Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-13 / 130. szám, péntek

Beszámoló az SZLKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a I. oldalról) A nevelőmunkában abból indulunk kl, hogy már megvalósult a társadalom osztály- és szociális szerkezetének nagy átalakulása. E tények megköve­telik, hogy az ideológiai munkában fo­kozott figyelmet szenteljünk munkás­osztályunk és kommunista pártunk forradalmi tapasztalatai marxista ma­gyarázatának. Egy pillanatra sem fe­ledkezhetünk meg fő esztályellensé­günkről, az imperializmusról, amely a tömeges eszmei ráhatás valamennyi korszerű eszközét és a legmodernebb lélektani ismereteket is felhasználja a szocialista eszmék gyengítésére, az em­berek tudatában gyökerező burzsoá csökevények felélesztésére, a szocialis­ta erkölcs aláásására és a polgári er­kölcs szépítésére. A jelenkori antikom­munizmus körmönfont módszere a kommunista eszmék elferdítése és cá­folása, a Szovjetunió és a szocialista közösség szövetségének gyöngltése, a marxista párt és a nép egységének megbontása, ellentétek szítása osztá­lyok, csoportok és nemzedékek között, nacionalista és soviniszta irányzatok táplálása, politikamentesség sugalma­zása, a klerikalizmus felélesztése. Az antikommunizmus már nem csu­pán ideológia, hanem politikai, ideoló­giai, gazdasági és katonai eszközök összessége. Igyekszik visszafordítani, megállítani, vagy legalább feltartóztat­ni a tőkésvilág szocialistává való át­alakulásának törvényszerű folyamatát. Az antikommunizmus a társadalmi ha­ladás ellen irányul, Idő- és térbeli, feltételek szerint alkalmaz időbeli, tér­beli, lélektani, ideológiai, gazdasági és katonai eszközöket. Az antikommunizmus hazánkban nem jelent fő potencionális veszélyt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy népünk egy részének tudatában nincs tápta­laja. Felfogó pontjai, táptalaja: a kü­lönféle negativista megnyilatkozások, liberalista Irányzatok, szociáldemokra­ta, vallási és nacionalista csökevé­nvek stb. Ezért nem külső, hanem bel­ső szempontból időszerű feladat az antikommunizmus elleni küzdelem. Az antikommunizmus ideológiájának van egy veszélyes válfaja, ez a szov­jetellenesség. A tőkésvil ágnak a szov­jetrendszer keletkezésére való reagá­lásaként alakult ki, s a szocializmus fejlődésével és szilárdulásával párhu­zamosan fejlődött. Célja a szocialista közösség, főként a szocialista orszá­gok és a Szovjetunió egységének meg­bontása, a szocialista eszmék hatásá­nak gyöngltése, a kommunista pártok és a nép eszmei egységének aláásása. Vezérelve: az eszmék háborújának át­vitele a szocialista országokba, beha­tolás a kommunista ideológia szívébe. Ha nem ls mindig döbbenünk rá teljes egészében e veszélyre, mégis megállapíthatjuk, hogy a nyugati élet­forma előtti kritikálatlan hajlongás, ami az utóbbi időben tapasztalható, igazi értékek meg nem különbözteté­sének, a szocialista eszmei ráhatás gyöngülésének veszélyét rejti magá­ban. Az antikommunizmus csehszlovák­ellenes Irányzatainak vannak bizonyos sajátos vonásai, amelyek köztársasá­gunk nemzetközi helyzetével, hazánk belső helyzetével és történelmi fejlő­désével vannak összefüggésben. Ennek felismeréséből Induljon ki a párt ideo­lógiai munkája, és alkalmazzon haté­kony módszereket és formákat e kör­mönfont ellenséges ideológiával szem­ben. A világnézeti nevelés keretében fontos szerepet játszik a tudományos ateizmusra nevelés. Ez elválaszthatat­lan általános törekvésünktől, amellyel meg akarjuk nyerni az embereket a materialista világnézetnek, és érvénye­síteni akarjuk a szocialista erkölcsi alapelveket dolgozóink életében. Törekvésünk továbbra ls arra fog Összpontosulni, hogy leküzdjük a kü­lönféle burzsoá csökevényeket, az éle­tünkben meghonosult egészségtelen, nem szocialista szokásokat és gyakor­lati jelenségeket. Elvtársak, ne leplez­zük, hogy sok helyen eltűrik a ha­nyagságot és a felelőtlenséget, durván megsértik a párt-, állami-, munka- és technológiai fegyelmet. Ez semmi más, mint hamis demokrácia megnyilvánu­lása, mint tevékenységünket gyöngítő liberalizmus. Lenin hangoztatta, hogy míg egyrészt a dolgozók társadalmi szervezetekbe tömörülnek, hogy a gyű­léseken demokratikus módon oldják meg társadalmi problémáikat, másrészt a technológiai fegyelem kérdéseiben a szó szoros értelmében katonai aláren­deltségnek és fegyelemnek kell érvé­nyesülnie. Fegyelem nélkül egyetlen társadalom sem létezhet, még kevésbé a szocialista. Az eszmei nevelőmunkában szentel­jünk figyelmet a szocialista életmód alakulásának, az emberek családi, munkahelyi kapcsolatainak, a szabad idő helyes felhasználásának és a tár­sadalmi élet további kérdéseinek. A szocialista életmód fejlődése szem­pontjából elengedhetetlenül fontos, hogy a közlekedési, kereskedelmi, köz­szolgáltatási, egészségügyi és művelő­désügyi dolgozók megjavítsák munka­szervezésüket és rendszerüket, törőd­jenek munkahelyük és környékének ellátottságával, higiéniájával és tetsze­tősségével, hogy működésük végered­ménye a szocialista életmód új minő­ségének kibontakozásában teljes mér­tékben éreztesse hatását. A párt eszmei nevelőmunkájában igen fontos szerepe van a CSKP nem­zetiségi politikája megmagyarázásá­nak. Hazánk szocialista építésének évei történelmi fordulatot jelentettek a cseh és a szlovák nemzet történetében, a két nemzet általános fejlődését és újabb, minőségileg fejlettebb kapcso­lataikat eredményezték. Lényegesen megváltozott magyar és ukrán nemze­tiségű polgártársaink helyzete is. Álla­munk függetlenségét a demokrácia és a szocializmus erőinek győzelme, s elsősorban a Szovjetunió fennállása, politikai, erkölcsi és anyagi segítsége biztosította. A munkásosztály győzelme és a szo­cialista gazdasági-társadalmi viszonyok fejlesztése kihatott a szocialista nem­zetek és nemzetiségek formálódásának folyamatára. Ezt a folyamatot a CSKP marxista—leninista politikája biztosít­ja, amely a gazdasági-társadalmi, po­litikai jogi, ideológiai, kulturális és érzelmi szempontok összességéből in­dul ki. Az elért pozitív eredmények és a hozzájuk vezető, sok tekintetben sajátos, hazánk és népeink különleges viszonyaihoz alkalmazkodó utak gaz­dagítják a nemzetiségi kérdés marxis­ta—leninista megoldásának általános elméletét és gyakorlatát. Szlovákia Kommunista Pártja a jövő­ben is ügyelni fog arra, hogy a CSKP nemzetiségi politikájának lenini elvei következetesen érvényesüljenek a gya­korlati életben, hogy az állami és gaz­dasági szervekben, társadalmi szerve­zetekben minden kommunista követke­zetesen betartsa és érvényesítse ezeket az elveket, mert ez köztársaságunk egységének, nemzeteink és nemzetisé­geink kölcsönös bizalmának egyik leg­fontosabb feltétele. A Szlovák Nemzeti Tanács feladata, hogy fokozottabban törődjék Szlová­kiában élő magyar és ukrán nemzeti­ségű polgártársainkkal, tegyen olyan intézkedéseket és határozzon meg olyan eljárást, amely biztosítja a nem­zetiségi politika lenini elveinek követ­kezetes érvényesülését. A nemzetiségi vonatkozású eszmei nevelőmunka jobban induljon ki a konkrét helyzetelemzésből, a nemzeti­ségi viszonyok fejlődésének reális táv­lataiból, vegye tekintetbe a tömegek politikai tapasztalatait, valamint ezen a területen a társadalmi tudat jelenle­gi fokát. A pártpropaganda és agitáció feladata elsősorban az olyan kérdések megmagyarázása, mint a nemzetközi egység és a nemzeti érdekek, szükség­letek érvényesülése közti összefüggés, a csehszlovákiai dologzók és a szocia­lista tábor dolgozói érdekeinek össze­függése, támogassa jobban és fejlessze a szocialista hazafiságot és a nemzeti büszkeséget, amelynek a mi viszo­nyaink között is van létjogosultsága, hisz népünk nemzeti forradalmi és tár­sadalmi osztályküzdelmeire — 1848, a Szlovák Tanácsköztársaság, Korompa, Kosúty, Habura, Handlová és főként a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyomá­nyaira, a cseh nép forradalmi harcá­val való összefüggésükre támaszkodik. Törekedjünk arra, hogy egyrészt nem­zetiségi viszonyaink gyakorlati tükrö­ződése, másrészt eszmei nevelő mun­kánk a dolgozók bizalmának, interna­cionalista és hazafias öntudatának, ak­tivitásának forrása legyen. Elvtársak! A CSKP XII. kongresszusa tágabb te­ret nyitott a szocialista művészet ki­bontakozására. A párt meghirdette a szocialista művészet széles skálájának elvét. Ez a művészet haladó, forradal­mi és demokratikus elemeivel hivatva van segíteni kortársaink szocialista jellemvonásainak megerősödését. A kongresszus minden irányban aktivi­tásra ösztönözte a művészeket, és fel­tételeket teremtett újszerű alkotásra, a művészek és a kulturális dolgozók alkotóerőinek egyesítésére. A művé­szek többsége helyesen értelmezte ezt az elvet, s arra törekedett, hogy meg­győzően, művészi módon ábrázolja a mai élet dinamikáját, gazdagítsa az ember szellemi életét. Ennek eredmé­nye több irodalmi és művészeti alko­tás volt, amelyek méltán keltettek fi­gyelmet és részesültek megérdemelt társadalmi elismerésben. Szlovákiának ma 11 nemzeti és 32 érdemes művésze, több állami díjasa van, többen állami kitüntetések viselői, s alkotásaik leg­nagyobb művészi értékeinket képvise­lik. Társadalmunk nemcsak kedvező feltételeket teremt a művészi alkotás­ra, hanem nagyra is becsüli és értéke­li e műveket. Művészetünk a CSKP XII. kongresz­szusának hatása alatt sok pozitív ered­ményt ért el, de a pártnak figyelmez­tetnie kellett a művészet terén meg­nyilvánuló negatív jelenségekre is, s ezeket ki kellett küszöbölnie. A sema­tizmus elleni harc égisze alatt, mo­dern művészetként formailag és tartal­milag a néptől idegen alkotásokat tár­tak a nyilvánosság elé. Divattá vált, hogy a művészek egy része, főként a fiatalok csak hihetetlen, exkluzív, ero­tikától vagy filozófiai egzisztenciona­1 izmustól erősen áthatott történeteket vagy problémákat ábrázolnak. Egyesek a művészet társadalmi elkötelezettségé­nek szükségtelenségét hirdették. Türel­mesen és megfontoltan jártunk el, mert tekintettel voltunk arra, hogy nemegyszer tehetséges alkotóművészek műveiről volt szó. Az SZLKP Központi Bizottsága arra törekedett, hogy a kultúra, a publi­cisztika művelői, s általában a felépít­mény területén tevékenykedők szoro­sabban felzárkózzanak a párthoz. Ezért szembe kellett szállnunk szektás, bal­oldali irányzatokkal is, amelyeknek képviselői ragaszkodtak a pártmunka bürokratikus-adminisztratív módszerei­hez és megalkuvásnak minősítették a türelmes meggyőzés módszerét, amely­lyel a CSKP Központi Bizottsága poli­tikájának akartuk megnyerni a tévely­gő művészeket. A fő módszert abban láttuk, hogy megkülönböztetve, pártosan foglalkoz­tunk az alapszervezetekkel és az egyé­nekkel, azzal a szándékkal, hogy meg­nyerjük a művészeket: aktívan, alkotó szellemben érvényesítsék a CSKP XII. kongresszusának megállapításait. A Központi Bizottság abból indul ki, hogy a párt politikáját csakis az egyes mun­kahelyeken tevékenykedő kommunis­tákon keresztül lehet érvényesíteni úgy, hogy céltudatosan megnyerjük őket: alkotó módon vegyenek részt a pártpolitika kialakításában és megva­lósításában. A művészszövetségekben egyre jobban és következetesebben kell érvényesíteni ezt a módszert az­zal a céllal, hogy tágabb tér nyíljék a lenini alapelvek széles körű érvé­nyestilésére a párt kulturális politiká­jában. Valamennyi kommunista művész, teo­retikus, műbíráló és művészszövetségi funkcionárius feladata, hogy elméleti­leg mélyebben és konkrétabban dol­gozza ki és a művészi alkotásban ér­vényesítse a modern szocialista művé­szet alapelveit. Az a fontos, hogy konkretizálják művészetünk pozitív programját, hogy művészetünk világo­sabban határolja el magát az egyete­mes humanizmus ködös elveitől, vilá­gosabban hirdesse a marxista—leninis­ta világnézetet, és egyöntetűbben elkö­telezze magát a szocialista társadalom építése mellett. Itt az idő, hogy vala­mennyi művész olyan müvek alkotásá­ra összpontosítsa tudását, amelyek ké­pesek művészileg megragadni kortár­sunk érzelmeit és gondolatait, fokozni elkötelezettségét a társadalom érdekei és fejlődése mellett. A sajtó, a rádió és a televízió jelen­tős szerepet játszott abban a törekvés­ban, hogy megnyerjük a dolgozókat: vegyenek aktívan részt a pártpolitika megvalósításában. A tömeges eszmei ráhatás említett eszközei tevékenyen kiveszik részüket az elért gazdasági, politikai és kulturális eredményekből, részt vesznek a párt új gazdaságpoli­tikai elveinek magyarázásában, a dol­gozóknak proletár nemzetköziségre és szocialista hazaszeretetre nevelésében, a szocialista társadalomban és az em­berek mindennapi életében kialakuló új vonások erősítésében, a múlt csö­kevényeinek kiküszöbölésében, a dol­gozók közös és egyéni érdekeinek for­málásában. Csehszlovákia Kommunista Pártja gyakran hangoztatta a tömeges eszmei ráhatás eszközeinek fontosságát és az újságírás jelentőségét a mai társada­lomban. A Központi Bizottság által bí­rált különféle negatív jelenségek elle­nére az utóbbi években mélyebben ér­telmezik a sajtó lenini küldetését. A Központi Bizottság több fontos doku­mentumban felhívta a figyelmet arra, hogy a sajtó, a rádió és a televízió küldetése: aktív részvétel a szocialista társadalom értékeinek együttes létre­hozásában, a szocialista eszmék ter­jesztésében, továbbá hatékony segít­ségnyújtás ahhoz, hogy a dolgozókat megnyerjük a párt politikájának. Han­goztatta, hogy az egyoldalú szubjekti­vista nézetek és elképzelések szorgal­mazására irányuló törekvések ellen­tétben vannak a párt politikájával, társadalmunk objektív szükségleteivel. A sajtónak, a rádiónak és a televí­ziónak, a filmnek és a színháznak az a feladata, hogy ne leegyszerűsítve, hanem bonyolultságában ábrázolja kortársunkat, küzdelmét, problémáit, győzelmeit és kudarcait, s tanulságot merítsen népeink gazdag forradalmi történelméből. Megfelelő és hatásos publicisztikai formákkal erősíteni kell a dolgozók gazdasági nevelését. Ilye­nek lehetnek: közvetlen bepillantások a tökéletesített tervszerű népgazdasági irányítási rendszert bevezető munkahe­lyekre, az erkölcsi és esztétikai neve­lés erősítése, hogy a tömeges eszmei ráhatásnak ezek az eszközei még hatá­sosabban betöltsék eszmei, nevelő, mű­velő, szervező és szórakoztató funk­ciójukat. Meggyőződésünk, hogy a sajtó, a rá­dió, a televízió és a film munkatársai további munkájukra nézve mind a J6 tapasztalatokból, mind a bírálatból le­vonják a tanulságot és a következte­tést, s alkotó erejükkel a pártszervek határozataiban megjelölt társadalmi feladatok végrehajtásán fognak mun­kálkodni. Abból, amit az ideológiai munkával kapcsolatban elmondottunk, a párton belüli nevelésre nézve is levonhatunk következtetéseket. A XII. kongresszus következtetéseinek megfelelően a pár­ton belüli nevelésben is alapvető vál­tozásokat értünk el, hogy ezzel tovább fejlődjék és szorosabban kapcsolódjék a párt előtt megoldásra váró felada­tokhoz. Nagy fontosságot tulajdoní­tunk annak, hogy emelkedjék a párt­aktíva és a funkcionáriusok eszmei­politikai színvonala, elmélyüljön a tag­gyűlések és a nyilvános pártgyűlések politikai nevelő hatása, s a párttagok jobban felkészüljenek aktív tömegpoli­tikai munkára. Ez a gyakorlat jól be­válik és több pozitív eredménnyel jár. Fontos, hogy a kerületi és járási párt­bizottságok és az összes alapszerve­zetek méginkább törekedjenek a pár­ton belüli nevelés színvonalának eme­lésére és hatékonyságának fokozásá­ra, rendszeresen törődjenek tartalmá­val, szervezési biztosításával, a pro­pagandisták előkészítésével, és az egyes munkahelyek jellege és szükség­letel, valamint a pártszervezetek ösz­szetétele szerint megkülönböztetetten végezzék a párton belüli nevelőmunkát. Az ideológiai munka az egész párt ügye, ezért nem végezheti csupán az ideológiai munkatársak kiválasztott csoportja. Az SZKP XXIII. kongresszu­sa is kiemelte, hogy kategorikusan vissza kell utasítani az olyan téves elképzeléseket, miszerint az ideológiai munka csupán specializált pártmunká­sok ügye volna. Az ilyen nézet ellen­tétben van a párt hagyományaival, szűkíti a párt eszmei ráhatásának frontját. A kommunista személyes pél­damutatása munkahelyén és magánéle­tében a legnagyobb hatással van a dolgozók nevelésére és az agitációs­propaganda munka hatásosságára. A' szlovákiai pártszervek és -szervezetek ügyeljenek arra, hogy valamennyi kommunista tanulmányozza a marxiz­mus—leninizmus elméletét, és a szer­zett ismereteket alkotó módon kama­toztassa életében és munkájában. Elvtársak! A tudományos-műszaki forradalom elmélyülő folyamata, amelynek élén pártunk áll, a termelőerők fejleszté­sének, népgazdaságunk hatékonysága, dinamikája és intenzitása további növe­lésének és a technika gyors fejleszté­sének meghatározó tényezőjévé lép elő. A tudomány így a közvetlen ter­melőerő szerepét játssza és szerves­sen beleilleszkedik a társadalmi terme­lés folyamatába. Módosul az ember munkatevékeny­ségének jellege és a tudományos-mű' szaki forradalom a szocializmus felté­telei között mind Inkább és mind ma­gasabb szinten változásokat eredmé j nyez az ember élet- és gondolkodás­módjában ls. Pártunk sokoldalúan támogatja a tudomány és a tudományos kutatás gyors fejlesztését. A szocialista épí­tés jelentős alkotóelemének tartja a tudományos-kutatási bázis építését, a tudományos dolgozók nevelését, e»ik hűek a szocializmus ügyéhez és fel­készülten meg tudják oldani életünk bonyolult kérdéseit. A szlovákiai tudományos-kutató In­tézetek és egyes tudományos dolgozók, illetve kollektívák figyelemre méltó sikereket értek el a matematikában, az élettanban, az orvostudományokban, a vegyészetben, a műszaki és a társa­dalomtudományok egyes szakaszain és más tudományos ágazatokban. Ezzel tevékenyen hozzájárultak a népgazda­ság, a művelődésügy és a kultúra fej­lesztése számos kérdésének megol­dásához. Az elmúlt időszakot többek között az jellemezte, hogy a párt pozitív mó­don ösztönözte az elméleti és a tudo­mányos arcvonalat politikájának sike­res, tevékeny megvalósításéra. A párt által kialakított ilyen konstruktív lég­körben az elméleti gondolkodás fej­lesztésében rendkívüli aktivitás és élénk vita volt tapasztalható. A CSKP Központi Bizottsága intézkedéseivel (Folytatás a 10. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents