Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-30 / 118. szám, szombat

[pari kaleidoszkóp ÜJ TORONYÓRÁK Csehszlovákia egész területén új típusú érákra cserélik ki az eddigi, nemegyszer több évszázados, bonyolult szerkezetű toronyórákat. Az új miniatűr óragépet az Elektročas toronyóragyártó részlegének dolgozói fejlesztették ki. Súlyuk mindössze 18 kg, míg a régebbi típusok gyakran ennél 16szor nehezebbek voltak. Az órát vilamos „óraközpontra" kapcsolják. Amennyiben az áramszolgáltatás megszakadása miatt az óra megáll, egy impulzusközvetítő teljesen automatikusan ismét beállítja rajta a pontos időt. A toronyórákat, esetleg a hozzájuk tartozó összes többi mellékórát is távolból, közvetlenül a központbői lehet figyelni és beállítani. LAKKOZÁS POLIÉSZTERREL A Liptovský Mikuláš-i Nový domov Bútorgyárban új technológiával végzik a befejező munkálatokat. A felületi kezelésre polieszterlakkot használnak, amely csillogó és tartós fényt biztosít a bútornak. A Jugoszláviából és Olaszországból importált tárcsás csiszológépek segítségével 300 százalékkal növelték a munkatermelékenységet s egyúttal a termékek minőségét is javították. A gyárból kikerülő bútorok 75 százalékát exportálják. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió, ahová elsősorban lakószobabútort és különböző faanyagból készült Íróasztalokat szállítunk. FORRASZTÓ ELLENÁLLASFOGÓ A prešovl ZPA vállalat munkatársai Albin Zanický mérnök vezetésével berendezést fejlesztettek ki az alumíniumvezetők forrasztására, amely lehetővé teszi 1—6 mm vastag és 30 mm széles alumíniumhuzalok tökéletes összekötését. A fogóval ezenkívül rézkábelszemeket is hozzá lehet forrasztani az alumínium- vagy vörösrézvezetőhöz, illetve az alumínium- és vörösrézvezetők forraszthatók össze. A berendezést 220 V/25 A egyfázisú váltakozó áram táplálja. A hűtésről körülbelül egy atmoszféra nyomású vízvezetéki vízáram gondoskodik. G

öta, Gőgh Simon lányát keresem. A húszéveseket hiába kérdezem. Nekik a név ismeretlen. Nincs ilyen nevű lány a faluban. Valóban nincs, de volt; ma Németh Jánosnénak hívják. A hatvan éven felüllek egymás között ma ls csak úgy említik, hogy: a Simon lánya. A negyvenes évek elején nem akadt Gútán olyan család, ahol ne ismerték volna Gőgh Simon nevét. Ellenségei az urak, a százholdas nagygazdák gyűlölettel, elvtársai — a kubikosok és a szegényparasztok százai tisztelettel ejtették kl a nevét. Az elnyomottak, sanvargatottak szószólójaként ismerték. Azóta két évtized múlt el. Ä mai fiatalok többsége nem ismeri faluja kommunista hőseit. Megdöbbent a tény: a hatvan éven felüli generációval könynyén a feledés homályába csúszhat a falu harcos munkásmozgalmi múltjának emléke is... Állok a Vág hídján, gondolatban az évszázadok néma tanúját, a folyót vallatom. A sima víztükör veszélyes örvényeket rejt. Szeszélyes folyó. Sokáig nem törte, hogy megzabolázzák, gátak közé szorítsák. Kétszer pusztította el a falut. A község lakói a törökvilágban telepedtek át a Vág bal partjáról a csallóközi oldalra. Feljegyzések szerint a szétszórt településeken élő szabadságszerető nép nehezen szokta meg a falu szabta korlátokat. Valami ősi ösztön folytán a bal part hosszú évtizedekig megmaradt a szabadság jelképének. A karcsú hídtól alig egy hajításnyira zöld lombsátor alatt Nem legenda ablakszemek csillognak. Közeledésünkre dilhös kis házőrző rohan elő. Még szerencse, hogy pórázon tartják. Nyílik a veranda ajtaja, középkorú erős, barna asszony lép ki. Gogh Simon lánya. Szépen berendezett, tágas konyhában beszélgetünk. Előkerülnek a kopott fényképek. Felelevenedik egy kommunista házaspár élete, úgy ahogy azt a lányuk látta. Gőgh Simon tízéves korában árva maradt, öccsével együtt korán megkóstolta a szolgalegények életét. Ifjú korában megismerkedett a munkásmozgalommal. Alig tizennyolc éves, amikor 1919-ben fontos feladatot kap, kapcsolatot tart fenn a Magyar Tanácsköztársasággal. Készültek a fegyveres felkelésre, de elmaradt. A várt szabadság helyett a burzsoá köztársaság katonaruhába bújtatta. Még bevonulás előtt megnősült s 1921-ben született első kislánya. — Hogy milyen ember volt? Igazságos. Minden kérdésünkre felelt. Nagyon szerettük, Sokan jártak hozzánk, majd később, mikor a csendőrök figyelték, 6 ment el hazulról. Nem emlékszem, hogy egy vasárnap is együtt ebédelt volna a család... Llosszú ideig elnöke volt a " falusi pártszervezetnek. A harmincas években, a nagy sztrájkok idején bizonyította szervezőképességét, bátorságát. T 't A Vág bal partján, lombsátor alatt meghúzódó kis házban készültek a kon *nisták a harcos május elsejékre. A fiatalokat különösen szerette. Előadásokat tartott nekik, tanította az ifjú kommunistákat. Lányait ateistáknak nevelte. — Május elseje előtt mindig sokan jártak hozzánk. Készítették a zászlókat, a jelszavakat, tervezték a felvonulást. Sohasem feledem el a harmincegyes május elsejét. Mindöszsze tízéves voltam, de Jól emlékszem az eseményekre. Ilyen hatalmas tömeg még nem gyűlt össze Gúta utcáin. „Látod kislányom, milyen erősek vagyunk! A csendőrök sem mernek bántani!" — mondta édesapám. Keveset láttam ilyen boldognak ... Mozgalmas évek következtek, folyt a harc a nagyobb darab kenyérért. Ekkor még senki sem figyelt fel arra, hogy Gőgh Simonék kiköltöztek a faluból. A Vág bal partján telepedtek le egy kis házban. Simont csak a politika és a gyümölcsfák érdekelték, emlékeznek vissza elvtársai. Néhány év múlva a pártszervezet vezetői is megtudták, hogy Simon nem véletlenül ment el a faluból. Abban az időben a fűzfák alatt meghúzódó kis háznak gyakori vendége volt Major István, Steiner Gábor, Mező elvtárs és a párt többi vezetője. Ide érkeztek az utasítások, itt készítették a sztrájkok tervét. A harmincas években erős pártszervezet dolgozott a faluban. Egymás után szervezték az eredményes sztrájkokat. Sok öntudatos, bátor kommunista, agitátor dolgozott s a kizsákmányolt nyomorgó tömegek hittek a szavuknak, bíztak a pártban. Ekkor még a párt vezetői sem gondolták, hogy néhány év múlva mily nagy kincset jelent ez a bizalom. Ezt csak akkor tudták meg, mikor a kakastollas csendőrök csizmája kopogott a falu utcáján, s éjjelenként egymás után verték véresre mindazokat, akikről sejtették, hogy kommunisták. Áruló mindig akadt, a bizalomnak megnőtt az értéke. Gőgh Simon azok közé tartozott, akiknek minden lépését figyelték. A pártszervezet illegalitásba vonult, szigorú szabályok szerint dolgozott. Hiába 30. hér köpenyére egy kisméretű sugárzásmérót tűz. Az izotópok birodalmában Hatalmás ólomfiókok sorakoznak a helyiség két oldalán, minden fiók fölött tükör. A fiókokba is csak közvetve, a tükrön keresztül lehet bepillantani, nehogy közvetlen sugárzás érje a tudósokat. A sarokban egy mosófazékhoz hasonló katlan áll. Állítólag igen drága dolog ez és külföldről hozták be. Hm... És mit „tud" ez a „mosófazék"? — Menjen odébb — utasít vezetőm, ö odamegy és kinyitja a fedelet. Színültig teli van szilárd parafinnal. Rövid pillantást vetek rá, a tudós gyorsan becsukja a „fazekat". — Itt igen erös a sugárzás. — Mi történik ott? — kérdem. — Parafinba és ólomba ágyazva erősen sugárzó anyagot — neutron-forrást — tartunk ott. A „katlan" oldalán levő nyílásban üvegcsőbe helyezzük a nem radioaktív anyagot. Bizonyos ideig ott hagyjuk, s mikor kivesszük, Geiger—Müller-féle számlálóval egyszerűen megállapítjuk, hogy már ez az anyag is sugárzik. Valami tehát történt odabenn, mert a kísérlet előtt a számláló meg sem rezdült. Most a sugárzás tulajdonságalt figyeljük. Lemérhetjük, milyen erős, mennyi az energiája, milyen akadályokon hogyan hatol át. Az anyagnak valamilyen részecskéi tehát elszabadulnak. És ez válasz is a kérdésére — tehát léteznek ezek a részecskék. — Láttam önnél fényképeket. Hogyan fényképezték ezt le? — Nem a részecskét magát fényképeztük, hanem a hatását. A térben mozgó részecske ionizálja erre a célra módosított környezetét. Ezt a Wilson-féle ködkamrában csináljuk, amelyre fényképezőgépet szerelünk. Az atommagból kibombázott részecske... — Stopl Hogyan bombáznak? — Például abban a „mosófazékban" ls bombázás folyik. A sugárzásnál az egyik atommagból kibocsájtott részecskék behatolnak egy másik atommagba. Ez a bombázás . .. Szóval ezt úgy lehet lefényképezni, hogy a száguldó részecskét lonlzálásra alkalmas környezetben hagyjuk rohanni, s az, mint a magasan repülő repülőgép, kondenzációs csíkot húz maga után: ionizálja környezetét, s nyomot hagy. Ezt fényképezzük. De «z is elég bizonyságtétel ahhoz, hogy tudjuk: a. részecske létezik1 A dolog nehezebbik része Mindez, amit most tovább adok, nagyon régi dolog, csak még közelről nem láttam. Most valami újabb kutatás ismertetését kérjük a professzortól. Találomra a neutrínóról kezd beszélni. Ez azért érdekes, mert ennek sem elektromos töltése, sem tömege nincsen, úgyhogy igen nehezen mérhetó és bizonyítható be. A neutrínó még csak nem ls Ionizálja környezetét. 1931-ben figyeltek fel erre, mert az egy fajta anyagból kibocsájtott elektronok energiája különböző volt. Kellett tehát még valamilyen részecskének léteznie, amely „energiát lop", s amely az elektrónokkal egyidejűleg az atommagból ktbocsájtódik. Létezését úgy bizonyították be, mint a csillagászok. Anton Mrkos mesélte nekem egyszer, hogyan fedezett fel egy csillagot. Figyelt minden megmozdulást az égbolton, s látta, hogy némely csillag valamilyen tömeg hatására különösen mozog. Ezt a tömeget azonban nem látta. De, ha a hatása itt van, akkor a tömegnek is itt kell valahol lennie. Az ismert csillagok mozgási rendellenességeiből pontosan kiszámította, mikor és hol válik láthatóvá az eddig ismeretlen üstökös, s milyen a pályája. Az előre kiszámított napon csak kiment a csillagvizsgáló elé, szabad szemmel felnézett az égboltra és a feltételezett helyen meglátta az üstököst, amelynek megjelenését kiszámította. Róla is nevezték el azután ... De hogy visszatérjünk az atomhoz. A debreceni Szalag professzor a neutrínó létezését szintén közvetett hatásával bizonyítja. A kísérletet így magyarázza Tölgyessy docens: ha egy csónakról egy ember a vízbe ugrik, a csónak bizonyos irányban elmozdul, ha pedig a csónakról ugyanakkor emberünkön kívül egy másik, láthatatlan ember ls kiugrik, akkor a csónak mozgása másféle lesz. Ez a láthatatlan ember a neutrínó, amely hatásában jelentkezik csak. Ma már tudjuk róla azt is, hogy 10

3

0 (tíz a harmincadikon) fényévnyi vastag tömegen is képes áthatolni. Földünkre sok esik belőle a világűrből és a Földön úgy áthatol, mintha semmi sem állna útjában. Érdekességek az újdonságok közül Az atomtudóst — nagv türelmű ember — még néhány Időszerű, kérdés időtartamára elvonjuk munkájától. Min dolgozik most? — Radioaktív kripton-gázzal kísérletezünk. Ez az — mutat egy átlátszó, üresnek tűnő üvegfiolát. — A vizsgált anyagba mechanikus úton, tehát az anyag szerkezetébe ágyazva, kripton atomokat helyezünk el. Természetesen pontos, meghatározott mennyiséget. Ha megsérül az anyag felülete, csökken a benne levő kripton atomok száma is. Ezt az érzékeny sugárzásmérő pontosan kimutatja. így kitűnő mérőeszközhöz juthat a műszeripar, mert a radioaktív módszerrel olyan csekély kopásokat is pontosan mérhetünk, amilyeneket semmilyen más műszer nem mutat kl. A mai technikában ennek nagy jelentősége van. — Az analitikai vegytanban a legkülönfélébb anyagok mennyiségének mérésére dolgozunk ki módszereket. Ogy tűnhetne, hogy a korszerű eszközök minden kétséget kizáróan képesek megállapítani akármilyen elem vagy vegyület jelenlétét. Ez igaz, de csak aránylag nagy mennyiségek kutatásánál. A polarográf például igen pontos, de sugár-analltikal módszerrel ott is találunk szennyeződést, ahol minden más módszer már nem mutat ki semmit. A Szovjetunióban olyan kísérleteket végeztem, amelyek során minden eszközzel szupertisztának minősített tranzisztorban még 46 szennyeződést fedeztem fel. A mai technikában a valóban szupertiszta félvezetők nélkül nem jutnánk messzire. Hát... ilyesmiken dolgozom most... Az atomtudős meggyőzte a „hitetlen Tamást", hogy a XX. század emberétől a számára túl magasan szárnyaló tudomány nem követel feltétel nélküli vakhitet, hiszen e tudomány eredményei kézzelfogható dolgokban — atomerőművek, mérőműszerek, vagy szupertiszta tranzisztorok formájában — öltenek alakot. Napjaink embere nem hisz a tudósoknak, hanem csodálja őket. Annál Inkább, minél közelebbről megismeri munkájuk bonyolultságát ... Valamit azonban mégis kénytelen voltam csupán elhinni a tudósnak. Búcsúzáskor ugyanis megkérdeztem: — Nem haragszik, hogy naiv kérdéseimmel Ily sokáig feltartottam? Nem! — válaszolta az atomtudós. És én elhittem neki. VILCSEK GÉZA Gőgh Simon lánya, Nemeth lánosné, a helyi nemzeti bizottság képviselője. volt a terror, még a negyvenes években, a háború alatt is megjelentek a falu utcáin a röplapok, a falragaszok. Teljesen nem tudták elnémítani a pártot. Simon 1938—1944 között többet volt a katonaságnál, mint odahaza. De a párt utasításai továbbra is eljutottak az elvtársakhoz. A lánc nem szakadt meg. Felesége állt a helyére. Sejtették ezt a csendőrök is, de nem volt bizonyítékuk ellene. Gyakran jártak Gőghékhez. Hetente kétszer ís bejöttek. Kérdezgették a lányokat, bekukkantottak a szobába, körülnéztek az udvaron. Nem tudták, hogy esténként Ismeretlen egyének surrannak be a kis házba és hajnalban újból eltűnnek a Vág menti füzesekben ... — Állandó rettegésben éltünk, nagyon vártuk a Vörös Hadsereget. Aztán jött a hír: megszállták az országot a németek. Október 17-én esős, keddi napon két csendőr jött édesapámért. A következő héten csütörtökön délután édesanyámat is elvitték a nyilasok ... A faluból több mint negy** ven egyént, kommunistákat és antifasisztákat hurcoltak el a fasiszták. Dél-Komáromban, a monostori erődben vártak további sorsukra. Gőgh Simon lányai — Gizella, Júlia — egyedül maradtak. Reménykedtek, nem mutatták a félelmet, ezt a gyönyört ők még sohsem szerezték meg ellenségeiknek. Gizellának egy légitámadás alkalmával sikerült bejutnia a monostori erődbe. Találkozott a szüleivel. Ekkor látta őket utoljára. Ezerkllencszáznegyvenöt niá- . Jus végén megkapták a hivatalos értesítést: GŐgh Simont és feleségét kivégezték a fasiszták. — Máig sem tudom, hogy mikén tudtuk elviselni ezt a fájdalmat ... Mező elvtárs azt Irta egyik levelében: „Lánykák, a ti lakodalmatok már a szabad világban lesz ..." Mindkettőnknek már régebbről volt udvarlónk ... Június 15-én tartották a szomorú kettős esküvőt. Nézegettem a két Ifjú pár esküvői fényképét. — Júlia, a húgom negyvennyolcban meghalt, egy kislánya maradt. Nekem két nagy lányom van. Edit az idén érettségizik a Nagymegyeri Mezőgazdasági Technikumban. Magdi másodikos, Ögyallára jár. A három unoka sohsem ejthette ki a szót: nagyapám. Az asztalon halomnyi fénykép. Egy, különösen értékes. Ezerkllencszázharmlnckilencben készült a gútai kommunisták és antifasiszták egy csoportja látható rajta. Az elsó sorban középen Gőgh Simon és felesége. Legtöbbjüket kivégezték a fasiszták. L

átogatásom fájó emlékeket kavart fel. Visszafelé menet megálltam a hídon. Ogy éreztem magam mint a gyermek, aki csak akkor döbben rá, hogy elfeledte megtanulni a leckét, mikor már kérdezik. Eszembe jutott egy fájó mulasztás. Az iskolában tanítják a píjrt harcának történtét. De Gútán kívül vajon hány falu van még az országban, ahol az Ifjú nemzedék nem olvashatja emléktáblán a kommunista hősök nevét. A dicső májusok, a párt harca nem legenda volt. Emléke nem kophat el a hatvanévesekkel... Ez jutott eszembe a gútal hídon. CSETŐ JÁNOS