Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-06 / 95. szám, szerda

A Szovjetunió 1966—1970. évi ötéves népgazdaság-fejlesztési tervéne

k irányelveiről (Folytatás a 6. oldalról) Az ötéves tervet mostantól valamennyi épülő vállalat számára éves lebontással fogjuk összeállítani. Ez perspektívát ad valamennyi építőszervnek minden egyes objektum építésének egész időtartamára; a vállalatok idejekorán hozzákészülhetnek a következő évek munkálataihoz, idejében megrendelhetik a berendezéseket. Nagy feladatok állnak a tervezést végző szervezetek dolgozói előtt. Iparunknak a legkorszerűbb technológiai folyamatok, a legprogresszívabb anyagok alapján, a nagy termelékenységű gépek és automata berendezések széles körű alkalmazása alapján kell fejlődnie. A tervezőszerveknek kötelességtik, hogy számításba vegyék mindazt, ami újat, élenjárót alkalmaznak az egész világ gyakorlatában, fel kell használniuk a legkorszerűbb műszaki eszközöket, hogy a tudomány és technika legújabb vívmányain alapuló vállalatokat hozzanak létre. A terveknek olyan technológiát kell tartalmazniuk, hogy minden új vállalatnál egy kilogramm nyersanyagból és alapanyagból jóval több és kiválóbb minőségű terméket gyártsanak, mint jelenleg a már működő vállalatok előállítanak. Az öj terveknek biztosítaniuk kell a beruházások nagy hatékonyságát. A tervezési-költségvetési munkálatok határozott megjavítása érdekében növelni kell a tervező szervezetek felelősségét a tervek minőségéért és az építkezés költségvetési értékének helyes megállapításáért. Az új ötéves tervben nagy befektetéseket szándékozunk eszközölni a lakásépítkezésben. E befektetések leghatékonyabb felhasználása érdekében ki kell küszöbölni a lakóházak tervezésében és építésében előforduló súlyos hibákat. Az építészek szenteljenek nagy figyelmet a lakosság kényelmének, javítsák meg a lakóházak és a középületek külső kivitelezését, ugyanekkor ne kövessenek el túlzásokat. Határozottan meg kell javítani az építkezés minőségét, növelni kell az építő, különösen pedig a simító munkálatoknál foglalkoztatott munkások szakképzettségét. Az ötéves Időszakban a cementgyártást 72 millió tonnáról 100—105 millió tonnára, az összeszerelhető vasbeton-szerkezetek gyártását 1,4-szeresére, a palagyártást 1,6-szeresére, az ablaküveg-gyártást 1,4-szeresére kell növelni. I A szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának növelése az új ötéves tervben Elvtársak! A kommunista építés és a népjólét növelése elválaszthatatlan egymástól. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa, micjőn az új ötéves tervben a gazdaságfejlesztés fő irányvonalait megszabta, fokozott figyelmet szentelt a nép életszínvonalának növelését célzó intézkedéseknek. Az ötéves terv irányelv-tervezetének megvizsgálásakor ez volt az egyik központi kérdés. A szovjet nép jóléte növekedési ütemének meggyorsítása az az irányvonal, amelyet a párt rendületlenül követni fog a megkezdett ötéves tervben. Az irányelv-tervezet szerint a fogyasztási alapnak, vagyis a fogyasztásra felhasználandó anyag! javak teljes összegének abszolút növekedése az új ötéves tervben 1,7-szeresen felülmúlja az előző öt esztendőben elért növekedést. A lakosság reáljövedelmének, a kiskereskedelmi áruforgalom volumenének, e közétkeztetési vállalatok forgalmának, a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások terjedelmének előirányzott növeke dési üteme magasabb, mint az 1961—J965. években volt. A jelenlegi ötéves tervben a dolgozók munkabérének növelése, valamint munka- és életkörülményeinek javítása két forrásból történik: az állam kezében központosított erőforrásokból és a jövedelem (nyereség) azon részéből, amely az anyagi ösztönzési alap, valamint a szociális-kulturális intézkedések és a lakásépítési alap formájában a vállalatoknál mind nagyobb mértékben megmarad. Most majd a munkások és alkalmazottak munkabérének emelkedését jelentős mértékben az adott vállalat termelési eredményei — a realizált termék mennyiségének növekedése, a termékek minőségének javulása, a munkatermelékenységnek és a jövedelmezőség szintjének emelkedése, a hyereség nagyobbodása — fogja megszabni. Ezen a téren minden kollektíva előtt tág lehetőségek nyílnak meg. A nép életszínvonala növelésének előirányzott tervében döntő láncszem a munkáért járó javadalmazásnak az emelkedése. Ez a termelés igen fontos ösztönzője és a lakosság jövedelemnövekedésének fő forrása. A munkások és alkalmazottak átlagos havi bére öt év alatt legalább húsz százalékkal emelkedik majd, s az új ötéves tervidőszak végén körülbelül 115 rubel, sőt, a társadalmi fogyasztási alapokból származó juttatásokat és kedvezményeket is beleszámítva, körülbelül 155 rubel lesz (egy dolgozóra számítva). A kolhoztagoknak a közös gazdaságból eredő jövedelme átlagban 35— 40 százalékkal fog nőni. A kolhoztagok együttes bruttó béralapja öt év alatt körülbelül 40 százalékkal növekszik meg. J Bérpolitikánk fő vonása az, hogy szakadatlanul növekszik 1968. m

aJd a munkabér ösztönző szelepe az ötéves terv fontos terIV. •. melésl feladatainak megoldásában. A rendszeres béreme7

lést megfelelő összhangba kell hozni azzal, hogy elsősorban azokat a dolgozókat jutalmazzuk, akik a legnagyobb mértékben járulnak hozzá az anyagi termelés fejlesztéséhez és tökéletesítéséhez. A bérrendszernek olyannak kell lennie, hogy mindegyik munkás, mérnök és technikus tudja, milyen mértékben emelkedik munkabére, ha megjavulnak a termelési mutatók, s mennyi lesz a részesedése a vállalat pótlólagos jövedelméből. Az új ötéves tervidőszakban felemeljük a bérminimumot. Egyúttal emeljük az átlagos keresetű munkások és alkalmazottak tarifáit és illetményeit. Így helyesebb bérarányokat tudunk majd kialakítani a dolgozók egyes kategóriái között. Eközben fokozott előnyöket kell nyújtani azok számára, akiknek a munkakörülményei nehezek és az egészségre ártalmasak, illetőleg, akik föld alatt dolgoznak, vagy fokozott intenzitású munkát végeznek. De még mindig maradnak nálunk kiskeresetű munkáscsoportok. A szakképzetlen munkásokra és alkalmazottak ra, az alacsony besorolású kiszolgáló személyzetre gondolok itt. Nagyobb mértékben kell gépesítenünk a segédmunkákat és a számfejtést, s automatizálnunk kell a termelést ahhoz, hogy csökkenthessük az ehhez a kategóriához tartozó dolgozók számát. Közülük sokan szakképzettségük emelése révén más munkát vállalhatnak. Ez törvényszerű folyamat, mind a termelés hatékonyságának növekedése, mind pártunk fő feladata, az életszínvonal emelése szempontjából. A béremeléssel párhuzamosan folytatjuk majd a munkások és alkalmazottak bélét terhelő kereseti adó leszállítását és megszüntetését. Tervbe vettük, hogy a havi 70 rubelnél kisebb keresetű dolgozók adóját megszüntetjük és folytatjuk néhány más munkás- és alkalmazott csoport kereseti adójának leszállítását. A vállalatok anyagi ösztönzési alapjainak létrehozása révén fokozhatjuk majd az öszszes dolgozónak a jobb vállalati eredményekhez fűződő kollektív érdekeltségét. Ezzel kap csolatban az új ötéves terv előirányozza a prémiumok és az egyszeri jutalmak hányadának a munkások és alkalmazottak béralapjához viszonyított növelését. így jobban össze lehet majd egyeztetni minden egyes dolgozó érdekeit a kollektíva és az egész társadalom érdekeivel. Az ösztönzés új rendszerének bevezetésével párhuzamosan, fokozatosan a dolgozók valamennyi kategóriájára ki kell terjeszteni az olyan prémium-rendszereket, amelyek figyelembe veszik a munkatermelékenységet, a munka minőségét, s a termelés egyéni és kollektív eredményeit. Mint tudjuk, az utóbbi évek folyamán a tőkésországok munkásosztálya kemény osztályharcban némi béremelést vívott kl. De ennek tényleges jelentőségéből sokat levont a közszükségleti cikkek árainak rendszeres emelkedése, a lakbérek emelése, a közszolgáltatások és más szolgáltatások, s az orvosi segítségnyújtás drágulása. Még a legfejlettebb kapitalista országokban ls jelentős dolgozó rétegek vannak szegénységre és nyomorra ítélve. Méghozzá nem a termelőerők fejletlenségéből kifolyólag, hanem a kapitalista termelömód belső szociális fekélyei, a válságok, a munkanélküliség, a kistermelök tönkremenése, a faji és nemzeti egyenlőtlenség, a női munka bérezési megkülönböztetése és egyes gazdasági körzetek hanyatlása folytén. A szocialista rend elhárította ezeket az akadályokat a népjólét növekedésének útjából. A történelemben első ízben közvetlen összefüggésbe hozta a nép életszínvonalát az anyagi termelés és a munkatermelékenység színvonalával, s ezáltal minden dolgozó előtt megnyitotta anyagi és kulturális szükségletei egyre teljesebb kielégítésének útját. A növekvő népjólét biztosítása szempontjából a dolgozók bérből eredő jövedelmének növelése mellett fontos szerepe van a társadalmi fogyasztási alapoknak. Ezek a mi körül ményeink között lehetővé teszik, hogy gyorsabban emeljük a sokgyermekes dolgopó családok életszínvonalát és jobban kielégítsük a lakosság szociális és kulturális szükségleteit. Az irányelvek tervezete szerint legalább 40 százalékkal növeljük majd a lakosság szá mára a társadalmi fogyasztási alapokból biztosított juttatások és kedvezmények együttes öszszegét, hogy megjavítsuk a nyugdíjellátást, a gyermekek társadalmi nevelését és gondozását a gyermekintézményekben, s ugyanígy megjavítsuk a lakosság egészségvédelmét, kulturális és szociális ellátását mind a városon, mind a falun. Erre a célra körülbelül 60 milliárd rubelt fordítunk 1970 bsn. A társadalmi fogyasztási alapok felhasználásának másik fontos területe a gyermekek gondozása és társadalmi nevelése. Előirányoztuk, hogy 1970ben már 12,2 millióra nő a gyermekek száma az állami bölcsődékben, óvodákban és napközi otthonokban. Ez 60 százalékos növekedés az 1965. évi színvonalhoz viszonyítva. Ilyenformán ezen a téren nagyjából kielégítjük a városi lakosság szükségleteit, s jelentősen megjavítjuk a falu bölcsőde-, óvoda-, és napközi otthon ellátottságát is. A tanulószobás iskolákban elhelyezett gyermekek száma több mint kétszeresére nő majd. Nagy horderejű társadalmigazdasági intézkedés az ötnapos (öt munkanap és két szabadnap) munkahét bevezetése az új ötéves tervidőszakban. Ezt a jelenlegi heti munkaóraszám megváltoztatása nélkül valósítjuk meg. Ezzel több szabadidőhöz jutnak a dolgozók, jobban szervezhetik meg szabadidejüket, a tanulást, javíthatják szakképzettségüket. Emellett az ötnapos munkahétre való áttérés a munkatermelékenységet is növeli, gazdasági tekintetben javítja a termelést. A két szabadnap lehetőséget ad arra, hogy jobban megszervezzük a berendezések javítását, csökkenstük az állóidőt, az üzemanyag- és energiafelhasználást stb. Ezt tanúsítja egyebek között több textilgyár, gépgyár, vegyipari és kohászati vállalat példája, ahol már hosszabb idő óta ötnapos munkahéttel dolgoznak: a munka termelékenysége megnövekedett, az önköltség csökkent. Az utóbbi években sokat tettünk a kereskedelem javításáért is. Jóval többet adunk el a főbb élelmiszerekből és iparcikkekből. Az elmúlt ötéves tetvben több mint négymilliárd rubelt költöttünk üzletek és más kereskedelmi vállalatok, valamint raktárak és zöldségtárolók építésére. Mintegy 65 ezer új üzlet, 42 ezer étkezde és egyéb közétkeztetési vállalat nyílt, lényegesen bővült a raktárak és hűtőházak hálózata is. Az állami és szövetkezeti kereskedelem fejlődése azonban még nem tart lépést az élet követelményeivel. Nem elégítjük még ki kellőképpen egyes cikkekkel a lakosság igényeit. Helyenként még olyan árucikkekben is időleges hiány mutatkozik, amelyeknek bővében vagyunk. Egyáltalán nem kielégítő a házhoz szállítás —, különösen faluhelyen —,- nem terjesztik el kellőképpen a gépkocsiról történő vándorárusítást, jóllehet, ennek alkalmazása egyáltalán nem drága, viszont lényegesen javítja a kolhozparasztok és a szovhozok dolgozóinak ellátását. A mostani ötéves terv egyik fontos feladata a szovjet kereskedelem javítása. Az állami és szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalma a terv értelmében 45 milliárd rubellel növekszik, ami körülbelül 43,5 százalékos emelkedést jelent. Az a feladatunk, hogy kifogástalan egyensúlyt tartsunk fenn az árukészlet és a vásárló • lakosság igényei között. Meg kell mondanunk, hogy a kereskedelem dolgozói eddig nem tudták kellőképpen megszervezni a lakosság keresletének tanulmányozását. Ez azt eredményezi, hogy hibák mutatkoznak a kereskedelmi szervezetek munkájában, egyes árucikkekkel nem látják el megfelelően a lakosságot, néhány esetben pedig felesleges árukészletek halmozódnak fel és nagy anyagi károk is keletkeznek. Az utóbbi időben gyakorlattá vált, hogy a . kereskedelmi szervek megrendeléseket adhatnak az iparnak. Ez már eddig is pozitív eredményekkel járt. Ezt általános gyakorlattá kell tenni, mert ily módon a kereskedelem fokozottan hatással lehet a közszükségleti cikkek termelésére, választékuk és minőségük javítására. A lakosság jobb ellátása érdekében. és azért, hogy fokozni lehessen a kereskedelmi dolgozóknak az áruforgalom növeléséhez fűződő érdekeit, a kereskedelemben ÚJ tervezési és ösztönzési rendszert vezetünk be az iparhoz hasonlóan. Sok lényeges hiányosság mutatkozik a közétkeztetés területén. Az étkezdék és éttermek dolgozói ma már nem hivatkozhatnak élelmiszer-hiányra. Ennek ellenére gyakran nem ízletesek az ételek, a vendégeket nem szolgálják ki elég kulturáltan. A mostani ötéves tervben nagy figyelmet kell szentelnünk a közétkeztetés javításának. A közétkeztetési vállalatok forgalmát mintegy másfélszeresére kéli növelnünk. Sok új étkezdét, kávéházat és éttermet kell megnyitni. Valamennyi vállalatnál, építkezésen, a szovhozokban és tanintézeteknél meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy meleg ételhez jussanak a dolgozók. Tovább fejlődnek a fogyasztási szövetkezetek. Kötelessé gük, hogy megszervezzék a lakosság zavartalan ellátását ruházati cikkekkel, lábbelivel, tüzelővel, építőanyagokkal, kulturális-közfogyasztási cikkekkel, háztartási cikkekkel. Bővíteniük kell a sütödék munkáját, meg kell javítaniuk a közétkeztetést és a falusi lakosságnak juttatott egyéb szolgáltatásokat. Most, amikor falun és városon a kereskedelmi árak azonosak, olyan feltételeket kell teremteni falun, hogy a vásárló mindent megtaláljon a falu* si üzletekben. Ez a feladat a fogyasztási szövetkezetekre hárul. A dolgozók anyagi jóléte emelésének egyik forrása az állami kiskereskedelmi árak csökkentése lesz egyes közszükségleti cikkeknél, mindenekelőtt a gyermekholmiknál. Az árleszállításra olyan mértékben kerül sor, ahogyan növekszik a közszükségleti cik< kek gyártása, ahogyan felhal* mozódnak a szükséges áru- és pénzügyi tartalékok. A kolhozpiacokon Is meg kell javítani a kereskedelmet. Ez kihatással lesz a dolgozók életszínvonalának növelésére, emeli a kolhozok és a kolhozparasztok bevételét. A szovjet emberek jólétének növekedése sok tekintetben * lakosság kommunális ellátásának javításától függ. A közszolgáltatásokat a népgazdaság egyik nagy és műszakilag jól felszerelt ágazatévá kelj tenni. üt év alatt körülbelül két és félszeresére, ezen belül faluhelyen több mint háromszorosára emelkedik a szolgáltatási ágazatok munkamennyisége. Faluri* fiókokat és felvevő helyeket létesítenek a közeli városokban és kerületi (járási)] szókhelyeken működő szolgáltató vállalatok. A legnagyobb szociális problémák egyike a lakáskérdés. A lakáshelyzet egyike až életszínvonal ama mutatóinak, amelyek nemcsak a nemzeti jövedelem mai termelésétől, hanem a korábban felhalmozott gazdaságtól is függenek, hiszen a lakóterület évtizedeken át épül. 1966—1970-ben összesen több mint 480 millió négyzetméter alapterületű lakást kell építeni a városokban, munkástelepeken és szovhozokban. Falun ezen kívül a lakosság és a kolhozok erejéből körülbelül 2—2,5 millió lakóház felépítése várható. A lakásépítkezés 1966-1970re felvázolt programja körülbelül 85 millió ember lakáshelyzetének megjavítását, új házba költöztetését segíti elő. (Az elmúlt öt esztendőben 54 millió.) Ez nagy program. A lakáskérdést azonban teljesen ez sem oldja meg. Ezért lankadatlan energiával továbbra is kutatni kell az eszközöket újabb és újabb lakások építésére. A kommunista párt és a szovjet kormány nagy figyelmet szentel az egészségvédelemnek. A Szovjetunió az utóbbi években elérte, hogy itt a legkisebb világszerte a halandóság. Orvosaink fontos eredményeket értek el több betegség, elsősorban a fertőzéses megbetegedések leküzdésében. Nagy érdem ez! A lakosság egészségvédelmén nálunk több mint négy millió dolgozó, köztük 555 000 orvos fáradozik. Jelentősen megerősödött az egészségügy anyagi alapja. Az egészségvédelem rendszerében azonban még sok a fogyatékosság. Az új ötéves tervben bővíteni kell a szakosított orvosi ellátást, még jobban meg kell erősíteni az egészségvédelem anyagi-műszaki alapját. Nagyszámú új városi és falusi, ke* rtileti kórház és rendelőintézet épül, bővül a gyógyszergyártás. Az ötéves tervben intézkedések történnek a betegségek megelőzésére, a gyermekek egészségének védelmére, a testnevelés és a sport fejlesztésére, a levegő és a vizek egészségesebbé tételére, a lakosság munka- és életkörülményeinek megjavítására. Váljék az új ötéves terv a kulturális építőmunka új szakaszává. Az anyagi termelés hatalmas fellendülése és a dolgozók életszínvonalának jelentős emelkedése megteremt minden szükséges objektív feltételt a szovjet szocialista kultúra felvirágzására. A szocialista építés, amikor szüntelenül megsokszorozza az anyagi javak termelését és ellátja ezekkel az egész lakosságot, megteremti a szükséges feltételeket mind a kultúra fejlesztésére, mind pedig arra, (Folytatás a B. oldalon.

f