Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-30 / 118. szám, szombat

FENYVES GYÖRGY BUDAPEŠTÍ LEVELE Tizenkét film — ötven szerep Tizenkettedik játékfilmjének felvételei után, s néhány órá­val ötvenedik színpadi bemuta­tója előtt találkoztunk. Azt kérdeztem tőle: — Meg tudná-e mondani, mi a népszerűség? Érdekes, finom arca van, gyönyörű mélybarna szeme. Ma­gas, nagyon szép teremtés. A kérdésen hosszan elgondolko­zik mielőtt válaszolna. Azután valami az eszébe villan, elmo­solyodik, és így felel: —- Ma már talán tudom, hogy mi a népszerűség. Egy nap levelet hozott nevemre a posta. Egy kiskatona Irt: sze­retne olykor-olykor levelezni velem. Kedves, meleg hangú levél volt, tehát kedvesen, me­leg hangon, de röviden felel­tem rá. És mint többnyire va­lamennyi válaszlevelemnél, en­nek is a borítékjába tettem egyik fényképemet. Tíz nap sem telt el, ismét levelet ho­zott a posta, a kiskatonától. Egy nyelvét csúfondárosan ki­öltő csibészarc képe bukott elém a borítékból, s utána hul­lott egy sebtében Irt cédula: „Fényképet mindenki tud kül­deni. Én beszélgetni szerettem volna Magával." Hát igen, azt hiszem, ez a népszerűség, ez az igazi nép­szerűség ... Pécsi Ildikó ilyen népszerűségnek örvend. Vidéki lány. Otja a Hajdú­ságból vezetett Budapestre. Nyíregyházán érettségizett, s 1958 tavaszán két egyetemre adta be felvételi kérelmét: Debrecenbe az egyetem Orvos­tudományi Karára és Budapest­re a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Négy héttel később már tudta: mindkét helyre fel­vették. Élete egyik legnehezebb szakasza következett. Vitázott szüleivel. Vitázott önmagával. Végül Budapest és a színipálya mellett döntött. 1958 őszén azután első ízben lépett be a Színház és Filmmű­vészeti Főskola épületébe. Négy esztendővel később, 1962-ben, diplomázott. Pécsre szerződött, a Nemzeti Színházhoz. A fiatal, lelkes színésznő, a szó szoros értelmében a színház mindene­se lett. Pécsen kívül azonban mégis elsősorban filmszínésznőként Ismerik. Még főiskolás volt, amikor epizód szerepet kapott Kovács András „Zápor" című filmjé­ben. Majd ismét ő foglalkoztat­ta a „Pesti háztetők" című pro­dukcióban. Tulajdonképpen eb­ben a filmben fedezik fel a szakemberek, ebben szereti meg a magyar közönség, ját­szott az „Ígéret földje" című filmben, majd a „Legenda a vonaton"-ban. Ezt követte az „Aranyember" poétikus Noémi alakítása. Az „Aranyember" után nevét külföldön ís meg­jegyzik, tisztelőinek száma ug­rásszerűen nő és naponta több tucat levelet kapott és kap ma ls. Sikerei ls folytatódnak. Majd a televíziósok hívják a „Tenkes kapitánya" egyik fő­szerepére. S a kosztümös szerepet, kosztümös szerep követi: nagy szerepet játszik a „Mit csinál íelséged 3-tól 5-ig?" című ko­médiában, majd cirkuszi artis­tanőként látjuk viszont a „Ti­los a szerelem" című vígjáték­ban. Azután fontos feladatot bíztak rá az izgalmas „Fény a redőny mögött" című kémtör­ténetben. Egyszóval — a televí­ziós filmmel együtt — tizenhá­rom egész estét betöltő film­ben játszott. — A szerepekben mindig az életben előttem állt és meg nem valósított lehetőségek egyik kiélésének módját látom, ezért bármilyen nehéz legyen ls számomra: mindig minden szerepbe a maximális mélysé­gig képzelem és gyakorlom magam bele. Sohasem engedek az elveimből: már az első pró­bára pontosan tudom a szöve­get. Enélkül, ugyanis, vélemé­nyem szerint nem lehet igazán dolgozni. Ha az ember a műre, és annak rejtett érdekességeire, vagy szépségéire kíván figyel­ni, akkor a szöveggel már az első próbán sem bajlódhat... — 1966 őszén megválók ked­ves városomtól, Pécstől és a szivemhez nőtt pécsi színháztól — mondja — mert a budapesti Vígszínház szerződtetett. Hiá­nyozni fog Pécs és a pécsi kö­zönség, itt mindenki szeretett, Pécsi Ildikó, a népszerű ma­gyar színésznő (Foto: Fenyves György) mindenki, vagy majdnem min­denki személyesen ismert. Tu­dom, Budapesten ez másképp lesz. Mégis menni kell. No, nem, Pest vonz, hanem a lehe­tőség: a legjobb színházak egyikében, az ország olyan ki­váló művészeivel dolgozni, olyanoktól tanulni, mint Páger Antal, Bulla Elma, Sulyok Má­ria, Ruttkai Éva, Várkonyi Zol­tán és még sok más kedves kolléga. Neve messze a magyar hatá­rokon túl is jól ismert. A szovjet és a csehszlovák kö­zönség pedig személyesen is megismerkedhetett vele. A Szovjetunióban egy magyar filmhét alkalmából, Csehszlová­kiában pedig, mint a Dolgozók Filmfesztiváljának egyik kül­dötte járt. Szeret utaz­ni, mert minden iránt érdek­lődő, s jő nyelvérzékkel ren­delkező természettel áldotta meg a sors: jól tud oroszul, né­metül, s gyorsan haladva tanul franciául. Jó kedélyű, egyéni látásmő­dú ember. Szeret és tud nevet­ni, szereti a komédiákat, titok­ban azonban nagy, drámai sze­repekről álmodik: mert az a félve (és titokban megsúgott) igazság, hogy egy napon majd tragika, igazi nagy tragika sze­retne lennK.. A rádió- és televíziós hálózat korszerűsítése Ujabb televíziós közvetítő állomások <$ Képvétel az ország kilenctized részén ® Előkészületek a második tv­műsor sugárzására A rádió és a televízió távköz­lési hálózata — aránylag rövid múltja ellenére — már nem elégíti ki a követelményeket, korszerűsítésre szorul. Ezért már ebben az évben sor kerül az egyes berendezések nagyobb arányú módosítására és tökéle­tesítésére. A rádióközvetítés műszaki színvonalát elsősorban a szabálytalan áramszolgáltatás és a moduláló vonalak gyen­ge minősége rontja. A helyzet javítása érdekében a közeljö­vőben aggregátokat helyeznek üzembe. A rádió jövője elsősorban a rövidhullámokhoz fűződik. Ma két adóhálózatunk dolgozik ezen a hullámsávon, közvetíté­sük azonban még nem a leg­jobb minőségű. Televíziós hálózatunkat tíz nagy teljesítményű tv-adó, ti­zenegy közvetítő állomás és 310 reléállomás képezi. Ma hazánk területének kilenctized részén jól lehet venni a Csehszlovák Televízió adását. Nehézségek azonban itt is akadnak. Sok helyre például még nem jut el a televíziós jel, másutt ingadozik a vétel minő­sége. A televízió munkatársai ezért a következő években arra fognak törekedni, hogy az első műsor jele maradéktalanul be­fedje az ország egész területét. 0) adóállomásokat főleg Szlo­vákia egyes félreeső helyein lé­tesítenek. A második csehszlovák tele­víziós műsor közvetítésére né­hány évig még várnunk kell. Ez a közvetítés az ultrarövidhullá­mú sávon valósul majd meg. A Prága fölött emelkedő Petfín hegyen elsősorban egy 250 mé­ter magas televíziós tornyot kell felállítani, aztán pedig to­vábbi 59 nagy teljesítményű közvetítő állomást és több száz kiegészítő reléállomást kell majd üzembe helyezni. A má­sodik televíziós műsor hálóza­tát oly módon építik ki, hogy a jövőben a színes televízió közvetítésére ls alkalmas le­gyen. (dj) Ki tudja? Kérdés 1 2 X 1. Melyik évben határolta el a párizsi nemzetközi mun­káskongressxus a május 1. megünneplését? 1872 1885 1889 2. Mikor ünnepelték az elsfi május elsejét Csehország­ban? 1870 1885 1890 3. Hol ünnepelték az elsű május elsejét Kelet-Szlo­vákiában? Eperjes Kassa Igló 4. Hol alakult ax elsfi prole­tár állam? Pétervir Párlxs Budapest 5. Melyik magyar munkásve­xér vett résxt benne? Tincsles Frankéi Sxalay 8. Mikor jelent meg ax elsfi monkásújság Prágában? 1848 1887 1172 7. Mikor jelent meg a Kassal Munkás elsfi száma? 1899 1900 1907 1. Hogy hívták ax elsfi po- ] glfire •sonyl munkásegyesületet? | Ves Test­vériség 1. Mikor volt ax elsfi orosz forradalom? 1905 ] 1914 1917 10. Melyik évben voltak a kosát! véres események? 1929 1931 1934 Mai számunkban ú f rejtvényversenyt indítunk. Mai kérdéseinket a holrmpi május elsejére való tekintettel a nemzetközi munkás­mozgalom történetéből állítottuk össze. Megfejtésként a TOTO—SAZKA mintájára a helyes választ je­lentő 1, 2 vagy X küldendő be. A megfejtést kérjük úgy beküldeni, hogy legkésőbb a jövő hét péntekjén, tehát május 6-án megkapjuk. A később érkező meg­fejtéseket már nem vehetjük figyelembe. A helyes megfejtést és a nyertesek nevét következő szombati számunkban közöljük. Ezentúl minden szombaton felentkezünk KI TUDJA? rejtvényünk új kérdéseivel. KÖVESSÉK FIGYELEMMEL SZOMBATI SZÁMAINKAT! ÚJ KÖZPONTI KIKÖTŐ AZ ELBÁN Ostí nad Labem-ben a buda­pesti Ganz Daru- és Kazángyár dolgozói három nagy portálda­rut szerelnek. Ezzel megkezdő­dött hazánk egyik legnagyobb kikötőjének az építése. Az áru be- és kirakodására szolgáló magyar daruk teherbírása 5 tonna, karjaik hatótávolsága 28 méter. Ebben az évben megkez­dik a darupálya, a sínhálózat s a több mint félhektáros rako­dó építését is. A jövő évben a központi kikötő építésének ke­retében átépítik a mostani ki­kötőt, új átrakodóhelyet lé­tesítenek s két nagy raktárépü­letet emelnek. Az utóbbiak te­tői meg lesznek hosszabbítva, úgyhogy esős Időben is zavar­talan lesz a ki- és berakodás. Az új központi kikötő befejezé­se után legfontosabb közleke­dési gócpontunk lesz az Elbán lebonyolított nemzetközi áru­forgalomban. (d) HAJDÚ a harangöntödében Íratlan szabály a riporterek között: semmi körülmény kö­zött sem vallják be, hogy nem értenek valamihez. Annál kevésbé vallhatja ezt be a riporter az olvasó előtt, ha most ezt a szabályt megszegem, akkor ezt abban a reményben te­szem, hogy az olvasók többsége szintén nem atomtudós, akár­csak jómagam, s szintén szeretné közelről látni az atomtu­dósok munkáját, munkahelyét — mint én. Ez teszi lehetővé, hogy az úgynevezett átlagolvasó ismereteivel és kíváncsisá­gával lépjem át a bratislavai vegyészeti tanszék atomlabo­ratóriumának küszöbét. Az olvasó nevében „bátran" vállalom a rám jutó sugárzásadagot.., Felmerül a gyanú Á tudományos kutatás eredményeiről szóló híreket olvasva felmerül bennem a gyanú: a tudomány hovatovább olyan csúcsokra emelkedik, hogy mindazok, akiknek nem szakmája az illető kutatási ág — egyszerűen fel sem foghatják. Ma már egy-egy tudományágon belül Is oly méretű a specializáció, hogy a tudós is csupán egy szűk szakaszon kutat, s a másik tudós egyszerűen elhiszi, ami­re az egyik rájött. Mi laikusok ezen felül lassan már olyan helyzetbe kerülünk, mint a középkor istenhlvője, aki közvet­lenül nem győződhetett meg isten hatal­máról, s egyszerűen kénytelen volt elhin­ni az egyház bizonyságtételét. Ámbár... Ma talán nem képzelhető el a következő két párbeszéd? 1. — jános bácsi, van Isten? — Van. — Honnan tudja? F-' A tisztelendő úr mondta. — Maga látta? — Nem láttam. — Mégis hiszi? — Hiszem... 2. —- Kovács elvtárs, van atom? — Van. — Honnan tudja? ' , — A tudósok mondták. — Maga látta? — Nem láttam. — Mégis hiszi? — Hiszem. Hát ide jutottunk volna a XX. század­ban? Gyanús dolog ez, nézzünk utána. Látható-e az atom? Hideg borzongás fut végig a hátamon, amikor tekintetem dr. Tölgyessy György docens íróasztalára téved és ott egy geit­hersburgi értekezletre szóló meghívó és egy spanyol nyelvtankönyv között boríté­kot pillantok meg, amelynek feladója nem más, mint Teller professzor, a hidrogén­bomba „atyja". A pillantás azonban meg­nyugtat afelől, hogy jó címen járok. An­nál a Tölgyessy docensnél vagyok, akit diákjai „csak" a radiokémiai-analitikal meghatározás módszerelnek kutatójaként és kedélyes emberként s kandidátusként ismernek, de aki 72 eredeti atomtudomá­nyi kísérletről szóló munkát, kilenc meg­oldott kutatómunkát, huszonkét tudomá­nyos beszámolót, kilenc egyetemi tan­könyvet és 15 más könyvet írt, akinek Oxfordban nyomják most egyik művét, s vagy negyven konferenciára hívták meg, tudnak róla Brüsszelben, Zürichben, Bu­dapesten, Drezdában, Salzburgban, Pitts­burgban, a Moszkva melletti Dubnában, ahol ő maga is kísérletezett az óriási ré­szecskegyorsítóval ... Most érzem magam igazán hajdúnak a harangöntödében, de (Helexa felvétele) hősiesen legyűröm kisebbségi érzésemet, s nekiszegezem az abszolút tájékozatlan­ságról tanúskodó kérdést: —- Látott már atomot? — Nem. — Hálistennek ... Mégis, hogyan érzé­keli a tudós a láthatatlant? — Közvetve. — Tehát többé-kevésbé csak hisz a létezésében? — Nem hiszek. Feltételezek, majd kí­sérlet segítségével bizonyságot szerzek felőle. — Minden vázlat, rajz ügy mutatja be az atomot, atommagot, mint valamiféle gömböt, amely körül még apróbb részecs­kék köröznek. Így van ez a valóságban is? — Évtizedek óta minden atomkísérlet azt bizonyítja, hogy így van. — Elhiszem. De tuďja, a minap egy igen ostoba emberrel találkoztam, aki még azt sem hitte el, hogy bacilusok vannak. Ugye, hihetetlen? De ilyen emberrel még én is elbánok, egyszerűen odacipelem egy mik­roszkóphoz és megmutatom neki, itt van, nézd... Szóval, legyen olyan szíves és úgy külön, privát, bizonyítsa be nekem is, hogy azok a rettentően apró atomré­szecskék léteznek. — Ha csak ennyi az óhaja! ...És gumicipőbe bújtat, tekervényes folyosón át egy élomlemezekkel „tapétá­zott" helyiségbe vezet, de előbb még fe-

Next

/
Thumbnails
Contents