Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-12 / 70. szám, szombat

TÉVES KAPCSOLÁS SÉTÁLGATOK az utcfin, nézegetem a járókelőket, meg a kirakatokat. Még messzi a naptárjelezte tavasz, de már ott érződik a kikelet a levegőben, az emberek megfürdetik arcukat a napfényben, hóvirágot árulnak lépten-nyomon, s a kirakatok tavaszi holmit kínálnak. Mennyi párocska andalog mindenfelé. mosoly, kacagás röpköd, lebeg, mint könnyű pillangó. Előttem is egy párocska anda log, kart karba fűzve lépkednek, aztán megállnak az egyik kira kat előtt. Ahogy elbaiadok mellettük, megüti fülemet a szenvedélyes szó, a férfi zengő baritonja, amikor azt mondja párjának: — Drága . . . drága . . . drága . . .1 Kíváncsian visszafordulok, mert régen hallottam ilyen szenvedé lyes vallomást. Csinos pár. de már nem fiatalok — állapitattam meg. Már túl lehetnek a harmincon, Igen, igen, a negyvenhez is közel járhatnak. Lám, még ilyen korban is van varázsa a szerelemnek, még 15—20 évi házasság ulán is hévvel tudja monilani a férj a feleségének, hogy: drága! Nem, nem romlott még el egészen a világ, akadnak még olyanok, akikben a hosszú együttélés sem koptatta meg az érzéseket. Vagy talán a tavasz teszi mindezt? Bűntudatot érzek lelkemben, lám, én milyen régen mondtam ilyeneket, ilyen szép szavakat az asszonynak. Pe dlg ez a férfi sem lehet sokkal fiatalabb nálam. Fiatalabb? Nem. Inkább idősebb. Vagy mégsem? Na, mindjárt megtudom. Bevárom őket, mart furdal a kíváncsiság. MEGÁLLOK az egyik kirakat előtt, amelyben csinos, pasztellszínű nöl felöltők csábítják a gyenge nemet. Oldalvást pillantok s látom, hogy közelednek, jön nek, és megállnak mellettem, jól megnézem őket. Igen, az asszony közel lehet a negyvenhez, a férfi meg ügy hat—hét évvel idősebb Az asszony kedvtelve legelteti szemét a női kábátokon és azt mondja a férjének: — Látod azt a kékszínűt, milyen elegáns! Tudod, hogy mennyire szeretem a kéket, az az én szí nem .. . — Tudom... — mondja a férj kelletlenül. — 0, de szépon állna rajtam! Juci megpukkadna mérgében! — Ugyan! — Vedd meg aakem, Péter, úgy szeretnék egy szép tavaszi kabá tot. Már évek óta ebben a rongykan járok, szeretnék valami tjat... A férj komoran ingatja a fe|tt és hévvel szál: — Drága! Drága, drága, drága! SZOROSAN belekarol a feleségé fea és elhúzza a kirakattól. Men••k, andalognak tavább, és eltfin•ek az n tea hallatában. —des— A iF.M VAGYUNK jó baráf\ / tok, nem is leveleI \l zünk, és mégis örülök, I » ha hosszabb idő után visszontláthatom Jose) Kalabust. Csaknem két évtizeddel idősebb nálam, s én vagyok az, aki búcsúzáskor megfiatalodva távozik. Annyi benne a derű, életkedv, hogy másoknak ts tud „kölcsönözni" belőle... A napokban Ostraván akadt dolgom. Nem titkoltam örömömet, öt év után ismét szót válthatok vele. Azóta „nagy" ember lett, a Szocialista Munka Hőse. Kíváncsi voltam, hogyan él hős létére? A kitüntetés és a hírnév nyomot hagyott-e gondolkodásában, magatartásában? A vítkovicei vasmű csőhenger dél ét hívom. — Szép idők voltak ... Igyekeztünk egymást letromfolni, többet adni... Miska értette a módját

i Mindig kitalált valami újat, és mozgásba hozta az embereket. Ha te, akkor én isi Ma már nincs olyan lendület. Kár... Hisz, mi lehet szebb annál, amikor az ember érzi, tudja, hogy valamivel többet tehet a társadalom érdekében ...?! — ÉS tudod, mi segít még rajtam? — kérdezi rövid szünet után. — Fiatal korom óta szeretem a sportot, az atlétikát. Az első spartakiádon még én is felléptem! Az idén lesz ötvennyolc éves! — Tavaly szaltót ts ugrottam! Csodálkozom. gedetlenek, még drága a termelés. Aztán az emberek sem egyformák. Egyesek kényelemszeretetből messze kerülik a brigádokat. Mások akkor is hallgatnak, amikor látják a hibákat, nem akarják megégetni az ujjukat. Minek törődjenek mással, amikor nyugodtan ts élhetnek?! — Te nem tudnál ilyen lenni... — jegyzem meg. — Nem... — feleli Kalabus, s merengve néz maga elé. Rágyújt. — Igaz, hogy kellemetlenséged volt a hengerdében? S amikor Miska, a bányaigazgató meghallotta, magához hívott, hogy nyugodtabban élhessél? — kérdezem. — Hallottad? Bólintok, s magamban gonA HŰS SEM EL GONDOK NELKUL — Kalabus mesterrel szeretnék beszélni ... — Éjjeli műszakos ... Este tíz körül újra telefonálok. — Találkozhatnánk? — kérdezem tőle. — Hogyne! Holnap kettő kori Megjelel? Tudod, hol épül a „déli város"? Nem? Ülj fel az egyes villamosra, az utolsó előtti megállónál várlak... Várt is. Öt esztendő alatt nem változott sokat. Magas, nyúlánk ember, csak a rán cok mélyültek el arcán. Beülünk a közeli étterembe. Mivel „ünnepeljük" meg a találkozót? — Sörivó vagyok... — mondja. Forró vassal dolgozik, sze reti a hűsítő Italt. Összekoccan a korsónk, jót húzunk a sörből. Rágyújtunk. Csak mosl figyelek fel haja sötét színére. Az én halántékom sokkal deresebb az övénél. — Csodálkozom, hogy ilyen jól tartod magad, — mondom. Tűnődve néz a szemembe, mintha azt kutatná tekintete, kimondhatja-e gondolatát? — Tudod, hogy kitüntettek? — Tudom . .. — Sokan úgy néznek rám, mintha csodát várnának tőlem, pedig az ember nem győzi mindig olyan lendülettel... Futnak ám az évek.. — Mégis azt beszélik, hogy most is nagy harcos vagy! — Talán az akarat fiatalítja meg, teszi szívóssá az embert .. — Ezt csodáltam benned régebben is. Amikor elindították az élmunkásmozgalmat. Kalabus legyint. — Rég volt az ... — Amikor a bányász Jaroslav Miska rákezdte: Mi bányászok és kohászok ... Te pedig ... Kalabus elmosolyodik. — Mi kohászok és bányászok .. .1 — veszi át a szót. — A egyik iskola felett védnökséget vállaltunk. A pionírok gyakran hívnak a tornaterembe. Ojabb sört rendelünk. — Utoljára a munkabrigádosok országos konferenciáján találkoztunk, — terelem a szót a „munkára", abban a hitben, hátha szóba hozza bántalmait. — Most is brigádvezető vagy? — Huszonhaton vagyunk, jól tartjuk magunkat, pedig a brigád felét, a legjobbakat átadtuk a gyengébbeknek, hogy segítsék őket. Most decemberben megvédtük a brigádcímet! Nálatok is csinálták ezt? Vonogatom a vállam. Nem hallottam róla. — jó dolog! — folytatja. — Kicsit élénkebbé tette a versenyt ... Mesél a munkájáról. A legszélesebb átmérőjű acélcsöveket gyártják. Minőség, rentabilitás, ez a céljuk. Szép síkereket érnek el, és mégis elédolom, mily keserves órákat, napokat élhetett át. Már negyven éve dolgozik a vasműnél, harmincöt éve a hengerdében. Egy élet ezI Még álomnak is rossz, elhagyni azt az üzemet, ahol jelnőtt, ahol kiérdemelte a Szocialista Munka Hőse címet! — Nem könnyű dolog a vezető elé állni, s azt mondani, rossz vezető vagy! — emlékezik Kalabus. A hajába túr. — josef, mondtam akkor magamnak, amit főztél edd is meg! Közbeszólók. — Az ötvenes években te is munkásigazgató voltál, a csőhengerde vezetője ... — Voltam..., de nem ts maradtam sokáig azon a helyen. Én csak elemit végeztem. Iskolák, műveltség nélkül nem lehet az ember jó vezető! Kötelességemnek tartottam, hogy lemondjak. Kínáltak aztán nekem ilyenolyan jó helyet... — Mások kapva kaptak az alkalmon ... — Tudod, én... nagyon szeretem a munkámat... Visszament oda, ahonnan „kiemelték". A nehezebbik utat választotta, s nem szégyellte magát, hogy „lebukott". Saját maga döntött így! A hengerészek csóválták a fejüket, nem kellett volna... Nem lehetek vezető, am'kor nincs meg hozzá a műveltségem! Az ötvenes években vélekedett így! Becsülték is őt az emberek. Aztán repültek az évek. Művelt vezetőt kaptak, fiatal mérnököt. A kerületi pártbizottság dolgozói megkérték Kalabust jaki már tizenhat éve tagja a kerületi pártbizottságnak!, hogy segítsen a mérnöknek, értelmes, de még tapasztalatlan. Hát segített, beszélt vele, vitatkoztak. Látta, érdemes vele foglalkozni, szorgalmas, kitartó, munkaszerető, még éjszaka ls bejárt a gyárba. De nem nyerte meg a hengerészek szimpátiáját. Amikor közéjük jött, nem köszönt. Csak a tonnákat látta, mintha a tonnák mögött nem emberek állnának! Ekkor mondta neki Kalabus, rossz vezető vagy, az emberekhez is érteni kellI Kitört a botrány. Kalabus egyik napról a másikra rossz mester lett! Az ilyen visszaütés fáj, mély sebet ejt az ember lelkén. A vezető folytatta támadását: Hogy lehet valaki jó mester, amikor gyenge?! Megengedi, hogy a munkások tatának szólítsák! Megengedi? Az atyjuk lehetne! De nemcsak jó, hanem szigorú is tud lenni. Ha kell, büntet is, mert a munkának mennie kell! Hogy lehet az ember gyenge, amikor minden helyzetben ember tud maradni?! Megingott Kalabus önbizalma. Megtépázták idegrendszerét. Így nem dolgozhat tovább! Kérle, váltsák le! Miska hívta, gyere hozzánk! A pártszervezet Kalabus mellé állt. Nem engedünk! Bízunk benned! A vezető felhorkant: Akkor én megyek el! Elment, jobb helyre került. Es Kalabus egyik napról a másikra újra jó mester lett! — Hogy lehetséges ez? — kérdezi tőlem olyan hangon, mintha saját magát vallatná. Majd halkan hozzáteszi. — Helyes az, hogy mostanában az első helyre került a műveltség kérdése, az üzemek élére kellenek az iskolázott emberek, de nem elegendő csak a szaktudás, a gyakorlat mellett érteni kell az emberekhez ts ... Sosem szégyellem magam, amikor a technikushoz, vagy a mérnökhöz fordulok tanácsért. Valamit tanulok tőle, de ő is tanulhat a munkásembertől, mert amikor felvetünk valamilyen problémát, tudnia kell, hogy valami nincs rendjén ... Kalabus nem adja meg magát. Ha fáj is, ami vele történt, nem kesereg sokáig, a mában inkább a holnapot keresi. — Azt hittem, — mondom — hogy a hősöknek nincsenek gondjaik! — Még odahaza is! A tizenhét éves lánya, Vilma az iskolai bálba készülődött, de anyja nem engedi, nem tanul a legjobban. Nem beszélhetett az asszonnyal, mert amikor az éljeli műszakból hazajött, ő már a mosodában dolgozott. A délutánt pedig velem tölti. — Vilma kérlelt, apa, engedj el! Mondtam neki, szóljon az anyjának. # S ALABUS az órájára pilIS lant. Kinéz az ablakon. /\ Már besötétedett. ' ^ — Haza kell mennem... Kifizetjük a sörünket. — Kíváncsi vagyok, hogy döntött az asszony — mondja. — Még rábeszélhetem ... Egy hősnek ilyen gondjai Is vannak. Bárcsak mindig ilyenek lennének ... PETRÖCI BÁLINT Csodálatos felfedezés (ATAL HÜYÜK a történelem előtti kor városa *Jŕŕ*ľJPJP.. mányos világ felfigyelt, amikor 1914—1919-ig végzett fáradhatatlan munkája eredményeként megfejtette a hetiták ékírásának titkát — csupán a korát s az akkori ismereteket képviselte, ha még 1948-ban azt állapította meg, hogy az időszámításunk előtti 7000—5000 év a mezolitikum a (kőkorszak középső szakasza) ideje és a neolitikum (a kőkorszak második szakasza) keletkezése az ötödik évezredbe helyezhető. A LELETEK ARANYKORA Az emberiség múltja mindig érdekelte, tehát ma is érdekli az embereket. Azt azonban csak a :egújabb kor vívmányai teszik lehetővé, hogy valóban eredményeket remélve foglalkozhassunK azzal a kérdéssel, hol s melyik korszakban keressük a modern ember „bölcsőjét". A tárgyilagos, hitelt érdemlő választ azonban csupán a legutóbbi években kaphatjuk. A sztratigráfiai (rétegtanij s a régészeti összehasonlító módszerek eredményeit most már az atombomlás folyamatának megfigyelésén alapuló pontos keletkezés módszere is kiegészítheti. W. F. Libby professzor fél évszázaddal ezelőtt felfedezte a C—14 tesztet, amelynek segítségével 40 000—70 000 évre visszamenőleg lehet sok mindent megállapítani. Ezzel a felfedezéssel csaknem egyidejűleg vette kezdetét a minden korábbi elképzelést felülmúló, kurdisztánl, palesztinai és törökanatóliai leletek „aranykora" is. A régészek ragyogó sikert könyvelhettek el évszázadunk derekán, amikor Észak-Irakban feltárták Jarma fisrégi falu maradványait. Bedŕich Hrozný professzor — akire a tudoKathleen Kenyon professzor még 1960 előtt közölte egy, a neolitikum idején, vagyis mintegy 8800 évvel ezelőtt létezett város — a kerámia ismerete előtti Jericho felfedezését. Jean Perrott professzor csaknem ugyanakkor fedezett fel Izrael északi területén egy Jarmo-Eynannál is jóval Idősebb mezolitikum korszakbeli falut. Ezek a világraszóló felfedezések rácáfoltak az addigi, megmásíthatatlanoknak képzelt elgondolásokra. James Mellaart pedig 1961-ben közölte a tudományos világgal, hogy felfedezte gatal Hüyük városát, amely azt bizonyítja, hogy az ember már 8500 évvel ezelőtt is képzőművészeti kompozíciókkal, téglafalra festett figurákkal stb. díszítette lakóháza belsejét. A korai neolitikum (újkőkor) idején, tehát a történelem előtti korban épült gatal Hüyük az emberek leglényegesebb társadalmi átváltozásának folyamatát bizonyítja, azt, hogy egy vadásznép fokozatosan letelepedve megismerte a gabona értékes tulajdonságait, már kősarlőval aratott, tehát nem passzív, hanem tevőlegesen viszonyult a természethez. A mezolitikum (a kőkorszak középső szakasza) idején Eynanban kezdetleges földműveléssel ís foglalkozó emberek és a kerámia ismerete előtti A. jerikóiak is még kerek házakban laktak. A régészek szakvéleménye szerint a nyugat-anatóliai akeramikus Hacilatban, gatal Hüyükben és B. Jerikóban épültek az első szögletes házak. Négyszögű alaprajza volt bennük a helyiségeknek is, tehát lényegében a mostani házakhoz hasonlítottak. • MEGHÖKKENTŐ BIZONYÍTÉKOK gatal Hüyük fennállása idején, vagyis 8500— 7700 évvel ezelőtt, sok mindenben felülmúlta az akkori településeket. A városban 32 acre (4047 négyzetméter) terület, és ami az építkezés fő irányát illeti, 500 m hosszúságban volt belépítve. A most gatal Hüyüknek nevezett alacsony dombon már 1959-ben megkezdődtek és mindmáig folynak az ásatások. Az első leletre James Mellaart és neves munkatársai 1961-ben bukkantak. A tudomány vívmányai segítségével ezeréves hordalék alól hozták napvilágra az igen fontos, szerfölött érdekes leleten egész sorát. Nemcsak az építőművészet, a festészet és a szobrászat, illetve a figurális művészet szoros összefüggésének legősibb példáit állapították meg, hanem szebbnél szebb — rendkívül ízléses kivitelezésükkel a mai háztartásokban használtakat is felülmúló — kis kosarakat is találtak, de feltártak számos, csontból és fából művészi tökéletességgel faragott tárgyat, s különféle faedényeket is. A gatal Hüyük-i leletek kulturális-történelmi értéke felbecsülhetetlen. A város lakói már fémeket — rezet és ólmot — is ismertek. Az ásatás közben talált salakdarabkák pedig azt bizonyítják, hogy már 9000—8500 évvel ezelőtt értettek a fémek olvasztásához. A régészek a szó szoros értelmében meghökkentek, amikor megállapíthatták, hogy 5atal Hüyükl hanem masa épülstok — v. ben az épül bak az akki Bebizonyosodi évszázadon á építkezés mó lajdonképpen szet tartozoti további kutat Egyetértün) zésével, hogy hető az ácso rendák ered (áradmányos mas volt arr vázat készíts Iákkal kitölti Kétségkívül libanoni rédi Egyiptomban máig megőrz építették be bár valamivé gatal Hüyükl ácsolt, ésped dákat találta elsőbbség ké merő, több : de tiszteletre gatal Hüyükl jelölnünk. • UJ££!Í gatal Hüyt szon és szor egyik ház m