Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-09 / 98. szám, szombat

sok agy megmi „noregészen g fűtött, mtermeiktanul[ teljesen eg szvetmelegíkor megayár volt rermekek itözve, kizottak a láthatóan kat. n szellőyermekeí Brnová ől. )b hidegük őket ílelték a legzimanleg alább sszat játi. felvétele, hogyan megy végbe az úgynevezett „hókúra". A gyermekek — igaz, hogy csak egy-két percig mezítláb futkosnak a hóban. Ezt — természetesen kiadós fórró fürdő követi, majd az egész procedúrát masszázzsal fejezik be. így meggyorsul a vérkeringés, rugalmassá válik a test. Egyszóval: a fiatal nemzedéknek így életszükségletévé válik a mozgás, a szabad levegő, az egészséges életmód. Olga Brnová a külföldi tapasztalatokat csak fokozatosan kezdhette alkalmazni, hiszen az imént leírt életmód a mi gyermekeink számára teljesen ismeretlen volt. Először csak nyitott ablaknál gyakorlatoztak. Később mind szellősebben kezdtek a gyermekek öltözködni, majd derékig mezítelen testtel végezték a gyakorlatokat. 7Í tornát zuhanyozás követi, majd alapos masszázs következik. A tantermek hőmérséklete néha csak 15—18 fok körül mozog, de a gyermekek így is nagyszerűen érzik magukat. — Amikor csak lehet, kint játszanak a szabadban — mondta látogatásunkkor az óvoda igazgatónője. — A fiatalabb szervezetnek a szabad levegő minden orvosságnál jobbat tesz. Igaz, ezt az életmódot rendszeressé kell tenni. És az ilyen életmódra egyik napról a másikra nem lehet és nem szabad áttérni. Egyes szülők amikor megtudták, hogy az igazgatónő milyen rendszert vezetett be az óvodába, elszörnyülködtek. Protestáltak ellene, hogy a tantermekben „hideg" van. Később azonban amikor látták, hogy a fokozatos edzés nem kárára, hanem hasznára van a kisgyermekeknek, a méltatlankodást csodálkozás váltotta fel. Hát még mikor szinte az egész országot hatalmába kerítette a náthaláz járvány! Akkor már a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy igazuk van azoknak, akik azt állítják, rrr hogy a legjobb gyógyszer — a szabad levegő. Szülők és nevelők kö- ~ zött még gyakran találkozunk = maradi nézetekkel. Sokan még az óvónők kö- EEE züi is a munka könnyebbik végét fogják meg és szívesebben a tantermek- — ben foglalkoznak csak a J^j gondjaikra bízott gyerme- :rz kekkel. Nem gondolnak ~ arra, hogy a XX. század második felének természet- rrs tői elidegenedett életmód- — ja — az egészségvédelem == érdekében — megköveteli, hagy az ember legalább szabad idejében, na- ~ ponta néhány órára visz- zzz szatérjen a természetbe, a szabad levegőre. Ezt az életmódot — ahogy Olga Brnová már bebizonyítot- ^ ta — már a kisgyermekekkel érdemes megszerettetni. —; ZLATA JURÍKOVA = — Ha hónapokig várt, két napot iztosan kibír ... — Hja, ezt maga gondolja. Ebben hónapban végeznünk kell nála is. 'oltiapután új hónap kezdődik! Ki zeti meg a pénzbírságot? Maga? 'em uram, előbb kellett volna rnegondolnil A rend az rendi Térdre estem a nagy főnök előtt. iz őseire és az utódaira hivatkozjm. Nagyon nehezen puhult meg. egeszseges jolr hosszú könyörgés után jelen?tte ki, hogy megpróbál valamit °nnt. Ekkor már tudtam, hogy ezt valamit meg ts teszi. Elvégre sok linden csak az akaráson múlik. Gondolná az ember, hogy megírja a kálváriát és ha a világot em ts, de az ügyet, a parányi kis gyecskét mégiscsak megváltja, leresztre feszítés nélkül... Persze, csak gondolja. Mert a iegváltás nem egyszerű eset. A keesztre feszítés se. Minden nap, linden órában meg kell váltanunk alakit vagy valamit. Ojra és újra. 'aj át Idegeink és egészségünk Irán. A világon — és szük kis körlyezetünkben — mindig születik ijább és újabb megváltásra szoruló ossz. Az emberek szülik! De születik-e annyi megváltó? Egyszóval a fehérségtől ragyogó iblakokat megcsodálta az igazgató, )ortás, könyvelő és takarítónő. Vaóságos huszárvágásnak minősítetek, hogy mindezt sikerült elintézT8SZTÁZÖDIK A RICHARD-BÁNYA TÖRTÉNETE? • Kl VOLT VOLK MÉRNÖK? • ÉL-E MÉG SELUDCSENKO SZOVJET GÁRDAÖRNAGY? • HOGYAN MENEKÜLT MEG A PUSZTULÁSTÓL LITOMÉftICE? I E —— gyelo nem. Kérem, egy közönséges ablakfestést ... Már ez Is sikerl Hát íyy állunk! , Mégis érdemes küzdeni. Ezzel a megállapítással hajtottam fejem nyugovóra az elkövetkező hetekben. Az irodák a festék fehérségétől világossabbak tettek. Öröm volt bennük a munka. Azt hittem, az ügy régen lezárult, amikor egy napon a főigazgatóságról ellenőrzés érkezett. Nyugodtan terítettem elébük a számlahalmokat, terveket, költségvetéseket. Nálam igazán rendben található minden. Érre mindig kényes és büszke voltam. — Ml ez kérem? — bökte felém az ellenőr az ablakfestés számláját. — Be volt tervezve erre az évre? — Nem kérem, de ... — Ugyan elvtársam, a könyvelésben a „de" tétel Ismeretleni — Na lám, nem volt. Márpedig ebben az országban a terv és a költségvetés törvény. Aki ezt megszegi, törvényellenesen cselekszik ... I Az ellenőrzés további kimenetele Ismeretlen számomra. Ott — abban a pillanatban megütött a guta. Nem tudom, megfosztanak-e állásomtól, vagy csaíc a fizetésemből vonják le az ablakszárnyak belső felének festését. Nem is érdekes. Most attól tartok, hogy a gutaütésre sincs előírás. Dehát az ember néha olyasmire kényszerül, ami esetleg elkerülte az előírások gondos szerkesztőinek figyelmét. A lelkiismeretem így sem hagy nyugton. Mi történik, ha valaki kisüti, hogy a teljes táppénzt is jogtalanul szedem, mivel nekem csak a jobb felem bénult meg. A bal felem teljesen egészséges ... Vajon jogos e a táppénz erre a felemre is? z

s,

iKA LAS2L

Ó ZERKILENCSZAZHATVANKETTÖT mutatott a 'naptár, amikor a litoméficei Városi Nemzeti _ Bizottság elnökéhez levél érkezett a lenyelörszági Oleánából. A levél feladója, Pawel Spojda mérnök először is szívélyesen üdvözölte a város minden lakóját, majd arra kérte Írásában az elnököt, hogy a levélhez mellékelt lengyel nyelven írt feljegyzéseket tartalmazó füzetet fordítassa le. Az elnök átküldte a lüzetet a Kultúrházba, ahol betették egy íróasztal fiókjába és csak akkor került ismét napvilágra, amikor a múlt év májusában megkezdték a hírhedt föld alatti koncentrációs tábor, a Richard tüzetesebb vizsgálatát. Pedig a füzet nagyon érdekes adatokat tartalmazott. 1945 bilincstörő májusának első napjaiban a Reichból Lltoméflcébe érkezett Hans Cohen, az SS tagja, hogy eltüntesse a Richard nyomait. Az SS és a litoméficei rendőrség segítségével a bánya szellőnyílásaíba annyi robbanóanyagot helyeztek el, amely elpusztította volna egész Litomericét is. Négykilométeres távolságból vezették a robbanóanyaghoz a gyújtózsinórt és 1945. május 7 én a Richárd területéről kivonták az összes németeket. Csak a mitsem sejtő foglyokat hagyták ott. De a robbanás elmaradt! A három éven át elfelejtett füzet adott magyarázatot a kérdésre, hogy vajon ki akadályozta meg sok ezer ember elpusztítását. A lengyel mérnök Pawel Spojda az utolsó pillanatban vágta át a gyújtózsinórt, majd 30 órán át bujkált a tábor főkapuja közelében, amíg egy kis orosz gépkocsiból kiszállt Seludcsenko gárdaőrnagy. Spojda bemutatkozott, közösen megvizsgálták a tábort, miközben a mérnök elmondta az utolsó órák történetét. A vörös hadsereg lltoméF'icei helyőrségi parancsnoksága írásban igazolta, hogy Spojda megmentette és rendben átadta *a szovjet fegyveres alakulatoknak az üzemet és a szovjet katonák május 9 én megkezdték a robijanó anyag kiemelését. A bátor lengyel jelenleg mint építészmérnök dolgozik OleSnában és Litoméf'icében talán összesen tíz ember ismeri a város megmenekülésének történetét. gyárával, ahol a német csodafegyver — valószínűleg az atombombára gondoltak — alkatrészeit gyártották embertelen kínzások közepette az orosz, francia és holíand foglyok. A „rakétarészleg" volt a Richard leggondosabban őrzött része és szervezését, vezetését egy Volk nevű mérnök intézte. Azok a munkások, akiket a totális mozgósítás keretében a Richardra vezényeltek. Volk mellett Frank és Gröbner mérnökökre emlékeznek, ezek azonban idejekorán elmenekültek. De Volk mérnök története szintén a „Richard rejtély" egy része. Volk már abban is különbözött társaitól, hogy mindenkihez előzékeny-volt. A bányától alig két kilométernyire lakott feleségével és fiával és a faluban nemcsak nem féltek tőlük, hanem megszerették az egés' családot. 3945. május 1-én azonban a Volk-csii'íd eltűnt. Mindenki arra gondolt, hogy szintén elmenekültek, de május 4-én a mérnök felesége ismét megjelent és egyik szomszédjukat kérte meg, rejtené el a nála lévő kis bőröndöt. A szomszéd — bár nem szívesen — teljesítette a kérést és az asszony sietve távozott. A csal atl FELSZABADULÁS UTAN egy autó Alit meg a szomszédok háza előtt, a kocsiból három szovjet katona szállt ki és — a VolkesalSd. A bőröndöt visszakérték, elbúcsúztak és bt autó visszatért velük Litomöficébe, ahol egy egész teherszállító vasúti vagont bocsátottak rendelkezésükre. Szovjet katonák rakták be Volkék bútorait a vagonba, amely néhány nap múlva a Volk családot a Szovjetunióba szállította. IOGOS tehát a kérdés: vajon ki volt Volk mérnök? Vajon mint a Richard egyik főnöke — miért nem menekült el, ahogy kollégái tették? Vajon mi vezette őt, amikor menekülés helyett inkább bevárta a szovjet hadsereg alakulatait és átadta nekik a Richard bánya tervrajzát? e: íYRE GYARAPODTAK a válasz nélkül ma,

l-radt kérdések, pedig a válaszok a Richard bánya történetét lennének hivatva tisztázni. ""Valószínű, hogy Seludcsenko szovjet gárdaőrnagy is értékes adatokkal szolgálhatna, de lehet, hogy már elfelejtette a kis cseh várost, ahová a véres vihar sodorta több mint húsz évvel ezelőtt. Lapunkban Is foglalkoztunk a múlt esztendőben a náci gvilkosok litoméficei föld alá rejtett Martyka nevű honfitársunk Litoméf'icében él és lassú szavakkal pergeti emlékeit... — Mint kőműves dolgoztam a Richardban. A foglyok szegények, emberfeletti munkát végeztek és a németek az oroszokat kínozták a legjobban. Egyszer sikerült egy orosz fiút megmentenünk. 1944-ben hozták őt Litométtcébe a fogolyszállítmánnyal, de már olyan gyenge volt, hogy járni is alig tudott. Persze azonnal félreállították, ami halált jelentett. Gondoltam egy merészet és elkértem őt a náci őrtől — vízhordónak. Még ma is csodálom, hogy a germán beleegyezett. így hát Ivánt elvittem magammal. 14 éves lehetett, Zsltomírból hozták őt heteken át, a szüleit agyonlőtték a németek. Szereztünk neki orvosságot, ennivalót és szerencsére felgyógyult. Néhány hónapig egy szerszámos ládában bújtattuk, aztán elment a vörös hadsereghez. Azóta nem tudok róla semmit. Ivan Merugnak hívták a zsitomíri körzet Lubarsky rajonjából. Vajon mi lett belőle?... A több mint negyvenéveseknek nem kell sokat magyarázni, milyenek is voltak Hitler germánjai, Európa és az egész történelem legvérengzőbb gyilkosai, legszennyesebb fenevadjai. De a fiataloknak sokat elárul a germán szellemről, gondolkodásmódról a Richardban talált feljegyzés — egy német fogoly gondolatai: „ ... mikor értjük már meg, hogy a háború hatodik évében vagyunk és egy fegyvergyárban dolgozunk, hogy az itt gyártott fontos hadianyaggal hozzájáruljunk a végső győzelemhez. Aki ismeri a tábor belső életét, rájön, mennyi közöttünk az áruló, akik népünk ellenségei és nem óhajtják a ml győzelmünket. Vannak közöttünk oroszok, lengyelek, görögök, zsidók, jugoszlávok, akiket semmi nem fűz a Reichhoz..." ÍME a német! Maga Is fogoly, de azt várja, hogy az eltiport, agyongyötört más nemzetiségű fogolytársai „rajongjanak" a Relch-ért! lHiiillllillliiillilílliiililllllllllilllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllll^ Fenti képünkön: a Richard nehezen adja ki titkait. A lenti kép: egy HL 230 típusú motorfej, az egyedüli leiet, mely bizonyítja, hogy a Richardban hadianyagot gyártottak. Z EMBERI TÖRTENELEM legnagyobb bűnösei a hitleri Németországban éltek! Amerre léptPk, nyomukban könny és vér faDe minden bűntett kiderül egyszer és bizonyos, hogy a litoméFlcei Richard bányában elkövetett bűnök jegyzékét is összeállítják —< okulással minden népek számára! /