Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-01 / 119. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZ SZL0YAK1A KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1966. május 1. VASÁRNAP • XIX. évfolyam. 119. szám • Ára 30 fillér MÁJUSI SEREGSZEMLE p> A T

avaszi zsongás, harsogó, színekben pompázó szép tavasz hozza az idei májusi üzenetet, az élet anyját jelentő munka ünnepnapját. Szerte a világon a haladás milliós menetei köszöntik ezen a napon a munkát, a békés alkotást, s a munkában és alkotásban nagyra növő dolgozó embert. A munkát ünneplik, mely a csillagokig emelte az embert, s a munkást - alkotót köszöntik, aki a Föld gyomrának kincseit tárja fel, vasat olvaszt, űrhajót épít, hidakat és felhőkarcolókat emel. Tavasz van, diadalmas tavasz. Már több mint két évtizede a felszabadult munka emberformáló erejét hirdeti tájainkon ez a különös és szép tavaszi ünnep. Hetvenhat évvel ezelőtt a munkásság első májusi seregszemléjén még hihetetlen erősnek, legyőzhetetlennek tűnt az ellenfél, a tőke hatalma. Az azóta eltelt évtizedek azonban szédületes iramú változásokat hoztak. A jogtalanok jogával évszázadokon át lealázott munkát a szocializmus világa az élet értelmévé, tartalmává, lényegévé tette. 1920ban a győztes forradalom új feladatait fogalmazva Lenin félreérthetetlenül adhatta tudtára a világnak: „Clj társadalmat fogunk építeni! Minket nem ijesztenek meg az óriási nehézségek és a rendkívül nehéz munka kezdetén elkerülhetetlen hibák, hiszen a munkaszokások és erkölcsök átalakítása - évtizedes munka. És mi ünnepélyesen és erősen megfogadjuk, hogy hajlandók leszünk meghozni minden áldozatot, hogy szilárdan helytállunk és kitartunk ebben a roppant nehéz harcban, a szokás ereje ellen vívott harcban ... Dolgozni, fogunk, hogy belevigyük a tömegek tudatába, a tömegek szokásává, mindennapi szükségletévé tegyük azt a szabályt, hogy -.mindenki egyért, egy mindenkiért" ..." Az új élet embere azóta két keze szorgos munkájával teremtette meg az új társadalom dicséretét. Eredményeinek velejárója, hogy felismerte: a szabadság csak a győzelem egyik része! A másik, a nehezebbik felét, — a szabadság szülte felépítését és tökéletesítését - nehéz, kOztJelmes, mindennapi munkával valósíthatja meg. Gondjaink mai mércéje, a munkafegyelem, a termelés jobb megszervezése, a termelékenység és a minőség kérdése együttes erőfeszítéseket követel. Olyan közvéleményt, ahol a munka és az egyéni boldogulás céljai egybeesnek a közös, társadalmi célokkal. Az egyén boldogulása és jóléte ugyanis elképzelhetetlen a társadalmi célok tudatosítása, cselekvő végrehajtása nélkül. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a munka közvetlen örömét s a társadalmi megbecsülést elsősorban saját boldogulásunk alapján mérjük. Ennek a boldogulásnak azonban nem az önzés és a haszonszerzés, hanem a becsülettel végzett munka lehet az alapja és eredője. Az élet teljesebbé és szebbé formálása csak küzdelem, áldozatos munka révén képzelhető el, s ebben a folyamatban a munka - a szocialista társadalomban - nemcsak értékeket teremtő tevékenységet jelent, hanem az új ember nevelésének fontos tényezője is. S mivel céljaink az ember javát munkálják, a „hass, alkoss, gyarapíts" mai változata a tervezni, dolgozni, építeni jelszava sohasem válhat divatos szólammá! Ellenkezőleg, ez a célkitűzés teremtő, gondolkodást, egészséges és termékeny fantáziát követel a társadalom minden tagjától. „A béke ő, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat.

1' A két évtizede megtett út, eredményeink alapján Juhász Gyula sokat ismételt örökszép szavaival vallhatjuk, hogy a Munka, a Szépség és Szabadság édesnővére a mi számunkra is az élet anyját jelenti. Ma, amikor a nemzetközi munkásmozgalom egykori szövetkezésének értelme, célja és tartalma lényegesen kiszélesedett, az alkotómunka pártján állva tulajdonképpen a békét helyeseljük, s a haladás és igazság igéit értve a „villámok" leigázására, közte a háború kiküszöbölésére törekszünk. A

z „ember szépbe szőtt hitét" munkánkkal, tetteinkkel váltjuk valóra, s a májusi seregszemlék zászlóerdeje mögött büszkén tekintünk a megtett útra, s bizakodva a tavaszí verőfényben megcsillant jövő felé. FÓNÓD ZOLTÁN <TÍ ň L MINDENKÉPPEN FÖLDI EMBER NŐTT, NŐH ÉS EGY NAP TÚLTETT ÖNMAGÁN. A CSILLAGOKKAL HARMATOS MENNY KUPOLÁJÁT UJJAL ÉRINTI MÁR. EGY SZÓT SE SZÓLJON, AKI GYÁVA, OLY KÖZEL MÁR A CSILLAGOK HONA ÖT UJJUNK; LÁSD, ÖKÖLBE ZÁRVA. ÉS BÜTYKEIN A CSILLAGOK NYOMA. TAPINTS ÉS LÁSS! VÉRZŐ SEBÉBE HITETLEN UJJADAT MOST TEDD BELE HOLDBÉLI TÁJAK PONTOS KÉPE A FÖLDI EMBER TENYERE. BÁR ESZEDBE SE JUTNA RÖGTÖN. MEGSÚGJA MAJD A HÜ EMLÉKEZET. HOGY EMLEGETTEK MÁR E FÖLDÖN EGEKET OSTROMLÓ VITÉZEKET. HOGY FELJUTUNK-E MAJD A MARSRA, S ELÉRJOK-E HOLD-TÁJAK BÉRCEIT? MÁSRA GONDOLT: IGY NEVEZTE MARX A RÉGEN MEGFOJTOTT KOMMÜN HŐSEIT. BETELT-E, MINDÖRÖKRE VÉGE MÜVÜKNEK, S NEM LESZ SOHA SZÁMADÁS? KITÖRTÜNK MÁR A MINDENSÉGBE, Ml VAGYUNK ITT A HŐSI FOLYTATÁS. SÁFÁRAI VAGYUNK A FÖLDNEK, SZÁNTÓ-VETŐK, ÉPÍTŐK, FRISS HADAK. A HAMIS ISTENEK LEDŐLNEK. KIRÁLYI TRÓNUSOK LEOMLANAK. A NAGY KOMMUNISTA TEKINT RÁD, MELEG PILLANTÁSSAL. ÖRVEND. ÖRÜL. RAKÉTÁINKTÓL ZENG A VILÁG: FIAI SZÁLLNAK EL A FÖLD KÖRÜL. NAGY JÓZSEF RAJZA VLADIMÍR GORGYEJCSEV: AZ EGET OSTROMOLJUK Fordította: BABI TIBOR