekkel való érintkezést az or­szágra nézve károsnak tartot­tak, s a kereskedő nagyhatal­maknak szinte erőszakkal kel­lett behatolni az ország piacai­ra. A feudális elzárkózottság nem múlhatott el minden nyom nélkül az egyes ember felett sem. Fölszlvódott a gyermekne­velés és általában az Iskolai nevelés módszereibe, mely vé­gül embert, életstílust, magatar­tást ós beszédmodort produkált. Tartózkodása ezért több a művelt ember tartózkodásánál. Keleti személytelenség, mely a kérdésekre adott válaszokban nyilvánul meg. Mikor saját ma­gáról faggatom, ő Japánról be­szél. Arról a Japánról, mely nálunk a köztudatban kétféle változatban él. Az egyik sze­rint kimonók, plllangókisasz­szonyok, papírházak és pago­dák országa. A másik szerint a militarista szélsőségek orszá­ga. Yazawa professzor szerint mind a két elképzelés jogosult bizonyos mértékben, de kiegé­szítésre szorult. Japán elsősor­ban modern ország. Igaz, hogy csak száz éve. A szűkszavú felelet mögött Japán egész újkori és legújabb­korl történelme húzódik meg. A sogunátus bukása, a paraszt­mozgalmak, a reformok, az ab­szolút monarchia kialakulása, a vasútépítés, a kohászat és modern gépipar kialakulása, a tömegek patriotizmusa, mely az idegen, főleg angol, amerikai és francia befolyás ellen irányult, s vele párhuzamosan Jött létre a dajmiók és a szamurájok szélsőséges nacionalizmusa. Akira Yazawa a japán nép fegyelmezettségében és szolgá­latkészségében látja annak egyik legnagyobb erényét, mely azonban nem jelent szol­galelkűséget, inkább köteles­ségtudást. Tisztában van azzal ls, hogy a japán katonai klikk épp ezzel az erénnyel élt visz­sza a leggaládabbul, hogy ér­vényesíthesse a fasizáló nacio­nalista irányzatot. Az a gyanúm támad, hogy itt lényegében a német alattvaló jellemével rokon vonásról van szó. A felülről végrehajtott te­rületébe vágó kutató munka folyik. A tanszék Melkovský Ja­roslav professzor vezetésével épp a kémiai egyensúlyállapot elve alapján működő kísérleti berendezések segítségével ki­dolgozta a folyamatos rézgyár­tás gazdaságosnak ígérkező el­járását. Nyersanyagul a csak­nem egy évszázada felhalmo­zott salaktömegek szolgálná­nak. A bányavárosokban, a régi kohók mellett gyűltek fel, s mindmáig felhasználatlanul he­vernek, holott sok rezet tartal­maznak. A tanszék az eljárást szabadalmaztatta. Több ország, AZ ISMER ETLEI ý YYYY XXXX | <ÉP •LET lomra jutásukat. Minisztereket és miniszterelnököket ölnek meg, s 1935-ben nyilvánvalóvá válnak Japán külpolitikai törek­vései: Kína ismerje el Mand­zsúria függetlenségét, ami any­nyit jelentett, hogy szolgáltas­sa ki Japán gyarmatosító szán­dékainak. Továbbá: Kína Japán­nal együtt lépjen hadba a kom­munizmus ellen és számoljanak fel Kínában minden Japán-elle­nes megmozdulást. Ez lényegében Japán impe­rialista és fasiszta expanzióját jelentette, s a minaniminorai is­kolaigazgató fia ma, negyven éves korában keserűen emléke­zik vissza ifjúságára és diák­éveire: *—• Középiskolai tanulmá­nyaim ideje alatt főiskolás ko­romig folyton háború volt. Az iskola nevelési rendszere kato­nák és hadvezérek eszményké­peit kényszerítette rá az ifjú­ságra ... És hogy volt nálunk Közép­Európában? Hogy volt Magyar­országon, Szlovákiában? lemás reformok, az abszolút monarchia fejlődésének körül­ményei erősen Bismarck és Vil­mos császár elporoszosított Né­metországára emlékeztetnek. Nem akarom véleményemmel megsérteni a tanszék szigetor­szági vendégét, aki januárban érkezett és az iskolaév végéig marad nálunk. Hiszen a leg­jobb szándékkal jött. Mint be­vezető előadásában mondta, meg akarja tanítani hallgatóit arra, hogyan kell alkalmazni a termodinamika elméletét a ko­hászat alapvető kérdéseire. A vaskohászatban ez már megtörtént, A szakirodalom ki­tűnő magyarázatát adta a ha­gyományos kohászati eljárások­nak. Ám egyéb fémekre vonat­kozóan a termodinamikai elmé­letek segítségével ki lehet dol­gozni a hagyományostól eltérő, előnyösebb eljárásokat. Ebből a szempontból talán a kémiai egyensúlyállapotok jelentőségé­nek felismerése a legfontosabb a kutató számára. Akira Yazawa professzor a tanszéken angol nyelven érint­kezik környezetével és angolul dolgozza ki előadásait. Termé­szetesen tolmácsra van szüksé­ge. A tolmács mindig kéznél van. František Sehnálek docens, a tanszék egyik előadója és Akira Yazawa régi jó ismerőse tölti be ezt a szerepet. Ismeret­ségük nem újkeletű. A morva származású fiatalember hatvan­háromban és hatvannégyben másfél évig tanulmányúton járt Japánban. A Sendai Tohoku in­tézet vendége volt, s épp Akira Yazawa osztályába került. A két kohómérnök között szakmai ala­pon tiszteletre méltó barátság fejlődött. A japán vendég így szinte otthon érzi magát a tan­széken. A képletek és a termodinami­kai törvények világában nem létezik országhatár, és világné­zeti különbségek sem akadá­lyozzák a tapasztalatcserét. An­nál is inkább, mert a tanszéken évek óta Akira Yazawa szakte­Akira Yazawa angol nyelvű előadását František Sehnálek docens fordítja szlovák nyelvre. (J. Hurajt f elv. J köztük Japán, Finnország, Svájc és Kanada is érdeklődött a szabadalom iránt. Sajnos, gazdasági értékesítésére nem kerülhetett sor, mert az új el­járás ipari érvényesítése pénz hiányában nem sikerült, s így a külföldnek nem nyújthatunk szabadalmi kezességet. Akira Yazawa elismeréssel nyilatkozik erről az eljárásról. Mihelyt szakterületéről van szó, otthon érzi magát. Otthon van a laboratóriumban, az előadó­teremben, Sehnálek docens és a szakelőadók társaságában. És ők tudják róla, hogy kitűnő szakember. Személyiség. A szak­lapok világszerte hivatkoznak eddig elért eredményeire. És mégis! Micsoda lényegé­ben az emberi személyiség? A társadalmi viszonylatok összessége — mondta annak idején Marx. A történelmi és társadalmi körülmények pro­duktuma. Akira Yazawa 1926-ban szü­letett Közép-Japánban, egy Mi­nanimonora nevezetű kisváros­ban, ahol édesapja elemi isko­lai igazgató volt. Alig töltötte be hatodik évét, mikor a kato­nai klikkek gyilkosságokkal és terrorral készítik elő a hata­— Végigjárni a középiskolát, úgy mondják nálunk, hogy aranyutat járni. Nagyon sokba került. Az egyes társadalmi osz­tályokból származó fiatalokat mély szakadék választotta el egymástól. Alighogy bejutotam a középiskolába, észrevettem, hogy a társadalmi ranglista leg­alján leledzek... Mintha nem ls saját magá­ról, hanem rólam beszélne. Kí­sérteties analógiák ezek. A vi­lág másik végéből vetődött ide, s alig tud mondani olyasmit, ami ismeretlen lenne számom­ra. Az a filom metszésű keleti szempár, az a dallamos nyelv, a finom ujjak mozdulatai, kezé­nek gesztusai, az a tartózkodó beszédmodor, ez az eddig isme­retlen képlet hirtelen érthető­vé és egyszerűvé vált, csak annyi kellett hozzá, hogy az ál­talánosító szimbólumok helyett konkrét értékeket helyettesít­sek be. Sajnos, mind csupa ne­gatív érték: a különbözőségei ellenére félelmetesen egy és egységes világ emberi sorsokat meghatározó adatai. — Miért választotta életpá­lyának épp a kohászatot? — kérdem, félbeszakítva saját tű­nődésemet. — Békés foglalkozásnak tar­tom a kohászatot — hangzik a felelet. S ez nem naivitás, in­kább relativitás. A dajmiók és szamurájok fiai katonai pályá­ról álmodoztak. Ehhez viszo­nyítva a kohászat, ha eltekint­tünk a hadiipar szempontjából mérlegelt jelentőségektől, rend­kívül békés foglalkozás. Akira Yazawa 1945 áprilisában irat­kozott be a főiskolára. Néhány hónappal később, augusztus 9-én Hirosimára és Nagaszakira lezúdultak az első atombom­bák. így ért véget Japán hadika­landja. — Az első háború utáni években nagy volt a nyomorú­ság. Városaink nagy része ro­mokban hevert. Különösen az élelmiszerhiány nehezedett az országra, — mondja emlékeit idézve, s megint mintha az én emlékeimet idézné. Láttam Budapest romos ut­cáit A vonatok tetején vidékre vándorló batyuzók százait és ezreit. Az iskolapadokban sápa­dozó, koplaló diákokat, az ut­cákon szemétként sodródó mil­lió és billiós névértékű bank­jegyeket ... -— És mégis — folytatja, — örültünk a gondolkodás szabad­ságának, a társadalom demok­ratizálódásának. A japán Ifjú­ság most első ízben kezdett Ismerkedni a béke és a de­mokrácia nagy gondolataival. Különös társadalmi átalaku­lás lehetett ez a rettenet és az atomfelhő árnyékában. De meg­értem az egykori diákot. Az if­júság általában megszabadult a militarista nevelés szabta korlátoktól, a hagyományok és konvenciók béklyóitól. Köny­nyebb lett számára a társadal­mi érvényesülés útja. Az ame­rikai mintára bevezetett iskola­rendszer bizonyos mértékben felszámolta a társadalmi kü­lönbségeket. Több súlyt fektet a leendő főiskolások értelmi képességeire és fölkészültségé­re. Manapság már az is meg­esik, hogy utcaseprő vagy gyá­ri munkás fia kerül főiskolára. — Milyen a japán ifjúság, s általában a japánok viszonya az amerikaiakhoz? Erre a kérdésre František Sehnálek docens adja meg a rövid, de minden kétséget kizá­ró feleletet: — Képzelheti: Japán még so­hase volt megszállt ország. Akira Yazawa oklevelének megszerzése és öt évig tartó posztgraduális tanulmányainak befejezése után aszisztensként működött a Sendai Műszaki Fő­iskola kohászati tanszókén, 1962-ben elfogadta a Tohoku tudományos kutatóintézet aján­latát, s ma annak keretében működik. Előadássorozata után be­járja Csehszlovákiát és meglá­togatja a szomszédos szocialis­ta országokat. Oj élmények kö­vetkeznek, új körülmények. Va­jon mennyiben befolyásolják majd azt a képletet, melyet Marx a társadalmi viszonylatok összességének nevezett? BÁBI TIBOR J obbára így ismerik a kassai Szverdlov utca lakói a vig­kedélyfi, hetvenéves Vára­kozň Gyula bácsit. Ez távolról sem véletlen, hanem inkább • sokévi megszokás eredménye. Gynla bácsi ugyanig szflntelenttl fúr, farag, javit valamit. E fenti sorokat látva, bizonyára nem egy olvasó legyint egyet: „£n is folyton barkácsolok, még­sem frnak rólam". Ellenben, ha már elöljáróban elárulom azt, hogy a Várakozó Gyula bácsi készítette kis hegedfi mindössze három 6a fél, a kis csellá pedig alig tfx centiméter, a kételkedő is belát­ja, hogy nem ok nélkül kopogtat­tunk az ezermester ajtaján ... Hirének „címerével:" kalapács­csal, reszelővel a kezében fogad­ja a váratlanul betoppanó ripor­tert. A konyhában — „természe­tesen" —, saját készítésű beverfl­szerfi mutatós padon kínál hellyel. Egyúttal Itt a műhelye is. Gyula bácsi zavartalanul tovább dolgozik .... Egy potom áron vá­sárolt, hibás falilámpa tartóvázát cseréli ki éppen használhatóra. Megtudom közben, hogy Debrecen­ben született, és nyolcéves korá­ban már remekbe szabott konyha­zsámolyt faragott. Életének nagy részét Lőcsén töltötte. Itt egy nyomdában reklámrajzolóként, majd később vezetőként dolgo­zott. Mosolyogva jegyzi meg, hogy a címben idézett jelző még Itt ra­gadt rá. — Jöjjön, nézze meg as érdeke­sebb munkáimat is — invitál a szobába, miután elmagyarázta az avatatlan embernek, teljesen is­meretlen szerszámok feladatát. Elsőnek egy fémbfil és saját csiszolású flvegbfil kombinált, mintegy bűsz centiméter hosszú és feleannyi magas asztali ciga­rettatartót mutat. A fémfedelet G yula bácsi mindig vidám, tré­fálkozó természetű volt. Szá­mos fejtörőt, mulatságos tár­sasjátékot eszelt kl, melyeket ál­talában azonnal elkészített. Most Is hamiskásan kacsintva tesz az asztal szélére egy keskeny, belül­ről kivájt, gömbölyített aljú cel­luloid lemezzel borított fatárgyat. Három és fél centis hegedű • 4 ezer tetőcserép fából • A „mértékjelző" bárpult felenielve, az elrejtett zenegéppel egy Időben az üveg mögött villany­körte gyullad kl és egy népvise­letbe öltözött porcelán tigura jön mozgásba. A cigarettartartú hű mását Dél-Amerikába vitte néhány éve valaki ajándékba. Fényképet vesz elő ét az asz­talra teszi. — Valamikor a lányomnak ké­szítettem karácsonyra ezt a há­romszobás faházat — mutat a képre. — Olyan volt akár egy igazi emeletes családi ház. A szo­babútorokat is én készítettem. A tetőn 4 ezer tetficseréputánzat volt — fából. Kl tudja hány éjjelt virasztott át, míg elkészült ezzel a munká­val? — Fogadjunk, hogy a játék „ha­sában" (mélypontján) levfi két fémgolyöt nem ügyeskedl bele a két lejtővégi lyukba — mondja, és mosolyogva nézi sikertelen próbálkozásaimat. — Pedig az újságírók figyes em­berek — csipkelődik tovább és hirtelen pördft egyet a mókás já­tékon. A golyók egy szempillantás alatt a lyukban vannak. Miként? Hát még az iskolában tanult cent­rifugális erő segítségével! — Nincs szerencsém az életben >— szól váratlanul az ezermester. — Akinek ilyen kézügyessége van... — próbálok érvelni. — Ez nem minden. A negyvenes évek elején öt újítást is beadtam az Állami TalálmányBgyl és Szab­ványozó Hivatalhoz, de egyet sem fogadtak el ... Bizonyítékul öt hivatalosan le­pecsételt felfedezői iktató Ivet mutat. — Egyszerű, de hasznos újítá­sokról lett volna szó. Szerkesz­tettem például egy pillanatok alatt föl- vagy leszerelhető böröndfo­ganytyút. Ez a böröndtolvajoknak okozott volna „némi" nehézséget. Elképzelésem szerint ugyanis a tulajdonos mindig levehette volna a logantyűt. Aki pedig így, a há­tán vagy a hóna alatt tartó nél­küli bőröndöt vinne, egy-kettőre a lopás gyanújába keveredhetne. A szőnyegek kopása ellen egy lej­tőszerű ajtópántot eszeltem ki, nyitáskor az ajtó „főikúszott" vol­na, csukáskor vissza. De további három találmányom sem járt si­kerrel ... Csak kisvártatva folytatja: — A legnagyobb szerencsétlen­ség számomra ellenben az, hogy néhány éve hirtelen megvaknltam. Igaz, egyik szememre késfibb visz­zzanyertem a látást, fgy fél szem­mel is nagy kedvvel dolgozoml A kezem változatlan maradt... — Hires apró hegedfiit hogy készíti? — öt darab is eltörik, míg si­kerül egy jót csinálni. Először domborítom, maid levékonyftom a fát, ezntán pedig a kellő helyen vlsszahomorftom. Hasonlóképpen készül a valamivel nagyobb cselló Is. Ezt a két hangszert még egy miniatűr zongora egészíti ki Gynla bácsi rádióján. Még az apró bil­lentyűk és a pedál sem hiányzik róla. A konyhában Idfiközhen meg­száradt a javítás alatt állá lámpa tartóvázán a ragasztó. Visszame­gyünk hát a „műhelybe". A ko­ros ezermester két ráncos kezé­nek, egy sebészorvos kéz mozdula­tával vetélkedő nyugalmát csodá­lom, ahogy dolgozik ... — így töltöm az időmet. Jobb ez mint a kártya vagy a kocsma — mondja csendesen. — Aki meg­kér, annak szívesen segitek, ba tndok. javítottam én már műfog­sort is .. .1 Csak türelem kell hoz­zál — Az állandó javításokon kívül dolgozik még valami nagyobb mun­kán is? — Egy zenéifi, doboz alakú bár­pultot készítek. Tetején a hat po­hárkában kívül egy üveghenger lesz. Az utúbbi belsejében pedig egy világító gázlámpa-utánzat, melyet egy kókadt fejfi férfialak ölel át. A tréfa abban rejlik majd, hogyha valaki két „stampedlit" emel fel egyszerre, az alak bnk­dácsolva járni kezd. Figyelmezte­tésképp . . V árakozó Gynla bácsi sok sok viszontagságot élt át. Még­is korát meghazudtoló mun­kakedvvel, kedélyesen dolgozik szerény „műhelyében" ... Már csak ezért is érdemes volt írni róla ... MIKLÓSI PGTER

Next

/
Thumbnails
Contents