Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1966-04-28 / 116. szám, csütörtök
A mikor az a robbanás volt, nem tudtam elindulni és megnézni, hol történt. A dokkban dolgoztam akkoriban, és a lábamra esett egy láda. Mankón jártam két hétig. Mrs. Bowmannél laktam akkor, a parti negyedben. Jó lélek volt, csak egy kicsit anyagias. De nem lehetett hibáztatni: a férje otthagyta, és hogy valahogy kijöjjön, hetente többször takarítani járt. A robbanás olyan, mint a tűz: az ember nem tudja megítélni, milyen távolságra van. De robbanás volt. A konyhában voltunk Mrs. Bowman meg én, megcsörrent a porcelán, és por hullott a lámpaburáról. Sally Bowman kint a hadianyaggyárban dolgozott, és bár Mrs. Bowman egy szót se szólt, látszott rajta, hogy érzi: ott robFRANK SARGESON*: Felemelték bant valami. Az emberek persze vitatkoztak az utcán, és hamar elért bennünket a hír. Kint a hadianyaggyárban robbant valami. A segédmunkások közül néhányat cafatokra tépett a robbanás. Mrs. Bowman összeomlott. Meghalt, mondta, tudom, hogy meghalt. Mitévők legyünk? Atsántikáltam mankómon a szomszédba, és megkértem őket, tudják meg, mi lett Sallyvel, fütyüljenek át, én meg majd elmondom Mrs. Bowmannek. Visszamentem, és Mrs Bowmant szörnyű állapotban találtam. Ebédfőzés közben érte a robbanás, és ott ült, feje a krumplihéjak között. A haja szétbomlott, borzalmasan nézett ki. De nem sirt, és az ember szinte kívánta, hogy bár inkább sírna. — Meghalt, — mondta —, tudom, hogy meghalt. — Nem halt meg — mondtam én. — Tudom, hogy meghalt. — Marhaság — mondtam —, nem halt meg. — Ő, Istenem — mondta —, miért is kényszerítettem abba a gyárba? — Lefogadom, hogy megúszta. — Ö volt a mindenem. És most meghalt. — Ha nem vigyáz, még elhiszi — mondtam én. Kár volt a szóért. Megkérdeztem tőle, áthívJam-e az egyik szomszédot, de nem akarta. Senkit sem akarok látni, soha — mondta. — Csak őérte éltem, és most meghalt. Jó lány volt — mondta —, jó volt az anyjához. — Persze — mondtam —, persze, hogy jó volt. És jó is marad. — Dehogy marad. Meghalt. M it tegyek? A legszörnyűbb az volt, hogy nekem is volt egy sanda érzésem, hogy Sally felrobbant. Tizenhét éves alig múlt, és aranyos gyerek volt... Mrs. Bowman meg akárha özvegy lett volna. Kemény dolog volt ez. Akkor elkezdett imádkozni. — Jézus, Uramisten — mondta —, add vissza a lányomat. Te tudod, hogy ő a mindenem. Kérlek, kérlek, Jézus Krisztus. Mindenható, add vissza a lányomat. Kérlek, Jézus, csak most az egyszer. Drága Jézus, tudom, hogy vétkeztem. Nem lett volna szabad abba a gyárba kényszerítenem. A pénz miatt tettem. Muszájból tettem, tudod jól, hogy úgy volt. Édes Jézus, ha most az egyszer visszaadod a lányomat, soha többé semmi rosszat nem teszek az életben. ígérem, soha többé. Isten engem úgy segédljen. Ezt hajtogatta. Borzasztóan hangzik az ilyen imádság. Jómagam istentagadó vagyok, és Mrs. Bowman se állt valami rózsásan templombajárás dolgában. Az ember nem hitte volna, hogy akár egy szikrányi vallás rejtőzik benne. Mégis fújta. Es én majd meghaltam, annyira kínos volt az egész. Aztán hazahozták Sallyt autón, méghozzá li* Újzélandi (rá muzinon. A fickó, aki hazahozta, éppen golfozásból jött haza, és fölvette Sallyt. Ki kellett segí tenie a lányt a kocsiból, meg föl a lépcsőn, olyan volt, akár a kocsonya. Kalapja félreborult, és szegény egyfolytában zokogott. A szomszédok körülsereglették, de megmondtam nekik, tűnjenek el, és jöjjenek vissza később. M rs. Bowman persze beleheccelte magát' a gondolatba, hogy Sallyt cafatokra tépte a robbanás, úgyhogy mikor Sally belépett, az anyja hisztériába esett, és tovább hajtogatta a magáét, hogy Sally a halálból jött vissza. Kénytelen voltam rászólni, hagyja már abba a hisztéi'iázást, és vidámkodó sürgés-forgással teát tettem fel. Sallynek a hajszála se görbült, de néhányan a lányok közül otthagyták a fogukat, úgyhogy Sallyt alaposan feldúlta a dolog. A hátára paskoltam, hogy bebizonyítsam az anyjának, nem kísértet sétált be az ajtón. Mrs. Brovvman sírvafakadt, és látszott rajta, hogy jobban van. Csak ültek ott mind a ketten, és sírtak, míg el nem készült a tea. — Nem hiszek a szememnek — szólt Mrs. Bowman —, azt hittem, már nem is élsz. — Pedig élek — mondta Sally. — Azt hittem, meghaltál. — Én is azt hittem. Ott van Peg Watson, meghalt. — Rémes — mondta Mrs. Bowman. — És Marge Andrews, ő is meghalt. — Szegény Mrs. Andrews. — Mama, szörnyű volt. Mintha valamit széthasítottak volna. Valami óriást. Egy szél tépett bele az emberbe. És aztán fura szagot lehetett érezni. — A fő, hogy nem haltál meg. Megmaradtál. — A földhöz vágott az a szél. Azt hittem, meghaltam. — Megmaradtál. — Tudom. De Peg meg Marge? — Szegény Mrs. Andrews — mondta Mrs. Bowman. És hirtelen veszekedni kezdett velem, hogy sok cukrot tettem a teájába. — Azt hittem, sose iszom több teát — mondta Sally —, amikor az a szél földhöz vágott, azt hittem, sose. — Töltsek még eggyel? — kérdeztem. — Mr. Doran — szólt hozzám Mrs. Bowman —, ugyan mennyi teát tett a kannába? — Erősre csináltam — mondtam. — Gondoltam, jól fog esni. — Akárki azt hinné, milliomosok vagyunk — mondta Mrs. Bowman. Sally kijelentette, hogy soha többé nem teszi be a lábát a hadianyaggyárba. — Miért? — kérdezte Mrs. Bowman. Látszott, hogy sokkal jobban van, és a hangja is éles volt. — Nem megyek oda többet. Téged nem vágott földhöz az a szél, nem tudod, mi az. — Én sok mindent elviseltem az életemben. Sok mindent. a fizetését — Tudom, mama. De nem vágott földhöz az a szél. — Balesetek mindig is történnek. — Tudom. De Peg és Marge? — Igen, rémes. Szegény Mrs. Andrews. És Marge még nálad is jobban keresett, ugye? — Akárhogy is, vedd tudomásul, én oda többet nem megyek. — Igazán, kisasszony? — mondta Mrs. Bowman. — Szóval íigy beszélsz. Velem. Oda többet nem megyek. Megmondanád, honnan kaparjuk elő a pénzt, ha nem mész vissza? Persze. Inkább padlót sikáljon az anyád, azt igen ... — Figyelj ide, mama! — mondta Sally. — Figyelj ide... K imentem a szobából. Átmentem a szomszédba, ott beszélgettünk, ős áthallatszott Sally meg az anyja civakodása. Sally persze nem maradt el sokáig a gyárból. És felemelték a fizetését. HERNÁDI MIKLÓS fordítása l!IIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIH!llllllt!ll!lillllllllltl!llillllllllllHIIIIIIIIIHIIIH Ezüst menyasszony és Spanyol románc KVETÁ GANDLOVÁ ÜJ ALKOTASAI A NAPOKBAN NYÍLT MEG a Majerník Képtárban Kveta Gandlová vonzóan színes tárlata. A festőnő V. Nowák, Fulla, Hoffstädter és Zelibský tanítványa volt s 1954-ben már diplommunkájával első díjat nyert. Azóta is tevékenyen működik a díszítőművészet terén. Ennek az egyre növekvő jelentőségű művészeti ágnak az a küldetése, hogy az építészeti alkotások józan szigorát s olykor egyhangú egyszerűségét színnel s melegséggel gazdagítsa, a széles tömegekre való közvetlen hatásával fejlessze a szépérzéket s a mindennapokba derűt vigyen. Gandlová komoly és lelkes kísérletező, nemcsak technikai s formai vonatkozásban, ezenkívül mélyebben járó problémák is foglalkoztatják. Az üj fogalmazású és rendeltetésű épületeket újhangú s új anyagokból alakított művekkel akarja ékesíteni. Ezeknek a kereséseknek érlelődő eredményeit, dekoratív munkáit, tervezetét ismerteti meg közönségünkkel. Gandlová választókos ízlésű, érzelmi hatású kolorizmusa vonja magára mindenekelőtt a figyelmet. 1965-ből való logikus, konstruktív felépítésű elvonatkoztatott formákat mutató munkái vegyes technikával és enkausztikval (viasz alkalmazásával) készültek. Sokszor márványmozaikként vagy domborműszerűen hatnak a plasztikus viaszos felületek. Képei a gazdag struktúrával élénk, változatos s valóban díszítő jellegűek, amit a címek is jeleznek. A „Kék és Zöld abIakok"-on a színek megkapó erejével villannak fel a sejtelmes formák. Alakos, kamaraszerű kompozícióin a formák erősen absztraháltak. A témák a múlt mítoszába, történetébe nyúlnak vissza s jelképekben beszélnek a fekete, az arany és a kékek szuggesztív ellentétében Krőzoszról, Kleopatra merev fenségéről és Orfeuszról. A „Spanyol románc", az „Ezüst menyasszony" dinamikus elemekben bővelkedik. „A bánat" gyászos komorságát a strukturális megoldás dramatizálja. A Rusztikus motívum kavargó színei és szétbontott formái falust fiatalokat idéznek. Az 1966-os műveken lazul a szerkezet szigorú váza s a tompaszínű háttérből most felszabadult lendülettel emelkednek ki a Fáraó fejek és az Öreg ember. Az enkausztikus technikájú Mikrokozmoszon bűvöskék alapból domborodnak elő a narancsszínű burokban kavargó, mozgó, a fejlődés törvényeit követő elemek. GANDLOVÁ LEGÚJABB MEGOLDÁSAIRÓL a maratott üvegablakok dúsfantáziájú tervei s a textilanyagokból, fonalakból leleményességgel és művészi ihlettel komponált Art Protis tervek adnak számot. •ÁRKÁNY JENÖNÉ FIX — mindenkinek! A FIX: univerzális! A FIX egyformán jól ir és rajzol papirosra, valamint bármilyen felületű anyagra. A FIX kiválóan használható az iskolákban és érdekkörökben a képzőművészeti nevelésnél, valamint minden tárgy és csomag számozásánál és megjelölésénél! A FIX kapható darabonként és hatszínű összeállításban. A FIX-et bemutatják a Školní a kancelárske potreby szaküzleteiben ÜF-209 Ŕédde £e a SWIJSt SAZKA — ŠPORTKA nyereségből nyaraljon a tengerparton t ÚF-002 NEM ÉRI VÁRATLANUL, HA VENDÉGEK ÉRKEZNEK. HAROM-NÉGY KANAL SZÁRÍTOTT TEJESKÁVÉ. POR FELOLDÁSÁVAL MAR A MEGTERÍTETT ASZTALON ELKÉSZÍTHETI AZ ÍZLETES UZSONNÁT. PRÓBÁLJA KII 1966. IV. 2«.
