Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-29 / 117. szám, péntek

A HÉTKÖZNAPI FASIZMUSRÓL BESZÉLGETÉS MIHAIL ROMM FILMRENDEZŐVEL Mihail Romm szovjet filmrendező legújabb alkotása a Hétköznapi fasizmus. Beszélgetésünk során erről a filmről, fogadtatásáról s külföldi visszhangjáról kérdeztük a neves filmrendezőt. • Ogy vélem, hogy az életmüvét irányító alapvető alkotót szándék szempontjából a étköznapi fasizmus" talán eddigi legsikerültebb műveI — Hogy az-e, vagy sem, a kritikusoknak kell eldönteniük. De ha mégis az, csak azért lehetett azzá, mert a film készítése közben filozófiai elképzeléseim, pszichológiai érdeklődéssel párosultak. A „Hétköznapi fasizmus" pszichológiai tanulmány, amely az apró tények, a meglesett és összekombinált részletek, valamint a lényeges dolgok tucatjából kívánja kifejezni: hogyan és miért lehetett úr a lelkeken és a tömegeken a fasizmus. Ahhoz, hogy mindennek igazi mozgatórugója a nemcsak a külső körülményekben, de az emberekben is 'élő hajtóerők felszínre kerülhessenek, kifejezhetővé legyenek, fel kellett adnunk a történelmi sorrend igényét: érzelmi, hangulati, gondolati kontrasztok sorozatát kellett megteremtenünk, amelyek végül is összeállítva kifejezték, megmutatták a keresett lényeget. Ez a módszer maximális mértékben megnehezítette a film előállítását. Filmünket ugyanis kizárólag eredeti dokumentumokra építettük. Mint ahogy a fasizmusról szóló részletek tisztán dokumentumszerüek, ugyanúgy tisztán dokumentumszerűek a háború utáni élethez felvett jelenetek is. Ezzel sikerült elérnünk, hogy a film bizonyos pontjain a hitleri világ tényei a Hitler utáni világ tényeivel vitáznak. • Az ön filmje dokumentumfilm, mégis, amikor az előadás végén felálltam, olyan érzés motoszkált bennem, hogy egy játékfilmet láttam. Megtudná-e magyarázni, hogy miért? — Én a „Hétköznapi fasizmus"-t játékfilmnek tekintem, hiteles dokumentumokra épülő Játékfilmnek. A rendelkezésemre álló dokumentumokat ugyanis a játékfilmek koncepciója szerint állítottam össze, vagyis a hangsúlyozott, esetleg felnagyított apró epizódok mind a történés vonalát erősítik, indokolják, vagy magyarázzák. Azért alkalmaztam már az első perctől ezt a módszert, mert mindig az a tény lebegett a szemem előtt, hogy a ma élő emberiségnek már kereken 50 százatéka egyáltalán nem ismer), nem élte át a fasizmust, ezeknek tehát a rendszer minden apró, vagy nagy részletét különkülön be kell mutatnunk, különben hamis képet kapnak, és esetleg tápot biztosítunk hamis illúziók felkeltésére. • Miért kellett a „Hétköznapi fasizmus" eseménysorozatát messze túlvezetni a náci Németország bukásán? — Mert a hétköznapi fasizmus a mi hétköznapjainkat is TÖRÖK ELEMÉR: Olyan vagy nékem Olyan vagy nékem, mint illata a rétnek, mely magához csalja a zümmögő méhet, növénynek a nedve, fának az árnyéka, hol fáradtan oly jó megpihenni néha, nyári ég felhője, mely mikor szétoszlik: növény, állat, ember napsugárban mosdik, olyan, mint a galamb, szelíd turbékoló, máskor rőzse lángja, pattogva lobogó, így ha jól ítélek, azt találom benned, ami az emberbe életet csepegtet, s megőrzi szelleme virág-tisztaságát, mint csillag az éjben örök ragyogását. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szervezeteinek és helyi csoportjainak sokoldalú, változatos tevékenységükkel oda kellene hatniuk, hogy a klubokban, érdekkörökben a tanulóifjúság, a fiatal gyári és mezőgazdasági dolgozók közüi minél többen művelődjenek, sportoljanak, szórakozzanak. Elmésen — a fiatalok kora, egyéni érdeklődése stb. figyelembevételével — kellene munkájuk megfelelő módozatait alkalmazniuk. (A CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének téziseiből) Nem ez az igazi • • • MIHAIL ROMM (Bojár Sándor felvétele) fenyegetheti. A fenyegetés nemcsak a revansisták, vagy a neofasiszták oldaláról, tehát a nyíltan kiállók táborából jön. Bizonyos körülmények, amelyeket igyekszem részletesen bemutatni filmemben, kedveznek a fasiszta diktatúrák születésének — és ezekre is fel kell hívni az emberek, különösen pedig a fiatalok figyelmét. • Hogyan jogadta filmjét a külföldi közönség? — Csak a német és a francia bemutatón vettem részt, és most a budapestin. Ogy tűnt a film második részére a magyar közönség némileg elfáradt. Ez gondot okoz nekem. Csehszlovák barátaim megkértek, hogyha lehet a 130 perces filmet mintegy 15 perccel rövidítsem meg. Megtettem. Azt hiszem ezt a 15 percet ezentúl minden külföldi bemutató előtt ki kell majd vennem. • Gondolom a „Hétköznapi fasizmus"-nak bizonyos körökben egyáltalán nem örülnek. — Nyilván akadnak, akiknek nem tetszik, de meg kell mondanom, hogy mindenütt, még Nyugat-Berlinben is, és mint hallottam az NSZK területén Münchenben és Frankfurtban is nagy elismeréssel fogadták. Ennek ellenére a szakmai vetítések után a nyugatnémet forgalmazó még nem merte a bonni cenzúra elé bocsátani. Meggyőződésem azonban, hogy végül a „Hétköznapi fasizmus"-t bemutatják majd az NSZK-ban is. • Ön új dokumentumfilm stílust teremtett ezzel a filmmel. Kívánja-e ezt a stílust a jövőben is folytatni, vagy visszatér az „igazi" játékfilmek rendezéséhez! — Megszerettem ezt a dokumentumfilm formát. De játékfilm-tervem is van. Ha dokumentumfilmet készítek legközelebb, akkor az a szovjet ifjúság életéről szól majd. Rejtett kamerás, interjú-film lesz, sokszor fényképekkel illusztrálva, tele negatív és pozitív példákkal. Csak egy aggaszt. Nálunk nagyon nehéz becsalogatni a fiatalokat a moziba, ha valami „problémás" filmet adnak. Vajon a szovjet ifjúságról készített Romm-filmet nem tekintik-e majd ilyen alkotásnak? Igaz, a „Hétköznapi fasizmus"-t nem tekintették olyannak. • És mikor kezd hozzá? — A terveimmel kapcsolatban babonás lettem. Nem nyilatkozom. Korábban már sokat nyilatkoztam, s annyiféle tervről, végül aztán alig-alig tudtam valamit megvalósítani belőlük. Maradjunk annyiban: majd meglátjuk — majd meglátjuk. FENYVES GYÖRGY A bratislavai fiatalok tízezreinek két központi klubja van — az Astória és a főiskolások V-klubja. Látogassunk közéjük! AZ ASTÓRIA Vasárnap délután. A valamikori Astória-kávéház nagy, lefüggönyzött ablakai mögött csak egy reflektor vörös fénysávja világítja meg a zsúfolt táncparkettet. Amikor a zenekar dobosa szünetet jelez, hatan ülünk le az ifjúsági klub egyik asztalához. Megtudom, hogy e héten ez már a negyedik tánccal egybekötött klubdélután. Nehezen szövődik a beszélgetés fonala, a fiúk bizalmatlanok. Laci, a harmadéves esztergályostanonc töri meg a csendet. — Általában csak a teadélutánoknak, vagy a tánccal egybekötött műsoroknak van közönségsikerük. Más jellegű rendezvényeken — és ez már többször is előfordult — csupán hét-nyolcan jöttünk össze. A legutóbb ebbe a százhúsz embert befogadó klubhelyiségbe talán csak kilencen jöttUnk el az Eva Kristinová fellépésével megrendezett költészeti estre. — Te itt voltál? — Nem ... A tévét néztem otthon — teszi hozzá gyorsan. — Szabad foglalkozáskor kevés a társasjátékunk — szól közbe egy Inkább lánynak illő frizurát viselő szőke kamasz. — A legkellemetlenebb, hogy szinte állandóan felügyelet alatt vagyunk, akárcsak egy kolostorban, — veti közbe valamelyikük. — Klubvezetőségi önkormányzatotok van? — kérdem. — A plakátokon hirdetett műsort a ti ötleteitek alapján állítják össze? Kisvártatva jön csak a válasz. — Önkormányzat? Az bizony nincs. Csak úgy járunk ide ... És a műsor? Minek? Legyen naponta jó zene, és mi ezzel ls megelégszünk! Kérdően nézek végig a többieken. Egyiküknek sincs ellenvetése ... Ojból kigyullad a vörös fény, és megszólalnak a Tajfunegyüttes gitárjai. Asztaltársaim táncolni mennek. A megkezdett beszélgetést a büfében kávé mellett (szeszes italt nem szolgálnak fel) V. Stanüekkel, a klub igazgatójával folytatom: — Nehéz ezekkel a fiatalokkal. Szinte művészet a táncon kívül olyan műsort, vagy foglalkozást összeállítani számukra, amelyre eljönnének és szórakoznának is. Az irodalom, a képzőművészet, de még a fényképezés vagy a motorossport sem érdekli őket. Lelkesedésük, Körülbelül egy éve kezdte meg tevékenységét a bratislavai fiatalok központi klubja, az Astória, mely a maga nemében egyedülálló hazánkban. Annál inkább kár, hogy a klub vezetősége és a látogatók között nincs meg a kellő kapcsolat és baráti viszony. Az a benyomásom, hogy a klub irányítói nem tudják megnyerni a fiatalok bizalmát. Tudvalevő, ha a fiatalok rendszerint lelkesednek vezetőjükért, példaképüket látják benne, szívesen tesznek meg annak kedvéért olyat is, aminek hasznosságát talán csak évek múltán tudatosítják. Az Astória-beli fiúk és lányok sajnos tehernek tartják az előre meghatározott, pontos programot. Ugyanakkor ők maguk vajmi keveset tesznek annak érdekében, hogy önkormányzattal legalább részben maguk irányítsák klubjukat... A V-KLUB Májusban lesz egy éve, hogy a bratislavai Művészetek Házának földszinti helyiségeiben megnyitották a főiskolások EGY KIS ROMANTIKA — Hetente három-négyszer járok ide a klubba — mondja a rimaszombati, aki magyarul is tud. — Ingyen van, és társaságban vagyok, nem pedig az internátus szobájának négy fala között. — Ingyen van, de nem mindig — szól mosolyogva a másik. — Ha szombat este, vagy vasárnap táncolni akarsz, —» fizetned kell! Igaz, csak néhány koronát... Kár, hogy csupán két érdekkör, a bridzs és az irodalmi kör működik. Pillanatnyilag a klub tevéi kenységét az úgynevezett klubtanács irányítja. Ezen a néhány fiatalon kívül a klubban senki sem dolgozik, csupán passzívan élvezik a tanács által összeállított műsorokat. AKIK A „MAGÁNYT" SZERETIK klubját. Nagyon kellett már ez a klub! Hiszen az egyes diákotthonokban rendezett szombat esti mulatságokon vagy vasárnapi teadélutánokon kívül a város több ezer egyetemistájának nem volt hol összejönnie. Kedd este keresem fel a klubot. A kényelmes, párnázott fotelek nagy része foglalt. A zenét ezúttal egy zenegép és egy magnó szolgáltatja: Bobby Solo, E. Priestley, K. Gott, Cliff Richard stb. számai. A látogatók sört vagy kávét fogyasztva beszélgetnek, sakkoznak, esetleg társasjátékokkal szórakoznak. A sűrű cigarettafüstöt vágni lehetne. — Nincs vizsgaidőszak, naponta tele van a klub — mondja mosolyogva Šfavlk Anton A LÁNYOK FÉRFIAS SZÚRAKOZÁSA akárcsak a szalmaláng, fellobban és kialszik. A fiúk panaszait mesélem az Igazgatónak. — önkormányzat? — mondja legyintve. — Számtalanszor mondtam már nekik, hogy válasszanak soraikból vezetőséget. A felügyeletre pedig, sajnos, szükség van. Amíg nem volt, leszerelték az ajtókilincseket, a villanykapcsolókat, vagy éppenséggel a mosdót törték össze. (Németh J. felv.) Igazgató. — Májusban viszont alig lesz itt valaki. — A vizsgák közötti időszakban általában mindig ennyien gyűlnek össze. Ha pedig tánclehetőség van, akkor a gombostűt is nehéz lenne leejteni... Egy bratislavai, illetve rimaszombati gépészmérnök-jelölt és egy harmadéves orvostanhallgató ül egy asztalnál. Betársulok negyediknek. Hiányzik például a motoros-, a fényképészeti vagy egy vitakör. A színjátszó csoport is több mint öt hónapig készült első bemutatójára: egy összeállításra a jelenkori néger költészetből. — Az is előnyére válna a klubnak, ha kapcsolatot teremtene több hazai és külföldi diákkörrel. Hasznos lenne a tapasztalatcsere. Kiváltképpen olyanokkal, akik már régebben és eredményesen működnek — Jegyzik meg. Igazuk van. Mennyi csereakció és közös rendezvény lehetőségét rejti magában néhány ifjúsági kör önzetlen együttműködése. Kilenc óra tájt, amikor Priestley vagy Bobby Solo már ki tudja hányadszor énekli ugyanazt a felvételt, a klubban egyre kevesebben maradnak. Fél Hz van, amikor majdnem utolsónak én is elhagyom a termet... • • • Ifjúságunk szervezése, tevékenységének irányítása a CSISZ elsőrendű feladata. Vajon mennyire törődik az ifjúsági szervezet városi vezetősége a bratislavai fiatalok imént meglátogatott két klubjának tevékenységével? Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy bizony vajmi keveset —, kiváltképpen az Astóriával. — Hiszen fizetett alkalmazottak a vezetők, Mi nem nagyon törődünk hát velük — kaptuk a választ a CSISZ bratislavai, Malinovský utcai városi bizottságán. Országszerte egyre több ifjúsági és főiskolai klub alakul. Jó lenne azonban, ha ezek működését nem csupán néhány áldozatkész vezetőségi tag irányítaná, hanem a CSISZ és az érdekeltek mindannyian, egyenlően részt vállalnának a munkából, mert a klubok tevékenysége még távolról sem az igazi... MIKLÚSI PÉTER