Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-01 / 90. szám, péntek

• •••••••••• ••••••••••• ÚJ Ml • •••••••••• ••••••••••• A MEGSZAKÍTOTT REPÜLÉS Jerzy Janicki és Andrzej Mu­larczyk forgatókönyvéből Leo­nard Buczkowski rendezésében készült ez a lengyel film, amely ismét háborús emléke­ket elevenít fel. Mironov szov­jet pilótaszázados egy lakodal­mi mulatság közepette emléke­zik a 20 év előtt átélt drámai napokra, izgalmas események­re, és a bájos fiatal Ursulára, aki őt, a lelőtt szovjet pilótát a fasiszta veszély ellenére búj­tatta s akivel sírig tartó sze­relmet fogadtak egymásnak. Mironov a háború után Ursu­lához trt leveleire nem kapott választ. Az emlékek hatására otthagyja a lakodalmi népséget és motorkerékpáron emlékei közeli színhelyére indul Ursu­la felkeresésére, akit meg is talál a részeges postamester feleségeként. A régi szerelme­sek találkozásukkor jönnek rá, hogy a kettőjük közötti távol­ság ma már áthidalhatatlan. Mironov kapitányt Alekszan­der Beljavszkij szovjet színész alakítja, Ursula szerepében Elz­bieta Czyzewskát láthatjuk. A BOLDOG ENYÉSZET ANGYALA Igényes, izgalmas kémtörté­net Stépán Skalský filmje, il­letve pontosabb meghatározás­sal élve, kémelhárító történe­te, melynek forgatókönyvét Jan Procházkával együtt írta. Első közös munkájukat A fekete di­nasztia című filmet 1962-ben készítették. Skalský következő filmjének forgatókönyvét Jaro­slav Dietl írta s a rendező íme most ismét visszatért Procház­kához. Szerencsés megoldás, mert alkotásuk valóban sike­rült. A hazai „titkosszolgálat" tevékenységét alig ismerjük és csak Skalský hiteles, csaknem dokumentációs eszközökkel ké­szült műve nyomán döbbenünk rá, hogy a Scotland Yard-szerű izgalmakért nem is kell a szomszédba mennünk. 1945 kora tavaszán a nácik egy morvaországi temetőben a boldog enyészet angyalát áb­rázoló barokk szobor tövében ásták el sokakat kompromittá­ló titkos levéltáruk egy részét. Hogy hol ez a temető, azt ná­lunk senki sem tudja. Titkos­szolgálatunk az esetet római tizenkettes szám alatt tartja nyilván. Az évek telnek, s egy szép napon a nyugatnémet kém­központ titkos rádióüzenetet sugároz, valakinek likvidálásá­ra szólítja fel itteni megbízott­jait. Ki hal meg? Miért? Ho­gyan? Ezt nem árulhatjuk el, de azt igen, hogy kémelhárí­tóink fáradhatatlan és ötletes munkával, a legkorszerűbb nyomozótechnikával felfedik a nyugatnémet érdekeket szolgá­ló kémhálózatot, sőt végül nap­világra kerülnek a náci okira­tok is a barokk szobor alól. A film történeti hűség ked­véért Brnóban és környékén Játszódik. A szerepeket eddig kevésbé ismert színészek ala­kítják. A hazai művészeken kí­vül Rade Markovics jugoszláv színész ls játszik ebben a film­ben. A GYILKOS SZABADSÁGON Jugoszláv—NDK koprodukció­ban készült A gyilkos szabad­ságon clmfi film, amely Hein­rich Mayer háborús bűnösnek, egy norvégiai koncentrációs tá­bor volt vezetőjének történetét pergeti le. Mayert volt beosz­tottja, a kalandos múltú Max Scheffler és rokonai kicsalo­gatják Jugoszláviába, hogy zsarolhassák. Van miből fizet­nie, hiszen a lágerfoglyoktői elrabolt aranyat, ékszert, pénzt annak idején egy svájci bank­ban helyezte el s a vagyon ka­matait most Jasselin név alatt zavartalanul élvezheti. Max Scheffler hulláját a viharos tenger éppen azon a napon ve­ti partra, amikor a Jasselin­család már a repülőtéren az indulást várja, hogy visszatér­jen Svájcba. De maradniuk kell, amíg a gyilkosság körül­ményei tisztázódnak és végül Mayer-Jasselin is felelni kény­telen tetteiért. Norvégia ugyan­is kéri a háborús bűnös kia­dását. AMÍG TART EZ AZ ÉJSZAKA E héten ismét szlovák film bemutatóját üdvözölhetjük. S ha nem is lesz ez a film világsi­ker, Peter Solan és Tibor Vich­ta alkotása kétségkívül a szlo­vák filmgyártás élvonalába tar­tozik. A színvonalas mű kul­turált eszközökkel, érzékeny lencsével kutatja, mi van a felszín alatt. A szlovákiai he­gyekben — de lehetne bárhol másutt is — egy előkelő szál­loda bárjában, a véletlen hoz­za össze az embereket. Lénye­gében nem történik semmi kü­lönös, eseménytelen az éjsza­ka, a jelenlevők mégis akarva­akaratlanul egyre többet mu­tatnak meg igazi énjükből. Igen sajnáljuk, hogy az impro­vizálás egyes helyeken zava­rólag hat, ahelyett, hogy len­dítene a művön. Különben a színészek teljesítménye a leg­több esetben közvetlen és meg­győző. Július Pántik annyi naiv bájjal szórja szét munkatársai fizetését, hogy még csak rossz néven sem tudjuk venni tőle. Az Amíg tart ez az éjszaka Peter Solannak és Tibor Vich­tának immár harmadik közös filmje. S amint a szerzők egy legutóbbi nyilatkozatából kitű­nik, alig száradtak meg e film celluloidszalagjai, máris új, kö­zös mű terveit kovácsolják. S. K. A mezőgazdasági termelés fokozása társadalmi ügy EFSZ-EINK, főleg az árvíz sújtotta Csallóközben a nagy segítség után a jövőben konk­rétabb irányítás mellett végzik majd terme'ésüket. Mezőgazda­ságunk további sorsa tényleg társadalmi üggyé vált, amint Központi Bizottságunk tézisei is kimondják. Sajnos, ezen a téren a múltban felmerültek hiányosságok is. Említsük meg a XII. párt­kongresszus határozatait, me­lyeket már teljesítenie kellett volna. Nehéz volna például azt állítani, hogy az alkatrészek problémái csak most merültek föl. Például miért nem rendez­nek be a sok hibás mezőgaz­dasági gép megjavítására egy vagy két szervízt a komáromi járásban? Miért kell naponta több traktornak, teherautónak és más járműnek az országot járnia alkatrészekért? A nem­régiben bevezetett alkatrész­eláru.sítás sem rugalmas. Míg az alkatrész elkerül a mező­gazdesági üzembe, sok megál­lója van. Többször javasoltuk a mozgószervíz bevezetését, sajnos a hibás gépek kijavítá­sát ez idén is ez gátolja. Ad­dig, amíg csak az egységes földművesszövetkezetekben ju­talmaznak az elvégzett munka szerint és ezeknél a vállalatok­nál nem, lassan jutunk előbb­re. A KOMAROMI JÁRÁS szövet­kezetei áttérnek a mezőgazda­sági termelés összpontosítására és szakosítására. Lényegében 1970-ig mi is szeretnénk ezt végrehajtani. Ha az új terveket figyeljük, láthatjuk, hogy érvé­nyesülnek bennük az üzemek javaslatai. A párt Járási bizott­ságának elgondolásait a terme­lési igazgatóság feldolgozta, az egyes üzemeket pedig termelé­si csoportokba osztotta. Szövet­kezetünk a szarvasmarha-hizla­lásra szakosítja magát és így csak takarmánynövényeket, ku­koricát, és gabonaféléket fo­gunk termelni. Nem volt jövedelmező do­hánnyal, kenderrel, napraforgó­val. borsóval és más növények­kel egy hatszáz hektáros szö­vetkezetben foglalkozni. Nem beszélve a 10 hektáros kerté­szet zöldségféleségeiről. A já­rásban a búza vetésterülete je­lentősen emelkedik, a gyü­mölcs és a szőlőtermesztés pe­dig a kétszeresére. Az elgondo­lások Jók, teljesíthetők, hiszen az EFSZ-ek javasolják, termé­szetesen tekintetbe vették a társadalom szükségletét is. A komáromi járásban már a szakosítás kezdetén néhány szövetkezet jobb eredményeket ért el. mint a szakosítás előtt. Szeretnénk azonban azt el­érni, ha már egyszer részlete-­sen kidolgoztuk javaslatainkat (1970-lg), ne kerüljön sor arra, hogy a cukorrépa vetésekor még felszólítsák az üzemeket, bővítsék vetésterületüket. He­lyes lenne, ha felsőbb szer­veink terveinket legalább tíz évre előre jóváhagynák. Hely­telen minden évben változtatni az egyes növényfajták vetéste­rületén. A gazdaságok így nem tudják megoldani a komplex gépesítést. SOHA NEM LÁTTUK még ilyen tisztán mezőgazdaságunk jövőjét, ám megfontoltan té­rünk át a szakosításra, amivel részben a munkaerőproblémát Is szeretnénk megoldani, hogy a mezőgazdaság egyre többet termeljen a társadalomnak. ÖLVECKY FERENC, a cserháti földművesszövetkezet elnöke MOZGALMAS NAP A lapsütéses tavaszi reggel. ' * A falu már talpon van. Abafala utcái hangya­bolyhoz hasonlítanak. A férfiak a reggeli vonatokhoz, az asszo­nyok az üzletbe igyekeznek. A helyi nemzeti bizottság Irodá­fának ajtaján azonban hiába kopogok. — Mindjárt itt lesz az elnök — mondja egy idősebb bácsi. — Reggel már végigjárta az istállókat, de haza kellett még mennie... Nemsokára kerékpáron meg­jön Pancstk Titusz, az elnök. A kerékpár pótülésén egy hat­év körüli gyermek ül. Az elnök mentegetőzve mondja: — A kicsit viszem az óvodá­ba... Az asszony naponta uta­zik Rimaszécsre ... Ott dolgo­zik, korán kell utaznia ... Mindjárt jövök . . . Nem telik sok időbe, vissza­jön. Az irodában folytatjuk a beszélgetést. Azaz csak folytat­nánk, mert nyílik az ajtó, s egy nénike lépi át a küszöböt. — Elnök elvtárs, ma Rima­szombatba utazik?! — Igen. — Ha utánanézne a nyugaíj­ügyemnek... Nincs időm. S maga jobban el tudja intéz­ni... Az elnök szótalanul előveszi a jegyzetfüzetét, aztán bejegy­zi: „Molnár Mária, nyugdíj". Magyarázólag mondja: — Hetente utazom a járási Magánház a múzeumban 1988. 1. Szuperfesztivál Május 5—20. között tartják meg Cannesban a jubileumi, XX. nemzetközi filmfesztivált, amely a szervezők szerint szu­perfesztivál lesz. A gazdag, vonzó rendezvények programja már elkészült. Többek között Japán, USA, Szovjetunió, Me­xiko, Brazília, Svédország, Ang­lia, Olaszország és Franciaor­szág a fesztivál folyamán egy­egy nemzeti napot rendez, be­mutatva állama kulturális és társadalmi sajátosságait. A Kri­tika hetében kizárólag Igényes filmeket fognak vetíteni, de ezenkívül természetesen helyet kainak a fesztiválon a kom­medsz filmek is. A fesztivál különlegessége lesz a készülő filmek bemutatója. Nem tudjuk, hogy a magán­házat, mely a maga nemében európai szenzáció, eredetileg ki építette, azt se tudjuk, ki romboltatta le. Azt azonban pontosan tudjuk, hogy dr. Bíró Endre régész találta meg ka­landos körülmények között, az ősi Brigecio, vagyis a mai Szőny városának területén. A ház kétezer esztendős s apró darabokra zúzva fedezték fel egy csatorna ásása közben. Az apró darabokat, számszerint mintegy 15—16 ezret gondosan ládákba csomagolták, beszál­lították a tatai múzeumba, ahol azóta si (1960—61) azzal fog­lalkoznak, hogy megpróbálják, összeállítani, rekonstruálni az egykori dácai előkelőség ma­gánházát. Ma már nyilvánvaló, hogy ezt a házat valamelyik ellenséges törzs rombolta le és mintegy háromkilométeres hosszúságban, egy másfél—két méter mély árkot töltött meg darabjaival. Hanem ezek a ré­gi anyagok! Darabokra törhet­ték őket, dobálhatták, üthet­ték, verhették, eső, hó áztat­hatta — mégis többé-kevésbé épen maradtak! Olyannyira épen, hogy a teljes falfelület­nek ma még mintegy 45—50, egyes helyeken pedig 85 szá­zaléka is restaurálható! A ház formáját viszonylag könnyen el lehetett képzelni. A régész — ez esetben dr. Bí­ró Endre — azt is tudja, hogy a római házak falait két-há­romszlnű felületek jellemezték, s ezekre a falakra emberma­gasságban 60x50 centiméteres illusztrált táblákat festettek, rendszerint mitológiai, vagy történelmi eseményeket. De ha az ember előtt a ládákban ott fekszik az a 15—16 ezer apró darab, akkor az a néhány alap­rajz nem tűnik nagy segítség­nek. És mégis a hajdani római magánház rövidesen állni fog a tatai múzeumban ... Nos, itt a ház, sétáljunk be! Tizenegy méter hosszú, négy és fél méter széles, magassága 3,20; a boltozatnál 3,90. A k'ő­padló felől, alul falborítás, fö lőtte egyszínű, mély bíborvörös fal, amelyet fehér és zöld fes­tékkel választottak el a falfe­lület kellős közepén. Ez a fe hér és zöld festék a szobákban található, valószínűleg a tizen­egy, vagy tizenkét tablót kere­tezi. Hogy pontosan hány tabló volt a falon, azt ma még nem lehet biztosan tudni: tizenegy­nek a részletei maradtak meg és a régész úgy véli, legfel­jebb egy, vagy kettő hiányoz­hat. Még ma is ragyogó pasz­tell színekben tűnnek elő a táblák és a táblákon a ľómai mitológia eseményei. A régész, aki a részletedből székhelyre. Az esti egyetem második évfolyamát látogatom. Mindig akad egy félórányi idő ezt vagy azt elintézni. Azt gondoltam, hogy idevaló­si, hogy ilyen bizalommal for­dulnak hozzá az emberek. Sza­vai azonban megcáfolják gon­dolatom. — Hat éve kerültem ide. Azelőtt hét évig — amikor a tornaijai Járási Nemzeti Bi­zottságon dolgoztam — itt vol­tam instruktor. így hát már több mint tizenkét éve a falu­hoz tartozom. — Városról falura — jegy­zem meg. — Nem bántam meg, hogy idekerültem — mondja határo­zottan. — Szívemhez nőtt a falu és a lakossága. A képvi­selők aktívak. Babík elvtárs, a JNB és Czaban elvtárs, az SZNT képviselője mindenben segít. Egyébként az utóbbi a szövetkezet elnöke is. Nem akarom a HNB elnöke Javára írni — bár része van benne — hogy a múlt évben el­nyerték A felszabadulás 20. évfordulójának községe meg­tisztelő címet és a velejáró 10 ezer korona pénzjutalmat. A falu lakosai az említett idő alatt 172 300 korona értékű tár­sadalmi munkát végeztek. A párt XIII. kongresszusa tiszte­letére csaknem 500 brigádóra ledolgozására tettek ígéretet. — Problémák, nehézségek — következtet, úgy véli, hogy két mező a római eredet-mon dával foglalkozik. Az első a trójai háborút kiváltó okkal, a pillanattal, amikor Páris három istennő közül Venusnak nyújt ja az almát, míg a másik táb Ián Aeneas leszármazottja, a Vesta-papnő Rea Silvia szüli meg Romulust és Remust. A negyedik tabló az ember teremtését mutatja: Promé theusz agyagból megformálja ősünket. Az ötödik tablón Her kules megszabadítja Hesionét a sárkánytól. A hatodikon Apolló üldözi Daphnet, a nim­fát, majd Daphne imájára ba­bérfává változik. A hetedik táb­lán istenalak és két nőfigura látható, meg egy felirat: „Fru gifar". Ennek jelentése még felderítetlen. A nyolcadik tab­lón Adonis és Venus repdeső ámorokkai körülvéve nászára készül. Egy másik kép Danaé meg­szabadítását mutatja. A tudósok számára talán a legfontosabb, legtöbb minden ről árulkodó tábla a tizedik: ez a Daidalosz és Ikarosz mon­dát eleveníti meg, Rómában ta­láltak már hasonló ábrázoláso­kat, nem is egyet, úgyhogy re­latíve ezt a táblát a legköny­nyebb rekonstruálni. Ugyanek­kor azonban ez is Jelentősen segített a leletek kormeghatá­rozásában. A hasonló római ábrázolások korát, ugyanis, pontosan ismerjük. A szőnyi római kori házlelet próbálom más területre vinni, a szót. — Gond nélkül ml sem élünk. De azért vagyunk itt, hogy megbirkózzunk a problé­mákkal. Csak az a sok admi­nisztrációs munka ne lenne. Közbevetőleg azt is el kell róla mondani, hogy a HESZ já­rási bizottságának a tagja, és a pártszervezet alelnöki tisztsé­gét is betölti. Egyszóval: elfog­lalt ember. Délfelé Járhat az idő, ami­kor egy kiöltözött fiatal lány nyit be az irodába. — Hát te hová mész ily do­logidőben? — fordul felé az elnök. — A fodrászhoz — így a kurta válasz. Az elnök homloka ráncba szalad. — A borbély hetente Jár köz­ségünkbe. Műhelyt rendeztünk be számára, hogy az emberek ne utazzanak Tornaijára hajat­vágatni. Fodrászt is kértünk. De eddig semmi eredményt nem értünk el. Pedig a mi asz­szonyaink is szépen akarnak járni. Arról nem is beszélve, hogy sürgős munka idején hány munkaóra vész kárba. • éső délután búcsúztam el az elnöktől, mondván, lejárt már a munkaideje. De amikor felsorolta, mi mindent kell még elintéznie, bántott, hogy annyi időt elraboltam tő­le. Csakugyan mozgalmas nap volt. Pedig valószínűleg a töb­bitől nem különbözött. N. J. K ( tudományos jelentősege igen nagy. Ez az első olyan, szinte majdnem teljes egészében fenn­maradt freskólelet, amely a provinciákban került elő — te­hát nem Itália területén — s épp ezért szinte hónapok alatt híres lett. A rendkívül érdekes és fáradságos rekonstrukció lassan befejezéséhez közeledik, úgyhogy 1966 nyarán a tatai múzeumban már megtekinthető lesz a római magánház, egye­lőre azonban még boltozatos plafonja nélkül. De 1968 ele­jére a plafon-rekonstrukció is elkészül, helyére kerül, így a magánház a múzeumban csak­nem eredeti állapotában lesz látható. FENYVES GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents