Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-30 / 118. szám, szombat

[pari kaleidoszkóp ÜJ TORONYÓRÁK Csehszlovákia egész terüle­tén új típusú érákra cserélik ki az eddigi, nemegyszer több évszázados, bonyolult szerkeze­tű toronyórákat. Az új minia­tűr óragépet az Elektročas to­ronyóragyártó részlegének dol­gozói fejlesztették ki. Súlyuk mindössze 18 kg, míg a régeb­bi típusok gyakran ennél 16­szor nehezebbek voltak. Az órát vilamos „óraközpontra" kapcsolják. Amennyiben az áramszolgáltatás megszakadása miatt az óra megáll, egy im­pulzusközvetítő teljesen auto­matikusan ismét beállítja rajta a pontos időt. A toronyórákat, esetleg a hozzájuk tartozó összes többi mellékórát is tá­volból, közvetlenül a központ­bői lehet figyelni és beállíta­ni. LAKKOZÁS POLIÉSZTERREL A Liptovský Mikuláš-i Nový domov Bútorgyárban új techno­lógiával végzik a befejező mun­kálatokat. A felületi kezelésre polieszterlakkot használnak, amely csillogó és tartós fényt biztosít a bútornak. A Jugoszlá­viából és Olaszországból im­portált tárcsás csiszológépek segítségével 300 százalékkal növelték a munkatermelékeny­séget s egyúttal a termékek minőségét is javították. A gyár­ból kikerülő bútorok 75 száza­lékát exportálják. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió, ahová el­sősorban lakószobabútort és különböző faanyagból készült Íróasztalokat szállítunk. FORRASZTÓ ELLENÁLLASFOGÓ A prešovl ZPA vállalat mun­katársai Albin Zanický mérnök vezetésével berendezést fejlesz­tettek ki az alumíniumvezetők forrasztására, amely lehetővé teszi 1—6 mm vastag és 30 mm széles alumíniumhuzalok tökéletes összekötését. A fogó­val ezenkívül rézkábelszemeket is hozzá lehet forrasztani az alumínium- vagy vörösrézveze­tőhöz, illetve az alumínium- és vörösrézvezetők forraszthatók össze. A berendezést 220 V/25 A egyfázisú váltakozó áram táplálja. A hűtésről körülbelül egy atmoszféra nyomású víz­vezetéki vízáram gondoskodik. G öta, Gőgh Simon lányát keresem. A húszéveseket hiába kérdezem. Nekik a név ismeretlen. Nincs ilyen nevű lány a faluban. Valóban nincs, de volt; ma Németh János­nénak hívják. A hatvan éven felüllek egymás között ma ls csak úgy említik, hogy: a Si­mon lánya. A negyvenes évek elején nem akadt Gútán olyan család, ahol ne ismerték volna Gőgh Simon nevét. Ellenségei az urak, a százholdas nagygaz­dák gyűlölettel, elvtársai — a kubikosok és a szegényparasz­tok százai tisztelettel ejtették kl a nevét. Az elnyomottak, sanvargatottak szószólójaként ismerték. Azóta két évtized múlt el. Ä mai fiatalok többsége nem is­meri faluja kommunista hőseit. Megdöbbent a tény: a hatvan éven felüli generációval köny­nyén a feledés homályába csúszhat a falu harcos munkás­mozgalmi múltjának emléke is... Állok a Vág hídján, gondo­latban az évszázadok néma ta­núját, a folyót vallatom. A si­ma víztükör veszélyes örvénye­ket rejt. Szeszélyes folyó. So­káig nem törte, hogy megzabo­lázzák, gátak közé szorítsák. Kétszer pusztította el a falut. A község lakói a törökvilágban telepedtek át a Vág bal part­járól a csallóközi oldalra. Fel­jegyzések szerint a szétszórt te­lepüléseken élő szabadságsze­rető nép nehezen szokta meg a falu szabta korlátokat. Vala­mi ősi ösztön folytán a bal part hosszú évtizedekig megmaradt a szabadság jelképének. A karcsú hídtól alig egy ha­jításnyira zöld lombsátor alatt Nem legenda ablakszemek csillognak. Köze­ledésünkre dilhös kis házőrző rohan elő. Még szerencse, hogy pórázon tartják. Nyílik a ve­randa ajtaja, középkorú erős, barna asszony lép ki. Gogh Simon lánya. Szépen berendezett, tágas konyhában beszélgetünk. Elő­kerülnek a kopott fényképek. Felelevenedik egy kommunista házaspár élete, úgy ahogy azt a lányuk látta. Gőgh Simon tízéves korában árva maradt, öccsével együtt korán megkóstolta a szolgale­gények életét. Ifjú korában megismerkedett a munkásmoz­galommal. Alig tizennyolc éves, amikor 1919-ben fontos felada­tot kap, kapcsolatot tart fenn a Magyar Tanácsköztársaság­gal. Készültek a fegyveres fel­kelésre, de elmaradt. A várt szabadság helyett a burzsoá köztársaság katonaruhába búj­tatta. Még bevonulás előtt megnősült s 1921-ben született első kislánya. — Hogy milyen ember volt? Igazságos. Minden kérdésünk­re felelt. Nagyon szerettük, So­kan jártak hozzánk, majd ké­sőbb, mikor a csendőrök figyel­ték, 6 ment el hazulról. Nem emlékszem, hogy egy vasárnap is együtt ebédelt volna a csa­lád... Llosszú ideig elnöke volt a " falusi pártszervezetnek. A harmincas években, a nagy sztrájkok idején bizonyította szervezőképességét, bátorságát. T 't A Vág bal partján, lombsátor alatt meghúzódó kis házban ké­szültek a kon *nisták a harcos május elsejékre. A fiatalokat különösen szeret­te. Előadásokat tartott nekik, tanította az ifjú kommunistá­kat. Lányait ateistáknak nevel­te. — Május elseje előtt mindig sokan jártak hozzánk. Készí­tették a zászlókat, a jelszava­kat, tervezték a felvonulást. Sohasem feledem el a harminc­egyes május elsejét. Mindösz­sze tízéves voltam, de Jól em­lékszem az eseményekre. Ilyen hatalmas tömeg még nem gyűlt össze Gúta utcáin. „Látod kis­lányom, milyen erősek va­gyunk! A csendőrök sem mer­nek bántani!" — mondta édes­apám. Keveset láttam ilyen bol­dognak ... Mozgalmas évek következtek, folyt a harc a nagyobb darab kenyérért. Ekkor még senki sem figyelt fel arra, hogy Gőgh Si­monék kiköltöztek a faluból. A Vág bal partján telepedtek le egy kis házban. Simont csak a politika és a gyümölcsfák ér­dekelték, emlékeznek vissza elvtársai. Néhány év múlva a pártszervezet vezetői is meg­tudták, hogy Simon nem vélet­lenül ment el a faluból. Abban az időben a fűzfák alatt meg­húzódó kis háznak gyakori vendége volt Major István, Steiner Gábor, Mező elvtárs és a párt többi vezetője. Ide ér­keztek az utasítások, itt készí­tették a sztrájkok tervét. A harmincas években erős párt­szervezet dolgozott a faluban. Egymás után szervezték az eredményes sztrájkokat. Sok öntudatos, bátor kommunista, agitátor dolgozott s a kizsák­mányolt nyomorgó tömegek hittek a szavuknak, bíztak a pártban. Ekkor még a párt ve­zetői sem gondolták, hogy né­hány év múlva mily nagy kin­cset jelent ez a bizalom. Ezt csak akkor tudták meg, mikor a kakastollas csendőrök csizmája kopogott a falu utcá­ján, s éjjelenként egymás után verték véresre mindazokat, akikről sejtették, hogy kommu­nisták. Áruló mindig akadt, a bizalomnak megnőtt az értéke. Gőgh Simon azok közé tarto­zott, akiknek minden lépését figyelték. A pártszervezet ille­galitásba vonult, szigorú szabá­lyok szerint dolgozott. Hiába 30. hér köpenyére egy kisméretű sugárzás­mérót tűz. Az izotópok birodalmában Hatalmás ólomfiókok sorakoznak a he­lyiség két oldalán, minden fiók fölött tü­kör. A fiókokba is csak közvetve, a tük­rön keresztül lehet bepillantani, nehogy közvetlen sugárzás érje a tudósokat. A sarokban egy mosófazékhoz hasonló kat­lan áll. Állítólag igen drága dolog ez és külföldről hozták be. Hm... És mit „tud" ez a „mosófazék"? — Menjen odébb — utasít vezetőm, ö odamegy és kinyitja a fedelet. Színültig teli van szilárd parafinnal. Rövid pillan­tást vetek rá, a tudós gyorsan becsukja a „fazekat". — Itt igen erös a sugárzás. — Mi történik ott? — kérdem. — Parafinba és ólomba ágyazva erősen sugárzó anyagot — neutron-forrást — tar­tunk ott. A „katlan" oldalán levő nyílás­ban üvegcsőbe helyezzük a nem radio­aktív anyagot. Bizonyos ideig ott hagyjuk, s mikor kivesszük, Geiger—Müller-féle számlálóval egyszerűen megállapítjuk, hogy már ez az anyag is sugárzik. Vala­mi tehát történt odabenn, mert a kísérlet előtt a számláló meg sem rezdült. Most a sugárzás tulajdonságalt figyeljük. Le­mérhetjük, milyen erős, mennyi az ener­giája, milyen akadályokon hogyan hatol át. Az anyagnak valamilyen részecskéi te­hát elszabadulnak. És ez válasz is a kér­désére — tehát léteznek ezek a részecs­kék. — Láttam önnél fényképeket. Hogyan fényképezték ezt le? — Nem a részecskét magát fényképez­tük, hanem a hatását. A térben mozgó részecske ionizálja erre a célra módosított környezetét. Ezt a Wilson-féle ködkamrá­ban csináljuk, amelyre fényképezőgépet szerelünk. Az atommagból kibombázott részecske... — Stopl Hogyan bombáznak? — Például abban a „mosófazékban" ls bombázás folyik. A sugárzásnál az egyik atommagból kibocsájtott részecskék beha­tolnak egy másik atommagba. Ez a bom­bázás . .. Szóval ezt úgy lehet lefényké­pezni, hogy a száguldó részecskét lonl­zálásra alkalmas környezetben hagyjuk rohanni, s az, mint a magasan repülő re­pülőgép, kondenzációs csíkot húz maga után: ionizálja környezetét, s nyomot hagy. Ezt fényképezzük. De «z is elég bi­zonyságtétel ahhoz, hogy tudjuk: a. ré­szecske létezik1 A dolog nehezebbik része Mindez, amit most tovább adok, nagyon régi dolog, csak még közelről nem láttam. Most valami újabb kutatás ismertetését kérjük a professzortól. Találomra a neutrínóról kezd beszélni. Ez azért érdekes, mert ennek sem elektromos töl­tése, sem tömege nincsen, úgyhogy igen nehezen mérhetó és bizonyítható be. A neutrínó még csak nem ls Ionizálja kör­nyezetét. 1931-ben figyeltek fel erre, mert az egy fajta anyagból kibocsájtott elekt­ronok energiája különböző volt. Kel­lett tehát még valamilyen részecskének léteznie, amely „energiát lop", s amely az elektrónokkal egyidejűleg az atommag­ból ktbocsájtódik. Létezését úgy bizonyí­tották be, mint a csillagászok. Anton Mr­kos mesélte nekem egyszer, hogyan fede­zett fel egy csillagot. Figyelt minden megmozdulást az égbolton, s látta, hogy némely csillag valamilyen tömeg hatásá­ra különösen mozog. Ezt a tömeget azon­ban nem látta. De, ha a hatása itt van, akkor a tömegnek is itt kell valahol len­nie. Az ismert csillagok mozgási rendel­lenességeiből pontosan kiszámította, mikor és hol válik láthatóvá az eddig ismeretlen üstökös, s milyen a pályája. Az előre ki­számított napon csak kiment a csillagvizs­gáló elé, szabad szemmel felnézett az ég­boltra és a feltételezett helyen meglátta az üstököst, amelynek megjelenését kiszá­mította. Róla is nevezték el azután ... De hogy visszatérjünk az atomhoz. A debre­ceni Szalag professzor a neutrínó létezé­sét szintén közvetett hatásával bizonyítja. A kísérletet így magyarázza Tölgyessy docens: ha egy csónakról egy ember a vízbe ugrik, a csónak bizonyos irányban elmozdul, ha pedig a csónakról ugyan­akkor emberünkön kívül egy másik, lát­hatatlan ember ls kiugrik, akkor a csónak mozgása másféle lesz. Ez a láthatatlan ember a neutrínó, amely hatásában jelent­kezik csak. Ma már tudjuk róla azt is, hogy 10 3 0 (tíz a harmincadikon) fényév­nyi vastag tömegen is képes áthatolni. Földünkre sok esik belőle a világűrből és a Földön úgy áthatol, mintha semmi sem állna útjában. Érdekességek az újdonságok közül Az atomtudóst — nagv türelmű ember — még néhány Időszerű, kérdés időtarta­mára elvonjuk munkájától. Min dolgozik most? — Radioaktív kripton-gázzal kísérlete­zünk. Ez az — mutat egy átlátszó, üres­nek tűnő üvegfiolát. — A vizsgált anyag­ba mechanikus úton, tehát az anyag szer­kezetébe ágyazva, kripton atomokat he­lyezünk el. Természetesen pontos, megha­tározott mennyiséget. Ha megsérül az anyag felülete, csökken a benne levő krip­ton atomok száma is. Ezt az érzékeny sugárzásmérő pontosan kimutatja. így ki­tűnő mérőeszközhöz juthat a műszeripar, mert a radioaktív módszerrel olyan cse­kély kopásokat is pontosan mérhetünk, amilyeneket semmilyen más műszer nem mutat kl. A mai technikában ennek nagy jelentősége van. — Az analitikai vegytanban a legkülön­félébb anyagok mennyiségének mérésére dolgozunk ki módszereket. Ogy tűnhetne, hogy a korszerű eszközök minden kétsé­get kizáróan képesek megállapítani akár­milyen elem vagy vegyület jelenlétét. Ez igaz, de csak aránylag nagy mennyisé­gek kutatásánál. A polarográf például igen pontos, de sugár-analltikal módszer­rel ott is találunk szennyeződést, ahol minden más módszer már nem mutat ki semmit. A Szovjetunióban olyan kísérlete­ket végeztem, amelyek során minden esz­közzel szupertisztának minősített tranzisz­torban még 46 szennyeződést fedeztem fel. A mai technikában a valóban szuper­tiszta félvezetők nélkül nem jutnánk messzire. Hát... ilyesmiken dolgozom most... Az atomtudős meggyőzte a „hitetlen Tamást", hogy a XX. század emberétől a számára túl magasan szárnyaló tudomány nem követel feltétel nélküli vakhitet, hi­szen e tudomány eredményei kézzel­fogható dolgokban — atomerőművek, mé­rőműszerek, vagy szupertiszta tranziszto­rok formájában — öltenek alakot. Nap­jaink embere nem hisz a tudósoknak, hanem csodálja őket. Annál Inkább, mi­nél közelebbről megismeri munkájuk bo­nyolultságát ... Valamit azonban mégis kénytelen voltam csupán elhinni a tudós­nak. Búcsúzáskor ugyanis megkérdeztem: — Nem haragszik, hogy naiv kérdé­seimmel Ily sokáig feltartottam? Nem! — válaszolta az atomtudós. És én elhittem neki. VILCSEK GÉZA Gőgh Simon lánya, Nemeth lánosné, a helyi nemzeti bizott­ság képviselője. volt a terror, még a negyvenes években, a háború alatt is meg­jelentek a falu utcáin a röp­lapok, a falragaszok. Teljesen nem tudták elnémítani a pár­tot. Simon 1938—1944 között többet volt a katonaságnál, mint odahaza. De a párt utasí­tásai továbbra is eljutottak az elvtársakhoz. A lánc nem sza­kadt meg. Felesége állt a he­lyére. Sejtették ezt a csend­őrök is, de nem volt bizonyíté­kuk ellene. Gyakran jártak Gőghékhez. Hetente kétszer ís bejöttek. Kérdezgették a lányo­kat, bekukkantottak a szobába, körülnéztek az udvaron. Nem tudták, hogy esténként Ismeret­len egyének surrannak be a kis házba és hajnalban újból el­tűnnek a Vág menti füzesek­ben ... — Állandó rettegésben él­tünk, nagyon vártuk a Vörös Hadsereget. Aztán jött a hír: megszállták az országot a né­metek. Október 17-én esős, ked­di napon két csendőr jött édes­apámért. A következő héten csütörtökön délután édesanyá­mat is elvitték a nyilasok ... A faluból több mint negy­** ven egyént, kommunistá­kat és antifasisztákat hurcol­tak el a fasiszták. Dél-Komá­romban, a monostori erődben vártak további sorsukra. Gőgh Simon lányai — Gizella, Júlia — egyedül maradtak. Remény­kedtek, nem mutatták a félel­met, ezt a gyönyört ők még sohsem szerezték meg ellensé­geiknek. Gizellának egy légi­támadás alkalmával sikerült bejutnia a monostori erődbe. Találkozott a szüleivel. Ekkor látta őket utoljára. Ezerkllencszáznegyvenöt niá- . Jus végén megkapták a hivata­los értesítést: GŐgh Simont és feleségét kivégezték a fasisz­ták. — Máig sem tudom, hogy mi­kén tudtuk elviselni ezt a fáj­dalmat ... Mező elvtárs azt Ir­ta egyik levelében: „Lánykák, a ti lakodalmatok már a sza­bad világban lesz ..." Mindket­tőnknek már régebbről volt ud­varlónk ... Június 15-én tartották a szo­morú kettős esküvőt. Nézeget­tem a két Ifjú pár esküvői fényképét. — Júlia, a húgom negyven­nyolcban meghalt, egy kislánya maradt. Nekem két nagy lá­nyom van. Edit az idén érett­ségizik a Nagymegyeri Mező­gazdasági Technikumban. Mag­di másodikos, Ögyallára jár. A három unoka sohsem ejt­hette ki a szót: nagyapám. Az asztalon halomnyi fény­kép. Egy, különösen értékes. Ezerkllencszázharmlnckilenc­ben készült a gútai kommunis­ták és antifasiszták egy cso­portja látható rajta. Az elsó sorban középen Gőgh Simon és felesége. Legtöbbjüket kivé­gezték a fasiszták. L átogatásom fájó emléke­ket kavart fel. Visszafelé menet megálltam a hídon. Ogy éreztem magam mint a gyer­mek, aki csak akkor döbben rá, hogy elfeledte megtanulni a leckét, mikor már kérdezik. Eszembe jutott egy fájó mu­lasztás. Az iskolában tanítják a píjrt harcának történtét. De Gútán kívül vajon hány falu van még az országban, ahol az Ifjú nemzedék nem olvas­hatja emléktáblán a kommunis­ta hősök nevét. A dicső máju­sok, a párt harca nem legenda volt. Emléke nem kophat el a hatvanévesekkel... Ez jutott eszembe a gútal hí­don. CSETŐ JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents