Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-13 / 130. szám, péntek

Beszámoló az SZLKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 9. oldalról) életteret biztosított a társadalomtudományok további fejlődésének, a deklaratív Jelleg, a dogmatizmus, a tényekkel szembeni felületesség, a sematizmus és az időszerű kérdések alkotó megoldását gátló más Jelenségek felszámolására. A tudományos dolgozók a múlthoz viszonyítva nagyobb mértékben kivették részüket a pártszervek dokumentumainak és határozatainak kidolgozásából. Jelentősen hozzájárultak a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesített rendszerének és az azzal kapcsolatos kérdések kidolgozásához, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a DAV múltban leegyszerűsítetten magyarázott bonyolult kérdéseinek tisztázásához. Gazdaságtannal, történelemmel, filozófiával és a társadalmi megismerés más szakaszaival foglalkozó megalapozott monográfiák, könyvkiadványok és antológiák jelentek meg. Az egészséges vitaszellemre épülő ilyen alkotó gondolkodásmódot" továbbra is intenzíven fejleszteni kell. A termelőerők szüntelen fellendítése érdekében gondoskodunk a tudományos-kutatási bázis további arányos fejlesztéséről. A jelenlegi elképzelések szerint a szlovákiai tudományos-kutatási bázis dolgozóinak száma 1970-ben 14 000 fővel túlszárnyalja az 1965. évi létszámot. Ez az országosan tervezett létszám-gyarapodásnak mintegy 42 százaléka. A szlovákiai tudómányos dolgozók száma 1970-ben az országos létszámnak körülbelül 22 százalékát teszi majd ki. Meggyőződésünk, hogy ez a mi feltételeink között már jelentősnek számító tudományos hadsereg nagy mértékben elősegíti a megismerés folyamatát és hasznára válik a gyakorlati életnek ls. Természetesen itt is törődni kell azzal, hogy a tudomány fejlesztésére fordított eszközöket a lehető leghatékonyabban kihasználják. A Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia, a főiskolák és a minisztériumok tudományos-kutató intézetei munkájának következetes egybehangolásával a kutatási és a fejlesztési bázisból fokozatosan ki kell alakítani a munkahelyek egységes rendszerét. E rendszer építése során le kell küzdenünk az extenzív fejlesztés irányzatét, figyelmünket összpontosítva a minőség kérdésére — a munkahelyek jobb személyzeti és anyagi ellátottságára, az alkalmazottak számában a felkészült szakemberek részarányának növelésére, az eszközök célszerű összpontosítására a döntő problémák és feladatok megoldására, a kutatási és fejlesztési munkahelyek szakmai vezetésének tökéletesítésére. A tudomány társadalmi szerepe, a nép tevékeny és produktív munkássága iránti viszonya, a szocialista gazdaság és kultúra tervszerű fejlesztésének dinamikája arra késztet bennünket, hogy újra hangsúlyozzuk: sürgetően szükséges rugalmasabban alkalmaznunk a tudományos kutatás eredményeit a társadalmi gyakorlatban, gyorsabban érvényesíteni a termelésben a tudományos munkahelyek vívmányait. Ojra felhívással kell fordulnunk a tudományos dolgozókhoz, de különösen a termelésben dolgozókhoz, hogy határozottabban nyissák meg az utat a tudományos-műszaki haladás előtt. A tudományos-műszaki forradalom tetteket követel és ez annyit jelent, hogy következetesen valóra kell váltanunk az elmélet és a gyakorlat egységét, szilárdítva társadalmunk minden szociális alkotó elemének, a munkásoknak, a parasztoknak és az értelmiségieknek az egységét. A párt továbbra is kialakítja a tudomány támogatásának, megbecsülésének és az iránta táplált bizalomnak légkörét, mivel a tudomány a társadalmi gazdaság rendkívül fontos formája. Sokoldalúan támogatni fogja a tudományos és a műszaki értelmiség, a magasfokúan szakképzett munkások, mezegazdasági dolgozók, a közgazdasági szakemberek és mindazok kezdeményezését, akik a tudományos-műszaki forradalom fejlesztésére törekednek. Tudatában kell lenni annak, hogy ezen a téren is, mint általában tevékenységünk minden területén, állandó harc folyik a régi és az új között, a haladó és a konzervatív törekvések között, és mindkettő hordozói az emberek. / Tudományos megismerés fejlődése, eredményeinek gyors átültetése a gyakorlatba, a pártnak az a törekvése, hogy népgazdaságunkat minél hatékonyabbá tegye és tökéletesítse irányítását: szoros összefüggésben van a dolgozók szakképzettségének növelésével. Nagyrészt a szakképzettség színvonalától függ majd, milyen mértékben használjuk fel a tudomány eredményeit szocialista társadalmunk fejlesztésében, s milyen mértékben növekedik a dolgozók részvétele a termelés és a társadalom irányításában. Az SZLKP Központi Bizottsága ezért a műveltség és a szakképzettség színvonalának emelését a kommunisták egyik legfontosabb feladatának tekinti. Ilyen elvi álláspontok alapján — műveltség és a szocialista társadalom szükségleteinek dialektikus viszonya alapján — szabja meg a párt iskolaügyi politikáját is. Az iskolaügynek az alap-, közép- és főiskolákra — hárul a szocializmus építése jelenlegi szakaszában az a rendkívül fontos feladat, hogy sokoldalúan gondoskodjék a műveltség és a szakképzettség színvonalának emelésérői olyannyira, hogy a tudásszomj az ember belső szükségletévé váljék. A legutóbbi kongresszus óta Szlovákiában az iskolaügy újabb jelentős fejlődést mutat, s a műveltség és a nevelőmunka színvonala sokoldalú emelésének útjára lépett. Iskolarendszerünk minőségének és hatékonyságának kérdései egyre sürgetőbben előtérbe kerültek. A CSKP KB 1964. évi októberi és tavalyi márciusi ülése részletesen foglalkozott e kérdésekkel és kijelölte megoldásuk sorrendjét. Elsősorban az iskolai nevelőmunka tartalmának, módszereinek, formáinak és megszervezesének kérdéseiről van szó. A Központi Bizottság ezeken az üléseken hozott határozatait tartja továbbra is iskola-politikája legfőbb tartalmának. A pedagógiai, szervezési, pénzügyi és káderkérdések bonyolult komplexumának megoldását és ifjúságunk alapműveltségének fokozását kell biztosítani, s amellett külön problémát jelent a kevés osztállyal rendelkező iskolák, a hegyvidéki és a tanyai iskolák ügye is. Az iskolalátogatás, az osztályozás, a tanítókáderek kiválasztása és állandósításának problémája, s az elégtelen osztályzatú tanulók viszonylag nagy arányszáma megköveteli, hogy az SZNT, a kerületi és a járási nemzeti bizottságok rendszeresen és céltudatosan lássanak ezen iskolák közismert problémáinak megoldásához. Különleges figyelmet kell szentelni a különleges iskolákra szoruló gyermekek nevelésének, és a gyermekotthonokban elhelyezett gyermekek nevelésének is. E problémák megoldása a feltétele annak, hogy tehetséges és szorgalmas ifjúságunk eredményesen végezze el az alapiskolát, s aztán képességei és hajlamai szerint a társadalom érdekeivel összhangban válassza meg hivatását. A középiskolai oktatás területén, főleg a középfokú szakoktatásban és a tanonciskolákban felül kell vizsgálni az oktatás tartalmát, és társadalmunk szükségleteinek megfelelően változtatni kell rajta, a modern iskolai nevelés módszereit bátrabban kell akalmazni, hogy minél előbb megjavuljon a nevelés és az oktatás színvonala. A tanoncoktatásra vonatkozó intézkedéseknek a legközelebbi években egyrészt a fiatal ipari munkások és a mezőgazdasági dolgozók felkészültségének színvonalát kell emelniök, másrészt támogatniok kell a fiataloknak azt a törekvését, hogy az önművelés és továbbtanulás révén emeljék szakképzettségük színvonalát. A középiskolákra vonatkozóan kiderült, hogy Szlovákiában tökéletesíteni kell hálózatukat, mert nem felel meg teljes mértékben az ipar és a települések területi megoszlásának, s ennek következtében nehézségeket okoz az oktatás folyamatában, s ezenkívül gazdasági nehézségeket is. A párt- és az állami szerveknek különös gondot kell fordítaniuk a szlovákiai nemzetiségi iskolákra. A magyar és az ukrán iskolák helyzete lényegében azonos a szlovák iskolák helyzetével, bár az előbbieknek megvan a maguk specifikus jellege. Az említett iskolák fejlesztéséről való gondoskodásban abból az elvből indulunk ki, hogy az oktatás és nevelőmunka tartalma, célja és feladata ugyanaz, mint a többi iskolákban, hogy éppen olyan határozott szocialista jellegűek, s egyenértékű láncszemei iskolarendszerünknek. Iskoláinknak azonkívül, hogy a tanulókat időálló tudással fegyverzik fel, az önálló gondolkodásra kell nevelniük ifjúságunkat, ki kell alakítaniuk világnézetét és erkölcsi arculatát, a proletár internacionalizmus és a csehszlovák hazafiság szellemében meg kell erősíteniük nemzeti öntudatát és az élet által igazolt elvek szerint elő kell készíteniük az ifjúságot az életre, és a munkára mindnyájunk közös műve, a szocialista haza építésére. Az Iskolai nevelő és oktató munka színvonalának emelésére irányuló igyekezünkben még határozottabban kell felvetni a sürgető kérdéseket, hogy azok a tanítók és az egész pedagógiai kar munkájának előterébe kerüljenek. Az ifjúság kommunista nevelésének mai kérdései megkövetelik a tanítók szakképzettségének, ideológiai és pedagógiai felkészültségének magas színvonalát. A tanítókáderek helyzetének elemzése feltárt néhány sürgős megoldásra váró problémát. Az SZNT-nek és a nemzeti bizottságoknak meg kell őket oldaniuk, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek az oktató és nevelő munka színvonalának emeléséhez. Gyorsított ütemben be kell fejezni azt a munkát, mely mennyiségi és minőségi tekintetben is biztosítja a pedagógiai kar perspektivikus szükségleteit. Tudományos alapon kell kidolgozni a tanítók nevelésének és továbbképzésének koncepcióját, s elvszerűbben megoldani a tanítók anyagi kérdéseit. A pártszerveknek következetesen meg kell valósítaniuk Lenin gondolatait a tanítókhoz fűződő viszonyról, s a közéletben meg kell szilárdítani tekintélyüket. Tanítóink bizalommal igénybe vehetik pártszerveink és pártszervezeteink segítségét. A pártszerveknek, pártszervezeteknek és a nemzeti bizottságoknak el kell mélyíteniük a tanítóaktívával végzett munkát, s a tanítók számára olyan feltételeket teremtenek helyzetük megszilárdítására, amilyen — a társadalom szempontjából végzett munkára való tekintettel — megilleti őket. Abból az elvből kell kiindulni, hogy a tanító munkája nem foglalkozás, hanem hivatás. A tanító, a pedagógus is ennek tudatában éljen. A szocialista tanítótól elvárjuk, hogy teljes mértékben megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az élet és a fiatal nemzedék nevelése állít elébe, mert ez nemcsak az iskolai nevelőmunka színvonalának emelése szempontjából fontos és döntő tényező, hanem alapvető feltétele a tanító tekintélyének is. Minthogy egyre nagyobb szükségét érezzük a főiskolai végzettségű szakembereknek, a párt rendkívüli figyelmet szentel a főiskolák fejlesztésének. A főiskolák tudományos, pedagógiai és nevelőmunkáját érintő kérdések egész komplexumát kell megoldani, s a cél érdekében mindezt anyagi szempontból is biztosítani kell, hogy fokozzuk a főiskolát végzettek felkészültségét, s a főiskolák hozzájárulását a tudományos problémák megoldásához. Elvárjuk, hogy a főiskolák igényes feladatai, amelyeket az új iskolai törvény is rögzített, újabb kezdeményezésre ösztönzik a főiskolai tanárokat és a hallgatókat. Reméljük, hogy a főiskolákon emelkedik a nevelőmunka színvonala, mégpedig a marxizmus—leninizmus szellemében, s ezért nemcsak a marxiszmus—leninizmus tanszékei a felelősek, hanem az egész tanári kar. A főiskoláknak olyan szakembereket kell nevelniük, akik nemcsak szakmai tekintetben szereznek alapos tudást, hanem sokoldalú műveltségre, fennkölt erkölcsi elvekre tesznek szert, ismerik a társadalmi fejlődés törvényeit, s a belpolitikai és a külpolitikai kérdésekben is széles látókörre tesznek szert. Az iskolaügy irányítása szempontjából olyan rendszert tartunk megfelelőnek, mely biztosítja az eszmei, a gazdasági és a szakirányítás egységét, s elmélyíti az irányítás aktív formáit, amelyek alapja az emberekkel való közvetlen kapcsolat. A párt nagy erőfeszítést fejt ki, hogy megteremtse az iskolai munka és az iskolaügy fejlesztésének anyagi alapjait. Ebben a törekvésünkben továbbra is kitartunk. ötéves tervünk folyamán több mint hárommilliárd koronát kell befektetni iskoláinkon. Az előirányzott összegből 37,1 % . jut a főiskolákra, és 56,2 % a nemzeti bizottságok által irányított iskolákra. Mindenütt, minden munkahelyen több gondot kell fordítani arra, hogy a tervezett feladatokat következetesen végrehajtsuk, hogy a befektetett anyagai eszközöket maximális hatékonysággal és gazdaságosan használjuk fel, s végül arra, hogy előnyben részesítsük az iskolaügyek legégetőbb anyagi kérdéseinek és kulcskérdéseinek megoldását. A fiatal szakemberek nevelésében a döntő tényezőnek a tanító személyiségének kell lennie; az ő személyes példájának, a saját magával és a diákokkal szemben támasztott igényességének, az iskolán belül és a közelétben is. A népgazdaságban, a társadalmi élet más területein, s hasonlóképpen az iskolaügy terén is rendkívül komoly és bonyolult kérdésekről van szó, s ezek minőségi tekintetben merőben eltérnek az előző időszak problémáitól. Reméljük, hogy a tudomány, a műveltség és a nevelőmunka fejlesztése érdekében kifejtett erőfeszítésben a kommunisták állnak majd az élen, hogy munkájukkal, személyes példájukkal, megalkuvás nélküli elvi állásfoglalásukkal a hibákkal és a fogyatékosságokkal szemben egyesítenek minden jelentős erőt, hogy eredményt érjünk el a társadalmi élet e fontos területén. Elvtársakl A XII. kongresszus óta Szlovákiában a párt feladatai, irányt szabó és irányító tevékenységének jelentősége a társadalmi életben is jelentős mértékben megnövekedett. A nehézségek leküzdése, a CSKP Központi Bizottságának a fejlett szocialista társadalom feladatainak biztosítására vonatkozó aktív intézkedései tömörítették a párt sorait, tökéletesedtek a munka formái és módszerei, szorosabb lett a párt és a dolgozók közötti kapcsolat. Kiteljesedett elméleti tevékenysége és eszmei-politikai munkája is. A XII. kongresszus határozatainak és a Központi Bizottság határozatainak megvalósításában részt vettek a kommunisták tízezrei, mégpedig az élet minden területén. Meggyőzték a dolgozókat a párt politikájának helyességéről, terjesztették eszméit, ott álltak a kitűzött feladatok megvalósításáért vívott küzdelem élén. A párttagok száma az utóbbi időben megnövekedett. Szlovákiában 300 000 főnyi kommunista tevékenykedik több mint tízezer alapszervezetben, ott, ahol végbemegy a szocializmus építésének és az emberek alkotó tevékenységének közvetlen folyamata. Nincs egyetlen fontosabb üzem, EFSZ, község, iskola, hivatal vagy intézmény, ahol kommunisták ne tevékenykednének. A párt politikájának megvalósítása során rendkívül széles bázison jött létre a párt és a dolgozók kapcsolata. Az SZLKP Központi Bizottsága a CSKP XII. kongresszusa határozatainak megvalósítása közben kidolgozta és megoldotta a fontos gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi kérdéseket Szlovákiában. Az SZLKP Központi Bizottsága, mint a CSKP területi szerve gondot fordít a pártélet lenini normáinak elmélyítésére, a párton belüli demokrácia fejlesztésére, a párt eszmei és szervezeti egységének megszilárdítására. Az SZLKP Központi Bizottságának és szerveinek munkájában érvényesült és elmélyült a kollektív vezetés lenini elve, mely szoros kapcsolatban van a demokratikus centralizmus elvének továbbfejlesztésével. Az SZLKP Központi Bizottságának üléseit alapos elemzések alapján, saját tapasztalataink, a kerületekben és a járásokban, a társadalmi munka illetékes területein szerzett ismeretek alapján és a kommunisták széles aktívájának részvételével készítettük elő. Az SZLKP Központi Bizottságának és szerveinek üléseit jelentős mértékben előkészítették az SZLKP Központi Bizottságának komissziói, s ezek munkájában részt vettek az SZLKP KB tagjai és póttagjai, jelentős politikai személyiségek és szakemberek a kultúra, a művészet, a gazdasági és tudományos élet területéről. Ez a forma a pártmunka kollektív és tudományos jellegének megerősítésében hatékony eszköznek bizonyult. Az SZLKP Központi Bizottságának tevékenységében előkelő helyet foglal el az alacsonyabb pártszerveknek és -szervezeteknek nyújtott segítség. Az SZLKP Központi Bizottsága, a plénum és az elnökség tagjai és póttagjai, apparátusa, a kommunisták, a szlovákiai nemzeti bizottságok vezető dolgozói és más elvtársak magyarázták a széles pártaktívának az aktuális bel- és külpolitikai kérdéseket. Az alacsonyabb fokú pártszervek és szervezetek számára nyújtott segítségnek ez csak egyik része volt. Nagy jelentőségű az az egyénileg nyújtott segítség is, mely hozzájárult a párt politikájának kidolgozásához s az egyes problémák megoldásához a kerületekben és a járásokban. Most arra volna szükség, hogy nagyobb mértékben általánosítsuk a pártmunkában szerzett új felismeréseket, hogy gyakrabban és céltudatosabban készítsünk elő és szervezzünk országos értekezleteket, aktívákat, hívjuk össze a kerületi és a járási funkcionáriusok és a fontos, kulcsjelentöségű alapszervezetek funkcionáriusainak szemináriumait. Az eddigi tapasztalatok azt igazolták, hogy a funkcionáriusok aktívája jó előkészítésének szemponjából nagy jelentősége van a sokoldalú, alapos és készséges tájékoztatásnak. Meg kell állapítani, hogy a XII. kongresszus óta ebben a tekintetben is haladást értünk el. A CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága is tájékoztatja a pártaktívét a párt, a kormány határozatairól, és a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetéről is. Szükségesnek mutatkozik, hogy a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának tájékoztatását differenciált módon használjuk ki a járásokban, a tájékoztatott aktíva színvonala és helyzete szerint. Természetesen az alacsonyabb fokú pártszervek és -szervezetek tájékoztatását továbbra is javítani kell, s tartalmukat úgy kell megszabni, hogy a kommunistákat felfegyverezzük a párthatározatok megvalósítására. A CSKP Központi Bizottsága határozatainak teljesítésében fontos szerepe van a pártszervek apparátusainak. A problémák bonyolultsága és az a tény, hogy a politikai és szakkérdések kölcsönösen áthatják egymást, megköveteli a párt dolgozóinak magas szintű felkészültségét. Az SZLKP Központi Bizottságának dolgozói 73 százalékban főiskolai végzettséggel rendelkeznek, s egy részük tudományos titulust is szerzett. Hasonlóképpen megjavult az alacsonyabb fokú pártszervek dolgozóinak összetétele is. A jövő feladatainak megvalósítása, amelyek majd a XIII. kongresszus határozataiból kifolyólag IFoljtatfis a 11. oldalon!