Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-12 / 70. szám, szombat

.r u iptar régi, Lip­barátommal rolgó kávé emlékein­gnál együtt t. Tört ma­bSszkén ej­azt a né­sót, amelyet srebes vidé­Az egész­azik. Címe­közben egy zsebnaptárt eleírtam a ik bele — álsz benne it! A Cseh­ireszt adta z a segítő mindennapi edezett. zsebnaptár ben a Vö­dolgozéinak os tanácsot, iri erkölcs olgatja, és ^resztnek a közeledése, érdekében lységére. téröen kék ltott 42. ol­ondatot kö­rar és fran­ozatban. Az lí?" magyar fáj?" — A „magyarul" veres ke­adok, tudok šegéjt ňuj­. Somjaš ... regten or­is szüksé­orvosi be­imikor ezt a barátom és francia slyes. Szőt­nk, vélemé­volt: Hogy iadni? erestük a hány pél­jelenhetett itdalon töb­1: Kiadta a üröskereszt, ská 18. Az­ireztem már vtisztaságot árnak egy yítékul őr­ennek tűn­;tem. szótár ki­itom, ha­ességet nél­tot. Mert, gy a más izók részé­t is írja a jtést jelöl szövegnek ne lennie. kiadvány­ivetelmény. (kulik) A REPÜLŐTÉR betonkijutó ján állok, nézelődöm. Reggel hét óra, csúcsforgalom. Ahány­szor repülőtéren vagyok, min­dig olyformán érzem magam, mint réges-régen gyermekko­romban, amikor életemben először bámultam kandi szem­mel a városi pályaudvar ka­vargását. Egy-egy repülés leg­többünk számára még mindig új élményt jelent. Hiába, az emberiség történetének más­fél millió esztendejéhez viszo­nyítva a repülés hatvan éve csak másodpercnek tűnik. Pe­dig fejünk felett, irdatlan ma­gasságban, ki tudja hány ra­kéta, műhold, szputnyik és más ember-előállította égitest kering? A RADARKEZELÖK A meredek csigalépcső négy-öt emelet magasságba vezet. A legfelső emeleteken a közönséges halandó számá­ra titokzatosnak tűnő műsze­rek villódznak. A rádiólokátor (radar j képernyőjének szélén éppen most tűnt fel egy fehér pont. A födiszpécser gyakor­lott szeme rögtön felfedezi a közeledő prágai gépet. Köz­ben már a rövidhullámú adó­vevőben is felhangzik a pilóta hangja: Itt az OK BED, min­den rendben!" František Sloboda födiszpé­cser int, hogy tegyem a fü­lemre a tartalék fülhallgatót. Ily módon végighallgatom az OK BED pilótája és a radar­állomás vezetője közötti be szélgetést. Fr. Sloboda öt-hat másodpercenként közli a pi­lótával, gépe milyen irány­ban, milyen magasságban re­pül és utasításokat ad, milyen ütemben csökkentse a magas­ságot. A képernyőn a gép helyzetét mutató fehér pont egyre közeledik a repülőtér megközelítési vonalát jelző, a radar képernyőjére rajzolt fe­hér sávhoz. A födiszpécser a pilótával később csak vételre kapcsoltatja a rádiókészülé­ket, pillanatnyi megszakítás nélkül közli a gép vezetőjé­vel, az IL 18 as a megközelí­tési vonalhoz viszonyítva mi­lyen helyzetben van ... — ... magasság: öt, ir$ny 227, ... föld, — mondja végül a födiszpécser. A riporter fellélegzik, meg­törli gyönygyözö homlokát. Izgalmát a szolgálattevő ra­darkezelök is észreveszik, mosolyognak rajta. — Mi történne, ha az össze­köttetés felmondaná a szolgá­latot? — Akkor automatikusan be­kapcsolódna a tartalékkészü­lék. Mind a radar-, mind pe­dig a rádiókészülék működé­se kétszeresen biztosított. De még ezeken kívül is van a röptéren egy ultrarövidhullá­mú rádió-„világítótorony". Ez is automatikusan beméri a gép helyzetét, szükség esetén ezzel is földre vezethető a repülőgép. — Ha a pilóta semmit sem lát, akkor is? — Ha a meteorológiai mi­nimum teljesítve van, akkor „vakon" is leszállhat a repü­lőgép. Erről azonban maguk a pilóták és a meteorológu­sok tudnának legtöbbet, és sok érdekeset — mondani. A PILÖTA A repülőgépből talán öt percre szállt csak ki. Most a büffében a kötél-idegzetű em­berek nyugalmával fogyasztja reggelijét. — Milyen érzés tudni, hogy a gép személyzetén kívül — A repülők is használnak térképet? Vagy ők már tefje­sen a radarok irányítására bízzák magukat? — Egy-egy hosszabb út előtt a pilóta és a navigátor vaskos könyveket tanulmá­nyoz át. Ezekben vannak az utat érintő országok előírásai, jellegzetességei, repülőút­jai... — Repülőút? — Az utas azt gondolja, hogy a pilóta „toronyiránt" a levegőtengerben akárhol ve­csaknem száz ember élete van a gondjaira bízva? Zdenék Vágner, a pilóta, tempósan kihörpinti a kávét, majd az ablakon keresztül a radartorony felé mutat. — Határtalanul bízok mun­katársaimban. Egyetlen ember a mi szakmánkban: semmi. Hogy nyugodt szívvel a mű­szertábla mögé üljek és lelki­ismeretfurdalás nélkül bein­dítsam a tizenhatezer lóerőt, tudnom kell, hogy lent a föl­dön a biztosító rendszer min­den láncszeme hajszálponto­san működik. Mit gondol, az utas, a pilóta és a gép bizton­ságára hányan vigyáznak? Például: hány meteorológus? — Meteorológus ...? — Csak Csehszlovákiában mintegy ezer ember foglalko­zik meteorológiával. — Elete leghosszabb útja? — Djakartába vezetett. Be­ismerem, lélegzetelállítóan szép volt és izgalmas, amikor gépemmel életemben először szálltam nyílt tenger fölött. Nagy magasságban az ember már a Föld felszínének gör­bületét ts észleli. Első ízben akaratlanul is azt néztem, hol van hajó, szilárd pont a ten­geren. Ez azonban csak egy­két óráig tartott. Ott, a ten­ger fölött ts éreztem, nem va­gyok egyedül. A nemzetközi repülésbiztosító szolgálat ál­lomásaival állandó kapcsolat­ban voltunk. zetheti gépét. Kevesen tudják, hogy az egyes járatok gépei csak bizonyos sávokon belül közlekedhetnek. Ez lényege­sen megkönnyíti a repülés biztonságát... A STEWARDESS Júlia arra figyelmeztette az első pilótát, hogy itt az indu­lás ideje, eligazításra jelenjen meg Zdenék Vágner a meteo­rológusoknál. En pedig egy meglehetősen sztereotip kér­dést teszek fel a lánynak: — Igaz, hogy a stewardes­sek kiválasztásánál a döntő szempont a szépség? Júlia a kérdésre elpirul, majd temperamentumosán ránt egyet a vállán. — Mi a feladata? — Először is az utasok éte­léről, italáról gondoskodom. Aránylag ez okozza a legke­vesebb gondot. Megtörténik, hogy túl öreg vagy túl fiatal ember is van az utasok kö­zött. Örülök, hogy a legtöbb­ször az idősebb emberek igé­nyeit is ki tudom elégíteni. Es, istenem, ha egy-egy utas történetesen pólyásbaba, ak­kor róla is gondoskodnom kell... — ... és ha az utas törté­netesen csak angolul beszél? — Akkor a stewardess an­golul felel a kérdéseire. Vagy ha kell, franciául, németül, oroszul. A nyelvtudás a mi szakmánkban alapvető köve­telmény. Júlia — kis táskájával a vállán — a következő perc­ben már az 11 18-as ajtajából intett búcsút. A METEOROLÓGUS Dr. Peter Forgáč neve la­punk olvasói előtt nem isme­retlen. Hetenként ő írja az időjárás-előrejelzést. Forgáč doktort pilóták tár­saságában találtam. Előtte térkép, a térképen titokzatos jelzések, vonalak. Es a piló­tákkal ugyanolyan „tolvaj­nyelven" beszélt, mint ahogy meteorológiai cikkeit írja. — Néhány évtizeddel ez­előtt, — mondta Forgáč dok­tor, — a megbízhatatlanság szobrát legszívesebben a me­teorológusokról mintázták volna meg. Rengeteg anekdo­ta született a mi rovásunkra. Beismerjük, hogy nagyrészt joggal történt ez így. A táv­közlési eszközök egészen a második világháborúig gyer­mekcipőben jártak. Skandiná­viában a meteorológusok hiá­ba észleltek Közép Európa fe­lé közelítő vihart, ha nem volt megfelelő távközlő esz­közük a prágai, a budapesti vagy a bratislavai repülőtér riasztására. Ma ezek az esz­közeink már megvannak. Akár óráról órára áttekintést nyer­hetünk az Európa felett ural­kodó időjárásról. Hallott pél­dául arról, mi a turbolencia? — ??? — A turbolencia a pilóta legádázabb ellenségei közé tartozik. Nem más, mint füg­gőleges irányú légáramlás, amely két különböző időjárási zóna — terület — határán keletkezhet. A meteorológiai szolgálat Időben értesíti a pi­lótákat, a repülőutak melyik részén tombolnak ilyen alat­tomos viharok. Az ilyen zó­nákban a korszerűbb gépek­kel is veszélyes vállalkozás bemerészkedni. — Az egyik dicspécser az imént egy számomra ismeret­len fogalmat emlegetett. Azt mondta: „meteorológiai mini­mum". — A bratislavai repülőtér pél­dául csak akkor fogadhat gé­peket, ha a látótávolság meg­haladja az ötszáz métert, a felhőzet alsó határa pedig öt­ven méternél magasabb. Ná­lunk ez a meteorológiai mini­mum. AZ UTAS Az utas? Az utas vajmi ke­veset tud arról, hány' ember vigyáz arra, hogy az IL— 18-as géppel egy óra alatt biztonságosan Prágából KoSi­cére repülhessen az ember. Megvesszük a jegyet, beszál­lunk a gépbe, ahol csak a stewardess-szel és esetleg a pilótával találkozunk. A való­ságban azonban rajtuk kívül minden egyes utas biztonsá­gára a műszerek tucatjai és a kiválóan képzett emberek szá­zai vigyáznak. TÓTH MIHÁLY IPARI KALEIDOSZKÓP CSENGŐ HELYETT VILLAMOS GONG A prágai MECHANIKA vállalat megkezdte az elektromágneses gong gyártását, amely a közel­jövőben megjelenik a szaküzle­tekben. Oj típusú jelzőkészülékről van sző, amely a villamns csen­gő meglehetősen kellemetlen hang­ját van hivatva helyettesíteni. A gong alakja nagyon ízléses, egy 175zll0x45 mm-es lapos dobozban helyezkedik el. Áramforrásául négy T 40 vagy 5044 jelzésű 1,5­voltos elem szolgál. A jelzőké­szülék természetesen hálózati árammal is üzemeltethető, ebben az esetben közönséges 8 V-os csengőtranszformátort kell alkal­mazni. A berendezés úgy műkö­dik, hogy gombnyomásra az elekt­romágnes mechanizmusa kis ka­lapáccsal ráüt a harmonikusan összehangolt rezonáló lapocskák­0) FILMNÉZŐ KÉSZÜLÉK A prágai DRUOPTA népi szövet­kezet zsebben hordozható néző­készüléket kezdett gyártani fil­mek és diapozitívok nézésére. Az úgynevezett „szövőlencse" elvén van megszerkesztve, nyílását azon­ban mattüveg takarja, A film­néző ára 20 korona. A filmkocká­kat nem kell keretbe helyezni, fokozatosan végignézhető az egész filmszalag is. Az új készülékhez fényforrást is gyártanak, amely normál zseblámpaelem segítségé­vel este, illetve sötét helyen is lehetővé teszi a filmnézést. A ki­egészítő fényforrás ára 12,80 ko­rona. PNEUMATIKUS—HIDRAULIKUS FORGÓASZTAL A Považská Bystrica i Považské strojárne vállalatban automatikus forgőasztalt fejlesztettek ki az építőszekrényelv szerint készült gépek számára, amelynek felső köralakú síktárcsája 300 mm át­mérőjű. Az asztalt pneumohidrau­likus henger segítségével önmű­ködően a szükséges helyzetbe le­het állítani. Az elfordító mozgás fogasrúd közvetítésével jut át a fogaskerékre, amely aztán hen­geres szabadonfutóval forgatja a forgóasztal tengelyét. Az asztal helyzetét ékek biztosítják. Az asz­talon köralakú edényt is találunk a hűtőfolyadék felfogására. ÜVEGLAMINÁT ÖNTŐFORMÁK A martini Turčianske strojárne dolgozói a csészealakú öntőfor­mákat ez ideig a megszokott mo­dellező technikával készítették, felső gömbölyű részüket szegmen­tumokból enyvezték össze, aztán esztergálással munkálták meg. Ujabban fiveglamínát-bevonattal oldták meg ezt a nehézkes mun­kát. A „kaptafa" vázára először az elválasztó anyagot viszik fel, az­tán a üveglamínátot, amely tar­tósan biztosítja a kívánt alakot. Az új öntőformák összehasonlít­hatatlanul olcsóbbak, élettarta­muk pedig mintegy ötszöröse a réginek. (dj) lakóházak léteztek, ársadalmi küldetésű entélyek — is. Ezek­c a legváltozatosab­k megnyilvánulásai, gy lényegében több változott az akkori rük kultúrájához tu­„kész" épftőművé­?előző megállapítása yel. idományos feltétele­ző területre helyez­vízszlntes födémge­i fennsík alluviális íja kiválóan alkal­iber csak az épület­: a vázat agyagtég­t. atra méltók azok a : gerendák, amelyek piramisokban mind­4650 évvel ezelőtt ából készítették — ühufev csónakját is. 8200 évvel ezelőtt aragott födémgeren­készítését illeti, az rámiát még nem is­el ezelőtti Hacilaré, 30 év is, amellyel a ik korát lehet meg­ROS__ egymás fölötti tera­íellett épültek. Min­aláról házakkal volt körüívéve. A városban nem voltak utcák s a házaknak nem volt szokásos bejáratuk. Lakói létrán másztak fel a háztetőre, s onnét pedig elmozdítható létrán a ház belsejébe. Kelet-Ana­tóliában és az indiánok egyes pueblóiban (agyag­ba vájt, vagy agyagházakból méhkasszerűen egybeépített indiántelepüléseken) még ma is ehhez hasonló építkezésnek lehetünk tanúi. A házak belsejében vastag vakolatréteg rög­zítette a téglafalakhoz a pilaszterek (négy­szögletes faplllérek) favázát. Erre a vakolat­rétegre festették a monumentális, többszínű kompozíciókat, vagy vésték a citromsárga, vagy sárfránysárga színűre befestett domborműveket. Ezek a műalkotások különböző állatokat —, ra­gadozókat, antilopokat, bárányokat, vörös szarvasokat, bikákat, és a Taurusz hegységben még ma is szabadon tanyázó leopárdokat ábrá­zoltak. Am sakálokat, óriási keselyűket és vad­kanokat (az utóbbiak a halált jelképezték) áb­rázoló kompozícióik is borították a falakat. A VII. rétegben fellelt — rózsaszínű alapra sö­tétvörössel festett — óriási keselyűket ábrázo­ló műalkotás vitathatatlanul barlangfestmények utóhatását bizonyítja. A kompozíció ugyanis a következő jelenetet ábrázolja: fejjel lefelé re­pülő keselyűk apró, fej nélküli alakokra vetik magukat. A festmény a helyiség egyik sarkához érve a következő falon is folytatódik. A műal­kotások egyes elemei — és ezt a régészek Qa­tal Hüyükben első ízben állapították meg me­zolitikumbeli barlangfestményekhez hasonlíta­nak, konkrétan azokhoz, amelyeket egyrészt Beldibiben, másrészt Kelet-Spanyolországban találtak. Az emberek a falakat borító vakolat­réteget az évszázadok folyamán állandóan ja­vítgatták, és újabb, helyenként 10 cm vastag­ságú réteggel borították be. A füst a tűzhely fölötti nyíláson távozott, és ez a nyílás a szellőztetés célját ls szolgálta. A nyíláshoz a padlózatba beépített és a falak­hoz erősített létrák vezettek. • BIKAKULTUSZ - FESTMÉNYEKEN • m m m m «« M'a M m m m m m s m m m m m m m m m m m m m m m m m i A házak belsejében a nyugati és délnyugati oldalról, éspedig felülről jött a napfény, úgy­hogy jól volt megvilágítva a helyiségek északi és keleti oldala. Az emberek tulajdonképpen a megvilágított falak mellett éltek és ott is alud­tak agyagból vert, vagy téglákból összeillesz­tett fekvőhelyeiken. A belső helyiségek „beépí­tett bútorral" voltak berendezve. A már emlí­tett csodálatos képzőművészeti alkotások is a megvilágított falakat borítják. Egy északi, de dél felé — a Taurusz hegység, az „Ezer bika hegység" felé — néző falon egy dühös bika nagyméretű 2,5 m hosszú, vörös színű árnya látható. A bika falba vésett képe alatti hullám­vonalak nyilván folyóvizet jelképeznek. Köztu­domású, hogy még a görög mitológiában is a bika volt a víz, a folyók istene. Furcsa azon­ban, hogy Kréta szigetén nem létezett bikakul­tusz, jóllehet a régészek számos más, az emlí­tett szigetet és gatal Hüyüköt érintő összefüg­gést több ízben is megállapítottak. gatal Hüyükben a bika az erőt, elsősorban a hímerőt jelképezte. Ez a jelkép különböző formákban megismétlődött. Lenyűgöző például az a hatalmas dombormű, amely a bikát erősen előreugró szarvakkal ún. bikapillérekkel ábrá­zolja. Ezek a szarvak közvetlenül a padlózat, illetve a fekvőhelyek fölött emelkednek széle­sen, szerteágazóan a magasba. Mellaart úgy véli, hogy ezek a hatalmas bikaszarvak az alvó embert megvédő erőt jelképezték, illetve — mint jóval később a keresztények szimbóluma a kereszt — elűzték mellőle az éjszaka démo­nait. A házak helyiségeinek falait díszítő festmé­nyek, domborművek és dombornyomások álta­lában a falak alsó részén láthatók, éspedig gyakran közvetlenül a fekvőhelyek fölött. Szí­nük többnyire piros — az erekben csörgedező vér, az élet színe. DRÁMAI TÉNYEK A kutatókat valószínűleg meghökkentette, amikor az említett fekvőhelyek alatt és mellet­tük emberi csontokat, koponyákat találtak. Qa­tal Hüyiik lakosai ugyanis elődeik holtteteme, illetve csontváza fölött aludtak. Az ősök hason­ló kultusza dívott Natufiamban, Hacilarban és Jerikóban is. A temetkezés e módja azt bizo­nyítja, hogy az emberek akkor hittek a túlvilá­gi életben. Az alkotó megnyilvánulások pedig az élet és a halál fogalmának képzettársítását bizonyítják. A falakon látható dekoratív jellegű lepkebábok is a metamorfózis (az átalakulás, az átváltozás) jelképei. A 5 ata l Hüyükben fel­tárt nagyszabású képzőművészeti alkotások te­hát az elsők, amelyek az ember eszméit és hi­tét juttatják kifejezésre. A város lakosait nem csupán a művészi kifejezőerő, hanem a lelki életét betöltő hite is késztette csodálatos alko­tóképességének kibontakoztatására. Eddigi is­meretek szerint Qaíal Hüyükben vette kezdetét az a bonyolult folyamat, amelyben az emberi társadalomnak más számottevő kollektívája hovatovább tudatosította a világ s a lét kifür­készhetetlen törvényeinek összefüggését, és az emberi szellem Ábrázoló erejének birtokában megtalálta a gondolatok s elképzelések érzé­keltetésnek hatásos kifejező eszközeit is. MIROSLAV KORECKY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents