Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-13 / 71. szám, vasárnap

A

falu közepe táján drótkerítés koszorújában „L" alakú régebbi épület. A konyhában szokatlan homály. A fiatalasszonyka gyermekeit kifelé tuszkolja, közben zavartan mentegetőzik. — Csak most keltem fel Ezt egyébként le sem tagadhatná. Kócos, szöszke haja, sebtében magára kapott ruhája a szónál is árulkodóbb. — Beteg vagyok — panaszolja. — Elkapott a nátha. Csalóka ez a télvégi időjárás. Széket töröl s közben félénk kíváncsisággal függeszti rám tekintetét. — Azért csak üljön le. Nyugodtan megmondhatta azt is, miért jött. Az utóbbi hónapokban már annyi mindent kérdeztek tőlem. Megszoktam már, hogy mások kérdeznek s nekem kell felelnem. Az asztal lapjára támaszkodva hosszan néz a szemembe. Tekintetében nincs semmi bántó. Inkább biztatást olvasok ki belőle: beszélj már, mielőbb essünk túl rajta... — Azt már tudja úgye, hogy elítélték? Bólintok. — Három és fél esztendőt kapott. Arcán kövér könnycseppek gördülnek végig. A SZOMORÚ —' Azóta olyan vagyok, mint aki nincs teljesen magánál. Ha felkelek, csak bolyongok a lakásban, nem találom a helyemet sehol. Köténye csücskével próbálja felszárítani könynyeít. — Négy esztendeig volt tisztségben. És most Ide jutott. A falubeliek hitetlenkedve kérdezgetik tőlem: jaj, mi lelte azt az embert? Tényleg Igaz lenne, amivel vádolják? Az ítélet után már nem kérdeztek semmit... Amikor beütött a baj, nekem mindent bevallott, a szénügyet, meg a többit ls. Görcsösen markolássza az asztalterítő egyik sarkát, szinte gombolyaggá gyűrődik a kezében. — A szénhistóriáról már jóval a letartóztatás előtt tudtam. Mondtam ls neki: János, ha idegen pénzhez nyúltál, akkor is tedd vissza, ha kenyeret nem eszünk, ö csak nevetett, biztatott, hogy nincs semmi baj. Csak akkor néztem nagyot, amikor megtudtam, hogy közel húszezer korona tűnt el a keze között. E

z volt az a bizonyos banánhéj, amelyen Bajmóczy János, a Hodosi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke elcsúszott. A község lakosai részére, a nemzeti bizottság számlájára, több ízben nagyobb mennyiségű szenet vásárolt. A pénzt átutalták a szénraktárnak, a szenet Gereszlmon Miklós szétmérte az igénylőknek, a beszedett pénzt pedig elismervény ellenében átadta Bajmóczy János elnöknek. Ö azonban már nem juttatta tovább. Az egyik váratlan felülvizsgálat során a Dunaszerdahelyl Járási Nemzett Bizottság ellenőrző osztályának dolgozói megakadtak a dolgon. Sőt egyebeken is. — Mégsem ez a széneset a legborzasztóbb — kesereg tovább Bajmóczyné —, hanem az a gyűjtött pénz, meg Czúcz Mária járadékpénze. Az ítélethozatalnál a bíróság Is az utóbbi két vádpontot tekintette a legsúlyosabbnak, bár az eltulajdonított pénz ebben a két esetben együttvéve alig haladta meg az ötezer koronát. Bajmóczy Itt már olyan pénzhez nyúlt, amelyet bajba jutott emberek számára adott össze a falu népe, Illetve utalt kl a társadalom. Ez olyan cselekedet volt, amelyre nemcsak a bíróság, de a falu népe sem talál mentséget, amelyért megvetik, embertelennek, lelketlennek tartják. Hogy is történt? Annak idején Hodoson ls gyűjtést rendeztek az árvíz sújtotta falvak lakosainak megsegítésére. Ezt a munkát a nőbizottság tagjai vállalták. Hodos népe látta azokat az embereket, akik jóformán csak a puszta életüket tudták megmenteni. Az aránylag kis faluban rövidesen több mint három és fél ezer korona gyűlt össze számukra. A pénzt átadták az elnöknek, hogy juttassa el az árvízkárosultak megsegítésére nyitott külön bankszámlára. A hodosiak ajándéka azonban soASSZONY ha nem jutott el azokhoz, akiknek szánták. Bajmóczy János meglopta azokat is, akiket a rettenetes víz amúgy is meztelenre vetkőztetett. A

további Czúcz Mária esete. Ez a szerencsétlen, beteg nő a társadalom támogatására van utalva, mivel tetteiért felelősségre nem vonható személyről van szó, hivatalból Bajmóczy Jánost rendelték gyámjának. Ö ezzel a tisztséggel is csúnyán visszaélt. Czúcz Mária segélyét minden hónapban felvette és el ls költötte. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy harmincnégy esztendős fiatalember ilyesmire képes legyen. Bajmóczyné ls tudja, kiolvassa az emberek tekintetéből, hogy férje utóbbi két tettére nincs magyarázat, nincs bocsánat. Tudja, és marja, kínozza a szörnyű felismerés. És mi haszna volt mindebből a Bajmóczy családnak? Mire kellett, mire költötték az idegen pénzt? Erre a kérdésre a bíróság sem kapott határozott választ. A feleség sem tudja, csak sejti. — Az italt nem mérik ingyen. Ivócimbora meg mindig akadt... A falu népe: — Az éjszakába nyúló gyakori házimulatságok emésztik ám a pénzt... Bajmóczyné szeme vörös a sírástól. Szava ls inkább sóhajtás. — Mégsem kellett volna Ilyen szigorúan... Ä járásiak is mindig dicsérték... És most mégis ilyen irgalmatlanul rácsaptak. Már mennék, de panaszszava még marasztal. — Itt maradtam özvegyen... Három csöppség a nyakamon. Három és fél esztendő ... Még kimondani is sok. S

ok. Szigorú ítélet. De az igazságszolgáltatás képzelt mérlegének másik serpenyőjébe helyezett bűn is súlyos. Bajmóczyné bizonyos időre fér], és a gyerekek apa nélkül maradnak. Azt azonban még így sem mondhatják, hogy a bajban mindenki elfordul tőlük. A helyi nemzeti bizottság máris lépéseket tett, hogy a legkisebb Bájmóczy fiú soron kívül helyet kapjon az óvodában. A szövetkezet vezetősége az édesanyának megfelelő munkát keres, olyat, hogy mellette három gyermekével is törődhessen. Bajmóczy János nagyot vétett a falu népe ellen, visszaélt a bizalmukkal, de ezek az emberek mégsem akarják, hogy ártatlanok is bűnhődjenek. B

ennük több az emberség, nagyobb az emberiesség, mint Bajmóczy Jánosban volt. És ez a keserű igazság egy nagyon szomorú asszony személyében kísér egészen a zöldre festett kis kapuig. SZARKA ISTVÁN Ä «SSL vili. Henrik hatodik felesége A BRATISLAVAI OJ SZlNPAD BEMUTATÓJA Ha történész vagy a múlt korok avatott ismerője ülne a nézőtéren, bizonyára kicsit fanyalogna ettől az előadástól. Végeredményben még komédiában sem lehet ennyire szabadon kezelni a történelmet — gondolná magában. Mert igaz, hogy a szerzőnek, a német Max Chrlstian Feilernek a minap a bratislavai Oj Színpadon bemutatott darabját, a VIII. Henrik hatodik feleségét igen vékony köldökzsinór köti a Tudor-dinasztia nagy uralkodójának alakjához és korához. Feiler még csak nem is jelzi haladó szerepét a modern angol társadalom megteremtésében, hanem tudatos egyoldalúsággal állítja elénk a kegyetlen despotát, a csontja velejéig lemeztelenített torz jellemű embert. Szerencsére a színművek nem a történészeknek íródnak, s ezt a história művelői is nagyrészt elismerik. A művészet más fán termett, új Igazságokra eszméltetve jogosult a saját szükségleteihez és műfaji követelményeihez Igazítani a múlt és a ma valóságát. Különösen akkor, ha olyan vígjátékról van szó, amelynek már az első pillanatban nyilvánvaló a szatirizálásl célja. Feiler ugyanis a harmincas évek végefelé lényegében szatírát, mondhatnám úgy is, történelmi paródiát Irt. Ki másra, mint az akkori Németország teljhatalmú urára — Hitlerre. Mert ez a darab, bármennyire ls cselekvése középpontjában VIII. Henriknek nemcsak az adott korban, hanem még ma ls megdöbbentő „feleségfogyasztása" áll, mégis elsősorban az önkényuralmat ostorozza. Mai szemmel nézve ezek az ostorcsapások inkább pattognak, mintsem érzékeny sebet ütnek. Viszont kétségtelen, hogy annak idején tett volt ez a javából. Nem csoda, hogy a 70. előadás után a náci propagandaminisztérium letiltotta a színpadról és a szerzőnek volt mit magyaráznia, nehogy őt ls eltüntessék a történelem sülylyesztőjében. Persze, diktátori hajlamok vannak ma is, küzdeni is kell ellenük, de azért ennek a mostani előadásnak időszerűsége nálunk eltérő akcentust kap, kritikája helyenként „olcsónak", „üresjáratnak" bizonyul. Előtérbe kerülnek az emberi gyengék s ez őszintén szólva kevés lenne, ha a darabot nem mentené a szöveg elvitathatatlan szellemessége. A szerző tömör aforlsztikus gondolatok élesre hegyezett nyilait ljazza szinte szünet nélkül a nézőtérbe, a mi társadalmi életünkbe ls. S bár figuráinak jelentős része csak nagy vonalakban vázolt, VIII. Henrikjét annál bővérűbben, életteljesebben formálja meg. Itt jutott nagy alkalomhoz a vendégszereplő Martin Gregor. Rendkívül széles skálájú, az utolsó részletig kidolgozott, megkapó és meggyőző játékával ő viszi az egész előadást. Kifejezőkészségének ereje, hitele és dinamikája van, figurája élettől duzzadó s nincs olyan pillanat, hogy ne éreznénk: olyan vitális kedvvel játszik, amilyent a művészi képességeken túl csupán a szerep és a színész ritka találkozása biztosít. Csak megközelíteni tudja a különben szintén kiváló Ivan Mistrík (Surrey) és Hana Kováčikovä (udvarhölgy). A többi szereplő ugyan tudása javát adja, de újat lényegében nem nyújt. Annál nagyobb érdeme a vendégszereplő kassai rendezőnek, Jozef Pálkának, hogy élénk, mozgalmas, figyelmet lekötő és több, mint szórakoztató előadást varázsolt a színpadra. GÁLY IVAN Kulturális hírek • AZ ÉRTELMEZŐ szótár második kiadása tavasszal jelenik meg a magyarországi Akadémiai Kiadónál. Ezenkívül a Művészeti Lexikon második kötetét, Trencsényi—Waldapfel Imre: Humanizmus és nemzeti Irodalom című művét adják kl. • ALBERTO LATTUADA filmet rendez Macchiavelli vígjátékából, a Mandragorából. • JANÄČEK egyik legismertebb operáját a Jenufát mutatja be március 18-án a pécsi Nemzeti Színház. A mellény nagyon célszerű viselet, mert melegít, és változatosabbá teszi öltözékünket. - Anyaga lehet: düftin, kordbársony, tweed, gyapjúszövet, teszil stb. A buggyos, a bő vonalú és a karcsúsított szabású mellény egyaránt divatos. 1. Egyszínű gyapjúszövetből készült, villámzárral csukódó, egyenes vonalú mellény, azonos anyagból készült rakott szoknyával. 2. Fekete düftinmellény. Kétoldalt szabályozható csattal ellátott pánt húzza össze. A magas nyakkivágású mellényen hátul villámzár van. Szürke szoknyával és fehér blúzzal nagyon csinos. 3. Klasszikus vonalú sötétszürke teszilmellény, ugyanabból az anyagból készült szoknyával. Fehér blúzzal vagy fehér szilonpulóverrel viseljük. 4. Egyenes vonalú ujjas mellény. Anyaga pasztellszínű flaus. Ezt a mellényt szoknyával vagy ruhával egyaránt hordhatjuk. 5. Az egyszerű vonalú buggyos mellény keskeny övbe van bedolgozva. Készülhet a szoknyával azonos színű kelméből vagy bármely más anyagból. A BEVÁSÁRLÁSRÓL nek, s mindenféle árut összevásárolnak, amin a szemük éppen megakad. Otthon aztán, amikor főzni kezdenek, rádöbbenek, hogy tele kosár holmival érkeztek ugyan haza, de nem vettek tojást, és a tejfölről is megfeledkeztek. A sajtra és a túróra viszont ma nincs szükségük, de hát megvették, hogy legyen itthon. Ahol hűtőszekrény van, az ilyen könnyelmű bevásárlás nem jár veszteséggel, de bizony, ha nincs megfelelő helyük a tárolásra, könnyen megromolhat ar élelmiszer. Ha az ilyesmi gyakrabban is előfordul, bizony felboríthatja a háziasszony egész ha. vi költségvetését. Tehát azt ajánljuk olvasóinknak, különösen a fiatal háziasszonyoknak, hogy mindig megfontoltan és tervszerűen vásároljanak. O/csó tészt

ák BURGONYAKENYÉR: 30 dkg burgonyát megfőzünk, szitán áttörjük, 2 tojássárgáját 10 dkg porcukorral habosra keverünk, hozzáadjuk a kihűlt burgonyát, Vi csomag sütőport, egy kevés reszelt citromhéjat, 3 dkg mazsolát, 1 dkg ánizsmagot, 3 evőkanál tejet, 20 dkg lisztet, végül a két tojás fehérje kemény habját. Az egészet jól összekeverjük, majd megzsírozott, liszttel behintett hosszúkás püspökkenyér formában kb. 50 percig lassú tűznél sütjük, azután kiborítjuk, s ha kihűlt, gyümölcsízzel megtöltjük. E

sti összejövetelek alkalmával elengedhetetlenül fontos, hogy bepúderozzuk arcbőrünket. Ugyanis az erős esti megvilágításban a zsírosan csillogó arcbőr kellemetlenül hat. Azonkívül a lámpák fényében a legkisebb ráncot és pattanást is jobban észrevenni, ha nincsen az arcunkon púder. Napközben, munkában nálunk a nők általában nem készítik ki az arcukat, s így természetesen púdert sem használnak. Ha azonban délután készülünk valahová szórakozni, társaságba menni stb., ajánlatos az arcbőrünket kissé bepúderozni. Ezt különösen azoknak ajánljuk, akiknek zsíros a bőrük, vagy melegben izzad az arcuk. A púder alá rendszerint alapozókrémet használunk. Ez különösen azoknak fontos, akiknek száraz az arcbőrük. Zsíros arcbőrre nem kell krémet kenni púderezés előtt. A púdert mindig puha pamaccsal, vékony rétegben, óvatosan kenegessük a bőrre. A tervgazdálkodás korszakában élünk. Erről a háziasszonyoknak sem szabad megfeledkezniük. Mielőtt elindulnak bevásárlási körútjukra, állítsák öszsze másnapi étrendjüket, s annak megfelelően vásároljanak be. Nemegyszer lehetünk tanúi annak, hogy egyes háziasszonyok bizonytalanul állnak a pult előtt a boltban, s töprengenek, mit is vásároljanak. A mögöttük állók természetesen türelmetlenkednek emiatt, s gyakran szóváltásra is sor kerül. Mások viszont nagyon is gyorsan dönteKAKAÚS SZELET: Hozzávalók: 15 dkg cukor, 3 dkg kakaó, 20 dkg liszt, 1 tojás, 3 dkg vaj, V4 csomag sütőpor, Vs liter tej. A cukrot a vajjal, a kakaóval és a tojássárgájával jól elkeverjük, majd hozzáöntjük a tejet, azután lassan belekeverjük a sütőporral elvegyített lisztet, végül a tojás fehérjéből vert kemény habot. A tésztának folyékonynak kell lennie. Zsírozott, lisztezett tepsibe tesszük, és sütőben lassan megsütjük. Ha kihűlt, felvágjuk, és gyümölcsízzel megkenjük, a tetejét porcukorral behintjük. MIKOR HASZNÁLJUNK PÚDERT? Mindig az arcszínünkhöz illő púdert válasszunk. A kreol bőrűek ne használjanak túlságosan világos, rózsaszín púdert. A halvány arcszínhez viszont nem illik a sötét árnyalatú púder. — Akinek még nincs gyakorlata a púderhasználat művészetében, azok használjanak inkább szilárd púdert. Ebből ugyanis nem ragad túlságosan nagy mennyiség a pamacsra, s könnyebben lehet vele bánni.