Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-21 / 109. szám, csütörtök

Lenin szellemében IRTA: SZÁNTÓ LÁSZLÓ AKADÉMIKUS S Z ÜL ő K, NE VELŐK F Ó R U M A A tanulásról „A marxizmus elméletének ellenállhatatlan vonzóereje, amely magához húzza minden ország szocialistáit, éppen abban van, hogy benne egyesül a szigorú és maximális tudományosság (amely a társadalomról szóló tudomány utolsó szava) a forradalmisággal, éspedig nem véletlenül, nemcsak azért, mert a tanítás megalapítója saját személyében egyesítette a tudós és forradalmár tulajdonságait, hanem azért, mert az magában az elméletben van elválaszthatatlanul egyesítve. Valóban, az elmélet feladatául, a tudomány céljául Itt egyenesen van kitűzve az elnyomott osztály megsegítése a valóságban folyó gazdasági harcában." L

enin ezzel a meggyőződéssel, a marxizmus tudományos elmélete és gyakorlata ilyen dialektikus egységének megértésével lépett a munkásosztály és az egész emberiség történetébe. A történelem csakhamar megmutatta, hogy sem a revizionisták, sem pedig a dogmatikusok nem értették meg a marxizmusnak ezt a döntő jelentőségű elvét. A marxizmus • társadalmi élet és a munkásosztály létének, tapasztalatának alapján áll. A revizionisták ignorálták ezt az alapot, az osztályharc tapasztalatait, s azt gondolták, a marxista ideológusok feladata abban merül ki, hogy logikailag általánosítják és fejlesztik tovább a marxista elmélet általános igazságait. Ennek következménye az lett, hogy a revizionisták mindinkább a burzsoázia ideológiájának hatása alá kerültek, s a gyakorlatban a burzsoá pártok valamelyikének függvényeivé lettek. A dogma, tikusok viszont az elméletet ignorálták, s a marxizmus tudományos Jellegét a munkásosztály „ösztönével" vagy a funkcionáriusok „rutinjával" akarták pótolni. Lenin szakadatlanul küzdött mindkét torzítás ellen. Véglegesen, vagyis úgy, hogy nekünk már semmi gondunk ne legyen, sajnos, nem küzdhette le. A marxizmus a kapitalista társadalom megdöntésének és az új, a szocialista társadalom felépítésének tudományos ismeretek alapján való megvalósítása nagyon bonyolult és alkotó feladat. És éppen ez lehetővé teszi az ilyen ingadozások és hibák újraelkövetését, a marxizmus—leninizmus nagymértékű újbóli eltudcxmánytalanltását. A CSKP XII. kongresszusa megállapította, hogy politikánk és gazdasági életünk vezetése nem mindig volt tudományosan megalapozott. A politikában ez a hiányosság érthető és megbocsátható, mivel politikai tudományunk még nincs. Kevésbé érthető és bocsátható meg azonban az a tény, hogy gazdasági életünk is sokáig tudományos megalapozottság nélkül fejlődött, s csak az utóbbi években kap fokozatosan tudományos indokolást. De a szocializmus gazdasági gyakorlatát, a szocializmusban lejátszódó gazdasági folyamatokat, azoknak egyes összetevőit és ezek belső kapcsolatait és törvényszerűségeit feltáró, vagyis a szocialista gazdaság lényegét ismertető tudományunk is még csak most van kiaJaikulóban. Miért ez a lemaradás? E

lőször is azért, mert a valós, a valóságot megfelelően tükröző gazdasági elmélet kialakításához elengedhetetlenül szükséges a szocialista gazdaság fényeinek az ismerete. A feladathoz hozzá sem lehet fogni, ha nem ismerjük a gazdaság részleteit. Ezek viszont a szocialista gazdaság tudósai és közgazdászai hibáján kívül sokáig nem voltak számukra hozzáférhetők. Az elmélet és gyakorlat elszakadásának társadalmi méretű és jelentőségű hibája Volt ez, amelyet az elmélet lebecsülése váltott ki. A lemaradás, valamint az elmélet és gyakorlat elszakadásának másik oka: sokan azt hitték, a marxizmus-leninizmus klasszikusainak az a tanl, tása, hogy a termelőeszközök | köztulajdonba vétele, a kizsákmányolás megszüntetése egy( magában lehetővé teszi a társadalom számára, hogy tudományos tudattal Irányítsa sorsát. A szocialista termelési viszonyokat rendkívül leegysze) rűsltvs, vulgáris, materialista módon értelmeztük: minden a miénk, magunknak termelünk, azonos az érdekünk és azonos a kötelességünk. Anélkül, hogy ezt tudományosan bebizonyították volna, a gyakorlatban ls azt az elképzelést éltették a népben, hogy életünk és sorsunk tudatos, s a tudományos Irányítás problémáját a termelőeszközök társadalmivá tételével lényegében már megoldottuk. A vezetőkben és vezetettekben a Szovjetunió gazdasági és katonai sikereinek hatására az a bit élt, ha átvesszük azokat a módszereket, amelyekkel a Szovjetunió ezeket a nagy sikereket elérte, s minél következetesebben alkalmazzuk a mi viszonyainkra, ezzel egyidejűleg átvesszük fejlődésünk problémáinak tudományos megoldását is. Szóval a másolást tudományos megoldásnak vettük, s tényleg azt hittük, hogy gazdaságunkat ezzel tudományosan fejlesztjük. Ez a magatartás lényegében megismétlése volt egyes korábbi időkben élt marxisták helytelen nézeteinek. így például Rosa Luxemburg azt hitte: a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele olyan egyszerű, könnyen Irányítható termelési viszonyokat fog teremteni, hogy ezek feleslegessé teszik a politikai gazdaságtan tudományát. „A közgazdaságtan, mint tudomány szerepe véget ért, mihelyt a kapitalizmus anarchikus gazdasága átadja a helyét egy tervszerű, az egész dolgozó társadalom által tudatosan megszervezett és vezetett termelési módnak. A modern munkásosztály győzelme és a szocializmus megvalósítása tehát a közgazdaságtannak mint tudománynak a végét jelenti." (R. Luxemburg: Válogatott beszédek és írások 26 - 60. old.) Buharin hasonlóképpen látta a politikai gazdaságtannak, mint tudománynak a Jövőjét. „Ily módon — Írja — a kapitalista árugazdaság társadalmának a vége — vége lesz a politikai gazdaságtannak is." Lenin recenziójában helytelennek mondja' Buharin ezen állítását (s vele együtt Luxemburgét ls), mert szerinte még a fejlett kommunizmusban is szükség lesz a politikai gazdaságtanra, mint tudományra. Ä

Szovjetunió gazdaságtervezési és irányítási módszereinek egyszerű lemásolása tudománytalan eljárás, és ellentmond Lenin azon sarkalatos tételének, melynek be nem tartása súlyos következményekkel jár. „Meg vagyok győződve, — írta ugyanis Lenin —, hogy a marxizmus csupán alapköveit rakta le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak kell tovább fejleszteni minden Irányban, ha nem akarnak elmaradni az élet mögött. Ogy gondoljuk, hogy különösen az orosz szocialisták számára elkerülhetetlen Marx elméletének önálló feldolgozása, mert ez az elmélet csupán általános vezérelveket ad, amelyeket specifikusan másképpen kell alkalmazni Angliában, mint Franciaországban, Franciaországban másképpen, mint Németországban, Németországban másképpen, mint Oroszországban." S hogy ezt Lenin mennyire komolyan gondolta, annak bizonysága az, hogy amint újabb országban győzött a forradalom, legyen az Grúzia vagy Magyarország, Lenin első gondja az volt, hogy figyelmeztesse az elvtársakat, ne másolják a Szovjet Oroszországot, hanem eredeti módon, sajátos viszonyaik, történelmük tekintetbe vételével fejlesszék szocialista társadalmukat. További oka a lemaradásnak az, hogy a gazdaságot azonosították a technológiával, hogy a közgazdászoknak aránylag kis szerepük van a gazdaság fejlesztésében, mivel az inkább a műszakiak gondja. Ennek következtében állandóan a technika fejlesztésétől várták a gazdasági sikereket. Természetesen — különösen a szédületes technikai fejlődés korában — ismerni kell a gyorsan fejlődő termelőerőket, ami elsősorban a technológia feladata. De közgazdaságilag még fontosabb Ismerni és tökéletesíteni az emberek egymás közti viszonyát, sokoldalú kapcsolatát, amelyek segíthetik vagy fékezhetik a termelőerők fejlődését és működését, s ezzel a gazdaság eredményességét. M

ár az itt említett tények is indokolttá teszik azt a nézetünket, hogy Lenin születésének 96. évfordulóján azzal tisztelgünk emléke előtt legméltóbban, ha azt a meggyőződésünket fejezzük ki, hogy pártunk közelgő XIII. kongresszusa folytatva a XII. pártkongresszus szellemét, megteremti a szocialista gazdaságot tanulmányozó tudomány kedvező feltételeit és a gazdaság tervezésének és irányításának tudományos jellegét. A gazdaság, de az egész társadalmi élet eddigi irányításának következményei főképpen lelkileg, érzelmileg és értelmileg rendítik meg az embereket, munkásokat, földműveseket, értelmiségleket, a fiatálságot, munkást és tanulót egyaránt. S amint az a szocializmus történetének során máskor is megtörtént már, a sikertelenség okát a marxizmus—leninizmus elméletének fogyatékosságában látják. „Ez az elmélet — halljuk útónútfélen — megfelelő volt a kapitalizmus megdöntésére ott, ahol az gyönge lábon állt, de nem elegendő a szocializmus felépítésének vezetéséhez." Vagy: „A marrizmus— leninizmus elmélete a XIX. század tudományán keletkezett. A XX. század a természettudományok és az ezeken alapuló technika szédületes iramú és arányú fejlődésének a kora, amelyben a marxizmus—leninizmus lemaradt, megöregedett, fel keM frissíteni, meg kell »modernizátai* a természettudományok eredményeivel." Ilyen és ehhez hasonló gondolkodás burjánzik és terjed ma a fejekben. Mintha a 60 év előtt élt oroszországi bogdanovlsták érveit melegítenék fel, akik mint tudjuk, az első orosz forradalom sikertelenségét szintén a marxizmus elméletének elavulásával „magyarázták", s annak a természettudományok új eredményeinek E. Mach adta értelmezésével való kiegészítését követelték, hogy a marxizmust újra élet- és hatóképessé tegyék. M

ost új formában, de lényegében azonos hangokat hallunk: „a marxista—leninista filozófia lényeges tartalmába mindenekelőtt új információknak, új ismereteknek kell behatolniuk, melyeknek fő forrását a modern természettudományok jelentik". Ettől várják a marxizmus—leninizmus megújhodását! Mi azonban Lenintől tanultuk, hogy a marxizmus alkotó fejlesztésének, új tartalommal való gazdagításának fő forrása nem a modern természettudományokban (ezek eredményeit csak szigorú marxista kritika segítségével foglalja magába), hanem a konkrét társadalmi élet új jelenségeinek megismerésében van. Ogy, ahogy Lenin a korabeli kapitalizmus új jelenségeinek Marx módszerével való tanulmányozása által fejlesztette a marxizmus elméletét a leninizmus fokára, a ml feladatunk a Jelenkori kapitalizmus és a szocializmus konkrét megismerése, s a dialektikus materialista módszer segítségével ezen megismerés gyakorlati megvalósítása. Az ilyen marxista-leninista elmélet és gyakorlat dialektikus kölcsönhatása az egyedüli biztosítéka annak, hogy terveink és vágyaink teljesülnek a jövőben. Amikor tanulásról beszélünk, lényegében arra gondolunk, hogy a gyermek elsajátítja-e azokat az ismereteket, amelyekre fejlődésének adott fokán szüksége van. Tehát bizonyos tudást várunk tőle és ha ezt nem mutatja fel — bizony hamar kétségbeesünk. A minap egy mama arról panaszkodott, hogy másodikos fiacskájának egyáltalán nincs érzéke a helyesírás Iránt, a legutóbbi tollbamondásra is hármast kapott. Nyilván, ebben az esetben még korai „érzék"-ről beszélnünk — valószínűleg csak a helyesírási alapismeretek bizonytalan elsajátításának vagy a kisfiú figyelmetlenségének esete forog fenn. Panaszkodás helyett — célravezetőbb, ha elbeszélgetünk az Ismeretelsajátítás lélektani alapjairól. Az ismeretek elsajátításában elsősorban az emlékezőtehetség a döntő. TANKÖNYV A PÄRNA ALATT A rossz illetve gyengébb diákoknak ajánlgatták régebben, hogy tegyék a tankönyvet a párnájuk alá. Persze, ez semmit nem segített. Ám a párna, az alvás a tankönyv és a tudás között van némi logikai összefüggés. Ugyanis, ha a diák este lefekvés előtt gyakorol be valamit, vagy egy már átvett anyagot még egyszer elolvas, utána pedig pihentető álomba szenderül, reggel arra ébred, hogy a tanult leckét Jól, vagy nagyjából vissza tudja adni. Mi ennek a magyarázata? Egyszerűen az, hogy az emlékezés központja a nagy agykéreg az alvás ideje alatt kikapcsolódik, újabb ingerek nem érik és reggel frissen meglepő biztonsággal adja vissza a már átvett anyagot. Jenkins és Dallenbach pszichológusok ilyen irányú kísérletei az egész világon ismertek. Kísérleteikhez két csoportba osztották a kijelölt személyeket. Mindkét csoport megtanult egy bizonyos szöveget. Az egyik csoport ébren maradt, a másik aludni tért. Bizonyos idő elteltével az alvó csoport sokkal többet tudott visszaadni a tanultakból, mint azok, akik ébren maradtak és agyukat újabb ingerhatásoknak kitéve tovább dolgoztak. Magunk is végezhetünk ilyen kísérleteket. Próbáljunk csak megtanulni egy verset — az esti órákban. Többszöri Ismétlés után rájövünk, hogy fáradt agyunk egy bizonyos időn túl már az Ismert részleteket sem képes megbízhatóan visszaadni. Ilyenkor legjobb, ha nem erőltetjük tovább a tanulást és lefekszünk pihenni. Reggel a verssorokra rendszerint élesen és pontosan emlékezünk, sőt sokszor azt is tudjuk, aminek megtanulásával este hiába fáradoztunk. A fentiekből látható, hogy a gyermek ismeretelsajátításában nagy szerepet játszik az okos, célszerű és gazdaságos tanulás. Nem mindegy tehát, hogy mikor és hogyan veszi át leckéjét. Ezek a tényezők tudásszintjét is befolyásolhatják. A CÉLSZERŰ VÁLTOZATOSSÁG G. Clauss: Retroaktíve Hemmung — eíne wichtige Ursache für das Vergessen című tanulmányában tudományosan így fogalmazta meg a tanulás törvényét: ... minél jobban hasonlít két időben egymás után következő tanulási teljesítmény, annál rosszabb a megtartás effektusa és fordítva. Saját tapasztalataink is Igazolják a törvény helyességét. Amikor a tanulókkal — mondjuk — szavakat tanultatunk és ezt követően pihentetjük őket, akkor utána közepes reprodukciós teljesítményt érhetünk el. Ha viszont a szavak megtanulása után valami más foglalkozást adunk, akkor a megtartás hatékonysága nő. Minél kevésbé hasonlít egymáshoz a két teljesítmény, annál erőteljesebb az eredmény. A szülők gyakorlatában ezt a tételt leginkább a házifeladatok elvégzésének megszervezésében hasznosíthatjuk. Például a gyermek először oldja meg a számtan feladatot, majd rajzoljon, illetve gyakoroljon zongorán vagy hegedűn, később olvassa át a történelmet s végül készítse el a szépírási gyakorlatot, vagy a fogalmazást. A tanítók főleg az órabeosztásnál vigyázzanak, olyan tantárgyakat állítsanak be egymás után, amelyek tartalmukat tekintve különbözőek. A nagyobb szellemi erőfeszítést igénylő órík közé gyakorlati tantárgyake. iktatunk, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a nehezebb órákat a nagy szünet köré csoportosítjuk. Hasznos, ha a tanító, észrevéve a gyermekek fáradságát, néhány perces kikapcsolódást tesz lehetővé mégpedig tornával, rövidebb sétával, vagy játékkal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy közvetlenül a tanulás utáni napokban LEGNAGYOBB A FELEJTÉS ARANYA. Az első napon meredeken zuhan a felejtés görbéje, a másodikon már kevésbé s Így tovább. A hatodik naptól kezdve állandósulnak bennünk az ismeretek. Ezért ajánlatos az anyag megtanulása utáni napokban többször Ismételni. Később az ismétléseket ritkíthatjuk, végül elég, ha negyed, vagy félévenként ismételjük át az anyag zömét. A felejtés mértéke természetesen az oktatás minőségétől is függ. Csaknem mindannyiunk emlékezetében felmerülnek a kitűnően bevésett részletek, melyekre még akkor is emlékezünk, ha éjjel álmunkból zavarnak fel. Ebben természetesen érdekesen-izgalmasan tanító pedagógusainknak is érdemei vannak. HEIMLER LASZLO * i 5 z v I A DOLGOZÓ NŐK ÉS A MAGANYOS EMBEREK SZAMARA RENDKÍVÜL ELŐNYÖS TEJPOR. SZÜKSÉG SZERINTI MENNYISÉGBEN KÉSZÍTHETŐ ÉS MINDIG KÉZNÉL VAN A TEJ. MINDIG LEGYEN OTTHON TEJPORI