Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-09 / 98. szám, szombat

TJ ónapokkal ezelőtt még rohanó villamosokra ugráltam, nehogy elkéssek a munkából. Most mindennek vége. A jobb felem béna. Az ágyat nyomom. En, aki még nemrég kérkedtem az egészségemmel ... A társadalom nyakán élek. A hónap elején jelveszem a táppénzt. Borzasztó! Pedig olyan ártatlanul kezdődött minden. Hosszas kilincselés, levelezés, kérés, könyörgés és fenyegetőzés után a házkezelőség beiktatta tavalyi költségvetésébe hivatalunk ablakainak átfestését. Ojabb levelezés, könyörgés és fenyegetőzés után megjelentek a festők. Az Igazi meglepetés azonban csak most következett. — Festjük a külső rámákat, a külső szárnyak külső felét és a belső szárnyak külső felét... — Az ablaknak tudomásom szerint belső fele is van. — Így szól a megrendelési — Ki adott Ilyen megrendelést? 'A házkezelőség? Bizonyára tévedés. Azonnal intézkedem. — Egy percet se várunkI Vagy festjük a külsőt, vagy megyünk tovább. Normára dolgozunk áml A házkezelőségen a felelős előadó mosolyogva fogad. Tévedés? Dehogy! A megrendelés helyes. Helyes? Mit szólna Ön, kedves jó elvtársam, ha mondjuk az öltönyét csak az ön első vagy felső, Jobb vagy bal felére készítenék, a többi testrészét meg pucéran hagynák... — Kérem, belőlem ne üzzőn gúnytI — pattant fel az eddtg kedélyes előadó. — Nagyon gyorsan tanulmányozza át az idevágó előírásokat, ha már eddig elmulasztotta! Neki volt Igaza. Van Ilyen előírás. Az ablakok külső felének festése a házkezelőség dolga, a belső a lakóé vagy a bérlőé. Az előírás rettenetes hatalom. Hogyan is kérhetném a havi fizetésből élő embert arra, hogy e hatalommal szembeszegüljön. Könyörgésre fogom a dolgot. — jóember, próbáljunk szót érteni, az ég szerelmére! Fessenek be tíz ablakot, de kívülről Is, belülről Is... Ez ugyanannyi, mintA bal felem ha a húszat csak kívülről festenék be. — Hová gondol? Csak nem kívánja, hogy kijátszom az el fc írást? A világért se! Mit képzel egyáltalán ez az ember rólam? Csupán a lehetőségekét keresem az elő-> íráson belül. De nincs segítség se az íráson belül, se az íráson kívül. Mint a legnehezebb pillanatokban lenni szokott, hirtelen mentőötletem támadt. Megvanl Rohanok a festőkhöz, nyugodtan dolgozzanak csak tovább. Fessék kl az őszszes ablakot, a különbözetet végső soron vállalatunk megtéríti. —- Hát maga meg ezt hogy képzeli? — förmedt rám a festők főnöke. — Felborulna a terv! A belső felek nincsenek bekalkulálvaI — Értsenek megl Segítsenekl Egy kis jóakarat ... — Egy másik megrendelő rovására fessünk magánál? At a má-. sik is hónapok óta vári lllllll!!iiiiÍlli!l!!Ílíll!liií!illlliliH Vacsora után ItlIIIVIVIIBfifllEBIIflSlBllllllllllillfll A HOTEL SLOVNAFTBAN NÉGY KONTINENS FIAI - EGY ASZTALNÁL • ANGOL KARACSONY A DUNAPARTI METROPOLISBAN • TANULUNK ÉS TANÍTUNK A kororvos hitetlenül csóválgatta a íejét és tekintete folyton visszatért a gondjaira bírrr: zott körzet egészségügyi ~ statisztikájára. Újra kezébe ~ vette a récsel óvoda kar— totékját és a szolgálatot — teljesítő nővérhez fordult. — Csoda ez? Vagy törrr: vényszerűség? — kérdezte EE tőle. EE: Az orvosok általában -— nem hisznek a csodákban. ~ A récsei óvoda orvosa Is zzz alapos tennészettudomájsr nyos képzettséggel rendel~ kezik, így kutatni kezdte a ZZZ „csoda" okát. Vajon mi — okozza, hogy a legkegyetle~ nebb náthaláz járvány iderr jén ebben az óvodában — egyetlen megbetegedés sem fordult elő. A négy-öt zzz esztendős kisgyermekek — ellenállnak a vírusoknak. EE A szülök is csodálkoz—- tak ezen és — boldogok zz

: voltak. Mert melyik szülő zzz ne örülne gyermeke egész— ségének? Különösen járrr: vány idején, amikor az zz

z alattomos betegség sokír

: szor a legerősebb embert = is ágynak dönti. = — Olga, te hogy csiná== lod ezt? •— kérdezték'kol~ légáil az óvoda igazgatóEE nőjét. — Áruld el a re~ ceptet, hogyan kényszerítetted meghátrálásra a ~ náthalázat? == Olga Brnová ilyenkor j=E csak mosolygott. És fele~ létként csak ennyit mon~ dolt: EE — A recept egy

szerű. E

E Tegyetek úgy, mint én te~ szek. Óvodásaim egészsé== gének titka: a rendszeres rz: torna, a friss levegő, a ~ testedzés... És az óvoda igazgatónő— je elmondta, a többi tanítónak, hogyan kezdte alzrr kalmazni néhány évvel ez~ előtt a külföldi tapasztala~ tokát. A szakirodalom átr=r tanulmányozásával kezdte, EE majd a „receptet" — a == rendszeres testedzést — önmagán próbálta kl. Az —

— óvoda orvosával is megr= beszélte a dolgot, és közözzz sen kidolgozták a módszálloda még vadonatúj, olyannyira új, A

hogy létezése még a telefonkönyvben sincs feltüntetve. Egyes jelek viszont azt bizonyítják, hogy már az országhatárokon kívül is tudnak róla. A bratislavai repülőtéren a tudakozóban egy angol üzletember nemrég így érdeklődött: „Hol van a Hotel Slovnaft?" Az Informátor a kérdésre nem adhatott választ, mert az új szálloda sem ma, sem később nem kerül be az idegenforgalmi létesítmények névsorába. A korszerű épület homlokzatát nem díszíti a Hotel Slovnaft neonreklám felirat, az öt emeletes épületet az itt lakó külföldiek csak „házi használatra" keresztelték el így. Vacsoraidőben az étterem és a társalgó hangulatáról ítélve mégis igazi nemzetközi szálló jut az ember eszébe. Az egyik asztalnál olajbarna bőrű arab vacsorázik, nem messze tőle a legtávolibb ország — Japán — fia beszélget csendesen a Slovnaft egyik mérnökével. Amott a sarokasztalnál egy angol mérnök a hazájából érkezett lapokat böngészi, a nyugatnémet vendég pedig éppen most vacsorázik elmélyülten. Mindez a városon kívül, a gyár tőszomszédsában történik. Vajon mit keres itt a Japán mérnök? Miért lakik Itt már hónapok óta a ködös Albion fia? Hát a szíriai mérnök? A kérdésre J o z e f Putra, a szálloda igazgatója, válaszol. Lakonikus rövidséggel csak ennyit mond: — Azt akarjuk, hogy üzletfeleink Jól érezzék magukat. A nemzetközi kereskedelemben ez egyáltalában nem elhanyagolható tényező ... A szállodaigazgató a lélektanra, a szociológiai kutatások eredményeire hivatkozik. A riporter csodálkozik. Hát már ilyen is van nálunk? Bgtudom példáufl, hogy a modern külföldi M

nagyvállalatoknál külön szociológus munkacsoportok tanulmányozzák a kereskedelmi partner hobbyjait, kedvteléseit. Ha kiderül, hogy az illető szenvedélyes vadász, akkor a hét végére olyan vadászterületre kell őt vinni, ahol puskavégre kaphatja a kapitális bikát. Ha megtudják róla, hogy bélyeggyűjtő, ritkaságszámba menő katalógussal is érdemes neki ked veskednl. Egyszóval: mindent el kell követni, hogy a partner jó benyomásokkal üljön le a tárgyalóasztalhoz. — Ez a szálloda is ilyen célból épült? — A nemzetközi kereskedelem törvényszerűségei alól a Slovnaft sem kivétel — mondja a szállodaigazgató. — Vállalatunkat úgyszólván az egész ország építi, de a hazai üzemeken kívül tucatnyi külföldi cég is részt vesz a gyár fejlesztésében. A szovjet kőolajból nemcsak benzint és más hajtóanyagot gyártunk. Bátran kijelenthetjük, hogy a csehszlovák műanyagIpar egyik legfontosabb nyersanyaga a kőolaj. Kőolajból készül a „sustyák", a műanyagedény, a bútor, a divatos ruhaanyag és még sok száz más közszükségleti cikk és termelőeszköz. Feldolgozásához sokféle külföldi gépre is szükségünk van. A technológiai berendezés szerelését a helyszínen rendszerint az illető cég szakembere Irányítja. Egyrészt ezek számára, másrészt pedig a kereskedelmi partnerek igényeinek kielégítésére épült ez a hotel, ötszáz embernek nyújt kényelmes otthont... A szállodában csak külföldiek laknak? — Nem. Saját mérnökeink és technikusaink Is kaptak itt lakást. — A szomszéd asztalnál ül a japán vendég. Róla például hogyan kell gondoskodni? Távoli országból jött, bizonyára furcsának tűnő kedvtelései vannak ... — Terau Nobuo és Kadovaki Hirosl, a két Japán mérnök kellemes ember. Mindkettő roppant udvarias. Az étellel-itallal összefüggő kívánságaikról legtöbbet talán a főszakács tudna beszélni így kímélik a gyomrukat, amiben alighanem van is némi igazság .... — És az olaszok? — Ok mindenhez paradicsommártást fogyasztanak. A spagettihez, a húshoz, sőt még a zöldséghez is. A német viszont alapjában véve ugyanazt eszi, amit mi... Thomas Jackson, az angol mérnök vacsora után kedélyesen elbeszélget a csehszlovák kollégákkal. A riportert is meghívta egy csésze teára. — A hotel? Oké! — Hát a konyha? Mi a véleménye Sipos mester művészetéről? — Oké! — És a csehszlovákiai mérnökök? A kollégák? <— Oké! Minden „oké!". A szimpatikus mosolyán látszik, hogy az itt-tartózkodás hónapjai alatt megszerette a város lakóit. Nevetése egyáltalában nem hasonlít a protokoll mosolyra. Az olaszok saját anyanyelvükön dicsérik a város vendégszeretetét, a japánok angolul mondják: „Oké!" íz óra ls lehet már, amikor az Itt képviselt T

összes nemzet fiai összetolják az asztalt. Mindenkin látszik, hogy az arcokra nein a hivatalos udvariasság, hanem a jókedv, a kellemes közérzet csalt mosolyt. — A mi karácsonyunkat — mondja az egyik angol — mister Sipos tette kel'lemessé. — ön a karácsonyt is itt töltötte? Itt. De úgy éreztem magam, mintha a Temze-parti otthonomban lettem volna. A hagyományos angol pulyka úgy volt elkészítve, hogy a legjobb angol háziasszonynak is dicséretére vált volna. És az a puding.. .1 Nagyon kedves emberek maglik ... Az asztal másik végén arab mérnök beszélget csehszlovákiai kollegájával. Klhörpintl feketéjét, odajön hozzám. «—• önök építették a mi homsi kőolajfinomítónkat. Ii*ja meg, hogy ez az üzem hazánkban fogalommá vált. Kiválóan működik. És azt se hagyja kl a riportból, hogy én tanulni Jöttem ide, a Slovnaftba. A földkerekség sok nemzete megfordul itt. Önöknél sokat tanulhat az ember. • • • érnetek és angolok, olaszok és japánok N

ülnek egy asztalnál a szlovák, magyar és cseh nemzetiségű mérnökökkel. Az együttműködés, a közös munka kovácsolta őket barátokká. A „Hotel Slovnaft" akár a békés nemzetközi együttműködés Jelképe is lehetne. TÖTH MIHÁLY >ípos Ferdinánd, a főszakács, épS

; pen külföldi szakácskönyvekért tanulmányozott. — Azt nézem, mivel lephetném meg holnap vacsorára a Felkelő Nap országának küldöttjeit — mondja Sipos Ferdinánd. — Azt már tudom, hogy a japánok a könnyű ételeket szeretik. A halat, a tojást, a baromfihúst. És szeretik, ha az ételt szépen tálaljuk. Erre a japánok talán minden más nemzetnél jobban ügyelnek. Az angolokról köztudomású, hogy a hirtelensült marhahúst kedvelik. Az ő „specialitásuk", hogy szép lassan, komótosan esznek. Két-három óra hosszat vacsoráznak. Azt állítják, hogy Tapasztalatcsere a Hotel Slovnaftban. (Németh János felvétele«) szer gyermekeken való alkalmazásának tervét. A kitűzött cél: edzett, a betegségekkel szemben ellenálló gyermekek nevelése volt. Közben az óvoda igazgatónője azt is megtudta, hogy Szófiában egy intézetben a pedagógusok e téren a szó szoros értelmében bámulatos ere

dményeket értek el. A bolgár fővárosban a módszert már sok helyen alkalmazzák és a gyermekmegbetegedések számát mindenütt a minimumra sikerült csökkenteni. Olga Brnová időt és fáradságot nem kímélve — saját költségén Bulgáriába utazott, hogy a módszer alkalmazását a helyszínen tanulmányozza. A szófiai kolléga — ezt mondani se kel) örömmel átadta tapasztalatait. A bolgár óvod« — Olga Brnová i lepetésére — a máinkhoz" képes szellős, csak a friss levegőjű 1 ben játszottak tak. Ruhatárukbi hiányzottak a m< terek, alsóruhál tők. Megérkezés lehetősein hideg Szófiában, a j mégis szellősen < pirult arccal jál szabadban. És jól érezték magi — Télen is il) sen ötöztetik a ket? — kérdez a bolgár nevelői — A legnagyi ben se öltözte túlinelegen — kérdezettek. A kósabb időben 1 két-három óra h szanak a parkbi A kollégák fill ken mutattál* b