Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-13 / 130. szám, péntek

Beszámoló az SZLKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 4. oldalról) használásának bázisára állítjuk a csehszlovák népgazdaság dinamikus fejlődésére való gyors áttérés érdekében. A szociális és a nemzetiségi szempontot így objektív kapcsolatban az ezekkel a folyamatokkal egészséges alapokra helyezzük: arra törekszünk, hogy a Szlovákiában létező forrásokat, — amelyek kihasználására a múltban a népgazdasági hatékonyság szempontjának figyelembe nem vétele nyomta rá a bélyegét, — bekapcsoljuk az egész népgazdaság intenzífikálási folyamatába. Ily módon szélesebb és hatásosabb teret adunk Szlovákiának arra, hogy fokozza részvételét a nemzeti jövedelem létrehozásában s ennek alapján élvezésében. Ez egyúttal a leghelyesebb út, amelyen haladni fogunk a két országrész közti különbség kiegyenlítésében. Hangsúlyozzuk, hogy Szlovákia gazdasági forrásainak további aktivizálása nem azért időszerű, mintha ezen a téren eddig nem értünk volna el sikereket. Az SZLKP utolsó kongreszszusa óta is sikeresen folytatódott ez a folyamat. A számadatok és a tények meggyőzően bizonyítják, hogy Szlovákia az egységes csehszlovák népgazdaság szerves s egyúttal fontos része. Szlovákia az ország iparilag fejlett része lett s ilyen más iparilag fejlett országokkal való összehasonlításban is. Szlovákia rohamos gazdasági fejlődése és népe életszínvonalának emelkedése pártunk sikeres politikájának legragyogóbb eredményei, a szocializmust építő forradalmi nemzedékünk munkájának történelmi eredményei. Teljesen helyénvaló, hogy elvessük, ma és a jövőben se használjuk azt a kifejezést, hogy Szlovákia „elmaradott", „elmaradó", mert ezek a múlt jelzői, amelyeknek már nincs objektív tartalmuk. Egyúttal helyénvaló az is, hogy viszszautasítsuk az iparosítás máig is fennmaradt passzív, fogyasztói értelmezését, amelyből a követelmények leegyszerűsített támasztása, a szükségletek illusztrálása s fedezésük lehetőségeiről vagy lehetetlenségéről szóló elmélkedések következnek. A termelőerők további gyors fejlődésének kérdése Szlovákiában főleg azért aktuális, mert megvannak hozzá a reális feltételek, s mert ezeknek a forrásoknak a kihasználásához egész hazánk legsajátosabb politikai és gazdasági érdeke fűződik. Nemzetiségi politikánkban figyelmet fogunk fordítani Szlovákia magyar és ukrán lakosságú déli és északkeleti részeinek, gyorsabb fejlesztésére, gazdasági lehetőségeinek a kidolgozására is. Szlovákia további gyorsabb fejlődésének helyes megoldása tehát az lesz, ha a még meglevő különbségeket egyúttal mint potencionális forrásokat és lehetőségeket fogjuk elemezni és értékelni, ha ezeknek a forrásoknak optimális kihasználására vonatkozó konkrét, gazdaságilag indokolt javaslatok születnek belőlük. Az egyik út, amelyen haladva aktívan kiküszöbölhetjük az egy lakosra eső jövedelemben még létező különbségeket, elsősorban a gazdasági tényezők kihasználása, s ezek között is azoké, amelyek közvetlenül összefüggnek a gazdaság intenzív fejlődésére való áttérés feladatainak megoldásával. Azoknak a forrásoknak a tökéletesebb kihasználásáról van szó, amelyek az iparosítás eddigi folyamatában felhalmozódtak. Ilyen például az állóalapok jobb kihasználása célszerű termelési programokkal, a termelő berendezések célszerű kiegészítésével, a megfelelő kapcsolódó termelési ágak fejlesztésével, a termelés tudományos-műszaki fejlesztésének biztosításával, Szlovákia új korszerű állóalapjalnak jobb időbeli kihasználásával, olyan fontos tényező célszerű kihasználásával, amilyen a művelődés és a szakképzettségnövelés fejlődése volt az iparosítás folyamatában stb. A források más csoportját a hazai nyersanyagok, nevezetesen a fa, a magnezit, a nem érc nyersanyagok további hasznosításában, a mezőgazdaság forrásainak jobb kihasználásában, a vízgazdaság és Szlovákia természeti szépségeinek gazdasági kihasználásában látjuk. Nagy kincset jelent a munkaerők viszonylag nagyobb szaporodása is. A források harmadik csoportját, amelyet jobban ki kell használni, azok a földrajzi tényezők adják, amelyek Szlovákiának külkereskedelmi szempontból, s különösen a Szovjetunióval kibontakozó gazdasági együttműködés szempontjából előnyös helyzetet biztosítanak. A népgazdaság fejlődésének fő Irányait vázoló javaslat az 1970. évig szabad teret nyit Szlovákia említett és további lehetőségeinek kihasználására. Emellett Szlovákia gazdasági forrásainak a társadalmi munkatermelékenység növekedésébe való beiktatása további lehetőségeinek vizsgálatát a növekedés valamennyi tényezőjére kell összpontosítani, vagyis az élő munka felhasználására, a tárgyiasult munka értékesítésére s a szervezés és irányítás területére is. A területi problémakörnek ilyen célok értelmében való részletes kidolgozása konstruktív tartalmat és távlatot ad az egész Irányító tevékenységnek és a politikai munkának, s komoly feladatok hárulnak belőle a gazdasági elmélet számára is. Az ilyen értelmezés egyre jobban megerősíti a párt soraiban és a dolgozók soraiban a felelősséget azért, hogy Szlovákia a legnagyobb mértékben hozzájáruljon népgazdasági feladataink megoldásához, ami igen fontos gazdaságunk és államiságunk , egységének megszilárdításában. Elvtársak! A népgazdaságfejlesztési feladataink teljesítése, amelyeket rövidesen jellemeztem, minőségileg új, tökéletesebb irányítási rendszer érvényesítésének feltételei között valósul meg. Mindjárt kezdetben hangsúlyozni kell azonban a gazdasági kérdések megoldása és az irányítási rendszer közti összefüggést. Ezzel kapcsolatban teljes mértékben tudatosítanunk kell: messzemenő intézkedésekről van szó. Mint Novotný elvtárs hangsúlyozta „nem valamiféle részleges változásokról, hanem mélyreható folyamatról van szó. Itt teljes mértékben érvényesülnie kell a tudománynak és a technikának, s ki kell küszöbölni minden részleget, amely nem támogatja a termelés fejlődését, sőt hátráltatja a népgazdaság fejlesztését." Az eddigi fejlődés nagy forrásokat halmozott fel a további fejlesztés számára. Ezeket azonban az adminisztratív-utasítási irányítás feltételei között nem használtuk ki elégségesen. A felhalmozott értékek mennyiségének növekedésével egyre erősebben előtérbe léptek az eddigi irányítási rendszer negatív oldalai. Tehát az, amit ma az irányítás terén megvalósítunk, azoknak az utaknak a kiszélesítését jelenti, amelyek a népgazdaság rendelkezésére álló források teljesebb kihasználásához vezetnek. Az új irányítási rendszer elméletileg a terv és a piac szintéziséből és a munka szerinti elosztásból indul ki. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül tudatosítanunk kell: mind a három tényező dialektikus egységben fejti ki hatását, nem álítható egymással szembe, nem szabad egyiket túlbecsülni, a másikat pedig lebecsülni. Az új feltételek között is a szocialista gazdaság alapeszköze a népgazdasági terv. Kifejezi azokat a célokat, amelyeket a társadalom bizonyos időszakra kitűzött, megmutatja az utakat és az eszközöket, amelyekkel el akarjuk őket érni. Az állami tervnek teljes tiszteletben kell tartania a szocialista piac objektív tartalmát és működését, s belőle kell kiindulnia. A terv és a piac kihasználása azonban csak akkor lesz hatékony, ha a munka szerinti elosztás tiszteletben fogja tartani a személyi, a kollektív és a társadalmi érdekek közti objektíven ható ellentmondó egységet. A termelés fejlődése, mennyisége és struktúrája a vállalatokban egyre inkább a gazdasági eszközök befolyása alá kerül. Segítségükkel érjük el a vállalatokban, hogy anyagi érdek fűződjön a termelés bővítéséhez és tökéletesítéséhez, a társadalom szükségleteihez való rugalmas alkalmazkodásához, a termékek minőségének fokozásához és a munkatermelékenység emeléséhez. Az új Irányítás teret nyit az emberek alkotó gondolkodása és tevékenysége számára a vállalatokban, s befolyásolni fogja döntéseiket. Fokozza az igényességet a vállalaton belüli irányítás és szervezés problémáinak megoldását illetően is. Az eddigi tapasztalatok alapján a CSKP Központi Bizottságának áprilisi plenáris ülése úgy döntött, hogy sürgősen ki kell dolgozni az új irányítási rendszer további kérdéseit is, hogy az 1967. évvel kezdődően megkezdhessük a kitűzött megoldás érvényesítését. Az új irányítási rendszer elvei közül egyelőre a bruttó jövedelem és a nyereség képzésében való komplex érdekeltség érvényesül. Természetesen csak olyan terjedelemben, amilyenben a mai feltételek között lehetséges. Ide tartozik továbbá a kötelező feladatok és limitek számának lényeges csökkentése, s egyúttal a szakágazati egységek és vállalatok szélesebb jogkörének megteremtése. A gazdasági eszközök terén a legfontosabb intézkedés a bruttó jövedelemből és az állóalapokból való befizetések érvényesítése volt. A fő gazdasági eszközöknek a kitűzött megoldás szellemében való érvényesítését erősen gátolja az árak mai rendszere, amelyből nagy és indokolatlan különbségek adódnak az egyes iparágak és termelési ágazatok jövedelmezőségét illetően. Ezért az eddigi költségvetési befizetések szerkezete nagymértékben differenciált, a bruttó jövedelem képzésében és felhasználásában előforduló különbségek, dotációk és kedvezmények rendszerével egyenlítődnek ki; az utóbblakat rendszerint a termelés tervezett struktúrája és jövedelmezőség figyelembevételével határozzák meg a vállalatok számára. Még ma is fennáll a termelőüzemeknek a külföldi áraktól való elszakadottsága. Hiányzik a legfontosabb: a vállalatok munkájának objektív mércéje. Megvan annak lehetősége, hogy továbbra ls előnyt élvezzenek a lemaradó vállalatok s hogy csökkenjen a progresszív kollektívák kezdeményezése. Az árak hiányosságai lehetetlenné teszik az irányítási rendszer fő elveinek érvényesítését a beruházások finanszírozásában. Egészben véve átmeneti intézkedésekről volt szó, amelyek teljesítették küldetésüket, ezzel azonban teljes mértékben még nem bontakoztak ki a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának irányelvei. A CSKP Központi Bizottsága ezért 1966 áprilisában intézkedéseket hagyott jóvá az új irányítási rendszer tökéletesítési folyamatának meggyorsítására, amelyek főleg a nagykereskedelmi árak rendezésére, az egységes költségvetési befizetések bevezetésére, a vállalatok beruházásainak saját forrásaikból és bankhitellel való finanszírozására, valamint a termelésnek a hazai és külföldi piaccal való gazdasági kapcsolatának elmélyítésére összpontosulnak. A fenti intézkedések foganatosításával megszületnek a feltételek arra, hogy az anyagi érdekeltség nagyobb mértékben befolyásolja a vállalatokban elért gazdasági eredményeket. Az új irányítási rendszer szerves részét képezik azok az intézkedések is, amelyek Szlovákia arányos területi fejlődését és fejlesztését biztosítják az egységes szocialista gazdaságban. Ezzel összefüggésben most dolgozzák ki az SZNT helyzetének kérdését az irányítás új feltételei között. Az SZNT tevékenységének tartalma, munkaformái és módszerei elsősorban a tervszerű irányítás fő követelményéhez alkalmazkodnak, tekintetbe véve elsősorban Csehszlovákia gazdasági fejlődésének távlati tervezését, valamint a gazdasági eszközök szerepének hangsúlyozását a tervcélok és területi arányok biztosítása szempontjából. A területek hosszú időre szóló alakításának folyamatát elsősorban a központi és a területi szervek céltudatos koncepciós tevékenységével, s főleg a népgazdaságfejlesztési tervvel kell Irányítani. Szlovákia fejlesztési terve a népgazdasági terv szerves részét képezi, rögzíti a gazdasági kiegyenlítés politikájának céljait és feladatait. Ezt a tervet a Szlovák Nemzeti Tanács dolgozza kl. Szlovákia számára a fő tervfeladatokat elsősorban ezek a tényezők határozzák meg: a beruházások struktúrája az egyes ágazatok fejlődésének fő irányai szempontjából, a tudományos-kutató és fejlesztő bázis fejlesztésével összefüggő feladatok, a szakkáderek és szakképzett dolgozók nevelésének feladatai, valamint a személyi és a társadalmi fogyasztás terén kitűzött fő célok. Ilyen feltételek alapján fokozódik a pénzügyi és hitelrendszer jelentősége és feladata. Szükségesnek mutatkozik elmélyíteni az SZNT szerepét, főleg ami a részvételét illeti a pénzügyi tervek, állami költségvetés, gazdasági eszközök és szabályok javaslatainak kidolgozásában és megítélésében. E téren az SZNT munkatartalma úgy alakul, hogy szervei a központi Irányítás részeként az anyaglak, a hitel, a kamat, a juttatások és kedvezmények segítségével aktívan befolyásolhassák és biztosíthassák az egyes területegységek fejlődési folyamatát. Az SZNT szerveinek javasolt meghatárolt konkrét feladatkört és munkatartalmat illetően az új irányítási rendszer érvényesítésének feltételei között abból az elvből indulunk ki, hogy célszerű munkamegosztást érjünk el a központi irányítás szervei és a Szlovák Nemzeti Tanács között, mégpedig úgy, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács és szervei maximális hatékonysággal dolgozzanak. Már az új irányítási rendszer rövid jellemzéséből és életbeléptetésének feltételeiből adódik, hogy bonyolult, rendkívül igényes folyamattal állunk szemben. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ez az Igényesség nem csupán a szervező munkára vonatkozik. A gyakorlat azt mutatja, hogy lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelnünk a nevelő és propaganda munkának. Több példát is említhetnénk, amelyek az űj irányítási rendszer leszűkített értelmezéséről tanúskodnak. Olyan jelenségekkel is találkozunk, amelyek könnyen veszik a párt szerepét az Irányításban, nemegyszer az egészet az átszervezés valamiféle újabb átmeneti láncszemének tekintik, sőt olyan hangokat ls hallani, hogy eltérünk a szocialista gazdálkodás elveitől és visszakanyarodunk a kapitalista gazdálkodási módszerekhez. Ezek az elképzelések — eltekintve azoktól, amelyek rosszlndulatúak — főleg azzal magyarázhatók, hogy nem' Ismerik eléggé a problematikát. Ezért oly halaszthatatlanul szükséges elfogadtatni az emberekkel, főleg a vezető dolgozókkal az új irányítási rendszer szellemét. Ezért . kell mielőbb kidolgozni az erre irányuló nevelő- és propagandamunka komplex rendszerét. Ezért kell programot kidolgozni a gazdasági dolgozók régimódi gondolkodása és ismeretszínvonala, s az új irányítás közötti ellentmondás megoldására fokozni kell a közgazdasági Ismeretek terjesztésének színvonalát a" művelődés különféle fokán, egészen á közgazdasági főiskolákig. Az új irányítási rendszer elveinek megvalósítása a pártszervek és szervezetek alapvető feladata, rájuk vár, hogy a közgazdasági problémák mélyére hassanak és az új szemszögből foglalkozzanak velük. A munkamódszereket illetően törődni kell azzal, hogy a vezető gazdasági dolgozóknak a termelés irányításáért viselt felelősségét ne helyettesítsük mással. A fő figyelmet a káderek kiválasztásának, elosztásának és nevelésének kell szentelni. A munkakollektívákat a mindennapi feladatok öntudatos teljesítésére kell vezetni s arra, hogy e feladatokat a párt- és kormány által kitűzött távlati célok szemszögéből ítéljék meg. Érvényesíteni kezdjük az irányítás új elveit, s keressük ez évi feladataink sikeres teljesítésének és annak útját, hogy jól előkészítsük a népgazdaság fejlesztési tervét 1970-ig. A kommunistáktól elvárjuk, hogy gyümölcsöztessék eddigi tapasztalataikat és á mozgalom élére álljanak azoknak a forrásoknak és tartalékoknak keresé-i sében, melyek további távlataink reális céljai kitűzésében segítenek bennünket. Az öntudatos kezdeményezés szemléltető példája a csapágy gyártó szakma dolgozóinak a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalása. Felajánlásukat az egységes műszaki politika megvalósítására irányították, céltudatosan meghatározva, melyik üzem mit tesz a termékek minőségének megjavítására, hogy 1970-ig az előállított csapágyak 70 százalékának minősége meghaladja a csehszlovák normában előírt színvonalat. Konkrét feladatokat adtak a termelésnek, a haladó technológiának stb. E feladatok biztosítása érdekében megerősítik a fejlesztő- és kutatórészlegeket, növelik a dolgozók szakképzettségét. Konkrét feladatokkal bízták meg a szakma' minden egységét, beleértve az iráuyítő szervet, a szakágazati Igazgatóságot ls. Igen értékes a Banská Bystrica-I Smrečina vállalat dolgozóinak felhívása a faanyag hatékony kihasználására és maradéktalan feldolgozására. Az a véleményünk, hogy a faipari dolgozók törekvéseit a vállalat Illetékes fölérendelt és ágazati szerveknek is támogatniuk kellene. A párt gazdasági programja volť mindig népeink szociális-gazdasági fejlődésének alapja. Így van ez most ls az 1970-lg szóló fejlődés fő Irányvonalainak kialakításánál. A szocialista építés folyamán a növekedés hatalmas forrásait halmoztuk fel az újratermelési folyamatnak mind dologi vonatkozásaiban, mind a személyi tényezők terén. A fejlődés koncepciója —, amely konkrét formát a népgazdaság 1970-ig terjedő fejlődése alapvető Irányvonalainak és céljainak javaslatában ölt — és az irányítás új rendszerének bevezetése lehetővé teszi a rendelkezésre álló források fokozottabb kihasználását, dolgozóink jobb életfeltételeinek kialakítása érdekében. Kihasználni ezeket az erőket, segítségükkel felújítani gazdaságunk dinamikus egyensúlyát, lerakni az egész csehszlovák gazdaság hatékony fejlődésének alapjait, és annak keretében Szlovákia további gazdasági, szociális és kulturális fellendülésének alapjait — mindez Szlovákia-szerte egységes, összpontosított eljárást Igényel, fokozott munkaigyekezetet a pártszervek és szervezetek, az állami és társadalmi szervek és szervezetek, a kommunisták ős valamennyi dolgozó részéről. Elvtársak! Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága munkájában igen fontos helyet foglal el a CSKP XII. kongresszusának az a határozata, amely társadalmunk legfontosabb feladatáról — a mezőgazdasági termelés lényeges növeléséről szól. Tekintettel földalapunk korlátozottságára, lakosságunk további szaporodására és az életszínvonal emelkedésére, a jövőben is egyre nagyobb jelen(Folytatfis a 347. oldalon]